Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. szeptember 25. DEMOKRATIKUS MAGYARORSZÁGÉRT MOZGALOM Átalakulás: igen, visszarendeződés: nem A napokban zászlót bontott a Demokrati­kus Magyarországért Mozgalom. A magyar politika szinte követhetetlenül változatos színterén eggyel több szervezet jelentette be megalakulását, vagy céljában és módszerei­ben is sajátosat hirdet? Kikre és mire számít? Egyebek között erről beszélgettünk Gazsó Fe­renc egyetemi tanárral, a mozgalom főtitká­rával. — A Demokratikus Magyarországért Mozgalom vasárnap elfogadott alapító nyilatkozatának terve­zete szerint politikai tömegmozgalom kezdi meg működését, amely azonban nem kíván párttá alakul­ni. Hogyan fog működni? — Politikai tömegszervezetünk nem pártjellegű, ideológiai, világnézeti elkötelezettséget nem vállal. Ugyanakkor részt kíván venni a magyar társada­lom demokratikus átalakításában. Abból indul­tunk ki, hogy az emberek nagy része hallatni akar­ja a hangját, de nem feltétlenül kíván pártokhoz tartozni. Mi a politikai cselekvésben is részt aka­runk venni, például a választási küzdelemben, minden lényeges kérdésben állást foglalunk — or­szágos és helyi ügyekben egyaránt — és együttmű­ködést tervezünk mindenkivel, aki elfogadja a mozgalmunk lényeges célját. Ez pedig nem más, mint a negyven év óta fennálló társadalmi, gazda­sági rendszer gyökeres megváltoztatása és egy új társadalmi rendszer fölépítése. — Ön a választási küzdelemben való részvételre utalt, Pozsgay Imre viszont kijelentette, hogy a mozgalom nem kíván ennek része lenni. Megmagya­rázná ezt az ellentmondást? — A két dolog nem mond ellent egymásnak. A mozgalom, legalábbis a mostani elképzelés sze­rint önálló jelölteket nem indít, vagyis nem lép föl választási pártként. Ugyanakkor közömbösen szemléli a választásokat, mert úgy gondoljuk, hogy az a politikai mozgalom, amely nem foglal állást a demokratikus országgyűlési képviselőválasztá­sok során, kizárja magát a politikai színteréről. — Mégis, milyen konkrét formában képzelik el a választásokban való részvételt? Nemzeti választási lista lehetősége — Két dolgot emelnék ki magyarázatként. Egy­részt: a mozgalom őrködni kíván a választások demokratizmusán. Ám ez nemcsak azt jelenti, hogy ne lehessen csalás, ennél többről van szó. Arról, hogy a pártok küzdelme ne a személyeskedő támadások, egymást becsmérlő megnyilatkozások keretei közt történjen, hanem a politikai kultúra érvényesülésével. Másrészt: nem zárjuk ki a lehető­séget, hogy mozgalmunk megnevezi azokat, akiket fölfogása szerint támogatni érdemes a választáso­kon, függetlenül attól, hogy milyen párthoz tartoz­nak, vagy éppen pártonkívüliként indultak. Gon­dolkozunk azon is, hogy érdemes lenne nemzeti választási listát javasolni és azt mondani, hogy ezek a jelöltek, a mozgalom értékítélete szerint, olyan emberek, akikben a nemzet megbízhat és erre hivatkozva kérnénk a választópolgárok támo­gatását. — A szeptember 17-ei alakuló ülés előtt ön azt nyi­latkozta, hogy: „Mi csak a kezdeményező szerepét vállaltuk, a mozgalom majd megy a maga útján.” Nem gondolja, hogy a mostani helyzetben, amikor mind több szervezett politikai erő igyekszik befolyá­sa alá vonni a választókat, egyáltalán mindenkit, aki megcélozható, nos, ilyen körülmények között ad ön esélyt egy látszólag parttalan mozgalomnak? Az országot behálózó tevékenységrendszer — Mivel nem vagyunk párt, úgy gondoljuk, I nincs szükségünk, olyan szervezeti fegyelemre és I centralizmusra, mint ami a pártok esetében sziik- I ségszerű. Helyi, területi csoportok, esetleg regioná­lis választmányok alakulnak majd, ám ezek telje­sen önállóan szervezik a tevékenységüket, amellyel nem is kell elszámolniuk valamiféle központban. Ám úgy érezzük, hogy országos koordinációra szükség lesz és ezt az országos választmány látja majd el. Ez, terveink szerint, úgy jön létre, hogy minden regionális választmány egy-két embert küld és az ily módon kialakuló országos választ­mány foglalkozna a koordinációt igénylő kérdé­sekkel. De ahhoz, hogy ez megvalósuljon, előbb létre kell jönnie a helyi csoportoknak. E hálózat bázisán, talán fél év múlva küldöttgyűlésen lehetne meghatározni a minimálisan szükséges országos íj képviseletet. Nem függetlenített apparátusra gon­dolunk, hanem legfeljebb adminisztrációs teendő­I ket ellátó szerény irodára. — Kikre vonatkozik az a kijelentés, amely szerint volt, akit meghívtak az alakuló ülésre és volt, akit nem vállalnak? Egyáltalán, a mai magyar politikai életből melyek azok a szervezetek, erők, amelyekkel nem tud együttműködni a Demokratikus Magyaror­szágért Mozgalom? Együttműködés, de nem minden áron — A kijelentés elvi jelentőségű volt és arra vo­natkozott, hogy semmiképpen nem kivánunk együttműködni és közösséget vállalni olyan szerve­zetekkel, amelyek a magyar társadalom radikális átalakítását fékezik, akadályozzák vagy éppen el­lene dolgoznak. Másodrendű kérdés, hogy milyen színben lépnek föl és minek nevezik magukat. Szé­les mozgalom a miénk, de nem fogad be mindenkit és nem is óhajt mindenkivel szövetségre lépni. Úgy véljük, hogy a magyar társadalom gyökeres átala­kítása elengedhetetlen, ám az is tény, hogy ezt nem mindenki akarja. Az elhatárolódás nyilvánvaló és ezért is mondjuk meg világosan, hogy nem tartunk igényt azok közeledésére, akik alapvető céljaink­kal nem értenek egyet. És nincs szükségünk olyan emberek beáramlására sem, — tapasztalható ilyen törekvés — akik vagy hitelvesztettek, vagy csak azért jönnek, mert mindenütt meg szoktak jelenni. — Az alakuló ülésen is elhangzott, korábban ön is hangsúlyozta, hogy nem adnak semmiféle esélyt a visszarendeződésnek. A DMM hivatalos szövegé­től függetlenül, az ön véleménye szerint, a magyar- országi visszarendeződés eshetősége belpolitikai vagy külpolitikai feltételektől függ? Nem fantomveszély — Nemcsak én, az alakuló nagygyűlés résztve­vői is úgy ítélték meg, hogy ma a visszarendező­désnek elsősorban a belső viszonyainkkal össze­függő feltételei és veszélyei vannak. Egyrészt nyil­vánvaló, hogy a már megbukott, ám hatalmi pozí­ciókkal rendelkező diktatórikus államszocializ­musban a haszonélvező rétegeknek nagy érdeke fűződik ahhoz, hogy alapvetően ne változzanak meg a dolgok. Hogy meg lehessen őrizni a kiváltsá­gokat és a hatalmat. Ha ez veszélyben van, akkor az ellenállással számolni kell. Szerintem van visz- szarendezési törekvés, az nyíltan meg is jelenik a magyar társadalomban. Szerencsére nem fegyve­res, erőszakos formában, hanem a kijelentések szintjén. Vagyis nem fantomveszélyről van szó, hanem valós problémáról. Ugyanis nemcsak a fegyveres erőszakra támaszkodó visszarendezés in­dulhat el, hanem szociális demagógiával is lehet olyan kaotikus helyzetet teremteni, amiben aztán „muszáj” rendet csinálni. Ez azért lehetséges, mert nagy az elégedetlenség, a tömeg unja, hogy megy a reformszöveg, ám az életszínvonal csökken. Ál­landóan azt hallja, hogy a csőd felé megyünk, miközben mindenki a reformról beszél. És egyszer- csak betelhet a pohár, s ha valaki ekkor kihasznál­ja a nép elégedetlenségét — sztrájkokkal, tiltako­zásokkal könnyen lehet olyan helyzetet teremteni, hogy az ország kormányozhatatlanná válik — fel­léphet a rendcsinálás jelszavával. A rendcsinálás pedig magában rejti nemcsak a visszarendeződés veszélyét, hanem a tényleges lehetőségét is. Úgy ítéljük meg — és ez nemcsak az én véleményem —, hogy Magyarországon jelenleg a kormányoz- hatatlanság lehet a visszarendeződés kiinduló­pontja. Választásokat minél előbb — De mi lehetne a kivezető út? Nem gondolja, hogy ezt éppen azok nem látják, akiknek megnyeré­séért, szavazatáért a pártok sokasága verseng; a hallgatag többség hovatovább követni sem tudja a felgyorsult szöveget?! — Én is úgy gondolom, hogy egyfajta politikai túlkínálat van Magyarországon, amelyben nehéz az egyszerű állampolgárnak eligazodnia. Fárasztja is az embereket, ez is tény. Ám a folyamat mégis pozitív irányú változást jelez, hiszen negyvenéves egypárti uralom után lépnek politikai porondra a különféle pártok és szervezetek. És addig meg is marad ez a túlkínálat, amíg az első megmérettetés­re sor nem kerül. Azt hiszem, az első választás jelenti majd a cezú­rát, akkor kiderül, hogy mely pártok tevékenysé­gére tart igényt a nép és melyekre nem. Ma még mindegyikük a legitimitás vágyával szervezkedik, ám senki sem legitim, hiszen nem mértek meg egyet sem közülük. Ma még egyetlen pártról sem mond­ható el, hogy a népfenség elvén nyugszik. Ennek a helyzetnek csak azzal tudunk véget vetni, ha kialakul a társadalom nyugodt, demokratikus mű­ködési rendje, ha a választásokon eldől, milyen pártok jutnak parlamenti képviselethez. Nekik vállalni kell a kormányzati felelősséget. Akik nem kapnak támogatást, a perifériára szorulnak. Ezért a mi mozgalmunk támogatja, hogy minél előbb legyenek választások amiatt is, hogy a mostani, elég nehezen viselhető szakasz ne terhelje hossza­san a magyar társadalmat. A Demokratikus Ma­gyarországért Mozgalom arra törekszik, hogy a választást követően konszenzus alakuljon ki a pár­tok között az ország gazdasági, társadalmi föl- emelkedéséhez leginkább célravezető megoldás ke­resésében. (MTI-Press) Király Ernő SAJTOPOSTA TISZAK.ÉCSKEIEK KÉRDEZIK: Mikor szűnik meg az autóparkolási rendellenesség? Immáron két esztendeje vívják — egyre reménytclenebbül — szélmalomharcukat Tiszakécskén azok a lakosok, akik­nek otthona a Szolnoki útról nyíló Damjanich utcában van. A részleteket eképpen közölte velünk mások nevében is Balogh Gergely: — Szomszédságunkban van a Budapesti Likőripari Vállalat helyi üzeme. Mivel a termékeit autóval szállítják el a helyszín­ről, sejthető, errefelé mily nagy a forgalom a nap szinte minden órájában. Korábban nem kis gondot jelentett a kocsik számá­ra, hogy a közeli benzinkúthoz kanyarodjanak, hiszen ehhez nem volt meg a kellő területe. Kisajátításuk után a kécskei tanács szélesítette az üzemenyagtöltö állomás előtti részt, amelynek igénybevételével már könnyen megfordulhatnak a gyáregységhez érkező autók. Csakhogy a soföreik hosszú ideje nem ilyen célból veszik igénybe a szabadon lévő négyzetméte­reket, hanem ott parkolnak. Az én ablakomtól, illetve kapumtól alig pár méterre állnak a gépjármüvek, melyek koszossá teszik a helyszínt, nem szólva a járó motorok okozta zajról és a kipufogó gáz miatti rossz levegőről. E parkolás ellen már 1987 őszén felléptünk, szüle­tett is ez ügyben számtalan intézkedés, de csak papíron, a valóságban minden maradt a régiben. Fel nem foghatom, hogy amikor több hatóság is egybehangzó döntést hoz a parkolás megszüntetésére, akkor miért nem hajtják azt végre az illeté­kesek. Beszereztük az ügy iratait, melyekből világosan megálla­pítható, hogy a hatóságok már a legelején felkarolták a panaszosokat, s az ügyük orvoslása érdekében határoztak. E témakörben született például 1987. október 13-ai keltezés­sel a Kecskeméti Városi Rendőrkapitányság 53/130-87. szá­mú levele, melyben Kiss Gábor alezredes az alábbiakról in­formálta az egyik érinteti lakost: „A likőripari vállalat részéről intézkedés történt, hogy a rakodásra váró gépkocsik ne a Szolnoki úton várakozzanak, hanem az arra kijelölt helyen .. Közbcvetőleg kell megemlíteni, hogy a tanács kialakított parkolóhelyet a Vízhányó utcában a likőripar fuvarozói részére, akik azonban továbbra sem voltak hajlandók ott megállni, hanem a Szolnoki út mentén állították meg jármű­veiket, közel a teherbejáró portához. A környékbe':^k újabb bejelentésére foglalkozott a parko­lási gonddal a jgyei tanács vb közlekedési osztálya, majd a budapesti központú Közlekedési Felügyelet, mely a követ­kező határozatot hozta 1988. október 7-én: „Kötelezem a Szegedi Közúti Igazgatóságot: a Szolnoki út és a Damjanich utca csomópontjánál lévő várakozási sávon a járműforgalom elől elzárt területet fesse fel oly módon, hogy a Damjanich utcából történő kihajtáskor a kilátás biztosítva legyen . ..” E határozat indoklása tartalmazza: a gyáregység intézke­dik annak érdekében, hogy a szállítójárművek bejelentkezési helye ne a Damjanich, hanem a Vízhányó utcai portánál legyen. Ezáltal rá lesz kényszerítve a járművezető, hogy autójával a közelben parkoljon. Mondanunk sem kell, ez az ígéret is ígéret maradt, azután a népi ellenőrzéshez került a környékbeliek újbóli sérelme, mely legutóbb ismét a kecskeméti rendőrkapitányságon járt. Kiss Gábor alezredes most arról értesítette Balogh Gergelyt, hogy felkérte a Kunság Volán Vállalatot, e fuvarozást végző sofőréi felé tegye meg a szükséges intézkedést. A kécskeiek ez utóbbi eredményében sem hisznek már, hiszen a nemtö- ödömséget és a tehetetlenséget tapasztalják. Beszélgettünk e gondról a város nemrégen megválasztott új tanácstagjával, Kovács Miklóssal, aki közölte: az e hónap végi tanácsülésen a tárgykörben interpellációt terjeszt elő. És egyelőre ő is <~~ak reménykedik a tarthatatlan helyzet meg­szüntetésében ... (A kécskeiekkel ellentétben mi bízunk a Volán Vállalat vezetőinek erélyes intézkedésében. A szerk.) ÜZENJÜK „Baktcr vagyok” jeligére,. Kiskun­félegyházára: Atérezzük nehéz anyagi helyzetét, a szomorú tényt, hogy kevés béréből alig tudja eltartani hattagú csa­ládját, közöttük kiskorú gyermekeit. E körülményére bizonyára kedvezően hat az örvendetes intézkedés: a Vasuta­sok Szakszervezete és a hozzá tartozó Önkéntes Támogatási Alap összesen több mint 6 millió forint egyszeri segélyt utal ki a rászorulók — otthont alapító fiatalok és nagycsaládosok — támogatá­sára. A területi és a szakmai középszer­vek —- adta hírül a szeptember 19-ei Népszava — az alapszervezetek között osztják ki a pénzt. Az akció résztvevői ügyelnek arra, hogy egyetlen segélyezett se kapjon ezer forintnál kevesebbet. To­vábbi információért forduljon a munka­helyi szakszervezethez. Cziráki Jolánnak, Kiskunhalasra: A közúti baleseti statisztika a kerékpáro­sok közeledésbiztonságának romlására figyelmeztet. E tendencia jobbítását cé­lozza az idén nyáron kezdődött kerékpá­roshetek rendezvénysorozata, mely or­szágos jellegű. E programokra önkénte­sen jelentkező szakemberek közlekedési tárgyú előadásain vehet részt, melyeket konzultációk és „kérdezz-felclek” típusú tesztvizsgák követnek. A szabályismereti oktatás végeztével egy bizottság előtt le­het számot adni a tudásról, s aki ott megfelel a követelményeknek, kerékpár­vezetői igazolványt kap — ám ez nem kötelező. „Piros rózsa” jeligére: Ha a végrende­letet saját kezűleg írja az örökhagyó, egyetlen tanúnak sem kell aláírnia a pa­pírt. Ez a magánokirat akkor érvényes, ha világosan kiderül belőle a végrendele­ti minősége, valamint a keltének helye és ideje. Az iratot célszerű letétbe helyezni a közjegyzőnél, aki a tartalmi, vagy alaki hiányosság pótlására felkérheti a végren­delkezőt. „Pórul járt házaspár” jeligére, Kecske­métre: Önök arról tájékoztattak bennün­ket, hogy a megyeszékhely Izsáki út 39. számú házának falán még most is ki van függesztve egy kisiparosi szolgáltatást ajánló tábla, holott a vállalkozó már egy éve elhunyt. Ha ez utóbbi értesülésük megfelel a valóságnak, akkor e hirdetés kétségkívül megtévesztő, amelyre ezúton hívjuk fel a KIOSZ városi csoportjának, a helyi tanács ellátásfelügyeleti osztályá­nak, végül, de nem utolsósorban pedig a hozzátartozóknak (rokonoknak) a fi­gyelmét. Tóth Istvánnak, Soltvadkertre: Azt ír­ja, hogy Jugoszláviából hazajövet nem kis kellemetlensége támadt az egyik ho­zott áru felcserélt számlája miatt, ami után borsos összegű vámot kellett fizet­nie. A reklamációja nyomán azonban a tompái vámhivatal munkatársai gyorsan és készséggé! korrigálták a hibát, s ezért ezúton köszönetét fejezi ki. Wcibcl Jánosnak, Martára: A másfél havi személyi alapbérnek megfelelő jubi­leumi jutalom a huszonöt, negyven, illet­ve ötven évet munkaviszonyban töltött dolgozó részére jár. Nyugdíjazásakor azonban a 40 év után járó eme an elismerést akkor is meg kell kapnia, legalább 35 esztendőt igazoltan töltött munkában. Megjegyezzük: a Legfelsőbb Bíróság munkaügyi irányelvei értelmé­ben a jubileumi jutalom szempontjából nemcsak az előírt korhatár (nőknél az 55., férfiaknál a 60 év) betöltése számit nyugdíjazásnak, hanem az is, ha az illető személy rokkantság, vagy korkedvez­mény alapján kerül ilyen állományba. Mivel Ön is ez utóbbi okból vált nyugdí­jassá, s több mint 36 év szolgálati idővel rendelkezik, jogosult erre a jutalomra. Ha a kifizetését megtagadja a munkálta­tó, az jogsértést jelent, melynek orvoslá­sa érdekében kérje a megyei tanács vb munkaügyi osztálya vizsgálatát és intéz­kedését. „Vegyem meg a hiányzó malacokat?” jeligére, Kiskunmajsára: Érdeklődésünk­re elmondották az illetékesek, hogy a helyi általános fogyasztási és értéktesítő szövetkezet jelenleg is mintegy 150 csa­láddal áll szerződéses kapcsolatban an­nak érdekében, hogy átvegye tőlük a meghatározott súlyú hízott sertéseket. Ezen ügyletnek Bencsik Mihály felvásár­ló a lebonyolítója, akit ön is keressen fel, hogy tisztázza: a vállalt 10 állat helyett, melyek után összesen 20 ezer forintot vett fel takarmányozási célra, miért csak 7-et tud átadni. Indokolt esetben utólag is módosíthatja az önnel kötött írásbeli megállapodást az áfész, vagyis szükség­telen az elhullott, kényszerből levágott stb. röfiket újakkal pótolnia. „Vérnyomásmérő” jeligére, Bócsára: Szakemberek megállapítása szerint Ma­gyarországon már szinte népbetegségnek számít a hipertória, más néven a magas vérnyomás, a benne szenvedők a lakos­ság körülbelül 20 százalékát teszik ki. Ezért is határozta el tavaly az Országos Egészségvédelmi Tanács, hogy szűrési kampányt indít az ilyen betegek felkuta­tására, hatásos gondozására és szaksze­rű kezelésére. E vizsgálatok ma is folyta­tódnak országszerte. Az orvosok egyéb­ként azt tanácsolják: mindegyik család­ban legyen vérnyomásmérő — ez ma­napság kapható —, hogy segítségével bárki megállapíthassa Vérnyomásának értékadatait. Ha ez utóbbi magas, lehet ellene védekezni, például az ételek sótar­talmának csökkentésével, a dohányzás abbahagyásával, valamint gyógyszerek rendszeres fogyasztásával. Zámbócknak, Kalocsára: Idén tavasz- szal alakult meg a Nyugdíjas Klubok és Idősek Életet az Éveknek Országos Szö­vetsége, amely a nyugállományban lévő emberek érdekvédelmét hivatott ellátni. E közösségbe tagként beléphetnek nem­csak a munkahelyi, illetve szakszervezeti klubok, hanem egyénileg az idős embe­rek is. A pártoló tagok jelentkezését is váró szövetség hetenként kedden és pén­teken délelőtt 10 és délután 3 óra körül kereshető fel személyesen e címen: Buda­pesti Művelődési ^Központ, Budapest, XI. kér. Szakasits Árpád u. 55., ahová az 1 -869-444/40-es számon telefonálhatnak is az érdeklődők. Miért hiánycikk a Polisweet? Cukorbeteg vagyok, ami annyit jelent, hogy folyamato­san diétáznom kell. Bár a keze­lőorvos mindig előírja szá­momra, hogy cukor helyett édesítőszert egyem, utasításá­nak sajnos nem tudok eleget tenni. Nemcsak szűkebb lakóhe­lyemen, hanem a környékbeli helységekben sem kapható már jó ideje a Politur Vegyipari Kisszövetkezet cukorbetegek­nek szánt terméke, a Polisweet nevű folyékony édesítő. Érthe­tetlen, hogy a kereskedelem mi­ért nem fordít nagyobb figyel­met az ilyen, a gyógyélelmezés- ben nélkülözhetetlen áruk ál­landó forgalmazására. Ha pe­dig a gyártásával van a baj, ak­kor gondoskodni kellene az igények szerinti édesítőszer­mennyiség külföldről való be­hozataláról. A beteg emberek joggal elvárják, hogy az illeté­kesek az eddigieknél felelősség­teljesebben törődjenek velük! Id. Lövész László Kunszentmiklós Kegyeletsértő lopás Arról már sokszor hallottam, hogy a sírokból gyakran eltűnnek a friss virá­gok, ám a velem történtek még e bosz- szantó eseteket is felülmúlják. A részle­teket annak reményében mondom el, hátha valahol valakik végre tesznek va­lamit a hasonló, kegyeletsértő lopások megelőzése érdekében. Minden azzal kezdődött, hogy au­gusztus 25-én 10 szál gerberából álló csokrot rendeltem a köztemető melletti virágüzletben, szalagfelirattal. Amikor ezért kifizettem a 400 forintot, a keres­kedő határozottan ígérte, hogy a 29-ei temetésen az urna mellett lesz a csokor. Nos, lezajlott a szertartás, ám a várt virág nem érkezett a helyszínre. Még aznap reklamáltam emiatt, mire a bol­tos közölte, a temető dolgozói elvitték magukkal a csokrot. Holléte felől ér­deklődve, az egyik ottani alkalmazott végül így zárta le a dolgot: előfordul ilyesmi. Nekem ezzel szemben az a vélemé­nyem, hogy efféle cselekménynek egy­általán nem szabadna előfordulnia. Vajon a temető rendjéért felelősek ho­gyan látják mindezt? özv. Szalay Lajosnc Kecskemét CIKKÜNK NYOMÁN Megépült a zárt trágyatároló Augusztus 28-án megjelent Sajtóposta rovatunkban tettük közzé a Budapesten lakó Bíró Péter panaszát: a szabadszállási nagyapjánál, a Bercsényi utcában nem volt gondtalan az idei nyaralása, mert a sertéstartó szomszédéktól orrfacsaró bűz áradt. A napokban választ kaptunk az illető gazdától, Bognár Lászlótól, aki a többi között az alábbiakat írta levelében: A panaszos unokája szomszédunknak, Farkas Imrének, akivel igen rossz a kap­csolatunk. Nevezett többször és több okból tett már ellenünk feljelentést a bíróságon, de alaptalanul, amit bizonyít, hogy a pereket sorra elvesztette. Annyi igaz, hogy jó néhány disznót tartok a kisgazdaságomban, de a megengedhe­tő technikai és higiéniai körülmények közepette. Kétségtelen, hogy a Köjál nemrégen ellenőrizte az állattartásomat, s kérte a zárt trágyatároló megépítését. Csatolom most a helyi nagyközségi tanács igazolását arról, hogy a létesítmény elkészült. □ □ □ A szabadszállási tanács soraink megjelenését követően tanúsította: felépült a trágyalároló. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611

Next

/
Thumbnails
Contents