Petőfi Népe, 1989. szeptember (44. évfolyam, 206-231. szám)

1989-09-25 / 226. szám

1989. szeptember 25. • PETŐFI NÉPE ® 5 KECSKEMÉTI KORTÁRSAK Tükör és maszk: lemezen íme, ők, a kecskeméti kortársak: a Kortársak együttes. Tag­jai: Lépés Gá­bor (billentyűs hangszerek, ének), Háry Pé­ter (basszusgi­tár, trombita), Kormos Zsolt (ritmusgitár, ének, szöveg­író), Farkas Im­re (dob), Bíró Zoltán (szaxo­fon), és Koszti Sándor (trom­bita). Foglalko­zásaik: Lépés Gábor műsze­rész, Háry Pé­ter zenetanár, Kormos Zsolt tanítóképzős hallgató, Far­kas Imre nyom­dai gépmester, Bíró Zoltán Márka-készáruraktáros. Zenekari önéletrajzuk: Ala­kulás: 1987 augusztusának egyik napja, amikor is több kecskeméti zenekar tagja elha­tározta: életét a Kortársaknak szenteli. (Névadó, persze, csak később lett!) 1987. december 24.: karácsonyi koncert Kecs­kemét legnagyobb művelődési házában (bemutatkozó buli.) — 1988. február 20.: Fekete Lyuk. Ekkor interjú az Ötödik sebességnek. Azóta állandó vendégek a kecskeméti zené­szek a „lyukban”. — 1988. március 15.: Ki mit tud?, me­gyei döntő Kecskeméten. Ter­mészetesen győztek, jutalmuk: részvétel a területi döntőn. On­nan egyenes út vezetett az or­szágos erőpróbára, majd a tele­víziós selejtezőbe. Jutalmuk: a Bravó-Pepita kiilöndíja. — 1988. május 28.: Bajális Baján. Közös koncert a Varga Miklós Banddel. — 1988. július 2.: Kiskunhalasi Ifjúsági Napok, jó buli. — 1988. július 16.: Csil- lagfénydiszkó. Azóta két­havonta hívják őket a főváros legnagyobb diszkójába. — 1988. július 30.: A Kecskeméti Városi Televízió videoklipet készített a Kortársakkal. — 1988. augusztus 27.: II. orszá­gos könnyűzenei vetélkedő Orosházán. Első helyezés, és megkapták az OSZK-tól a négy évre szóló működési enge­délyt. 1988. szeptember 7.: A rock gyermekei a Magyar Rádióban. Tizenöt perc a Kor­társaké. — 1988. szeptember 21.: A slágerlista hatodik he­lyén állnak. —- 1988. október 21.: Csillagvizsgáló rockgála. A hazai élmezőnnyel együtt léphettek dobogóra a kecske­méti fiúk. Remények: várnak, várnak, hogy végre berobbanhassanak a magyar popzenei életbe. Két számukat már hallhatjuk a rá­dióban. Ahol csak tudnak, be­mutatkoznak a közönségnek. Ha hívják őket, szívesen men­nek koncertezni. A szegedi Rockfolk Kiadó hamarosan pi­acra dobja a Kortársak maxi single lemezét, melyen négy szám lesz hallható. Az album címe: Tükör és maszk. Ebből, a slágergyanús címadó szerze­ményből készül videoklip, me­lyet remélhetőleg a Magyar Te­levízióban is viszontláthatunk. A Kortársak máris készül az első nagylemezre! Talán megje­lenhet egy-két éven belül. Ter­veik szerint angolul is rögzítik dalaikat, hátha ... Hátha? Ze­néjük angolszász hagyomá­nyokra épül. Lehet, hogy kül­földön is kelendő lenne? Lehet. De egyelőre itthon kell hódíta­niuk, híveket toborozniuk. (b. t.) BARÁTI ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL Magántulajdonú lakások Csehszlovákiában Csehszlovákiában a lakás magántulajdonának in­tézményét egy 1966-os törvény tette lehetővé. Később ezt a törvényt 1978-ban módosították. A törvénymó­dosítás célja az volt, hogy nagyobb mértékben lehető­vé tegyék az állampolgárok számára, hogy a lakásuk magántulajdonukká váljon. Azóta tíz év telt el, de a gyakorlatban szinte semmi sem változott. Magántulajdonú lakást a lakásépítésben való köz­vetlen részvétellel és a szocialista állami tulajdonban levő lakások átruházásával lehet szerezni. Csehszlo­vákiában elvileg a jövőben elképzelhető a szövetkezeti lakások magántulajdonba adása is, bár a gyakorlat­ban ez jogilag még nem honosodott meg. Az 1966-os törvény az állami lakás magántulajdon­ba adásának feltételeként megkövetelte a lakóházban levő állami lakások minden használójának egybe­hangzó döntését. Ez jelentős akadálynak bizonyult. 1967 és 1974 között összesen 7650 lakást adtak ma­gántulajdonba, évről évre kevesebbet. A magántulajdonba adható, újonnan épített laká­sok számát a kerületi tanácsok, illetve Prágában és Pozsonyban a városi tanácsok határozzák meg. A magántulajdonba adható lakások száma nem növelhető akadálytalanul. Az állami lakások után fizetendő lakáshasználati díjak eddigi összege és a lakások harmadik személyekre való átruházásának módja nem ösztönzi a lakókat arra, hogy megvásárol­ják a lakást, amelyben laknak. Az olyan új házak építése, amelyekben magántulajdonba adható laká­sok vannak, a tanácsok kezdeményezésétől függ. A tanácsi dolgozók és funkcionáriusok számára az efféle, sokszor merőben új munka viszonylag bonyo­lult. Ráadásul még ha összegyűlik is megfelelő számú jelentkező, akkor sincs biztosíték arra, hogy a magán- tulajdonban lévő lakásokból álló ház építése szerepel­ni fog-e a tervben, mivel a tervezési mechanizmus ezek számára nem biztosít semmiféle elsőbbséget. Jelenleg a tulajdonosi közösségek nem önálló jogi személyek. Nem rendelkezhetnek külön pénzintézeti számlával, amelyre be lehetne fizetni az üzemeltetési, a karbantartási alaphoz és a ház közös részének fenn­tartásához való hozzájárulást. Ez gondot okoz akkor is, amikor az épület-karbantartó vállalatokkal kell tárgyalni. A tulajdonosok jogait és kötelességeit nem szabá­lyozza törvény, kölcsönös szerződéses kapcsolaton alapulnak, teljesítésüket sokszor nehezen lehet ki­kényszeríteni. Nincs mintaszerződés sem, amelyet a tulajdonosok felhasználhatnának a szerződés megfo­galmazásához. Nincs pártatlan szakértő, aki eldöntené, hogy a ház mely közös része szorul javításra. Nehezen találni megfelelő partnert, aki elvégezné a szükséges felújítási és javítási munkákat. * Csehszlovákiában 1990-ben a tartós használatba adott lakások száma 5,4 millió, az önálló lakásra jogosult családok száma pedig 5 millió 565 ezer lesz. A kielégítetlen lakásigények a lakásállomány 2,5 szá­zalékának felelnek meg. A lakáselosztás jelenlegi rendszerében nemegyszer olyan családok is kaptak lakást, akik tulajdonképpen nem voltak jogosultak rá. A szülők által megszerzett lakások egy része gyakran üresen áll, míg a gyerekek felnőnek. Nem várható, hogy 2000 előtt sikerül megoldani a lakáskérdést, mivel a következő évtizedben várhatóan gyorsan fog növekedni a fiatal házaspárok száma. (Hospodarské Noviny—MTI-Press) MÁR AZ ÓKORBAN IS KEZELTÉK Újabb reménység a kopaszok számára? A legrégibb recept amely az orvostudomány előtt ismert: egy ókori egyiptomi hieroglifákkal leírt szer a kopaszodás ellen. A betegség ellen már néhány ezer év óta folyó háború mindazonáltal nem hozott győ­zelmet az orvosoknak. És most egy reményt keltő hírt kapunk a Volga partjáról... Vaszilij Szergejev professzor, a Kazanyi Orvosto- vábbképző Intézet tanára a kopaszodás gyógyítására alkalmas készítményt állított elő. — A kozmetológusok és a dermatológusok kezdeti stádiumban megállíthatják a hajhullás folyamatát — mondja Szergejev professzor. — Amikor azonban a kopaszodás súlyosbodik, az orvosok csupán széttár­ják a karjukat. Kollégáimmal úgy határoztunk, hogy folytatjuk a kutatásokat, de némiképp más irányban. Végered­ményben olyan készítményt állítottunk elő, amely a bőrön áthatolva eléri a hajgyökereket, ösztönzi növe­kedésüket, szélesíti a véredények hajszálereit, javítja a bőr vérellátását. „Gócos” kopaszodás esetén az orvosok néha a mi készítményünk nélkül is hatást érnek el. Mi viszont már megtanultuk, hogyan lehet gyógyítani ezt az úgy­nevezett szubtotális, és következő stádiumát, a totális kopaszodást, az azelőtt reménytelennek tartott esete­ket. A siker természetesen a beteg életkorától és a betegség időtartamától is függ. Készítményünk kidolgozása óta 13 év telt el. Ez több mint elegendő idő a kutatások és kísérletek szá­mára. Ezalatt kiismertük a tulajdonságait, hatását. Egy évvel ezelőtt bemutattuk a Szovjetunió Egész­ségügyi Minisztériumának gyógyszerészeti bizottsá­gában, és kipróbálásra ajánlottuk hat moszkvai, le- ningrádi, minszki klinikán. A laboratóriumi lehetősé­gek nem tették lehetővé, hogy a szükséges mennyiség­ben mi állítsuk elő a készítményt. Ebben a kazanyi gyógyszerkutatók segítettek azzal, hogy a Tatár Gyógyszervegyészeti Egyesületnél öt és fél ezer üveg­cse „Szilokaszt”-ot készítettek. Készítményünk egyik előnye, hogy a hajnövesztő kúra otthon végezhető. Természetesen „távgyógyítás” nem lehetséges. Ha nem látjuk az illetőt, nem ismerjük a betegségének történetét, akkor nem tudunk diagnó­zist készíteni. Annak ellenére, hogy szerünk nem vált széleskörű­en ismertté, az emberek mégis értesülnek róla ismerő­seiktől és azoktól az orvosoktól, akik intézetünkben továbbképző tanfolyamokon vesznek részt. Sok segít­ségkérő levelet kapok. Amíg azonban a készítményt nem ajánlották ipari gyártásra, nem szervezhetjük meg széles körű gyakorlati alkalmazását. Úgy vélem, a klinikai kipróbálás befejezte után ezek a problémák megszűnnek, és a gyógyszert bármely patikában meg lehet majd vásárolni. Szergejev professzor nemrég ellátogatott arra a hat klinikára, ahol készítményének kipróbálása folyik. Az orvosok és pácienseik nagy elismeréssel nyilatkoz­nak a kazanyi tudós új gyógyszeréről. G. Fazullina (APN—MTI-Press) ALVÁS HELYETT IS SZÁMOL Bolgár _____ c sodagyerek A hatéves Evgenyij — egészséges és életvi­dám fiúcska. Szokatlanul nagy tudású, olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek még az őt körülvevő felnőttekből is hiányoznak. Kis élettapasztalatától függetlenül bármely hely­zetben egyedi megoldást talál, így például a legszokványosabb gyerekjátékokban is. A kisfiú könnyen folytat bárkivel bármilyen témában komoly beszélgetést. Mit tudtunk még róla Anton faluban, mely Szófiától 80 kilométerre a hegyekben fekszik ? Hároméves korában Evgenyij már kérdez­gette, hogy hívják ezt vagy azt a betűt, sőt, rögtön meg is jegyezte őket. Pár nap alatt magától megtanult olvasni. Ugyanígy sajátí­totta el a számtant. Ceruzával a kezében megold bármilyen számtani feladványt, még tizedes számokkal is tud bánni, csak a négy­zetgyökvonás okoz még neki nehézséget. Könnyedén ad össze két hatjegyű számot, és közben kivon az összegből egy harmadik hatjegyűt. Kedvenc bemelegítő gyakorlata háromjegyű számok összeszorzása. Éppen ezek az adottságok hívták fel a környezet figyelmét a kisfiúra. A falu vegyesboltjában fejben kiszámolta a vásárolt áruk értékét és az ámuldozó eladónak nem maradt más, csak egyetérteni vele. Evgenyij verseket is költ. Az egyik úgy megtetszett a helyi fogorvosnak, hogy más­nap a kisfiú „megrendelésre” írt még egyet. Hivatásos költők, akiknek megmutatták a gyerek verseit, jónak tartották, kiemelve ér­dekes költői fordulatait. Ivan és Angelina Szibevának van még egy 11 éves fiuk. Evgenyij néha megoldja ötödi­kes bátyja házi feladatait, szívesen forgatja annak tankönyveit, és nemcsak kérdezget a részletekről, de néhány dolgot ő magyaráz el az idősebbnek. Miután megérkeztem a faluba, javasoltam a 6 éves kisfiúnak, hogy tegyük próbára a képességeit azon két teszt alapján, melyek a képzelőerőt és az inlellektualitást mérik. (Néhány cégünknél az újonnan munkába lé­pő szakemberek vizsgálatánál használják e teszteket.) Evgenyij válaszai abszolút ponto­sak voltak, még ha nem is túl gyorsak. A gyerek gyors felfogóképessége és meg­döbbentő intelligenciája kizár minden kétsé­get. Ezt egyöntetűen alátámasztják óvónői is. Kiemelik fegyelem-, rend- és felelősségér­zetét, valamint korához képest nem termé­szetes tevékeny természetét. Ahogy a többi kisgyereknek, Evgenyijnck is aludnia kellene ebéd után. De nem alszik, csendben fekszik, gondolkozik, számol. Az óvónő nem bírta tovább, megsajnálta és megengedte, hogy az ágyban olvasson. Egyszóval, ha figyelembe vesszük a minimális pedagógiai hatást és a falusi környezetet, teljes biztonsággal nevez­hetjük őt csodagyereknek. Tulajdonságai egy sor kérdést állítanak a szakemberek elé. Az emberi agynak milyen titkait segit feltárni ez a falusi fiúcska? Mi lesz Evgenyijjel a jövőben? Nos, a kérdések megválaszolására egy bizottságot hoztak lét­re, de ettől függetlenül Evgenyij már felvételt nyert a különösen tehetséges gyerekek isko­lájába, Szófiába. Tihamir Sztoev (Sófia-Press-MTI-Press) TÓTH-MÁT HÉ MIKLÓS Az áldozat A viharral társult jégverés iszonyú pusztítást végzett Kain gyümölcsösében. Megszaggatott, gerincbe tört, kifosztott fák elkeserítő látványa, alattuk a félérett termés rothadásra ítélt rengetegje. A madarak is to­vábbrepültek onnan, csak néhány seregély sopánkodott még, magasabban körözve a kár fölött. Kain merev tekintettel bámulta a megsebzett fákat, a földre csúfított gyümölcsöket, és nem tudta, mit csi­náljon tehetetlen dühében. Ez a fizetség a munkájá­ért .. . ? Ezernyi jégverte gubacs, sárral kevert mocsok? — Isten! üvöltött fel. — Kisemmiztél, becsaptál, tönkretettél! De miért... ?! Választ csak a seregélyek rikácsoltak a magasból. Kain lehajolt, köveket markolt fel, és azokkal dobálta, űzte a madarakat, még akkor sem hagyva abba, amikor már messze szálltak. — Kain! Mit csinálsz?— Ábel kiáltotta ezt, aki nem messze legeltette a juhait. Kain nem hallotta meg a kiáltást, továbbra is őrjöngve csapkodta a lehullott gyümölcsöket. Abel ekkor elindult feléje. Juhait maga előtt terelget­ve közeledett, válláig omló szőke haját színes mezei virágok ékesítették. Kedves báránya nyakát is virágfü­zér fonta körbe, játékos emlékeként a pásztorkodás nyugalmas perceinek. — Kain! Testvérem! Mit csinálsz? Káint váratlanul érte Abel megjelenése. Eldobta a faágat, gyorsan lehajolt, és a pocsékba ment gyümöl­csökből szedett fel párat, mintha eddig is csak ezt csinálta volna. Abel odalépett mellé, vigasztalóan a vállára tette kezét. — Hagyj! — rántott a vállán Kain, és otthagyta testvérét. Távolabb állt meg, háttal neki. „A virágos majom - gondolta , még csak az hiányzott, hogy úgy lásson, olyan tehetetlenül toporzékolva.” A hej mozdult, hogy utánamenjen, de aztán mégsem tette. Erezte, hogy a vigasztalásával most nem érne célt Káinnál, csak még inkább elkeserítené, hiszen a veszte­ségére terelné a figyelmet azzal is. Visszaballagott a juhokhoz, továbbhajtotta azokat, de gondolatban ott időzött még Káinnál. „Hagyj!" — hallotta újból az ingerülten odalökött szót, és még a mozdulatot is érezni vélte, ahogy a vállát elrántotta. Már régebben észrevette, hogy Kain kerülni igyekszik őt, de ha mégis találkoznak, csak ímmel-ámmal felel a kérdéseire, és sietve eltűnik a közeléből. Mikor bánt­hatta meg és mivel? Mi az, amit nem tud neki elfelejte­ni? r Abel töprengve lépkedett a juhok nyomában, a mel­lette bandukoló bárány fejét simogatta. A gyerekkor emlékei villantak fel benne, a fészekből kiszedett ma­dártojások, futóversenyek, melyekben mindig Kain dia­dalmaskodott, akárcsak a köhajítás-vetélkedőkben. De később is, amikor már nagyobbak lettek, mennyire együtt voltak még, hányszor barangoltak az erdőben epret vagy gombát keresve. Egyszer medve támadt rá, és Kain védte meg. Az életével sem törődött akkor, az állat erős mancsának nyomát máig is ott őrzi a testén. Vajon ha most ugrana felé egy medve, megvédelmez- né-e újra ? Es ha nem, miért nem ? Miért nem mondja el, ha valami bántja? Miért az ismeretlen, hideg fény a tekintetében ? Abel sóhajtva ismerte be, hogy nem tud ezekre a kérdésekre választ adni. Megállította a nyájat, leült a fűbe, és a lassan gomolygó felhőket nézte. Sokszor tűnődött el így, önmagát mulattatva azzal, hogy meg­próbálta eltalálni, milyen alakzatokat vesznek fel. A képzelete segítette ebben, azzal formálta, alakítgatta a magasban úszó felhőcsomókat. . . Galamb? Ábelben hirtelen világion föl az emlék, és egyben a felismerés is. Néhány éve történt, hogy galam­bot rajzolt mészkővel egy barlang falára. Izgatottan szaladt Káinért, hívta oda, mutatta meg. — Te ilyet is tudsz?— Kain álmélkodva bámulta a rajzot. Aztán ő is kezébe vette a mészkövet, és megpró­bálta utánozni. Sokáig karcolgatta a falat, de csak idétlen vonalak összevisszasága volt az eredmény. Dü­hösen vágta oda a követ, és elrohant. De előzőleg még rápillantott. Es akkor nyilallt ki szeméből az az isme­retlen fény... Kain még jó ideig ott lődörgőit a jégverte gyümöl­csösben. Józanabb szemmel igyekezett felmérni a kárt, de egyébként sem volt kedve hazamenni. Nem kívánt anyjával, apjával találkozni, de főleg nem Ábellel. „Azóta már mindent elfecsegett—gondolta —, és most együtt sajnálkoznak rajtam." Az eget nézte, a csendesen kavargó felhőket. A szél mintha erősödne. Csak nem lesz megint vihar? — Isten — kiáltott fel —, szeress engem is! Oltárt építek neked, áldozatot mutatok be, hogy kiengesztelje­lek! Csak ne büntess tovább! Hallod... ?! * Már hajnalban hozzákezdett az oltárépítéshez. Kivá­lasztott egy arra alkalmatos helyet a jégverte gyümöl­csös közelében, és odacipelte, majd rakta, illesztette egymáshoz a köveket. Amikor az oltárral elkészült, száraz gallyakat szede­getett össze, aztán elment, leölt egy fiatal kecskebakot, és azzal tért vissza. Ráhelyezte az áldozati oltár tetejére és körülnézett, hogy két megfelelő követ találjon a tűz gerjesztéséhez. A közelben nem talált, távolabb indult és ekkor észrevette Ábelt, aki ugyancsak köveket kere­sett magának. — Hát te ... ?—kérdezte Kain. — Nem a birkáiddal vagy...?' —- Apánk vigyáz most rájuk — mondta^ Abel —, oltárt építettem, áldozatot mutatok be az Úrnak. Azt a bárányt ajánlottam föl neki, amelyik leginkább a szívemhez nőtt. — Te miért?— Kain ér teilen bosszúsággal nézett rá. — Téged szeret az Isten, neked nincs okod kiengesztel­ni. — Okom van hálásnak lenni — mondta Ábel —, hiszen eddig mindig megsegített. Mindenem, amim van, tőle származik. — Hízelgő — sziszegte Kain, és otthagyta. Ábelt. Néhány lépés után megállt, visszafordult. — Es szedd ki a virágokat a hajadból, te megkergült majom! Visszatért az oltárhoz, leült előtte, és kedvetlenül ütögette egymáshoz a köveket. Közben a kimúlt kecs­kebakot bámulta. Ott feküdt némán, élettelenül, és türelmesen várta, hogy füstté váljon. „Ennyivel beéri az Isten?" — gondolta Kain, és ab­ban a pillanatban valami szörnyű érzés kerítette hatal­mába. Nem hitt ebben az egész hókuszpókuszban, és legszívesebben hazavitte volna a kecskét, hogy megsüs­se■ és megegye. Megijedt ettől a gondolattól. Megpróbált csak a tűz élesztősére ügyelni, de amikor kipattant az első szikra, megint az jutott eszébe, hogy minek ez az egész. Gyor­san alágyújtott az áldozati kecskének, letérdelt, és a tüzet figyelte. A füst először szépen felfelé szállt, halványkéken, mint a pára, de később meglebbent, aztán mind lejjebb kavargóit, mintha valaki lefelé nyomta volna. Es fekete lett, kormos, büdös, átláthatatlan. Kain köhögött, fulladozott a vastag füstben, majd nem bírta tovább, elszaladt, és távolból nézte elkesere­detten. Aztán Abel oltára felé tekintett. Es látta, hogy Abel füstje egyenesen kúszik az ég felé. Abel pedig térdre borulva imádkozik. Kain csaknem megdermedt ettől a látványtól, és irtó­zatos, eddig soha nem tapasztalt düh áradt szét benne, mely odalódította az első fához, és letörette vele annak legvastagabb ágát. Es ezzel a szörnyűséges husánggal a kezében futott a védtelen Ábelhez, és amikor mellé ért, rásújtott vele, majd ütötte, vágta, amíg teljesen mozdulatlanná vált. Aztán beleragadt vértől szennye­zett hajába, honnan már kihullottak a virágok, és húz­ta, vonszolta a saját oltára felé. Félúton tisztult az agya, és rádöbbent, hogy mit tett. A husángot eldobta, és rémülten rázta, cibálta Ábelt. — Testvérem, ébredj! Ne aludj tovább, ébredj! r Mert ekkor még nem tudta, hogy ölt. Azt hitte, hogy Abel csak alszik. Alkonyaiig szólongatta, ébresztgette, de hiába. És amikor a nap vörösen alámerült, bizonyossá vált benne, hogy itt valami helyrehozhatatlan történt. Az embert is meg lehet ölni, akárcsak az állatot. — Meg lehet ölni az embert is ...! — üvöltötte és futott, menekült a halottól, mintha ezzel akarná meg nem történtté tenni az egészet. Aztán, amikor bekerítette az éjszaka, egy barlangba bújt és reszketve könyörgött Istennek, hogy támassza fel Ábelt. Támassza fel azt az embert, akinek sosem volt husáng a kezében, csak virágok a hajában, és valamikor régen a barlang falára galambot rajzolt.

Next

/
Thumbnails
Contents