Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-12 / 189. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 12. napközi otthonában. Bal szélen Csőre néni. A Duna kék szalagján innen, Patajon túl... Éppen kerek egy évtizeddel ezelőtt kezdtem így egy írást Ordasról. Most, hogy az akkori napfényben fürdő kisközség emléke visszacsalogatott erre a vidékre, az első, amit érzek, a feszültség. Vajon, akikkel akkor beszéltem ...? Vajon, mi változott...? Rájuk isinerek-c? És a falura? Hát, bizony meg kell kérdeznem az utcán hajladozót, merre is a tanácsháza, pedig jártam ott. A szoba sem tűnik ismerősnek és a két asszony sem, akik papírjaikból néznek föl. Pedig egyikük, Kopási Györgyné, akkor meg is szólalt, nem is akárhogyan, hiszen témánk a legfontosabb, születendő gyermeke körül forgott. Most fénykép kerül elő, emlékek mosolya villan, hamar szót értünk: — Hát igen, a harmadik fiamat vártam, szeptemberben felső tagozatba megy, Dunapatajra. Nálunk csak az alsó tagozatos gyerekek tanulnak, igaz, már van napközis csoportunk. A kolléganő mutat az asztal túlfelére — az iskolában tanít. Négy éve költöztünk Ordasra teszi le egy pillanatra a tollal Kozákné Szentgyörgyi Ilona , eredetileg kalocsaiak vagyunk a férjemmel. Az iskolában az idén tizenegy új elsősünk lesz, tavaly hatan voltak. Összevontak az osztályaink, összesen huszonhat gyerek jár alsó tagozatba, Ezért is, a napközis csoportért pedig még ennél is többet kellett harcolnunk. Pedig nagy szükség van rá, hiszen a községbclick nagy része Kalocsán, Dunapatajon, Budapesten dolgozik, a gyerekeket így lehet összefogni. Már ketten sorolják, mi minden épült az utóbbi években.' Mondják, Ordas valamennyi útja legalább pormentesített, salakos, minden utcában köz- világítás, és egyik oldalon járda. A vízelvezetés a következő nagy terv, no meg a telefonhálózat kiépítése. Arra, hogy hogyan élnek az emberek itt, kissé tanácstalan a válasz:- Hogy hogyan? Nehezebben és könnyebben, ki-ki tehetsége szerint. Itt mindenkinek van egy kis kertje, termelünk valamennyien, fogjuk a kapanyelet. Másra nem is igen marad aztán idő . .. Közben fiatal nő érkezik, mondván, építési engedélyét óhajtja meghosszabbítani. Igen ám, de ennek ügyintézése csak Dunapatajon lehetséges. Répásinétól kérdezem ennek apropóján, sokan építkeznek-e a faluban? Igen, sok az új ház, ahhoz képest, hogy az ordasi állandó lakosok száma 622. A gyerekek mostanában visszatérnek a szülői házba, vagy ha lehetőségük van rá, építkeznek. Nyugodt, csöndes község ez, ha egyet lepünk, már a Duna-parton vagyunk, ez is vonzóerő. Főleg a pestieknek. Sokan keresnek öreg házat vagy éppen építenek itt, amolyan „hétvégi tanyát”. — Nehezen fogadják be a helybéliek az idegent? Kozákné egy kicsit elmereng: — Nem hiszem, hogy csak az idegent. Inkább úgy fogalmaznék, az újat. A pestiek elvannak itt, tulajdonképpen nem igazán érdeklik a falusiakat, Amikor mi idekerültünk, akkor sem a személyünk, hanem az váltott ki megütközést, amit a férjem elindított: a kultúr- ház programjai, felszerelése. Aztán elült ez is, elfogadták a legtöbben azt, Öregesen A tanácsháza épületének egyik része az öregek napközi otthona, a tágas ebédlőből fel-felcsattanó nevetés hallatszik. A terített asztal mellé ülnek az érkező idősek, közben persze nem egy tréfát is elsütnek. A fényképezőgép lát• Kovács Lajos bácsi elüldögél még. tán kendőigazítás, hajsimítás erejéig abbamarad a falatozás. A folyosói asztalon ételhordók sorakoznak, míg telemerik, Kovács Lajost próbálom meg szóra bírni: — Miért nem tetszik együtt ebédelni a többiekkel? Én így szoktam meg, bejövök ebéd előtt egy kicsivel és beszélgetünk: mi történt a faluban, hogy áll a kerti munka. Bár én ezt már nem bírom úgy, mint régen, lassan 78 éves leszek. A lányom segít, van 60-70 négyszögöl szőlőm, még azt is ő permetezte be. Dunán innen, Patajon túl Ordason • Szabó Endre, Taba Gábor és a „beteg" kompresszor. A teli edények láttán feltápászkodik az asztaltól, elköszön. Helyére egy percnyi szusszanásra Szabó Miklósáé, az otthon vezetője ül le. Beszélgetésünket azonban jó néhányszor megszakítja az érkező idősekhez intézett kérdésekkel: mikor költözik a lánya? Holnap délelőtt tessék jönni az orvoshoz vagy éppen: ízlett-e az ebéd?- Emlékszik a Csőre nénire? Ott az a fejkendős néni. A tíz év előtti fényképen ő is szerepelt. Hál’ istennek, jó egészséggel van megáldva, a természete meg felettébb vidám. Az otthonba most harmincán járnak, ez azt jelenti, hogy bizony eléggé öregszik a falu. Ahogy emelkednek az árak, egyre jobban erezzük, mennyire nagy szükség van erre a segítségre, amit itt kapnak az idősek: a meleg ételre, arra, hogy eltölt- senek együtt néhány órát. Még jobb lenne a hetes napközi, de ennek gondolata elsikkadt. Úszódon - oda tartoznának az ordasiak is — már elkészült az ilyen, felmérték, ki akar innen menni. Nem is volt jelentkező, meg mi is elgondolkodtunk: nem adjuk albérlet-, be az öregjeinket! Ha kell, megcsináljuk majd magunknak! Várunk, mi lesz velünk A gáton túlra indulok, az Uszódi Egyetértés Tsz műanyagüzemébe. A látvány gyönyörködtető, a Duna szinte a lábaimnál, és csak egy félfordulat, máris az ordasi hófehér templom- tornyot látom. Néhány perc múlva kupaktanácsot tartunk Szabó Endrével, Taba Gáborral és Vajda Lajossal egy javítandó kompresszor fölött. Ó, sok minden történt kezdi Szabó Endre —, amióta itt dolgozom, immár 11 éve. A munkakörülményeink javultak, az órabérünk is magasabb lett. Csak éppen ma már nem tudunk megélni belőle. Még szerencse, hogy ott a háztáji, a csemegekukorica, az uborka. Csak hát, ennyi munkát meddig lehet bírni erővel? Én nem olyan régen jöttem ha?a veszi ál a szól Taba Gábor. — Dunaújvárosban dolgoztam az építőknél. Éppen ezért jöttem. Mert így nem megy el az időm az utazással, azt az állatokra, a kertre lehel fordítani. A pénz, mármint a keresetem, nem több, de tálán mégis könnyebben kijövünk. Jobb lett, persze hogy jobb lelt a faluban is, van jó út, van kultúrház, van számítógépes játék a gyerekeknek. De ez csak itt van. Az viszont, hogy a jövőnk milyen lesz, nem iü döntjük cl. Várunk, mi lesz velünk. A müanyagrészlcgnck - szól közbe Vajda Lajos úgy tűnik, biztos a munkája még néhány évig. Ez azért már valami! A többi? Semmi nem innen indul. Mi csak kapjuk a dolgokat. Meg dolgozunk itt, gürcölünk otthon. Sokszor elnézem a délutános műszakosokat, úgy jönnek be dolgozni, hogy halálosan fáradtak, alig bírnak feljönni ezen a pár lépcsőn. Nem jókedvükből! Nyugtalan mozdulatból látszik, a kompresszorra szükség lenne mielőbb, hagyom hát a vele foglalkozókat. Irány a sokat emlegetett kultúrház. Két kísérőm is akad, harminc körüli fiatalemberek, Simon László, a tanácstitkár és Kozák Frigyes, a kultúrház vezetője. A falu valamikori borozójában a gyerekek éppen hatalmas pingpongcsatát vívnak. A kisteremben pedig ott a számítógép és a videó, amin a tavalyi szüreti mulatság képei peregnek, míg beszélgetünk. Ha csak magyarázkodás marad... — A tanulóidőmet töltöm tulajdonképpen a tanácstitkári székben - mondja Simon László -, hiszen az év elejétől viselem ezt a tisztséget, bár az előző néhány hónapban már elláttam a teendőket. Kemény dió volt az iskolafcl- újítást, az út-, a járdaépítést véghezvinni. Azt hiszem, ami előttünk áll, az sem lesz sokkal könnyebb. Az emberek ebben az újfajta demokráciában sem csak a személyt nézik, hanem elsősorban a beosztás szerint ítélik meg az embert. Ha a helybéli jogos igényeiknek a lehetőségek hiánya miatt nem lehet megfelelni, és a magyarázkodás marad, clőbb- ulóbb magukba zárkóznak. Falun kevesen politizálnak, az országos dolgok nem érintik igazán mélyen az embereket. Az viszont mindenkit érdekel, hogy a „kapuján belül” — ez a faluhatárt jelenti mi történik, hogyan élnek. — Tényleg, hogyan cinek? Voltaképpen nem lehet azt mondani, hogy szegény a falu. A felszabadulás előtt sok volt a nagygazda, meg aztán a hajózás! Az itteniek egy része vízen élte le az életét. M őst viszont sok az idősünk, ők természetesen nehezebben bírják a munkát, szűkösebb a megélhetésük. A magunk dolgára A fiatalok közül pedig sokan eljárnak dolgozni szól közbe Kozák Frigyes. A kevés szabad időre kell vonzó programot csinálni. Igyekszünk is, a mesevideótól a számítógépesig sokfélét szervezünk. Az utóbbiba több mint húsz gyerek kapcsolódik be. — Pont számítógép kell egy hatszáz lelkes kisközségbe? Miért, a városi gyerekek különbek, mint a mieink? A városban könnyen fellelhetők az ilyen programok, a mieink se maradjanak el - húzza össze a szemét a tanácstitkár. Az itteni falusi iskolában tanultakból lett már orvos, tanár, mérnök. A lehetőségeiket nekünk kell előteremtenünk. Meg is tesszük! Tudja hányán verték le a régi vakolatot az iskola faláról? Nézze most meg, milyen szép! Új, pontosabban máshol nem használt padokat, felszerelést szereztünk. Van már tornaszoba és szívvel- lélekkel dolgozó tanítóink. Azért minden nekünk sem sikerül sóhajt a kultúrház vezetője , még mi sem tudtunk keresztüllépni a bürokrácián. Szerettünk volna egy amolyan „matracos” csereüdülést szervezni Mátrában lakó gyerekekkel. Azt hiszi, sikerült? Úgy érezzük, apró lépésekkel azért jutunk előbbre — véli Simon László. — Csudajó érzés volt, amikor egy péntek délután körbeszaladtam a faluban, hogy a park rendbetevéséhez lesz gép. Mit gondol, hányán fogtak lapátot, ge- reblyét? Vagy harmincán, meg sok-sok gyerek. És volt idejük az embereknek egymáshoz szólni, egy kicsit felszabadultnak lenni! Nem beszélve a hirtelen halászlévacsoráról. Nagyon nehéz az emberekbe ma lelket verni, hiszen mindenkit a saját kenyérgondja nyomaszt. De ez az összejövetel megtanított valamire: igenis lehet most is időt szakítani a más — a magunk dolgára. Nem bánom én villan meg Kozák Frigyes szeme csak harc, háború, ’56 ne legyen. A többi rajtunk múlik, előbb-utóbb mindenre megtaláljuk az „orvosságot”. Megteremtjük, amit akarunk. Gál Eszter • Ezekben a padokban tanultam én is — mondja Simon László. • Kozák Frigyes és a video. BURKOLATFELÚJÍTÁS VILÁGBANKI HITELBŐL Kisebb forgalomkorlátozás Kecskeméten Az ország a főutak fenntartási munkálatainak finanszírozására a Világbanktól kölcsönt kapott. A Szegedi Közúti Igazgatóság a minisztériumnak felterjesztette a Bács-Kiskun és Csong- rád megyei főutak legsürgősebben felújítandó szakaszait és a döntés után versenytárgyalást hirdetett meg kilenc útszakasz rekonstrukciójára, amelyből öt Bács-Kiskunban van. Ezek a következők: az 5-ös számú főút ladánybenei csomópontjától a Budai úti kereszteződéséig, a Budai kapui csomóponttól a Petőfi Sándor utcai kereszteződésig, a Szegedi úti csomóponttól a Külső körút (Habselyem) kereszteződéséig. Felújítják az 5-ös számú főút kiskunfélegyházi bevezető szakaszát az alpári vasúti kereszteződéstől a Bercsényi utcai csomópontig, valamint az 55-ös számú. Szeged—Baja közötti út 55—53-as számú csomópontja előtt Szeged irányába 6 és fél kilométer hosszúságban. A pályázatok eredményhirdetése még a múlt hónapban megtörtént. A pályázók közül a Kecskeméti Közúti Építő Vállalat elvégezheti az 5-ös számú főúton a ladánybenei csomóponttól a Petőfi Sándor utcai kereszteződésig a javítást, amelyre összesen 40 millió forint áll rendelkezésre. Ebből az összegből a kisebb repedéseket, burkolathibákat javítják ki, majd 33 ezer négyzetméteren 3 centis aszfaltbetont terítenek cl. A Budai kapui csomópont három ága kap új aszfaltréteget (a Jókai utca nem), ahol a régi burkolatot felmarják. A felújítás 6-10 centiméter aszfalttal történik. E két szakaszon a munka augusztus 7-én már megkezdődött. A felújítás alatt a kétszer két sávos úton 40 kilométeres sebességkorlátozást és előzési tilalmat vezettek be. Irányonként egy-egy forgalmi sávot hagynak szabadon. Érdekes módon, a kecskeméti átmenő szakasz harmadik munkáját a Magyar Aszfalt Kft. nyerte el, amely 10,2 milliós. A 6150 négyzetméter burkolat hibáinak kijavítása, marása után 2,5 centiméter vastag aszfalt kerül a burkolatra melegítéses eljárással. A felújítandó felület nagysága meghaladja a 28 ezer négyzetmétert. A munkát augusztus 8-án kezdték meg, s szeptember 30- án fejezik be. A korlátozás a kétszer két sávos úton hasonló lesz az előzőekhez, ám a hídfeljárótól a Külső körútig jelzőlámpával irányítják a forgalmat. A kiskunfélegyházi átkelési szakasz építését a kecskeméti Közúti Építő Vállalat nyerte el, ezer négyzetméteren kell a burkolathibákat kijavítaniuk, s .7700 négyzetméteren 3 centiméter vastagságú aszfaltbetont terítenek el. A munka több mint 3 millió forintba kerül. A munkát augusztus 9-én kezdték meg és október 10-ére fejezik be. A közúti forgalmat itt jelzőőrök irányítják. A 44 millió forint összegű — Szeged —Baja közötti út csomópontja előtti szakasz munkál ugyancsak a kecskeméti KÉV szerezte meg. Az említett szakasz jelenleg 6 méter szélességű, többszörösen portalanított makadámút. A felújítás keretében az útburkolat szélesítésére és megerősítésére kerül sor. A szélesítéshez 1390 köbméter betont használnak fel. Nem kevesebb mint 12300 köbméter földmunkát kell elvégezniük, s különböző típusú aszfaltokból majdnem százezer négyzetmétert terítenek be. A munkát már megkezdték, s október 20-ára fejezik be. Az útépítéssel együtt felújítanak két kis- nyílású hidat is, valamint a kiskunhalas kelebiai vasútvonal kereszteződését. A közút—vasút kereszteződésének átépítésekor a közúti forgalom terelő- úton bonyolódik le. Gémes Gábor A THE ECONOMIST ÍRJA Ceausescu sötét földje Vajon Ceausescu elnök Romániája valóban olyan szörnyű, mint csaknem mindenki, köztük Károly brit herceg is mondja? Egy olyan országban, ahol a külföldiekkel való beszélgetés büntetendő vétség, nem sok románt találni, aki válaszra hajlandó. A látogató még így is gyorsan megtanul két dolgot: először, hogy Románia szörnyűségét valóban nehéz eltúlozni, másodszori hogy az ország tele van kis meglepetésekkel is. Ahogy az ember előre olvassa, az élelmiszerüzletek üresek. És valóban azok, eltekintve az ecetes savanyúságtól és száraz kenyértől. Ennek fő oka az, hogy oly sok élelmiszert exportálnak, de az is, hogy a feketepiac amely talán a legátfogóbb egész Kelet-Európábán forgalmaz minden megmaradót. A románok mind tudják, hogy az élelem egyszerűen a hátsó ajtón tűnik el. Bár a külföldi valuta birtoklása bűncselekmény, az ország tele van pénzváltókkal, akiknek a jelek szerint nem gond dollárhoz jutni (a hivatalos árfolyam tízszeresén). A külföldiekkel a legtöbb tranzakció nem pénzben, hanem Kent cigarettában bonyolódik le. Semmilyen más cigaretta nem jó nem tudni, miért. A legtöbb nyugati újságíró nem juthat be az országba, vízumkérelmét újra meg újra elutasítják. Ám a „turisták” szerezhetnek vízumot a repülőtéren, bérelhetnek autót, és teljes utazási szabadságot élvezhetnek. A vidéki országutak tele vannak rendőri ellenőrző pontokkal, ahol senki nem bajlódik leállításokkal. De a Securitate, Románia híres titkosrendőrsége gyakran föltűnik, rendszerint parodisztikus módon. Amikor a rendőrök úgy döntenek, hogy nyomába szegődnek a gyanús nyugatinak, Humphrey Bogart-féle viharkabátot és napszemüveget viselnek, bármilyen is az idő. A Securitate figyelemre méltóan őrzi ama mintegy 30 román író és volt párttag otthonát, akik nyilvánosan tiltakoztak. Gheorghe Apostol volt miniszterelnök házánál, aki nemrég aláírt egy tiltakozó levelet, mert „tisztességes emberként akar meghalni”, egy angolul beszélő civilruhás rendőr megakadályozza a látogatókat, hogy belépjenek a kertkapun. Közben egy másik fényképeket készít, a harmadik adóvevőt vesz elő, föltehetőleg azért, hogy riassza a rendőrőrsöt. Hasonló rendőrcsapat vette kezelésbe korábban a brit nagykövetet is, amikor az meg akart látogatni egy ellenzékit. Ceausescu őrültségének két leghíresebb eleme, a falurendezés és a adósság-visszafizetési program egyszerre megfelel és nem felel meg a róla szóló híreknek. A „területrendezési törvény”, amelynek célja mintegy 2 millió ember lakótömbökbe költöztetése (több mint 6000 falu lerombolásával), 1974 óta szerepel a tervekben. Amikor az ezzel kapcsolatos propaganda tavaly hirtelen komoly lett, a magyarok hangosan panaszkodtak az erdélyi magyar falvakat érő fenyegetés miatt. Valójában úgy tűnik, e falvak közül ténylegesen csak egy-kettőt gyalultak le. Ugyanakkor Bukarest körül csaknem minden falut megsemmisítettek, és maga a főváros is bizonyosan megszenvedi, hogy a szecessziós stílusú házak betontömböknek adják át a helyüket. Ceausescu közelmúltbeli dicsekvése, hogy Románia minden ke- ményvaluta-adósságát visszafizette, hamis volt: egy kis adósság még maradt. Az állítás akkor hangzott el, amikor Romániára nagy nyugati nyomás nehezedett, hogy jobban viselkedjen az emberi jogok terén. A nyilatkozatot és a jövőbeli hitel- felvételt megtiltó új törvényt Bukarestben úgy tekintették, hogy Ceausescu kihirdeti a Nyugattól való függetlenségét. Ám csaknem ugyanakkor Ceausescu könyörgött a legnagyobb kedvezmény státusának visszaállításáért a román— amerikai gazdasági kapcsolatokkal foglalkozó értekezleten, dacára annak, hogy tavaly önként lemondott e kedvezményről. Egy román menekült szerint Ceausescu uralma „a legmesterségesebb személyi kultusz a kommunizmus történetében”. Miközben arcképe díszít minden középületet, a jelek szerint még olyan vonakodó csodálatra sem ösztönöz, mint amilyent Sztálin iránt tanúsított sok orosz (a grúzokról nem is beszélve). Nevének említése csak grimaszokat idéz elő. Bukarestben dolgozó nyugatiak szerint Ceausescu és klánjának más tagjai csak a Securitate segítségével monopolizálják a csúcsposztokat; ha távozik, a Secu- ritale fogja meghatározni utódját. Van-e remény jobb időkre most, hogy a bénító adósság-visszafizetés erőfeszítésének vége? A kétmilliárd dolláros mérlegtöbblettel Ceauses-' cu megpróbálhatja helyreállítani az infrastruktúrát és növelni az élet- színvonalat. Ehelyett azt a szándékát jelentette be, hogy növeli az exportot a harmadik világba. Ez sajátos módon igaz: sokak szerint egész országát exportálta a harmadik világba, és még azon is túl. (Ford.: Vas Zoltán)
