Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE • 5 A BORZONGATÁSNAGYMESTERE EGYBŐL HÉT ... A maszek galériás Emlékmű a Donnál elesetteknek Alfred Hitchcock Orjolig vezette a foglyok kiharcolásá­nak útvonalát, Szibériából hazahozták Petőfinek és Sándor fiának halotti anyakönyvi kivonatát, valamint uno­kája születési bizonyítványát. Swigel Ferenc szintén 1. világháborús hadifogoly a szeptember 4-ei számban azt állította, hogy az 1849-es magyar hadifoglyok egy csoportját, Kisinyo- von és Kijeven át szállították száműze­tésük helyére, a transzportból Petőfi és társa, Varga megszöktek, azonban el­fogták és az omszki börtönbe zárták őket. A szökésükért 1850. január 19-én Bajkálon túli kényszermunkára ítélték, de Swigel szerint Petőfi és Varga 1851. júniusában ismét megszöktek, és 11-én már Verhnycgyinszben voltak. Abban a reményben, hogy ideiglenesen elrej­tőznek az üldözés elől, egy csendes zu­got keresve a Tunguria nevű karaván­hoz csatlakoztak, amely Barguzin felé tartott. Swigel 1943-ban nyilvánosságra hozta fogságból hazacsempészett új­ságkivágásait, amelyekben többek kö­zött szerepel Petőfi feltételezett Ilu- szunszban található sírjáról egy kép, Petőfinek tulajdonított, orosz újságban magyar nyelven megjelent versrészlet, alatta a költőnek szakemberek által hi­telesített aláírása 1853-as dátumozás­sal, egy térkép, korabeli írás Gyóni Gé­záról, valamint orosz nyelvű hirdeté­sek. Swigelt, ki civilben nyomdász volt, hazugsággal és hamisítással vádolták, pedig ma már bizonyított, hogy az új­ságkivágások valóban korabeli orosz újságokból valók. Bizonyíték erre a be­tűtípusok és a szedési stílus egyezése. ( Folytatjuk ) • B. Boros Ilona: Föld- anya (zo­mánc) lékére, egy monumentális emlék­mű létrehozását szervezi, s ehhez kér anyagi támogatást a honfitár­saktól. — Ez egy országos mértékű és hazafias vállalkozás; mely min­den üzlettől mentes lesz. Az em­lékművet egy művészekből álló közösség készítené el, ingyen, az anyag- és egyéb költségek azon­ban, még így is tetemesek. Jelen­legi elképzeléseink szerint, több- holdnyi területen létesülne ez az emlékmű, Solt és Akasztó kö­zött, s az adományozók nevét is megörökítenénk ezen a monu­mentális alkotáson. Az MNB 259-98009-es számon várjuk azoknak a segítségét, akik szin­tén nemes ügynek tartják ezt a kezdeményezést. Koloh Elek • Sándor József térképe a Bajkál-tó közeiéről. Nyíllal jelzi a települést, ahol Petőfi élt és meghalt. • Orosz nyelvű új­sághír, mely rövi­den megemlíti, hogy a magyar ha­difoglyok megálla­pították azt a he­lyet, ahol Alek- szamler Sztyepano- vícs Pctrovicsot el­temették. (Forrás: Sándor József) WPKÜTCK IftKUCO votwcrHCKao Enpry3NH,^lJIÍIlwil,^JA^ fÖARGUZlN) N. ^---------­~ Otj’ra*i KÖx\$Ax$*iaiUi út ..................Köxsé$»i tcfliút­— Folyó JffXHfyAMNCKb ofcsjTfO ^ >CVERHN£U&IHSlKb' "»*--------** \ S- BEHVEPCKÍK BőeflHOüikHfíie p» mk&m m wpmb Mmcy«cu% €1 ijt; m* ()Um% iumjpoimrb bs 1856 mgf mm% m mm* • I. világháborús magyar hadifog­lyok Szibériában. A táblára kö­nyöklő: Swigel Ferenc nyomdász. de felesleges is volt a kérdése. Ne feledje, amit a hírnévről mond­tam, s arról, hogy azt majd az évek alapozzák meg. Ha nem re­ménykednék abban, hogy a jövő­ben a mostaninál nagyobb hasz­not hozhat a műkereskedelem, akkor nem csinálnám. — Kaptam egy felhívást az Olympus Galériától. Ebben az áll, hogy a Don folyónál elesettek em­• B. Boros Ilona: Egy re­gi nyár­ból ... (textil) nak róla, pedig itt van, a város szívében. — Úgy tudom, hasonló müke- reskedest nyitott az ország más tájain is az utóbbi hónapokban. —: így igaz, mégpedig Hévizén, Pécsen, Siklóson, Nagyvázsony- ban, Balatonfüreden és Tihany­ban. — Tehát, ha jól számolom, a kecskemétivel együtt, immár hét­galériája van. Melyik forgalmaz legtöbbet, s összesen hány műtár­gyat kínál ezekben a műkereske­désekben? — A balatonfüredi és a nagy­vázsonyi galériák forgalma a leg­jobb. A kínálat pedig, mintegy 5-600 kép és kisplasztika. Ezek jórésze persze nem a tulajdonom, csak bizománybán vettem át őket a művészektől. Egyébként nemcsak a megye, de az ország határán is szeretnék túljutni, ami az üzletet illeti. Novembertől öt hónapon át havonta bemutatha­tok egy-egy művészt Zürichben, s hasonló kapcsolatfelvételre lesz lehetőség a jövőben Ausztráliá­ban, Kanadában és az USÁ-ban. — Tervezi tovább bővíteni a ha­zai hálózatát is? — Természetesen. Augusztus végén például Kecelen, a Pintér Művek irodaházában nyitok egy galériát, ahol köztudottan sok külföldi megfordul. . . — Engedjen meg egy illetlen kérdést: átlagosan mennyi az ön havi jövedelme a galériákból? — A kiadásokat leszámítva, úgy 10 ezer forint. Látom, nem hiszi.. . Akkor nemcsak illetlen, • Poissenneau: Raymony falu • B. Boros Ilona: Arató­szűz (textil) • Balogh Er­zsébet: Tanya • B. Boros Ilona: Pelikán (zománc) (Straszcr And­rás felvételei a galériában megtekinthető alkotásokról készültek.) Kedves joviális bácsi mosolygós szemekkel, rengő tokával — ki gondolná róla, hogy ő a borzongatás nagymestere, a leghíresebb filmrendezők egyike, a krimi, a horror koronázatlan királya? Pedig az volt Alfred Hitchcock, aki holnap lenne 90 éves. Londonban született 1899-ben. Mérnöknek tanult, majd 1920-ban kapcsolatba került a filmkészítéssel. Először mint technikus, aztán asszisztens, segédrendező, forgatókönyvíró. 1922-be« elkészítette első önálló rendezését a Tizenhármai szám címmel. Már neves alkotó volt hazájában, amikor 1939-ben az USA-ba ment, s rövidesen Hollywood legismertebb mesterei közé emelkedett. Egész életében sike­resen küzdött a kommerszfilm-müvészfilm erőszakos megkülönböztetése ellen. Bevallottan szórakoztató alkotásokat készített, de olyan jól, hogy a szigorú kritikusok is kénytelenek voltak elismerni ezek művészi színvonalát. Hitchcock filmjei az emberek közötti kapcsolatokról beszélnek, szereplői nem elvetemült gonosztevők, hanem derék polgárok, akik a körülmények kényszerére lesznek gyilkosok. E folyamatot ábrázolva a rendező megmutatja egy beteg, rideg társadalom képét, amelyben önzés, brutalitás és hatalomvágy uralkodik. Míg sok kollégája egyre brutálisabb jelenetekkel, egyre vadabb autós üldözé­sekkel, fantasztikus trükkökkel törekedett sokkhatásra, ő mindvégig hű maradt eredeti koncepciójához. Nála a meggyőző történet, a lélektani hitelesség volt a legfontosabb. A kritikák rendszeresen kiemelik, ahogyan a hatáselemeket kezeli, a vágást, a zenét, a zörejeket, a kamerát, a fényt céljai szolgálatába állítja. Ezekről az erényekről a magyar nézők is meggyőződhettek, hiszen filmjeit — Gyilkosság telefonhívásra, A gyanú árnyéka, A Manderley ház asszonya, Psycho, Hátsó ablak, Szédülés — bemutatták mozijaink és sugározta a televízió is. 1976-ban, négy évvel halála előtt forgatta az idős mester utolsó filmjét, a Családi sírboltot. És nemrég, egyik nyugat-berlini filmfesztiválon bemutattak egy doku­mentumfilmet, amely nem sokkal korábban került elő Londonban. 1945-ben1 kérték fel Hitchcocot, hogy a szövetséges haditudósítók filmanyagából készítsen összeállítást. El is készítette a filmet, Emlékezzünk a táborokra címmel, amelyet aztán politikai megfontolások miatt nem mutattak be. Alfred Hitchcock 1980-ban hunyt el, 81 éves korában. Műveit ma is tanulmá­nyozzák, mesterségbeli tudása ma is lenyűgöző. Filmjein ma is kitűnően szórako­zunk. (erdős) UTASSY JÓZSEF: Patakparton A Tarna-patak homokja süt, szikrázik, perzseli a Nap. Idejár úszni öt-hat fiúcska. Cingár nyakukban csúzli. Kézzel halásznak. Aztán sütkéreznek, mint réten a vásznak. Arrább egy csokor lány fürdik. Nagy szemektől izzik a bokor. A Most aztán van ok: meresztgetik a fütyköst. Kié a nagyobb? Sütik a krumplit. Majd hajbakapnak. Karcsi gyepálja Gusztit. Valaki kiált. Csönd lesz, nagy csönd. Elszívják a békepipát. A patakparton öt-hat fiúcskát mindig ott lel az alkony. GYŐRI LÁSZLÓ: Hinta Szomorú gyermekdal Utassy Józseféknak Röpül a hinta messzire. Röpít-e vissza még ide ? Röpül a hinta messze el, de vissza mintha senkivel. Röpül a hinta, visszaér, utasa vissza sose tér. Alig több, mint fél esztendő telt el, hogy Olympos néven meg­nyílt a felszabadulás utáni első magyar maszek galéria Kecske­méten. Nincs is mit csodálkozni ezen, elvégre a szabad vállalko­zások korát éljük . . . Más kér­dés, hogy mennyire lehet kifizető­dő egy műkereskedést nyitni ma, amikor sokan megélhetési gon­dokkal küszködnek. A növekvő infláció miatt, az OTP-hitelek, villanyszámlák fizetése is nehéz­ségeket jelent a legtöbb család­nak. Egyáltalán, akad olyan, aki 30-40 ezer forintot is áldoz egy- egy festményért, kisplasztikáért? — Nem jellemző. Inkább az ötezer forint alatti áron kapható műtárgyak iránt nagyobb a ke­reslet — mondja az Olympos Ga­léria tulajdonosa, Zahoránszky Ferenc. — Persze sokan vannak, akik, bár szeretnék, ha lakásuk­ban egy-két szép, esztétikus mű­alkotással élhetnének együtt, a vendégkönyvbe mégis ilyeneket írnak: „Bárcsak lenne pénzem, hogy vásárolhatnék a kiállított képekből...” — Jelenleg B. Boros Ilona tex­til- és zománcművész alkotásaiból látható kiállítás a galériában. Ez hányadik bemutató, az eltelt fél évben? — A hatodik. Eddig vala­mennyit Bács-Kiskun megyében élő művészek munkáiból rendez­tem. — A kiállítások fellendítik az üzletet? — Nem minden esetben. Volt olyan grafikus, akinek egyetlen alkotását sem sikerült eladni. De például Tóth Rozália képeiből tizet is megvásároltak. S ez nem kimondottan a propagandán múlik, hanem elsősorban azon, hogy tetszik-e vagy sem, a köz­szemlére tárt produkció a vásár­lónak. — A művészek jelentkeznek ki­állítási szándékkal, vagy ön keresi fel őket ajánlatával? — Is-is. Az ország legkülönbö­zőbb részeiről felkeresnek ma már. Ilyenkor megnézem a mű­vész munkáit, s kiválogatom azo­kat, amelyeket bemutatásra mél­tónak találok. — Bizonyára sokat keres. — Ma még változatlanul na­gyobb a remény, mint a pénz. De tudom, hogy egy ilyen galéria nem lehet népszerű, közismert egyik pillanatról a másikra. A hírnevet az évek alapozzák majd meg. Sokan ma sem tud­CMNK CMBA A szibériai legenda nyomában 4. Fogoly költő a Bajkál partjánál A múlt század végén, Tisza Kálmán miniszterelnöksége idején az országgyűlésen is interpelláltak arról, hogy Petőfi Sándor Szibériában rabos­kodik, de a felvetés válasz nélkül ma­radt. Az interpelláció hátterében az állt, hogy a szibériai fogságból hazaté­rő Boros Sándor, Manasses Dániel, va­lamint a lengyel A. Malinovszkij és A. Visnyevszkij azt állították, hogy a Baj­kál-tó partjánál kényszermunkán vol­tak, ahol látták a nagy magyar költőt és forradalmárt, aki „ősz volt, sovány- kás, de izmos”. A nyilatkozókat szél­hámosoknak minősítették, még azt is megkérdőjelezték, hogy valóban vol- tak-e Szibériában. Évtizedekkel ké­sőbb a Magyarság, 1940. augusztus 4- ei számában az olvasható, hogy az osztrák hatalom arra törekedve, hogy továbbra is bizonyítsa Petőfi segesvári halálát, erőszakkal arra kényszerítette Manasses Dánielt, hogy vonja vissza állítását. A XX. század harmincas éveitől sor­ra látnak napvilágot a magyar sajtó­ban, és külföldön is olyan írások, ame­lyek a szibériai verzió létjogosultságát erősítették. Az Est 1939. április 26-ai számának hasábjain Barátosi Lénárth Lajos magyar Ázsia-kutató számolt be arról, hogy a század elején a Bajkál partján megtalálta Petőfi sírját. A lap közölte Petőfi feltételezett leszármazot- lainak nyilatkozatát, valamint 1849-es magyar hadifoglyok utódainak vallo­mását. A Magyarság valamint a Napló több számában is foglalkozott a költő szibé­riai utóéletével. A Magyarság hasábja­in Ahonyi Ernő megszólaltatott voll I. világháborús magyar hadifoglyokat, Protics Lázár vegyészmérnököt Bclg- rádból, Kovacsevics Szvetán gimnáziu­mi tanárt Zentárói, akik azt állították, hogy fogságuk idején találkoztak Pető­fi Sándor Szibériában élő unokájával, Viktor Petrovval. Ugyancsak az emlí­tett újság 1940. augusztus 11-ei számá­ban találhatók a következő állítások: „Szendrey Júlia a bécsi kamarilla és az akkori hercegprímás parancsára nyilvá­nította halottá Petőfit, Becs tudta, hol raboskodik Petőfi — a magyarok nem mertek róla beszélni Petőfinek a Ba- ky csatádhoz írt leveleit most is őrzik." Az írásból az is megtudható, hogy elő­került a fogoly költő térképe, amelyen

Next

/
Thumbnails
Contents