Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-12 / 189. szám

1989. augusztus 12. • PETŐFI NÉPE * 3

SOKAT TETT ANYANYELVI MOZGALOMÉRT: POMOGÁTS BÉLA

Kockázatot is vállalt az „ötágú sípért”

Neheztelnék Pomogáts Bélára megvárakoztatásomért, ha nem láttam volna, hogy egy állásfoglalásról tanácskozik az anyanyelvi konferencia néhány vezetőjével, védnökével. A tervezettnél tovább tartott. Az anyanyelvi mozgalom jövője a mai magyar helyzet tükrében című vita, sokféle javaslatot, észrevételt kellett egyeztetni.

Megrövidült az interjúkészítésre szánt idő, de mindenképpen meg akartam kérdezni, hogy valóban a Forrás hasábjain jelent-e meg első fontosabb tanulmánya.

— Ha jól emlékszem, akkor Az erdélyi magyarság és az örökség címmel 1969 novemberében közöltem áttekintés, figyelemfelkeltés szándékával munkámat. 1970 nyarán ismertettem az Új égtájak címmel Washingtonban megjelent antológiát.

— Magam is közreműködtem akkoriban a folyóirat szerkesztésében, tudom, hogy Ön is, a Forrás is kockázatot vállalt a határainkon kívül élő alkotók bemutatásával.

— Nem mindenki tapsolt vállalkozásunknak, noha nemcsak számomra volt már akkor nyilvánvaló: „az Új égtájakban megjelenő líra nem emigrációs költészet. Vagyis nem a mai Magyarországgal való szembenállás mozgatja”. Szívemből szólt Illyés, amikor ötágú síphoz hasonlította a magyar kultúrát.

— Régi Forrás-számokat lapozgatva sűrűn találkozom kritikáival, jegyzeteivel, portréival, elemzéseivel. Néhányan már kecskemétinek gondolták.

Van elé építőanyag

Kiegyensúlyozott, nyugodt kereslet-kínálati viszonyok jellemzik a hazai épitőanyag-piacot erről adtak tájékoztatást az Ipari Minisztériumban az MTI munkatársának. Ez annak ellenére így van, hogy a népgazdasági terv 1989-re egyszázalékos növekedést irányzott elő, az első féléves adatok szerint azonban várhatóan nem következik be: a múlt év hasonló időszakához képest az áruértékesítés csak 98-99 százalékos.

Ez mindenekelőtt annak tudható be, hogy feltöltődlek az iparági készletek, mivel az új, a jelek szerint a lakosság számára előnytelennek bizonyult építési hitelkonstrukció visszavetette az építkezési kedvet. Ez elsősorban a családiház-építések és a felújítások területén mutatkozik meg. Az Országos Takarék- pénztár az első félévben az új hitel- feltételek szerint csupán feleannyi hitelt nyújtott családiház-építésre, mint a múlt év azonos időszakában, s az összeg 25 százalékkal kevesebb a felújításoknál is. így összességében a különféle építőanyag-ipari termékekből — tégla, cserép, nyílászárók stb. — alapvetően kínálati piac alakult ki, a vevő megtalál mindent, ha nem is mindig olyan a választék, amilyet keres.

A kiegyensúlyozott ellátáshoz az is hozzájárult, hogy az utóbbi években folyamatosan és jó ütemben haladt az iparágban a szerkezetátalakítás. Több új beruházás került tető alá, s külföldi tőkével működő vegyes vállalatok is alakultak az utóbbi időben. Az elmúlt évek egyik jelentős beruházása volt a Bramac Tetőcserépgyár, osztrák közreműködésével. Szintén osztrák segítséggel bővült Lábatlanban az azbeszt tetőfedő anyagok gyártása, s még ez évben megkezdik a termelést Salgótarjánban az üveggyapotkészítőben, japán tőke bevonásával. (MTI)

— Másutt születtem, másutt élek, de Bóka László, tisztelt professzorom innen került a fővárosba. Később más vidéki folyóiratokkal is közeli kapcsolatba kerültem.

— Az említett vita levezetésére aligha talált volna alkalmasabb embert a konferencia rendezősége. Mint tanulmányai* könyvei — például a Béládi Miklóssal és Rónay Lászlóval közösen írt A nyugati magyar irodalom 1945 után, vagy az éppen most megjelent Erdélyi olvasókönyv — bizonyítják: otthonosan tájékozott a külföldi magyar irodalomban. Személyesen ismeri a határainkon kívül alkotó kortárs írók, költők többségét.

— Részt vehettem a hollandiai Mikes Kelemen Kör egy összejövetelén, többször meghívott a párizsi Magyar Műhely, találkoztam az Amerikai Egyesült Államokban és Kanadában szervezett összejöveteleken, irodalmi esteken tengerentúli magyar literátorokkal.

— Volt Svájcban, Jugoszláviában ... Tudtommal Pomogáts Béla szinte a kezdetektől egyik meghatározója az anyanyelvi

A megyei Köjál a látogatási tilalommal összefüggésben az alábbi közleményt adta ki:

1989. július 24-e és augusztus 12-e között két hullámban a megyei kórház újszülött-osztályán lázas megbetegedések szaporodását észlelték. Eddig összesen 29 újszülött betegedett meg. Egy-két napig tartó lázon kívül más tünetet nem tapasztaltak. A csecsemők általános állapota mindvégig jó; jól szopnak, súlyuk nem csökken és tüneteik két napon belül megszűnnek.

A megbetegedések feltehetően vírus eredetűek. A laboratóriumi vizsgálatok folyamatban vannak.

Különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettét tárgyalta — másodfokon — pénteken a Legfelsőbb Bíróságon Bakonyi István tanácsa.

A négy vádlott ügyében az év elején már meghozta elsőfokú ítéletét a Borsod-Abaúj- Zcmplén Megyei Bíróság, s hármójukat bűnösnek találta társtettesi minőségben, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés bűntettében, valamint ezzel halmazatban csoportosan elkövetett rablás bűntettében. A negyedik vádlottat halált okozó testi sértés bűntettében találták bűnösnek. A megyei bíróság az elsőrendű vádlottat, Bari Gyulát 18 évi fegyházbüntetésre, a másodrendűt, Rafael Sándort 16 évi fegyházbüntetésre, a harmadrendűt, Varga Lászlót 4 évi börtönbüntetésre, a negyedrendűt, Bari Ibolyát 10 évi, fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre ítélte.

A bűnelkövetők valamennyien cigánycsaládból származnak, s közös jellemzőjük az is, hogy mind a négyen rendkívül mostoha viszonyok között — úgynevezett vályog-putrikban — éltek hozzátartozókkal együtt. Az elsőrendű és a negyedrendű vádlott analfabéta, a másik kettő is csupán az általános iskola két osztályát végezte el.

konferenciáknak. Veszprémben, legutóbb, vitaindító előadást tartott.

— Nyilvánvaló volt számomra: az irodalomnak igen nagy szerepe lehet a magyarságtudat kialakításában, megtartásában. Az anyanyelvi konferenciák pedig kiváló kultúraközvetítő fórumoknak bizonyultak. Megtiszteltetésnek tekinthettem tehát az itt adódó, megteremthető irodalomközvetítő lehetőségeket.

— Szólhatnánk az eredményekről, de az ember mindig többet szeretne a már elértnél. A hatodik, a kecskeméti konferencia miként foglalt állást a hogyan továbbról?

— Még hátra van a védnökség ülése, de a fórumon eléggé kita- pinthatóan körvonalazódtak a nézetek.

— A vita szünetében néhányan keményen bírálták a Magyar Műhelyes Nagy Pál felszólalását.

—- Ahány fej, annyi gondolat. Nézetem szerint valamennyi felszólalás — ahogyan mondani szoktuk — építő szándékú volt. A párizsi magyar íróé, szerkesztőé is. Ő azoknak adott hangot, sarkosan fogalmazva, akik az anyanyelvi konferencia teljes szervezeti füg- getlenítését tartanák célszerűnek. Mások a viszonylagos önállóság mellett szóltak. Elvi és gyakorlati okokból elfogadják a Magyarok Világszövetsége közreműködését. Másként szólva, a szervezeti önállóság helyett a munka autonómiájára helyezték a hangsúlyt. Kifejezték igényüket: a szükséges változások közben meg kell őrizni a korábbi értékeket, vívmányokat. Bízom abban, hogy sikerült úgy közelíteni a nézeteket, olyan megoldásokat találni, hogy a közös állásfoglalással a jelenlevők egyet- érthetnek.

— Megköszönve a tájékoztatást, azt kérdem.búcsúzóul, hogy mit olvashatunk legközelebb a nyugati magyar irodalomból, irodalomról?

— Egy esszékötetet.

Az említett időszakban történt egy haláleset, amelynek a megbetegedésekkel való összefüggése valószínűsíthető.

Mivel az országban máshol is hasonló megbetegedések fordultak elő, a megyei kórház a megyei köjállal egyeztetve szükségesnek tartja az eddigi intézkedések szigorítását, többek között az általános látogatási tilalom elrendelését a kórház Izsáki úti részlegében. Minden hazabocsátott újszülött megkülönböztetett egészségügyi ellátásban részesül a védőnői hálózaton keresztül.

A bűncselekményt még 1988. januárjában követték cl, mégpedig ittas állapotban. Az események ugyanis a borsodszentgyörgyi italboltban kezdődtek, ahol a vádlottak összeismerkedtek Puporka Sándorral, aki az éjszakát — szállása nem lévén — Bariéknál akarta eltölteni. Itt azonban Bari Gyula többször bántalmazta Puporka Sándor sértettet, majd kilökte az utcára, mondván: nem maradhat náluk éjszakára. A fiatalkorú vádlott, Bari Ibolya azonban közölte: pénzt látott Puporká- nál, menjenek tehát utána, és vegyék el tőle. A vádlottak Puporka után eredtek, ismét bántalmazták, rugdalták, majd elvették a sértett cipőjét s a zsebében talált 50 forintot. Itt azonban még nem ért véget Puporka kálváriája: egy pincébe vonszolták, összekötözték, s ezt követően is tovább ütlegelték, mígnem a sértett belehalt sérüléseibe.

Az ügyet tárgyaló Legfelsőbb Bíróság pénteken végül is elnapolta a tárgyalást, mivel a Legfelsőbb Ügyészség képviselője Bari Ibolya és Varga László esetében igazságügyi elme- szakértői vizsgálatot kért. így a különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés ügyében a másodfokú ítélet októberben várható. (MTI)

Heltai Nándor

Látogatási tilalom

Ismeretlen eredetű vírusfertőzés előfordulása miatt 1989. augusztus 13-ától, vasárnaptól a Hollós József Megyei Kórház kecskeméti, Izsáki úti telephelyén teljes látogatási tilalmat rendeltek el.

Emberölés bűntettét tárgyalja a Legfelsőbb Bíróság

SZOMBATI LEVET

Suhogások

Furcsa dolgokra lettem figyelmes mostanában, különösen az utóbbi néhány hónapban. Sokáig kétségeim voltak, hogy vajon jól hallok-e? És miután megbizonyosodtam hallásom épségéről, azon kezdtem tépelődni, mi az, amit hallok. Suhogásokat véltem kihallani a hétköznapi zajokból. Olyan hangok ezek, mintha valaki hosszú vesszővel vagy karddal vág bele a levegőbe. E szokatlan zaj idegesített. Főleg azért, mert egyre gyakrabban, egyre több irányból hallottam, de különösen azért, mert nem tudtam, honnan ered, mi okozza. Végre a napokban sikerült megfejtenem a rejtélyt, rájöttem a titok nyitjára.

Kiderült ugyanis, hogy nem másról van szó, mint a történelemből jól ismert emberi cselekedetről — a köpönyegforgatásról. Egyesek oly hirtelen* és oly nagy erővel forgatják köpenyüket, hogy az suhogó hangot ad. Hát ezt a hangot, ezeket a suhogásokat fogta fel a fülem, s azóta egyfolytában csodálkozom ezeken az embereken.

Ugyanakkor felötlött bennem a gondolat, hogy talán nem is kellene ámulatba esnem az emberi gyarlóság ilyen megnyilvánulásán, hiszen olyan ritka manapság a spártai jellem, olyan gyakori volt kis hazánk történelmében a köpenyfordító mozdulat, hogy ez már-már megszokottá válhatott volna. Csakhogy az ilyesmit nem lehet megszokni, éppen azért, mert nem tudjuk, melyik arc, a köpeny melyik oldala a hiteles, a valóságosan eligazító. Képtelenek vagyunk „bemérni” az illetőt, mert köny- nyen előfordulhat, hogy mire bemérjük, már nem azonos azzal, amit röviddel ezelőtt mutatott.

Pedig napjainkban különösen fontos lenne az egyarcúság, a hitelesség, a hovatartozás meghatározhatósága. Viszont kívánhatjuk-e, s főleg követelhetjük-e mindenkitől, hogy egy átmeneti korban, az eszmék forrongása idején azonnal és minden részletben, hosszú távra is érvényes elhatározása legyen? Ez bizonyára túlzás volna s méltatlanság lenne, ha ilyen alapon megrónánk embereket. Nem is ezt várjuk, nem a maximumra tartunk igényt, csupán egy ideológiai, vagy ha úgy tetszik, jellembeli minimumot.

Mert mit tapasztalunk mostanában? Azt, hogy olyan emberek is penderítenek egyet szilárdnak és egyszínűnek hitt köpenyükön, akikről ezt legjobb ellenfeleik sem feltételezték volna. Ezt viszont nem lehet, nem szabad megszokni, s ha mégis kénytelenek vagyunk tudomásul venni, legalább egy elmarasztaló fejcsóválás kíséretében tegyük.

Hosszú lenne a lista, ha fel akarnánk sorolni azoknak a nevét, akik az utóbbi néhány hónapban fordítottak egyet a szimbolikus ruhadarabon. Még akkor is terjedelmes sor alakulna ki, ha csupán azokat említeném, akiket én ismerek. De ennél jóval többen vannak, nem csak Bács-Kiskunban, hanem az egész országban és nem csupán olyanok, akik most fordítanak egyet a köpenyen, hanem szép számmal akadnak, akik immár visszafordítják a kaftánt.

Tudom, mint ahogyan mindannyian tudjuk, nem volt egyszerű és kockázat nélküli az oly sokat emlegetett ötvenes években olyan köpenyben járni — hogy megmaradjunk a hasonlatnál — amely

elütött a „divattól”. Igaz, ez a divat nem volt kötelező, de erősen ajánlották s valljuk be azt is, jobban lehetett érvényesülni a divatos tógában, mint egyébként. De meg kell mondanunk az igazság másik részét is: nevezetesen, hogy nem mindenki azért járt divatosan, mért mindenáron érvényesülni akart, hanem azért, mert ez volt a hite, meggyőződéséhez volt egyetlen ruhája. Ugyanúgy, mint azoknak a sokaknak, akik szintén hitük, meggyőződésük szerint tartoztak a másik csoportba.

Nem is ezekkel van bajom, hanem a suhogtatók- kal. Azokkal, akik a politikai széljáráshoz igazodva, kizárólag érvényesülési szempontokat követve változtatták — s változtatják ma is — köpenyük színét. Mikor voltak ezek önmagukkal azonosak? Akkor, amikor évtizedekkel ezelőtt elhitették környezetükkel, hogy ők mindig piros köpenyüek voltak, sőt úgy születtek, vagy most, amikor azt mondják — mivel megfogyatkozott a piros köpeny nimbusza—, hogy akkor csak ravaszságból tették, amit tettek, de igaziból ők mindig is a másik színt szerették. Úgy legbelül, a szívük mélyén.

Miközben közülük többen szép karriert csináltak, jól érezték magukat a „hatalom markában”, sőt gyakran önmagukat már-már a hatalommal érezték azonosnak, s ezt meg is mondták, vagy enyhébb esetekben éreztették. S most fordítottak egyet a köpenyen, suhogtatnak. Pedig alig hiszem, hogy bárhol szívesen fogadnák a köpönyegforgatókat. Az olyat például, aki másfél-két évvel ezelőtt önszántából — sőt akkor azt mondta: meggyőződésből — belépett az MSZMP-be, aztán amikor elkezdett sűrűsödni a levegő, borítékba tette tagsági könyvét és visszaküldte. Az olyat, aki hónapokig kilincselt, telefonált, hajlongott egy bizonyos pártfunkcionáriusnál jókora előnyért. Megkapta. Most szidja a kommunistákat. Az olyat, akit iszákossága, lógásai, pénzügyi manőverei miatt küldtek el különféle állásokból, s emiatt tették ki a szűrét a pártból is, most azt hirdeti, hogy „nem bírtam kijönni ezekkel”. Az olyat, aki az MSZMP-től kapott és általa nagyon akart, szorgalmazott poziciót gátlástalanul arra használta, hogy megszedje magát, s most azt akarja elhitetni, hogy ő a hatalom karmai közé került áldozat. Az olyat, aki ittasan kergette a középiskolás lánytábor lakóit s ezért lefokozták, de most azt mondja, azért kerüli ki a pikszisből, mert volt bátorsága megmondani az igazat. Az olyat... de hadd ne folytassam.

Fordulnak a köpönyegek, halljuk suhogásukat. Igazságtalan lennék, ha nem mondanám el —, amit mindannyian tudunk

..- hogy bizony voltak, túlság

osan is sokan voltak, akiket súlyos jogtalanság ért. Lehet, hogy éppen azért, mert nem fordítottak a köpönyegen, mert erre képtelenek voltak. S ne csodálkozzunk azon, ha most eredeti, egyetlen arcukkal fordulnak felénk, mert nincs másik. Se nekik, se nekünk. S ezek az arcok nagyon hasonlítanak egymásra. A becsület vonásait hordozzák.

S ez a nyílt, a gerinces emberhez méltó. Mert én csak kétféle embert ismerek. Az egyik a becsületes ember, a másik annak az ellenkezője.

' jüJ

PUDLIJÁTSÉTÁLTATJA A KÉM

Bloch bosszúja

Felix S. Bloch, a kémkedéssel gyanúsított amerikai diplomata azzal tölti el hirtelen támadt rengeteg szabad idejét, hogy alaposan bosszút áll a nyomában lihegő újságírókon, akik az elmúlt napokban-hetekben könyörtelenül vájkáltak magánéletében, még a lelkében is. Ö valószínűleg a világ legfurcsább „kéme”: órákat ücsörög a parkban, Mephisto nevű pudliját sétáltatja — és jókat mosolyog az újságírókon, akik a szerkesztőik utasítására minden lépését követik. Élvezi a napsütést, miközben fényképezőgépek, kamerák tucatjai zümmögnek és szinte a torkára nyomják a mikrofonokat. „Meglepő, hogy az embereknek nincs jobb dolguk” — mondta, a sajtó képviselőinek nem kis bosszúságára.

Ezek után felállt a pádról majd tett egy apró egészség- ügyi sétát: 35 kilométert gyalogolt— nyomában a kamerákat, felszerelést cipelő „kísérettel”. Állítólag még a KGB ügynöke is kifulladt, mert — meg nem erősített hírek szerint ők is a közelében vannak. Az állandó kíséret másik részét a rádiót szorongató FBI-ügynökök alkotják: Blochnak nem szabad távoznia az Egyesült Államokból.

De meddig áll fenn ez a képtelen helyzet? A kormánynak semmi olyan bizonyíték nincs a kezében, amellyel vád alá helyezhetnék a diplomatát. S nem bizonyos, hogy valaha is lesz. A dühödt FBl-nyomozók részben a sajtót hibáztatják ők is—, mert felkapták a Bloch-ügyet, aki

állítólag éppen a sajtóból tudta meg, mennyire nem tudnak semmit ellene felhozni.

„Igazán valóságos szimbiózist létesítettem a sajtóval” — élcelődik Bloch, majd elmeséli, hogy - lévén állásából felfüggesztve — rengeteget főz, olvas, takarít, írogat, kocog és sétál. Szemrehányóan néhány puhány újságíró

szemére vetette, hogy a minapi 35 kilométeres sétán csaltak: biciklit béreltek, még talán helikoptert is.

Bloch sütkérezik a nyilvánosságban valóságos autókaraván halad a nyomában a városon, ha kocsijába ül és élvezi a rendőrség védelmét: egy fickó ugyanis zaklatta az utcán. Azt üvöltözte, hogy ő vietnami veterán, nem szereti a kommunistákat

...és Blochot.

E

ddig az FBI csak azt hozta fel ellene, hogy átadott egy ismert kémnek egy irattáskát. A homályos videofelvétel azonban semelyik amerikai bíróságon nem bizonyíték. Bloch a hírek szerint bevallott egy-két dolgot — beszélt valami neki felállított szexcsapdáról, szovjet pénzekről , de ezeket csak a sajtó írta meg, senki meg nem erősítette és valószínűleg az egész csak találgatás.

Bécsben szaglásztak állítólagos call-girlök után és az amerikai hatóságok felkérték az osztrákokat is az együttműködésre. Moszkva elhatárolta magát állítólagos kémjétől. Egyelőre ijem találtak semmit. Bloch az újságíróknak persze csak a szabad idejéről beszél, ha van ideje két séta között. Amikor megkérdezték, mit gondol, mikor döntenek az ügyben, akkor elhárította a választ: „Annyi bizonyos, hogy nem engem kell megkérdezniük ...”

Az is bizonyos, hogy az Egyesült Államokban kellő bizonyíték híján nem lehet valakit csak úgy előállítani.

így aztán a szenzációs kémügyet tálaló, Blochot kipé- céző sajtó egyre jobban a Szövetségi Nyomozó Hivatal „kémfogóit” pécézgcti: micsoda kémfogás ez? teszik fel a kérdési és egyre nagyobb az egyetértés: ha kém Bloch, ha nem az, a kémügy el van puskázva.

De addig, amíg valaki dönt, Felix S. Bloch, az Egyesült Államok kémgyanús diplomatája, a State Department tisztségviselője egy bizarr ügy főszereplője Washington utcáin, óriási karaván kíséretében sétálgat: nyomában a sajtó, a kamerák, az ügynökök és Mephisto.