Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-10 / 187. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 10. A SZALAMANDER CIPŐ LAJOSMIZSÉT IS MEGJÁRJA Miért gyárt hidroglóbuszt a Népfront Tsz? • Ezek a lábbelik szovjet exportra kerülnek. A vállalkozó egyébként a Kiskun Cipőgyár. Felvételünkön: Fekete Zoltán felsőrészt formáz. (Tóth Sándor felvételei.) • Készül a IIIKO víztorony tartályrésze. • A szalagon: Szalainander cipőfelsőrészek. Valahol Magyarországon egy cipőbollban külföldi turista nézelődik. Leemel egy lábbelit a polcról, tapogatja, forgatja. Talán tetszik neki, többet is tudni akar róla. De mit is tehetne hozzá a látottakhoz, hallottakhoz tolmács kísérője? Jobb híján lefordítja a cipő belső talprészén olvasható szöveget, így szól: Népfront Mezőgazdasági Termelőszövetkezet, Lajosmizse. A külföldi nem akar hinni a fülének, de a tolmács megnyugtatja, hogy jól értette: a cipőt valóban egy mezőgazdasági termelőszövetkezetben készítették. S a vendégünk csak néz, néz, elbambulva, zavartan. A világ (bármelyik) más országában ugyanis ahhoz szoktak hozzá, hogy a mezőgazdasági üzemek búzát, kukoricát, gyümölcsöt stb. termelnek, az ipari üzemek pedig gépeket, bútorokat, cipőket stb. gyártanak. Hiszen ez így van rendjén, nem . ..? Nehéz dolgom lenne, ha nekem kellene elmagyaráznom a külföldinek, hogy nálunk más a helyzet. Mi, magyar honpolgárok már hovatovább megszoktuk, hogy hazánkban a legtöbb cég nem abból él, amire vállalkozott, amiért tulajdonképpen létrejött. A mezőgazdasági szövetkezetek, s különösen a gyenge termőképességű földet birtoklók, mint amilyen a lajosmizsei Népfront Tsz is, az ipari üzemeiknek köszönhetően folytathatják mezőgazdasági tevékenységüket. E másutt furcsaságszámba menő jelenség egyik oka az, hogy az agrárolló évről évre nagyobbra nyílik: a központi költségvetés egyre nagyobb darabot csíp le a költségek növekedése miatt egyébként csökkenő jövedelemből. Az agrárgazdálkodásnak különös jellemzője, hogy a befektetett tőke hosszú idő alatt térül meg. Tavasztól őszig a növénytermelésre jószerint csak költeni kell, a jószágokat is hónapokig etetik, míg pénzt látnak belőle. Hasonlóan egyenetlen eloszlású a mezőgazdasági termelés munkaerőigénye. Szezonban olyan sok munkásra van szüksége, amennyit máskor nem tud foglalkoztatni. Nos, az ipari üzemek nyeresége biztosabb: nem függ az időjárástól. E tevékenységben a pénz gyorsan forog, következésképpen nem kell, illetve elegendő kevesebb hitelt is fölvenni. Kevesebb lesz így a gazdaságot terhelő kamat, ami még így is tekintélyes összegre rúg, nagy részét képezi a kiadásoknak. (A Népfront Tsz-ben hárommillióról több mint ötmillióra növekedett, amióta a bankok 11-ről 20 százalékosra emelték a kamatlábat.) S végül: a mezőgazdasági csúcsmunkában a tsz ipari üzemeinek dolgozóiból áll össze az ütőképes sereg. . . így van mindez Lajosmizsén is, a Népfront Tsz-ben. De az sincs másként, ami mindenütt máshol jellemző mostanában, ebben az országban. Hogy tudniillik az ipari termelés jövedelmezősége is egyre jobban csökken, a költségek és az elvonások növekedése következtében. Immár az erősítésként szolgáló melléküzemeket is erősíteni kell, működtetésükbe a korábbinál sokkal több pénzt, időt, energiát befektetni. A Népfront Tsz egyik ipari vállalkozása a hidroglóbusz- szerelés volt korábban. A helyi víz- gépészeti vállalat megrendelésére dolgoztak hosszú éveken keresztül. Alkalmazkodva a gazdasági változásokhoz, a tsz függetlenítette magát ebbén á munkában. így jobban járnak. Most már önállóan vállalkoznak, de nem csak szerelésre. Maguk gyártják a hidroglóbuszt, s persze fel is állítják, a megrendelő igényének megfelelően. Henger alakú, 25, 50 és 100 köbméteres tartályokat készítenek, amelyek éppen a formájuk miatt sokkal (legalább 20 százalékkal) olcsóbbak a hagyományos gömb alakúaknái, ugyanakkor nem kevésbé felelnek meg a célnak. A la- josmizseiek mondják: Amerikában például csak ilyen szögletes víztartályokat használnak a települések ellátásához. A budapesti KOMIR Kisszövetkezet tervei alapján készülő H1KO márkanevű termék kelendőnek tűnik. A szövetkezet hidroglóbuszüzemének kapacitását több mint felerészben lekötötték már megrendeléssel a jövő esztendőre. Cipőipari üzemeik korszerűek. A termelés feltételei itt is adottak ahhoz, hogy saját termékkel jelentkezzenek a piacon. Volt ilyen elképzelésük, ez adta a kitalált történet ötletét. Hogy mégsem rugaszkodtak neki a megvalósításnak, annak a józan megfontolás az alapja. Hiszen látni kell: a nagy múltú cipőgyárak is nehezen tudják eladni termékeiket. A belföldi kereslet visszaesett, a szocialista export egyre inkább beszűkül, illetve ráfizetéses, a tőkés piacra betörni pedig szinte lehetetlen. A la- josmizseiek tehát továbbra is a régi partnereiknek, a félegyházi Kiskun, valamint a Bonyhádi Cipőgyárnak dolgoznak. Ez utóbbi megrendelésére a világhírű Szala- mander cipő felsőrészét tűzik egyik üzemükben. Ha a cipőgyártásra ismét konjunktúra köszönt, lehet, hogy mégis megalkotják saját modelljeiket? No persze, ha így lesz is, nem valószínű, hogy a cipő belső talprészén a szövetkezet teljes nevét fogják feltüntetni. Mindezeken kívül a villanyszerelő részlegük és az idegenforgalmi ágazatuk jelenti a szövetkezet számára azt a jövedelemforrást, amiből a mezőgazdasági termelést finanszírozzák. Almási Márta Agyátültetés Az „átültetések” korát éljük. Legyen az vese, láb, kutyafej vagy emberszív _ mind nagyobb számban kerül el eredeti helyéről. Átültetik. Ez jó, felemelő, mert az ember egészsége érdekében történik. Am az átültetés lassan az agyunkra megy. Nem, ezt ne tessék a megszokott értelemben venni, hanem szó szerint. Arról is értesültünk tudniillik, hogy a fiziológusok és a sebészek egyre többet foglalkoznak a gondolattal mikor tudják megvalósítani az agyátültetést. Hát lassan-lassan valósággá válik a bizonyos lelkiállapotot kifejező kifakadás, hogy „az eszem sincs már a helyén!" — Mert alighogy eligazította az orvosokat a töméntelen kísérlet, miszerint az emlékezet központja az agyvelő homloki részében van, rögtön felmerült az az ötlet is, hogy — hiszen akkor műtéttel könnyű hozzáférni. Igen ám, de a műtéthez agysejt szükséges! Honnan vegyenek ebből a rendkívül gyorsan romló holmiból? Lesz élő, aki azt mondja nagylelkűen?: „Itt az agy velőm, mennyi kell belőle? Véssék csak ki nyugodtan a koponyámat...” Mondjuk, elfogadják felajánláséit, ami után — bizonyos jogi eljéi- rásókat követően — nyomban meg is hal. . . Igaz, meg lehet csinálni a dolgot akarata ellenére, de akkor meg büntetőjogilag kategorizálják a lékelést. Van más út is. Arra már régén rájöttek, hogy ún. tápoldatban, szükséges anyagok hozzáadásával eleven szöveteket lehet nevelni. Eszerint agyszövetet is. Az is előnye az eljárásnak, hogy ennél á sejtek megőrzik sajátosságaikat.. . Ha tehát lesz agyve- lőanyag, át is lehet ültetni idegen fejbe .. . Persze, laikus a kérdés: ehhez megint honnan kerítenek alapanyagot, bizonyára itt is nélkülözhetetlen az agydonor, az agy sejt-adomány ózó? Más megoldást is latolgat a csavaros tudomány, sőt! Mivel tudott, hogy az agy és idegsejtek az embriónál csak az ötödik hónapban alakulnak ki véglegesen, az ötödik hónapig még képesek osztódni — úgy gondolják, itt kell megfogni az isten lábát. Ha tudniillik az embrió öthónapos kora előtt serkenteni tudjuk az agysejtek osztódását, ezzel növelni lehet a sejtek számát... Mivel bizonyos hormonok segítségével már ma is lehetséges ez — állatkísérleteknél sikerült megkétszerezni az idegsejtek számát —, hurrá! Itt a Kánaán! De bármennyire tudományszeretö valaki, megint csak megborzongatják az embert a laikust — a kilátások. Megválaszolhatatlan kérdések tolulnak fel. h átha az az öthónaposnál fiatalabb embrió amúgy is átlagon felüli értelmi képességű, — ne mondjuk — zseni lenne? Ráadásul „osztódásra serkentik idegsejtjeit"! Mi lesz, ha az így „betáplált agyúak” sokszor, összehasonlíthatatlanul okosabbak lesznek a natúraggyal születetteknél, okosabbak azoknál is, akik őket embrió korukban — hogy úgy mondjuk —feltöltötték? Nálam okosabbak ezernyi talányt fel tudnának vetni még . .. Nem is érdemes ennél tovább menni, hiszen láthatjuk, erősen a tapogatózások korszakában vagyunk még az agy átültetésekkel. Inkább elgondolkozhatunk azon, hogy a történelem folyamán eddig is mennyi, de mennyi nagy koponya, rendkívül okos ember élt, aki. messze megelőzte, meghaladta korát és lám, mennyivel lett boldogabb az emberiség?.. . Azzal az előre betáplált aggyal boldogabb lesz-e egy jottányival is ? Nem ott kellene még „kereskednünk", hogy ezekkel a ma meglévő „eredeti" agyakkal csináljunk valamit? Olyanokéval, akik miatt olyan nyomasztóak az emberiség éjszakái, nappalai? Hogy kerülhetne ki a világ ebből a hajmeresztőén ostoba helyzetből?.. . Hogy a Föld egyik felén vagy sarkán ^ mindegy, minek nevezzük, mert a tűzfészkek helyszínei kiszámíthatatlanul váltogatják egymást — szóval ma itt, holnap ott a legjobb szándékú, tisztességes emberek kellemes falatozgatás, poha- razgatás közben nézik a tévé képernyőjén, miként jelennek meg ama közel- vagy távol-keleti országok, dzsungelek födte tájékok, szupercivilizált, netán középkori elmaradottságban élő népek fölött az ezüstös gépmadarak .. . Puhán úsznak a billenő, fekete szivarkák s amerre mennek, odalent sötét és vicsorítva villogó pamacsok gomolyognak. Másfelől láthatatlanná fedezett ágyúkból rakéták ontják végtelen tűzgömbjeiket. . . Robbanások, mennydörgésszerű robajok .. . Egy-egy pillanatra megállnak az itókás poharak, a békés hangulatot váratlan, tragikus fordulatok zavarták meg . . . Ölik, irtják, pusztítják az embereket, akik esetleg 10 deka húst, 10 deka cukrot esznek havonta, de kínokat, nélkülözést elszenvedve húzzák az életet; vagy tudatosan harcolnak a „végső győzelemig". . :. Azért mondom, mielőtt túlságosan „beavatkoznának” az ember agyába, engedje meg a tudomány, hogy felnőjön az ember és tudjon mit kezdeni eredeti agyvelejével. Tóth István A PETŐFI NÉPE AJÁNLATA A kalandregényeket kedvelők bizo nyara egyetértenek azzal a megállapítással, miszerint Ken Follett a kémregényírók élő klasszikusa. Tű a szénakazalban című könyve tette világhírűvé, s bestsellerré váltak azt követő kötetei is, szinte kivétel nélkül. Legújabb regénye, a Kaland Afganisztánban, ugyancsak méltán számíthat e dicsőséges sorsra. „Valódi izgalom.” „Egyetlen unalmas szó sincs benne.” „A kémregények között is igazi remekmű.” Ilyen és ehhez hasonló méltatásokkal fogadta a nyugati kritika Ken Follett új produkcióját, mely nemrég megjelent a hazai könyvpiacon is. És el kell ismerni, hogy nem túlzók ezek a megállapítások. A CIA és a KGB — vagyis az amerikai és a szovjet titkosszolgálat két ügynökének összecsapása adja a történetet, illetve a szerelem, melyben ugyancsak vetélytárssá váli k a kél elszánt férfi. Mindez a szovjetek által megszállt Afganisztán kopár hegyei között zajlik, s talán mondani sem kell: nem a megszálló hadsereg ügynöke e kalandregény szimpatikus hőse. Ám Follett nem rendszereket, nem is népeket támad, hanem a nemzeti szuverenitás, önrendelkezés tiszteletéért emel szót, amit a szovjetek épp úgy megsértettek Afganisztánban, mint az amerikaiak Vietnamban. Véres összecsapások, kegyetlen hajszák, szociografikus részletek, érzékletes tájleírás, a szegénység és kiszolgáltatottság borzalmai . .. Noésaszex. Mert Follett korábbi könyveihez hasonlóan, ebből sem hiányoznak a pikáns, sikamlós részek. íme néhány mondat, a szolidabb szemelvények közül: „Hívogatúan tárta szél combját. Erezte, hogy a férfi megcsókolja, szájával a drótszerü szőr zetben kutatva .. . Aztán Jane-t hanyatt fordította, combjai közé térdelt, lábait a vállára emelte, .lane most teljességgelpu cérnák, rettentően nyitottnak, sebezhetőnek érezte magát, ugyanakkor mégis olyannak, akinek gondját viselik, akit dédelgetnek ...” A teljes testi kitárulkozás, a szeretkezési formák részletes leírása, a szex örömeinek részletezése ellenére sem aposztrofálhatjuk pornográfnak Ken Follett könyvéi, hiszen érzékletes lélektani motivációk őszinte következményeiként. a teljes odaadás gátlásoktól mentes, természetes megnyilvánulásaiként mutatkoznak ezek a részletek, melyek „sikamlósnak” valójában csak így, kiragadottan tetszenek. JFOLYÓIR^r]| Kortárs „Bármely jelentős mű fogadtatásánál megfigyelhető, hogy a kritika ilyenkor mindenekelőtt értékelésre törekszik. Hogy Szerb Antalblöffnek nyilvánította, Németh László pedig idegenkedve is nagyra becsülte az Ulyssest, arra is példa, a polarizálódásnak mekkora kockázatát képes magára vállalni a műbíródat, csak azért, hogy betölthesse legfőbb műfaji hivatását, az értékek dolgában való egyértelmű állásfoglalást. . .” — Ezek a gondolatok Kulcsár Szabó Ernő Az új kritika dilemmái című írásában olvashatók, amely a Kortárs augusztusi számában jelent meg. A folyóirat külön figyelmet érdemlő publicisztikája ez, mely a Diptychon (Elemzések Esterházy Péter és Nádas Péter műveiről) című kötet ürügyén íródott. S ha már a kritikáknál tartunk, érdemes külön megemlíteni Grezsa Ferenc elemzését Temesi Ferenc 3. könyvéről, illetve Radnóti Sándor írását, aki Pctri György Valahol megvan című verseskötetét méltatja a Kortárs legújabb számában. Folytatja a folyóirat Vas (stván emlékiratainak közlését, illetve Ágh Ist ván visszaemlékezéseit is olvashatják az érdeklődők, Kidöntött fáink suttogása címmel. A prózai írások közül ez alkalommal Tatay Sándor elbeszélése és Mészöly Miklós jegyzetei érdemeinek méltató szavakat. Igen gazdag az augusztusi szám verstermése. Határ Győző, Petri György, Bertók László, Aczél Géza költeményei igazi csemegék a lírát szeretők számára. A nemzettudat és a kulturális identitás fogalomkörét elemzi Egy önmeghatározás tanulságai című tanulmányában Láng Gusztáv. Ugyancsak megkülönböztetett figyelemre érdemes Hegedűs T. András és Fprray R. Katalin hamarosan megjelenő kötetének egy részlete, mely A konszolidáció gyermekei címmel olvasható az augusztusi Kortársban. Fáklya A Fáklya 19X9. augusztus 27-én megjelenő száma lehet mondani a művészet jegyében készült. Festőkről, festészetről szól a Nesztyerov újrafelfedezése és a Jurij Kaverev eleven tájképei című riport. Bemutatja a folyóirat a Nagy Péter M úzeum gazdag anyagát is. Irodalommal van kapcsolatban - ha csak közvetve is - az El a gyárakat Jasznaja Polja- nátólcímű írás (a nagy orosz író, Lev Tolsztoj birtokának közelében épített vegyi gyárakról van szó). A tudomány sem „mostohagyerek” ebben a számban: ennek szentelték a szerkesztők az írásszakértők, antropológusok, a Hogy legyen hal a tengerben, és a XXI. század űrszállító eszköze című írásokat. Mr. Kádár a hasonló című könyvben tallózás, egyben emlékezés az államférfira és politikusra. Újra olvashatnak hasznos tanácsokat az autósok is a lapban. A felsoroltak a hagyományos rovatokkal , Rejtvény, Videotéka — egészülnek ki. (koloh)
