Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 9. „A Pentagon kivonul a polgári űrrepülésből” Az amerikai sajtó értesülései szerint a Pentagon végleg eldöntötte: kivonul a polgári űrkutatási programokból. A Columbia tegnap kezdődött útja után még hat űrrepülőgépes programban vesz részt, de 1990-ben megszűnik a polgári űrrepülési hivatal — a NASA — és az amerikai védelmi minisztérium közötti együttműködés — jelentette több nagy amerikai televíziós társaság és a The New York Times. Mindez persze nem jelenti azt, hogy a jövőben amerikai katonatisztek nem repülnek az űrrepülőgépeken. A programok összeállításában és végrehajtásuk biztosításában azonban a Pentagon nem vesz részt, és leszereli erre kiépített berendezéseit is. Két évtizeddel ezelőtt az amerikai védelmi minisztérium lelkesen kapcsoló­dott be a többször felhasználható űrrepülőgépek programjába. A Pentagon igényeinek nem kis részük volt abban, hogy a NASA megkapta a kongresz- szustól az e célra kért összegeket. A hetvenes évek elején hozzáláttak a Pentagon saját, ötmilliárd dollárba kerülő ürflgyelő hálózatának kiépítésé­hez. Los Angeles közelében a Vandcnberg légitámaszponton 3,3 milliárd dollárért kiépítettek egy űrkikötőt, amelyet azonban még soha nem használ­tak, sőt, már a leszerelését is megkezdték. 1979-ben beindult a védelmi minisztérium saját űrhajóskiképző programja, amely évi négymillió dolláros költségvetéssel dolgozott. A múlt évben történt berekesztéséig harminckét katona-űrhajóst képeztek ki annak keretében. Az évszázad végéig száznál is több űrrepülőgépes programot előirányzó Pentagon terveiben a törést a Challenger 1986. januári katasztrófája okozta. A katonai tervezők úgy döntöttek, hogy az ember vezette űrrepülőgépek küldetése bizonytalan, s e helyett inkább nagy hordozórakétákkal kell felbo­csátani a katonai célokat szolgáló műholdakat és a csillagháborús program más berendezéseit. A védelmi minisztérium már be is szerezte Titan—4 jelű rakétákból álló saját űrflottáját. A katonai szakértők egy része szerint ezzel komoly hibát követett el, hiszen „mindent egy lapra tett fel”. Aggódnak a polgári űrkutatás felelősei is. A Pentagon kivonulásával az űrprogramból megszűnik a tőle származó pénzek folyósítása is. Következés­képpen egy-egy űrrepülőgép útja többe fog kerülni a békés célú űrkutatási feladatok elvégzését megrendelőknek, és kérdéses, hogy sikerül-c a jövőben teljes mértékben kihasználni az űrrepülőgépek kapacitását. • Képünkön még a kilövő­állványon vá­rakozik a Co­lumbia, ame­lyet öttagú le­génységével — a tervek szerint — au­gusztus 8-án indítottak út­jára, hogy sze­mélyzete vég­rehajtsa a Pentagon ál­tal jóváha­gyott katonai célokat szol­gáló progra­mot. (MTI­telcfotó) A kontrák csalódtak Közép-amerikai megállapodás Megállapodásra jutottak hétfőn a hondurasi Tela üdülővárosban a közép­amerikai államfők a térségbeli béke helyreállításának módozatairól. Há­rom napig tartó csúcsértekezletük befe­jeztével az öt közép-amerikaf ország Costa Rica, Salvador; Guatemala, Honduras és Nicaragua elnökei egyezményt írtak alá a sandinista kor­mány ellen fegyverrel harcoló nicara- guai csoportok leszereléséről és felosz­latásáról. Egyúttal párbeszédre szólí­tották fel a salvadori kormányt és az ellene harcoló baloldali felkelőket. A washingtoni támogatást élvező kontrák „leszereléséről, feloszlatásáról és önkéntes letelepítéséről” szóló terv az aláírástól számított egy hónapon be­lül lép életbe. Megvalósítása kilencven napot vesz igénybe: eszerint a nicara- guai lázadók fegyverbeszolgáltatása, hazájukban vagy harmadik országok­ban való letelepítése december közepén fejeződik be. Az Egyesült Államok, a nicaraguai kontrák legfőbb támogató­ja, mindvégig amellett volt, hogy addig ne vegyék tervbe a kormányellenes cso­portok lefegyverzését, amíg Nicaragu­ában meg nem tartják a februárra kitű­zött választásokat. A közép-amerikai államfők felkérik az Amerikai Államok Szervezetének és az Egyesült Nemzetek Szervezetének főtitkárait, hogy hozzanak létre egy nemzetközi ellenőrző és támogató bi­zottságot. Ennek a testületnek a többi között az lesz a feladata, hogy előte­remtse a kontrák újbóli letelepítéséhez szükséges anyagi eszközöket. Az öt elnök felszólította a salvadori kormányt és az ellene harcoló baloldali felkelőket, hogy tegyenek lépéseket a polgárháború befejezésére. Kezdjenek párbeszédet és tárgyalásokat, hogy mi­előbb aláírhassák a megállapodást a tíz éve tartó fegyveres harc beszüntetésé­ről. A kontrák csalódással fogadták a telai megállapodást. Egyik vezetőjük, Bosco Matamoros hétfőn Washington­ban kijelentette: az Egyesült Államok magukra hagyta őket, és ezentúl kizá­rólag saját erejükből kell gondoskod­niuk „a nicaraguai demokratizálási fo­lyamat továbbviteléről”. Újabb ítéletek Új miniszterelnök Kínában Japánban Helyi sajtójelentések szerint újabb öt személyt ítéltek hosszabb börtönbünte­tésre a délnyugat-kínai Szecsuán tarto­mányban lévő Csengtuban, a június elején lezajlott véres események nyo­mán. Valamennyiüket a köztulajdon megrongálásával, felgyújtásával vádol­ták, s kettejükre tízévi börtönbüntetést róttak ki. Csengtuban június 4—5-én voltak vé­res összeütközések a katonaság és a 4- ére virradóra lezajlott pekingi vérfürdő miatt tiltakozó lakosság között. Becslé­sek szerint az összecsapásoknak leg­alább 300 halálos áldozatuk volt, kato­naijárműveket gyújtottak fel, s a tűzben megsemmisült a város kereskedelmi központja is. Pekingi források szerint a múlt héten a párt-, állami és katonai vezetők, a párttagság és a kormányhivatalnokok számára készített körlevélben húsz „bű- nösségi kategóriát” állapítottak meg azon személyek felkutatásához és meg­büntetéséhez, akiknek bármi közük volt a júniusi megmozdulásokhoz. A felso­rolt cselekmények között tíz olyan van, amelyért Súlyos büntetést kell kiszabni, kilenc kategória enyhébb elbírálásra számíthat, a legenyhébb esetek bünteté­se pedig az „átnevelés”. A körlevél ugyanakkor elrendeli, hogy minden munkahelyen vizsgálóbizottságot kell alakítani a dolgozóknak a tiltakozó megmozdulásokkal kapcsolatos maga­tartását tisztázandó. Nem kevés mun­kahelyen már működnek ezek a meg­figyelők szerint a kulturális forradalom korát visszaidéző - bizottságok. „Gyufávalkereste a szivárgó ” Ukrajnai gázrobbanás — tizennyolc halott Tizennyolc ember vesztette életét abban a gázrobbanásban, amely Mogilev-Podolski ukrán város egyik ötemeletes épületé­ben történt. A hírt a moszkvai Pravda közölte keddi számában. Az épület egyes részei a robbanás következtében összeomlot­tak . A romok alól hat lakót sikerült élve kimenteni, de állapotuk súlyos. A robbanás az épület raktárként használt alagsorában tör­tént. A lakók gázszivárgást jelentettek és a központ két kar­bantartó munkást küldött ki a hiba elhárítására. Egyikük gyufa világánál akarta megkeresni a szivárgó gázvezetéket — a robbanás akkor keletkezett, amikor a gyufát meggyújtot­ta. A gyufát gyújtó munkás meghalt, a másik életben maradt. A Pravda nem közölte a szerencsétlenség időpontját. Alig 3 hónapon belül Japánban a harma­dik kormányfőt választják. Takesita Noboru azért távozott, mert alaposan besározódott a Recruit-botfányban. Unó Szószuké gésá­kat tartott és neki „köszönhető”, hogy a japán kormányzó párt elveszítette többségét a felsőházban. Most az 58 éves Kaifu Toshi- ki lett a Liberális Demokrata Párt új elnöke, ami gyakorlatilag annyit jelent, hogy legké­sőbb szerdán miniszterelnökké is választják. Minden jel arra mutat, hogy Tokióban ezúttal egy szürke személyiséget nem fel­tétlenül eminenciást - választottak meg ve­zetővé és nem biztos, hogy sokáig betölti ezt a hivatalt. Kaifu Toshiki 58 éves, s eddig két ízben volt oktatási miniszter, de nem lehet róla elmondani, hogy a Liberális Pártban saját hatalmi bázisa lenne. A kiszivárgott információk szerint jelölése annyira felbőszi- tette a Liberális Demokrata Párt néhány sze­mélyiségét, hogy két másik jelölést is előter­jesztettek, közöttük egy regényírót és egy volt minisztert. Kaifu Toshiki volt a komp­romisszum. Japánbal) az a gyakorlat, hogy az elnököt rendszerint a kulisszák mögött, konszenzus alapján jelölik, illetve választják. Manapság azonban egyre komolyabb bírálat éri ezt a bizonyos mértékig feudális gyakorla­tot, s a párt ifjabb tagjai egyszerűen a szabad választást és a demokratizmust kérik számon a kormányzó párttól. Tokióban azt is kifo­gásolják, hogy a Liberális Demokrata Párt mindenkori elnöke automatikusan az ország kormányfője is. Akihito császár kedden nyitotta meg a parlament ülésszakát és felszólította a tör­vényhozókat arra, hogy hűségesen teljesítsék feladatukat, mozdítsák elő a világbékét, a nemzeti és a világméretű fellendülést. A ja­pán császár azt nem tudja befolyásolni, hogy a miniszterelnök ki legyen. A világ egyik gazdasági nagyhatalma szá­mára nem mellékes, hogy ki az irányító. A japán kormány kedden közzétett jelentése szerint az ország egyik leghosszabb gazdasá­gi prosperitásának az évét zárja. Az adatok szerint immár 32 hónapja folytatódik a gaz­dasági növekedés. 1958-ban indult a világhá­ború utáni nagy fellendülés 42 hónapos sza­kasza és 1965-ben a második 57 hónapos „virágkorszak”. A KGB titkai A szovjet Államvédelmi Bizottság (KGB) működését korábban övező ti­tokzatosság, úgy tűnik, mindinkább a múlté: sorra nyilatkoznak a szovjet saj­tónak a szervezet jelenlegi és egykori vezetői, Nem rejtik véka alá, hogy a sokáig bármiféle társadalmi ellenőrzés nélkül működő KGB tevékenységére is jócskán ráfér a korszerűsítés, s ideje fel­számolni a KGB és elődje, a Cseka tör­ténetében egymást érő fehér vagy inkább fekete foltokat. A főnök beszél magyarul A VCSK, az ellenforradalom lebírá- sára 1917-ben létrehozott szérvezet első vezetőjéről, Dzerzsinszkijről elnevezett moszkvai téren magasodik a KGB két hatalmas épülete, amely állandóan zárt, vasrácsos ablakaival mindennél jobban jellemezte a sztálini és brezsnyevi idők­ben bezárkózott, mindennel, mindenki­vel szemben bizalmatlan Szovjetuniót. Az épületék most is félelmetesen ma­gasodnak a tér fölé, ám a vastag falak mögött, úgy tűnik, változóban van a lég­kör. Az átalakítás, a jogállamiság meg­teremtésére tett erőfeszítések nem hagy­ták változatlanul a KGB-t, amely való­ságos állam volt az államban. Vlagyimir Krjucskov, a KGB elnöke a Legfelsőbb Tanács kinevezését megelőző vitájában ígéretet tett a szervezet munkájának nyilvánossá tételére és sürgette az új állambiztonsági törvény megalkotását. A reformer hírében álló Krjucskov, aki korábban 14 évig irányította a szov­jet hírszerzést, (mellesleg kitűnően be­szél magyarul), legutóbb a Novoje Vremjának nyilatkozva fejtette ki el­képzeléseit a szervezet, megújulásáról. Egyebek között elmondta, hogy meg­szüntetik az „ideológiai diverzióval", azaz a belső ellenzékkel foglalkozó ötös számú ügyosztályt. A Krjucskov-nyilat- kozattal szinte egy időben látott nyilvá­nosságot az ügyosztály egyik volt mun­katársának leleplező cikke az Ogonyok- fan. A volt KGB-tiszt elmondta, hogy 1958-tól dolgozott az ügyosztályon. A sztálini időkből hírhedt büntetőtör­vénykönyv 58-as paragrafusa alapján üldöztek mindenkit, aki elkeseredésében szóban vagy írásban bírálta a rendszert. Börtönbe csukták azt, aki szamizdat- ként kiadta a tragikus sorsú költőnő, Cvetajeva és fia, Gumiljov műveit. Ül­dözték, majd száműzték Szaharovot a „gondolatok” miatt. A KGB-tiszt leírja, hogyan késztették módszeres üldözéssel emigrálásra az ellenzéki írókat és művé­szeket. Akszjonovot, az egykori lágerla­kó írónő, Jevgenyija Ginzburg fiát, az irodalmi Nobel-díjas Brodszkijt, vagy Ernszt Nyeizvesztnij festőművészt. A vezényszó: rakodást megkezdeni! A legtöbb törvénytelen eszközt a ki­vándorolni szándékozó zsidókkal szem­ben alkalmazták. A brezsnyevi időkben állandó megfigyelés alatt tartották la­kásaikat, egy-egy híresebb évforduló előtt a leghangosabb ellenzékieket meg - előző jelleggel „begyűjtötték". A cikk szerzője beszámol az egyik emlékezetes akcióról, amikor a kiutazási kérelmük miatt az SZKP KB panaszirodájában tiltakozókat a kivezényelt belügyi csa­patok a parancsnok „rakodást megkez­deni!" vezényszavára egyenként betusz­kolták a helyszínre érkezett autóbu­szokba és egy Moszkva környéki bör­tönbe szállították. A cikk szerzője elgondolkodtatónak tartja, hogy bár hozzá hasonlóan sokan voltak a KGB-ben, akik felismerték, hogy a „cég" egyáltalán nem azzal fog­lalkozik, ami a feladata lenne, mégis hallgattak és részt vettek a törvényte­lenségekben. A KGB-tiszt szerint a szer­vezetben dolgozók csak az utóbbi idő­ben, az országban kibontakozó nagyobb nyíltság és a demokratizálási folyama­tok közepette kezdték felismerni, hogy valójában semmiféle veszélyt nem jelen­tettek az ellenzékiek. A szerző megálla­pítja, hogy egy demokratikus társada­lomban megengedhetetlen az állambiz­tonsági szervek tevékenységének ideolo- gizálása, a KGB-nek meg kell szabadul­nia a tőle idegen funkcióktól. Ennek a vezetés szintjén történő felismerésére utal az ötös számú ügyosztály felszámo­lása. Mint Krjucskov a Novoje Vremjá­nak elmondta, az átalakítás azt célozza, hogy a KGB ténylegesen csak azzal fog­lalkozzon, ami a feladata, így hírszer­zéssel és kémelhárítással. Ezek mellett a „cég" egyik legfőbb feladata a mind erőteljesebbé váló szervezett bűnözés el­leni harc, s a KGB-nek objektív infor­mációival, elemzéseivel elő kell segítenie a külpolitikai döntések meghozatalát. Kétszázezer alkalmazott A most bejelentett változások azon­ban a gyakorlatban még nem mindig éreztetik hatásukat. A Legfelsőbb Ta­nácsban számos bírálat érte a KGB munkáját. Több képviselő kifogásolta, hogy még az utóbbi időben is sok esetben zaklatták alaptalanul a nem hivatalos szervezetek tagjait. Az Ogonyok-cikk szerzője rosszallóan állapítja meg, hogy a brezsnyevi időszakban képtelen mére­tűre duzzasztott szervezet — 200 ezer alkalmazottja van a KGB-nek - a veze­tők megnyilatkozásai ellenére számos esetben fél múltjának feltárásától és ra­gaszkodik a régi rendhez. Köti Lóránt (MTI-Panoráma) NDK-MEN EK ÜLTEK „Budapest kényszerhelyzetben” A Magyarországon át Nyugatra menekülő keletnémetek ügyében Budapest kényszerhelyzetben van, és a magyar politikai vezetésen belül komoly nézeteltéré­sek vannak a kérdés megítélését illetően - írta kedden a bécsi Der Standard egy magát megnevezni nem kívánó magyar belügyi forrásra hivatkozva. A lap budapesti tudósításában idézte a forrást, amely szerint a belügyi szervek nem adhatnak a magyar törvényeknek ellentmondó utasításokat a határőrizeti szerveknek, azaz nem hagyhatják szabadon átmenni a határon az NDK állampol­gárait, de a határőrök senkire nem lőnek, nem alkalmaznak erőszakot, s olyan eligazítást kaptak, miszerint Magyarország engedély nélküli elhagyása nem olyan súlyos törvénysértés, mint az illegális belépés. „Ily módon egyes esetek oldódnak csak meg, az NDK-ból érkezett és az NSZK felé távozni akaró turisták ügyében Magyarország összességében szörnyű kény­szerhelyzetben van. Nyugati barátaink és szomszédaink szerencsére tartózkodóak, pedig tulajdonképpen megszegjük a Helsinki Záróokmányt” jelentette ki a forrás. Hozzátette: A nemzetközi kérdésekkel foglalkozó szakembereink mondják is, hogy mielőbb meg kell oldani a problémát, nehogy valamelyik nemzetközi fórumon a vádlottak padjára ültessenek bennünket. Az osztrák sajtó többi lapja is részletes beszámolókat közöl arról, hogy az utóbbi időben ugrásszerűen megnőtt a magyar—osztrák határon át illegálisan Nyugatra távozó keletnémetek száma. Bár a nyugatnémet hatóságok kérésére a hétvége óta Bécsben nem közlik hivatalosan az NDK-ból jött menekültek számát, bécsi sajtóértesülések szerint az elmúlt néhány hétben több mint nyolcszáz NDK- állampolgár érkezett a határon át Ausztriába. Pozsgay Imre fogadta a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség vezetőit Pozsgay Imre államminiszter kedden a Parlamentben fogadta Fodó Sándort, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnökét és Kovács Miklóst, a szövetség vezetőségének tagját. A találkozón az államminisztert tájékoztatták a nemrég megalakult szövetség munkájáról, ismertették terveiket az anyaországgal való kapcsolat kiépítéséről. Szóba került a kárpátaljai magyarság és Magyarország együttműködése a nyilvánosság intézményeiben, a tömegtájékoztatás területén. A szövetség vezetői szóltak a magyarországi napilapokhoz jutás nehézségeiről, gondjairól is. Pozsgay Imre tájékoztatta vendégeit a Minisztertanács mellett létesített nemze­tiségi kollégium feladatairól, tevékenységéről, és a kormány felelősségéről a hatá­rainkon kívül élő magyarságért. (MTI). „AZ NDK TEREMTSEN OLYAN FELTÉTELEKET, HOGY AZ EMBEREK NE HAGYJÁK EL AZ ORSZÁGOT” Szópárbaj az NSZK és az NDK között A bonni kormány hétfőn este visszautasította az NDK külügyminisztériumi szóvivőjének aznapi erélyes hangú nyi­latkozatát, amely szerint az NSZK azzal, hogy külképvisele­tein jogellenesen menedéket nyújt NDK-állampolgároknak, nagynémet törekvéseket követ, megterheli a két német ál­lam kapcsolatait és kockáztatja azok eddigi eredményeit. „A szövetségi kormány fenyegetésekkel sem hagyja ma­gát eltéríteni attól, hogy a külképviseletein segítséget és tanácsot kérő NDK-beli németekről gondoskodjon" —je­lentette ki hétfőn este a bonni kormány szóvivője, Herbert Schmülling. Az NDK jól tenné, ha végre eleget tenne a Helsinki-egyezményekben vállalt kötelezettségeinek, s ahe­lyett, hogy elszigeteli magát, inkább hajtson végre reformo­kat és teremtsen olyan feltételeket, hogy az emberek ne akarják elhagyni az országot — mondotta a szóvivő. Rudolf Seiters, a kancellári hivatal „Németország politi­kai kérdésekben illetékes” vezetője a tényeket illetően meg­alapozatlannak, formájában pedig alkalmatlannak minősí­tette az NDK nyilatkozatát a Neue Osnabrücker Zeitung lapnak adott nyilatkozatában. A kancellári hivatal vezetője hangsúlyozta, hogy az NSZK berlini állandó képviseletének átmeneti bezárása az ügyfélforgalom előtt nem jelenti az NDK-ból távozni szán­dékozó állampolgárok ügyére humanitárius megoldást ke­reső bonni politika módosulását. A lap keddi számában kifejtette, hogy az elkerülhetetlen intézkedés egyedüli oka az volt, hogy az állandó képviselet túlzsúfolt épületének befo­gadóképessége a végét járta. Az NSZK a továbbiakban kész az ésszerű és építő együttműködésre az NDK-val — hang­súlyozta Rudolf Seiters. A Magyarországon keresztül Ausztriába menekült NDK-állampolgárok mintegy százfős első csoportja kedden reggel Bécsből Frankfurtba érkezett az osztrák vasutak két különkocsiján. NEB-jelentés Kecskemét kenyérellátásáról (Folytatás az 1. oldalról) kicseréljék tapasztalataikat, vélemé­nyüket az olykor kétségkívül akadozó kenyérellátásról. A hiányosságok túl­nyomó része a sütőiparra vezethető vissza, melynek egyelőre a jelenlegi technológiával és szakmai létszámmal kell megoldania feladatait. Bajzák Béla igazgató dicséretére legyen mondva, csupán a mennyiségi hiányosságot nem ismerte el, az egyéb kritikai észrevéte­lekkel egyetértett, s elmondta, hogy több területen intézkednek a minőség- javítás érdekében. így például fejlesztik a kenyérgyári technológiát, bevezetik a konténeres kenyérszállítást, s jobban megszervezik a belső ellenőrzést, hogy selejt kenyerek és péksütemények lehe­tőleg ne kerüljenek ki az üzemből, mint eddig. Rapi Miklós

Next

/
Thumbnails
Contents