Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-09 / 186. szám

1989. augusztus 9. • PETŐFI NÉPE • 3

Nem „vidéki rokonok”

A harmadik oldal sajtótájékoztatója

A harmadik oldalon tömörült társadalmi szervezetek teljes jogú résztvevői kívánnak lenni a politikai egyeztető tárgyalásoknak - jelentette ki Kukorelli István, a Hazafias Népfront ügyvezető elnöke azon a keddi sajtótájékoztatón, amelyben a nemzeti kerekasztal úgynevezett harmadik oldalán helyet foglalók fejtették ki nézeteiket a hónapokkal ezelőtt megkezdett politikai disputáról. A tájékoztatón többször is hangoztatták azt az igényüket: tekintsék végre a harmadik oldalt is egyenrangú partnernek, hiszen szerintük úgy tűnik, mintha a kerékasztalnál valamiféle „vidéki rokonnak” tekintenék a harmadik oldalon helyet foglaló szervezeteket. Ezt a megállapításukat többen alátámasztották azzal is, hogy a tömegtájékoztatásban sem szerepel egyenlő arányban és egyenlő súllyal a három tárgyaló fél. v

A nemzeti kerékasztalról szólva a harmadik oldal nevében Kukorelli István főként azt hangsúlyozta, hogy a közeli hetekben hatékonyabbá kell tenni az egyeztető tárgyalássorozatot, mert ez idáig jórészt csak szándéknyilatkozatok születtek a felek részéről, ám eredményekről, konkrét megállapodásokról még nem számolhattak be a tárgyalások résztvevői. Ezzel kapcsolatosan megjegyezte: nem véletlen, hogy többen is „magyar Bermuda-háromszögnek” keresztelték el a kerekasztalt. Kukorelli István egyébként úgy vélekedett: jelenleg még több szervezet is hiányzik a kerekasztal mellől. Közülük az elmúlt hetekben számosán például a Politikai Foglyok Szövetsége, a Vállalkozók Országos Szövetsége, a Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa, a Magyar Gazdasági Kamara, valamint egyházi szervezetek —jelezték csatlakozási szándékukat. Mint mondotta: a harmadik oldal álláspontja szerint a kerékasztal-tárgyalásokból egyetlen szervezetet sem szabad kirekeszteni, tehát a jelentkezőknek igenis helyük van a tárgyaló delegációkban, ám vigyázni kell, nehogy a résztvevők sokasodásával megbénuljon a politikai egyeztető fórum.

A HNF ügyvezető elnöke a tárgyalások jelenlegi megtorpanásának okát elsősorban abban látta, hogy a szakbizottságokban kizárólagosságra, egyfajta végső megállapodásra törekednek, holott — véleménye szerint — szerencsésebb lenne alternatívákban gondolkodni, megoldási változatokat kidolgozni.

Kukorelli István szólt az egyes bizottságok tevékenységéről is. Egyebek közt elmondta: a párttörvénnyel kapcsolatban szinte teljesen elakadtak a tárgyalások, mivel az Ellenzéki Kerekasztal a pártok infrastruktúráját, anyagi támogatását is e kérdéskör részeként kívánja megvitatni, ellentétben a másik két tárgyaló féllel. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: szakítani kellene az olyan megoldásokkal, követelésekkel, amelyek a földfoglalásokhoz hasonlatosak, hiszen ezek csak hátráltatják a tárgyalásokat, a megállapodások megszületését.

A sajtótájékoztatón elhangzott kérdésekre válaszolva a résztvevő szervezetek jelenlévő képviselői a továbbiakban kifejtették: a harmadik oldalnak egységes az álláspontja a nyilvánosság, illetve a választások rendjének kérdésében. A nyilvánosság esetében legfontosabbnak tartják a nemzeti intézmények pártatlanságát, objektivitását, valamint azt, hogy a választásokat megelőzően politikai esély- egyenlőséget biztosítsanak a pártok számára. A választások rendjét illetően pedig úgy vélekednek: a megválasztandó képviselőjelöltek egyharmada szerepeljen a pártlistákon, mivel a többpártrendszer politikai viszonyai még nem olyan kialakultak, hogy lehetővé tennék a teljes körű listás választást.

A tájékoztatón azt a kérdést is feszegették: a harmadik oldal politikai felfogásban egymástól sokban különböző szervezetei miként tudnak egységes álláspontot kialakítani. A DEMISZ képviselője erre válaszolva kifejtette: egyfajta kényszerűség ültette egymás mellé a harmadik oldal szervezeteit, ám rendszeres konzultációs formát alakítottak ki, s a szakértői egyeztetések révén többnyire sikerül egységes véleményt képviselniük a nemzeti kerékasztalnál. (MTI)

VÉLEMÉNYEK KERESZTTÜZÉBEN A KÉPVISELŐNŐ

„Nekem nem kell átértékelnem a múltamat”

„Tisztelt képviselőnő! A Magyar Demokrata Fórum kiskunhalasi szervezete nem ért egyet az Országgyűlés legutóbbi ülésszakán elhangzott felszólalásával...”

„Tisztelt képviselőnk. Az MDF-esek zsaroló nyílt levelének, reméljük, nem engedelmeskedik. Az Ön képviselői állásfoglalásának nem a 15-20 halasi MDF-eshez kell igazodnia, hanem a sok ezer választópolgáréhoz ... Cselekedjék tehát lelkiismerete szerint, mi nem fenyegetjük önt visszahívással.”

Levél a Flazafias Népfront városi szervezetéhez: „Szomorúan konstatáljuk, hogy a város országgyűlési képviselője, Tóthné passzívan vesz részt az országgyűlés munkájában . . . nem érezzük személyiségében azt, akit bizalommal támogatni tudunk ... olvashatatlan aláírás cím nélkül.

A fenti levélrészletek csaknem azonos időben íródtak, s tulajdonképpen önmagáért beszél a válogatás. A levelek címzettje közvetlenül vagy közvetve Kiskunhalas város országgyűlési képviselője, Tóth Istvánná. Szokásos havi fogadónapján kerestem fel, hogy megtudjam, milyen a közérzete a vélemények kereszttüzében a közelgő (?) választások előtt.

— Eddig — és én csak a magam nevében beszélhetek — engem nem akartak soha semmilyen fórumon a hozzászólásaimban korlátozni, befolyásolni. Még most sem akarják sokan elhinni, hogy a megyei képviselőcsoportban sem kellett előzetesen engedélyt kérni, vagy a hozzászólást bemutatni. Annyit legfeljebb, hogy melyik témából készülök, hogy ne mondjuk el öten ugyanazt.

— A több párt, szervezet belépésével viszont úgy tűnik, egyre többen próbálják véleményalkotásában irányítani. Hogyan éli meg?

— Nem veszem zokon. Az ő véleményük egy dolog, az enyém meg egy másik dolog. Ostoba lennék, ha nem érdekelne minden választóm véleménye, de egy-egy speciális témában a döntéskor én inkább a szakértők véleményére hagyatkozom, s nem népgyűlést akarok. Például IJős—Nagymaros ügyében én a vízlépcső mellett szavaztam, de a népszavazás ellen vagyok, annak ellenére, hogy vannak dolgok, melyekben viszont nagyon fontosnak tartanám a népszavazást.

— Az ilyen értelmű hozzászólását akarja a helyi MDF visszavonatni önnel?

— Igen.

— Na, és visszavonja?

— Dehogy vonom. írásban viszont válaszolok nekik, mert volt egy előző levelük is, amelyben azt kérték, hogy csatlakozzam a A

íaróthy Lászlót visszahívó indítványhoz, de ez is ellenkezik az elveimmel. Én ugyanis azt tartom természetesnek, ha a vezető megválaszthatja a munkatársait—jelen esetben a miniszterelnökünk.

— Mint képviselőt, döntéseiben teljesen a magánvéleménye irányítja?

Fia én egy témával nem tudok azonosulni, mint magánember, akkor nem szavazom meg.

— Végül is önnek törekednie kell arra, hogy a választóit képviselje a döntéseiben ...

— A választóim többségét. Ezért kérdeztem meg az MDF-től is, hogy ők hányán vannak, hány szavazatot jelent a véleményük.

— A többség persze eléggé nehezen fogható meg. Egyáltalán hogyan igyekszik kapcsolatot teremteni a választókkal?

Rendszeres találkozások ezek a fogadónapok, bár ide az emberek nem az ország bajaival jönnek — mint tapasztalja —, hanem a sajátjaikkal. Igyekszem tájékoztatni szavazóimat egyrészt, amikor különböző meghívásoknak teszek eleget, de oly módon is, hogy megszereztem az országgyűlési témakörökből néhány fontos tájékoztató anyagot — a vízlépcsőről érveket, ellenérveket, az adott törvény módosításának javaslatait stb. —, és ezeket a könyvtárunk olvasótermében mindenki számára hozzáférhetővé tettem. Aztán hívok rangos előadókat, egy-egy témából szakértőket, akikkel az érdeklődők megvitathatják, kicserélhetik a véleményüket.

:— Volt már ilyenre példa?

— Legutóbb dr! Bogdán Tibor a jogászszövetség helyi szervezetének tagjaival folytatott beszélgetést.

— Volt a parlamentben egy kezdeményezés, hogy a párttag képviselők csoportjával szemben létrehozzák a párton kívüliek frakcióját. Ön részt vett ebben?

Nem. Illetve, alkalmanként egy-egy számomra érdekes programjukra elfogadtam a meghívásukat. Egyébként a párttag képviselők frakciója sem működik. Egyetlen alkalommal hívták össze tudomásom szerint azért, hogy ne kérjenek népszavazást a vízlépcsőügyben. Én azért nem csatlakoztam a párton kívüliekhez, mert nem akarom magamat elkötelezni sehová. Az ugyanis ízlésem ellen való, hogy valaki, aki elkötelezte magát az MSZMP-nek, sőt, onnan kapja a kenyerét, éppen az ellenkezőjét tegye, mint amit kérnek tőle.

— Südi Bertalanra gondol?

— Igen. Én azt már etikai kérdésnek tartom, hogy függetlenített párttitkár létére az említettek után ő kért népszavazást.

— Most Király Zoltán bejelentette, hogy létre kívánja hozni a parlamenti ellenzéket. Ehhez sem fog csatlakozni?

— Nagyon érdekel az elképzelése, de úgy továbbra sem akarom elkötelezni magamat, hogy nekem behatárolják egy-egy do jogban, miként szavazzak. Mindenesetre, ha a választóim úgy döntenek, hogy az ellenzékiek között a helyem, akkor csatlakozom.

— Hogyan akar erről meggyőződni?

— Király Zoltánnal a múltkori, angliai útja előtt volt egy egyezségünk, hogy eljön egy Halason rendezendő fórumra előadónak. Most ez időszerűvé válhat.

— Egymás után hívják,vissza a képviselőket, vitatják a parlament legitimációját. Mi erről a véleménye ?

— Ezek igazából helyi kérdések. Amikor egy-egy képviselő ellen elindul a kampány, az nekem mindig egy kicsit gyanús, mert nem érzem mögötte a helyiek véleményét. Amikor a legitimitást vitatják, az engem mindig szíven üt, mert ha valakit tisztességesen választottak meg, akkor engem igen. Éppen ezért én azt mindig a választóim iránti tiszteletlenségnek, gyanúsításnak érzem.

— Ön annak idején vallásos emberként párttag jelölt ellen győzött. . .

— Amikor először beszélgettek el velem a pártbizottságon, volt két bejelentésem és egy kérdésem. Bejelentettem először is, hogy nem voltam, nem vagyok és nem leszek párttag. Viszont járok templomba és a gyermekem konfirmálni fog. A kérdésem pedig az volt, hogy mi történt az elődömmel? Érdekelt ugyanis, mire számíthatok a következő Választáson. Mondták, hogy nem kíván indulni.

Ön indulni fog?

— Szerintem itt most egyetlen párt sincs olyan helyzetben — saját szülővárosomból indulok ki —, hogy egyedül képes lenne győzni Valamiféle egyezségre kell törekedniük és meg kell találniuk a megfelelő személyeket, mert az emberek nem programokra, hanem személyekre szavaznak. Égy tény, s ez számomra mindenképpen nagy előny, hogy nekem nem kell átértékelnem a múltamat, se az életvitelemet, se a hovatartozásomat. Én öt évvel ezelőtt sem mondtam mást, mint most, én a választóimra számítok.

Hajós Terézia

Szépségkirálynő-választás Magyarországon

Ismét lesz szépségkirálynő-választás Magyarországon —jelentették be a Miss World Ltd. és a Multimedia Kft. képviselői közös sajtótájékoztatón kedden.

Ezúttal — első ízben — alkalom nyílik arra is, hogy a győztes részt vegyen a november 16-án Londonban tartandó Miss World-választáson.

A szépségversenyre 17—23 éves hajadonok jelentkezését várják szeptember 5-éig. A 18 év alattiaknak szülői beleegyezés szükséges. A magyar döntőt október 2-án az Erkel Színházban rendezik, és nemzetközi zsűri, valamint a lakosság telefonos szavazatai döntik el, ki a legszebb magyar lány. (MTI).

NEGYVEN ÉV UTÁN

Szent Jobb-körmenet augusztus 20-án

Negyven év után ismét lesz Szent Jobb-körmenet Budapesten augusztus 20-án. Mint ismeretes, a nemzeti ereklyét a Szent István Bazilikában, a sekrestye melletti kápolnában őrzik. Az üveghenger ereklyetartóban elhelyezett, pecsétekkel lezárt kézfej-ereklyét ott tekinthetik meg egész éven át az érdeklődők. Tavaly, Szent István halálának 950. évében a hívők és tisztelők. százezrei köszönthették a Szent Jobbot országjárása során, s ‘augusztus 20-án a Szent István téren, a Bazilika előtt ünnepi misén is bemutatták.

Az idei Szent István-ünnepen a nemzeti ereklye ismét elhagyja a Bazilikát. A rendezvénysorozat már a reggeli órákban megkezdődik: 8 órakor plébániai szentmise keretében helyezik ki a Szent Jobbot tartalmazó ereklyét a székes- egyház elé. Délelőtt 10 órakor Pa- taky Kornél győri megyés püspök emlékezik meg szentbeszédében az államalapító királyról, s 13 órától a zarándokok tiszteletadására nyílik lehetőség a Szent Jobb előtt. Paskai László bíboros, Magyarország prímása, esztergomi érsek pontifikálásával 17 órakor kezdődik az ünnepi mise; utána — várhatóan 18.15-kor — indul el a körmenet, amelyen részt vesznek a különböző egyházak, továbbá a Szuverén Máltai és a Johannita Lovagrend, a magyarországi Mária Szeretetszolgálat, a Magyar Cserkész Szövetség, a főszékesegyházi káptalan és a hívők közösségének képviselői, s meghívták az állam vezető személyiségeit is. A körmenet végén — 19.30-kor — rövid áhítatot tartanak.

* * *

Augusztus 20-át a kiegyezéstől

— a második világháború végéig

— nemzeti ünnepként tartották számon, s munkaszünettel, zászlódísszel, ünnepi misével és körmenettel emlékeztek az első magyar királyra. A mumifikált kézfej — a Szent Jobb — a felszabadulás utáni években is elindult körmenetére, 1949-től azonban zárt tabernáku- lumban őrizték, s évenként augusztus 20-án, a Bazilika szentélyében róhatták le előtte kegyeletüket a látogatók. Nyilvános tiszteletét Lékai László bíboros lendi- tette fel, az utóbbi évtizedekben a Szent Jobb a Bazilika kápolnájában rendszeresen megtekinthető. (MTI)

Olvasói levél — olvasói levelekről

A kecskeméti MSZMPt-reformkör képviselőjelöltet állított az időközi választásokon.

Tudtuk előre, hogy a választási kampány első fordulójának finise előtt számíthatunk „övön aluli" ütésekre is. Volt több is, de az egyik leghatásosabb a Bácskapocs július 11 -ci számában megjelent olvasói levél „Kik azok a reformkörösök?” címmel. Egy szellemes stílusban megírt rágalomhalmaz, mely alkalmas emberek lejáratására. Többek között ennek elkerülésére, a választásban részt vevő szervezetek között a megjelenés előtt egy héttel — született egy politikai egyezség. Ehhez adta nevét a lap egyik szerkesztője is, mint az MDF képviselője. Úgy látszik, ez sem számított.

A szerkesztőséget megkértük, hogy a „levélíró” — csak náluk található — nevére, címére küldjék meg válaszlevelünket. Ebben a valótlan információkat, félreértéseket tisztázó beszélgetést ajánlottunk. Két héttel soraink feladása után, érdeklődésünkre a felelős elmondta: a feladónak feltüntetett személy címével és nevével valaki(k) visszaélt(ek). Tehát ami) a megjelenéskor sejtettünk, most már tudjuk: a „levélíró” nem vállalta valódi nevét. Sőt, ezek után az is joggal feltételezhető: a levél „megrendelésre” készült és nem spontán módon.

Persze, ilyen másokkal és máskor is előfordult. Csak most, élesben, időzítve és biztosra kellett menniük. Hiszen nem tart semmiből két-három hét múlva néhány sorban megjelentetni: elnézést kérünk, de nem nyomozhatunk ki előre minden levélírót. Tapasztalatból tudja mindenki, nem ez marad meg a kedves olvasókban. Még akkor melegében, az eset után egyetértés volt a felelős szerkesztővel, hogy egyvalamiben biztosan hibáztak. Azt ígérte, ez többé nem fordul elő. Nekik a levél szerkesztőségbe érkezésekor szólniuk kellett volna az érintetteknek és módot adni az időben párhuzamos reagálásra. (Ez egy hetilap esetében, a témát és a személyeket a szerkesztőség által közelről is ismerve, természetesnek tűnik! S lám, mit tesz a sors: július 25-én ismét megjelenik egy újabb olvasói levél (garantáltan valódi névvel) a jánoshalmi reformkörrel kapcsolatban. De a szerkesztőség ismét elköveti az etikai hibát, nem ad lehetőséget az azonnali reflexióra. (A szerk. megjegyzése: a vitát a Bácskapocs augusztus 8-ai számában mindkét fél levelének közlésével lezárta). Tegyük fel, elhisszük - hiszen oly jóindulatúan naivak vagyunk —, hogy az első eset véletlen volt, a szerkesztőség pedig gyan(Éelett gyanútlan. És ez a második? És ha a szerkesztőség az első ügy valótlanságára rájött, miért nem érezte indíttatva magát elnézést kérni a lapban? Amikor a napokban telefonon kétszer is beszéltünk a felelős szerkesztővel, miért nem mondta: sajnálom, elnézést, hogy a becsületetekbe gázoláshoz, valótlanságok közléséhez ily módon „segédkeztünk" ... Az írás neki ma is tetszik. Hát persze, más a nézőpontunk.

Tudjuk, nehéz bevezetni a piacra egy induló hetilapot, folyamatosan eladni és fix olvasói kört kialakítani. Ehhez biztosan kellenek kisebb-nagyobb szenzációk is. Mi őszintén drukkoltunk (és drukkolnunk kell ma is) annak, hogy ez a hetilap is teremtsen egészséges konkurenciát, legyen új és jó színfolt a helyi és az országos sajtóban. Keserűen tapasztaltuk, ez az irány néha nagy vargabetűket vesz.

Szegényebbek lettünk egy illúzióval és gazdagabbak nemkívánt tapasztalatokkal. Közben pedig jól befröcsköltek bennünket olyan valótlan dolgokkal, melyekre éppen emiatt válaszolni sem tartjuk méltónak. A kecskeméti reformkor vállalja, amit vállalnia kell, de a rágalmakat nem tűrjük. Azt a hitelességet, amelyet ezekkel az írásokkal a Bácskapocs is számon kér a reformkörökön, reméljük, önmagára is kötelezőnek tekinti. Az ügyet a magunk részéről lezártnak tekintjük. Ezt ajánljuk őszintén másoknak is. Ezúttal is: kő helyett inkább kenyérrel, de ezt sem hajítva...

1989. augusztus 4.

MSZMP KECSKEMÉTI REFORMKÖRE

LÉGBŐL KAPOTT TÖRTÉNET

Carla „megszelídítette” a szabadszállásiakat

• A Nicente család a héten a Petőfi Ncpe szerkesztőségében is járt. Középen a kis Carla, jobb szélen Tarjányi Ferenc esperes plébános ül.

— „Nem játszim tóm veled — mondta a róka. — Nem vagyok megszelídítve.

— Ó, bocsánat! — mondta a kis herceg. Némi tűnődés után azonban hozzátette: — Mit jelent az, hogy „megszelídíteni”?...

— Olyasmi, amit nagyon is elfelejtettek — mondta a róka. — Azt jelenti: kapcsolatokat teremteni. ” (Saint-Exupéry: A kis herceg)

... és a njiolc esztendős Carla Nicente Olaszországban meg szerette volna „szelídíteni” a világot. Ez még 1985 májusában történt. Az első áldozó kislány Vicenzában egy léggömbre erősített írást küldött az ég felé. Rajta üzenet: „Ma van az első áldozásom napja és én nagyon boldog vagyok.”

Az üzenet — miként a kislány boldogsága — nem ismert határokat. Szabadszállás mellett landolt a földeken. Ott találta meg Csősz Imre, aki a postára vitte, majd az olaszul tudó Tarjányi Ferenc esperes plébános „fejtette meg” az írást.

Levelet írt ő is. Családjával vendégségbe hívta Magyarországra Carlát. Giorgio, a papa

és Teréza, a mama nem vették félvállról a meghívást. A testvérekből, rokonokból és barátokból álló „küldöttséget”, néhány hét múltán barátokként fogadhatták Szabadszálláson.

Azóta minden évben visszatérnek. A vicenzaiak otthon érzik magukat Magyarországon. Barátokként várják őket, hisz Carla üzenete hidat vert Szabadszállás és Vicenza között. A vendégek tiszteletére terítenek az újabb és újabb szabad- szállási ismerősök és fogadja őket dr. Bak István tanácselnök is, Együtt keresik fel a határt, ahol Carla léggömbje földet ért. A kislány talán még nem tudja olyan kiválóan mégfogalmazni érzelmeit, mint Saint-Exupéry, de bizonyára ugyanúgy gondolja ő is: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan.”

Noszlopy Nagy Miklós

• Carla kézzel írt üzenete még ma is megvan. (Straszer András felvételei.)

Beszélgetés Tóth Istvánné országgyűlési képviselővel