Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-07 / 184. szám

1

4 •• PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 7.

Valódi önállóságot!

Az agrárpolitika kifejezés teljesítményt minősítő meghatározássá vált az utóbbi évtizedekben. A sikert azzal szoktuk számszerűsíteni, hogy a felszabadulás előtt a termelés évi növekedése nem érte el az egy százalékot sem, a hetvenes évek átlaga azonban megközelíti a három százalékot, a szocialista átszervezés óta a bruttó termelés több mint kétszeresére nőtt a mezőgazdaságban. Magyarország élelmiszer-importőrből nettó exportőr országgá vált, miközben a hazai ellátás kiegyensúlyozott.

A monarchia éléskamrája

Nem vitatható, a megállapítások tényszerűek, statisztikák egész sorával igazolhatók. Generációk távlatában vizsgálódva kiderül, hogy az utóbbi évtizedeket jellemző számszerűség nem kötődik egyetlen agrárprogramhoz.

Kisiskolások olvassák történelemkönyveikben, hogy Magyarország a monarchia éléskamrája volt, következésképpen a magyar paraszt mindig is többet termelt a hazai szükségletnél. Persze, a szükséglet változott, milliók nyomora elfogadható életszínvonalra emelkedett, de a termelés módszereire is a fejlődés jellemző világszerte. Objektív megítéléshez ezért akkor jutunk, ha az adottságok kihasználása a mérce. Magyarországon a mezőgazdasági művelődésre alkalmas terület aránya 70,3 százalék, az ország összes területéhez képest a környező országokban a legmagasabb. Az éghajlat nem szélsőséges, ésszerű termelési szerkezet mellett enyhe kockázattal jár az agrártermelés. Az évszázadokig agrárország parasztemberei átörökítették a termelési tapasztalatokat, a munkába vetett hitet, a szorgalmat.

Mindezek tehát tartós értékei voltak a magyar mezőgazdaságnak, melyeket megtört az ötvenes évek erőltetett agrár- politikája. Az áhított földosztást követően alig tért magához a magyar paraszt, alig ízlelte meg a tulajdonnal járó kockázatot és sikert, egy számára érthetetlen jelszóval, a társadalmasítással vették el tőle a nehezen megkapott és kezelt tulajdonát. Furfangos és erőszakos módszerekkel alakultak szövetkezetek, kezdetben gyengébben működtek a kis- és középparaszti gazdaságoknál. A földművelő ember megszokta a távlatokban való gondolkodást, a biológiai törvények megtanították erre; de az erőszakos módszer, a padlássöprés megtörték a hitét.

Nemcsak könnyek, de sikerek is

Az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején a szövetkezeti szervezés újabb hulláma már nemcsak könnyeket, hanem sikereket is hozott. Sokaknak emlékezetesek a hajnalig tartó közgyűlések, a jó döntésekért lefolytatott ingerült viták, amelyek egyben a parasztemberek számára a demokrácia iskoláját is jelentették. Gazdaságilag stabilizálódtak, gyarapodtak a szövetkezetek, már-már győzni látszott a demokrácián alapuló szövetkezeti gondolat.

Az enyhülés kérészéletű maradt, hamarosan a szövetkezeti gondolattól, a nemzetközi hagyományoktól idegen intézkedések, a szövetkezeteket sújtó rendszabályok következtek. Akkor ezt rendjén valónak tartotta a felső vezetés, bár kézenfekvő volt, hogy a kényszerítő intézkedések a teljesítmények fékezőivé válhatnak. A szövetkezeti önállóságot gyakorta sértették a megyei és járási vezetők, akik esetenként szakmai ismeretek nélkül, hatalmuk birtokában avatkoztak be a gazdálkodásba. Ennek egyik, ám súlyos következményekkel járó példája az erőszakolt egyesítés, a szövetkezetek államosítása. Az adottságokkal nem számolva nőttek a szövetkezeti méretek, gyengült a szövetkezeti tagság tulajdonosi érdeke és gondolkodása. Jórészt az állami beavatkozások következménye, hogy a tagság elvesztette gazdálkodói érdekeltségét, bérmunkássá vált. Ebből következően a tulajdon gyarapítása helyett annak felélése vált elsőrendű érdekké.

Ma sem tudjuk, mire képesek a valódi szövetkezetek

Mindezeken' nem változtat az sem, hogy a szövetkezetek, megtépázott önállóságuk ellenére is, talán Magyarországon a legdemokratikusabban működő gazdasági egységek voltak. Ez az önállóság, demokratikus működés azonban mesz- sze elmarad a valóságos szövetkezetek mögött. Ezért ma azt sem tudjuk pontosan, hogy mire képesek a magyar termelő- szövetkezetek. Az MSZMP közelmúltban elfogadott agrár- politikai koncepciója ledönti a gátakat a szabadabb termelőszövetkezeti gazdálkodás előtt, teret ad az új szövetkezeti formáknak és a magántulajdonra alapozott termelésnek is. Mindez azonban csak keret; a készülő, s remélhetően új szemléletű, a valós szövetkezeti értékekre tekintettel megfogalmazott szövetkezeti törvénynek kell a gazdálkodás alapjait megteremteni. Ha ugyanis marad az elvonásra épülő gazdasági szabályozás, a piac és a valódi tulajdonos helyett spekulatív szabályok vezérlik a termelést, értelmetlenné válik a szövetkezeti önállóság.

V. Farkas József

Hattyúdal a tavakért

Önök most egy személyes és nyilvánvalóan igazságtalan írást olvasnak. Nyilvánvalóan igazságtalan; hiszen annak sugalmazására alkalmas, hogy valamiféle „istencsapása” és emberi szándékok, cselekedetek vagy azok hiánya között összefüggés lehet. Mégis, kérem az ügy fogadott prókátorait, hogy a Tisztelt Olvasót e cikk kapcsán három dologról ne oktassák ki: a nemzetközi párhuzamokról (a Yellow- stone-park épp most lett doktriner butaság áldozata), a rendkívüli időjárásról (a tavak legalább tízezer rendkívüli éve léteztek), és szakmai részletekről (ezek a Nemzeti park a Kiskunságban című reprezentatív műben fellelhetők).

Éppen tíz éve, hogy Kecskemét új lakójaként elvesztett dombos, hegyes szülőhelyemért elsősorban azzal igyekeztem magam kárpótolni: itt legalább nem kell mindig emelkedőre fclbiciklizni. (Akkor még nem tudtam: itt a szél fúj mindig szembe.) Ahogy fokozatosan kinyílt előttem 'a táj — hittem: magamtól — fedeztem fel az 52-es út mentén a szikes tavakat. Elgázolt vadkacsa és szárcsatetemek vezettek nyomra: így „bukkantam rá” íi Szí- \ t ia.ityú-. Szappanszék. majd a két koudnrúó elbűvölő vízi világára.

Akkor a Szerengeti park nem jelenthetett volna nagyobb ámulatot. Gyermekkorom Brehm- és Herman-élmé- nyci, a Homoki-Nagy István filmek álomvilága keltek életre. Gyermeki csodálkozással és egy felfedező izgalmával figyeltem a nyüzsgő vízi életet: a sirályfelhőket, a nádas szélén „kaszáló” kanalasgémeket, a hatalmas vadkacsa- és szárcsacsapatokat, a játékos vöcsköket, a fürge vízicsibéket, a megszámlálhatatlanul sokféle cankót és parti madarat, a barkós cinegét és itt engedjék meg, hogy abbahagyjam —, míg végül minden madarász álmát, a nagykócsagot is megpillanthattam: töprengve állva a nádas szélén, mögötte a dübörgő kamionfolyammal. Ezt még szemmellátható kaján belenyugvással tűrte.

Örömömnek — bár csendben jártam — a hivatalos ember vetett véget; közölte: megszentelt területen és illetéktelenül járok (felfedezésem pedig főleg nem új): ez a Kiskunsági Nemzeti Park kimondhatatlan nevű nemzetközi szervezetek által is elismert fontos magterülete, védelme nemzeti és nemzetközi érdek, most még mehetek, de papírok nélkül ne térjek vissza még egyszer. A fémes undort, amit az erőszak — mégoly burkolt és akceptálandó — formája hagyott, csak az oldotta: tavaink nyugton „alhatnak”, a fensőbbség vigyáz rájuk.

Utóbb — mivel a szomszédomban is volt — a Park kacsalábon forgó székházában — a hosszas precessziót elkerülendő - letettem e papírok beszerzésének szándékáról. Cserébe sok nagyszerű embert, rajongó természetvédőt, fürge madarászt, lelkes ismeretterjesztőt ismerhettem meg és egy olyan struktúrát is, amely túlnő e cikk határain.

Közben: előbb csónakázhattam a Kondor-tavon, majd hasig a hínárban csak vonszoltam a csónaköt, láttam a vöröslő alkonyatban a Szappanszék fehér szikfokait, beszéltem az (egyik) utolsó pákásszal, hálót feszítettem és gyűrűztem a legkülönfélébb vízi népséget, esténként a szigeten a vasaló tüzé- nél hallgathattam a csíkfogás- és evés hajdani történeteit. Együtt izgultunk az elbűvölő, madárvárta házigazdákkal a kékcsőrü récékért, amelyeket Angliából kellett már ide visszatelepíteni.

Mondom, megnyugtatott: madaraink nyugton alhatnak. Nyugton is aludtak — pár évvel később ezer és tízezer számra a Kondor-tó csonttá- aszott parti sarában, lábuk-szárnyuk torz kalligráfiája hirdette, az emberi tetterő és természet együtt mire képes, így legalább nem érezték, persze, a fel- pe’sscdt tó dögletes bűzét.

Ma béke van: a holocén óta meglévő, világszerte páratlan tavak környéke csendes. A vándor tenyérnyi vízzel nem találkozhat, csodálván a dús gyomvegetációt a cseréppé repedezett tófenekeken. Az ország egykor „legsó- sabb” tavának fenekén akár beduin is „tevegelhetne”.

És az összkomfortos Kondor-tavi új madárles korlátjának dőlve ámultán szemlélhetjük, amint az alkonyi szél fehér sóörvényeket kavarva fut tova s játszadozik a kitikkadt tófenéken reményeinkkel.

Erőss Lajos

Sztrájkolnak a selyemhernyók

Olaszországban köztudottan sok a sztrájk: sztrájkolnak a vasutasok, autóbusz- és légitársaságok, sok gondot, bosszúságot okozva a lakosságnak, kereskedelemnek. Úgy látszik, a szó leszo- rosabb értelmében „megfertőződtek” a selyemhernyók is —"ők is sztrájkba kezdtek. Mitévő legyen ilyenkor a szegényember?

Veneto megye történetében először jelentkezik ilyen egyedülállóan furcsa jelenség. Kutatók, tudósok értetlenül állnak a probléma előtt, keresik az okát a katasztrófának, de mindeddig nem lelik. Megmakacsolták magukat a hernyók, szinte megbolondullak, térdre kényszerítve a termelőket, csak falják az eperfa levelét, s anélkül, hogy begu- bóznának, addig folytatják az evést, mig „kövérségükben” kimúlnak. A tragikus járvány teljes Veneto megyére kiterjed, s mivel innen származik az olasz selyemtermelés 80 százaléka, a kár becslések szerint másfél milliárd líra (65-70 millió forint).

A Japánból és Kínából érkező lárvák a múlt évben 80 000 kiló selyemgubót termeltek, melynek kilójáért 13 000 lírát (600 forint) adtak. Az aggodalom egyre csak nő, mert a pusztulás okát továbbra sem tudják megfejteni a szakértők.

A gyanú kiterjed a légszennyeződésre, a levelek fertőzöttségére, egy esetleges titokzatos vírusra, az átlagosnál alacsonyabb hőmérsékletre, vagy a nem megfelelő permetezőszer használatára. A járvány továbbterjedésének megfékezésére a hernyók százmillióit voltak kénytelenek elégetni, de ez sem segitett.

Hasonló a helyzet Abruzzo és Toscana tartományban is, de itt sem tudtak fényt deríteni a titokzatos jelenség okára. A kutatók és orvosok véleménye szerint is általában sok szer van a hernyók elpusztítására, de rovargyógyító szer, ami ezeket megóvná a betegségtől, alig akad.

Nem marad más, ha ez évben nem dolgoznak tisztességesen a selyemhernyók, kénytelenek lesznek az olasz nők „gyapjúba gubózni” és úgy megjelenni a rekkenő nyári hőségben.

Vigaszként pedig maradjon annyi, hogy idén reneszánszát éli a kötött ruha a tavaszi/nyári divattrend szerint.

SAJTÖPOSTA

Amitől felment a vérnyomásom ...

Megszokásból, no meg azért is, mert egy kissé alacsony a vérnyomásom, iszom a feketét. Rendszeresen vásárolom, a hozzá való pörkölt kávét, például a Konzum mokkát, 100 grammot 39 forintért.

Eddig nem volt gondom a Budapesti Édesipari Vállalat Budafoki úti Zamat Kávé- és Kekszgyára által csomagolt termékkel, legutóbb azonban már a főzés közbeni illatától felment a vérnyomásom. Miért? Mert ez az illat egyáltalán nem emlékeztetett a finom kávéra, sokkal inkább a leégett gumira. S amikor megkóstoltam, annyira rossz ízét éreztem, hogy egyetlen cseppjét sem tudtam lenyelni. Erre, ráadásként, hiába reklamáltam a boltban, sem a pénzemet nem adták vissza, sem új csomag kávét nem kaptam, mivel a felbontott tasakú árut sem volt hajlandó tőlem átvenni a kereskedő.

Nem ismerem a Konzum mokka nevű kávé hivatalosan előírt minőségi követelményeit, de meggyőződésem: elfogyaszthatatlan élvezeti cikket pénzért eladni igencsak tisztességtelen dolog. Nem beszélve arról, hogy az élelmiszer-törvényben foglaltakkal is ellentétes az ilyen gyakorlat. Mivel ismerőseimnek volt már részük effélében, ezért tanácsolom a Kermi szakembereinek, hogy esetenként ellenőrizzék a forgalomban lévő pörköltkávé-áruk minőségét, a vevő érdekének védelmében!

Dányi Ferenc Kiskunfélegyháza

CIKKÜNK NYOMÁN

Intézkedett a postaigazgatóság

Lapunk egyik korábbi számában tettük szóvá a kecskeméti Bárány Béta panaszát arról, hogy még a kora délutáni órákban sem kézbesítették részére a megrendelt újságját, a Petőfi Népét. Reklamációjára így válaszolt a posta helyi illetékese: „Nem reggeli ez a lap, mindegy, hogy délután vagy este kapja meg, egyébként, ha nem tetszik, mondja le az újságot.”

A történtekkel kapcsolatosan vizsgálatot végzett a Szegedi Postaigazgatóság, amelynek megállapításáról, intézkedéséről ezeket közölte velünk dr. Lénárd László igazgatóhelyettes:

Olvasójuk szűkebb lakóhelyének kézbesítője beteg volt a kérdéses időpontban, a feladatot ezért az egyik helyettesítő dolgozónknak kellett ellátnia. Tekintettel a megnövekedetl munkájára — először a saját körzetében teljesítette ebbéli kötelezettségét —, a panaszos lakására késedelmesen tudta elvinni az előfizetett napilapot.

Ami pedig a postahivatali tisztviselő idézett válaszát illeti, az helytelen, s emiatt öt felelősségre vontam.

Szolgáltatás — tortúrával, mellébeszéléssel

IZSÁKIAK

FIGYELMÉBE:

Milyen lesz a temető?

Július 24-én e hasábokon tolmácsoltuk az izsáki Szabó Emma észrevételeit, miszerint az általa felkeresett egyik helyi temető ravatalozójában a gazdátlanság tűnt szemébe: a díszítésként használt terítő legalább egy éve nincs kimosva és kivasalva, a koporsót tartó dobogó szürkéink a portól, piszoktól, a villanygyertyák nem működnek, a helyettük lévő gyertyák üres befőttes üvegekbe téve pislákolnak stb.

Ezzel kapcsolatosan a következőkről tájékoztatott bennünket a Kecskeméti Városgazdasági Vállalat igazgatója. Pólyák Péter:

— Izsák nagyközségben három temető van, melyek fenntartója és üzemeltetője az egyház. A mi cégünknek, mint szakvállalatnak, azonban feladatkörébe tartozik az ottani kegyeleti tárgyak és egyéb felszerelések beszerzése is.

Hogy a cikk által említett ravatalozóban és a temetők más részében milyen intézkedések a legszükségesebbek, annak felmérése érdekében a közeljövőben keressük fel a helyszíneket, az izsáki tanácselnökkel együtt. S tehetőség szerint döntünk az anyagi feltételék megteremtéséről is,

Köztudomású, hogy egy modern családi háztartás manapság számos „köldökzsinórral” kapcsolódik a különféle ellátó szervezetekhez, így a víz-, a gáz- és az áramszolgáltatóhoz. Ha e műszaki rendszerben hiba keletkezik, a fogyasztónak csupán annyi a dolga, hogy a szakemberek segítségét kéri. Akik általában gyorsan, szakszerűen, , lelkiismeretesen teljesítik az ilyenkor szokásos feladataikat. Vannak azonban sajnálatos kivételek. Ilyen kivételről számolt be a Kecskemét, Halasi út 3. szám alatt lakó Csepeli Istvánná is: Kora este porszívóztam lakásomban, amikor hirtelen megszűnt az áramellátás. Gyorsan kiderítettem, hogy a biztosítószerkezetnél van a baj, s máris nyomtam vissza a helyéről kiugrott gombot. De hiába, mert nem működött.

Azonnal elmentem az otthonomtól alig 200 méterre lévő Démász-székház- ba, ahol a portásnak mondhattam csak el kérésemet, azt, hogy a lépcsőházban található automata kapcsoló sürgős javításra szorul. Mire közölte, aznap nincs ügyeletük. A nevemet, lakcímemet azonban feljegyezte egy munkalapra, majd azzal engedett utamra, hogy a következő reggel biztosan megszüntetik a hibát a szerelők.

Mivel másnap délután 2 óráig nem érkeztek meg, újból felkerestem a céget, ahol a portás már ismerősként üdvözölt és nagyon csodálkozott, hogy még nincs rendben az automatám. Ekkor telefonon hívta a javító szakembereket, akik azt

válaszolták: díjtartozásom van, emiatt van kikapcsolva otthonom a villanyhálózatból. Ekkora képtelenség hallatán majdnem rosszul lettem. Nyomban közöltem, hogy visszamenőleg 1979-ig tudom bizonyítani a számlákkal, hogy mindig idejében fizettem.

Szó szót követett, míg azután egy irodába mehettem, ahol a fiatal ügyintézőnő hitt is nekem, meg nem is, bár az adósok listáján nem találta a nevemet. A portás ekkor egy új munkalap megírását javasolta, ugyanis a hasonló tartalmú előző bejegyzésének csak a másolatát találta a beírótömbben. Pillanatnyi tanácstalanság következett, majd hirtelen betoppant egy farmeröltözékü férfi, aki új magyarázattal állt elő: ő délelőtt 9 óra körül a helyszínen járt, elvégezte a javítást, azóta működik a villanyom, csak nem ellenőrizhette, mert senki sem nyitott ajtót lakásomban. Erre azt feleltéül: 'tegnap estétől nirics'hátain áram, s ha ott járt volna és kopogtat vagy csen- gétfájiőt nyitok, hiszen odahaza 'tartózkodtam.

A meddő vita vége az lett, hogy elkészült az új munkalap, ám a felberregő telefon másik végén ismét azt állította egy hang: lakásomban már nemegyszer volt áramkikapcsolás.

Idegileg meggyötörve tértem haza, ahová végül is délután 4 óra körül jöttek ki a szerelők, akik rövid időn belül végeztek a javítással. Máig sem értem, hogy ezt miért előzte meg a megalázó tortúra és mellébeszélés ...

Tűzveszélyben vagyunk

Nyolclakásos társasházban van az otthonunk, ahol egy ideje rettegésben élünk. Ennek oka, hogy két lakótársunk mit sem törődve a tűzvédelem előírásaival összesen csaknem 700 liter tüzelőolajat tárol a padlásterében. Fokozza e veszélyhelyzetet, hogy a folyékony éghető anyaggal teli edényektől alig másfél méternyire találhatók töltött propán- bután palackjaik.

Mi már többször kértük a tulajdonosokat, hogy a tűz- és robbanásveszélyt szüntessék meg, vagyis másutt és más módon tárolják az olaj- és gázkészletüket, ám hiába.

A nyilvánosság bevonásával szeretnénk megtudni: valójában jogos-e az aggodalmunk, s ha igen, mi a teendő a vagyoni és személyi biztonságunk Inegóvása érdekében?

Kalocsai lakosok

E közérdekű ügyben megkerestük a Bács-Kiskun Megyei Tűzoltóparancsnokság tűzmegelőzési csoportjának vezetőjét, Borsos Tibor hadnagyot, aki az alábbiakat mondotta:

— A propán-bután gáz elsősorban robbanás-, a tüzelőolaj pedig tűzveszélyes anyag. Lakás tetőterében sem külön, sem együtt nem tárolhatók. Ha mégis c módon raktározzák ezeket a tulajdonosaik, súlyosan megsértik a tűzvédelem alapvető szabályait. E cselekmény kivizsgálására a városi tűzoltó-parancsnokság hivatott, s az elkövetőkkel szemben 10 ezer forintig terjedő szabálysértési bírság szabható ki.

Fontos tudni, hogy családonként összesen 3 darab propán-bután gázzal töltött palack lehet a birtokban, s ebből csupán egyet lehet tartani a felhasználási helyiségben, például a konyhán. A másik kettő a lakóházon túli melléképületben tárolandó.

Tüzelőolajat alagsorban, illetve pincében lehet raktározni és családonként ez a mennyiség nem haladhatja meg a 250 litert.

. Mindkét tárolónál kötelező elhelyezni a gázrobbanásra és a tűzveszélyre figyelmeztető táblát.

Az előzőekre, valamint a szóban forgó panaszra tekintettel, az a véleményem: ott, a kalocsai társasházban két család mit sem törődik a tűzrendészeti előírásokkal, s emiatt jogosan él félelemben a környezete. Az érintett tulajdonosoknak javaslom, hogy az említett anyagokat a most közölt feltételeknek megfelelően tárolják a továbbiakban. Ellenkező esetben számíthatnak a helyi tűzoltóság szankcióira.

„Árvái család” jeligére, Kiskunhalasra: A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény értelmében egyéni vállalkozónak minősül a mezőgazdasági kistermelést folytató olyan magán- személy, akinek a tevékenységéből évi 2 millió forintot meghaladó árbevétele származik. E vállalkozó pénzügyi elszámolásának adminisztrációs rendje egyszerűsödött az idén, amit bizonyít például, hogy január 1 -jétől megszűnt a naplókönyv-vezetési kötelezettsége, s ehelyett pénztárkönyvet kell vezetni. E könyvbe kell bejegyezni a jövedelem- szerzéssel összefüggő valamennyi bevételt és kiadást. Lényeges egyszerűsítés az is, hogy a jövőben a szállítónak visz- szaküldött göngyöleg és egyéb

visszáru értékét beszerzést csökkentő tételként szükséges nyilvántartani. További konkrétumok ezen témakörben megtudhatók a Kereskedelmi Minisztérium terv- és közgazdasági főosztálya közleményéből, amely megjelent a Tanács Közlönye ez évi 10. számában.

Földi Eleknek, Kiskörösre: Nem afféle nyári kacsa, hanem igaz hír, hogy a helyi strandfürdő hévizkútjának vize gyógyvízzé van nyilvánítva. Az ezzel kapcsolatos döntést a Szociális és Egészségügyi Minisztérium 8034/1989. (SZÉK 13.) SZEM tájékoztatója tartalmazza.

„Iskolában dolgozunk” jeligére: 1989. május 1. napján lépett hatályba a művelődési miniszter 12/1989. (IV. 30.) MM számú rendelete, amely a többi között leszögezi, hogy a pedagógust a munkáltatóval kötött megállapodás alapján munkakörébe tartozó, de a

munkaidején felüli tevékenységéért legalább 45 forint alapóradíj illeti meg. Ugyanezen jogszabály írja elő: a főis^ kólán vagy egyetemen végzett pedagógus a diploma megszerzését követő 12 hónapon át, legfeljebb azonban a huszonnyolcadik életévének betöltéséig pályakezdőnek tekintendő, s ha nevelési-oktatási intézménybe kinevezik, igényelhet letelepedési támogatást, melynek összege meghaladja a 40 ezer forintot. Ezzel kapcsolatos bővebb felvilágosításért Önök fordulhatnak, a tanács vb oktatási szakigazgatási szervéhez.

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefonszám: 27-611