Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-25 / 200. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 25. Háromoldalú politikai tárgyalások A háromoldalú politikai tárgyalások keretében csütörtökön, a Parlament­ben ülést tartott a politikai megállapo­dásokban illetékes középszintű mun-, kacsoport. Az MSZMP delegációját Pozsgay Imre, az Ellenzéki Kerékasz­talét Boros Imre, a harmadik oldalét Kósáné Kovács Magda vezette. Az el­ső napirendi pontot, amelyben az egyes albizottságok számoltak be arról, hogy az általuk tárgyalt témákban miben mutatkozik egyetértés és melyek a vitás pontok, a sajtó jelenlétében tárgyalták meg. Először az alkotmánymódosítással foglalkozó bizottság munkájáról adott áttekintést Drucker György (harmadik oldal). Kiemelte: egyetértés mutatko­zik abban, hogy lényegesen szükséges módosítani az alkotmányt, s hatályon kívül kell helyezni a preambulumot. Ugyancsak azonosak a vélemények az államszocializmusra vonatkozó tételek eltávolításáról. A felek szerint az ál­lamszerkezetet lényegesen ki kell igazí­tani. így szükség van az Elnöki Tanács megszüntetésére, a parlamentnek alá­rendelt kormányra. Deklarálni kell, hogy az Országgyűlés a többpártrend­szerű demokrácia alapintézménye. Mi­előbb széles körben szükséges szabá­lyozni az emberi és állampolgári jogo­kat is. A politikai pártok működésének sza­bályozásával foglalkozó bizottság tevé­kenységéről Horváth Balázs (EKA) el­mondta: egyetértenek abban, hogy mely körökben kell korlátozni a pár­tokban való részvételt. Megegyezés van abban is, hogy alakuló párt bejegyzésé­nek egyik feltétele legyen vagyoni hely­zetének tisztázása. Vitáznak viszont ar­ról, hogy a pártok milyen mértékben fogadhatnak el külföldi támogatást. A tájékoztatás és az információ kér­désével foglalkozó bizottság nevében Csikós József (MSZMP) egyebek kö­zött arról szólt: mindhárom fél fontos­nak tartja az alkotmányban rögzíteni, hogy a véleménynyilvánítás és a sajtó­(Folytatás az I. oldalról) ságának, függetlenségének követe­lése volt. A megmozdulások mellett Rigá­ban kétnapos nemzetközi tanács­kozást rendezett az évforduló al­kalmából a lett nemzeti független­ségi mozgalom, — erre a szovjet köztársaságok nem hivatalos moz­galmainak képviselőin kívül tekin­szabadság mindenkit megillető, alap­vető emberi jog. Megegyezés született arról, hogy a Magyar Rádió, a Magyar Televízió és a Magyar Távirati Iroda ellenőrzésére létre kell hozni a Pártat­lan Tájékoztatás Bizottságát. A kor­mány mellett működő öttagú testület tagjait konszenzussal választanák pár­tatlan, elismert szakemberekből. A nemzeti tömegtájékoztató eszközök­nél alapelvnek kell tekinteni, hogy pár­tatlanul ismertessék a magyar politikai és gazdasági élet eseményeit, egyenran­gúan kezeljék a pártokat. Az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciák megteremtésével foglal­kozó bizottság képviselője, Murányi Zoltán (harmadik oldal) hangsúlyozta: egyetértenek az állampolgári jogok szószólója (ombundsman) intézményé­nek felállításával. Vita van viszont a munkásőrség sorsáról. Az EKA a fegy­veres testület megszüntetését követeli, az MSZMP és a harmadik oldal azon­ban ezzel nem ért egyet. A választójogi törvény kialakításá­val foglalkozó munkacsoport tevé­kenységéről Tóth András (MSZMP) elmondta, hogy a törvénytervezet elő­rehaladott állapotban van. Egyetérte­nek abban, hogy kétfordulós, vegyes rendszerű választást kell tartani. Vita van viszont abban, milyen legyen a lis­tás és az egyéni választókerületi forma alkalmazásának aránya. A büntető törvénykönyv és a bünte­tőeljárási törvények módosításával foglalkozó bizottság munkájáról Kut- rucz Katalin elmondta: a büntető, anyagi joggal kapcsolatos témákban lényegében befejeződött a munka. Megállapodás született az állam elleni bűncselekmények megítéléséről. Hoz­zátette: a Btk. módosításával az alkot­mánynak is módosulnia kell, mert csak így tölti be feladatát jól a büntetőjog. Eredménynek könyvelte el, hogy az iz­gatás kikerül az állam elleni bűncselek­mények köréből. Nincs megállapodás viszont a katonai büntetőeljárás alkal­mazásáról. télyes amerikai, nyugatnémet, dán és brit politológusokat, jogi szak­értőket is meghívtak. Az egyik amerikai jogász felszó­lalásában óvta a balti államokat a betelepült lakossággal szembeni meggondolatlan lépésektől, hang­súlyozva: a nyugati demokráciák soha sem lesznek partnerei azok­nak, akik az idegen ajkú lakosság kitelepítését követelik. Nem volt szándékos a fegyverhasználat A határcscménycket kivizsgáló magyar—osztrák bizottság 1989. augusztus 23-án soron kívül ülést tartott Kőszegen annak a halálos ki­menetelű határeseménynek a tisztá­zása céljából, amely augusztus 21- én, 22.40-kor Peresznye község tér­ségében a magyar osztrák határon történt. A bizottság magyar tagoza­tát dr. Görög János, a Külügymi­nisztérium főosztályvezetője, az osztrák tagozatot dr. Helmuth Zwettler, a szövetségi belügyminisz­térium miniszteri tanácsosa vezette. A vizsgálóbizottság a határese­ményben részes határőrök és a halá­los lövési sérülést szenvedett Kurt Werner Schulz NDK-állampolgár már korábban szabadlábra helyezett élettársának meghallgatása, vala­mint a lefolytatott helyszíni szemle és a rendelkezésre álló más bizonyí­tékok alapján az alábbi tényeket ál­lapította meg. Az említett időpontban Kurt Wer­ner Schulz élettársával, valamint kö­zös gyermekükkel megkísérelte, hogy a határon át Ausztriába jusson. Szándékukat a határőrök észlelték, és felszólítás, majd figyelmeztető lö­vések után megpróbálták őket tél­tartóztatni. Ennek során Schulz előbb megütötte az őt megállító ha­tárőrt, majd dulakodás kezdődött közöttük, és ezalatt mindketten osz­trák területre sodródtak át. Schulz megkísérelte a határőrtől elragadni annak géppisztolyát, de eközben a riasztó lövések miatt már korábban kibíztosított fegyver véletlenül el­sült, és lövedéke az NDK-állampol­gár fejébe hatolt. A rekonstruálható körülmények arra mutatnak, hogy a határőr szándéka fegyverhasználat­ra nem irányult. Az eddigi vizsgálati adatok alap­ján a határőrség az eseményt szolgá­lat közben bekövetkezett fegyveres balesetnek tekinti. A magyar küldöttség mély sajnál­kozását fejezte ki a tragikus végű esemény miatt, és annak a reményé­nek adott hangot, hogy csupán egye­di esetről van szó, minthogy határ­őreink fegyvert kizárólag önvéde­lemből használhatnak. A vizsgálóbizottság mindkét tago­zata egyetértett abban, hogy ez a különösen sajnálatos és egyedi eset a két ország jószomszédi kapcsola­tait és a határőrizeti szervek között fennálló együttműködést kedvezőtle­nül nem befolyásolhatja. LAPZÁRTA A Sportfogadási és Lottó Igazgatóság tá­jékoztatása szerint a lottó 34. heti nyerőszá­mai a következők: 8, 52, 55, 65, 76 A paktum ellen BALTIKUMI HISTÓRIA Nemzeti reneszánsz, ma (3) A baltikumi nemzeti mozgalmak gyökerei a XIX. századra nyúlnak visz- sza. A lettek, észtek nemzeti elkülönü­lése mindenekelőtt a balti németekkel szemben történt meg, míg a litvánok esetében ugyanez a lengyelekkel szem­ben alakult ki. Az 1918—19-es elszaka­dás egy természetes történelmi folya­mat szerves következménye volt. Olyan nemzeti államok alakultak ki, ame­lyekben a nemzetet alkotó etnikum egyben a többség is volt. Az 1940-es bekebelezés után az utóbbi évtizedek­ben a nemzeti etnikumoknak a lakos­ságon belüli aránya főleg az orosz bete­lepítések miatt számottevően csökkent. Ennek féltése — jogosan — feszültsé­get, indulatokat kelt a balti őslakosság­ban. 1940-ben az észtek a lakosság 93 százalékát, ma csak 60 százalékát al­kotják. A lettek — hovatovább — rövid idő múlva számottevő kisebbséget alkot­nak hazájukban. 1940-ben másfél mil­lió lett mellett 0,4 millió egyéb nemzeti­ségi lakos élt. Ma a lettek száma 1,3 millió, azaz a 2,7 millió lakosság felét alkotják, s az egykori 80 százalékról 50 százalékra csökkent arányuk. Litvániában jobb a helyzet, ott a 3,7 milliós lakosság 73 százaléka 2,7 millió fő őslakos. A térségben megfigyelhető elkülönü­lési folyamat, gazdasági, kulturális és politikai jellegű. Gazdasági téren az államok az önel­számolást szeretnék bevezetni. Attól tartanak, hogy Moszkva többet von el tőlük, mint amennyit visszakapnak. A helyiek úgy mondják: nem akarnak „másokat etetni”. Kulturális téren a balti népek több mint négy évtized után kiharcolták, hogy a nemzeti nyelv újból hivatalossá váljék. A lettek visszaszerezték a régi címert, énekelhetik himnuszukat, reha­bilitálták az ősi Ligo-ünnepet, melyet június 24-én tartanak. Elhelyezhetik immár vörös-fehér-vörös nemzetíszínű zászlójukat, a rigai szabadságszobor­nál. Az észtek nemzeti mozgalmának 120 éves szimbóluma, az 1869-től évente megszervezésre kerülő tallinni dalos­ünnep, ahol a népi hagyományok, a népköltészet, s az ősi dalok ápolása, felelevenítése történik. Tavaly minden ötödik észt részt vett ezen a rendezvé­nyen. Glasznoszty — viták, civakodással Politikai téren az elkülönülés fóru­mai a népfrontszervezetek. Lettország­ban 1988 novemberétől működik, s mára 250 ezer tagot számlál. A szerve­zet elérte a lett nyelv hivatalossá tételét, ma pedig az idegen ajkúak betelepítése ellen emeli fel szavát. A legutóbbi össz- szovjet választások során 40 helyi kép­viselőből 13 a népfront jelöltje volt. Mivel a lettek a leginkább veszélyezte­tettek saját hazájukban, ezért a nemzeti mozgalmuk igen radikális. Ennek el­lensúlyozására jött létre a betelepülte­ket — főleg oroszokat — képviselő In­terfront, mely 1989 januárjában ala­kult, s vezetői állítása szerint 300 ezer főt képviselnek. A két szervezet között éles vita folyik, melynek immár nemze­tiségi színezete van. I. Lopatyin, a csoportosulás egyik képviselője a következőket nyilatkozta a szovjet irodalmi újságnak: „Az In­terfront létrejöttének egyik oka az oroszellenes, a nemzeti kizárólagossá­got előtérbe helyező népfront tevé­kenysége. Már két éve élek Lettország­ban, és amivel időközben találkoztam, tapasztaltam, megrázott, sőt felháborí­tott ... A függetlenség azon formája, amelyet a népfront javasol, lépés hátra­felé. A központi minisztériumok hatás­körét kívánja átadni a helyieknek. Jobb volna inkább a központi szerve­ket átszervezni. Egy Lettországnak ne­vezett földdarabkán kívánjuk megol­dani a globális problémáinkat. Naivi­tás azt gondolni, hogy ez lehetséges ... A lett minisztertanács a nyelvi reform­ra 50 millió rubelt kíván kiadni, mely a mi számításaink szerint akár a félmil- liárdot is eléri majd. Hát nem volna jobb ezt lakásokra, egészségügyi léte­sítményekre költeni?” Az Interfront- hoz kapcsolódik az a helyi szövetség is, mely a szovjet — főleg orosz — hábo­rús veteránok és fegyveres erők tagjait tömöríti. Ugyanakkor független a lett veteránok köztársasági tanácsától. A csoport szervezőbizottságának egyik tagja, R. Dudnyik igen sötétnek találja a népfront tevékenységét. „A lettországi helyzet napról napra romlik. Elemezve az utóbbi idők törté­néseit, a következő kérdést kell felten­nem: Hogyan lehet az, hogy egy szövet­ségi köztársaságban, ahol az orosz la­kosság többséget alkot, diszkrimináci­ónak van kitéve .. . Hisz ez paradoxon, amelyet az emberiség történelme nem ismer. Az egész a múlt évben kezdő­dött, amikor az alkotó értelmiségiek fórumán az értelmiségiek nyíltan szem­beállították a lett nemzet érdekeit a többiekével. Akkor hangzott el a lett etnikum kiemelt kulturális fejlesztésé­nek a koncepciója. Újabb feszültsége­ket teremtett a népfront kongresszusa, ahol is nacionalista, fasiszta színezetű nézetek kaptak tág teret, sokkolva ez­zel az orosz lakosságot.. . Nézzük csak, kik alkotják a népfrontot? Vajon népmozgalom? Egy szűk értelmiségi csoport kezdeményezésére jött létre, s nem a parasztok vagy a munkások hozták létre ... Én, bizony, az ehhez hasonló szervezeteket feloszlatnám.” Konzervatív az Interfront De vajon hogyan viszonyul a lett népfront az említett csoportokhoz? A. Cirulisz újságíró szerkesztő a népfront össz-szövétség képviselője Moszkvá­ban, a következőket mondja: „Amikor normalizáljuk a kapcsola­tainkat a többi nemzetiséggel, végig kell gondolnunk, milyen alapon is tesz- szük. A sztálinizmust és a brezsnyeviz- must ki kell iktatnunk a politizálásból, hisz a demokratizálást nehezítené. A magát Interfrontnak nevezett szerve­zetben nem látok demokratikus törek­véseket. Ellenkezőleg. A benne hangot kapó erők a múlt fennmaradásához ra­gaszkodnak. Negatívan viszonyulnak országunk függetlenségéhez, nyelvünk­höz, nemzeti jelképeinkhez ... A szer­vezet öthatoda az irányító apparátus­ból, illetve az egykori katonatisztek­Kormányszóvivői tájékoztató Még tartott a kormány ülése, amikor Baj­nok Zsolt megbízott szóvivő és Horn Gyuia külügyminiszter tájékoztatta a hazai és a nemzetközi sajtó munkatársait a Miniszter- tanács napirendjén szereplő témákról. Elsőként Horn Gyula szólt a magyar kül­politikát érintő aktuális kérdésekről. El­mondta, hogy jelenleg 150-200 ezer NDK- beli állampolgár tartózkodik Magyarorszá­gon. Növekszik azoknak a személyeknek a száma, akik nem kívánnak visszatérni hazá­jukba. A kormány és szervei folyamatosan foglalkoznak e kérdéskörrel, az utóbbi na­pokban két rendkívüli kabinetülés is volt e témában. A külügyminiszter hangsúlyozta: nem áll érdekünkben, hogy nőjön azoknak a száma, akik itt kívánnak maradni. Ugyan­akkor szólt arról is, hogy eddig egyetlen keletnémet állampolgár sem fordult a ma­gyar hatóságokhoz, hogy menekültstátust kapjon. A magyar kormányzati szervek in­tézkedéseik során igyekeznek a lehető leghu- mánusabban kezelni a hozzájuk fordulók ügyét. Elmondta azt is, hogy a két német állammal folyamatos a kapcsolattartás, s a hazájukat elhagyni kívánókat a Nemzetközi Vöröskereszt is jelentékenyen segíti. Horn Gyula szerint a határőrizeti szervek a ma­gyar—osztrák határszakaszon a maximális rugalmasságot tanúsítják. A kérdés rendezé­sére mielőbb szükséges megoldást találni, ez azonban alapvetően a két ország kormányá­nak feladata. A Prágában őrizetbe vett magyar fiatalok ügyével kapcsolatban emlékeztetett arra, hogy ha valaki külföldre utazik, köteles be­tartani az illető ország rendelkezéseit, még akkor is, ha a gyülekezési és véleménynyilvá­nítási jog előírásai lényegesen eltérnek a mi­énktől. Szólt arról, hogy a Fidesz a kor- máwyhoz, illetve a Külügyminisztériumhoz fordult segítségért, ezt megelőzően azonban már intézkedtek a magyar hatóságok, felvé­ve a kapcsolatot a prágai magyar nagykövet­séggel. A külképviselet szakszerű közbenjá­rása is hozzájárult hét fiatalember szabadon bocsátásához. A még két, őrizetben tartott, fiatalember ügyének rendezéséért is mindent megtesznek. Felhívta a figyelmet arra is: nemzeti érdekeinkből kiindulva nyomatéko­san hangsúlyozzuk szomszédainknak, szö­vetségeseinknek, hogy ne avatkozzanak a magyar belügyekbe. Meggyőződésünk ugyanakkor az is, hogy nem jó, ha a magya­rok próbálkoznak meg más szomszédos, szö­vetséges ország belügyeibe avatkozni. Min­denkinek felelősségteljes magatartást kell ta­núsítania, abból kell kiindulnia, hogy éppen elég konfrontáció és feszültség van az egyes országok és Magyarország között. Nem szükséges, sőt káros e feszültségeket tovább növelni. Ezután Bajnok Zsolt ismertette az ülésen szereplő napirend témáit. Az észak-magyar­országi regionális fejlesztési koncepció mint­egy másfél-kétéves előkészítő munka nyo­mán született, lényegében Borsod-Abaúj- Zemplén, Nógrád és Szabolcs-Szatmár me­gye helyzetén kíván,javítani. A, kérdéskör jelentőségét érzékelteti, hogy a népesség 15 százaléka él e régióban, amely az ország terü­letének egyhatodát adja. A kormány a kon­cepciót rendkívül értékesnek ítélte, modellér­tékűnek tartja, mert a társadalmi, gazdasági problémákat komplexen, mélyrehatóan ele­mezve vizsgálja. A legfontosabb elemei: a megye szellemi életének felzárkóztatása, lég­ből kerül ki. Az érdekeiket legjobban ezen társadalmi mozgalommal tudják biztosítani. Azonban mi nem teszünk egyenlőségjelet az Interfront és az orosz nép közé. A demokráciát csak a konzervatívok veszélyeztetik, s nem a nép.” íme a lettországi viták egyik kis sze­lete. Az egészséges nemzetféltés azon­ban konzervativizmusba is átcsaphat. Az észtországi népfront nyomására a helyi parlament olyan választótör­vényt hozott, mely diszkriminatív és konzervatív jellegű. Mindenekelőtt a betelepülők politikai jogait korlátozza, amennyiben többévi helyben lakást ír elő a szavazójog és a választhatóság megszerzése érdekében. Tallinn érte, Moszkva ellene van. A radikalizmus terén a litvánok sem maradnak el a lettektől és észtektől. Nem olyan rég a legfelsőbb tanács egyik ülésén egy orosz képviselő nacio­nalista vádjaira litván társa a követke­zőket felelte: „... azoknak az oroszok­nak, akik a nemzeti köztársaságokban élnek, ott van szülőföldjük, Oroszor­szág. E köztársaságok népeinek, akik saját földjükön élnek, más földjük nincs.” — Nem lehet tudni, elhang­zott-e a betelepülők repatriálásának megfogalmazása. A glasznoszty, a nyíltság politikája, a felszínre hozta a sztálinizmus hibáit, bűneit, melytől a megszabadulás igen nehézkesnek tűnik. A Baltikumban a kis nemzetek a nemzeti fejlődésnek ar­ra a szintjére kívánnak visszalépni, amelyet egyszer már elértek. A sztálini bekebelezés és politika visszalökte őket egy sokkal elmaradottabb és kiszolgál­tatottabb állapotba. A ma nagy kérdése az: vajon a nyílt­ság hangoztatását követik-e a tettek. Azaz: beindul-e a peresztrojka helyi változata, amely az általános szovjet problémákon kívül a baltikumi feszült­ségeket is feloldja, orvosolja. Nehéz megtalálni a mindenki számára egyfor­mán elfogadott megoldást. Viszont an­nál könnyebb zsákutcába terelni a tér­ség fejlődését, mivel nemzetiségi, nem­zeti, regionális és birodalmi érdekek ütköznek. A történelem bizonyítja, hogy az utóbbi — a birodalmi érdekek - még igen kemény erővel rendelkez­nek. Nekünk talán azért is érdemes a baltiakra figyelni, mert mi is kis nép vagyunk. Bár a vasfüggönyt most bontjuk le s árusítjuk ki, a Szovjet­unióval akkor is határosak vagyunk, leszünk. Barta Zsolt alábbis az ország jelenlegi szintjére; a gazda­sági szerkezet korszerűsítése; a mezőgazda- sági termelés szerkezetének átalakítása; illet­ve a három megye infrastruktúrájának gyors ütemű fejlesztése. Az intézkedési tervprog­ram része a területfejlesztési és a foglalkozta­tási alap hatékony és emelt szintű felhaszná­lása, a közhasznú munkaalkalmak bővítése, a korengedményes nyugdíjazások feltételei­nek módosítása, könnyebbé tétele, a vállal­kozás élénkítése. Szó van a nyereségadó­kedvezmények kiterjesztéséről, az újonnan foglalkoztatottak társadalombiztosítási já­rulékának mérsékléséről is. Az intézkedések sorába illeszkedik, töb­bek között, egy regionális pénzintézet létre­hozása, vagy egy világbanki hitelből finan­szírozandó regionális átképzési központ mű­ködésének megkezdése is. Borsod megyében 1990 és 1992 között 12-13 ezer, 1993 és 1995 között pedig 8-9 ezer új munkahelyet kell teremteni, hogy a foglalkoztatási gondok enyhüljenek. A kormány három tárca előterjesztésében tárgyalt a hosszú távú lakáskoncepcióról. Rendkívül élénk, lényegében politikai vita folyt e kérdésről. A Minisztertanács az elő­terjesztést csupán alapnak tekinti, amelyet a parlamenti bizottságok is megvitatnak majd, s felvetődött az is, hogy véleményt, javasla­tot kérnek a legkülönbözőbb alternatív szer­vezetektől, társadalmi mozgalmaktól, s egy­általán minden fórumtól, testülettől, amely­nek építő elgondolása van e kérdésről. Napirenden szerepelt az Állami Számve­vőszékről szóló törvénytervezet is. Az elgon­dolás szerint a számvevőszék 1990. január l-jével kezdené meg működését, az Ország- gyűlés ellenőrző szerveként elsődleges fel­adata a költségvetés ellenőrzése lenne, fel­ügyelné a Nemzeti Bankot, s a Társadalom- biztosítási Alapot is éppúgy, mint az állami támogatás felhasználását a társadalmi szer­vezeteknél és a pártoknál. A tanácsok ellen­őrzése nem tartozna hatáskörébe, hiszen azok mint önkormányzati szervek, saját ma­guk teremtik meg szükségleteik és igényeik szerint az ellenőrzés megfelelő formáit. Baj­nok Zsolt szólt arról is, hogy abban megosz­lanak a vélemények, legyen-e a kormányzat­nak is saját ellenőrző szerve. A többség amel­lett érvel, hogy „külön bejáratú” ellenőrző szervre nincs szükség, ha azonban elenged­hetetlen az ellenőrzés, eseti megbízással, föl­kéréssel, minden további nélkül gyakorol­hatja ellenőrző funkcióját a számvevőszék. Ä kormány megvitatta az állami költség- vetés egyensúlyát javító csomagterv végre­hajtásáról szóló előterjesztést is. Ezt a parla­ment ez év májusában, a költségvetési hiány csökkentésére fogadta el. A mintegy 47 milli­árd forint kihatású programból eddig 41 mil­liárdos megtakarítás vagy bevételi többlet keletkezett. A honvédelem területén, illetve az egyéb fegyveres testületek támogatásának csökkentése révén, több mint 4 milliárd, az igazgatási kiadások csökkentésével 1,2 milli­árd, a társadalmi szervezetek és a SZOT tá­mogatásának csQkkentéséy?),4ö]bib,.mijj,t.,n.?-, gyedmilliárd, a személyi jövedelemadó több­letének elvonásával 6,5 milliárd, a költségve­tés felhalmozási kiadásainak csökkentésével pedig mintegy 2 milliárd forinttal javult a költségvetés pozíciója. A kormány ülésén a belügyminiszter ter­jesztette elő az egyes megyék történelmi ne­vének visszaállítására vonatkozó miniszter- tanácsi rendelettervezetet. Az elmúlt idő­szakban, helyi kezdeményezések nyomán, széles körű igény fogalmazódott meg a törté­nelmi csengésű, a tájjelleget kifejező patinás megyék neveinek visszaadására. Szolnok megyéből például Jásznagykun-Szolnok, Szabolcs-Szatmárbói Szabolcs-Szatmár- Bereg, Komáromból pedig Komárom- Esztergom megye lenne a jövőben. A Mi­nisztertanács a kérésekkel és javaslatokkal egyetért, a változás jogszabályi bevezetésé­nek 1990. január 1-jétől nincs semmilyen akadálya. A Minisztertanács áttekintette a szabad­áras húsipari termékek árának emelése kap­csán a SZOT és a kormány között kialakult véleménykülönbségeket. Megállapította, hogy indokolatlanok azok a kritikai észrevé­(Folytatás az 1. oldalról) bontásánál vásárolta az elnök, még 1971 -ben. Szociális segélyt sem a megyei tanács (ennek nem is áll jogában), sem a városi nem utalt ki az elnöknek. A la­kásvásárlást már a vételkor vizsgálták egy feljelentés alapján, de minden a leg­szabályosabban történt — állapították meg az illetékesek. Ezt követően Fekete-Kovács Győzőné művelődési osztályvezető felmentéséről határoztak. A III. Béla Gimnázium igazgatója kikérte az osztályvezetőt és kollégiumi nevelőtanárként kívánja al­kalmazni. A felmentést megadva, a ta­nácsülés pályázat kiírását rendelte el a megüresedett állásra. (Folytatás az 1. oldalról) — Elsősorban a minőségben ígérhe­tünk javulást, bár a kenyerünkre eddig sem érkezett panasz, hozzám legaláb­bis nem jutott el. — A kifli annál rosszabb. ... Teljesen jogos a kritika, hiszen é ppen a péksüteményüzemünk a leg- elavultabb. Tehát kifogástalan minősé­get ígérünk, de a választékot is bővíteni kívánjuk, igény szerint. Szeretnénk öl­telek, amelyek szerint a kormány hosszabb ideje nem veszi figyelembe a szakszervezetek­nek az életszínvonalra vonatkozó javaslatait. Emlékeztetett arra, hogy az idei népgazdasá­gi terv előkészítése során eredetileg 6-8 szá­zalékos bérnövekedéssel és 12-15 százalékos fogyasztóiárszínvonal-növekedéssel, mind­ezek következtében mintegy 6 százalékos re­álbércsökkenéssel számoltak. Az 1988. no­vemberi SZOT—kormány találkozón, mivel a szakszervezetek a 6 százalék körüli reálbér­csökkentést nem fogadták el, olyan kompro­misszumos megállapodás született, hogy az eredetileg 2 milliárd forintos központi bérin­tézkedések keretösszegét 4,1 milliárd forint­ra emelik. Az Országos Érdekegyeztető Ta­nács 1988 decemberében — 6 százalékos át­lagos bérnövekedést véve alpul - -, ajánláso­kat fogalmazott meg a bérek minimálisan 3, maximálisan 10 százalékos növelésére. Ez év februárjában az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén arról született döntés: márci­usra előrehozzák a jogszabályban rögzített minimális bér 3 ezer forintról 3700 forintra történő fölemelését, és ez év október 1 -jével 4 ezer forintra növelik a legkisebb kifizethető bért. A májusi SZOT—kormány találkozón a Minisztertanács — a SZOT kezdeményezé­sére — elhalasztotta a víz- és csatornadíjak tervezett emelését és a nyugdíjasokat, a gyer­mekes családokat érintő szociálpolitikai in­tézkedésekről állapodott meg. A SZOT és a kormány közötti megállapodások végrehaj­tása érdekében az Országos Érdekegyeztető Tanács június 2-ai ülésén 500 millió forintos nagyságrendű többlet központi bérintézke­désekről határoztak, amelyek a MÁV-'ot és a művészeti dolgozókat érintették. A SZOT és a Minisztertanács között egyetértés volt abban is, hogy a megállapo­dások végrehajtását a tényleges bér- és árfo­lyamatok alakulásának tükrében lehet hite­lesen megítélni. A fogyasztói árak 16-17 szá­zalék körüli ütemben nőnek. Beletartozik a reális képbe, hogy a munkások és alkalma­zottak munka (tagsági) viszonyból származó bevétele ez év első 7 hónapjában 17 százalék­kal nőtt. A társadalombiztosítási kifizetések ugyanez idő.alatt 17,7, a nyugdíjkifizetések 16,5 százalékkal emelkedtek. Azt is figyelem­be kell venni, hogy például az iparban az első félévben a bruttó átlagbér 21,9 százalékkal emelkedett, igaz, ezen belül jelentős a szóró­dás. A kialakult helyzet nincs összhangban a gazdaság teljesítményével és reális lehető­ségeivel. A kormány továbbra is kész az együttmű­ködést előmozdító eszmecserére. Tekintettel arra, hogy a bérek kérdése nem rendezhető pusztán a munkavállalókat képviselő szak- szervezetek és a kormány közti megállapo­dásokkal ebben szerepet kell kapniuk a munkáltatói, a szövetkezeti és a vállalkozói érdekképviseleti szervezeteknek is —, kezde­ményezi az Országos Érdekegyeztető Tanács sütésének, összehívását, ................ A kormány kifejezi reményét, hogy a piac- gazdaságba illeszkedő központi és helyi ér­dekegyeztető fórumok működése a jövőben eredményesebben szolgálja a szociális és fog­lalkoztatási konfliktusok megelőzését, vagy a valamennyi érdekelt fél által elfogadható feloldását. A szóvivő a lakásgazdálkodási koncepciót érintő kérdésre válaszolva kifejezte azt a meggyőződését, hogy nincs olyan alternatíva a javaslatban, amelyikkel jó szívvel egyetér­tene a társadalom minden rétege. Egyértel­mű, hogy az ország jelenlegi gazdasági álla­potában a költségvetés az évi mintegy 80 milliárdos, lakáscélú támogatást képtelen el­viselni. Arra kell módot találni, hogy a költ­ségvetési teher valamelyest csökkenjen, más­részt pedig a támogatásokban valóban a leg­inkább rászorulók részesedjenek. A kor­mány konkrét részkérdésekbe nem ment be­le, de a szóvivő emlékezete szerint éppen a miniszterelnök szájából hangzott el az a megjegyzés, hogy elképzelhetetlennek tartja a lakáshitel-szerződések visszamenőleges megváltoztatását. Ez sem jogilag, sem politi­kailag, sem morálisan nem elfogadható. A testület odaítélt egy díszpolgári cí­met és egy Baja Városért kitüntetést (Lu­kin László zenetanárnak, illetve dr. Vass Zoltán szemész főorvosnak), melyeket az eddigi október 20-ai felszabadulási év­forduló helyett december közepén, a vá­rossá válás jubileumán adnak át. A napirenden szerepelt a város sport­járól szóló beszámoló, melyet a művelő­dési, ifjúsági és sportosztály nevében Schwarcz Iván osztályvezető-helyettes terjesztett elő. A nagy vitát kiváltó, ter­jedelmes előterjesztésre lapunk sportro­vatában visszatérünk. Végezetül a tanácsülés úgy határo­zott, hogy a ferences rendházat egyházi kezelésbe adja vissza, mindennemű térí­tésről lemondva. Gál Zoltán csóbb kenyérfélét is kínálni, nem csak a 15 forintosat. Ezek a hírek elsősorban a vásár­lóknak szolgálnak örömmel, de Nagy István azt is elmondta, hogy az új bérgazdálkodás adta lehetősé­geket kihasználva olyan bérfejlesztést terveznek, hogy megérje szakmunká­saiknak a vállalatnál maradni s mi­nőségi munkát végezni. H. T. Nyugdíjazását kérte a bajai tanácselnök Üj kenyérgyár épül Halason

Next

/
Thumbnails
Contents