Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-25 / 200. szám

1989. augusztus 25. • PETŐFI NÉPE • 3 Az események a kiindulópontig „fejlődtek” Igazgató- és elnökválasztás Bácsbokod-Bácsborsódon Itt az ideje, hogy pontot tegyünk az igazgatóválság végére! határozták el a Bácsbokod-Bácsborsód Nagyközségi Közös Tanács legutóbbi, hétfőn megtartott ülésén a tanácstagok. így is történt. A társközségek határain túl is nagy érdeklődést kiváltott huzavona, melyről talán éppen a demokrá­ciában való gyakorlatlanság miatt — nem mondható, hogy az érvek és ellenérvek illedelmes ütköztetése közepette zajlott le, most egy csapásra véget ért. Csipler Jánosnét, az eddigi igazgatót megbízták továbbra is a vezetői teendők ellátásával, sőt az időközben lemondott Molnár József tanácselnök is bizalmat kapott Bácsbokod elnökeként. De hadd emlékez­tessek időrendben az eseményekre. Az idén januárban történt, hogy Bácsborsód társközség lakossága visz- szakérte önállóságát, s követelte a Bácsbokoddal való — egyébként kívül­ről felhőtlennek látszó — házasság felbontását. Közben felmerült egy érdekes kérdés. A bokodi általános iskola vezetését az elmúlt öt évben Csipler Jánosné, a borsodi elöljáróság vezetője és önállóságának lelkes harcosa látta el. — Nekünk nem kell borsodi származású igazgató! — döntötték cl a június 11-ei tanácsülésen a bokodiak, akik —- amint kiderült, nem egészen szabályosan — külön, tehát a borsódi tanácstagok kizárásával voksoltak az iskolavezető személyére. Mégpedig annak ellenére, hogy az iskola neve­lőtestülete majd’ teljes számban — huszonnyolcból kettő kivételével — Csiplemé további megbízását kívánta. A megyei tanács vb-titkára a tanácsülésen történt szavazás megismétlését javasolta, azzal érvelve, hogy az iskolaigazgató személyében mindaddig a közös testület hivatott dönteni, amíg a községek szétválása el nem intéződik. Az augusztus 8-án megismételt tanácsülésen Csiplerné ismét nem kapta meg a megbízásához szükséges, úgynevezett minősített többséget, azaz az összes — tehát nem csak a jelenlevő — tanácstagok létszámának ötven százalékát, plusz egy szavazatot. — Ha a pályázati eljárás eredménytelen marad, akkor meg kell ismételni, és valakit egy esztendőre meg kell bízni az igazgatói teendők ellátásával — tudtam meg Kurkó Gergelytől, a közös nagyközségi tanács vb-titkárától. — Végrehajtó bizottságunk a hétfői tanácsülés előtt megbeszélést tartott és úgy foglalt állást, hogy ismét Csipler Jánosnét javasolja megbízni. A ta­nácsülésen megjelent huszonöt tanácstag, egy kivétellel, a vb-előterjesztés mellett szavazott, így a következő egy esztendőre Csiplerné lett a Bácsbo- kodi Általános Iskola igazgatója. —* Úgy tudom, még egy személyi kérdésben döntöttek: újraválasztották eddigi elnöküket, Molnár Józsefet, aki a legrégibb tanácselnök a megyében, de talán az egész országban is. Harmincöt éve tölti be tisztét. Hogyan került sor vele kapcsolatban a rendkívüli elnökválasztásra? — Egy mondattal válaszolhatok: a társközség leválási szándéka miatt. Molnár Józsefet ugyanis az egyik borsódi választókerület visszahívni kez­deményezte. Közben az elnöknek az volt a szándéka, hogy a szétválás után Bokodon folytatja működését, ezért az itteni — és közben megüresedett —, 2. számú választókerületben kívánt jelöltként indulni. — Mivel támasztották alá a borsodiak a visszahívást? — Széphegyi János népfronlelnök négy indokol jelzett, amikor a vissza­hívásról a választási elnökséget levélben értesítette. Az első, hogy Molnár József a választások óla nem volt a kerületben. A második, hogy nem tartott tanácstagi beszámolót, harmadik, hogy a gázprogram érdekében nem fejtett ki megfelelő munkát, és ezért a körzetbe nem vezették be a gázt. Végül, hogy a két község szétválási szándékánál nem képviselte választói­nak érdekeit, illetve a különválás ellen szavazott. — Nincs itt valami ellentmondás? Jómagam is többször írtam a bokodi- borsódi gázprogram példamutató végrehajtásáról.. . — Bizonyos, hogy közrejátszik egy kis, különben érthető elfogultság. Ha nem lett volna jó kapcsolata a lakossággal, hogyan nyerhettük volna el a Hazafias Népfront Országos Tanácsának nemzeti zászlaját és a nagyközsé­gek kategóriájában a megyei első helyezést!? Visszakanyarodva az elnökválasztásra: amint megtudtam, Molnár Jó­zsef lemondott a borsódi tanácstagságáról, és ezzel megszűnt elnöki funkci­ója is. A múlt szombaton aztán a bokodi 2. sz. választókerületben tanács­taggá, a hétfői tanácsülésen pedig ismét elnökké választották. Ha valaki figyelmesen követte az eseményeket, bizonyára észrevette, hogy a bokodi-borsódi helyzet most pontosan ott áll, ahol néhány hónap­pal ezelőtt: Csiplerné az iskolaigazgató, Molnár József a tanácselnök. Azért az idő nem múlott el nyomtalanul. Számukra. Mind a ketten alapo­san kikészültek idegileg. Éppen ideje tehát, hogy véget érjen a torzsalkodás. Dolgozni kell! A kicsinyeknek az iskolában, a felnőtteknek a munkahelyen. A tanulságokat pedig le kell vonni! Gál Zoltán Lassan, de ébredünk?! Egy előfizető levele a kiskunfélegyházi választásról „Tisztelt Szerkesztőség! Úgy érzem, hogy a sok nyilatkozat, értékelés után szólnom kell arról, hogyan is látom (lát­juk) ,itt lent’ a választások gerincpróbáló időit. Örömmel olvastam Fekete Gy. At­tila írását, egyet is értek vele, azonban nemcsak a nyilatkozók szerinti ,aktívta- lan tömegek’, vagy az említett cikk ,su- mákolói’ marasztalhatok el. Ellentétben a különböző szintű nyilatkozókkal, igenis, az MSZMP vezetése várta (vár­ja?) a vereséget. Legalábbis munkájuk ezt mutatja. Hangsúlyozom, nem az MSZMP-tagság, akinek a munkáshata­lomból csak a munka jutott (jut). Úgy látszik, a vezetők még nem értik (nem akarják érteni?), hogy már nem lehet az íróasztal mellől, a tömegek nél­kül, a fejek felett politikát csinálni. Mi­kor veszik már észre, hogy fel kellene állni az asztal mellől, ki kellene menni az emberek közé nyílt, őszinte beszéddel, még ha ez nehéz, gerincpróbáló feladat is? Mindenesetre eredményesebb lenne, mint a pallérozott nyilatkozgatások. Tény, hogy könnyebb az alsóbb szintű vezetőket, aktívákat eligazítani, mint a tagság vagy a nép elé kiállni és meggyőz­ni őket. A választások előkészítésében (sajnos, az eredményeiben is) az MSZMP vezetői még mindig a régi párthivatal-szemlélet- tel próbálták mozgósítani a tagságot és a választópolgárokat. Az eredménye meg is lett. Sajnos, most újra a régi nóta járja: ha eredményes lett volna, jól dol­gozott a vezetés; mivel nem volt az, nem voltak aktívak a tagok és a tömegek. Ezt én felelősséglerázásnak nevezném. A tisztelt áthárítóinkban fel sem me­rülnek az alábbiak: Talán nem Garai doktort kellett volna berendelni, hanem lejönni? A pótválasztások előtt is csak az MDF kapcsolt rá — nem rajta mú­lott ... —, hogy viszont az MSZMP sem győzött, az teljesen a vezetésen mú­lott. (Vagy ez .büntetés’ Koromért?) Ér­dekes, hogy az MDF-nek Félegyháza megért egy misét — hiszen lejött az első embere —, az MSZMP-nek nem? Miért csak a választópolgárok felháborodásá­ra kezdte az MSZMP támogatni a Fé- disz jelöltjét, tagját úgy-ahogy? Gondol­nak-e arra, hogy országos yálasztás ese­tén ilyen hozzáállással az ellenzék győ­zelme után ők is csak munka után és nem közpénzből politizálhatnak? Miért nem merik beismerni, hogy még mindig a tagságtól, a tömegektől elszakadva, hivatalként folytak bele a választási munkába? Ezt igazolja dr. Szabó Mik­lós nyilatkozata: ,... pártunk nem visel­kedik pártként, legalábbis választási pártként.’ Bizony igaz! S ha továbbra is így ma­rad, félő, hogy a vezetés reformszárny ide, kádáristák oda — elveszti maradék hitelét (és tagságát), de párton kívüli szimpatizánsait is! Mindenesetre örven­detes, hogy Fekete cikke nem egy ellen­zéki vagy független lapban jelent meg, hanem az MSZMP lapjában. Ez talán azt is jelenti: ha lassan is, de ébredünk?” Barta Mihály Hogyan politizál majd a hadsereg? Világéletemben büszke voltam arra, hogy a párt katonája vagyok — mondta alig egy esztendővel ezelőtt a néphadse­reg egyik magas beosztású tábornoka, némi méltatlankodással a hangjában. A mondat az újságírók számára tartott tájékoztatón hangzott el, s a méltatlan­kodás pedig annak szólt, hogy egy ifjú katonatiszt beadványban „merészelte” javasolni a honvédelmi miniszternek: szűnjön meg a hadsereg pártirányítása. Azóta nagyot fordult a világ. A párt, amelynek az illető tábornok büszke ka­tonája volt, alig néhány hónap múlva nyugdíjba küldte őt (fontos beosztása akkor még az MSZMP káderhatásköré­be tartozott), s nem sokkal utána meg­szüntette a Magyar Néphadsereg közvet­len pártirányítasát is. Hogy a beadványt író ifjú hadnagy érzett-e némi elégtételt az események ilyetén alakulása miatt, nem tudhatom; ha érzett, inkább keser­nyés lehetett az öröme, mintsem mámo- rító diadalérzés. A LAKTANYÁKBAN IGEN VAGY NEM? Ez a történet a színfalak mögött zaj­lott, s így természetesen nem lehetett ré­szé a hadsereg politikai viszonyairól a napjainkban kibontakozott vitának. Akkor még nem hangzott el ennek a vitá­nak a legtöbbet használt érve sem, hogy tudniillik: „a hadsereg nem lehet a politi­kai csatározások színtere”. Mára viszont sikerült elcsépelni ezt a mondatot (is), anélkül, hogy pontosan kitűnnék: ki a mit ért ezen a megfogalmazáson. Egyelő­re még csak homályos körvonalai látsza­nak annak, miként lesz (lehet) az évtize­deken át szigorúan MSZMP-irányítással működő néphadseregből új, szervezeté­ben, szabályzataiban és szellemében egy­aránt a többpártrendszer viszonyához idomított fegyveres erő. Jóllehet, a kér­désre adandó válasznak sok ága-boga lenne, a vitázó felek eleddig egyetlen ösz- szetevőre koncentrálnak, nevezetesen: működjenek-e pártok a laktanyákban vagy sem? Ha sorra vesszük a kínálkozó megol­dásokat, hamar kitűnik, idővel melyik le­het a „befutó”. Mert meg lehetne tiltani a hivatásos katonáknak mindenfajta poli­tikai tevékenységet és párttagságot (ezt teszik a franciák), de ez a szigorúság egy­részt megfosztaná a katonákat az állam- polgári jogok egyikétől, másrészt egyál­talán nem garantálja a hadsereg teljes po­litikai objektivitását. Gondoljunk csak saját történelmünkre: a Horthy- Magyarországon tilos volt a tiszteknek politizálniuk, mégis közülük jó néhá- nyan éppen a legszélsőségesebb, nyilas­keresztes párt titkos tagjaként készítet­ték elő Szalasiék hatalomátvételét. CSALÓKA SZIVÁRVÁNY A másik szélsőséges megoldás a teljes liberalizálás lenne, tehát az, hogy a had­seregben valamennyi alkotmányos párt szervezkedhet, működhet, eleget téve ez­zel egy idealizált jogegyenlőségnek. Fur­csamód pillanatnyilag ezt a variációt lát­szik támogatni az MSZM P, nyilván, nem ok nélkül. Ugyanis a Magyar Néphadse­reg tiszti karának nyolcvan százaléka az MSZMP tagja, sa hatalmon levő párt va­lószínűleg arra számít, hogy megtarthat­ja befolyását a hadseregben akkor is, ha formailag más pártok is lehetőséget kap­nak a seregbeli szervezkedésre. Ám az MSZMP helyzetét tekintve ez a remény alighanem csalóka szivárvány, mivel a teljesen szabad szervezkedés körülmé­nyei között a politikai erőviszonyok a hadseregben nagy valószínűséggel ki­egyenlítődnek. Akkor pedig aligha lehet elkerülni, hogy politikai csatározások bomlasszák a kívánt egységet. Az MSZMP törekvéseinek formailag egy „lengyel megoldás” felelne meg legin­kább. Lengyelországban a laktanyák ka­puin belül csak a Lengyel Egyesült Mun­káspárt szervezkedhet, kapun kívül vi­szont a hivatásos katonák bármelyik pártba vagy legálisan működő társadal­mi szervezetbe beléphetnek. így oldották meg a már korábban is fennálló több­párti viszonyok között —, hogy a fegyve­res erőknél a hatalmon levő LEMP befo­lyása legyen a meghatározó. Egy ilyen rendszer viszont nyilvánvaló módon nem korrekt jogszabályok, hanem a poli­tikai erőviszonyokból fakadó alku ered­ménye, s ezért adoptálhatósága nagyon is kérdéses. MIT SZÓLNAK A TISZTEK? Jelenlegi hazai viszonyaink között a legtisztességesebb megoldás az lesz, hogy ha a hadseregből egységesen kitiltanak mindenféle politikai szervezkedést és pártot, ugyanakkor megadják a lehető­séget—állampolgári jogon a katonák számára ahhoz, hogy munkahelyükön kívül bármelyik, alkotmányosan műkö­dő pártba belépjenek. Érdekes, hogy en­nek a változatnak a szorgalmazásáig mintha még egyetlen szervezett politikai erő sem jutott volna el Magyarországon. A politikai egyeztető tárgyalásokról „csordogáló” hírek szerint az Ellenzéki Kerékasztal is csak annyit szeretne elér­ni, hogy a hadsereg kulcsemberei ne le­gyenek a pártok vezető testületéinek tag­jai. Vajon mit szólnak mindehhez azok, akikről szó van; mi a véleményük a tisz­teknek, tiszthelyetteseknek? Nos, a Hon­védelmi Minisztérium hivatalosan az MSZMP álláspontját támogatja. A HM vezetői nem győzik hangoztatni, hogy ebben a kérdésben a hivatásos katonák nagy többsége egységes véleményen van. Mutatkoznak azonban olyan jelek, ame­lyek ezt a katonás egységet megkérdője­lezik. Könnyen elképzelhető, hogy éppen az MSZMP honvédségi reformkoréinek közelgő tanácskozása lesz az a fórum, amely a hivatalostól eltérő véleményének megfogalmazásával látványos repedést idéz elő a gyanúsan demonstratív nézet­azonosságon. Freész Károly SZEZONVÉGI KÖRTELEFON A legek éve az idegenforgalomban: 1989 A vendéglátósok szerint augusz­tus 20. berekeszti az idegenforgal­mi szezont. Egyik napról a másikra eltűnik a tömeg a lángossütők, fagylaltárusok pultjai elől. Jóvaí kevesebben keresnek pihenést a te­raszok gombaernyői alatt. A váltás arra is alkalmas, hogy mérleget ké­szítsünk: hogyan produkált a gaz­daság egyik húzóágazata a fősze­zonban? Tudtunk-c elég kívánatos ételt és italt, vonzó programot kí­nálni a hazai és a külföldi vendégek­nek? Kovács Zoltán, a Pusztatourist me­gyei igazgatója: — Szerintem 1989 a le­gek éve lesz Bács-Kiskunban, legalább­is ami az idegenforgalom eredményeit illeti. Mielőtt a „bizonyítékokat”, az adatokat sorolnám, szeretném leszö­gezni: mi csupán az egyik szervezőiroda vagyunk a sok közül. Jellemző adatnak tartom viszont, hogy a bugaci bejárat­nál július 3 l-éig 30 ezer belépőt adtak el; a kecskeméti Három Gúnár Szálloda kihasználtsága júliusban — a tavalyi 58 százalékkal szemben — 71 százalékos volt; hivatalunk 1989-ben fél év alatt termelte meg az 1988-as éves eredmé­nyét. Számításaink szerint legalább egy- harmaddal több volt az idei nyáron a vendég Bács-Kiskunban, mint tavaly. És az utószezon ugyancsak bevételi csúcsokat ígér. Mi elsősorban progra­mokat értékesítünk. Számos osztrák és nyugatnémet család tölti itt a maradék szabadságát. Ma már harminckét kü­lönféle programot kínálunk. Az igé­nyek szerint egyre gyakrabban tűzünk a tervekbe budapesti, balatoni, pécsi ki­rándulást. Arra törekszünk viszont, hogy a szálláshelyek feltétlenül nálunk legyenek. — Változott-e a vendégkör? — Igen. Lényegesen. Magyarorszá­got egyre hatékonyabban tudjuk reklá­mozni szerte a világon. Sokat segít, hogy a magyar reform politikai szenzá­ciói gyakran kerülnek a világlapok cím­oldalaira. Ma már nem kizárólag nyu­gatnémet turistákra épít a vendégfor­galmunk. Jóval több holland, francia és olasz vendég szállt meg például a mi ho­teljeinkben, mint 1988-ban vagy a ko­rábbi években. Egyre otthonosabban érzi magát nálunk az igényesebb, a drá­gább szolgáltatásokat igénylő vendég. És kedvezőek a kilátások is. A tárgyalá­sok alapján úgy tűnik, jövőre megsza­porodnak az izraeli csoportok. Fontos jelenség vendéglőknek, szállodáknak kulturális intézményeknek figyelniük kell rá , hogy rohamosan nő az egyéni turisták száma. A családok, baráti tár­saságok speciális szolgáltatásokat, na­gyobb törődést igényelnek, igaz, meg is fizetik az árát. Jobban kell figyelnünk rájuk. — A nyár tanulságai? — Sokan keresték a Kecskemétet be­mutató színes - több európai nyelven is megjelenő — útikönyvet. Remélem, jövőre megjelenhet kiadásunkban egy szép képes összeállítás. Kevés a szóra­kozási lehetőség. Egy város, amely ad magára, tudatosan szervezi az idegen- forgalmat, nem lehet meg nyáresti szó­rakoztató, zenés műsorok nélkül. Nem hivalkodó, költséges előadások kelle­nek . Sok külföldi szívesen hallgatná pél­dául amatőr népzenei együtteseinket, nézné táncosaink műsorát. Remélem, hamarosan megtalálják majd az érde­keltek egy-egy ilyen előadás-sorozat fi­nanszírozásának újszerű módjait. Ke­vés a színvonalas sátorhelyünk. Szerin­tem jó befektetés lenne magánszemé­lyeknek is a kempingépítés. Csak egy példa: 1989-re a bajai kempingünk — napra és helyre — már el van adva. Gömöri Ferenc, a lajosmizsei Tanya­csárda vezetője: —Az az igazság, hogy a korábbi sike­rek ellenére tartottunk ettől az évtől. Az árakat nem emeltük, és bíztunk a régi szerződéses partnerünkben, az IBUSZ —Malév közös vállalkozásban. Forgal­munk felét az egyéni vagy kiscsoportos „betérő vendégek” hozzák. Tudtuk: 1989 nyarán átadják az M5-ös pálya új szakaszát, s így elterelődik előlünk a Szeged - Budapest útvonal forgalma. Az átadás után hetekig meg is éreztük a változást. Az információs táblák fölsze­relése után azonban visszatértek a ven­dégeink. Bebizonyosodott: érdemes volt ügyelnünk a minőségre. A féléves zárás bizonyította: ebben az évben is re­kordot javítunk. 1989 első felében 20 ezer nyugati turista étkezett nálunk. De az ősz sem lesz holtszezon. Ismét meg­hirdetjük hagyományos programjain­kat: a szüreti mulatságot, Sobri Jóska halasestjcit. Novemberben vendégünk lesz Gulncr Gyula, az Intercontinental világhírű főszakácsa. — Befolyásolja-c az üzlet működését a gazda, a Helvéciái Állami Gazdaság vál­sága? — Nem. A vendéglátó és a kereske­delmi ágazat önelszámoló rendszerben dolgozik, és évek óta nyereséges. Egysé­günk féléves eredménye a tervek szerint alakult: 3,6 millió forint. Minden lehe­tőség megvan, hogy valóban csak a ven­dégekre figyeljünk. Nagy Sándor, a Nimród vad vendéglő (Szabadszállás) vezetője: — Nagyon sok változott egy év alatt. Sosem volt annyi nyugati turista Sza­badszálláson, mint az elmúlt négy hó­napban. Hollandok, nyugatnémetek, olaszok — autóbusszal, személygépko­csival. Ez annak is köszönhető, hogy a Pusztatourist tavasszal megnyílt kun- szentmiklósi irodája felkínálta az or­szág utazási irodáinak a Felső-Kiskun­ságot. A működő vendéglátóhelyek pe­dig — Szabadszálláson például négy melegkonyhás egység van — a korábbi­nál jóval többet áldoztak a propagan­dára és a „külalakra”. Sajnos, nagyon kevés a program. Évek óta beszélünk a homokpusztai, nagyállási lovasparadi­csomról, de ez máig csak terv maradt. Keresik a vendégek — mindmáig hiába — a szabadszállási Petőfi-emiékmúzeu- mot is. Hiányoznak még a táj folklórját reprezentáló népünnepek, fesztiválok. Nagyon nehéz tisztázni, kik az érdekel­tek, kik lehetnének a szervezők. Nem halasztható tovább egy, a feladatokat meghatározó tájértekezlet. Mi, szerző­déses és privát vendéglátósok sokat vá-> ■runk az ősszel a parlament elé kerülő új kereskedelmi törvénytől is. Reméljük, kedvezőbb szabályozás esetén még több valutát hoz a magyar gazdaságnak ez az ágazat. A Felső-Kiskunság sok tartalé­kot rejt ma még ... Farkas P. József • Több száz, keményvalutával fizető turista nézte meg az idén is a Lajosmizsei Almavirág Szakszövetkezet csikósainak bemutatóját. Az idegenforgalomba*érdemes beruházni. A Szövosz tiltakozik a lakáshitel-szerződések tervezett egyoldalú módosítása ellen A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa (Szövosz) tiltakozik az ellen, hogy a kormányzat tervezi a már megkötött lakáshitel-szerződések egyoldalú módosítását. A Szövosz Országos Lakásszövetkezeti Választ­mánya megtárgyalta a tervezett kormányzati in­tézkedést. A választmány tagjai egyhangúlag tilta­koztak a tervezett módosítás ellen, mégpedig azért, mert az az állampolgárok és a pénzintézet közötti érvényes polgárjogi szerződést egyoldalúan változ­tatná meg az állampolgárok terhére. A választ­mány a mintegy 280 ezer lakást kezelő, körülbelül egymillió állampolgárt érintő lakásszövetkezeti mozgalom nevében ellenzi a már megkötött lakás­hitel-szerződések bármilyen egyoldalú módosítá­sát. A választmány tagjai aggodalmukat fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy a tervezett intézkedés nem segíti elő a társadalom új típusú közmegegye­zését. Árra viszont alkalmas, hogy a megújuló politikai rendszer iránti bizalmat, annak hitelét aláássa. A Fogyasztási Szövetkezetek Országos Tanácsa szerint a ma lakással rendelkező állampolgárok túlnyomó többsége becsületes munkával teremtet­te elő a lakásvásárláshoz és -fenntartáshoz szüksé­ges pénzt. Terheiket növeli, hogy a családok nagy része már nemcsak a tulajdonában lévő lakás hite­leit törleszti, hanem gyermekei részére is próbál — előtakarékossággal vagy más módon — lakást biztosítani. A tervezett intézkedés a lakással rendelkező ál­lampolgárok „megbüntetését” jelentené, újabb ter­heket róna rájuk az egyre gyorsuló áremelkedések, az infláció és az adójogszabályok negatív hatásai mellett. Félő, hogy ez meghaladja az érintett társa­dalmi rétegek tűrőképességét, és nem kívánatos társadalmi mozgásokhoz vezethet. A Szövosz Országos Lakásszövetkezeti Választ­mánya kifejezte azt is, hogy megérti a kormányzat nehézségeit a lakáspolitika továbbfejlesztésében. Ezért azt javasolják, hogy a kérdést részben a sze­mélyi jövedelemadó keretén belül rendezzék. Azt ajánlják, hogy a kisebb jövedelmű család több, a nagyobb jövedelemmel rendelkező kevesebb előnyt kapjon. A választmány úgy ítéli meg, hogy tovább ösztö­nözhetnék a rendkívüli kölcsöntörlesztéseket, és ezzel új forrásokat biztosíthatnának a lakáspoliti­ka megoldására: Javasolják, hogy a munkáltatók fokozottabban vegyenek részt dolgozóik kedvez­ményes kamatozású kölcsöneinek átvállalásában, s áz állami költségvetés legalább ne csökkentse tovább a lakásszektorra fordított kiadásait. A választmány tagjai kifejezték, hogy tiltakozá­suk a jelenleg még érdekképviseleti szerv nélkül működő társasházközösségek több milliós tagsá­gának véleményével is egybeesik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents