Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)
1989-08-19 / 195. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. augusztus 19. Történelmi utunk tanulságai MSZMP programnyilatkozatának tervezete A dokumentum bevezetőben megállapítja: az MSZMP hosszú és ellentmondásos úton jutott el a felismeréshez, hogy társadalmi szerepét gyökeresen át kell értékelnie. Megújulása azonban nem teljes tagadása múltjának; miközben nélkülözhetetlennek tartja a gyökeres változtatásokat, egyszersmind vállalja a szocialista mozgalom értékálló hagyományait. A II. világháborút követő időszakról leszögezi: 1947-ig viszonylag kedvező légkörben kezdett formálódni az új típusú demokrácia. A szocialista erők által a nemzet elé állított jövőképben lényegében a demokratikus szocializmus sejlett fel. A világpolitikai légkör megromlása azonban véget vetett e sokat ígérő fejlődésnek. Az 1948-as fordulat során Sztálin Rákosiék közreműködésével Magyarországra is ráerőltette a szovjet modellt. A kettészakadt Európában külkapcsolata- ink egyoldalúvá váltak, eltéptük a fejlett világhoz fűződő szálakat. Az szocializmus ez időtől kezdve a szovjet sémák másolásává torzult. A feszített ütemű katonai felkészülés, az elhibázott iparosítás és az erőszakos kollektivizálás tönkretette az országot. A többpártrendszer felszámolása, a diktatórikus pártállam nemcsak a népi demokratikus vívmányokat, hanem a legjobb kommunista és a szociáldemokrata tradíciókat is elsorvasztotta. A párt mint politikai mozgalom lényegében megszűnt. Az intézményesített erőszak személyi kultusszal és az élet minden területének átpolitizálásával párosult. A nemzeti érdekeket a nagyhatalmi érdeknek rendelték alá, a molotovi külpolitika a nemzetközi kapcsolatok elemi normáit is felrúgta. Az életszínvonal erőteljes csökkenése, az emberek millióinak zaklatása, a tömeges jogtiprás és megfélemlítés, a nemzet megalázása egyre mélyülő elégedetlenséget szült. Ez azonban a terror és a külső nyomás miatt csak Sztálin halála után válhatott politikai erővé. 1953-tól Nagy Imre kormányprogramjával azonban a magyar kommunista mozgalomban megszakítatlanul jelen van a nemzeti érdekeket képviselő reformirányzat, s ettől kezdve a párt igazi története a sztálinizmus elleni belső küzdelem története. 1956. október 23-án népfelkelés tört ki a magyarországi sztálinizmus elsöprésére, a szocializmus megújítására. Ezt azonban kezdettől fogva a maguk javára igyekeztek kihasználni szocializmusellenes erők is. Az 1956. október 31-én Kádár János és Nagy Imre vezetésével megalakult Magyar Szocialista Munkáspárt a jogos népi követelések kielégítését a demokratikus szocialista megújulás elengedhetetlen feltételeként deklarálta. A szovjet vezetés azonban katonai beavatkozással leverte a felkelést. A Rákosi—Gerő csoport restaurációjának fenyegető veszélyével szemben az MSZMP Kádár János vezette szárnya vállalta a konszolidáció feladatát. Az új vezetés kezdeti elszigeteltsége ellenére gyökeres változtatásokra törekedett. E történelmi helyzetből azonban megrázó emberi tragédiák és ellentmondások következtek. Nagy Imre november 4-e után nem volt hajlandó semmiféle engedményre. Mártírhalált vállaló kiállása példaértékű. Kádár jános súlyos kompromisszumokra kényszerült. A nemzetközi kommunista mozgalom vezetői és a belső konzervatív csoportok kíméletlen megtorlást követeltek, beleértve Nagy Imre és társai kivégzését is. Jóllehet 1956 végén Kádár János maga is elfogadta a többpártrendszert, vállalnia kellett a monolitikus politikai berendezkedést és a központosított tervgazdálkodást, ennek fejében azonban igyekezett megvalósítani az MSZMP 1956-os törekvéseiből mindazt, ami a szovjet beavatkozások erőterében lehetséges volt. A kompromisszumok politikája volt ugyanis az egyetlen reális megoldás. A kádári politika az 1960—70-es évek közép- és kelet-európai közegében egyedülálló viszonyokat teremtett Magyarországon. Nemzeti szuverenitásunk mozgástere is kiszélesedett, bár szükségképpen korlátozott maradt. A politikai rendszer lényegének változatlansága időről időre visszarendeződéshez vezetett, a kádári politika másfél-két évtizedes szakasza azonban — ellentmondásaival együtt a magyar társadalom legújabb kori történelmében példa nélküli fellendülést hozott. A reformerők csatavesztéséről a dokumentum kifejti, hogy az 1972-—74-es visszarendeződés megmutatta a javított sztálini modell és egyben a kádári politika korlátáit, s a szocialista országok körében sem szűnt meg a magyar reformpolitika elszigeteltsége. Politikai reform hiányában felerősödhettek a reformellenes irányiatok. Az MSZMP a 70-es évek közepétől a rohamosan avuló gazdasági szerkezet és a megmerevedett hatalmi viszonyok foglyává vált. Politikája jelentős társadalmi rétegek rövid távú érdekeivel találkozott ugyan, de súlyos ellentétbe került az ország hosszú távú érdekeivel. A magyar külpolitika viszont ebben az időszakban nagyfokú rugalmasságot mutatott, és sikereket ért el. A gazdasági reformok 1978-tól kezdődő óvatos továbbfejlesztése is erősífette hazánk nemzetközi tekintélyét. A kompromisszumok áraként azonban az ország teljesítőképessége romlott, mind szükebb lett a kormányzat mozgástere. Mindennek alapvető oka az volt, hogy a gazdasági reform nem párosult politikai reformmal. Mind e problémák következtében egyre aggasztóbb repedések támadtak a hatvanas hetvenes években kialakult hallgatólagos nemzeti közmegegyezés falain. A párt népszerűsége erőteljesen hanyatlott. A konfliktusok a politikai rendszer zártsága miatt elsősorban a szellemi életben jelentkeztek. A társadalom többsége kívül maradi a politikán. A feszültségek hatására a párton belül ismét megerősödtek a reformkövetelések, de ezek nem érvényesülhettek nyílt formában. A pártvezetés az 1980-as évek közepén a gazdasági reform folytatása mellett döntött. Az MSZMP XIII. kongresszusa 1985-ben viszont újólag túlértékelte az ország reális lehetőségeit. Ugyanakkor a párt vezetése továbbra is mereven elzárkózott a politikai rendszer átalakításától és a pártmozgalom megújításától. Ez az irányvonal rövid idő alatt súlyos kudarchoz vezetett. A párt reformerői számára világossá vált, hogy a nemzet sorsproblémáit lehetetlen megoldani az MSZMP belső megújulása és a politikai intézményrendszer átalakítása nélkül. E törekvéseket nagymértékben segítette, hogy 1985-ben fordulat következett be az SZKP politikájában, és reformfolyamatok bontakoztak ki néhány más szocialista országban is. Az 1988. májusi pártértekezlet radikálisan átalakította a legfelső vezetést és a gyökeres változás mellett döntött. E folyamat mérföldköve lesz a párt 1989 őszére összehívott kongresszusa, amely az alapelvek és a politikai irányvonal tisztázásával kitcljesíti a párt eszmei és szervezeti megújulását. Az MSZMP programnyilatkozatának tervezete bevezetőben megállapítja: a 80-as évek végének a történelmi fordulópontján hazánk politikai lehetőségei gyökeresen megváltoztak. Mód nyílik a nemzeti érdekeket érvényesítő új politikára, a szocializmus új modelljének kialakítására. Magyarország többpártrendszerre épülő jogállam lesz, ahol a hatalom forrása a nép szabad választásokon kifejeződő akarata, s a nemzet ellenőrizheti a hatalom működését. A több fejezetre tagolt dokumentum első, Fordulóponton című része leszögezi: az MSZMP legfőbb célja a békés, fokozatos átmenet a demokratikus szocializmusba. A válságból kivezető út csak a társadalom energiáinak felszabadításával, a nemzet sorsáért felelősséget érző erők együttműködésével, s egyben nyílt versenyével található meg. Magyarországot az államszocializmus válságba juttatta. A mielőbbi modellváltás, az átmenet a demokratikus szocializmusba elkerülhetetlenné vált. A nyilatkozattervezet hangsúlyozza: a párt mindenekelőtt elhatárolja magát a sztálinizmus minden változatától. Ezzel az elhatározással indult el a reformok útján, és megtette az első lépéseket a demokratikus szocializmus felé. Felelősséget érez a válság miatt és kötelességének tekinti, hogy vállalja részét a válság leküzdésében. Az MSZMP szocialista jóléti államot akar, amelynek fejlett és igazságos szociális rendszere a teljesítőképes piacgazdaság eredményein nyugszik. Jóléti államot, amelyben az emberek otthon érzik magukat, kibontakoztathatják képességeiket, megteremthetik nyugodt életfeltételeiket és biztosíthatják gyermekeik jövőjét. A válság leküzdése azonban a nemzet áldozatkészségét igényli. Miközben az MSZMP az áldozatok vállalására hívja fel a nemzetet, biztosítékokat is nyújt arra, hogy az emberek sorsa hamarosan jobbra fordul. A többpártrendszer, a társadalmi ellenőrzés és nyilvánosság megteremtésével az MSZMP maga hozza létre ígéretei számonkérésének intézményes formáit. A Demokratikus szocializmust című fejezetben a dokumentum közvetlen feladatként az egyének emberi, politikai és szociális jogainak kiszélesítését; középtávú célként a művelődésre, tudományos fejlesztésre és a képzett munkaerőre alapozott termelési szerkezet kiépítését, hosszabb távú programként pedig a fejlett országok civilizációs szintjének elérését jelöli meg. A programnyilatkozat szerint a demokratikus szocializmushoz vezető változások lényege egyebek között: a demokratikus jogállam intézményi rendjének kialakítása széles körű nemzeti megegyezés alapján és a közvetlen demokrácia intézményeivel népszavazással és népi kezdeményezéssel megerősítve; — szabad választásokkal megválasztott, a fő hatalmat gyakorló és a népszuverenitást képviselő felelős parlament, amelyet a demokratikus közvélemény és a köztársasági elnök, valamint az alkotmánybíróság hatékonyan ellenőriz. Az MSZMP a társadalmi rendszer szocialista jellegét a közösségek és egyének szabad fejlődésének előtérbe állításával kívánja megteremteni, mégpedig a társadalmi igazságosság és méltányosság, az esélyegyenlőség és szociális biztonság szilárd rendszerével, társadalmi szolidaritással, s mindezek révén egy közösségi társadalom kiépítésével. A demokratikus szocializmus szempontjából kiemelkedően fontos a népképviselet elvére épülő önkormányzati rendszer. Az MSZMP kívánatosnak tartja, hogy a népképviseleti funkciók élvezzenek elsőbbséget az államhatalmi funkciókkal szemben. Az Új szocialista pártot című részben a tervezet részletesen taglalja, miként szükséges az MSZMP megreformálása során a pártállam állampártját a többi párttal alkotmányosan versengő szocialista párttá átalakítani. Az MSZMP tiszteletben tartja a választásokban kifejeződő nemzeti közakaratot, de — miként politikai versenytársai is — meghatározó kormányzati befolyásra törekszik — szögezi le a dokumentum. A megújult politikai szervezet a programnyilatkozat szerint szocialista párt, néppárt, reformpárt, demokratikus párt, a jövő pártja és nemzeti párt kíván lenni. A demokratikus szocializmusba való átmenetben a gazdasági megújulás alapvető feltétele a tulajdon reformja. A kismagántulajdontól a szövetkezeti tulajdonon keresztül a működőképessé tett állami tulajdonig, s a községi, városi, alapítványi tulajdonig valamennyi modern tulajdonformának beleértve a külföldi tőketulajdont is szabad életlehetőséghez kell jutnia — rögzíti a tervezet Vegyes tulajdonon nyugvó piacgazdaságot című fejezete. Az MSZMP elkötelezi magát a tulajdonformák sokszínűsége mellett, és alkotmányosan is garantálni kívánja a különböző formák esélyegyenlőségét és a tulajdonlás biztonságát. Fontosnak tartja, hogy az embereknek és közösségeiknek legyen joguk a tulajdonforma szabad megválasztásához és -változtatásához: bármely tulajdonformából lehessen bármely másikra váltani. A végső szót az egyenlő esélyű formák közötti versenynek kell kimondania: minden területen győzzön a hatékonyabb és selejteződjék ki az alkalmatlan. A programnyilatkozat kiemeli: a tőketulajdonosok és vállalkozók megjelenése, illetve szerepének növekedése mellett is biztosítani kell a munkások és alkalmazottak részvételét a gazdálkodás ügyeiben. Gazdaságunknak piacgazdasággá kell válnia. Ennek meg kell teremteni az alapvető feltételét: a korszerű, kiszámítható, stabil és rugalmas pénzügyi rendszert. A pénzpiac és egyben az egész gazdaság hatékony működésének záloga a forint átválthatósága. A programnyilatkozat szerint a piacgazdaság kiépítésével meg kell változnia az állam gazdasági szerepének. Az államnak miként a világ összes fejlett országában a piac feltételrendszerének megteremtését, az új technológiák ösztönzését, a piac káros hatásainak kivédését kell megoldani. Miként az Új társadalmi értékrendre épülő elosztást című fejezetben a tervezet rögzíti: az MSZMP olyan jövedelemelosztási rendszer kialakítását tűzi ki célul, amely — az egyéni érdekeltséget megerősítve - hatékonyan ösztönzi a teljesítményeket, s ugyanakkor biztonságosabbá teszi a megélhetést; társadalmi járandóságokkal enyhíti a szociális feszültségeket, és összhangban van a piacgazdaság követelményeivel is. A reáljövedelem emelkedését valamennyi réteg érdekének tartja a nyilatkozat. Leszögezi azonban: a növekedés motorja a kockázatvállalók, az új utakat keresők kisebbsége. E jól képzett kisebbség eredményes tevékenységéért jogosan jár nagyobb jövedelem. Ám a gazdaság gyors átalakulásának időszakában sem szakadhatnak le tartósan és végzetesen egyes társadalmi rétegek a társadalom átlagától. A szocialista jóléti társadalom kiépítése elengedhetetlenné teszi az állam újfajta szerepvállalását a művelődés, az oktatás, az egészségügy és a környezetvédelem terén — fogalmaz a programtervezet. Az MSZMP a nemzeti művelődést, a tudomány fejlesztését a haladás elemi feltételének tekinti. Támogat és befogad minden olyan törekvést, amely az oktatás és kultúra fejlesztésének szolgálatában áll, s ellenzi a kulturális érdekek kiszolgáltatását a rövid távú politikai küzdelmeknek és a szűkkeblű gazdasági megfontolásoknak. A dokumentumban annak a meggyőződésének ad hangot, hogy a szellemi munka, az értelmiségi tevékenység reális anyagi és erkölcsi elismertetésében azonnali és radikális fordulatra van szükség. Növelni kell a kultúra részesedését a nemzeti jövedelemből. Az oktatási rendszer minden szintjén meg kell szüntetni az alapítás és működtetés állami monopóliumát. A közvetlen állami-hatósági irányítás helyett olyan rendszert kell kialakítani, amely garantálja a szakmai autonómiát, a tanszabadságot és az önkormányzat lehetőségét. A programnyilatkozatban az MSZMP új egészségpolitikát hirdet. Ennek lényegét abban jelöli meg, hogy az alapvető egészségügyi ellátás emelkedő színvonalon továbbra is állami feladat és állampolgári jog: intézményei azonban radikális reformra szorulnak, felszereltségük-ellátottságuk lényeges javítása nélkülözhetetlen. A tervezet kitér a környezetvédelem fontosságára, arra hív fel, hogy a természeti és az értékes építészeti környezet megóvása váljék társadalmunkra általánosan jellemző magatartássá és erkölcsi értékké. A megreformált szociálpolitika keretében mindenekelőtt a munkanélküliség problémáira kíván megoldást találni az MSZMP. Programnyilatkozata szerint munkahelyteremtő gazdasági stratégiával, oktatási, átképzési programokkal a lehető legkisebbre kell szorítani azok számát, akik kívül rekednek a munka világán. Szükségesnek tartja az állami ifjúságpolitika gyökeres megváltoztatását, a lakáshoz jutás esélyeinek javítását. A tervezetben az MSZMP elkötelezettségének ad hangot a „harmadik korosztály”, az öregek problémái iránt. Halaszthatatlan feladatnak tekinti a nyugdíj- rendszer átalakítását. Szükségesnek tartja, hogy az alapnyugdíj — munkájától függetlenül állampolgári jogon illessen meg mindenkit. A dokumentum utolsó, Helyünk a világban című fejezetében az MSZMP kinyilvánítja, hogy egyesíteni kívánja a kommunista és szociáldemokrata értékeket, hogy ezáltal is az egész nemzet érdekeit szolgáló erővé váljon. A magyar társadalomfejlődés tapasztalatainak kritikus és önkritikus elemzésére támaszkodva, olyan működőképes társadalmi rendszer felé kíván haladni, amely elszakad az életidegen, a társadalomra felülről és kívülről ráerőltetett modcllcktől, s ha merít a nemzetközi tapasztalatokból, tanulságokkal is szolgálhat más országok számára. A programnyilatkozat végezetül leszögezi: a Magyar Szocialista Munkáspárt független Magyarországot akar. Szorgalmazza, hogy a kormány a nemzetközi életben következetesen képviselje hazánk érdekeit. Alapvető normának tekinti az államok szuverenitását és egyenlőségét, területi sérthetetlenségét, az erőszak tilalmát, a viták békés rendezését és a népek baráti kapcsolatainak fejlesztését. Külpolitikánk alapvető elemének tartja a Szovjetunióhoz fűződő viszonyt. Célja, hogy még ebben az évszázadban' egyszerre váljék feleslegessé és felszámolhatóvá a NATO és a Varsói Szerződés. Az MSZMP arra törekszik, hogy a ma még létező szövetségi rendszerek viszonyát a szembenállás helyett a közeledés jellemezze. Időszerűnek tartja a Varsói Szerződés belső reformját, a szervezet demokratizálását, a katonai doktrína védelmi jellegének erősítését. Meggyőződése, hogy a szövetségi rendszerhez tartozás nem lehet alapja az államok belügycibc való beavatkozásnak. Gazdasági kapcsolatrerKjsWTúpjt átértékelésével kapcsolatban kívánatosnak tartja a magyar gazdaság hátrányos függőségének mindenoldalú felszámolását, a kölcsönösesn előnyös politikai és gazdasági kapcsolatok kiépítéséi. Hazánk és a szomszédos országok lakossága súlyos áldozatok árán tanulhatta meg, hogy egymás ellenében csak vesztesei lehetnek a történelemnek állapítja meg a dokumentum. Ezzel összefüggésben az MSZMP kifejezésre juttatja: alapelvnek tekinti, hogy az Országgyűlés jóváhagyása nélkül magyar haderő ne léphessen idegen földre. Támogatja azt a gondolatot, hogy minden külföldi csapatot vonjanak ki az európai államok területéről, s a leszerelési folyamat részeként vonják ki a hazánkban állomásozó szovjet csapatokat is. Az emberi jogok, a kisebbségek egyenjogúsága védelmével és teljes körű kiteljesítésével kapcsolatban a programtervezet rögzíti: az MSZMP a leghatározottabban fellép a nemzetiségi jogok megsértése, a kisebbségek erőszakos asszimilációja ellen. Erdélyben kívánatosnak ítéli legalább a kulturális kisebbségi autonómia megvalósítását és az anyanemzettel való kapcsolatok szabadságát. Annak érdekében, hogy a válaszfalak leomoljanak a baloldal különböző áramlatai között, az MSZMP kész az egyenjogú, világnézeti korlátok nélküli együttműködésére a szocialista, szociáldemokrata, keresztényszocialista és a radikális baloldali irányzatokkal. (MTI) BOßZAK TI BŐD Megtaláltuk Petőfit! HBHtS mmm 3. Irány az r A huszonhárom tagú Petőfi-expedíció a tanácsházára volt hivatalos. A barna padlót új, tarka mintás szőnyeggel borították, gyanítom, néhány napja terítették oda. A hivatalban nagy volt a sürgés-forgás. Jöttek újságírók, fotósok, televíziósok. Kisebbfajta sajtótájékoztatónak is beillett az összejövetel. Az egykori tanácselnök, a hetvenegy esztendős Jurij Nyikolajevics Szlovohotov mesébe kezdett: hogyan is állította fel annak idején a dekabrista síremlékét. A dekabrista felkelés 125. évfordulójakor vetődött fel, hogy méltó emlékmű kell. Azután elteltek az évek, majd a 150. évfordulón beteljesedett az óhaj. A kulturális minisztérium sürgette a dolgot és ki kellett jelölni a pontos helyszínt a temetőben. Igen ám, de senki nem emlékezett kétséget kizáróan arra, hol is nyugszik Küchelbecker. így kényszerből megjelöltek egy helyet, amely három-négy sírhantot ölelt át, és elkészítették, felavatták a dekabristaemlékművet. Az őslakos tanácselnök tehát maga is bevallotta, hogy tévedhetett annak idején. Morvái Ferenc örömmel tolmácsolta, hogy végre eljutott az expedíció Barguzinba és minden további szócséplés felesleges, inkább munkához kellene látni. Gyorsan megszervezték a temető őrzését, a rendőri felügyeletet. Természetesen mi, az expedíció résztvevői is vállaltuk az őrködést, mindjárt az első éjszaka. A barguzini Petőfi-bizottság tagjai arra kérték az ásatás irányítóit, hogy óvatosan dolgozzanak, ne tegyenek kárt az ótemetőben, eredeti állapotban adják majd vissza a terepet. És tényleg felesleges volt a további értekezés, ki is adták a jelszót: irány az ótemető! Felkerekedett a csapat. Elindultunk a sok meglepetést tartogató temető felé. Útközben valamennyien a lehetséges ásatási helyszínekről beszélgettünk. Velünk jöttek a szakemberek, a legenda kutatói, a régészek, az antropológusok. Mindenki a rá váró feladatokat latolgatta: hogyan kezdjenek munkához a régészek, hogyan kapcsolódjanak be az antropológusok, és így tovább. Előbb azonban a helyszíneket kellett tisztázni. A régi temetőt igen-igen áldatlan állapotban találtuk. Itt-ott pravoszláv fakeresztek hevertek a fűben. A zsidó temető kövei, síremlékei dacoltak az idővel, némelyik jól viselte az éveket. Érdekes módon elsőként azon az elhanyagolt területen álltunk meg, ahol valaha politikai foglyokat temettek el. A jeltelen sírok mára besüppedtek, szikár fű nőtt a hantokon. Nevezhetnénk akár barguzini 301-es parcellának is az ásatási helyet. A. V. Tyivanyenko, a történettudományok kandidátusa sorra vette azokat a helyszíneket, ahol akár néhány pillanat múlva elkezdődhet a feltárás. Akkor még nem tudtuk, hogy azon a helyen álltunk, ahol másnapmeglepetések sora várt ránk: a földből előkerültek Küchelbecker, majd Petőfi Sándor földi maradványai. Nézzük, hol is dolgozhattak az exhumálás résztvevői. Az első helyszínt — ahol éppen megbeszéltük a tennivalókat — barguzini őslakosok visszaemlékezése alapján jelölték ki. Tyivanyenko még 1985-ben összegyűjtötte az adatokat, melyek szerint a zsidó és a pravoszláv temető között valaha kerítés húzódott és közvetlen közelében látták a „magyar” sírját. Ezt a feltételezést igazolta a Moszkvában élő, 74 éves Jurij Vinokur „aki Tyivanyenko írásait olvasva levelet juttatott el a szakemberekhez. A sorokban az állt, hogy az ő nagyapja szintén száműzöttként élt és halt meg Barguzinban, barátságban állott a titokzatos Petroviccsal. Kérése az volt, hogy Petrovics mellé temessék majd el. A kérést, nem tudni, milyen okok miatt, mégsem teljesítették, hiszen Vinokur nagyapja a zsidó temetőben nyugszik. Bátyját — aki 85 éves korában halt meg 1925-ben — viszont Petőfitől néhány méterre helyezték örök nyugalomra. A Vinokur család sokszor elzarándokolt a sírokhoz, amíg Barguzinban éltek. Az emlékező elmondta, hogy a zsidó temető szélén húzódó kerítésre könyökölve mindig megnézte a magyar költő sírját. Vinokur ez év tavaszán az expedíció néhány tagjával ismét felkereste a szóban forgó helyszínt és megerősítette elmondásait, sőt megjelölte a Petőfi-sírhelyet. Július közepén pedig igazolódott emlékezése: nem tévedett. Valamennyien sejtettük, jó helyen járunk, ott kell elkezdeni az exhumálást. Az ásatás második helyszíne a jelenlegi Küchelbecker-emlékmű környéke. A barguzini Morokov testvérek visszaemlékezésének nyomán arra következtettek, a dekabrista sírja mellett található Petőfi Sándor nyughelye. A leírások, levelek olvastán az is kiderült: Küchelbecker lánya emlékezett arra, hogy apja sírja mellett már volt egy sír, latin felirattal. Egy 1887-ből származó fényképen szintén látható ez a bizonyos kereszt, melyről többen tesznek említést, például Swigel Ferenc. Az eredeti fotó Csitában, a múzeumban lelhető fel. A barguzini őslakosok hét sírhelyről tettek említést, melyeket kerítéssel vettek körül. „A foglyok együtt élvezik a csendet, ahová nem hallatszik többé az örök parancsszava" ez a felirat állt a különös kerítés kapuja fölött. Mint már említettem, ez a bizonyos emlékmű rossz helyen áll. A feltárást azonban itt is el kell végezni. Igen ám, de erre a területre nem adtak engedélyt a szovjet partnerek. Miután védett műemlékről van szó, a minisztérium hozzájárulása szükséges. Morvái Ferenc természetesen nem hagyta ennyiben, hazautazásakor el is intézte a szükséges engedélyt, melyet táviratban küldtek Barguzinba néhány nappal később. Természetesen ezen a helyen is elvégezték a sírfeltárásokat, bár akkor már előkerültek az előző helyszínen a szenzációs leletek... A harmadik feltételezett Petőfi-sírt a temetőn kívül, a jelenlegi sportpályán kellett volna keresnünk. Az emlékezők szerint ott • Kéri Edit cs Jurij Vinokur, akik még áprilisban megjelölték a „magyar” sírját. • A fűben itt-ott pravoszláv keresztek hevertek. nyugszik egy Zander (Sándor?) nevű költő, kinek a sírhelyére helyezett kőlapon verssorokat olvastak hajdanán. Miután öngyilkos lett a távolról jött ember, nem temethették el a temetőben, csak a kerítésen kívül. P. L. Muravjov térképet is rajzolt a helyszínről, de nem lehetett alapozni cmlékképeire, hiszen 1952-ben járt utoljára a barguzini temetőben, és csak 1986-ban vetette papírra elképzeléseit. Muravjov egyébként másra is emlékezett, öt magyar sírhantját rajzolta le egymás mellé. Erről mit sem tudtak az őslakosok. Óvatosan kellett tehát bánni az emléke- zőkkel! Az expedíció tagjai napokon át vizs- gálgatták a helyszínen az adatokat, a térképeket, a vázlatokat. Igen pontosnak bizonyult a verzió, melyet az Irkutszkban élő, 86 éves professzornő, Lidia Alekszandrova Kuz- nyecova (akit mellesleg Petőfi dédunokájának vélnek egyesek!) vázolt a tavasz folyamán, amikor felkeresték a kutatók. Emlékezetből rajzolta le a temetőt a húszéves koráig Barguzinban élő asszony. A zsidó temető kerítése mellé helyezte a rabok sírjait, a már idézett feliratra is emlékezett. A pravoszláv temetőrészben pedig konkrét pontokat is megjelölt. Vázlatán Küchelbecker sírja közelébe rajzolta a Petrovics-slrt. A régészek időközben azon szorgoskodtak, hogy felderítsék, meddig terjedhetett a temető. Ezt egy kutatóárok segítségével ki is nyomozták. A legfőbb ásatási helyett pedig jelképesen megkezdődött a munka: a barguzini tanácselnök, V. J. Mahov és az expedíció vezetője, Morvái Ferenc ásót vett a kezébe és belehasított a földbe. Körülöttük zászlók lengedeztek, az exhumálás legfőbb helyszínét pedig nemzetiszín szalag övezte. Mindannyian bizakodtunk! (Folytatjuk) Következik,: Üldözött kutatók?
