Petőfi Népe, 1989. augusztus (44. évfolyam, 179-205. szám)

1989-08-02 / 180. szám

1989. augusztus 2. • PETŐFI NÉPE • 3 Az Országos Választási Elnökség közleménye Augusztus 5-cn, szombaton a korábbi eredménytelen választás miatt pólválasztás lesz Kecskeméten, Kiskunfélegyházán és Szegeden. Az Országos Választási Elnökség a jelöléseket megvizsgálta és megállapította, hogy azok törvényesek. A Bács-Kiskun megyei 3. számú országgyűlési képviselői választókerület jelöltjei: dr. Debreczeni József, dr. Kiss István és Varga László. A Bács-Kiskun megyei 8. számú országgyűlési képviselői választókerület jelöltjei: Fekete Pál, dr. Garai István és dr. Vas László. A Csongrád megyei 1. számú országgyűlési képviselői választókerület jelöltjei: dr. Dobozy Levente László, Miklós Károly és dr. Ralfay Ernő. (MTI) i Hány voks kell a pótválasztáson? Elég a relatív többség, ha a jogosultak több mint fele szavazott Szombaton tartják Kecskemé­ten és Kiskunfélegyházán az idő­közi országgyűlésiképviselő­választások második fordulóját. Mivel itt a szabályok részben eltér­nek a két héttel korábbitól, meg­kérdeztük Károly Ferencet, a me­gyei választási elnökség titkárát, hogy mi a lényeges különbség. — Kezdjük azzal, ami nem vál­tozik. Változatlan feltétel, hogy csak akkor érvényes a választás, ha azon részt vesz a választásra jogosultaknak több mint fele, vagyis 50 százalék plusz egy fő. Ugyanúgy, mint az előző forduló­ban a kijelölt szavazókörökben le­het leadni a voksokat, amelyeket a szavazatszedő bizottságok számol­nak össze, az összesítést a választó- kerület székhelyén működő válasz­tási elnökség végzi, s megállapítja a választási eredményt. Az időközi választás második fordulójára a pótválasztás szabá­lyai érvényesek. Ez pedig már nem írja elő a győzelemhez az 50 száza­léknál nagyobb szavazatarányt. Az lesz a megválasztott képviselő, aki a legtöbb szavazatot kapta. Érvényes szavazatot a jelöltre továbbra is nevének meghagyásá­val, ellene pedig nevének áthúzásá­val lehet leadni. Ha a szavazóla­pon lévő összes nevet áthúzzák, az valamennyi jelölt ellen leadott ér­vényes szavazat. Érvénytelen vi­szont a szavazat: ha egynél több ki nem húzott név szerepel a cédulán, ha nem a hivatalos szavazólapon adták le, s ha nem állapítható meg egyértelműen, hogy kire adta vok- sát a szavazó. Mindezeknek azonban akkor van jelentőségük, ha a pótválasztá­son részt vesz a jogosultak több mint fele. Ellenkező esetben az adott országgyűlési képviselői hely betöltetlen marad. V. T. FEHÉR FERENC HALÁLÁRA „Átlóján az Űrnek létünk és a semmi Örök-átváltozó anyagban a lenni” ("Fehér Ferenc: Végtelen) Elhunyt Fehér Ferenc költő, a jugoszláviai magyar irodalom kiemelkedő egyénisége. A „jobbágyok unokájaként” kezdte költői pályáját, népi elkötelezettséggel, az Illyés Gyulától tanult „nem menekülhetsz” érzéssel. Verseiben vallott szeretett szülőföldjéről, paraszti őseiről, az otthon melegéről. Hűségét jól jellemzi egyik korai verskötetének címe: Övig a földbe ásva. Hajszálgyökereit mindig megőrizte. A nagyvilágban is az otthoni emlék jutott eszé­be, Párizs, Bécs, Genf, Tihany után Topolya: „Anyámnak mosolya / Kenyérjó Topolya”. Költői világa sűrítettebb, összetettebb lett: a vajdasági Kazinczyt, Szenteleky Kornélt idézi, ki porban fuldo­kolt, és „behullsz a Proust atlantisz-vizébe”. Műfordításaival gaz­dagította életművét, így a szerb Davicot, a horvát Cesaricot, a macedón Koneszkit és másokat szólaltatott meg magyarul. Prózai művei: a Hazavezérlő csillagok című naplójegyzetei és az Egyazon ég alatt című vallomásai. A költő gyakori vendég volt magyarországi irodalmi esteken, így Kecskeméten és Kiskunhalason is. Legutóbb 1988. május 9-én, az Erdei Ferenc Művelődési Központban, a vajdasági magyar írók estjén szerepelt Herceg Jánossal, Burány Bélával és másokkal együtt. A Forrás 1988. májusi számában olvashattuk verseit, így a csodálatos Újvidéki magyar szó címűt. Az Életjelben a sírhantból való „fűsarjadást” hallja ki, az életet, a reményt. De A Mosztonga mellől című versében az elmúlás gondolata is érződik. Hadd bú­csúzzunk szeretett barátunktól, Fehér Ferenc költőtől saját versso­raival: „Valami átszállt a fehér, meszelt szobán, / az ablaktábla nyikordult kint a szélben. / Belém szúrt a gondolat, hogy ilyen ostobán / meg is halhatnék itt, szótlan, észrevétlen.” Szekér Endre Nem adják bérbe az egészségügy eszközeit Az egészségügyi magánvállalkozásokról augusztusban a kormány elé kerülő rendelettervezet már alternatívaként sem tartalmazza az egészségügyi intézmények, eszközük bérbe adásának lehetőségét — jelentette be Kökény Mihály szociális és egészségügyi miniszterhelyettes a SZEM-ben kedden tartott sajtótájékoztatón. A bérbe adás gondolata — mint arról a sajtó is hírt adott — az eddigi viták során jelentős ellenérzéseket váltott ki a különféle társadalmi szervezetek képviselőiben. A minisztérium most lemondott erről a elképzeléséről, ami azonban nem jelenti azt, hogy a témát véglegesen elvetették volna. Az egészségügy továbbfejlesztése, a társadalombiztosítás reformja során várhatóan ismét áttekintik ennek lehetőségét. Az orvosi magángyakorlatot szabályozó rendelettervezet körül igen sok a félreértés, mutatott rá a miniszterhelyettes, s ebből azt a következtetést vonta le, hogy a minisztériumnak nem sikerült a szabályozás mellett szóló érveit kellőképpen megismertetni a közvéleménnyel. A ren­delettől egyesek az egészségügy minden gondjának-bajának megoldását várják, mások pedig attól félnek, hogy az állam így kíván megszabadulni az ágazat helyzetét jellemző csődtömegtől. Sem az egyik, sem pedig a másik feltételezés nem igaz; ettől nem várható számottevő változás az egészségügy helyzetében. Az állam továbbra is garanciát vállal az alapvető egészségügyi ellátások térítésmentességének megőrzésére — mondta Kökény Mihály. A készülő rendelet céljairól szólva a miniszterhelyettes elmondta; az új szabályok megszüntet­ték az állami és tanácsi szervek monopóliumát az egészségügyi intézmények és szolgáltatások létesítésében, fenntartásában. Magánszemélyek, gazdálkodó szervezetek, biztosítótársaságok előtt is megnyílnak ezek a lehetőségek. A magánvállalkozások az állami intézményekkel azonos szabályok szerint működnének, s arányos költségvetési támogatás mellett még a feladatok egy részét is átvehetnék azoktól. Ugyanakkor köteleznék a magánpraxist folytató orvosokat arra, hogy felelősségbiztosítási szerződést kössenek valamelyik biztosítótársasággal, s így ha bármi­lyen hibát elkövetnek, betegük polgári peres eljárás nélkül jusson az őt megillető kártérítéshez. VÁLTOZÓ FALUSI ÉLET?! • „Nincs Váci utcui forgalom." Kíváncsiskodó a Kuzsáli- butik előtt. Ha van kistelepülés megyénkben, amelyet alkudozás nélkül el tudnánk cserélni egy burgenlandi, egy bajor vagy egy baden-württembergi faluért: az Csengőd. Dankó Pista egykori pihenőhelye tiszta, rendezett, gaz­dag és életképes. • S/.omszcdnczőbcn. A gazdagok gazdagabbak, a szegények még szegényebbek lesznek a mai világban. r Es mégis mozog Csengőd Kiábrándult szőlősgazdák A nemrég felújított tanácsházán Rúduly Tibornéval, a szakigazgatás helyi vezetőjével beszélgetünk. — Drámai két-három évet éltek át a csengődlek - mondja. Az évtizedekig jó hasznot hozó, kiváló szőlőtermesztés csödágazat lett. Volt év, amikor tíz alatt ígértek a bor literjéért. És ma sem változott még sokat a helyzet. Az elhúzódó válság kiábrándította a szőlősgaz­dákat. Ha nem is szántották ki a csak nemrég termőre fordult ültet­vényeiket, tudják: a régi „szép” idők már nem térnek vissza. Per­sze, nem a tétlenségre szavaznak. Keresik az újabb befektetési lehe­tőségeket. „Gilisztás” porta már több is akad. Hallom: éti csigával, piócával, kecskebékával is kísérle­teznek néhányan. — Változik-e a tanács és a lakos­ság kapcsolata ? — Jóval többen keresnek meg bennünket mostanában apróbb- nagyobb ügyekkel. Sürgetik, hogy teremtsünk újabb, jól fizető mun­kalehetőségeket a faluban. Szeret­nének biztos pénzt! Elköltözni, in­gázni ugyanis, érthetően, nem akarnak. — Élénkül a közösségi élet? — Gazdagodik a helyi politika. Harminc taggal megalakult a Kis­gazdapárt helyi szervezete. A heti összejöveteleiken megvitatják a község dolgait, egyeztetik a gaz­dálkodás feladatait. Vannak MDF-tagok is. Felerősödtek a vi­ták. A tanács folyosóján ki van függesztve Matusik István agrár­mérnök nyílt levele, melyet Borbé- nyi Imre, a helyi szakszövetkezet elnöke ellen írt. Azzal vádolja az Aranyhomok vezetőjét, hogy tönkretette a közös gazdaságot. . . — A tanácsot is támadják a vá­lasztók ? — Minket is kritizálnak. Táma­dásnak viszont nem nevezném a lakosság fölvetéseit, javaslatait. Remélem, hogy a jövőben még élénkebb lesz a közélet. Csak az a baj, hogy a fejlesztésre és a fönn­tartásra szánt forint nem lesz több. A 21 milliós költségvetésünk lé­nyegében csak intézményeink sze­rény működtetésére elegendő. Jó lenne, ha hamarosan változnának a normatív fejlesztési támogatások arányai; végre a kistelepülések ja­vára. Egy reálisabb elosztás tud csak valós lehetőségeket teremteni a demokráciának. Kell a forint, drágaság van Sok település megirigyelhetné Csengőd főterét. A római katolikus templomot 1900-ban alapították. Mellette viruló virágágyások, ápolt kertek szomszédságában az orvosi rendelők, a gyógyszertár és az ABC. De nem lóg ki a sorból Szakái Béla szakszövetkezeti tag háza sem. A település központjában rendben tartott majorudvar fogad. — Ennyit értem el egy élet mun­kájával! Sok ez vagy kevés? — kér­dezi vendéglátóm, amikor szemre­vételezem a gazdaságot. Ifjúkoromtól, télcn-nyáron, 10-12 órát dolgozok. Ma is hajnal­tól délutánig ekéztem. Most sietek vissza a szőlőbe. A család még kint kötöz. Elég kiszolgálni három hold sárfehért. . . — Télen is marad az ütem? —- Ilyen csapnivaló borárak melleti decemberben sem ülhetünk be pipázni a kandalló mellé. Tehe­neket veszek majd megint, az őszi vásáron. Tavaszig, ellésig marad­nak. Kell a forint, drágaság van .. . A majorság ura leveszi a kocsi­ról az ekét. Eltolja az RS mellé. Beköti a lovat, majd folytatja, ke­serűen, dühösen. — Ki a nyavalya kívánta ezt a szövetkezeti rendszert?! A sok. ad­minisztrátor, a sok libling; mind a vérünket szívják. Évtizedek óta ra­bolják a tizedet, a semmiért. Aztán az irodában meg tépik egymást a forinton, az izzadságunk bérén. Megélnénk mi a saját lábunkon. De nagyon nehezen enged ez az átkos kötelék. A mintagazda, Szakái Béla kí­vánságait alighogy kilépek a nagykapun Fábián Albert foly­tatja. Bizony, nem kell sokáig hí­vogatni az őszinte szót... A falu beszédes: — Úgy okoskodták ezt ki annak idején Rákosiék és Kádárék, hogy bármit csinálnak, ne nyikkanhas- son a paraszt. Például a mi szövet­kezetünkben: a gondosan összevá­logatott vezetőség igazolja és védi a funkcionáriusokat. Megajánlják, ha kell, a 30 ezer forintos fizetést az elnöknek. Aki mindezért - társai­val együtt — igazolja és védi a ve­zetőséget. Mindenki jól jár, csak a kisember marad hoppon és kop­pon. Gyarló emberek vagyunk, mindenki vét valamiben. Boros he­lyen még éppen elég lehetőség van a „fegyelmezésre” és a „jutalma­zásra”. Ma már nem fél senki at­tól, hogy a nagy fekete Pobjeda • Vannak gilisztások, s kecskebékával, piócával, csigával is bajlódnak újabban. A csengődlek csalódtak a szőlőben. elviszi. Annál inkább tartania kell attól, hogy ha megszólal, beszűkül körülötte a tér; mennie kell. Volt már olyan a faluban, aki fölrúgta az íratlan szövetséget. Nyíltan ne­kitámadt a szövetkezet elnökének. A végeredmény?! Kézhez kapta a munkakönyvét. De ne kutasson nagyon a dolgok után. Harminc év alatt tökéletes rendszer alakult ki arra, hogy egy „hűséges” és máso­kéból „áldozatos” kádert meg tud­janak védeni egy renitenskedővel szemben. Ezért hallgat az, aki ma­radni akar... Az egészségügyről a butikban Megtudom, milyen minták'diri­gálják a csengődi divatot. A főút-. cai butik tömve áruval. Vevő s*e- hol. Biztosan szájára venné a falu azt, aki ilyen nagy munkaidőben, kötözés, kacsolás napjaiban a mó­di után jár. Szakállas, testes eladó­val társalgunk a helyi szokásokról. A divatbiznisz érzi meg legelőször, hogy van-e pénz?! Persze, fakult, kopott, ófazonú ruhát nem látok a polcokon, akasztókon. Aztán egy tragikus eset kapcsán átterelődik a szó az öngyilkossá­gokra. Hogy a szomszédos Solt- szentimrén majdnem minden héten temetnek valakit, aki önkezével ve­tett véget életének. Az eladó jól fölkészült a születés és halálozás adataiból. Mint kiderült: nem vé­letlen! Dr. Ruzsáli Pál körzeti or­vos ül velem szemben. A butik a feleségéé, mikor ráér, maga áll a pult mögé. Lassan megy a bolt mond­ja. — Igaz, nem is vártunk tőle Váci utcai forgalmat. De legalább nyugodt munkahelye van a felesé­gemnek . ..- Itt egy falu egy orvos! Jól megvannak!? . Ez is olyan, mint a butik, nem panaszkodok; megvan minde­nünk. Évente kijutunk külföldre üdülni. De nem gyűjthetők millió­kat a bankban. Nem is vágyom az ilyen tollasodásra. Jó nekünk itt, úgy érzem, befogadott minket a faluközösség. Még szőlőnk is van, hogy ne lógjunk ki a sorból. . . — A tanács milyen gazda? Az egészségügy manapság joggal! panaszkodik. Ne­künk itt, ha a magyar viszonyok­kal vetjük össze helyzetünket, nem lehet okunk panaszra. Gyógyszer- tár, körzeti és fogorvosi rendelő, terhestanácsadó, mind jól fölsze­relt, új létesítmények. Ráadásul Csengődön van a központja a kör­zeti családsegítő szolgálatnak is. Az UNESCO Népesedési Alap tá­mogatásával korszerű diagnoszti­kai műszereket is vásárolhattunk. A gyors riasztásra is lehetőség van, amióta bekapcsolták községünket a távhívásba ... Új szövetség Szír aki Lászlóval, a helyi puská­sok vad- és a szakszövetkezet me­zőőrével járjuk a falut. Büszkén mutatja az alápincézett, nagy abla­kos, tetőtér-beépítése? vagy emelt tetős házakat. Alig száz év alatt milyen takaros települést teremtett magának a homokbuckákat el­egyengető, gyümölcsössel betelepí­tő parasztság. Rákérdezek egy-egy csodapalotára .. . Ez az állatorvosé, ez a tabdi pince vezetőjéé, emez egy szakszö­vetkezeti vezetőé, az ott egy tíz­holdas gazdáé. Igen nehéz lenne eldönteni, hogy ki a leggazdagabb Csengődön, de hogy a kitűnő épületek tulajdono­sainak jól megy, az vitathatatlan. A valódi „legek” nem is itt lak­nak mondja Sziráki László. - A bölcseink — szem nem lát, szív nem kíván — Kiskőrösön rendez­kedtek be, fényesen. A régebben és az újonnan be­épült utcák a faluhistóriát írják. Mikor hogy kelt a rizling? Meddig mehettek háborítatlanul a „bor- melléki zsiványságok”? Merthogy a hetvenes években országos per­patvart kavart „borbotrány” egyik .fontos helyszínén járunk. Egykor sokak gazdagodtak meg azon, hogy az állami, szövetkezeti pin­céknél ellesték a „tőkementes” bőrgyártás titkait; ellopták kellé­keit. A vagyon tovább öröklődik. Vannak a faluban szegények, nap­ról napra élők, cselédek, s nem rit­ka ma már magánportán sem a panorámás zetor. — Az álmatagság, csendesség és a mozdulatlanság álcája alatt vál­tozik a falu mondja útitársam. Ma már nem úgy áll az ellentét: a pártállam kiszolgálói és a nép. Ma új szövetségre lépnek a funkci­onáriusokkal a nagygazdák, az új kulákok. Akiknek ha formális szerződést nem is kötöttek az MSZMP-vel nagyon jól ment a ‘Kádár-korszakban. A mai világ pedig különösen is kedvez, hogy a gazdagok gazdagabbak, a szegé­nyek szegényebbek legyenek. Ha nem alakul ki hamarosan a sze­gényparasztság igazi érdekvédel­me, visszajön mindaz, ami a régi,. Horthy-világban rossz volt. Talán nem véletlen, hogy az Kisgazda- párt helyi szervezetéhez csak kis- parasztok, nyugdíjasok és bérlők jelentkeztek. Akiknek igazán jól megy, nem kívánnak ezekkel együttműködni. Érdekeik mást diktálnak .. . * * * Választásra készül az ország. Sokan állítják: a magyar falu nem mozdul; a mezőgazdaságban dol­gozók alkalmatlanok arra, hogy részt kapjanak a társadalmi folya­matok irányításából. Véleményem szerint s nekem erre bizonyság a Csengődön töltött nap igenis mozdul a falu. Csak óvatosabban, meggondoltabban, mint egyes vá­rosi csoportok. Az emberek vár­ják a garanciákat; a biztató intéz­kedéseket . .. Sokszor becsapták már őket. Most nem akarnak csalódni. Farkas P. József

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents