Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. júüus 22. / Somogyi Ferenc államtitkár nyilatkozata az MTI-nek (Folytatás az 1. oldalról) reink és általában a nemzetközi közvé­lemény ismerje, megértse és támogassa törekvéseinket. Úgy ítéljük meg, hogy erre most jó esélyeink vannak, hiszen a nemzetközi kapcsolatokban általában pozitív tendenciák érvényesülnek, egy­re inkább teret nyer az együttműködési szellem. E kedvező feltételek közepette hazánk kapcsolatai is örvendetesen fej­lődnek a világ szinte valamennyi orszá­gával.- Mit jelent ez a gyakorlatban? A magyar külpolitika tudatosan törekszik arra, hogy Magyarország visszanyerje és megerősítse közép­európai státusát, és minden tekintetben — a szó átvitt értelmében - európai országgá váljék. Kapcsolatrendsze­rünk korszerűsítése természetesen nem jelenthet egyoldalúságot, korábbi ered­ményes kapcsolataink leépítését. Továbbra is nagy jelentőséget tulaj­donítunk tehát a szocialista relációnak, hiszen az ezekhez az országokhoz fűző­dő jó viszony, a velük folytatott kor­rekt együttműködés több szempontból is alapvető érdekünk. Különösen fon­tos ebben az összefüggésben, hogy a Szovjetunióban és néhány más szocia­lista országban a mi törekvéseinkkel azonos irányban, hozzánk hasonló módon keresik a kiutat a szocializmus sztálini modelljének válságából. A kép teljességéhez persze az is hoz­zátartozik, hogy még nem mindegyik szövetségesünk érti igazán a szándéka­inkat. A félreértések és esetenkénti fél­remagyarázások nemegyszer komoly nézeteltérésekhez vezetnek. Le kell szö­geznünk, hogy mivel megújulásunk és európaizálódásunk alapvető nemzeti érdekünk, a reformfolyamatot az azzal szemben esetenként érzékelhető fenn­tartások ellenére is következetesen vé­gigvisszük. Ugyanakkor természetesen szeretnénk elkerülni a viták élezését, a feszültség felesleges fokozását, hiszen hosszú távon senki nem lehet érdekelt a térség vagy annak bármelyik állama destabilizálódásában. Törekvéseink senki ellen nem irá­nyulnak, nem sértik egyetlen ország ér­dekeit sem. Ellenkezőleg: mivel a szoci­alista külpolitika elméletében és gya­korlatában az eszme földrajzi terjedé­sének szorgalmazása helyett a szocia­lista országok saját problémáinak nem­zeti keretek közötti megoldása lett az elsődleges feladat, a magyarországi re­formfolyamat sikere végső (soron vala­mennyi szocialista ország érdeke. Nyugati kapcsolataink fejlesztésé­nek szándéka sem előzmény nélküli a magyar külpolitkában, de az ebben a relációban tapasztalható jelenlegi akti­vitásunk új vonása nemzetközi tevé­kenységünknek. A Nyugat-Európához való közeledés szintén elengedhetetlen feltétele a magyar megújulásnak. Szá­munkra alapvető jelentőségű, hogy a nyugat-európai integráció törvénysze­rű fejlődése ne eredményezze a körön jelenleg kívül álló országok kirekeszté­sét. Számunkra beláthatatlan követ­kezményekkel járna, ha az ideológiai és politikai indíttatású vasfüggönyt most egy modern, gazdasági-technológiai vasfüggöny váltaná fel. Alapvető érdekünk tehát a konti­nens megosztottságának felszámolása, a közös európai identitás megteremté­se. Mindehhez hozzá kell lennem, hogy az Egyesült Államokhoz, illetve Japán­hoz fűződő kapcsolataink további bő­vítése szintén fontos eleme külpoliti­kánknak. — Hogyan befolyásolja nemzeti tö­rekvéseinket a Varsói Szerződésben vi­selt tagságunk ? Hozott-e valami újat e tekintetben a szervezet közelmúltban le­zajlott csúcsértekezlete ? — A Varsói Szerződéshez való tarto­zásunk olyan tény, amely része az euró­pai kapcsolatrendszernek és erőegyen­súlynak, és amelynek megváltoztatásá­ban az adott körülmények között egye­lőre egyetlen ország sem érdekelt. Ki­emelkedő jelentősége van e tekintetben annak, hogy a Politikai Tanácskozó Testület bukaresti ülése egyértelműen és végérvényesen hatályon kívül he­lyezte az úgynevezett Brezsnyev-dokt- rínát. Az az álláspontunk, hogy az egyre inkább politikai jellegűvé váló VSZ- ben is csak két alapvető témában: a közös védelem ügyében, illetve a leg­fontosabb politikai törekvések kérdé­sében van egyeztetési kötelezettség. Ezekre is igaz azonban, hogy az elfoga­dásra kerülő közös álláspont csak a nemzeti törekvések szintézise lehet, és semmiképpen nem sértheti a tagálla­mok, és így természetesen Magyaror­szág nemzeti érdekeit. — Jelent-e a külső beavatkozás meg- engedhetetlenné nyilvánítása változást az ezt az elvet sértő történelmi esemé­nyek, 1956 és 1968 megítélésében ? — A nemzeti adottságokra és sajá­tosságokra épülő saját fejlődési úthoz való jog elismeréséből általános ér­vénnyel következik, hogy a Varsói Szerződés semmilyen körülmények kö­zött nem lehet hivatott a tagországok belső helyzetének és fejlődésének mi­nősítésére. Sem a szervezet, sem annak tagállamai nem jogosultak a mások belügyeibe történő beavatkozásra. Ha­zánk legújabb kori történelmének most folyó átfogó, érdemi elemzése során mi az ezekkel az eseményekkel kapcsola­tos kérdésekben is összegezzük tapasz­talatainkat, és levonjuk a megfelelő kö­vetkeztetéseket. Más országok törté­nelmi múltjának értékelése és átértéke­lése azonban kizárólag az adott ország történészeinek, politikusainak és álta­lában népének a feladata. — Az elmúlt napok kiemelkedő jelen­tőségű eseménye a Bush-látogatás volt, majd annak szinte folytatásaként a He­tek párizsi csúcsértekezlete', illetve az ott hozott döntés Magyarország támo­gatásáról. Hogyan összegezhető ez a két fontos esemény? — Magas rangú vendégünk közvet­lenül is megismerte szándékainkat, el­képzeléseinket, és tapasztalatai alapján elkötelezte magát a magyarországi re­formfolyamat politikai és gazdasági tá­mogatása mellett. Ez utóbbira vonat­kozó álláspontunk egybeesett az ameri­kai pozícióval: ezek szerint a támoga­tás fő iránya nem az egyszeri, konkrét pénzügyi segítség, hanem sokkal in­kább a két ország közötti együttműkö­dés hosszú távra szóló lényeges bővíté­séhez és minőségi továbbfejlesztéséhez nélkülözhetetlen feltételek megteremté­se kell hogy legyen. Ugyanakkor arra is számítunk, hogy a látogatás, illetve a megbeszélések eredményei bátorítást jelentenek majd az amerikai, és általá­ban a nyugati tőkének, és törekvéseink hatékony segítésére ösztönzik azt. A párizsi döntést a magyarországi reformfolyamat nemzetközi jelentősé­gének elismeréseként, a Bush elnök ál­tal is kilátásba helyezett összehangolt nemzetközi támogatás első lépéseként értékeljük. A különböző szintű fóru­mokon a közeljövőben sorra kerülő egyeztető megbeszélések feladata lesz, hogy a Hetek első számú vezetői által kinyilvánított közös szándékot tarta­lommal megtöltse, realizálásának konkrét formáit és módozatait megha­tározza, és a gyakorlati végrehajtást előkészítse. —• Nincs-e ellentmondás a külföldi, jelentős részben nyugat-európai tőke be­vonásával, általában az együttműködés­sel kapcsolatos várakozásaink és a ki­alakuló egységes nyugat-európai piac realitásai között? Nem lát-e olyan ve- szélyt, hogy az integráció folyamatának előrehaladása drasztikusan csökkenti kapcsolódási lehetőségeinket és a sok tekintetben elmaradott Magyarorszá­got, illetve egész Kelet-Európát a ki­szolgáló periféria szerepére kárhoztat­ja? Én bízom abban, hogy az integrá­ció egyébként természetes folyamata nem az elzárkózás, a megosztottság erősítése irányában hat majd. Remé­nyeimet az egységes Európa megterem­tésében való hosszú távú kölcsönös ér­dekeltségünkre, illetve az integráció­ban közvetlenül érintett országoktól már korábban kapott biztosítékokra és a Hetek vezetői által most ismételten megerősített együttműködési készségre alapozom. Számunkra ez azért is fon­tos, mert megújulásunkat és kibonta­kozásunkat, ezen belül nemzetgazdasá­gunk talpra állítását, modernizálását, hatékonyságának növelését legeredmé­nyesebben a korszerű gazdasági együttműködés lehetőségeinek feltárá­sával és kihasználásával ésezzel pár­huzamosan a működő tőke ma­gyarországi befektetésével lehet előse­gíteni. A fejlődési szintbeli különbsé­gek természetesen tények. De éppen az az egyik legfontosabb célunk, hogy a prioritásokat közösen meghatározva a lehető legrövidebb időn belül csök­kentsük ezt a különbséget, és mielőbb egy kölcsönösen előnyös együttműkö­dés minden tekintben egyenrangú part­nereivé váljunk. Olyan kooperációs kapcsolatok kialakítására törekszünk, amelyek nem a jelenlegi elmaradottsá­gunkat konzerválják, hanem az euró­pai színvonalhoz való felzárkózásun­kat segítik. (MTI) KÍNA A tudományos műhelyeket is elérik a tisztogatások Eltávolítások, személy- cserék történtek egyes kínai tájékoztatási eszközöknél, a tisztogatások a tudományos műhelyeket is elérik, s a kor­mány az oktatás frontján is érvényt akar szerezni politi­kájának — ezt tükrözik a Kínával kapcsolatos pénteki nyugati hírügynökségi jelen­tések. Távollctében leváltották egy jelentős kínai tudomá­nyos kutatótársaságban be­töltött tisztségéről Fang Li- csi asztrofizikust, az egyik legismertebb, körözés alatt álló kínai ellenzéki személyi­séget — jelentette pénteken az Új Kína hírügynökség. Fang Li-csi a „dialektikát kutató kinai társaság” alel- nöke volt. A Tienanmen téri vérengzésék után az 53 éves tudós feleségével együtt az Egyesült Államok pekingi nagykövetségére menekült. A kínai hatóságok egy héttel később adtak ki ellene elfo­gatási parancsot. Politikai megfontolások­ból végrehajtott „személyi változásokról” számolt be pénteken az egyik hongkon­gi napilap is. Eszerint a pe­kingi kormány felmentette tisztségéből több nagy napi­lap főszerkesztőjét és vezető munkatársait, több újság­írót őrizetbe vettek. A kínai állami rádió pén­teki bejelentése szerint az új kínai vezetés radikálisan csökkenti a jövő tanévtől a kínai egyetemek felvételi ke­retét. Eszerint ősztől 30 000- rel kevesebb elsőéves tanul­hat a felsőoktatási intézmé­nyek e kategóriájában. A hivatalos indoklás értel­mében ugyanis a túl nagy létszámú egyetemeken nem lehet jó oktatási körülmé­nyeket teremteni, és így a szakmai képzés mellett telje­sen elhanyagolták a politi­kai nevelést. Megtagadták Dubcek kiutazási engedélyét A csehszlovák hatóságok megtagadták a kiutazási enge­délyt Alexander Dubcek volt csehszlovák pártvezetőtől —je­lentette pénteken az AFP és a Reuter hírügynökség. A politi­kai életből két évtizeddel ezelőtt kizárt személy Spanyolország­ba utazott volna egy — a szov­jet peresztrojkával foglalkozó — konferenciasorozatra, ame­lyet július 24. és 28. között tar­tanak az Escorialban (a fővá­rostól ötven kilométerre észak­ra). Az engedély megtagadásáról szóló hírt a konferencia madri­di szervezői közölték, s azt megerősítette Dubcek felesége is a Reuternek adott telefon­nyilatkozatában. Az asszony el­mondta: a hatóságok azzal in­dokolták elutasító álláspontju­kat, hogy a volt politikusnak ez az utazása nem szolgálja a csehszlovák állam érdekeit. Dubcek fellebbezett a döntés ellen, de annak elbírálása két hetet vesz igénybe — mondta a feleség. ...IS MIT MOND HORVÁTH A TTILA RÉGÉSZ? Nem szeretnék cáfolni, de vannak fenntartásaim, aggályaim (Folytatás az 1. oldalról) Itt a nedvességet jobban beszívja a talaj, tehát a növényzet zöldebb marad. A légi felvételek sokban se­gíthetik a régész munkáját. — Nem mondhatni, hogy az expe­díció vezetője késlekedett volna a be­jelentéssel, miszerint Petőfi marad­ványaira bukkantak — mit szól mindehhez a gyakorló kolléga? — Nem cáfolni szeretném mind­azt, amit közöltek, de bizonyos fenntartásaim és aggályaim van­nak, épp úgy, mint Tóth Tibor ant­ropológusnak, aki csütörtökön este megszólalt a tévében. Mindenesetre többhetes, sőt hónapos munkát igényel egy koponyának egy sze­méllyel történő azonosítása. Tehát első ránézésre — és amint hallom, a koponyát még ki sem emelték a helyéről nehéz bármit is felelős­séggel állítani. Először is a kopo­nyáról, a méreteiről a legpontosabb sublerrel, műszerekkel kell méretet venni, számításokat kell elvégezni —- gondolom, hogy egyet s mást meg is tettek, el is végeztek de ez az egész egy kicsit túl gyorsnak tűnik. Túl szenzációsnak. Az, hogy a sírok helyét megtalálták, ez töb- bé-kevésbé csak azon múlik, hogy jó helyen kereskedtek a helybéliek visszaemlékezései alapján — de persze nem az első szelvényben bukkantak a sírokra, kísérleteztek. — Barguzinban mindenki meg van győződve arról, hogy Petőfi sírját találták meg. — Nép ők az elsők, akik ezt állítják. Én az 50-es években olvas­tam egy exhumálásról szóló rövid appendixet egy Petőfi-életrajzban — hogy pontosan melyikben, azt így hirtelen nem tudnám megmon­dani, de Kiskőrösön biztosan meg­van —, melyben egy osztrák őrnagy visszaemlékezései vagy feljegyzései alapján azt írják, hogy a segesvári csatatéren, egy kút mellett — ez egy nagyon jellemző vonatkozási pont — feltártak egy sírt, melyben há­rom csontváz volt. Ezek egyike ren­delkezett mindazon jegyekkel, ame­lyekkel Petőfi is: farkasfoga volt, tehát a csontváz Petőfivel volt azo­nosítható. Én akkor is csodálkoz­tam azon, hogy ezt díszlépésben ha­za nem hozták azóta sem ráadá­sul, ha jól emlékszem, még kopo­nyaröntgent is csináltak. — Mennyire ritka a farkasfog? — Mindenesetre nem túl általá­nos. Viszonylag elég ritka jelenség. — De nem egyedül és kizárólag Petőfinek volt, ugye? — Természetesen nem. Az azon­ban talán mégis kizárható, hogy a Szibáriába hurcolt politikai fog­lyok között többnek is lett volna. De ezt inkább antropológus tudná megmondani. — Tudósítónk rádiótáviratában az áll, hogy a feltárt sírban nyugvó személyt — az expedíció jszakértői szerint Petőfit — 33 éves korában érte a halál. Ezt meg lehet mondani ennyire pontosan? Általában azt a megfogalma­zást szokták mondani: 30 40 év közötti korban érte az illetőt a ha­lál. Ennél pontosabbat, laboratóri­umi vizsgálatok nélkül, puszta rá­nézésre meglehetős merészség mon­dani. Az átlagostól igen eltérő lehet olykor-olykor egy-egy egyén örege­dési folyamata. — Azt tudjuk, hogy István öccse és Zoltán fia Petőfinek hol nyugsza­nak, esetleg újból föltárható a sírjuk, a csontok alapján tudományos ösz- szehasonlításra is lehetőség nyílik. — Családon belül bizonyos ko- ponyaindex-hányadosoknak feltét­lenül közelíteni kell, a csontszöve­tekből a vércsoport megállapítható de semmi esetre sem ránézésre, fél nap alatt, olt a helyszínen. Ép­pen ezek miatt hosszadalmas az azonosítás. ‘ — Feltétlenül föl kell tennem egy Önnek minden bizonnyal kényelmet­len kérdést: szakértői körökben mit mondanak az expedíció tudóstagjai­ról? Őszintén szólva azt hallani, hogy a főantropológus kedveli az ilyen látványosnak mondható akció­kat. Dr. Kiszely István a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetében dolgozik antropológus­ként. Ez neki nagyon komoly ran­got ad. Mindenesetre az is tény, hogy emellett tényleg több ízben vett részt történelmi családok csontmaradványainak azonosításá­ban. — Azok alapján, amennyit itt és most lehet tudni, Ön, mint szakem­ber, mennyire hisz abban, hogy a Barguzinban föltárt maradványok Petőfivel volnának azonosak? Egyetlen kételyem van, és ez sem a kollégák tevékenységére vo­natkozik. Ismerve a katorgára ve­zényeltek szállítási módját - mely nem sokat változott azóta sem —, erős kételyeim vannak, hogy egy vagy megsebesült vagy meg nem sebesült, köztudottan tüdőbeteg, vézna testalkatú magyar költő Se­gesvártól kezdve a Bujkál tóig ho­gyan juthatott el, eljuthatott-e egy­általán, egy olyan seregben, ame­lyet egyébként már azért nem vezé­nyeltek régen haza Oroszországba, mert járványok törtek ki, és nem akarták, hogy a pusztítást maguk­kal behurcolják. Mindez persze nem jelenti azt, hogy végül is nem történhetett minden másképp, sze­rencsésebben. Én a magam részéről nem szeretném megkérdőjelezni a jó szándékú, nemes buzgalmat, amelyben azonban ha kicsivel keve­sebb lenne a szenzációkeltés, több bizalmam lenne. Ballai József Nem vizsgálták a Tabajdi-ügyet Az MTI értesülése szerint, a korábbi hírektől eltérően, pénteken nem került sor Tábajdi Csaba, az MSZMP KB osztályvezető-helyettese ügyének kivizsgálására, akit korábban csak beosztásának gyakorlásában és nem állásában függesztettek fel. A tényfeltáró vizsgálatot a közeljövőben folytatják lei Nyers Rezső, a párt elnöke pénteken felkereste ugyan a nemzetközi pártkapcso­latok osztályát, de azért, hogy megismerkedjen az ott dolgozókkal és részleteseb­ben is tájékozódjék munkájukról, az MSZMP nemzetközi kapcsolatairól. (MTI) Lengyel fogadás Tadeusz Czechowicz, a Lengyel Népköztársaság budapesti nagykö­vete hazája nemzeti ünnepe alkal­mából pénteken fogadást adott a rezidenciáján. A fogadáson részt vett Barabás János, az MSZMP Politikai Intéző Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Baráth Etele közlekedési, hírközlési és építésügyi minisztériumi államtitkár, Földesi Jenő rendőr altábornagy, belügy­minisztériumi államtitkár, Kökény Mihály szociális és egészségügyi mi­niszterhelyettes, Őszi István kül­ügyminiszter-helyettes, Rátkai Fe­renc művelődésiminiszter-helyettes, valamint közéletünk számos más, kiemelkedő személyisége. Megje­lent a budapesti diplomáciai képvi­seletek több vezetője és tagja is. (MTI) Távirat a lengyel testvérmegyébe Dr. Szabó Miklós, a megyei pártbi­zottság első titkára táviratban köszön­tötte Wladyslaw Plewniakot, a Lengyel Egyesült Munkáspárt Tarnów Vajda­sági Bizottsága első titkárát, a lengyel testvérmegye pártbizottságát, lakossá­gát Lengyelország újjászületésének ün­nepe, július 22-e alkalmából. A tv elnökének sajtótájékoztatója (Folytatás az 1. oldalról) a jelenlegi technikai ellátottsággal mind nehezebb üzembiztos műsorok előállítása. (Részben emiatt csökken­tették heti 15 ófával a műsoridőt.) Lényeges javulást eredményezhet az új, a fővárosban az első kimondottan televíziós célra épített stúdióház. Az épület már áll, berendezéséhez világ­banki kölcsönt (is) próbálnak szerezni. — Hová lett az a sok milliárd forint, amit a nézők az utóbbi évtizedekben befizettek? kérdezhetnék joggal ol­vasóink is. Egy részét elnyelte a költségvetési hiány, az állam gyorsan apadó bugyel- lárisa. De sok pénz elfolyt a szervezet­lenség, a szabálytalanságok sorozata, a pazarlás miatt is. Erről többet megtud­hatnak mindazok, akik elolvassák a pénzügyminisztériumi vizsgálat össze­foglalóját. A Kapu egyik munkatársa bejelentette: rövidesen közlik a birto­kukba került jegyzőkönyvet. Ebből az is kiderül: egyes politikai vezetők talán még ma is használnák a tévé videóit, készülékeit! ha az ellenőrök nem ren­delték volna el az áldatlan helyzet meg­szüntetését. Évekig nyögik a szükséges, ám engedély és fedezet nélkül épített (említett) stúdió árát, 400 millió forin­tot. Részben emiatt kellett az idei mű­ködési költségvetést 280 millió forinttal csökkenteni, amit elsősorban az új, a kettes műsor érzett meg. Arról nem is szólva: a kormány határozottan meg­ígérte, hogy az előfizetői díj emeléséből képződött többletet e műsor fejleszté­sére hasznosíthatja a televízió. Az ígé­ret szép szó, a Pénzügyminisztérium másként intézkedett. Csodálható, hogy a „jövőre másként lesz” fogadkozásokat is fenntartással fogadják az újságírók. Kevesen hitték el, hogy Horvát János és Peták István távozása ügyében a teljes igazságot megtudhatták az élénk sajtótájékozta­tón részt» vevők. Annyi biztos, hogy nehézségeik voltak egyetlen igazán ön­álló műsorukkal, a Napzártával. Heltai Nándor AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEI A MEGYEI NAPILAPOK KERÜLJE­NEK TANÁCSI TULAJDONBA A megyei napilapok fejlécén, tulajdonosként, az MSZMP megyei bizottságai és a megyei tanácsok van­nak feltüntetve. Az országban a hatalom az esélyegyenlő­séget hirdeti és közben a fejlécről eltünteti a megyei tanácsok tulajdonosi megjelölését. Tiltakozunk a hatalom újabb cinikus döntése ellen! Követeljük a megyei napilapok azonnali tanácsi tulaj­donba adását! AhogyaMagyarTelevíziqésa Magyar Rádió felügyelő- jeként is csak a demokratikusan választott parlamentet tudjuk elfogadni, úgy a megyék egyetlen, általánosan olva­sott hírforrása, a megyei napilap sem függhet egy párttól. Felhívjuk a független szervezeteket, csatlakozzanak a felhívásunkhoz, és a helyi ellenzéki kerékasztalok az MSZMP szervezeteivel folytatott tárgyalásain sarkalatos pontként kezeljék ezt a problémát! A Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság, a Fidesz, az SZDSZ békéscsabai csoportjai. 1989. OKTÓBER 23-A LEGYEN AZ ERŐSZAKMENTESSÉG NAPJA Ma, a társadalmi-gazdasági reformok felgyorsulásá­nak idején, minden politikai párt és tömörülés nyíltan próbálja meg tisztázni viszonyát a saját maga és az or­szág történelméhez, a gazdaság és a nemzetközi élet kü­lönböző eseményeihez. A demokrácia biztos jele, hogy a történelmi léptekkel mérve pillanatnak számító idő ellenére törekszik a magyar nép konszenzusra jutni október 23-a és az utána következő események megítélésében. Ez a szándék erőteljesen jelentke­zik a budapesti baloldali érzelmű fiatalok körében is. Úgy gondoljuk, hogy Nagy Imre és mártírtársai teme­téséhez hasonlóan, október 23-a ebben az évben a de­mokratikus és békés átmenet egyik próbaköve lesz. Leendő koalíciós partnerek és politikai ellenfelek tanú- bizonyságot tehetnek amellett, hogy az ország, a nemzet érdekében felül tudnak emelkedni szűk pártpolitikai ér­dekeiken, és ezen a napon, félretéve ideológiai különbö­zőségüket, gesztusértékű lépést tesznek egymás felé. Je­lezze ez a szándék azt a felismerést, mely szerint megértik és elfogadják ’56 nagy tanulságát, hogy az áramlatok, ideológiák vitáját soha többé senki ne dönthesse el a fegyverek erejével. Ä Baloldali Ifjúsági Társulás Tanácsa és a Madisz kéri a politikai pártokat, szervezeteket és azok tagjait, hogy felhívásunk gondolatához alakítsák ki viszonyukat, A hozzánk csatlakozott önálló tagszervezetek és a felhí­vást elfogadó más tömörülések egyetértése esetén nyilvá­nítsák október 23-át az erőszakmentesség napjává.

Next

/
Thumbnails
Contents