Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-22 / 171. szám

1989. július 22. • PETŐFI NÉPE • 3 A üalatontouríst Balatonalmádiban mintegy 23 millió forintos költséggel felújított egy régebbi sátorozóhelyet és motelt. Tizennégy szobás első osztályú üdülőházat és ötven személy elhelyezésére alkal­mas négycsillagos kempinget alakítottak ki itt. Az üdülőházban1 amely elő- és utószezonban fűthető sztereó rádió, színes tv, kony­ha és zuhanyozó, áll a vendégek rendelkezésére. A családias kemping egy részét máris kibérelte egy dán cég. (MTI-fotó) Négycsillagos kemping Növekvő lakossági pénzbevételek A KSH félévi adatokat tartalmazó összegzése sze­rint a lakosság pénzbevétele az év első felében csak­nem 20 százalékkal volt több, mint a múlt év azonos időszakában; meghaladja a 436 milliárd forintot. Kü­lönösen a személyi jövedelemadó alá nem eső jövedel­mek növekedtek, több mint 60 százalékkal. Átlagosan 17 százalékkal emelkedett a munkások és az alkalma­zottak bevétele, 7,5 százalékkal a mezőgazdasági szö­vetkezeti dolgozóké, 21 százalékkal az ipari és szolgál­tató szövetkezeti szakcsoportoknál tevékenykedőké. A mezőgazdasági termékek értékesítéséből több mint 30 milliárd forint bevételhez jutott a lakosság; a 21 százalékos növekedés döntően a felvásárlási árak emelkedéséből adódott, de mennyiségileg is több árut értékesítettek. A társadalombiztosítási kifizetések 92 milliárd fo­rintot tettek ki, ennek nagy része nyugdíj volt, s e területen a növekedés 16-17 százalék. A KSH-jclentés szerint az első félévben átlag 185,4 milliárd forint készpénz volt forgalomban, 6,9 száza­lékkal több, mint egy évvel korábban. A takarékbetét­állomány 291,6 milliárd forintot tesz ki, ez kétmilliárd­dal kevesebb, mint a múlt év végén volt. (Tavaly ugyanebben az időszakban 2,6 milliárddal nőtt a betét- állomány.) A lakossági értékpapír-forgalom élénk volt, az ilyen jellegű megtakarítások a múlt évihez ké­pest egyharmadával növekedtek, és 4,2 milliárd forin­tot tettek ki. A lakosság az első félévben 28 milliárdot költött valutavásárlásra, s ez majdnem háromszorosa az égy évvel korábbinak. (Az új vámrendelkezések óta a növekedés lassult.) A lakosság hitelállománya június végén 307,6 milliárd forint volt, a félév során több mint 10 milliárddal növekedett. (MTI) Kérni kell a nyugdíjemelést A Magyar Közlöny 1989. évi 45. számában megjelent a Minisztertanács rendeleté, amely a rendőrhatósági őrizetben fogva tartottak (inter­náltak) munkajogi és társadalombiztosítási hely­zetét rendezi. A jogérvényesítés megkönnyítése érdekében a társadalombiztosítást érintő kérdé­sekben az Országos Társadalombiztosítási Fő- igazgatóság a következőkre hívja fel a figyelmet: A nyugdíjfolyósító szerv havi 500 forinttal felemeli az 1949 1953 kö­zött internálás alatt állott szemé­lyeknek az 1989. augusztus 1 -je előtti időponttól megállapított, sa­ját jogon járó nyugdíját (mezőgaz­dasági, szövetkezeti járadékát), ha a nyugdíjas ezt kéri és leveléhez mellékeli a Belügyminisztériumnak az internálásról szóló hatósági bi­zonyítványát. Az első lépés tehát a hatósági bizonyítvány beszerzése. A folyósítási törzsszámot célszerű nemcsak a nyugdíjfolyósító szerv­nek, hanem már a Belügyminiszté­riumnak írt levélen is feltüntetni. A jogszabály szerint hatósági bizo­nyítvány 1992. december 31-éig ad-, ható ki. Az özvegyek havi 250 forintot kapnak özvegyi nyugdíjukhoz (öz­vegyi járadékukhoz), ha az 1989. augusztus l-je előtt meghalt férjük­re vonatkozó hatósági bizonyít­ványt beszerzik a Belügyminisztéri­umtól és azt a nyugdíjfolyósító szervhez megküldik. Ugyanez a helyzet azoknál, akik a nyugdíjas­ként meghalt internált után szülői nyugdíjat vagy árvaellátást kap­nak. Az özvegy ezt az emelést akkor is megkapja, ha saját jogán is jogosult nyugdíjra, és ezt folyósítják a részé­re, mivel ez magasabb, mint az öz­vegyi nyugdíj. Az emelést a hatósági bizonyít­ványnak a nyugdíjfolyósító szerv­hez való beérkezésétől visszafelé számított 6. hónap első napjától fogják folyósítani, legkorábban azonban 1989. augusztus 1-jétől, amikor a rendelkezésről szóló jog­szabály hatályba lép, A jogszabály lehetőséget biztosít arra is, hogy a nyugdíjas vagy özvegye kifejezett kérésére a nyugdíjhoz no az említett, fix össze­gű emelést adják hozzá, hanem a nyugdíjfolyósító szerv az interná­lásban ténylegesen eltöltött időt ve­gye figyelembe szolgálati időként. Ebben az esetben azt a jogszabályt kell alkalmazni, amelynek alapjan a nyugdíjat eredetileg megállapítot­ták. Mivél a korábbi nyugdíjjogsza­bályok a jelenleginél kedvezőtle­nebbek, a korábbi keresetek pedig jóval alacsonyabbak voltak, az ese­tek túlnyomó részében a havi 500, illetőleg 250 forint emelés előnyö­sebb lesz, mint az internálásban töl­tött idő figyelembevételével módo­sított nyugdíj. (A havi 500 forint, illetőleg 250 forint emelésnél az in­ternálásban töltött idő tartamának természetesen nincs jelentősége.) Azoknál a személyeknél, akik 1989. augusztus l-je után mennek nyugdíjba, a Belügyminisztérium hatósági bizonyítványa alapján az 1949 - 1953 között internálásban töltött időt az általános rendelkezé­sek szerint szolgálati időként figye­lembe kell venni. A nyugdíjba vo­nuló személy összesen havi 500 fo­rintot azonban akkor is megkap, ha a beszámítás folytán a nyugdíj nem, vagy havi 500 forintnál kisebb ösz- szeggel emelkednék. Mivel a mezőgazdasági, szövet­kezeti járadékok megállapításánál a szolgálati idő tartamának nincs jelentősége, ezeket a járadékokat a jövőben is saját jogon havi 500 fo­rinttal, özvegyi jogon havi 250 fo­rinttal felemelve kell majd megálla­pítani, ha az igénylő rendelkezik a Belügyminisztérium hatósági bizo­nyítványával. (MTI) KÖMPÖC VALÓBAN A BÉKESSÉG SZIGETE? Napszámossors napjainkban A D. családot keresem. Mondják, az új csólyospá- losi út mentén találom szegényes tanyájukat. Baloldalt vélem fölfedezni lakhelyüket. Idil­likus facsoport mögött elhanya­golt udvar. Hajdan.szebb napokat látott szekér szomorkodik magá­nyosan. Csak távolról idill Még. a megláncolt kutyák sem ugatnak. Hiába ké­rem hangosan a házigazdát: jöjjön elő. Alszik, noha még a gyerekektől sem kérdezte a televízió; hogy „ágyban vagytok már?”. Nagy nehezen kiböki, hogy merre találom meg az említett családot. Három tehén legel zöld bokrok előtt. Könnyen odatalálok. Az autóbúgásra csak néhány baromfi riadoz az udvaron. Már fordulnék vissza, mikor egy asszony bújik elő a rozzant tanya egyik oldalépületéből. A ta­nyatulajdonos 20 éves fiának az élettársa. Az ötödik­hatodik hónapban lehet, harmadik gyerekét várja. Kistelekről vetette ide az élet. Elhagyta alkoholista férje. Bedolgozó egy távoli szövetkezetben. Előkerül nagyobbik gyereke is. Feltűnően szép, 14 éves, elegánsan öltözött kislány. Most megy a nyolca­dikba. — Növesztem, így jobban megmarad magyaráz­za, mentegeti magát, amikor észreveszi, hogy az illen­dőnél talán egy pillanattal tovább rajtafelejtettem sze­mem pirosra festett körmein. A bizonyítványa felől kérdezem. — Rontottam. A körülmények — és körülnéz, így sem rossz jegyeket hozott haza az élénk, jóeszű kislány. Varrónő szeretne lenni. Teljesül vágya? Ki tudja? így nehezen javíthat jegyein. Tenyérnyi szobá­ban szoronganak. Teljesül a kislány vágya? Kőhajításnyira húzódik az elektromos vezeték, de D.-ék nélkülözik az áramszolgáltatás előnyeit. Egy oszlop kellene, meg húszezer forint - mondja az asszony. Meg kell kérdeznem: Miből élnek? Nyáron a papa napszámba jár. Hetente három- szor-négyszer is küldenek érte. Télen ritkábban. Meg van ez a kis tejpénz— a kérődző tehenekre int szemei­vel —, meg a háztáji is ad valamit. Én táppénzen vagyok, a nyáron a kislány is el-elmegy napszámba. Jó volna szót váltani a tanyatulajdonossal, de csalá­dostul egy rokon házát meszelik, ki tudja, mikor ve­tődnek haza. Hazafelé, a faluban szóba hozom a D. családot. Elítélő sajnálkozással mondják: képtelenek magukon segíteni. Ä nagyobbik gyerek, az ifjú clettárs, bizony máig sem szerezte meg a nyolcadikos bizonyítványt. Beszélgetőtársamról, a kétgyerekes anyáról sem nyi­latkoznak túlságosan elismerően. A máshonnan be­költözőiteket nem nézik jó szemmel. Nehezen illesz­kednek a kialakult viszonyokba, baráti körökbe. Mint az élet furcsa fintorát említik, hogy a kétgyere­kes asszony legjobb barátnője volt férje hajdani - hogyan is mondjam? — ismerőse. A férfi mindkettő­jük életéből eltűnt, ők összejárnak, együtt nézik a tévét, jól megvannak. Ahány ház, annyi sors, Kömpöcön is. Lesz-e villany a faliivégi házbán? Néhány évé ilyenkor a szocialista brigádok jószívé­re számító cikkek jelentek meg. Segítsenek az elesette­ken, szerezzenek tévékészüléket, csinálják meg a tetőt, gyűjtsenek erre-arra. Megszűnt a brigádmozgalom. A segitőkészség is? Nehezen hiszem. Szívesen tudat­nánk olvasóinkkal, ha valamilyen kiskunmajsai, kis­kunhalasi vagy kiskunfélegyházi munkacsoport, bri­gád bekopogtatna a kömpöci tanácshoz: — Mégiscsak cudarság, hogy villanytalan házban éljenek diákgyerekek a huszadik század végén! Moz­dítanánk az ügyükön. Heltai Nándor LÉGI MENTŐSZOLGALAT AUTÓSOKNAK Huszonöt szegedi orvos, jogász, közle­kedési szakember és rendőrtiszt Aeroca- ritas Országos Légi­kutató Mentő és El­sősegélynyújtó Egyesületet alapí­tott. Az alapító ta­gok szándéka ötéves programon belül egy elsősegélynyújtó rendszer kialakítá­sa, hazánk egy számjegyű főútvona­lai mentén. A bázi­sokat egymástól át­lagosan 50 kilométe­res távolságra terve­zik, s gépkocsikkal, illetve helikopterek­kel tartanak ügyele­tét. Első alkalommal az MI -cs főútvonal Budapest—Győr kö­zötti szakaszán, Bá­bolna térségében tartottak helikopte­res ügyeletet. Milyen lesz a helyi önkormányzat ? Elkészült a helyi önkormányzati törvény szabályozási ter­vezete. Ezzel kapcsolatban néhány fontosnak ítélt körülmény­re szeretném felhívni az érdeklődők figyelmét. Az önkormányzati törvény megalkotásának társadalmi fel­tételei most vannak kialakulóban. Ebben egyenlő szerepet játszik a gazdasági, a politikai intézményrendszer és az embe­ri tényező változása, ezért csak szoros összefüggésben lehet megalkotni az új alkotmányt, a választásokról, az államház­tartás reformjáról és a helyi önkormányzatokról szóló tör­vényt. A törvényalkotás folyamatát széles társadalmi közre­működésnek kell jellemeznie. A helyi önkormányzatokról szóló tervezet gyökeresen sza­kít a mindent uraló központi irányítás modelljével, amely különösen az 1950-ben, majd 1954-ben megalkotott két ta­nácstörvényt jellemezte, és amelyből — fejlődés ellenére — jutott bőven a jelenleg hatályos tanácstörvénybe is. A túlközpontosítás ellenszere Az a felismerés jellemzi a ter­vezetet, hogy a feltételek mara­déktalan biztosításával ellátott önkormányzat képezheti a va­lóságos alapját a túlcentralizált politikai vagy állami hatalom ellenszerének. Nem közömbös annak törvé­nyi és egyúttal alkotmányos meghatározása, hogy, kik gya­korolhatják az önkormányzati jogokat. A tervezet abból az alapelvből indul ki, hogy min­den hatalom kizárólagos forrása a nép. Az önkormányzat ebből következően a helyben lakó vá­lasztópolgárok közösségi joga. A választópolgárok önkor­mányzati jogukat közvetetten, a helyi képviselő-testületbe vá­lasztott képviselőik útján gya­korolják. Ennek demokratikus tartalmát illetően kiemelkedő jelentősége van a megalkotásra váró választójogi törvénynek, valamint az idevonatkozó eljá­rási szabályoknak. E jogi ren­delkezéseknek maradéktalanul biztosítani kell a különböző erők megjelenését az önkor­mányzati testületekben. A helyi lakosság az önkor­mányzati jogokat közvetlenül, a különböző fórumokon, illető­leg a helyi népszavazás és népi kezdeményezés útján gyakorol­ják. A valóságos önkormány­zat alapja az önkormányzati tu­lajdon, amelyet az új alkot­mánynak kell elsősorban meg­fogalmaznia a tulajdoni formák között. Adókat vethet ki A tervezet szerint az önkor­mányzati tulajdon alanya a tu­lajdonos, a . település egész la­kossága. A résztulajdonosi jo­gokat, illetőleg a kezelői, hasz­nosítási jogot a helyi képviseleti testület gyakorolja a törvény ál­tal meghatározott korlátok kö­zött. A tervezet részletesen fel­sorolja az önkormányzati tulaj­don tárgyait. Gyakorlatilag ide sorolható minden állami tulaj­don, amely jelenleg a tanácsok és intézményeik, a vállalataik és más gazdálkodó szervezetek kezelésében van, akár belterüle­ten, akár külterületen. Ide tar­toznak a földek, a különleges állami földek kivételével, s ide kapcsolódnak az önormányza- tok bevételéi, amelyek külön­bözőműködési ár- és díjbevéte­lek, valamint egyéb bevételek, azaz önkormányzati források. Az önkormányzat rendelkezik a megosztott adóbevételekkel, törvényi kerek között helyi adókat vethet ki és alapítvá­nyokat hozhat létre. Az önkormányzatok állami támogatásának fő formája a normatív állami támogatás. Ezeket a helyi feladatok kiadási igényeiből kiindulva az Or­szággyűlés állapítja meg. Vár­hatóan nagy vitát vált ki az ön- kományzatnak juttatott állami támogatás csökkenthetőségé- nek a lehetősége. Ugyanígy élénk vita várható a megyei szintű önkormányzát gazdasági alapjairól szóló ajánlások eseté­ben is. A tervezet deklarálja a helyi önkormányzatok jogál lásbeli egyenlőségét, amely azonban nem szünteti meg az egyes tele­pülések típusbeli különbözősé­gét.. Ugyanakor elveti az önkor­mányzat alakításánál a jelenleg feltételként szabott lakónépes­ségszámot. Feltételül csupán azt köti ki, hogy a lakóközös­ség képes legyen az önkor- mányzáti hatáskörök és .egyéb funkciók gyakorlására. Polgármester és hivatalvezető Bizonytalanság mutatkozik a tervezetben az egyes fogalmak használatát illetően. A mai ta­nácsot egyértelműen képviselő­testületnek határozza meg, ugyanakkor elsősorban a ta­nácstag jogairól és kötelességei­ről beszél és-a helyi képviselő kifejezést pusztán zárójelbe te­szi. A továbbiakban a polgár- mester és az alpolgármester jogállását tárgyalja, a. mai vb- titkárt pedig hivatalvezetőként határozza in cg. Mindezzel kife­jezésre juttatja, hogy a polgár- mester a választott képviselő­testülethez kötődik, míg a hiva­talvezető akár községi, akár vá­rosi vagy megyei szinten a szak- igazgatási szervezet vezetője. A tervezet legnagyobb kér­dőjele a megyei önkormányzat mikénti alakulása. Egyértelmű a mai megyei tanács irányító szerepének a megváltoztatása. Nem vitás, hogy az utóbbi két évtized gyakorlata azt igazolja, hogy a jelenlegi modell a helyi önkormányzatok kifejlődésé­nek legfőbb akadályát képezi. Ezen változtatni kell. Meg kell szüntetni a megye mai befolyá­sát, pénz-újraelosztó funkció­ját, a helyi és a területi felada­tok egymásba épülését. Ennek megoldására a terve­zet több változatot tartalmaz. TŐhb településre kiterjedő ellá­tási feladatok esetére képviselő- testületet kíván működtetni, de ennek markánsabban kell kife­jeznie a helyi önkormányzatok érdekeit. Ilyen lehet egyebek között —, hogy a megyei ön­kormányzót tagjai a helyi ön- kormányzatok vezető tisztség- viselőiből állnának. E megol­dásnál azonban mindenképpen figyelembe kell venni az ará­nyos képviselet elvét. Dr. Árvay Árpád, a megyei tanács vb-titkára

Next

/
Thumbnails
Contents