Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-13 / 163. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 13. Az Egyesült Államok vállalkozásfejlesztési alappal támogatja a magánszektort Délután Pozs- gay Imre állammi­niszterrel folyta­tott megbeszélést George Bush az Amerikai Egye­sült Államok bu­dapesti nagyköve­tének rezidenciá­ján. A félórás ta- | lálkozón amerikai j részről jelen volt James Baker kül­ügyminiszter és Mark Palmer nagykövet, ma­gyarrészről pedig- Kovács László külügyminisztériumi államtitkár. Ezt követően került sor—szintén a nagyköveti rezidencián George Bush és a magyar ellenzéki szervezetek képviselőinek eszmecseréjére. A találkozón a magyar ellenzéki pártokat és szervezeteket Keresztes Sándor (Keresztényde­mokrata Néppárt), Prepcliczay István (Független Kisgazdapárt), Kónya Imre (Független Jogász Fórum), Vásárhelyi Miklós (Történelmi Igazságtétel Bizott­sága), Bíró Zoltán (Magyar Demokrata Fórum), Orbán Viktor (Fidesz), Már­ton János (Magyar Néppárt), Vígh Károly (Bajcsy-Zsilinszky Endre Baráti Társaság), Vidos Tibor (Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája) és Magyar Bálint (Szabad Demokraták Szövetsége) képviselte. (MTI) George Bush elnök szerdán este interjút adott Sugár Andrásnak, a Magyar Televízió főmunkatársának. Elnök úr, hogyan reagált ön arra, ahogy a magyar emberek fogadták ?— hangzott az első kérdés. — Hadd mondjam meg önnek, az én reagálásom nagyon is érzelmi volt, mert ez a fogadtatás Barbara s az én számomra világossá tette, hogy szeretettel köszöntenek, s érezni lehetett, hogy ez a fogadtatás szívből jövő volt. Mindössze két vagy három alkalmunk volt arra, hogy kiszálljunk a gépkocsiból és kezet fáz­zunk az emberekkel, ellátogassunk a piacra, és elmondhatom önnek: ideérkezésünk első pillanatától kezdve ennek a csodás városnak, e nagyszerű ország lakóinak fogadtatása nyomán ott­hon éreztük magunkat. Az ember akaratlanul is ennek benyomása alá került. Úgy gondolom, azt mondották nekünk, hogy nagyon szeretik az Egyesült Államokat és természetesen engem ez nagyon megindított, hiszen amerikai vagyok. Ha én fiatal ember lennék és meghallgatnám a legkülönbözőbb embereket a helyzetről, a kormány képviselőit, az ellenzéket, az üzleti köröket, a munkásszervezetek képviselőit, a tudósokat, na­gyon nagy lelkesedés töltene el országom jövőjét illetően. Azt szeretném, ha részese lehetnék ennek a jövőnek. Találkoztam ma néhány fiatallal. Különböző politikai nézeteket képviseltek, és ők is ilyen lelkesedést tanúsítanak a jövő iránt. Itt akarnak maradni, élvezettel dolgoznak majd a bekövetkező változásokért. Mire alapozza ezt a meggyőződését? — hangzott a következő kérdés. —Arra, hogy az egész világ változóban van. Vessen csak egy pillan­tást Kelet-Europára, a Szovjetunióra, nézzen körül a mi féltekénkén is, Dél-Amerikában, és azt látja majd, hogy a demokrácia előretörő­ben van. Ez azt jelenti, hogy a fiataloknak egyre több esélyük van arra, amit országunkban így nevezünk: a maguk útját járni, kifejezni ön­magukat. így ma minden fiatal embernek neki kell gyürkőznie, dol­goznia kell, meg kell szereznie a lehető legjobb képzettséget - mon­dotta rövid nyilatkozatában George Bush amerikai elnök. (MTI) Bush elnök szerdán délben a Várban a volt Táncsics-börtön amerikai tulaj­donban lévő épületében 12 magyar egyetemistával, illetve Magyarorszá­gon tanuló amerikai diákokkal talál­kozott. A Táncsics utca 9-ben — ahol egy­kor Táncsics Mihályt tartották fogva — a budapesti amerikai nagykövetsé­geken szolgálatot teljesítő tengerész- gyalogosok laknak. A tudósítók elé — túljutván a Bush elnök látogatása alatt szinte már megszokott, kötelező biztonsági vizsgálaton — csodálatos panoráma tárult: a régi épület hatal­mas és kiválóan gondozott udvarából egyaránt látható a Margitsziget, a Du­na, a Parlament és a Lánchíd. Amikor Bush elnök és felesége Pal­mer nagykövet kíséretében megérke­zett ide, először az egyetemisták közé állva — a Parlamenttel a háttérben — csoportkép készült róluk, majd a kerti székeken helyet foglalva kötetlen beszélgetést kezdtek. Mivel a sajtót a fényképezés után távozásra szólították fel, ezért az MTI tudósítója az elnök távozása után a beszélgetésben részt vett fiatalokat kérdezte benyomásaik­ról. Egyikük —- a tudományos fokozatát magyar nyelvészetből Magyarorszá­gon megszerezni kívánó fiatalember arról beszélt, hogy amerikaiként mi­lyen furcsa számára életében először külföldön találkozni személyesen az amerikai elnökkel. A műszaki egyetem egyik magyar hallgatóját nagyon meg­ragadta Bush elnök közvetlensége, amely itt is, miként megérkezése óta szinte minden találkozóján tapasztal­ható volt. A találkozó után Bush elnök kocsijá­ba ült, hogy a látogatás következő szín­helyére hajtasson. Nem sokkal ezután azonban a számtalan gépkocsi ismét megtorpant, s a biztonsági emberek ha­da futott az elnöki autó felé: Bush el­nök a Bécsi kapu térnél megállíttatta gépkocsiját, kiszállt, s a reá váró tö­megben barátságosan kezet rázott so­kakkal az első sorban állók közül. Már visszafelé indult kocsijához, amikor meglátott egy kisfiút, akihez odament, s egy Donald kacsa-jelvény- nyel ellátott kis játékot adott neki. A 7 éves Mező Dániel a váratlan ajándékot egy kicsit megszeppenten mutatta a kö­rülötte állóknak. Az elnök ezután a közgazdaság- tudományi egyetemre indult. • Barbara Bush július 12-én meglátogatta az egyházi kezelésben működő Szent Anna otthont, ahol vak gyermekeket gondoznak. (Folytatás az 1. oldalról.) hogy a világon még meglevő mestersé­ges fizikai és szellemi válaszfalak egy­szer mindenütt leomlanak.” — S ez valóban a vasfüggöny egy darabkája? — kérdezte az elnök a kor­mányfőtől. — Igen, igen, ezt a dobozba foglalt hivatalos tanúsítvány is bizo­nyítja —- hangzott a válasz. Meleg sza­vakkal köszönte meg a figyelmességen túl politikai tartalmat is hordozó emlé­ket az elnök és Baker külügyminiszter, aki hasonló ajándékot kapott. Ezt követően — a programnak meg­felelően — a Parlament egy másik ter­mében került sor Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és George Bush szűk körű megbeszélésére. A találkozó kezdetekor Szűrös Mátyás elmondta: sajnálja, hogy George Bush zsúfolt ma­gyarországi programja miatt most nem találkozhat az Országgyűlés egészével, de valamennyi képviselő nevében is üd­vözli őt itt, az ország házában. A két politikus eszmecseréjét köve­tően George Bush és kíséretének egy része távozott a Parlament épületéből, több amerikai vendég azonban ott ma­radt, hiszen a déli órákban került sor Horn Gyula külügyminiszter és partne­re, James Baker különmegbeszélésére, ezután pedig a két ország képviselői ünnepélyes keretek között szerződése­ket írtak alá. A delegációs teremben tartott kül­ügyminiszteri tárgyalásról távozóban James Baker annyit mondott az infor­mációkra várakozó újságíróknak, hogy Horn Gyulával a nemzetközi helyzettel összefüggő kérdések széles körét tekintették át. így a többi között szó esett a fegyverzetkorlátozásról, be­leértve a hagyományos fegyverzetet és a hadászati nukleáris fegyverek csök­kentésének lehetőségeit. Tárgyaltak to­vábbá a Varsói Szerződés és a NATO közötti kapcsolatokról, és számos, a két ország kontaktusaival összefüggő kérdésről. „A magyar reformok jövőbeni kilá­tásai kitűnőek, mi rendkívül elégedet­tek vagyunk azokkal a gazdasági és politikai változásokkal, amelyek Ma­gyarországon már ez idáig is végbe­mentek” —- mondotta a témával kap­csolatos véleményét összefoglalva a külügyminiszter. George Bush a Marx Károly egyetemen George Bush kora délután a íJlarx Károly Közgazdaság-tudományi Egyetemen mondott beszédet. Az amerikai elnök és felesége szűnni nem akaró taps közepette vonult be az egyetem amerikai és magyar zászlókkal díszített aulájába. A zsúfolásig megtelt csarnokban több mint ezren várták a magas rangú vendéget. Az első széksorokban foglalt helyet Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke és Németh Miklós miniszterelnök felesége­ik társaságában, s ott volt a hazai politikai, társadalmi és gazdasági élet számos vezető személyisége. A meghívottak között megjelentek az Ellenzé­ki Kerékasztal képviselői, s elfogadta az invitálást a diplomáciai testület több tagja is. Az intézet további két termében zártláncú televízió segítségé­vel további ötszázan — elsősorban oktatók és hallgatók követték nyomon George Bush szavait. Csáki Csaba, az egyetem rektora köszöntötte a vendégeket, közöttük az elnök kíséretében lévő személyiségeket. Ezután a kánikula ellenére is frissnek tűnő George Bush lépett a mikro­fonhoz. Megbeszélés Pozsgayval, majd az ellenzéki pártok képviselőivel Egyezmények aláírása A délelőtti program záróakkordjaként a Parlament kupolacsarnokában ünne­pélyes keretek között írtak alá a magyar és az amerikai illetékesek négy, az elnöki látogatás idejére elkészült és formába öntött kétoldalú megállapodást. A két ország közötti légiforgalom megkönnyítése és fejlesztése érdekében szüle­tett polgári légügyi egyezményt magyar részről Derzsi András közlekedési, hírköz­lési és építésügyi miniszter; a magyar—amerikai idegenforgalmi egyezményt — amely az utazási, turisztikai együttműködés szélesítését célozza — Beck tamás kereskedelmi miniszter; a borsodi térség ipari szerkezetátalakítását,. fejlesztését előirányzó szerződést Cravero Róbert, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese; a mezőgazdasági tárcaközi megállapodást pedig Hütter Csaba mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter írta alá. A dokumentumokat amerikai részről Mark Pal­mer nagykövet látta el kézjegyével. Találkozás diákokkal Interjú a Magyar Televíziónak Grósz Károly búcsúztatja munkatársai nevében Kádár Jánost Grósz Károly, az MSZMP főtitkára vesz búcsút egykori munkatársai nevé­ben Kádár Jánostól a KB székházában felállított ravatalnál. E végső tisztelet- adásra pénteken délután, a magyar ál­lami, társadalmi és politikai szerveze­tek képviselőinek koszorúzási ceremó­niája zárásaként került sor tájékoz­tatta Kimmel Emil, a párt helyettes szóvivője szerdán az újságírókat, újabb információval gazdagítva ismereteiket a párt egykori vezetőjének temetéséről, az előkészületekről. Ezúttal is felhívta a figyelmet arra, hogy a szertartás pro- tokollmentes lesz. Bárki személyesen fejezheti ki részvétét csütörtökön 15-től 20, majd pénteken 8-tól 13 óráig a ra­vatalnál, s kísérheti el a politikust utol­só útjára a Mező Imre úti temetőbe. Az elképzelések szerint a Kossuth Lajos tér felől, katonák és munkásőrök dísz­sorfala között közelíthetik meg a rész­vétnyilvánítók a Széchenyi rakparti épületet. Több mint ezren jelezték, hogy koszorút helyeznek el a ravatal­nál. A KB székházába máris nagyon sok virág és koszorú érkezett. A tuda­kozóban felállították Kádár János ki­nagyított képét, s számosán rótták már le kegyeletüket. Kimmel Emil elmondta azt is, hogy a Kerepesi temető Munkásmozgalmi Panteonjánál félórásra tervezik a dísz­őrséget: mintegy másfél százan adóz­hatnak ily módon Kádár János emlé­kének. Eddig 28 külföldi küldöttség jelezte részvételi szándékát. Ezernél több, kézzel és írógéppel írott levél, távirat érkezett itthonról és külföldről a különböző társadalmi ré­tegek képviselőitől, párttagoktól, pár- tonkívüliektől, pártszervezetektől, üze­mi, intézményi kollektíváktól, kifejezve az életmű előtti tisztelgésüket. A további információkból kitűnt, hogy a külföldi sajtó hatalmas érdeklő­désének megfelelően a Bush-látogatás után is működik a Vigadó-beli sajtó- központ: az újságírók itt zárt láncú té­vén követhetik nyomon a végső tiszte­letadás eseményeit. Az újságírók kérdésére Kimmel Emil elmondta: délután otthonában felke­reste Kádár Jánosnét. Benyomásait így összegezte: az özvegyet rendkívül meg- viselte 40 éven át hűséges társának ha­lála, azonban a körülményekhez képest jól érzi magát, s részt vesz a temetésen. A tájékoztató befejezéseként lehető­ség nyilt arra, hogy a tudósítók megte­kintsék a kegyeletadás helyszínét. A KB székházának tágas aulája a gyász jegyeit viseli: fekete drapéria borítja a falakat, a galéria oszlopait. Középen helyezték el az aranyszállal díszített, fekete bársonnyal borított ravatalt, amelyet hat kandeláber vesz körbe. A ravatal előtt felállították a Kádár János kitüntetéseit tartalmazó vörös párnákat, s a háttérben több sorban tuják zöldellnek. Csütörtökön kora délután ide helyezik el a Kádár János földi maradványait tartalmazó kopor­sót. (MTI) JÚLIUS 21-ÉN: Küldöttjelöltek bemutatkozása Tegnap este a GAMF-on ta­nácskoztak az MSZMP kecskemé­ti pártalapszervezeteinek delegátu­sai, akik azt a feladatot kapták, hogy a megyeszékhely kongresszu­si küldötteit megválasszák. A je­lenlévők hosszas vita után úgy döntöttek, hogy mindazok, akik a városi pártbizottság — lapunkban is megjelent — felhívása alapján vállalják a küldötti megbízatást, július 21-én 17 órakor a GAMF- on ismertetik programjukat, néze­tüket a delegátusok és az érdeklő­dő párttagok előtt. A választások előkészítésére héttagú intézőbi­zottságot választottak. Ez a bizott­ság tesz majd javaslatot a jelöltek számától függően további bemu­tatkozó találkozások szervezésére is. Kecskemét kilenc, a városi párt- bizottsághoz tartozó községek egy küldött választására jogosultak. A környező települések delegátu­sai ma üléseznek ugyané témában. UNIVER ÁFÉSZ KONTRA PETŐFI NÉPE A Legfelsőbb Bíróság szerint is: az újságíró igazat írt Ki hitte volna, hogy az Univer Áfész olyannyira köti az ebet a karóhoz, hogy miután a Bács-Kiskun Megyei Bíróság elutasította a sajtó-helyreigazí- tási kérelmét a Petőfi Népével szemben, a Legfelsőbb Bíróságon tovább keresi az igazát. Ám nézzük előbb, hogy miért tá­madt a nézeteltérés. Lapunk egyik új­ságírója, Pulai Sára tavaly októberben közreadta Jávorka Imre, az orgoványi ABC-áruház eladójának történetét. A többszörösen elismert 51 éves férfit 1988 szeptemberében átirányították a kecskeméti városközponti üzletbe. Csakhogy ő ezzel nem értett egyet. A kecskeméti Munkaügyi Bíróság pe­dig helyt adott követelésének: jogsza­bályba ütközőnek minősítette az Áfész intézkedését és az eladó ugyanabba az üzletbe és munkakörbe való visszahe­lyezése mellett döntött. A történet azonban nyúlt, mint a rétes, így több írásunk született az eset újabb és újabb fejleményeiről. Azonban az Univer Áfész az idén március 15-én megjelent, Lezárult a Já- vorka-ügy című cikk miatt a Bács- Kiskun Megyei Bírósághoz fordult saj- to-helyreigazítási kérelemmel. Az első tárgyalás után, csupán már egyetlen mondatban talalt kivetnivalót: „Á 301. számú orgoványi ABC-ben egymást váltották a vezetők, és mindazokat va­lamilyen módon — hasonlóan Jávor­kához— eltávolították, akiknek a visz- szaélésekről tudomásuk volt, vagy ar­ról szóltak.” Ám közben folyt a munkaügyi bíró­ságon Jávorka tárgyalása, valamint a beérkezett olvasói levelek így a volt üzletvezetők és dolgozók észrevételei —- miatt egyre inkább kiteregetődött a szennyes, vagyis bizonyossá vált, hogy mégsem volt minden rendben ebben az üzletben. A leltárhiányok nem mentek ritkaságszámba, az édesapjának keve­sebbet számláló pénztárost nem vonták felelősségre és annak sem volt különö­sebb következménye, hogy egy szenny­vízszippantás alkalmával a csatorna csatlakozásánál nagy mennyiségű húst találtak. Egy esztendő alatt a kétszáz­ezer forintot is elérte a leltárhiány az üzletben. A Bács-Kiskun Megyei Bíróság első fokon elutasította az Univer Áfész saj- tó-helyreigazítási kérelmét, á felsora­koztatott bizonyítékok láttán. Megál­lapította, hogy a munkaügyi bíróság peranyaga, a szerkesztőségbe érkezett levelek és a leváltott Csikós Imre (a volt hajdani és hasonló körülmények között elküldött vezetőjének) nyilatko­zata alapján joggal alakulhatott ki az újságíróban az a meggyőződés, hogy visszaélések történtek az orgoványi üz­letben. Csakhogy ezt az ítéletet az Univer Áfész nem fogadta el, és a Legfelsőbb Bíróságra benyújtotta fellebbezését. Jú­lius 12-én dr. Solt Pál tanácsvezető bíró azzal a kérdéssel fordult a peres felek­hez, hogy fenntartják-e keresetüket? Dr. Gyifkó Árpád, az áfész jogtanácsosa igennel válaszolt és indoklásképpen részrehajlónak, a valóságnak nem meg­felelőnek minősítette a szóban forgó cikket. Érvei között szerepelt, hogy Pu­lai Sára nem tett említést a sorozatos lel­tárhiányokról, pedig ez az elbocsátások sarkalatos pontja. A kollektív szerző­désben ugyanis egyértelműen benne áll, hogy ilyen esetben meg kell válni a dol­gozótól. A bökkenő csak az, amint az alperes Petőfi Népét képviselő dr. Feld- májer Lívia mondotta is, hogy erről az újságíró nem feledkezett meg és jól ol­vashatóan közre is adta. Egyébiránt pe­dig Csikós Imre volt üzletvezető, Kiss Tóth Endre ügyvezető vallomása és a beküldött levelek is a visszaélések tényét támasztják alá. A Legfelsőbb Bíróság dr. Solt Pál ítélőtanácsa nem találta indokoltnak az Univer Áfész fellebbezését, helyben hagyta az első bíróság ítéletét, annyi kiegészítéssel, hogy ennek a tárgyalás­nak a költségeit is az áfésznek kell vi­selnie. Pontosította az ítélet indoklását. Eszerint ezt a néhány sort nem lehet újságírói véleménynek tekinteni, mert a felsorakoztatott megállapítások va­lósnak bizonyultak. Aztán szóról szóra „kivesézte” a per tárgyát képező bekez­dést. Hangsúlyozta: igaznak bizonyult, hogy a társadalmi tulajdonnal visszaél­tek, a dolgozók közötti viszony elmér­gesedett, és ennek egyszerű következ­ménye volt a fluktuáció. Azt sem Pulai Sára találta ki, hogy egymást váltották a vezetők és kiadták azoknak az útját, akik tudtak a visszaélésekről. Tehát a Petőfi Népe kontra Univer Áfész per­ben győzött az igazság. Ám úgy látszik, nem csak a más por­táján, de a magáén söpröget az áfész. No, nem nagy port keverve. Mert bár az igen összekuszálódott ügy során las­san már ott tartunk, hogy nem tudjuk, hogy annak lopták-e cl a kabátját, aki­ről szó van, vagy ő a másét, de közben azért az is kiderült, hogy ismét ajtót mutattak Jávorka Imrének, az eladó­nak. Ő pedig újra megkezdte kálváriá­ját a Munkaügyi Bíróság és az áfész között. Szóval: még mindig nem mond­hatjuk nyugodt lelkiismerettel, hogy győzött volna az igazság? Bencze Andrea

Next

/
Thumbnails
Contents