Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-12 / 162. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 12. Mozgóképe(se)k felelőssége Mozgóképek százai és ezrei osztogatják a „recepteket”, valóságos „szakmai oktatást” adnak a legijesztőbb kegyetlenségekről, rémségekről. Krimik, horrorok, a legrafináltabb embertelenségek, durvaságok, rettentő gyilkosságok sorjáznak a nehéz valutáért beszerzett mozi- és tévéfilmek kockáin, valamint az illegális forgalomban pergő videoszalagok tízezrein. A mozgókép hatása óriási, szinte felbecsülhetetlen. Nem véletlen, hogy amióta csak létezik, igyekeznek is a tömeghatás szolgálatába állítani,- akár a direkt módszereket felhasználó dokumentumfilm eszközeivel, akár közvetve, játékfilmben kínálva a mondandót. Minden film hat valami módon. (Film alatt itt és egész gondolatmenetemben a mozgókép minden megjelenési formáját értem, tehát a moziban és a tévében láthatóakat, meg a videóra alkalmazottakat egyaránt.) A látszólag politikamentes film is hat valami módon, mert bemutat és irigylésre érdemessé tesz, vagy elítéltet egy életforma-jelenséget, egy-egy apró, az adott társadalomtól el nem választható mozzanatot. A kaland- lilm nézője a filmhős sikereiben éli át a maga sikervágyát, s közben örül, hogy helyette valaki más ver rekszik, és esetleg kapja is az ütlege- ket. Persze, a kényelmes moziszékből ez veszélytelen. Ám a példák sokszor rosszabb hatást is gyakorolnak. A kung-fu-filmek jelentkezésekor hamarosan leheteti látni két lábbal mellen rúgott áldozatot, a filmekről eltanult fogások szenvedőit. Megjelent a filmek mintájára a megfélemlítő külső, az ijesztő öltözet, egy időben szerepet kapott még a fegyvernek minősülő nuncsa- ku is. Stallone után most Schwarzenegger a bálvány,' az ő látványos kalandjai a példamutatók. Azt persze kevesen gondolják végig, milyen precízen begyakorolt műverekedéseket látnak, hogy a korszerű filmtechnikának mennyivel több szerepe van a látvány borzalmasságában, mint a szereplők többségének. Amikpr pedig ezeket az életben utánozni próbálja a rajongó néző, ott hiányzik a film trükktechnikája, ott sérülés van. Testi és lelki sérülés egyaránt. Napjaink mozgókép-választékában a kegyetlenség, a rémisztgetés, a durvaság dominál. A televízió filmprogramjaiban is a kelleténél nagyobb helyet foglal el, a mozik kínálatában már régen domináns szerepet játszik, a felmérhetetlen videóforgalomban pedig - becslések szerint még rosszabb a helyzet, mint a mozikban. A művészi értékű, gondolatokat is adó, intellektuális élményt kínáló film, és a durvaságot, kegyetlenséget propagáló filmipari készítmények aránya a mozikban egyenesen ijesztő. (Aki netán kételkedik ebben, csak nézze meg a napi moziműsorokat.) Az amerikai filmipar tucattermékei, a horror, a krimi, a kaland-, az ál- western és egyéb hasonló mozidarabok ellepik és beszennyezik a magyar mozivásznakat, kiszorítva onnan a nagymúltú és igen magas szintű európai filmhatalmak olaszok, franciák, skandinávok stb. értékes műveit is. Peregnek az értéktelen, csak időtöltést szolgáló, ám veszedelmes hatású mozidarabok számolatlanul, hintik a szellemi konkolyt. A filmek hatásáról szólt a televízió egyik Stúdió ’89 műsorában Szabó István, a mindeddig egyetlen magyar Oscar-díjas játékfilm alkotója. Számot adott Európa legkiemelkedőbb filmalkotóinak újabb akciójáról: Ingmar Bergman elnökletével megalakították az Európa Filmtársaságot, hogy nyomatékosan felhívják a figyelmet a filmalkotók, általában a mozgóképeket teremtő művészek felelősségére a társadalom iránt. A mozgókép és a mozgóképesek felelőssége szinte felmérhetetlen Európában: a maguk művészi eszközeivel kell az emberiséget szolgálniok, küzdeniök azért, hogy a mozgókép ne legyen és ne lehessen a rossz, az embertelen, a kegyetlen propagálója, és az értéktelen amerikai gyártmányok uralma szűnjön meg Európában. Bergritan, Szabó, Fellini és a többiek a mozgókép felelősségét átérezve a társádalom szellemi védelmére szövetkeznek. De a forgalomban lévő, és tíz- és százezrekhez eljuttatott mozgóképek nagy hányada még terjeszti a szellemi mocskot, végzi a szellemi környezetszennyezést. A primitív gyilkos a filmről tanult módszerrel gyilkol, egy új filmforgalmazási vállalat képVikélöje meg a tévé nyilvánossága előtt közli, hogy az ő cégük gazdasági vállalkozás, s mint ilyet, csakis a gazdaságosság vezérelheti. A mozgókép felelősségét úgy látszik - nem ismeri. Benedek Miklós KÉPERNYŐ Tótszer dahely— Zalakomár—Karapancsa Ha élne boldogult földrajztanárom, igazolhatná: jó tanítványa voltam. Családi könyvtárunkban főhelyre kerültek a földtani könyvek, az útleírások, országismertetők. Pironkodva vallanám be neki: hosszú ideig sejtelmem sem volt arról, hogy szép honunkban merre keressem Tótszerdahelyt vagy Ka- rapancsát. Pacsáról se hallottam. Az elmúlt vasárnap tudtam meg, hogy szép, gondozott labdarúgópályája van a dunántúli községnek. Tótszerda- hely és Zalakaros múltjába, jelenébe is belekukkanthattunk néhány százezren a Csepü, lapu, gongyola II. elődöntőjének jóvoltából. Tetszik ez a játékos néprajzihelytörténeti vetélkedősorozat! Tetszik, mert e kis falvakban még komolyan veszik a játékot. A jó szereplés közügy. Meg akarják mutatni a világnak, hogy van mivel büszkélkedniök. Ügyes, riportert fogtak ki. Mindent tudni akar, gondolkodtat. Egyik-másik elnevezés eredetét éppen a vetélkedő ösztönzésére derítették ki a helybeliek. A jóízű versengésért, a sorozatért nemcsak a tótszerdahelyiek és a zalakomáromiak érdemeltek sok köcsögöt: a jó ügyet jól szolgáló televíziós stáb is. Még hangosabban dicsérném a sorozatot, ha egy kicsivel többet mutatnának a mai faluból, a falu átalakulásáról is. Se halász, se vadász, se nagyfőnök nem vagyok, így csak hírből ismerem Karapancsát. Tudom, szívesen látogatták párt- és kormányvezetők, mert bőséges vadállomány várta a puskásokat. Ismerem történetét is, így érdeklődéssel néztem Juhász Előd kedvelt magazinját. Jó szokásához híven az országjáró Zenebutik bemutatott néhány együttest a „környékből”, fölhívta a figyelmet a település, a vidék bizonyos kulturális értékeire. Okosan gazdálkodtak az ezúttal is kevéske idővel: sok mindent fölvillanthattak. Régen túl vagyunk azon az időn, amikor egy-egy városban a nagyharangot is megkongatták, ha tévések érkeztek. A helyi tanács sem hálálkodik csupán a képernyős megjelenítésért. Csak akkor örvendeznek a tévének, ha fontosat, kedvcsinálót vagy éppen igaz- ságtisztázót mond el az adott városról, településről. A vasárnapi Karapancsa-müso- rokon onnan közvetitették a Ki nyer ma a képernyőn? című vetélkedőt is - érződött készítőik ügybuzgalma. A rendező, a szerkesztő, az operatőr, a világosító is jól érezte magát a Duna-parti vadászparadicsomban. Honnan tudom? A látottakból, az elhangzottakból. Ezért sikeredett ilyen jókedvűvé a vasárnap délelőtti kirándulás. * Szegény színészek.. Gaál Béla rutinja sem tudott életet lehelni Vad- nai Andor elszomorítóan gügye történetébe. Az 1937-ben forgatott Hotel Kikeletben olyan kiváló művészek szenvedtek, mint Tőkés Anna, Páger Antal, Kabos Gyula, dr. Palló Imre, Uray Tivadar. Tették, amit tehettek, de a semmiből ők sem tudtak valamit csinálni. H. N. 17 zen a nyáron nyolcadik alkalommal szervezték meg a nyelv irápt leginkább érdeklődő megyei középiskolás diákok számára Ti- szakécskén az orosz nyelvi tábort. A három mozgalmas hét alatt a tanulás mellett bőven jut idő a szórakozásra is. A szabadidős foglalkozások részleteiről már a diákotthon előterében elhelyezett faliújságok tudósítják a látogatót. Az izgalmasan összevágott képmontázsok, az egymás szájához (a képújságok mintájára) szerkesztett vicces szövegek árulkodtak a jó hangulatról, mielőtt még a tábort vezető Bajkai Mária tanárnővel elkezdtük volna a beszélgetést a munka körülményeiről, a legfrissebb eseményekről. Először arról kérdeztem, hány gyerek érkezett a július közepéig tartó programokra? • Mindenkit felderít a faliújság. (Tóth Sándor felvételei) OROSZ NYELVI TÁBOR TISZAKÉCSKÉN Ismét indulnak a trojkák —- A tavalyi csúcslétszámVnal szemben idén „csak” nyolcvanon vagyunk, ebből negyvenen középiskolások, huszonhat többségében harmadéves - egyetemista érkezett a Szovjetunióból, a többiek pedig szovjet és magyar tanárok. — Milyen a táborban egy átlagos nap? A sokféle kirándulás, társadalmi munka, sportolás közé ékelt nyelvi foglalkozás a reggeli után általában daltanulással huszadik századi költészet estje, a mese- est vagy a mozival, videóvetítésscl záruló szakácsverseny. Milyen koncepció szerint illeszkednek ezek a programba? Fontos követelmény, hogy a diákok együtt töltsék a szabad óráikat is, ami a legkiválóbb lehetőség az élő beszéd gyakorlására. Köztudomású, hogy a tábor nemcsak a nyelvtudás elmélyítését tűzte ki célként, hanem a kultúrák kölcsönös megismertetését, barátságok életre hívását is. Nagy sikere volt legutóbbi rendezvényünknek, melyen népszerű szovjet dalokat dramatizáltak s vittek színre diákjaink. Nagyon készülnek a közelgő álarcos bálra is, sokan már kész jelmezeket hoztak magukkal. — A szovjet egyetemisták milyen felkészítéssel érkeznek? kezdődik. Ezt követően magyar nyelvtanár irányítása mellett átveszik a diákok az aznapi szavakat, főbb kifejezéseket, majd egy újabb óra keretében megkezdik az. építkezést erre az anyagra. Gyakoriak a közkedvelt „trojkafoglalkozások”: e kis csoportokat egy szovjet egyetemista és egy vagy két magyar diák alkotja. A legkülönfélébb többnyire kötetlen -r- körülmények között aktivizálják aztán a tanultakat. Táborunk egyik legnagyobb előnye, hogy sok beszédgyakorlatot tesz lehetővé. A tanulás este ismétlőórával, szituációs játékokkal zárul. Persze nincs két nap, amely tökéletesen egyforma volna. — Hosszabb felkészülést igénylő házi programok, több műsoros est is olvasható a munkatervben, a többi között a Jutalom vagy büntetés? Pszichológus a szünidőről Vakáció. A felszabadult öröm, a pihenés, a kikapcsolódás és a feltöltődés időszaka. A szülőknek azonban gyakran az aggódás napjai. Hosszú a nyár. Csellengő gyerekek az utcákon, a munkahelyeken, a nagymamáknál ... Szükség van-e ilyen hosszú szünidőre? Milyennek kellene lenni az igazi vakációnak? Egyebek mellett erről váltottunk szót Kőtörő Emesével, a kecskeméti II. számú Családsegítő Központ pszichológusával. Ebben az iskolarendszerben, melyben a gyermekre háruló „munkaidő” eléri esetenként meg is haladja a heti 40 órát, szükség van hosszú vakációra. Egy gyereknek elvégre értékeket kell elsajátítania, meg kell tanulnia reagálni a világ dolgaira, pár- kapcsolatot létesíteni, s meg számtalan dolgot. Mindehhez idő, s alkalmas szituáció kell. —- Tehát a szünidő egyfajta lehetőség afeltöltődésre ? A családok egy része úgy gondolja, hogy a gyermek a szabadsága alatt csinálja azt, ami neki jólesik, ami örömet jelent számára. Nem mindig szerencsés ez a fajta s/abadonengedes. hiszen ez egyben némi magára hagyatottságot is jelent. A hatások, ingerek, élmények sokszor megfejtheletlenek, feldolgozhatatlanok egy serdülő számára. Itt van mindjárt a televízió. Sok szülő úgy véli, hogy ha a gyerek ijedtség nélkül nézi végig a filmet, akkor annak semmiféle káros hatása nincs. Ez nem igaz. A feszültség megmarad a gyerekben. A műholdas adások vételével különösen felszaporodtak azok a látványok, melyeket egy gyermek képtelen feldolgozni. Ismerek családot, ahol a vakáciás programok a jutalom vagy büntetés szerepét is betöltik. Mit gondol erről a szemléletről? — A teljesítményorientált szülő gyakran a gyermek bizonyítványától teszi függővé a nyári örömöket. Ez a lehető legrosszabb megoldás. Hiszen így azt a gyereket, aki egész évben rosszul érezte magát az iskolában, kudarcélményei voltak, szorongott, most a négy fal közé kényszerítik. Félreértés ne essék: a jutalomnak a teljesítménnyel arányban kell lennie. A teljesítményt azonban csak az egyén képességeinek ismeretében, ahhoz viszonyítva lehet mérni. Más elbírálás alá kell tehát esnie a lusta gyereknek, mint a nehezen tanulónak. Hogyan kellene tehát telnie a vakációnak ? Mindenképpen jó volna, ha a gyermek maga választhatna ízlése szerint programot, ha lehetősége lenne sokfélét csinálni. Legfontosabb, hogy szűnjenek meg a kötöttségek. Azt, hogy együtt menjen nyaralni az egész család, csak nagyon halkan merem mondani, hiszen ez az esetek túlnyomó részében csaknem megoldhatatlan. A céltalan csellengéssel töltött szünidő nem sok élményt nyújt a gyereknek, a szülőnek pedig csak gondot jelent. A családok egy szűk csoportjánál a gyermek tanulmányi eredményének viszonylag kicsi a jelentősége. Náluk az, iskolába járás lényege inkább a gyermek megőrzésén van: addig sem kell vigyázni rá, jó helyen tudják. Ez a család többnyire képtelen arra, hogy a gyerek fejlődéséhez és a nevelődeshez biztonságos teret adjon. Ezek a gyerekek lesznek a csoportban csellengők, a „kulcsosok”. Nem lehet az ilyen szülőt elmarasztalni, hiszen társadalmi szinten sincs mintánk arra, hogy például miként lehet nyári programokat szervezni. A nyaraltatas, a tartalmas szünidő biztosítása nem lehet csupán a szülő, az iskola vagy egyetlen intézmény dolga. Ezt közösen kellene megoldanunk. G. T. T. —.A nyelv iránt különösképpen érdeklődő egyetemi hallgatók már egy teljes fél évet a táborra való intenzív felkészüléssel töltöttek. Tervezetükre még a gyakorlat megkezdése előtt minősítést is kaptak. A jelentősebb programok minden részletét előre megtervezik, kész forgatókönyvet hoznak minden esztendőben magukkal. De természetesen készülnek az országból, a kultúrából is. Sokuknak a magyar csak egy a választott nyelvek közül, nem egy vendégünk egzotikus afrikai vagy ázsiai nyelveket ís beszél. Mivel huszonhat egyetemista a Szovjetunió nemzetiségeit reprezentálja, a középiskolások különösen sok érdekes, élő információt kaphatnak általuk. így ezekben a hetekben nemcsak a köztársaságok nevét tanulják meg, hanem bizonyosan emlékezni fognak sokáig arra is, mit hozott magával fiatal „tanáruk” például a Balti Köztársaságból, Kazahsztánból vagy éppen Grúziából. — Módosult-e az előző évek gyakorlatához képest a tanulmányi munka? — Az idei legnagyobb változást az új gimnázium jól felszerelt nyelvi laboratóriumának köszönhetjük. Jelena Nyi- kolajevna Barisnyikova, az elsősorban módszertanra specializálódott tanárnő irányításával egyidejűleg két csoport is dolgözhat a teremben. Különlegesen jó szolgálatot tesznek ezek az eszközök a kiejtési gyakorlatok során. A magyar középiskolások közül sokan itt találkoznak először ezzel a lehetőséggel. — A jövőt tekintve nem hagyható figyelmen kívül az általános iskolai oroszoktatás szeptembertől életbe lépő változása, a kötelező oroszórák eltörlése. Ennek ismeretében hogyan tervezik a tábor jövőjét? — Egészen biztosnak látszik, hogy az orosz nyelv iránti érdeklődés átmenetileg visszaesik majd. De azt hiszem, a választás önkéntessége a minőség javulásában is éreztetni fogja majd hatását. Bár az eddigieket illetően sincsenek rossz tapasztalataim: eddig is csak azok a diákok jöttek ide', akik valóban szerették a nyelvet, a volt táborlakók közül sokan tanulmányi versenyek előkelő helyezettjei, és nem kevés azoknak a száma sem, akik már letették a középfokú nyelvvizsgát. S bár nem köny- nyű táborunkba másodszor bejutni, idén annyian jelentkeztek a korábbi résztvevők közül, hogy egy teljes rajnyi ismétlő csoportot szerveztünk számukra. A Szovjetunióból érkezett tanárdelegáció vezetőjeként már tavaly is részi vett a tábor irányításában Nyina Vla- gyimirovna Rizsova, a Lumumba Egyetem tanára. A beszélgetésbe kapcsolódva elmondta, saját tapasztalatai, benyomásai alapján hogyan látja a nyelvi tábor eredményeit és további lehetőségeit, a változtatás irányát. — Rendkívül jónak tartom a tanulmányi programot, melynek eredményeként a gyerekek a fonetikától az élőbeszédig a nyelvtanulás minden szakaszában intenzív munkát végezhetnek. A diákok lelkesedését dicséri, hogy gyorsan, szinte észrevétlen repülnek a nyár, a kánikula kellős közepén is a negyvenöt perces órák. Ami persze azt is jelzi, hogy az orosz nyelvi anyag zsúfoltságát, nehézségét sikerrel oldják fel a beiktatott játékos foglalkozások, szabadidős kiegészítő tevékenységek. Sokat jelent az is, hogy az orosz és a magyar diákok együtt laknak, dolgoznak (legutóbb például barackot szedtek), így egymásra utalva együtt kell megoldaniuk mindennapjaik apróbb problémáit. Ami a tanulmányi munka vázát illeti, bizonyos, hogy változtatni kell a tankönyveken, a teljes tananyagon. Nagyon fontos, hogy minden részlet szinkrónba kerüljék a valóság, a társadalom, a kultúra folyamatos változásaival. Alaposan át kell gondolni, milyen témákat hagyjunk ki, illetve melyek kerüljenek az új anyagba. A jövendő táborok munkájában mindenképpen nagyobb szerepet kell kapnia a nyelvi labórnak, és az ezt irányító módszertan kidolgozása is nagyon fontos. — Tudomásom szerint tavaly esett szó először arról, hogy az új tervek megvalósításához a tábor vezetősége a megyei tanács segítségét is kéri. Ön az egyik támogatója annak a gondolatnak, hogy a megyei tanács művelődési osztálya és a Lumumba Egyetem között szülessék egy, a lehetőségek bővítését szolgáló együttműködési megállapodás. Történt valamiféle konkrét változás az ügyben? — - Még nem, de mi továbbra is készen állunk e kapcsolatfelvételre. A módszertani segítség nyújtása mellett sor kerülhetne tanárok, delegációk cseréjére is. Károlyi Júlia • Jelena Nyiko- lajevna Barisnyikova módszerta- nos tanárnő irányításával a nyelvi laborban. • Program- egyeztetés. (Nyina Vlagyimirovna Rizsova, a szovjet tanári delegáció vezetője és Bajkai Mária tanárnő.) • Reggeli énekfoglalkozás közben.
