Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

1989. július 12. • PETŐFI NÉPE • 5 • Az Amerikai Egyesült Államokban „Az évszázad fotósa" címet elnyert Tóth István ilyennek látta New Yorkot. MILYENNEK LATTA LÁSZLÓ KÁROLY AZ ÚJVILÁGOT? - KECSKEMÉTI NÉV A METROPOLITAN EMLÉKTÁBLÁJÁN - A HÍRŐS VÁROS AMERIKAI KAPCSOLATAI Kideríthető-e valaha, hogy ki hozta a hírt Kecskemétre a távoli új földrészről? A heidelbergi egye­temen tanuló újhitű diákok, nyu­gati és déli vásárokat látogató kecskeméti tőzsérek? Netán a Kis­kunságon átutazó külföldi köve­tek? Azt sem tudjuk, hogy mikor került vidékünkre a kukoricanö­vény, az első amerikai iparcikk, ki kelt át először új világot látni a nagy vízen. Az biztos, hogy a múlt századi magyar szabadságharc hősei közül jó néhányan kerestek és találtak hosszabb-rövidebb ideig menedé­ket az Amerikai Egyesült Államok­ban. Fogadtatásukról, meg­próbáltatásaikról, a mienktől elté­rő életmódról, szokásokról szemlé­letesen beszámolt László Károly, Kossuth kecskeméti származású titkára. Aki később hazatért közü­lük, megpróbált itthon megvalósí­tani egyet s mást a kint látottakból. Az európai vasúthálózat kiépítése, a ten­gerjáró gőzha­jók menetrend- szerű közleked­tetése közelebb hozta a két földrészt. Tud- nivágyó, magu­kat más körül­mények között megmérettetni óhajtó vagy egyszerűen ka­landvágyó emberek is átkeltek az óceánon. Regénye­ket írt amerikai tapasztalatairól a Kecskeméti Lapok első, izsáki származású szerkesztője, Madarassy Lász­ló. Hála a hírős város jó birtokpolitikájának, innen kevesen vándoroltak ki. Akik mentek, többnyire a Az Unra-főmegbízott nem feledte szülővárosát Dollár és gyáralapítás 0 Fordék jöttek volna... 0 Sommer László Máriavárosból 0 Bővülő kapcsolatok pénzszerzés és a gyors visszatérés reményében utaz­tak. Új, nálunk kevésbé ismert vállalkozásokba fek­tették hazahozott pénzüket. A Kecskeméti Gépgyár és Vasöntöde RT-t (a mai kádgyár jogelődjét) részben Amerikából hozott pénzen kezdeményezték a Révész testvérek. A köznép számára a mozi és Amerika egyet jelen­tett. Az Amerikai Egyesült Államokban szerzett pénz is gyümölcsözött az első helyi mozivállalkozásokban. A szenzációkkal hódító filmipar sorra bemutatta a gyorsan fejlődő USA technikai, természeti csodáit, népszerűsítette a vadnyugati romantikát. A Kecske­méten is diákoskodó Korda Sándor és Korda Vince egy ideig az amerikai álomgyárban is dolgozott. Az első világháborút követő forradalmak tevékeny részesei közül js többen kerestek oltalmat, megélhe­tést az Amerikai Egyesült Államokban. Ott is megbe­csült ember lett dr. Hollós József, a megyei kórház névadója, aki az egészségügy korszerűsítésének alap- feltételét a társadalom forradalmi átalakításában lát­ta. Viszonylag kevesen menekültek el Kecskemétről véglegesen a második világháború után. A Csendes­óceán közelében elhunyt Hajnóczy Iván a legnagyobb veszteség. A köztiszteletben álló tanár, irodalomtudós igazán nem tehetett arról, hogy rokonságba kevere­dett Héjjas Ivánnal. Szegénységünkkel magyarázható, hogy az amerikai ipar termékeiből kevés jutott el hazánkba. Még a harmincas években eredménytelennek bizonyultak a Ford cég nagy autó- és mezőgazdasági gépbemutatói. Az 1956 után e tájról (is) új hazát választók közül jó néhányan ma már igen tekintélyes polgárai az Amerikai Egyesült Államoknak. Lapunkban is írtunk például az orgoványi dr. Haraszti Sándor baptista lelkész, misszionárius orvosról, aki az elsők között kezdeményezte az itthon és új hazában élő magyarok kapcsolatainak erősítését. Bush amerikai elnök látogatásának napjaiban igen szívesen emlékezünk a máriavárosi Sommer Lászlóra. Kisgyerekként, 1911-ben hagyta el szüleivel Magyar- országot. Noha csak 1946-ban tért vissza hazánkba, viszonylag jól beszélt magyarul, és ami ennél is fonto­sabb, továbbra is szülőhazájának tekintette honun­kat. ■ ■ ■ Ezért tett meg minden tőle telhetőt, hogy a nemzet­közi segélyszervezet, az Unra alapszabályai ellenére segítse Magyarországon az élet újraindítását, enyhítse Sajnos a következő hideg télben hazatérő Sommer család szomorú emlékekkel távozott honunkból. Ki­rabolták a nagy hóban elakadt autójukat. Szeretnénk hinni, hogy Sommer László elfeledte ezt a kínos, nem biztos, hogy magyar állampolgárt terhelő incidenst, ha — reméljük — él még. A nyolcvanas években új szálakkal gyarapodtak kishazánk, megyeszékhelyünk amerikai kapcsolatai. A Kecskeméti Szikrai Állami Gazdaság, az Alföldi Cipőgyár és több más üzem, vállalat, gazdaság pró­bálkozott több-kevesebb sikerrel amerikai exporttal. Mi, újságírók is tapasztalhattuk, hogy napjainkra mennyire összezsugorodtak a távolságok. Többször is előfordult, hogy cikkeinkre az Amerikai Egyesült Ál­lamokból érkezett hozzászólás. Talán e vázlatos áttekintést is kiegészíti valaki az USA-ban élő volt kecskemétiek, Bács-Kiskun me­gyeiek politikai, gazdasági, kulturális sikereinek is­mertetésével. Kíváncsiak volnánk arra például —, hogy miként került a Metropolitan opera leghíresebb támogatóit felsoroló márványtáblára a kecskeméti Szappanos Endre építész neve? Ki tudja, hogy New York legmagasabb vasbeton vázas épületének statikai tervét az 1892-ben Kecskeméten született Pécsi Eszter készítette 1960-ban? Heltai Nándor A KILÁBALÁS MÓDJÁT KERESI A CSIKÉRIAI TSZ Csigaháton — expressz tempóban Hétmilliós veszteséggel zárta a mült évet a Csikériai Új Kalász Tsz. Az aszálytól a muszályig (bruttósítás és adó) sokféle bajt sorolnak a pénzügyi egyensúly megbomlásának okaként, amihez még jócskán hozzájárul a korábbi évtizedek laza fegyelmü gazdálkodása, s maga az a tény is, hogy a határ mentén, távol a városoktól ökonómiai szempontból „szélcsendes" ez a vidék. A föld viszont nagy átlagban igen jó, a 30 aranykoronás táblákon lehetne eredményesen termelni. A korábbi szőlőtelepítési kampány pél­dául itt ma erősen visszaüt, volt 120, van még 72 hektár szőlőültetvény, amitől szenvednek. Olyan részekre került ugyanis a szőlő, ahol gyenge a homok és fagyzu­gos a terület. A mintegy 30 hektáron ki­lenc évvel ezelőtt duggatott fajták eddig még nem hoztak termést. A takarmány­termelésre alkalmatlan vidékeket szőlővel akarta hasznosítani az akkori vezetés, mondván, ez a növény mindent kibír. Té­vedtek, lyukas zsákba dobálták a pénzt. A talaj tárcsázásától a növényvédelemig évente elvégeztek minden munkát, semmi haszon fejében. Ki kell vágni az ültet­vényt, határozták el. Ötven után most még 30 hektáron kerül erre sor. Ami vi­szont menthető — s ez a támrendszer — megmentik, sőt hasznosítják is. Háztáji haszonállat lehet a csiga? Amikor azon gondolkodtak, mit csi­náljanak a faoszlopokkal, az elnök, Ig- nácz László az egyik folyóiratban felfigyelt a csigatenyésztéssel foglalkozó cikkre. Eb­ben arról is szó volt, hogy ehhez faoszlo­pok kellenek. A folytatásról a következő­ket mondja: Felkerestem a Hungarohélix Kft-t, amely a csigatenyésztés szervezője, és rész­letesen tájékozódtam. Meghívtam Csikéri- ára a kft vezetőit, és számba vettük lehető­ségeinket. Sok minden kiderült, az is, hogy a csigatenyészkertek kialakításához kerítés céljára kiválóan használhatók a faoszlo­pok, melyeket a kiselejtezett szőlőkből mentettünk ki. A csigatenyésztéshez van mélyfekvésű területük, amelyet már ki is jelöltek Geb­hard Jánosssal, a milánói Euro-Hélix .ma­gyarországi képviselőjével, ugyanis a kft magyar—olasz vegyes vállalat. Az üzlet létrejött, a szerződést aláírták, és szeptem­berben megkezdődik a csigatenyésztés. A közönséges magyar éticsiga nagy ér­ték olasz honban, meg még másutt is, ahol az Ínyencek kedvence a rák, az osztriga, a kagyló, a tengeri uborka és társai. Évente növekszik a hazai csiga exportja, a gyűj­tőktől kilóját 65 forintért vásárolták fel az idén a magyar kereskedők. Biológusok, természetvédők vészharangot is kongat­tak, mondván, a jó haszon miatt akkora a csigagyűjtő kedv, hogy a természetes állomány néhány év múlva kipusztul. A tenyésztéssel e helyzetet el lehet kerülni. A mostani számítások szerint 20 tonna csiga nevelhető fel egy-egy hektáron, ami több mint egymillió forint árbevételt hoz a vállalkozónak. A csikériai tsz háztáji állatnak szánja a csigákat, úgy tervezik, hogy a tenyész- anyagot „termelik meg” a közösben, és tagjaik 200-300 négyszögöl területen neve­lik fel a szelíd, házias „jószágokat”. Fű, kerti és konyhai zöldhulladék szerepel a takarmányreceptben, és lehet, hogy még más is — arról nem beszélve, hogy vélhe­tően e háztáji állattartásnak ugyancsak vannak mesterfogásai, titkai — amiket majd a szaktanácsadóktól tudnak meg a vállalkozó gazdák. Számítgatták már, mi­be kerül a csiganeveléshez szükséges beru­házás — például speciális kerítésháló is kell, el ne kóboroljanak a jámbor jószá­gok — s úgy kalkuláltak: egyszeri 50 ezer forint befektetéssel hosszú évekre megold­ják a „csigaistálló”-építést. A csiga iránti külföldi igény most zenit­jén áll, s mivel az olaszok ízlése szerint a magyar csiga íze és zamata a világon a legjobb, nem kell attól tartani, hogy hazai közétkeztetőkbe kényszerülnek feltálalni e nemes csemegét... Hacsak minden magyar kerttulajdonos paprika, paradicsom, szőlő és kajsziba­rack helyett nem kezd csigatenyésztésbe. A jó piac (és ár) megtartása önkorlátozást követel. Ebből is csak annyit szabad és (érdemes) tenyészteni, amennyire szerző­dést lehet kötni. A „partizán-módszerek” károkat okoznak mindenkinek, nem vol­na jó, ha néhány év múlva csiga-túlterme­lési válságtól zengene az ország. Földet bérelne egy olasz Az Euro-Hélix cég tulajdonosa, Walter Bello — mellesleg egy szállodalánc-tulaj­donos család feje, aki a szállodák élelmi- szeralapanyag-ellátását szervezi — ugyan­csak átrándult a csikériai szövetkezetbe. Azzal a meglepő ötlettel állt elő: bérelne földet a szövetkezettől, és ő ott megtermel­tetné, amire szüksége van. Hazájában Walter Bello úr nem tud földet venni — magyarázza a tsz-elnök az olasz partnertől hallott indokok alapján a bérleti ajánlat hátterét—rettentő drága, és földbérlethez sem lehet hozzájutni. Mi be­ruházásra, veszteségeink miatt, képtelenek vagyunk, fejlesztéshez sincs pénzünk, ezért az olasz vállalkozó földbérlet-ajánlata jól jönne nekünk. Csak lehet-e földet bérelnie külföldi­nek? Bérbe adható-e neki a föld? Vagy inkább kft-t kellene a földhasználatra ala­pítani? Ezek a gondolatok foglalkoztatják a szövetkezet vezetőit. Nekik gyakorlati­lag mindegy, mit termelnek a tsz szántó­földjének egyharmadán, 500 hektáron, aminek hasznosításáról szó van az olasz üzletemberrel. A lényeg, hogy a tagság foglalkoztafása jobb legyen,, a jövedelme­zőség és a nyereség nőjön, és a termelvé- nyek értékesítésével ne kelljen bajlódniuk. Ugyanis Walter Bello úr csak vezényli a termelést, esetleg szaporítóanyagot hoz, s ahhoz, hogy megtermeljék a szállodák alapanyag-szükségletét, a csikériaiak munkaerejére, szaktudására van szükség. Akár búzát, paradicsomot, akár napra­forgót termesztenek, amire egyébként a partnernek igénye van. Ezek nem különle- . gességek—nem úgy, mint a csigatermesz­tés. Az már eldőlt, kft-t nem tudnak alakí­tani, a szükséges tőkét nem sikerül össze­hozni. A bérlet a járható út, ha... A csi­gatéma hozta az újabb üzleti lehetőséget, de nem lennének boldogok, ha csigaháton haladna tovább a bérbeadás engedélyezé­sének ügye. Válaszra várva Eddig még senkitől sem kaptak határo­zott választ arra, hogy külföldi bérelheti-e a földjüket — de az is meglehet, hogy mivel deklaráltan önálló a szövetkezet, ezt maguk eldönthetik. Mert nincs — leg­alább is nem látszik - ebben semmi kivet­nivaló, mindkét fél jól jár, s a tulajdonfor­mán sem esik csorba öt évre szóló földbér­leti szerződés miatt. Azzal pedig, hogy gép- és szállítási szolgáltatást is ad ehhez a tsz, még újabb bevételt (és gépkapacitás­kihasználást) ér el a gazdaság. Ugyanak­kor a munka- és szervezési kultúra, a mi­nőségi igényesség nyugat-európai szele is besurranna a déli, határmenti tsz-be. Csabai István LENGYEL AUTÓGYÁRTÁSI TERVEK A titokzatos X—1/79 Bielsko Biala dél-lengyelországi város, 180 ezer lakossal. Látnivaló nem sok akad errefelé. Annyit kell tudni, hogy itt és a közeli Tychyben az FSM — Fabryka Samochodow Malolitrazowych — gyáraiban készül az egyik legnépszerűbb kisautót a P 126 Fiat. 1985-ben már kétmillió kiskocsi került le a két üzem gyártósorairól évente, és jelenleg 19 országba exportálják a lengyel—olasz miniautót.. Két üzem, két stílus A két gyár merőben különbözik egymástól. A bielskói felszerelései, gyártósorai a hagyományos tech­nológiával dolgoznak, ez a gyár lát­ja el a szocialista piacot. Mintegy 22 ezren dolgoznak a gyárban, hi­szen az FSM minden évben tobor- zóakciót tart a városban, illetve a környező falvakban, településeken. Egy műszakban, a karosszériaele­mek kiprésclésétöl kezdve a végle­ges összeszerelésig, 120 autó készül el. A gyáron belüli kisebb üzemek­ben készülnek a különböző mecha­nikus részek, a kormánymű, a fék­rendszer, a tengelykapcsoló. A ty- chyi gyár a torinói üzem mintájára épült, automata gépsorokkal, szá­mítógép-vezérléssel, robotokkal. Itt készülnek a nyugati exportra kerü­lő 126-osok, a próbaszériának szá­mító vízhűtéses, süllyesztett moto­rú BIS-ek. A termelés három mű­szakban zajlik és egy műszakban 240 autó kerül le a gyártósorról. Tychyben van a motorblokkgyártó és a fényezőüzem is. A két gyár termelését a környéken működő huszonegy üzem segíti, alkatrész- gyártással, elemek összeszerelésé­vel. A gyárakban, a gyártósorok mellett dolgozók másfél óránként 10 percet pihenhetnek. Ezt az időt eigarettázásra, kávézásra, étkezésre is felhasználhatják, de ennél egy perccel sem többet. A gépsorok mellett asszonyok, férfiak, fiatalok állnak, és szinte egybehangzóan mondják: bár nehéz munkát végez­nek, még mindig jobb. mintha más­hol keresnék a megélhetésre valót. Részben azért, mert az FSM-gyár az egyik legjobban fizetett munka­hely, részben pedig azért, mért a gyárnak több saját szállodája — munkásszállója — van, s így a la­kásra sincs gond. Színek és számok Az új autó Lengyelországban is nagy kincs. Nem hittem a fülem­nek, amikor a P 126 Fiat hazai árá­ról és a gépkocsiellátásról tájékoz­tatlak vendéglátóim. Egy kis Polski ára 1 millió 880 ezer, míg a nyugati exportra készülő vízhűtéses kis­autó, a BIS 2 millió 700 ezer zloty. Már amikor a lengyel állampolgá­rok hivatalosan hozzájutnak. Mert Lengyelországban nem létezik gép­kocsi-előfizetés. Marad tehát a fe­ketepiac. Igaz, ott mindkét kocsití­pus dupla áron, de legalább kapha­tó. Hogy a feketepiacon miként van dollárért vagy zlotyért autó, az rej­tély. Mindenesetre a jövőben meg akarják szüntetni a vásárlók kiszol­gáltatott helyzetét, de ahhoz még sok mindennek változnia kell. Úgy tervezik, hogy 1992-től már hivata­losan elő lehet fizetni kis Polskira és várhatóan egy évnél nem kell töb­bet várakoznia a vevőnek, mivel évente hatszázezer P 126-ossal eleve a hazai piacot látják el. A Mogürt egyébként tizenöt éve vevője az FSM-nek és évente mint­egy 90 ezer kis Polski szállítására köt szerződést. Igaz, ez a megálla­podás sajátos szocialista egyezség, mivel nincs rögzítve egyetlen szállí­tási határidő és az autók színválasz­téka sem. így aztán akkor és olyan színben szállítanak a lengyelek, amikor nekik tetszik, a lényeg az, hogy év vége előtt az ígért mennyi­ség megérkezzen Magyarországra. Ismét olasz modell Két évvel ezelőtt döntöttek úgy az olasz és a lengyel szakemberek, hogy 1990-ben egy új kisautóval je­lentkeznek nemzetközi piacon. Az új kisautóból jelenleg két darabot tesztelnek Lengyelországban és még csak gyártási száma van: X— 1/79. Amit tudni lehet az új modell­ről, az a következő: 700 köbcentis, háromajtós, vízhűtéses, elsőkerék- meghajtású, kis fogyasztású, a kör­nyezetvédő igényeknek minden vo­natkozásban megfelel. A kísérleti szakaszban a Fiat cég szakemberei irányítják a munkál, rögzítenek minden adatot, észrevételt, s a leg­kisebb gondnál konzultálnak a to­rinói gyár illetékeseivel. Ez a kis­autó konkurál majd a japánok kis fogyasztású autóival, már csak azért is, mert ez a modell nem ha­sonlítható sem a BIS-hez, sem a P 126-oshoz. A tervezők véleménye szerint ha megjelenik az autópia­con, ámulatba ejti majd a szakem­bereket, minden esély megvan arra, hogy az X—1/79 — ennél tisztessé­gesebb nevet is kap majd — meghó­dítsa a világot. Az új kocsit, az X—1/79-et Ma­gyarországra is exportálják és erről már folynak tárgyalások a Mogürt illetékeseivel. A magyar autósok a kis Polskit továbbra is vásárolhat­ják, mivel a gyártásával nem állnak le, hanem korszerűsítik. Ennek je­lei: a kormányműbe helyezett önin­dító, a hátsó fűthető ablak, a dina­mó felcserélése generátorral. Arról is tárgyalnak, hogy a magyar válla­latok — csakúgy, mint a P 126 ese­tében kooperációval bekapcso­lódnának az új modell alkatrész- gyártásába is. Ez esetben még több új olasz ....lengyel kisautó kerülne M agyarországra. (MTI-Press) Török Ferenc a nélkülözést. A második világháború pusztításai, az itt harcoló, majd itt állomásoztatott hatalmas szovjet kötelékek, a szigorú jóvátételi kötelezettségek szinte "kibírHafáflánül nyomasztották a lakosságot, jól jött minden'' segítség. Tóth László köszöntötte 1946 áprilisában az Unra magyarországi főmegbízottját, Sommer Lászlót a kecskeméti városházán. „Győzött a szív és humá­num” — tudatta beszédében a magasrangú diploma­ta, és így a vesztes Magyarország is számíthat a se­gélyszervezetre. Csakhamar megérkeztek az első se­gélyszállítmányok. Az Unra adott felszerelést az Izsá­ki úti kórházi pavilonba. Vasútvonalainkon feltűntek a fillérekért vásárolt amerikai mozdonyok, az ország­utakon pedig a kilóra eladott katonai autók. Számosán látogatták Kecskeméten az Amerikai— Magyar Közművelődési Egyesület rendezvényeit. Az egyik színházi irodalmi esten Sommer László, az egye­sület társelnöke is felszólalt. 1946 szeptemberében magánemberként szeretett volna körülnézni szülővá­rosában. Itt tudta meg, hogy éppen aznap látogat Kecskemétre Tildy Zoltán köztársasági elnök, aki természetesen társaságába hívta az amerikás magyart. Este a 200 terítékes, egytálételes „díszvacsorán” maga Tóth László polgármester húzta az egykori máriavá- rosi Sommer László fülébe a vendég kedvenc nótáját: „Nékem olyan asszony kell. . .” A kitűnő teniszjátékost a KAC díszelnökévé vá­lasztotta, a városi tanács ünnepélyesen köszöntötte.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents