Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

1989. július 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Kedden befejezte magyarországi láto­gatását az ausztrál parlamenti küldöttség, amelyet Kerry Sibraa szenátor, az ausz­trál szövetségi parlament szenátusának elnöke vezetett. A Ferihegyi repülőtéren a küldöttség búcsúztatására megjelent Ja­kab libbenné, az Országgyűlés alelnöke. Az ausztrál képviselőket itt-tartózkodá- suk során fogadta Nyers Rezső, az MSZMP elnöke Megbeszéléseket foly­tattak Szűrös Mátyással, az Országgyűlés elnökével, találkoztak Pozsgay Imre ál­lamminiszterrel, Horn Gyula külügymi­niszterrel, Beck Tamás kereskedelmi mi­niszterrel, Gál Zoltán belügyminisztériu­mi államtitkárral. A delegáció ellátoga­tott a SZOT-ba, ahol Nagy Sándor főtit­kár fogadta a vendégeket. Az ausztrál parlamenti küldöttség ellátogatott Sze­gedre, Egerbe és Kecskemétre, (MTI) LELKIISMERETI ÉS VALLÁSI OK Törlendő' pártbüntetések Visszamenőlegesen törlik az MSZMP-tagok mindazon pártbüntetéseit, amelye­ket lelkiismereti vagy vallási okok miatt szabtak ki — ezt az elvi állásfoglalást hozta legutóbbi kibővített ülésen az MSZMP Marcali városi bizottsága, s egyben utasította fegyelmi bizottságát és az alapszervezetek vezetőségét, hogy az ilyen okokkal összefüggő, esetlegesen folyamatban levő fegyelmi eljárásokat is szüntes­sék be. * * * Nem ez az első eset, hogy ilyen jellegű híradás érkezik, elsősorban a megyékből az MTl-hez. E határozatok alapja az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának május 18-ai állásfoglalása, amely szerint a vallásos magatartás és az egyházi szertartásokon való részvétel nem tekinthető a párlfegyelem megsértésének. Ez az állásfoglalás a hazánkban zajló társadalmi átalakulás jegyében, az MSZMP új szervezeti, illetve fegyelmi szabályzatának kidolgozásával összhangban született meg. , . A korábbi, s immár hatályon kívül levő szabályzat kimondta, hogy egyházi szertartásokon párttagok nem vehetnek részt. Emiatt a tisztességes, elkötelezett párttagok gyakran kerültek konfliktusba a helyi pártvezetőséggel, alapszerveze­tükkel, elsősorban vidéken. Hiszen ott, ha egy párttag nyilvánosan egyházi szer­tartás részese volt — esküvőt, keresztelőt tartott, vállalta a bérmaszülőséget, továbbá gyermekét egyházi iskolába vagy hittanra járatta — hamar a párt tudo­mására jutott. Ezt külsőségekben megnyilvánuló pártfegyelem-sértésneic tekintet­ték, s ezért általában a kevésbé súlyos büntetéseket — figyelmeztetést, dorgálást, megrovást, szigorú megrovást — adtak. Becslések szerint évente 150-200 volt azoknak a pártbüntetéseknek a száma, amelyeket lelkiismereti vagy vallási okok miatt szabtak ki a különböző helyi pártszervezetek. A KEB májusi állásfoglalása azt jelenti, hogy ezentúl ilyen okok miatt semmi esetre sem adható pártbüntetés. Egyben lehetőséget ad a helyi alapszervezetek, pártszervezetek számára, hogy visszamenőleg töröljék ilyen jellegű döntéseiket. Befolyásolja-e a tévéfórum a végeredményt? öten ültek tegnap este a kecskeméti televízió kamerái előtt. Négyen nyárias, világos ruhában, egyikük sötét öltönyben. Valamennyien diplomá­sok. Két közgazdász, egy-egy lelkész, tanár, szociológus. Valamelyiküket az Országgyűlésen is viszontláthatjuk szeptembertől. Kinek áll a zászló? Módosítja a szavazati arányokat a hétfői bemu­tatkozás. Honnan tudom? Magam is másra voksolok, mint azt eredeti­leg terveztem, noha a jelölteket rég­óta ismerem. És az a sok száz, vagy sok ezer választó, akik most kötöt­tek össze egy-egy nevet ilyen-olyan megjelenésű valakivel? Az erős stú­diófényben - még ilyen közepesre sikeredett műsorban is élesebben kirajzolódtak a jelöltek erényei, gyengéi. Ki így, ki úgy alkalmazkodott a televíziós szereplés eltérő követel­ményeihez. Egyikük keresztnevén szólította kérdezőjét, szavait több­ször is kifejezetten a tisztelt nézők­höz címezte. A magukat a nézők (a választópolgárok) számára rokon­szenvesebben egyénítők derűlátób­ban várhatják a végeredményt! Mégis igaza volna annak a jelölt­nek, aki kissé laposnak'minősítette a jelöltek televíziós fórumát? Én meg azt kérdem, hogy részre­hajlással vádolták volna Szombathy Zoltán műsorvezetőt, ha keményeb­ben összemarkolja a szét-szétfutó szálakat, ha kissé felpörgeti a mű­sort? LehetségesfSajnos, lehetséges. A lehető legkisebb kockázat kö­zös nevezőjét kereső műsorszer­kesztők tudták, hogy a lakosság politikai kultúrájához kell igazítani a produkciót. Megintcsak azt írom, sajnos. Mert még tanulnunk kell az érvek ütköztetését, fölismertetését, a vitát. Eljátszadoztam a gondolattal: mit szóltak volna a jelöltek, ha a bevezető semmitmondó, fogalma­kat keverő képsorok, fejtegetések helyett a később látott fakivágási vitát vetítik és erről kérnek vé­leményt? Figyelhette volna a tisz­telt publikum, hogy ki sandit vá­laszával inkább a szavazatokra, ki a közérdekre? Kinek vág az esze, mint a borotva, ki nem látja a fától az erdőt? Akkor vált érde­kessé a fórum, amikor konkrét kérdésekre kellett válaszolniuk a jelölteknek. Akkor képviseli a lehető legjob­ban a közérdeket a televízió, ha mi­nél egyértelműbb, nyíltabb állás- foglalásra készteti a parlamenti he­lyekért versengőket. Legközelebb remélhetőleg közelebb kerül a cél, á szándék és a megvalósítás. Hcltai Nándor Világbanki hitel a magyar közlekedés gyógyítására A napokban aláírt megállapodás ér­telmében a Világbank 95 millió dollár kölcsönt nyújt hazánknak közlekedésfej­lesztési célokra. A 15 éves lejáratú, ked­vező kamatozású hitelt négyféle „cso­magban” lehet felhasználni. A közúti fejlesztésekre fordítható 53,X millió dollárból az MO-ás autóút követ­kező — az Ml-cs autópálya cs a 6-os főút közötti — szakaszának megépítésé­re használnak fel jelentős hányadot. Várhatóan 1994-ben lesz kész ez az út­szakasz, amely lehetővé teszi, hogy a He­gyeshalom --Budapest—Röszke vona­lon áthúzódó transzeurópai útvonal el­kerülje a főváros belső részeit. Ebből a keretből útkarbantartó, tengelysúly- és minőség-ellenőrző berendezéseket sze­reznek be. Ennek a keretnek a terhére készül egy folyamhajózással, illetve ki­kötőbővítéssel foglalkozó tanulmány is, 25 millió dollárt pedig a magyarországi utak burkolatának megerősítésére, az útrehabilitációs programra fordítanak. A Budapesti Közlekedési Vállalat fej­lesztésére 3 millió dollár szolgál, ebből egyebek között korszerű forgalomirá­nyító rendszert vezetnek be, s átalakítják a vállalati szervezetet. A Hungarocamion 6,1 millió dollárral részesedik a világbanki hitelből; integrált számítógépes információs rendszert állí­tanak üzembe, és tranzitelosztó raktár berendezéseit vásárolják meg. A MÁV 25 millió dollárt kap a világ­banki kölcsönből korszerű szállításirá­nyítási információs rendszerének kiépí­tésére, az ehhez szükséges berendezések, szoftverek beszerzésére, valamint sínfel­újító üzem építésére és felszerelésére, to­vábbá pályakarbantartó és -építő gépek vásárlására. A hitel további, valamivel több mint 7 millió dolláros része fel nem osztott tartalékkeretként szolgál. A hitelmegállapodást követően a lehe­tő legrövidebb időn belül kiírják a nem­zetközi pályázatokat, amelyeken bárki részt vehet. A megbízásokat azok a vál­lalatok nyerik el, amelyek a legkedve­zőbb feltételekkel, megfelelő garanciák nyújtása mellett vállalkoznak a felada­tok elvégzésére. Egyébként a világbanki hitelből megvalósítandó program befeje­zési határideje 1994. december vége, s a kölcsön lehívásának végső időpontja 1995. június 30-a. A közúti fejlesztési „csomagon" belüli 25 millió dolláros útrehabilitációs hitele­zéssel kapcsolatban az MTI munkatársa további részleteket tudott meg. Ezt az összeget három évre elosztva lehet fel­használni, az idén és jövőre 10-10 millió dolláros, 1991-ben pedig 5 millió dollá­ros részletben. A hároméves program munkáira nemzetközi versenytárgyalást írták ki, az ajánlatok értékelése hamaro­san megkezdődik, s azt követően kerül sor a kivitelezők megbízására, a munkák meginditására. összesen 300 kilométer­nyi útszakasz felújítására, korszerűsíté­sére, bővítésére lehetett pályázni. így egyebek között a 86-os út Mosonma­gyaróvár és Csorna közötti szakaszának rekonstrukciójára, az Ml-es autópálya egy részének (a 80-as kilométerkő körül) átépítésére, illetve az M7-es autópálya újabb, 8 kilométeres szakaszának to­vábbépítésére. Az erre az évre tervezett és a pályázati kiírásban is szereplő 300 kilométeres burkolatépítés körülbelül másfél milli­árd forintnyi ráfordítást igényel. Ennek csak egy részét — 35-40 százalékát — teszi ki a világbanki támogatás, a továb­bi csaknem 1 milliárd forintot az útalap­ból kell fizetni. (MTI) Rugalmas, gyors váltás A katonai költségvetés visszafogása, a megrendelések csökkentése mintegy tíz hazai vállalatot érint. A Fegyver- és Gázkészülékgyár a változásra gyorsan reagálva, felszaba­duló kapacitásait a polgári termelésre állította át, elkerülve ezzel a válsághelyzetet. A gázkonvektorok, cirkogejzerek, s más gázkészülékek országszerte keresett termékek, s több nyugat-európai országba exportálnak belőlük. • Gázkonvektor-vezérlőegységet készítenek a régi géppisztolymühclyben. (MTI-fotó) • Gázkonvektorokat szerelnek össze az egykori fegyveralkatrész-raktárban. A MAGYARORSZÁG EXKLUZÍV INTERJÚJA, XVII. Mit mondott Kádár János? Bevonulás Csehszlovákiába Senkinek se akarok ártani — A párt első titkári tisztségéből történt távozása óta az Ön szemé­lyét és munkásságát értékelő nyilat­kozatokban megfogyatkoztak a po­zitívjelzők. Érdekes, hogy a határo­kon kívül egykori ellenfelei tárgyi­lagosakban vélekednek, mint egye­sek azok közül, akikkel idehaza együtt dolgozott, s akik élvezték ennek az előnyeit is. — A hatalmat mindig veszedel­mes dolognak tartottam: saját bő­römön tapasztaltam, mennyire vissza lehet élni vele. Ilyesmi velem is előfordulhatott. De azokról sem volt soha jó véleményem, akik úgy váltogatták a véleményüket, mint mások a fehérneműt. Az egyes em­berek ítélete néha bánt, de mind­nyájunk tettét csak az utánunk jö­vők, a történelem tudja majd tár­gyilagosan értékelni. A túl gyors ítéletek olykor indulatokat, takti­kai elemeket is takarnak, s ezek nem mindig értékállóak. — Eddigi beszélgetéseink során ön mindig óvakodott az egyes sze­mélyek megítélésétől, különösen, ha élő emberekről volt s?ó. S nem tett különbséget politikus és egyszerű ember között. Mivel magyarázza ezt a magatartását? — Szándékosan senkinek sem akarok ártani. — Most mégis olyan dolgokról kell önt kérdeznem* amelyek feltá­rása nem teszi lehetővé a szereplők­ről való hallgatást, noha egyesek azok közül még életben vannak. — Mire vonatkozik a kérdés? — Az 1968-as csehszlovákiai ese­ményekre, hazánk és az ön abban vállalt szerepére, amelyről ellent­mondó nyilatkozatok láttak napvi­lágot, s nemcsak önt, országunkat is elmarasztalják. — 1968 augusztusában mind­nyájan súlyos válságba kerültünk, emberileg és politikailag egyaránt. Úgy látom, e válságot egyesek a mai napig sem heverték ki, s a mozgalom is szenved tőle. — Olvasóink s bizonyára a nem­zetközi közvélemény is hálás volna, ha megvilágítanánk 1968 augusztu­sa szomorú történéseinek hátterét. Először is arra kérném, beszéljen a CSKP akkori főtitkáráról, Alexan­der Dubéekkel kialakult kapcsola­táról. A csehszlovák testvérpártban lezajlott viták egyik eredménye volt, hogy Antonin Novotnyt le­váltották és utódja Alexander Dubcek lett. Ő fordult hozzám az­zal a kéréssel, hogy találkozzunk, mellőzve a külsőségeket. Ez a ta­lálkozó 1968 elején jött létre, vala­hol Szlovákiában, egy vadászat ürügyén. Engem elkísért Erdélyi Károly és ha jól emlékszem, a po­zsonyi konzulunk is. Nagyon tar­talmas beszélgetés volt: ismerked­tünk egymással. Dubcek azt java­solta a végén, hogy a két családot is hozzuk össze. Ez elől én nem zárkóztam el, de mint tudjuk, saj­nos, ilyen kontaktusok nemcsak magyar—csehszlovák, de más vi­szonylatban sem jöttek létre. S en­nek nem az akarás vagy nem aka­rás volt az oka. Dubcek elvtárs egy kicsit ké­nyelmetlenül érezte magát, le volt fogyva, az események idegileg is megviselték. Azt mondta, nem örült neki, hogy őt választották a párt élére; a párt fennállása óta még nem volt rá példa, hogy szlo­vák legyen az első ember. Én per­sze gratuláltam neki, s hozzátettem azt is, hogy fogadja részvétemet, amit arra értettem, hogy első em­bernek lenni sok gond és nagy fele­lősség, ámde kevés öröm. Ő értette a tréfát, oldott, jó hangulatban tárgyaltunk. Elmondta azt is, hogy a szovjetek rögtön meghívták, de ő először otthon kíván teljesiteni, majd azután megy Moszkvába. Szóba került az is, hogy a csehszlo­vák állam egyik lába hosszabb, mint a másik; aztán van például szlovák KB, de nincs cseh KB; erős írószövetségük volt, 75 százalékos párttagsági aránnyal, de a vezetést senki sem akarta vállalni. így be­szélgettünk. Dubcek többször is elérzékenyült, azt mondta, kevés ember van, akivel ilyen kendőzet­lenül tudna szót váltani. — Mikor találkoztak ismét? — Röviddel ezután ismét csehszlovák területen, Komarnó­ban, Dubcek kérésére. (A találko­zó 1968. február 5-én jött létre a komarnói pártbizottságon, majd Komáromban folytatódott. ... A szerk.) Ekkor tájékoztatott ben­nünket moszkvai látogatásáról, amelyet igen hasznosnak tartott, az SZKP oldaláról mindenki részt vett rajta, Brezsnyevvel az élen. Je­lezte, hogy következő útja Varsó­ba vezet. Közben az országban már furcsa dolgok történtek, köve­telések hangzottak el. A drezdai találkozó — Ezek a „furcsa” jelenségek játszottak szerepet a drezdai talál­kozó megszervezésében? — Igen, és az SZKP, illetve más pártok részéről is tapasztalható nyugtalanság. A félelem attól, hogy Csehszlovákiában elfajulnak a dolgok, és veszélybe kerül a szo­cialista rend, esetleg a szövetségi kapcsolat is. Eredetileg arról volt szó, hogy csak a Csehszlovákiával határos országok vesznek rajta részt, mert egyesek azt akarták, hogy. Románia ne legyen ott, aztán Bulgária váratlanul mégis képvi­seltette magát. Románia viszont távol maradt. — Ezek szerint nem a saját jó­szántából? — Amennyire én tudom, nem erről volt szó. — Mi történt Drezdában? — Brezsnyev és többen mások is arra kérték Dubceket: adjon tájé­koztatást, hogyan alakulnak a dol­gok náluk. Brezsnyev tőle szokat­lan szenvedélyességgel szólalt az­tán fel, valaki más úgy fogalma­zott, hogy „Prágában szabadon grasszál az Ellenforradalom”. A beszélgetés helyenként bántó, személyeskedő hangnemet öltött. — Mi volt az ön véleménye? — Mi arra az álláspontra he­lyezkedtünk, hogy bízunk a csehszlovák elvtársakban és a ki­bontakozás lehetőségében. Ami ott történik, az az ő belügyük, de mi is érdekeltek vagyunk, mind­nyájan. Akkor még így vélekedett Zsivkov elvtárs is. — S mit válaszoltak a leginkább érintettek? — Úgy emlékszem, Dubcek nem szólt semmit. Talán Oldrich Cer- nik és Vasil Bilak volt az, aki visz- szautasította a vádakat. Ők olyas­mit mondtak, hogy a vádlottak padján érzik magukat. Végül a kommünikére került a sor, ami alapjában a csehszlovákiai helyzet­ről szólt, mire ők azt mondták, ha ezt aláírják, ez lesz az utolsó szög a koporsójukban, mármint a párt­vezetésében. A büfében külön beszélgettünk a csehszlovák elvtársakkal. Én és Fock Jenő győzködtük őket. Mi is azon a véleményen voltunk, hogy nem szabad olyan kommünikét aláírni, ami beavatkozást jelentene a belügyekbe, de valaminek lenni kell benne, mert ha nem mondjuk meg, miről is beszéltünk, az nekik se használ. Amíg mi ott beszélgettünk, meg­jelent Alekszej Koszigin, s közölte, hogy létrehozták a Varsói Szerző­dés katonai technikai tanácsát. Álljon meg a menet, mondtuk ne­ki, milyen alapon csinálták ezt? Er­ről nekünk előbb otthon beszél­nünk kell, sőt a románokkal is meg kell a kérdést tanácskozni. — A drezdai találkozó siker volt vagy kudarc? — Nagy sikernek nem monda­nám. Ez már akkor is kiderült, amikor május első napjaiban Ko­szigin telefonált, és arra kért ben­nünket, hogy találkozzunk Moszkvában. Mint kiderült, meg akarták beszélni velünk a csehszlo­vákokkal létrejött találkozó ered­ményét. így végül is Moszkvában a CSKP képviselői nem voltak je­len. (Ez a találkozó 1968. május 6-8. között zajlott le Moszkvában, a május 4-ei SZKP—CSKP talál­kozó értékelésére. - A szerk.) Ha útjaink szétválnak A szovjet, a lengyel, az NDK, a bolgár és a magyar párt vezetőit Brezsnyev tájékoztatta a Dubcek- kel, Smrkovskyval és Bilakkal le­folytatott találkozóról. Nem vol­tak elégedettek. Az SZKP vezetőit nyugtalanította, hogy nyitott volt a csehszlovák határ, aztán az or­szágban az ellenzéki erők egyre messzebb mentek el, már szovjetel­lenes nyilatkozatok is elhangzot­tak. Végül is mindnyájan egyetér­tettek abban, hogy egy VSZ- hadgyakorlat jótékony hatást gya­korolhatna kifelé és befelé egy­aránt. A mi megbeszélésünkön Brezs­nyev határozott intézkedéseket he­lyezeti kilátásba arra az esetre, ha nem változik a helyzet pozitívan Csehszlovákiában. — Mi volt az önök reagálása? — Volt, aki helyeselt. Mi viszont azt mondtuk, nem szabad elha­markodottan cselekedni. Drezdá­ban felindultan tárgyaltunk, ezt nem engedhetjük meg. (Idézet a PB-nek adott jelentésből: „Ha az ember úgy veszi, hogy Mao Ce- tung és társai nem normális embe­rek, Castro kispolgár, Ceausescu nacionalista, a csehszlovákok pe­dig megbolondultak, ennyivel nem lehet elintézni a dolgot. A helyzet pontosabb megítéléséhez társadal­mi elemzésre, a szükségszerűségek vizsgálatára van szükség. Először is Novotnyt kell elmarasztalni, csak azután Dubceket. Az utóbbit és munkatársait inkább erősiteni kell. Fegyveres erővel egyébként nem lehet megoldani társadalmi problémákat. Érdemes 1956-ra is emlékeztetni. Nálunk akkor a szovjet csapatok jelenléte ellenére is kirobbant a fegyveres harc. El­hangzott az is, hogy ne oktassuk ki az egész CSKP-t”.) — Egyetértettek önnel a többiek? — Nem. — Ezután került sor Dubcek hi­vatalos látogatására Budapesten és a magyar—csehszlovák szerződés meghosszabbítására. Ez politikai demonstrációként értékelhető. — Mi nem annak szántuk. A dolog esedékes volt, tehát meg kellett tenni. Kifelé persze lehetett olyan látszata az eseménynek, hogy mi demonstrálunk. Közben június derekán sor került a VS2 törzsvezetési hadgyakorlatára Csehszlovákiában. Mi nem vol­tunk biztosak benne, hogy ez most jó dolog. Az volt az álláspontunk, hogy segíteni kell a csehszlováko­kat, nélkülük semmit sem tehe­tünk. — Mi volt a folytatás? Utazás Jaltába Azt hiszem, ezután írt levelet az SZKP vezetése a CSKP-nak. A szovjet párt úgy foglalt állást, hogy a helyzet tovább romlott Csehszlovákiában. Ez már a „Két­ezer Szó” megjelenése után történt. Az események felgyorsultak. Ja­vaslatot tettünk a drezdai találko­zó megismétlésére egy levélben, amely szolidáris volt a CSKP-val és a párt elnökségével. A találkozó létrejött Varsóban, de a csehszlo­vák elvtársak nem jöttek el. Távol- maradásuk tovább növelte a fe­szültséget. Mi ugyan megkísérel­tük rábeszélni őket azon a találko­zón, amely közvetlenül ezt megelő­zően jött létre Komarnóban. Nem hallgattak ránk. (Ez a találkozó 1968. július 12-én zajlott le Ko­marnóban, Dubcek kérésére. - A szerk.) Megmondtuk nekik, hogy súlyos helyzetbe hozták a magyar pártot, itt már az egész mozgalomról van szó. Ha a mi út­jaink szétválnak, akkor kivel és hová menetelnek majd? Dubcek és Cernik sírt, s egyre csak azt hajto­gatták: látják, hogy számukra minden ajtó bezárult. K^nyó András (Folytatás a legközelebbi Magyar- országban, illetve lapunk jövő heti keddi és szerdai számában.) Elutazott az ausztrál parlamenti delegáció

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents