Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-12 / 162. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 12. Az Egyesült Államok elnöke hazánk vendége 4^ ' (Folytatás az 1. oldalról.) Közel hat esztendeje annak, hogy Elnök Úr — akkor az Egyesült Államok aíelnökeként - meglátogatta országunkat. Az akkori nem­zetközi helyzetet a két nagyhatalom viszonyá­nak elhidegülése, a kelet—nyugati párbeszéd csaknem teljes hiánya jellemezte. Az elmúlt hat év alatt a világ nagy utat tett meg. Folyamatos­sá vált a szovjet—amerikai párbeszéd, biztató­an alakul a fegyverzetkorlátozás és a regionális válságok rendezésének ügye, előrehaladt a hel­sinki folyamat. Történelmi változások bonta­koznak ki a Szovjetunióban és Kelet-Európá- ban. Mindez kedvező feltételeket biztosít a ma­gyarországi reformok számára. Ezért törek­szünk arra, hogy külpolitikai tevékenységűnk­kel mi is hozzájáruljunk a biztató nemzetközi folyamatok visszafordíthatatlanná tételéhez. Párbeszédre, kapcsolatokra, kölcsönösen elő­nyös együttműködésre törekszünk minden or­szággal, amely erre készséget mutat. Megkü­lönböztetett fontosságot tulajdonítunk a ma­gyar—amerikai kapcsolatok kiszélesítésének, s biztosak vagyunk abban, hogy ehhez Elnök Úr látogatása ösztönzést ad. Tisztelt Elnök Úr es Bush Asszony! Kívánom, hogy hasznosan és kellemesen töltsék idejüket nálunk. Ismerkedjenek meg népünk helyzetével, gondolkodásával, az or­szág vezetésének törekvéseivel és élvezzék a hagyományos magyar vendégszeretetet. GEORGE BUSH: Együtt akarunk működni Magyarországgal — Az amerikai elnöknek többször is meg kellett köszönnie a lelkes üdvözlést. „Nézzék, eltépem beszédemet, hadd szóljak önökhöz tiszta szívemből, rövid leszek, éppen eleget áll­tak már itt az esőben” — fordult tréfálkozva az őt üdvözlők felé. — Barbara és én szívből köszönöm ezt a meleg fogadtatást. Üdvözlöm Magyarország vezetőit, a népet, üdvözlöm a reformokat, a változásokat, amelyek most az önök csodála­tos országában végbemennek. Azért jöttem ide az Egyesült Államok elnökeként, mert orszá­gunkban különösen szívélyes érzésekkel visel­tetünk Magyarország népe iránt. Nagyon örülök, hogy itt lehetünk. Sajnos, csak igen rövid időre vagyunk itt, két estere és egy napra. Örömmel tekintek a konzultációk ele, amelyeket ennek a nagyszerű országnak a vezetőivel folytatok majd. Átadom majd nekik az amerikai nép jneleg üdvözletét, tolmácso­lom az Egyesült Államok népének azt a meg­győződését, hogy epütt kell működnünk Ma­gyarországgal, együtt akarunk működni Ma­gyarországgal, az Önök vezetőivel együttmű­ködve előbbre tudjuk vinni az Önök országá­ban végbemenő reformokat. — Köszönöm ezt a fogadtatást, és remélem, holnap szárazabb helyen hallhatnak majd en­gem — tette hozzá az amerikai elnök. Meggyő­ződésem, hop már régen elmúlik majd az eső, de én még mindig emlékezni fogok arra a meleg fogadtatásra, amelyben. Magyarország népe részesített. Köszönöm Önöknek ezt — mon­dotta az amerikai elnök, aki végül Isten áldását kérte Magyarországra. PARLAMENTI DÍSZVACSORA POHÁRKÖSZÖNTŐK Nyers Rezső: Mindenekelőtt elnézést kérünk önöktől a váratlan esőért, de hát ezt az ég küldte, és nem kérte ki kormányunk engedélyét. Történelmünk során első ízben lehetünk há­zigazdái egy olyan küldöttségnek, amelynek élén az amerikai nép első számú vezetője áll. Tisztelettel és barátsággal köszöntöm önöket fővárosunkban, itt, Duna-parti Parlamentünk­ben. Az amerikai és a magyar népet sok-sok szál­lal kapcsolja össze a tudomány, a kultúra és a gazdasági élet lüktető tempója. Mi kívánjuk, hogy ezek a szálak szaporodjanak és erősödje­nek. Összekapcsol minket a szabadság és a függetlenség eszméjének a tisztelete, hidat ké­pez köztünk számos történelmi esemény és az Egyesült Államokban élő nagyszámú magyar­ság Jól emlékszem 1978. január 6-ának estéjére, amikor Budapesten milliók ülhettek a televízió képernyője elé azért, hogy szemtanúi lehesse­nek egy történelmi eseménynek: a magyar kirá­lyi korona és a koronázási ékszerek visszaszol­gáltatásának. Nemzeti ereklyénk hazahozatala a magyar-amerikai kapcsolatok történetének egy kiemelkedő állomása volt. Ma egy újabb állomáshoz érkeztünk. Ennek fontosságát ezúttal a Kossuth téren összegyűlt emberek sokasága is jelezte. Országunk lakói tudják és érzik, hogy az Egyesült Államok és Magyarország együttműködése, a zavartalan jó kapcsolatok fenntartása, további fejlesztése nemzeti boldogulásunk egyik fontos hajtóere­je. T udatában vannak e ténynek az itt jelenlévő különböző magyarországi politikai erők képvi­selői, tudják, hogy a nemzetközi források jó hasznosítása egyesített, békés erőfeszítést is igé­nyel tőlünk, magyaroktól. A többezer kilométeres távolság és a széles óceán igazában nem választja el egymástól or­szágainkat, ha él bennünk az együttműködés akarása. Mi azt szeretnénk, ha az óceánon túlról erő­södne a szándék a mai Magyarország „gazda­sági és kulturális felfedezésére”. Országunk most a gyökeres átalakulás, a megújulás álla­potában van. Mélyreható demokratizálódási folyamat indult el, amelynek éppen ez az épü­let, az Országgyűlés Háza lett az egyik színhe­lye. A pluralizmus kibontakoztatásához, a jo­gállamiság kiteljesedéséhez sokat meríthetünk és kell is merítenünk a parlamenti demokráciák évszázados hagyományaiból. így hasznosítani kívánjuk az amerikai demokrácia fejlődésének és intézményrendszerének tapasztalatait, a gaz­dasági vállalkozások iránti amerikai fogékony­ságot, s híres amerikai gyakorlatiasságot. Meggyőződésünk, hogy gazdaságunk re­formja, a piacgazdaság kiépítésére tett lépése­ink kedvező feltételeket biztosítanak az ameri­kai vállalkozók számára is. Gazdaságunk talp- raállításában, korszerű, versenyképes szerkeze­tének megteremtésében számítunk a nemzet­közi együttműködésben rejlő lehetőségekre, s ebben megkülönböztetett fontosságot tulajdo­nítunk az Egyesült Államok növekvő szerep- vállalásának. Elnök Úr! Magyarországi tartózkodása során barátok­kal fog találkozni. A magyar párt- és állami ve­zetők személyében olyanokkal ül majd a tárgya­lóasztalhoz, akik a hazai politikai és gazdasági reformfolyamattal összhangban törekednek a magyar külpolitika még nyitottabbá tételére. A társadalomnak minél szélesebb rétegeivel ke­rüljön Ön kapcsolatba, ahol majd igaz barátok­kal találkozik. Reformtörekvéseinkhez felbecsülhetetlen ér­tékű támogatást jelentenek azok a változások, amelyek a nemzetközi kapcsolatokban az utób­bi években bekövetkeztek. Üdvözöljük a két nagyhatalom között kialakult párbeszédet, vi­szonyuk folyamatos javulását. Á Szovjetunió és az Ön országának kapcsolatai meghatározóak a számunkra létfontosságú európai helyzet ala­kulásában. Manapság gyakran hivatkozunk a közös európai ház gondolatára. Mi szívesen részt veszünk e ház felépítésében. Olyan házat akarunk, ahol szabad a gondolatközlés, szabad a kereskedelem, ahol a mai vándorolni akaró emberek nem ütköznek szüntelenül korlátokba. De ezen túlmenően olyan házat szeretnénk, amelyből szabad és intenzív az érintkezés a világ más részeivel, ahol európaiak élnek, de nem zár­kóznak be saját házukba. Tisztelt vendégeink! Kívánom, hogy magyarországi tartózkodá­suk alatt érezzék jól magukat. Találkozóik, megbeszéléseik szolgálják a két ország közötti kapcsolatok erősítését, az együttműködés bő­vítését, népeink barátságát és felemelkedését. Szívből remélem, látogatásuk tapasztalatai meggyőzik Önöket arról, hogy e kis ország népének törekvései nem csupán figyelemre, de támogatásra is érdemesek. Emelem poharam: Elnök Űr és Bush Asz- szony, valamennyi kedves amerikai vendégünk egészségére; az amerikai nép boldogulására; a magyar—amerikai kapcsolatok további fejlő­désere; a békére! Cheers! George Bush: Nagyon örülök, hogy ismét alkalmam nyílt meglátogatni Magyarországot és saját sze­memmel láthatom az itt végbemenő, figyelem­re méltó változásokat. Az emberiség történetének nagy pillanatát éljük — egy olyan korszakot, amikor a válto­zás megrázza a fennálló rendet. Pekingtől Bu­dapestig — a Tienanmen tértől a Hősök teréig, a sebek begyógyulásának nem egészen egy hó­nappal ezelőtti napjáig, mely oly sokáig vára­tott magára — olyan demokratikus eszmék kifejezésének vagyunk tanúi, melyeknek von­zása egyetemes, befolyása világméretű. Itt, Közép-Európa szívében, Magyarország a változás középpontjában áll. Az önök nemze­te egy példa nélkül álló kísérlet részese — egy kommunista rendszer igyekszik egy nyitottabb gazdaság, nyíltabb és pluralista politikai rend­szer irányába fejlődni. Ma senki sem tagadja, hogy a reform a jövő­be vezető út. Több évtizedes tapasztalatok alapján egyik nemzet a másik után győződik meg minden kétséget kizáróan egy eszme sze­génységéről, nevezetesen arról, hogy a fejlődést az állam hozza létre. Épp ellenkezőleg: a fejlő­dést az emberek valósítják meg. Az állami ellenőrzés egyszerűen nem tudja biztosítani a tartós gazdasági növekedést, és képtelen arra is, hogy a rezsimnek azt a politi­kai legitimitást biztosítsa, melyre annak a kor­mányzáshoz szüksége van. Az állam elsősor­ban az emberi szabadsággal van állandó konf­liktusban. Ma Magyarországon egyre mélyebbé válik a közmegegyezés a reform szükséges irányáról, az állam és a társadalom új modelljéről: á gaz­dasági életben ez a szabad piacot, a politikában pedig a (demokratikus) pluralizmust és az em­beri jogokat jelenti. A gazdasági növekedés kulcsa az, ha enged­jük, hogy a piac maga végezze a munkáját. Ez véget vet a kormány kártékony piaci beavatko­zásának — és a végét jelenti annak a holtteher- nek, amely visszahúzza az általános gazdasági növekedést. Ez azt jelenti, hogy a legkülönfélébb gyárak és vállalatok a szabadpiac játékszabályai sze­rint játszanak — a kereslet-kinálat törvényei­nek megfelelően. Más szóval: olyan szabályok szerint, melyek az egyén és a közjavát szolgál­ják. A gazdasági versenynek pedig megvan a megfelelője a politikai szférában. A pluraliz­mus nem más, mint a pártok közötti nyílt és becsületes verseny, a nézetek versenye. Á plu­ralizmust mi Nyugaton „az eszmék piacának” nevezzük. A nyílt választások, melyekre Magyarország ígéretet tett, nagy előrelépést jelentenek majd a demokrácia és a politikai szabadság felé vezető úton, és lehetővé teszik az önök nagy nemzete számára, hogy élvezze a pluralizmus áldásait. A reményt keltő helsinki folyamat megvilágítja a szabadság kiteljesedéséhez vezető utat Kö- zép-Európában, és megteremti ezzel egész Eu­rópa biztonságának és együttműködésének új alapját. Tekintsen minden magyar bizakodva a jö­vőbe, bízzon abban, amivé Magyarország vál­hat. Ez még csak a kezdet. Magyarország jövő­jében a kisvállalatok százezreinek országát lá­tom —• az újítások, a termelékenység, a prospe­ritás forrásait. Magyarország jövőjében új han­gon szólókat látok, akik a nemzet sorsát for­málják. Olyan Magyarországot látok, amely békében él önmagával, olyan Magyarországot, amely elfoglalja az őt megillető helyet, egy igen lényeges részt a felemelkedő Európában — egy osztatlan'és szabad Európában. Az önök előtt álló út nehéz lesz, ez tagadha­tatlan. De én hiszek Magyarországban. Hiszek abban, hogy képes elfogadni a kihívást és meg­birkózni vele, és sikerre viszi a reformot. A kulcs ehhez Magyarország legértékesebb erőforrása: népe maga. Minden ember maga a végtelen lehetőség; amire az egyéni tehetségek összessége képes, abban rejlik nemzetük jövője. Emeljük hát poharunkat a magyar reform jövőjére, az amerikai és a magyar nép igaz barátságára, és köszönöm ezt a meleg fogadta­tást. (MTI) AZ AMERIKAI ELNÖK ÉS A GDANSKI VILLANYSZERELŐ TALÁLKOZÓJA Most jött el a lengyelek órája Zsebesi Zsolt, az MTI 'tudósítója jelenti: A lengyel gazdaságnak nem 100 milliókra, hanem legalább 10 milli­árd dollárra lenne szüksége — erősí­tette meg Lech Walesa, a Szolidari­tás elnöke, amikor George Bush-sa\, az Egyesült Államok elnökével talál­kozott gdanski házában. Walesa újságírók előtt kijelentet­te: tájékoztatta az elnököt arról, hogy változás csak akkor következ­het be a lengyel gazdaságban, ha az ország mintegy 10 milliárd dollárnyi tőkéhez jut, mégpedig nem segély, vagy hitel, hanem külföldi befekteté­sek formájában. A Szolidaritás elnö­ke szerint az amerikai magántőké­nek jó üzlet lenne Lengyelországban bankképviseleteket nyitni, közös vállalatokat létrehozni. Bush a Walesával folytatott meg­beszélése után, ugyancsak a sajtó képviselői előtt, fontosnak tartotta tisztázni, hogy a 10 milliárd dollár semmi esetre sem származhat az amerikai adminisztrációtól, ilyen nagyságrendű összeg csak a magán­tőke saját elhatározásából juthatna Lengyelországba. Megismételte: a párizsi csúcson fel fogja vetni a szö­vetségeseknek, hogy miként lehetne hozzájárulni a lengyel gazdaság talp- raállításához. Bush, aki kedd reggel még Varsó­ban az amerikai kolóniával találko­zott, délelőtt 10 óra után érkezett Gdanskba, ahol először Tadeusz Goclawski gdanski püspökkel talál­kozott. Ő a legmagasabb egyházi ve­zető, akivel az amerikai elnök tár­gyal, mivel Glemp bíboros, lengyel prímás külföldön, Franciaországban szabadságát tölti. Az amerikai elnök és felesége saját gdanski házában kereste fel a Szoli­daritás elnökét, ahonnan a gdanski hajógyári munkások emlékművéhez hajtatott. Az itt mondott üdvözlő beszédé­ben Lech Walesa példátlan és törté­nelmi eseménynek nevezte, hogy az amerikai elnök éppen itt, a szabadsá­gért és a kenyérért elesettek emlékhe­lyén szól á lengyelekhez. Majd arról beszélt, hogy Lengyelország válto­zatlanul nagyon nefléz feladatok előtt áll. Kijelentette: a politikai re­l'ormok felgyorsítására a/órt volt szükség, mert a „rabszolga nem lehet jó munkás”. Lengyelország levetette a totalitárius sztálinizmus igáját, fel kíván zárkózni a fejlett világhoz, a demokrácia és a pluralizmus irányá­ba fordult. Figyelmeztetett azonban arra, hogy meg kell őrizni a helyes arányt a politikai és a gazdasági reformok között. Ezeknek párhuzamosan kell haladniuk. Ellenkező esetben mondotta megismétlődhet a kínai példa és Lengyelország is a „Meny- nyei béke terén” találhatja magát. — Mindannyiunk erőfeszítésére van szükség hangsúlyozta ah­hoz, hogy a felgyorsult politikai re­formokkal lépést tarthasson a gaz­dasági reform. Erre az Egyesült Álla­mok és Nyugat-Európa nagy hatást gyakorolhat, hozzájárulhat ahhoz, hogy a lengyelek millióinak munkája ne legyen értelmetlen, elősegítheti a lengyel és a nyugati cégek együttmű­ködését. A több alkalommal is viharos taps­sal és éljenzéssel félbeszakított be­szédben a gdanskiak tízezrei előtt Bush még egyszer csodálatának adott hangot az előző, 1987-es látogatása óta Lengyelországban bekövetkezett változások miatt, kiemelve a szabad választások óriási jelentőségét. A hely szellemének megfelelően külön kiemelte „a gdanski villany­szerelő, Lech Walesa 1970-es színre lépésének történelmi jelentőségét” és az Egyesült Államok teljes támoga­tásáról biztosította a kerékasztalnál született megállapodások végrehaj­tását, „a nagy lengyel vezetőt: Lech Walesát”. Miközben többször és többféle módon is az Egyesült Államok szoli­daritásáról, támogatásáról biztosí­totta a példátlan történelmi esély­helyzetbe került Lengyelországot, az elnök arra is figyelmeztetett, hogy még koránt sincs vége a nehéz idők­nek, a gazdasági reformok megvaló­sításához a lengyeleknek türelemre, kitartásra, a nehézségek vállalására lesz szükségük. — Az eredmények hangsúlyozta — nem napokon belül, még csak nem is egy év múlva várhatók, de egy emberöltőn belül egészen bizonyosan. Bush szerint most jött el a lengye­lek órája. Kellő felelősségérzettel élni kell a lehetőséggel. A társadalom és az ország vezetése között megindult párbeszéd, a Szolidaritás újjászületé­se kellő feltételeket teremt ahhoz, hogy erős, jólétben élő, szabad Len­gyelország születhessen, amihez az Egyesült Államok kész minden segít­séget megadni. „Lengyelország meg fogja mutatni a világnak, hogy mire képes egy szabad ország”. Bush végezetül azt mondta: ha fia­tal lengyel lennék, élve a jelenlegi példátlan történelmi lehetőséggel itt maradnék Lengyelországban, itt va­lósítanám meg vágyaimat. Az óriási tapssal és éljenzéssel fo­gadott beszédét követően váratlanul Lech Walesa lépett a mikrofonhoz és elragadtatott hangon méltatta Bush- nak az övét felülmúló beszédét, hoz­zátéve: nem véletlen, hiszen én nem vagyok elnök ... Majd kijelentette: Lengyelországnak minden esélye megvan arra, hogy „Kelet-Európa Amerikája legyen”. A Lenin hajógyár előtti tömeg­gyűlés után Bush elnök a kegyelet virágait helyezte el a gdanski Wes- tcrplattén a‘második világháború ki­törésekor hősiesen védekező lengye­lek emlékművénél, amivel be is feje­ződött lengyelországi programja. Bush Gdanskból egyenesen Buda­pestre indult az elnöki különgéppel. Ülést tartott az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága A Magyar Szocialista Munkás­párt Politikai Intéző Bizottsága július 11-én, kedden ülést tartott. A testület az ősszel megrendezésre kerülő kongresszus napirendjére és ügyrendjére tett javaslatot vita­tott meg. Megállapította: a kong­resszus ügyrendi szabályait, mun­kaszervezeteit, időbeosztását a E olirikai célok figyelembevételével ell kialakítani. Ezek közül külö­nösen fontos annak hangsúlyozá­sa, hogy a párt új útra lép, új szoci­alista politikát és magatartást képvisel. A jövő felé fordul, meg­valósítható javaslatai vannak a társadalmi problémák megoldá­sára. Az MSZMP demokratikus párt, amely teret ad a nézetkü­lönbségeknek, de képes az egység megteremtésére az alapvető kér­désekben. A testület javaslatot fogadott el a kongresszusi jelölőbizottság összetételére, a tanácskozás meg­rendezésének módjára és költség- vetésére. Az MSZMP Politikai Intéző Bizottsága véleményt cserélt a párt, valamint a pártszervek 1989- es gazdálkodásának helyzetéről. Hangsúlyozta: az a cél, hogy a párt gazdálkodásában messzeme­nően érvényesüljenek a takaré­kossági követelmények. A testület állásfoglalás-terveze­tet tekintett át a nemzet és a nem­zeti kisebbségek néhány időszerű kérdéséről. A témát további, mé­lyebb vizsgálatra utalta. Irányadó elvként úgy foglalt állást, hogy az MSZMP mind markánsabban törekszik a valós nemzeti érdekek érvényesítésére. A Politikai Intéző Bizottság át­tekintette a párt programnyilat­kozatára javasolt téziseket, majd különféléiéről tárgyalt. (MTI) Érdemes volt feladni az önállóságot (Folytatás az 1. oldalról.) származott belőle. A túlságosan sokféle tevékenységet folytató nagy szervezet nehezen alkalmaz­kodott a gazdasági változásokhoz, s a kollektívát sem sikerült igazán összekovácsolni. A nyolcvanas évek elején, amint erre lehetőségük nyílott, az elsők között váltak szét és alakítottak két kisszövetkezetet. (Mert úgymond: külön köny- nyebb.) Ettől kezdve, bár továbbra is egy telephelyen, de egymástól már teljesen függetlenül működött a ruhaipari és a gépjavító kisszö­vetkezet. Az utóbbinak azonban az önál­lóság sem hozta meg a remélt gaz­dasági változást. (A textilesek csak mostanában kerültek válságba.) Kétévi hiábavaló erőfeszítés után beolvadtak a Budamobil Jármű­ipari Szövetkezetbe. így jött létre a jóhírű fővárosi cég negyedik tele­pe. Bár ez a gépjavító szövetkezet megszűnését jelentette, úgy tűnik, az itt dolgozók nyertek ezen a vá­sáron. A harmincnégy tagú kollek­tívának azóta folyamatosan van munkája: a szövetkezet kalocsai telepének készítenek járműrész­egységeket. Többnyire szakmun­kások — autószerelők, hegesztők, lakatosok — dolgoznak itt, jöve­delmük jóval több, mint volt ko­rábban. S ami mostanában min­dennél fontosabb: nem kell attól tartaniok, hogy egyik napról a má­sikra megrendelés nélkül marad­nak. Hiszen a Budamobil szövet­kezet a nehéz gazdasági körülmé­nyek ellenére is prosperáló szerve­zet. A. M. AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL AZ ELLENZÉKI KEREKASZTAL ÁLLÁSFOGLALÁSA Az Ellenzéki Kerekasztal július 10-én tartott ülésén úgy határozott, hogy közzéteszi álláspontját dr. Pet­rasovits Annának a Vasárnapi Hírek július 9-ei számában közölt nyilatko­zatával kapcsolatban. A Kerekasztal úgy'véli, hogy az ellenzék képviselete a magyar szoci­áldemokraták megfelelő részvétele nélkül nem lehet teljes, és már csak ezért is kívánatosnak tartja, hogy minél előbb megoldódjanak a Szoci­áldemokrata Párt belső viszályai, helyreálljon a párt egysége. A párt belső vitáiba a Kerekasztal nem szól­hat bele, de azt el akarja kerülni, hogy ezek a kérdések veszélyeztessék a •Kerekasztal belső egységét. Ezért, tehát azzal a szándékkal, hogy a szo­ciáldemokraták belső egysége hely­reálljon, és a Kerekasztal egységét ez az ügy ne zavarja meg, úgy határo­zott, hogy a szociáldemokraták kép­viseletét átmenetileg csak a nemzeti politikai egyeztető tárgyalások leg­felső szintjén tartja fenn, ahol mind­két csoport megfelelőképpen képvi­selve van, és átmenetileg felfüggeszti részvételüket az alacsonyabb szintű tárgyalásokon, ahol szereplésük vi­ták forrása lehet. Az Ellenzéki Kerekasztal ennek megfelelően a leghatározottabban visszautasítja azt az említett nyilat­kozatban megjelent feltételezést, hogy nem a szociáldemokrácia egy­ségének helyreállítására és az ellen­zék egységének megőrzésére törek­szik, hanem, éppen ellenkezőleg, „kí­vülről gerjesztett taktikázással erősí­ti a széthúzást”. A Kerékasztalnak az tehát a kívánsága, hogy a Szociál­demokrata Párt minél előbb állítsa helyre saját egységét, és ezzel tegye lehetővé, hogy az ellenzék a szoci­áldemokrácia megfelelő részvételé­vel — teljes súlyával és egységesen léphessen fel a magyar közéletben. ­A MAGYAR—AMERIKAI BARÁTI TÁRSASÁG NYILATKOZATA A Magyar-Amerikai (USA) Ba­ráti Társaság nevében Szedoglavits István elnök és Herczeg Tamás alel- nök szeretettel és tisztelettel köszönti az Amerikai Egyesült Államok elnö­két, George Bush urat és feleségét, Barbara asszonyt. Reméljük jól fog­ják érezni magukat Magyarorszá­gon, és személyesen is tapasztalhat­ják majd e kis nemzet szabadság iránti vágyát. A mi társaságunk pe­dig ápolni fogja a két nép barátságát, kapcsolatát. FELHÍVÁS. SZOCIÁLDEMOKRATA ÉRTÉKEKET TISZTÁZÓ KONFERENCIÁRA A szociáldemokrácia 40 éves kényszerszünet után jelent meg újra Közép- és Kelet-Európábán, ezért elengedhetetlen olyan új program ki­dolgozása, amely választ ad a szá­zadvég társadalmi és gazdasági problémáira, s a politikai átmenetre. Ezt nagyban segítheti, ha összevet­hetjük más közép- és kelet-európai országok szociáldemokrata szerve­zeteinek és a különböző hazai szer­vezetekben dolgozó szociáldemokra­ta értékeket valló politikusoknak a véleményét. Ennek érdekében, és a szociáldemokrata, szociálliberális értékek tisztázása céljából konferen­ciát szervez a Kéthly Anna Ifjúsági Kör, a Fidesz Szociálliberális Köre és az SZDSZ Szociáldemokrata Kö­re „Szociáldemokrata alternatíva Közép- és Kelet-Európa társadalma­iban” címmel. A tanácskozáson kö­zép- és kelet-európai meghívottak is részt vesznek. A szervezők mindenkit várnak a Zsámbéki Tanítóképző Főiskolára 1989. július 28—30-án. A bentla­kóknak 300 forint a hozzájárulás, a harminc éven aluliaknak ingyenes a részvétel. Érdeklődni és jelentkezni lehet a következő címeken: Hiszler Vilmos (SZDSZ) 1063 Bu­dapest, Kmetty u. 19. T.: 124-793; Diczházi Bertalan (Fidesz) 1031 Bu­dapest, Malomkerék u. 7.; Gulyás Mihály (Kéthly-kör) 1071 Budapest, Damjanich u. 32. T.: 416-334. Több szovjet földgáz Budapesten kedden Tóth József, a Mineralimpex vezér- igazgatója és Vladimir Mihajlov, a moszkvai Szojuzgazex- port Egyesülés vezérigazgatója aláírta a Magyarországra irányuló 1989. évi szovjet földgázszállításról szóló szerző­dést. Ennek alapján az idén 5,9 milliárd köbméter földgáz érkezik hazánkba. Ez a mennyiség 12 százalékkal haladja meg a múlt évi tételt. A növekedés elsősorban annak eredmé­nye, hogy a jamburgi egyezmény keretében megkezdődött 500 millió köbméter szovjet földgáz magyarországi szállítá­sa. A csővezetéken továbbított szovjet földgáz egyébként már az év elejétől folyamatosan érkezik be az országba, s teljes mértékben kielégíti a magyar fél igényeit. A cseppfolyósított szovjet propán-bután gáz 1989. évi magyarországi szállításáról szóló szerződést még múlt év októberében megkötötte a két fél. Ennek mennyisége vi­szonylag szerény, mindössze 20 ezer tonna, amit vonaton szállít a szovjet partner, s ütemszerűen teljesíti a szerződést, így földgázból és cseppfolyós gázból is folyamatos a szovjet szállítás, s Magyarországot nem érintette az egy héttel ezelőt­ti ufai gázrobbanás következtében keletkezett cseppfolyós- gáz-szállítási kiesés. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents