Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 11.

Politikai program az egészségért

A ?. egészség pótolhatatlan érték minden ember, valamennyi család és az egész társadalom számára. A magánéletben, a munkában jobbak az esélyei annak, aki ép testtel, egészségesen, jó közérzettel éli mindennapjait. Az egészség megőrzéséért felelősség terheli a politikai intézmény- rendszert, az államot és az állampolgárt egyaránt. Erről beszélgettünk dr. Zsembery Bélával, az MSZMP kecskeméti egészségügyi pártbizottságának titkárával.

— Milyen ma az emberek

egészsége a megyeszékhelyen?

— Századunk második felében felgyorsult a gazdasági és technikai haladás, átalakult a társadalom szerkezete. A változások környezetünket, életmódunkat és egészségünket is alapvetően befolyásolták. A hatvanas évek derekán a születéskor várható átlagos élettartam elérte a hetven évet. Az elmúlt két évtizedben a tartós, nagyobbrészt a szervezet

'elhasználódásából és káros elhasználódásából származó betegségek alakítják a magyar nép, így Kecskemét város állampolgárainak egészségügyi állapotát. A férfiak jelenleg átlagosan két és fél évvel kevesebbet élnek, mint a hatvanas évek derekán. Nemzetközi összehasonlításban a legkedvezőtlenebb a középkorú férfiak halandósága. A nők átlag- életkora csak kisebb mértékben növekedett. Megváltozott a halandóság szerkezete: a halálozások több mint négyötöde mindössze három oki csoportból származik: a szív és érrendszer betegségei, daganatok, balesetek és más erőszakos eredetű halálozások.

— Milyen tényezők rongálják egészségünket?

Az életminőséget is befolyásoló egészségi állapot romlására utal a munkaképességüket részben vagy egészben elveszített rokkantak emelkedő száma, a táppénzes állomány növekedése, a mozgásszervi betegségekben, magas vérnyomásban, neurózisban szenvedők sokasodása. Az utóbbi két évtizedben a másfélszer több cigaretta fogyasztása és a fokozódó légszennyeződés miatt a férfiak körében kétszeresére növekedett a tüdőrák okozta halálozás. Ugyanebben az időszakban ötszörösére emelkedett a májzsugorodásban meghaltak száma. Ennek a kockázatát köztudottan az alkohol növeli, amelynek egy emberre jutó fogyasztása az utóbbi 25 évben megkétszereződött. Az egészségi állapot rosszabbodását több tényező együttes hatása eredményezi.

— Néhányat említene ezek közül?

— Igen. A társadalmi, gazdasági fejlődéssel járó ellentmondá/sok, a természetes és az ember teremtette környezet változásai, az életmód és az értékrend - részben az előzőekkel összefüggő — torzulása, különösen az egészség mint érték devalválódása. A halálozásban döntő betegségek kialakulásának valószínűségét növelő kockázati tényezők halmozódása, az egészségkárosító szokások terjedése. Az egészségügyi ellátás színvonala és fejlesztése ütemének elmaradása a szükségletektől, illetve a megváltozott betegségi szerkezet által indokolt követelményektől.

— Lehet ezen változtatni?

— Nemzetközi példák is igazolják, hogy azokban az országokban, amelyekben az egész vagy a helyi társadalmat mozgósító, az egyének és kis közösségek közreműködésére számító egészségprogramot hirdettek meg, érzékelhetően terjedt az egészségi kultúra, társadalmi értékké lett az egészséges életmód, fokozatosan csökkent a súlyos betegségekben szenvedők száma, hosz- szabb lett az élettartam. Sajnos hiába van a Minisztertanácsnak kitűnő határozata az egészség- megőrzés hosszú távú társadalmi programjáról, az egyelőre nem látszik eredményesnek. A KSH múlt évi adatai alapján summázva az összes halálozás 139 ezer volt, ebből: több mint 37 ezren

szív- és érrendszeri, majdnem 29 ezren rákban, valamivel több mint 21 ezren agyérbetegségben, tíz és fél ezren érelmeszesedésben, négyezerötszázan májzsugorodásban haltak meg. Nem tűnik hatásosnak az a módszer, hogy egymástól elszigetelten készültek különböző programok, valószínűleg azért, hogy ki lehessen pipálni a feladatot. Ezért gondoltuk, hogy el kellene készíteni a megyeszékhely egészségmegőrző programját, amelyet a városi pártbizottság politikai programként terjeszthet elő, amely kapcsolódási pontot jelenthet az alternatív szervezetekkel is.

— Hogyan járulhat hozzá a politika az egészségesebb élethez?

Az egészség olyan érték, amely alapját képezheti annak az együttműködésnek, amelyet az MSZMP városi bizottsága kezdeményezhet a társadalmi és tömegszervezetekkel, az egyházakkal, az MSZMP politikájától eltérő nézeteket valló mozgalmakkal, csoportokkal. A tanácstestület mint önkormányzati szerv felelős a településen élő állampolgárok egészséges életfeltételeinek biztosításáért, a betegségek megelőzéséért, a gyógyításért, a rehabilitációs feladatokat ellátó intézmények működtetéséért. Az MSZMP városi bizottsága ezért a kommunista tanácstagokon keresztül képviseli, hogy a testületi döntésekben súlyának megfelelően szerepeljen az egészséges életfeltételek biztosítása, az egészség megőrzése. Az állampolgárok öntevékeny csoportjainak nagyobb támogatást kell nyújtani az életkörülmények javításához. Szükséges a politika eszközeivel támogatni eredményes működésüket, képviselni érdekeiket.

— Ez eddig is így volt, ezután ki fogja ellenőrizni, a szavát felemelni, ha nem ilyen döntés születik?

Szükségesnek tartjuk egy olyan — a tanácstestület mellett működő bizottság létrehívását, amely tükrözi az állampolgárok, politikai csoportok, tömegszervezetek véleményét és megfelel a magas színvonalú szakmai

követelményeknek. Ezért az MSZMP városi bizottsága kezdeményezi ennek létrejöttét, amely véleményezési joggal, ellenőrző szerepet tölthet be a döntések szakmai részét illetően. A bizottságban részt vevők körét olyanokból kell kialakítani, akik valamilyen formában aktív szereplői életmódunknak: így pedagógusok, egészségügyiek, szociológusok stb.

— Konkrétan Kecskeméten mit kell tenni?

— Városunkban számos feltétel adott ahhoz, hogy egyre több ember élje meg egészségesen az idős kort. Ezért szükséges az elmúlt évtizedek városépítési gyakorlatának, településfejlesztési koncepcióinak felülvizsgálata és korrekciója. Olyan intézmény- rendszert kell kiépíteni, amely lehetővé teszi az egészségmegőrzést, s hogy a fő hangsúlyt a megelőzés kapja, ugyanakkor biztosítja a betegek eredményes gyógyítását, rehabilitációját, utógondozását. A jelenleginél nagyobb hangsúlyt kapjon a szabadidősport szervezeti, tárgyi, személyi feltételeinek kiépítésé. A családok kapjanak nagyobb támogatást, ugyanakkor az oktatási intézményrendszer biztosítsa az egészségnevelés, egészségmegőrzés feltételeit. A hatósági jogkörrel rendelkező szakigazgatási szervek fordítsanak kiemelt figyelmet az egészséges élet- és munkakörülmények biztosítására munkahelyeken, lakóterületen, ezért a munkáltatók legyenek felelősek. Meg kell akadályozni az emberi környezet pusztítását, szennyeződését, meg kell valósítani a környezetkímélő technológiák alkalmazását, a környezetszennyező hulladékok biztonságos tárolását. Készüljenek konkrét programok az egészséges életmód kialakításának lehetőségére. Nem tűrhetjük tétlenül azt a veszteséget sem, amely a káros szenvedélyek és a környezeti ártalmak miatt egyre növekvő mértékben éri a családokat és a társadalmat — mondta befejezésül dr. Zsembery Béla.

Gémes Gábor

Komputerek a zoknigyárban

Negyven új munkahelyet teremtett a Zalaform Kft. Budaörsön, ahol zoknigyártó üzemet létesített. A gyermek, női és férfi lábravalók számítógép-vezérlésű kötő- és varrógépeken készülnek. A komputerek használata segít a tervezőmunkában, a minták gyors váltásában, vezérli a bonyolult berendezéseket. Jelenleg a próbaüzem folyik, amelyről folyamatosan térnek át — terveik szerint szeptemberben — a teljes termelésre. (MTI- fotó)

Szemenszedett igazság

Világosan meg kell mondani, hogy az autógyártást nem vagyunk hajlandók csökkenteni. Ezért nem fogadhatjuk el a japánok erőszakos jelenlétét. Ám ezzel nem arra utalok, hogy el kell bariká- dozni magunkat az „Európa-erődbe”, mint ahogy az ellenkezője sem képzelhető, vagyis hogy bárki kedvére galoppozhat az Euró- pa-réten.

Giovanni Agnelli, a FIAI' elnöke

Azok, akik elmenekülnek a kísértés elől, rendszerint megadják az új címüket.

L. A. publicista

Ha a csend olyan sokatmondó, akkor a hallgatás is lehet semmitmondó.

C. F. Ramuz, író

Aki szerelemből nősül, olyan, mint a kútba ugró béka. Bőven talál benne vizet, de nem tud belőle kijutni.

S. T. Coleridge, költö

Nekem nem tetszenek a költséges trükkökkel megfiatalított arcok. A ráncok, az ősz hajszálak ugyanis.a nő életéről, sorsáról tanúskodnak. Ám ezek az időjelek nem a szépséget váltják fel, hanem az arc jelentőségét hangsúlyozzák.

Claudia Cardinalc lilmszínésznö

Bizony gyakran előfordul, hogy bármennyire is erőlködsz, nem hallgatnak meg. Próbálj meg hangosan gondolkodni, mindenki hegyezni fogja a fülét.

J. A. újságíró

Teleki Sámuel nyomában

Száz évvel gróf Teleki Sámuel világhírű afrikai expedíciója után indult útnak az a tizenegy tagú magyar tudományos Afrika-expedí- ció, amely a nagy elődök útját járta be újra. A centenáriumi tudós utazók hetvenhat hazai és öt külföldi (osztrák, svájci) támogató anyagi segítségével keresték fel Telekiék egykori kutatási területét.

Hazatértük után a Természeti udorpányi Múzeumban Afrikában jártak cimmel rendeztek kiállítást, s azon az eredeti Teleki-expedíció trófeái, meg a most — száz ,'vyei később — gyűjtött anyag egy része látható.

. Teleki Sámuel 1886 és 1888 között megtett útjának az volt a célja, hogy földerítse a Kenya-hegység és az Abesszin-magasföld között elterülő, akkoriban ismeretlen vidéket. Csatlakozott Telekihez a fiatal Ludwig van Höhnel, a pozsonyi születésű osztrák tengerésztiszt is, aki az expedíció térképésze és krónikása lett. Az ő tudósításai és könyvei nyomán ismerte meg a tudományos világ ezt a nagy fontosságú afrikai utazást.

Telekiék 1887 áprilisában érték el a Kilimandzsárót, s elsőként jutottak fel az örök hó határáig, októberben pedig elsőként mászták meg a Kenya-hegységet. Fölfedezték Afrika két nagy sós tavát, s azokat „a trónörökös házaspár tiszteletére” Rudolf-, illetőleg Stefániáiénak nevezték el. A Ru- dolf-tó déli partján lévő aktív tűzhányó máig Teleki nevét viseli. 1888 novemberében jutottak el Mombassá- ba. Háromezer kilométeres, jórészt ismeretlen kelet-afrikai tájon át vezető útjuk Afrika fölfedezésének történetében a legfényesebb lapok közé tartozik. Az útról pontos térképet készítettek, sokat fényképeztek, rajzoltak, följegyezték tapasztalataikat, s felbecsülhetetlen értékű tárgyi anyagot gyűjtöttek, Hazahoztak 237 különböző növényt: virágokat, halasztókat, mohákat, zuzmókat. Közülük 78 a tudomány számára is újdonságnak számított. Sok száz ásvány- és kőzetmintát, százezer rovart, lepkét, tengeri állatot és vadtrófeát hoztak magukkal, s valamennyit felajánlották a Természettudományi Múzeumnak.

A mostani Afrika-expedí- ció Telekiék útját és szellemiségét követte. Az általuk gyűjtött anyag még rendszerezésre, feldolgozásra vár, ezért ezúttal főképp fotókat és csak néhány tárgyat láthatunk. Remélhetőleg egy majdani kiállításon ennek az expedíciónak a gyűjtésével is megismerkedhet a közönség.

(Kádár)

PÉNTEK IMRE:

Piroska és a róka

Talán igaz volt italán nem. Talán megtörtént, talán nem. Annyi bizonyos, hogy a hetvenes években akadt Dunántúlon egy kisvárosbeli leányzó, aki fejébe vette, hogy tanulmányait a híres-nevezetes Pető Intézetben fogja folytatni Nagybudapesten. Az intézet a hírét azzal szerezte, hogy itt igen jó eredménnyel (és módszerrel) mozgássérült gyerekeket próbálnak megtanítani az életre. A leányzó — nevezzük Piroskának — hamarosan tapasztalta is: ez nem olyan egyszerű. Hosszú, gyötrelmes az út, amíg kiképzett konduktor (vigyázat, nem kondu- kátor!) lesz az érettségizett diákból. Vagyis olyan „vezető”, aki képes hatásosan beavatkozni a születési terheltséggel küszködő gyerek fejlődésébe. Ebben az intézetben az ápolás, nevelés és gondozás elválaszthatatlan; egy bátortalan lépésnek, egy ügyetlen kéznyújtásnak is örülni kell.

Piroska — becsületére legyen mondva — végigcsinálta a három évet, azonban az utolsó vizsgák előtt — különösebb indoklás nélkül — eltanácsolták. (Mindenkivel történhet igazságtalanság.)

Hogy a tanultakat mégis hasznosítani tudja, óvónői diplomát szerzett, és visszatért felnevelő városába. Azonban rá kellett döbbennie; az ép, okos, ügyes kicsik nem pótolják számára a kényszerűségből „elhagyottakat”. Kísérletezett hát más pénzkereső, kevésbé magasztos foglalkozásokkal; s amikor eljött az ideje, „jó partit" csinált.

A férj — H. Ödön — lévén gazdasági szakember, szerette a kézzel fogható, reális dolgokat. Ki is faggatta élete párját, mi lenne az ő végzettsége? Az asszonyka pergő nyelvvel elmesélte, milyen különleges tudásnak van birtokában. Csak az: a baj, hogy hiányzik a fránya diploma, amivel bizonyíthatná ilyen irányú képzettségét. Egyszer ugyanis már bemerészkedett a tanács egészségügyi osztályára, ahol elő is szedte indexét, ám a nép kinevezett képviselője gyanakvóan vizsgálta a furcsa nevű intézet leckekönyvét, nagyítóval nézegette az aláírásokat és jegyeket, sőt, bele is harapott, hogy megízlelje: olyan ízű-e, mint a többi. Aztán kegyesen ápolónői állást kínált Piroskának a kórházban. Mintegy érzékeltetve: nem enged a 48-as paragrafusból. Aki nem végzett, az nem végzett. Ez már az ő végzete.

No, fellobbant a düh a makacs természetű Ödönben, aki mint említettem, anyagiakban sem szűkölködött.

— Majd megmutatjuk ezeknek a nyavalyásoknak, mire képes az én kis feleségem, a nem-végzett konduktor! Tudod mit? Nyitsz egy maszek mozgássérült-óvodát. Készítsd el a tervezetet, én meg majd helyiség után nézek.

A hóbortos asszonyka elkészítette az ilyenkor nélkülözhetetlen tantervet, részletezte elképzeléseit, s indokolta az óvoda létrehozását: mivel hasonló intézmény a városban nem működött, s igen nagy szükség lett volna rá. Újból bement a tanácsra, és járt irodáról irodára, míg egy (illetékes?) osztályvezető érdeklődését felkeltette az ötlet. A baj csupán ott mutatkozott, hogy ki adjon működési engedélyt ? (Egyszóval, ki vállalja a felelősséget?) A kereskedelmi osztály vagy az egészségügyi? Nem fért a fejébe senkinek, milyen intézmény az, ami hasznot is hajt, közérdeket is szolgál.

Közben Ödön sem tétlenkedett: talált és lefoglalt egy alagsori helyiséget a Zsdanov lakótelepen, potom kétszázezer forintért.

Az ügy mind szélesebb körben kezdett gyűrűzni.

Összeült a kupak tanács, s meg- hányta-vetette a dolgot. Hogy is van ez? Amire a város ez idáig képtelennek bizonyult, azt most egy kárhozatos magánkezdeményezés — csak úgy ukmukfukk — megvalósítja? Egy diplomát- lan, maszek konduktor? Ez a tekintély lejáratása, a tanács képességeinek kétségbevonása. Lázadás és inszinuáció! Ami a mozgássérült-óvoda leplét ölti magára.

No, ebből nem lesz semmi.

De mivel utasítsák el az illeték- telenkedőt ?

Tanácskoztak egy napig, kettőig, a szőkebarna titkárnő alig győzte főzni a feketét. De nem jutottak semmire. Amikor már a csendes kétségbeesés fogta el a kollektívát, szólásra emelkedett egy, a konszolidáció emlőin nevelkedett ravasz róka, aki számtalan jó kezdeményezést siklatott zátonyra ügyes, hitelesnek látszó érvekkel, fényes manipulációval.

Leintette a pánikba esőket.

— Azzal fogjuk meg őket, ami elvileg előnyükre szól. Az óvodába jelentkező szülők leveleivel. Ők majd felemelik szavukat a felelőtlen konduktor, az ilyen humánus álarcban jelentkező tisztességtelen haszonszerzés ellen.

— Hol vannak ilyen levelek? Hisz éppen ellenkezőleg, válóság- gal ostromolnak bennünket a szülők, mikor lesz a nyitás? — nyöszörögte az egészségügyi kerékkötő.

— Hol, hol? Hát írunk, írogatunk néhányat — mozgatta bajuszát a róka. — Ennek a lélektani hatása is figyelemre méltó. S azonkívül, tudod, ki fogja a feladókat ellenőrizni. ... — legyintett.

Megszületett az egyetértő bólint ás.

Amikor már majdnem minden és mindenki készen állt a nyitásra, a maszek konduktor, hóbortos Piroska bekéretőzött az egészség- ügyi alföhöz, hogy adná ki végre — annyi hitegetés után — az engedélyt a működéshez.

Rémesen csalódnia kellett.

Mert engedély helyett tiltakozó leveleket nyomott kezébe gonosz mosollyal az alfö. Amikor elolvasta őket, olyan piros lett, mint a neve. S úgy eltűnt a szobából az egészségügy nagyobb dicsőségére —, mintha ott sem lett volna. Többé senki sem zaklatta örült ötletekkel az osztály pókhálós nyugalmát. Viszont nem szenvedett csorbát a presztízs, s nem esett folt a mundér becsületén.

Nem kis dolog ez!

Azóta sem létesült mozgássérült-óvoda a városban. Se tanácsi, se maszek. Miért? Ki tudja ezekben a hormonzavaros időkben?

A hóbortos asszonyka végleg belátta, hogy férje mellett gazdálkodásban a helye. Úgy hírlik, kékrókákat tenyésztenek egy eldugott tanyán.

Aki hiszi, hiszi, aki nem, addig vakarja a fejét, míg ki nem serken a vére.

Beszélgetés dr. Zsembery Bélával