Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

1989. július 11. • PETŐFI NÉPE • 5 A TERMELŐI SZÖVETSÉGEKÉ A JÖVŐ „1989: csonthéjas-csúcs!” „Kaj­szi-, meggy- és szilvarekord!” „Az évszázad gyümölcstermése!” — ilyen kijelentések nyugtatgatják a magyar gazdaságért aggódók szívét a sajtóban. S mivel régóta tudjuk, hogy a hazai gyümölcsnek jó híre van a határainkon kívül is, bízva gondolhatjuk: az idén elégedettek lesznek a gazdák s az addóságállo- mányból is lefaraghatunk majd va­lamicskét a gyümölcsdollárokkal. Ha azonban valaki megfordul a nagyüzemi és a magánültetvénye­ken vagy a felvásárlóhelyeken rá­jön; a látszat csal. A rekordtermés nem jelent feltétlenül jót. • Ártábla a keceli áfész telepén. Hogy is van ez? Csonthéjas-csúcs gondokkal • Őszibarack­átvétel a kiskőrösi Zöldért-telepcn. Vajon mi derülne ki, ha mindent számolnának a kistermelők? Zöldért — harminc telephelyen —Szerintem 200-300 tonna meggy a fákon maraát az idén — mondja Hor- nóczi Ferenc, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat Kiskőrösi Kirendelt­ségének vezetője. Ez, termelési- és kereskedelmi viszonyaink ismeretében nem meglepő. A termeltetés, a felvásár­lás évtizedek alatt megmerevedett. Csak lassan oldódik a görcs! Becsapó­sak a termésbecslések, rossz a göngyö- Icgellátás, gyenge a szerződéses fegye­lem hogy csak néhányat említsek a tünetek közül. 1700 tonnára szerződ­tünk a tavasszal. Kész csoda, hogy 2200 tonnát végül értékesíteni tudtunk a vérszíngyümölcsből. — Szerintem pazarlás akár egy sze­met is a fákon hagyni. .. Három áfész és két szakszöve|ke- zet vásárolta nekünk az értékes csont­héjast mintegy harminc telephelyen, Fülöpszállástól Császártöltésig, Kecel­tél Bócsáig. Nem volt különösebb za­var. Egy napot kellett csak állnunk, mert nem tudtunk a gazdáknak export ládákat adni. Sajnos — az ismételt fi­gyelmeztetés ellénére — sokan csak ak­kor kezdtek a szedéshez, amikor a kö­tözéssel és a horolással végeztek. Hát a kereskedelem és a meggy nem volt te­kintettel a szőlőmunkákra. Az utóbbi napok kánikulája szinte a fákon főzte meg a „meggylevest”. Ebből a desszert­ből viszont nem kért a külföldi ve­vő ...- Önök egyeduralkodók a megye középső régiójában ? — Régóta nem. Kecelen például már négy cég is vásárolt gyümölcsöt az idén. Mivel a kereskedelmi kultúra még nem igazán fejlett, bizony voltak fe­szültségek is ... — Fölverték az árakat ? —Az árverseny természetes a piacon. Ezért mi nem kritizálnánk senkit. De aki megzavarja az árakat, aztán kilép a boltból, felelőtlenül cselekszik. A gyü­mölcs, tudjuk, nem egynyári növény. Hosszabb távú szövetség kell! Egy ilyen nagy cég mint a miénk talán kevesebbet ad a kajsziért vagy az őszibarackért mint a gombamódra szaporodó kisszö­vetkezetek valamelyike, de mi jövőre is ott leszünk a gyümölcsösök környékén. i Mt" 0 Mi is a bőrünkön érezzük a termelők gondjait, hiszen a Zöldért itt Kiskőrös környékén termeltető vállalkozó is. Szakcsoportunk ötven hektáros ültet­vényén már megkezdték a korai érésű kiónok szedését. Most ugyanis az őszi­barack is jól hozott. Vidékünkről mint­egy 1000 tonnányi árura számítunk. — Mennyi hasznot ígér az idei felvá­sárlási szezon? Szinte semmi sem marad. Jó ha nem fizetünk rá. Ezzel dolgozunk, de nem ebből élünk . . . Támogatást a telepítőknek! A Kecel és Imrehegy ÁFÉSZ gyü­mölcsfelvásárlását már három évtizede így látják a gazdák: Mezei István (Solt): Úgy tűnik, bizonyos helye­ken mindent lehet! Meggyet vittem két, három alkalommal a Solt—Harta Vidéke ÁFÉSZ szer­ződéses felvásárlóhelyére. Fölháborító állapotok uralkodtak. Június 20-án be is írtam véleményem a nagy nehezen előhalászott — panaszkönyv­be. Nehezményeztem, hogy másfél kilósnak szá­molták a 115 grammos rekeszt. Amikor kértem, hogy mérjék újra: megtagadták! Gondolhatja, ez a 15 dekás haszon, minden ládán megmaradt az átvevőnek. Sem az árak, sem a ládasúlyok nincse­nek kiírva. A mérlegelésre vonatkozó szabályokat sem tartották be. Szerintem ezek a cselekmények kimerítették a „Vásárlók megkárosítása” az „Árak ellenőrzésének elmulasztása” és végül „A mérlegelés ellenőrzésének akadályoztatása” sza­bálysértéseket. Sürgős intézkedést kértem, mert múlik a szezon. Hiába ...! Borzasztó a kiszolgál­tatottság ... Geleta József (Kalocsa): Ha tehetem, inkább Kecel re hordom át a terményemet. Itt udvaria­sabbak, mint a kalocsai Zöldért-telepen. A sor­ban ellenőrizheti, nem vagyok egyedül Kalocsá­ról. Az idén egyébként nagyon féltünk, hogy a nagy termés miatt leesnek az árak. No nem lettünk gazdagok, de legalább azt mondhatjuk — 16—28 forint között sikerült értékesítenem a meggyet — megérte leszedni. Kell a kiegészítés a nyugdíjhoz ... Bélán Györgyné (Kiskőrös, Feketehalom): Szól­jon hozzá! Itt állok a Zöldért-telep kapujában. Nincs kitéve a tábla, hogy mikortól kezdik venni a gyümölcsöt. Hajnalban már biciklire ültem, hogy mielőbb elintézzem az átadást. És itt csak fél nyolckor kezdenek. Azt sem tudom mennyit ka­pok majd a meggyért, de nincs más lehetőség. Viszik, amennyiért veszik. Ilyenkor nyáron jól jön a parasztgazdaságban a forint. Soká fizetik még a szőlőt... Húkel Pálné (Kiskőrös): Én is a Zöldértnél dol­gozom. Látom, hogy morognak az emberek az árak miatt. A mai vétel csak annak felel meg, aki a saját munkáját nem számítja. Mi négyen bérel­tünk egy hektár őszibarackost. Tegnap húszán szedtünk 26 mázsát. Tudja mennyiért veszik kiló­ját? Tizenkét forintért. Ha csak a szedők kosztját számolom is, ráfizettem ... szervezi, irányítja Majorosi Gyula. Rá áll a mondás: a kisujjában van az egész gyümölcs-üzlet. Szerinte még sosem ment ilyen zökkenőmentesen a szezon, mint az idén .. . — Egy olyan országban — kezdte -, ahol milliárdos követelésekért hó­napokig állnak sorban, amikor 25-28 százalékos a reálkamat, dicséretesnek mondható, ha valaki készpénzben tud fizetni. Napok alatt harmincmillió fo­rintot utaltunk ki a termelőknek. Jó az is, hogy szűnőben vannak a monopóli­umok. Mi például szállítottunk a Zöl­dértnek, a konzervgyáraknak, a Skálá­nak, de vittek innét közvetlenül a bécsi piacra is meggyet és kajszit. Az ár is váltakozott. Mi még a szezon végén is emeltünk árat... Volt elég áru? — Négy-öt éve még kaphattak a gaz­dák támogatást a telepítésekhez. Áfé- szünk és a helyi Szőlőfürt Szakszövet­kezet is ösztönözte a vállalkozókat. Volt termény bőven. De nem szabadna leállni! Végül is: a mi igazi kincsünk a termőföld. A lakosságban van vállal­kozókedv, van ambíció. Annak kell a forint, aki dolgozni, termelni kíván .. . Önálló külföldi eladások A Keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet vezetősége az utóbbi évek problémáin okulva az idén úgy döntött: maga szer­vezi meg a tagi meggyértékesítést. Az­zal kezdték, hogy kilónként egy forin­tot ráígértek a többi felvásárlóra. A he­tekig, hajnaltól hajnalig tartó műsza­kok bizonyították: jól számítottak . .. Ez kísérleti év mondja Herczeg Gábor telepvezető. — Szerencsések va­gyunk tehat, hogy nem rohadt ránk egy kilónyi áru sem. A termelők drukkol­tak nekünk. Eltűrték a kisebb kelle­metlenségeket. Hiányzik ugyanis még a felvásárlási infrastruktúránk; lassan, körülményesen dolgozunk. Jövőre még jobban igyekszünk. A gazdasági siker sem maradt el, ugye? —- Nem. Bár már ennyi is elég lenne: tagjaink több ezer forinttal többet vi­hettek haza, segítségünkkel. És persze nemcsak a tagok. Rákényszerítettük a többi felvásárlót is az áremelésre. Lát­nunk kellett viszont: tőke, vagyis beru­házások nélkül nem lehet valóban nye­reséges egy ilyen vállalkozás. Az expor­tunkat szervező külkereskedelmi cég­nek — képviselője meg sem jelent a területen — az árbevétel 3,5 százalékát kellett átadnunk. Hetekre kölcsönöz­tük a pénzünket; nagyon elhúzódnak a klíringiigyek. Kilónként kettő forint ötven fillért fizettünk egy soltvadkerti közös gazdaságnak az előhűtésért. Úgy tűnik mégis megérte .. .- Vagyis a termelői szövetségben van a jövő... Én is így látom. Elképzelhetőnek tartom, hogy a nyereségből majd még vissza is osztunk a tagjainknak. Ter­vezzük, hogy a jövőben önállóan szer­vezzük a külföldi eladásokat. Magán­tőke bevonásával építünk egy 1200 köbméteres hütőtárolót. Ezek a változ­tatások elengedhetetlenek egy ilyen kezdeményezésnél. A gyümölcspiac főbb elemeit ugyanis a kezünkben kell tartanunk. Különben dolgozhatnánk a roskadásig, mégis ráfizetnénk. Farkas P. József Csökkent a tanulás presztízse A zeneiskolások lemorzsolódásának okairól A ■ Magyar Tudományos Akadémia Veszprémi Akadé­miai Bizottsága kebelében mű­ködik Falvy Zoltán, a zenetu­domány doktora, az MTA Ze­netudományi Intézetének igaz­gatója vezetésével egy zenetör­téneti munkacsoport. A mun­kaközösség tulajdonképpen azokat fogja össze, akik a zene- történet, illetve a zenetudo­mány területén kutató munkát végeznek. Az elkészült tanul­mányokat évente négy-öt alka­lommal megvitatják, publiká­lásra előkészítik. A napokban rendezett tudományos ülésen kivételes érdeklődést kiváltó té­ma került napirendre: Jeney Zsuzsanna, jelenleg a békéscsa­bai, egykor a bajai zeneiskola zenetanára ismertette évtizedes kutatásainak eredményét, az alsófokú zenei oktatás utolsó negyedszázadával kapcsolat­ban. Az előadó elsősorban azokat az okokat elemezte, melyeknek következtében a hangszeres ta­nulók száma fokozatosan és fo­lyamatosan csökkent Békéscsa­bán. (Az 1968/69-es tanévben például 606 hangszeres növen­déke volt az intézetüknek, az 1985/86-os tanévben pedig 354.) Ami a lemorzsolódást, azaz a tanulás abbahagyását a befejezett alsófokú képzés előtt jellemzi, az országosan is na­gyon nagy százalékot mutat. Álljon itt ízelítőül néhány adat Strém Kálmán tavaly megjelent Vitairat a zenei művelődésről című könyvéből. A hegedű tan­szakon a 6. osztályt, az alsófo­kú tanulmányokat befejezte Baján a növendékek 10, Kalo­csán és Kecskeméten 15—15, Kiskőrösön 11, Kiskunfélegy­házán 12, Kiskunhalason 23 százaléka. Sokkal kedvezőbb a helyzet a fuvola tanszakon. Itt a befejező 4. osztályt Baján a növendékek 69, Kalocsán 64, Kecskeméten 45, Kiskőrösön 35, Kiskunhalason 100 százalé­ka végezte el. A zeneoktatás presztízsének csökkenését vizsgálva elsősor­ban a szülők támogató kapcso­latának hiányát kell említeni. A legtöbben közülük elismerik, hogy „szép dolog, ha valaki tud muzsikálni”, sőt ezáltal jobb emberré is válhat, de azt már nem is sejtik, hogy a zenetanu­lásnak milyen óriási személyi­ségformáló hatása van: megkö­veteli a figyelem-összpontosí­tást, az önkontrollt, az igényes­séget, sőt a gyakorlás révén erő­síti is ezeket a tulajdonságokat. Szükség van akaratra, bekap­csolódik a mind szélesebbé váló érzelmi skála. A társas zenélés­ben az együttes játék öröme mellett fejlődik a felelősségtu­dat, (nem ronthatom el a többi­ek munkáját), a megbízható­ság, (ne várjanak rám hiába a társaim a próbán), kialakul a döntés és cselekvés képessége. Az előbbi felsorolás — ko­rántsem tekinthető teljesnek —, olyan személyiségvonáso­kat tartalmaz, melyeknek a ki­alakítására a zenei nevelés kivá­lóan alkalmas. A zenetanulás tehát a magasabbfokú pszichi­kus funkciókat fejleszti,, ezek azután visszahatnak minden más tárgy tanulására is. A nagymérvű lemorzsolódás társadalmi okai között Jeney Zsuzsanna elsőként említette a kultúra értékének általános de­valválódását, a pedagógusok hátrányos helyzetét, a szülők túlhajszolt életmódját. Kétsze­resen sújtja a zenetanulókat az öt napos munkahét és az ezzel járó túlterhelés. A személyi okok között döntő súllyal sze­repel a gyakori tanárváltozás. Ennek következtében ugyanis veszélybe kerül a zeneoktatás egyik legfontosabb nevelési le­hetősége, nevezetesen az, hogy a tanár az egyéni foglalkozás keretében szorosabb kapcsola­tot alakíthat ki a növendékkel. Az előadó véleménye szerint a gyermekeket leginkább a tár­sas zene, vagyis a kamarazene és a zenekar tarthatná meg a zeneiskolában. Akik a zeneis­kolai tanulmányaik folyamán egyénileg esetleg nem képesek kiemelkedő teljesítményre, — ennek több oka lehet —, azok a társas muzsikálásban megta­lálhatják a Zenélés örömét. Gál Zoltán PÁLYÁZATOK Irodalmi díj A kecskeméti tanács és a Ka­tona József Társaság pályáza­tot hirdet Kecskemét Irodalmi Díja elnyerésére, amelynek cél­ja,- hogy segítse olyan Kecske­méttel vagy közvetlen környe­zetével kapcsolatos novellák, szociográfiai művek megszüle­tését, melyek első publikálása hozzájárul a város mai életének jobb megismeréséhez. A pályázatra eddig még nem publikált pályaművek nyújtha­tók be jeligésen. A borítékban mellékelni kell a pályázó nevét és pontos címét. A legjobb al­kotások publikálásáról a meg­hirdetők gondoskodnak. A pá­lyadíj összege 30 ezer forint, amit legfeljebb két személy kö­zött osztanak meg. Zenei díj A Kodály-koncepció to­vábbvitele és a zenei nevelés te­rületén végzett magas színvona­lú munka elismerése, a város zenei életének továbbfejleszté­sét szolgáló tudományos, alko­tó és előadó-művészeti tevé­kenység serkentése. Célja annak a pályázatnak, amelyet a kecskeméti tanács és a Kodály Zoltán Zenepe­dagógiai Intézet hirdetett meg, a város zenei díjának elnyerésére. Pályázhat zenepedagógus, zene­szerző vagy előadóművész, aki a fenti céloknak eleget tesz. Csak ed­dig még nem publikált pályamű­vek nyújthatók be. A pályázathoz mellékelni kell a szakmai tevé­kenység részletes leírását, jeligés borítékban mellékelve a pályázó nevét és pontos címét. A pályadíj összege 30 ezer forint, amit legfel­jebb két személy között osztanak, meg. Képzőművészeti díj A kecskeméti tanács a Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsé­gének Dél-Alföldi Csoportja és a Kecskeméti Képzőművészek Köre pályázatot hirdet Kecskemét Kép­zőművészeti Díja elnyerésére is, azzal a céllal, hogy támogasson olyan alkotó, kutató tevékenységet folytató művészeket, akik a város­ban élnek, vagy akiknek munkája a városhoz kötődik és eddigi mun­kásságok, terveik, elképzeléseik a pályázat elnyerése esetén hozzájá­rulnak a város művészeti életé­nek fejlesztéséhez, gazdagításá­hoz. A pályázat nincs szövetsé­gi tagsághoz kötve. Pályázhat minden képző- és iparművész, aki a kiírás céljai­nak megfelelő pályaművet nyújt be, jeligésen, borítékban mellékelve a pályázó nevét és pontos címét. A pályadíj össze­ge 30 ezer forint, amely maxi­mum két pályázó között oszt­ható meg. Muraközy János­•• i m i r* ösztöndíj Az ösztöndíjra pályázni lehet valamennyi művészeti ágban eddig még meg nem jelent alko­tással, be nem mutatott művel. Az ösztöndíj összege 12 ezer fo­rint. A pályázat jeligés. A pá­lyázatra jeligés borítékban mel­lékelni kell a pályázó nevét és pontos címét. Az ösztöndíj kifi­zetése egy összegben történik. Valamennyi pályázatot a Kecskemét Megyei Város Ta­nácsa művelődési osztálya, 6000 Kecskemét, Kossuth tér 1. címre kell beküldeni, 1989. szeptember 15-éig. • Szűnőben a monopóliumok. A képen látható fiatalember 25 és 28 forintért árulja azt a barackot, amit egy kilomé­terrel arrébb 12- ért vesz a Zöldért. Kik járnak jól iga­zán?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents