Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-11 / 161. szám

2 • PETŐFI NÉPI • 1989. július 11 George Bush elismerően szólt a magyar—lengyel reformokról George Bush életrajza Az Amerikai Egyesült Államuk 41. elnöke, George Herbert Walker Bush, 1989. január 20-án tette le a hivatali esküt. G. Bush 1924. június 12-én született a Massachusetts állambeli Miltonban. 1942júniusában végzett a Phillips (Repülő) Akadémián (Andover, Massachu­setts) és 18. születésnapján bevonult az Egyesült Államok haditengerészetének tartalék erőihez, másodosztályú tengerészként. G. Bush, aki még tizennyolc évesen sikerrel tette le a pilótavizsgát és megkapta tiszti kinevezését, akkor az Egyesült Államok haditengerészetének legfiatalabb pilótája volt. 1942 augusztusától 1945 szeptemberéig aktív állományban szolgált. A San Jacinto repülőgép-anyahajáról induló torpedóbombázó-bevetéseken vett részt a csendes-óceáni hadszíntéren. A repülési érdemkereszt és három más repülős- kitüntetés birtokosa. A háború végeztével a Yale Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol kiváló eredménnyel 1948-ban közgazdaságtani diplomát szerzett (a Phi Béta Kappa klub tagjaként). Az egyetemi baseballcsapat kapitánya volt. Az egyetem elvégzése után G. Bush Texasba költözött és 1948—50 között a Dresser Industries vállalatnál dolgozott gyakornokként, majd nyugat-texasi és kaliforniai beszerző ügynökként. 1951-ben társalapítója a Bush—Overby kőolajipari kisvállalatnak. 1953-ban társalapítóként létrehozta a Zapata Pet­roleum Corporationt, egy évvel később pedig már egy harmadik cég, a Zapata Off-Shore Company alapítója és elnöke. A szárnyait bontogató cég úttörő szerepet vállalt a kontinentális talapzaton működő kőolajfúró berendezések kísérleti gyártásában. 1966-ban Texas 7. körzetében beválasztották az Egyesült Államok képvise­lőházába. G. Busht, azon kevés képviselők egyikét, akit újoncként beválasztot­tak a költségvetési eljárási kérdésekkel foglalkozó bizottságba, két év múlva ellenjelölt nélkül újra megválasztották képviselőnek. 1971-től 1973-ig az Egye­sült Államok ENSZ-nagyk öveiéként, majd 1973 januárjától 1974 szeptembe­réig a Republikánus Párt Országos Bizottságának elnökeként szolgált. 1974 októberében Pekingbe utazott, ahol több mint egy évet szolgált az Egyesült Államok Összekötő Hivatalának vezetőjeként. 1976-tól a Központi Hírszerző Hivatal (ClA) igazgatója. Érdemei között tart­ják számon, hogy hozzájárult a Cl A belső helyzetének rendezéséhez és a hírszerzői tevékenység erősítéséhez, valamint részt vett az amerikai állampolgárok polgári jogainak védelmét szavatoló elhöki rendelet megszövegezésében. 1980júliusában a republikánus elnökjelölt) konvención Ronald Reagan alel- nökjelöltjévé választotta George Busht, akit november 4-én megválasztottak az Egyesült Államok alelnökének és aki 1981. január 20-án, az Egyesült Államok 43. alelnökeként letette a hivatali esküt. 1985. január 20-án beiktat­ták egy újabb négyéves ciklusra. Alelnökként a Szenátus elnöke és Ronald Reagan elnök közeli tanácsadója volt. 1985 júniusában G. Busht kinevezték a Reagan-kormányzat nemzetközi terrorizmus elleni tevékenységének koordinátorává. Hasonló erőfeszítéseket fogott össze a Szabályozási Mentesítésekkel Foglalkozó Elnöki Munkacsoport és az Országos Kábítószerelhárító Határvédelmi Rendszer (NNBIS) vezetője­ként. Reagan elnök megbízásából hetvennégy országba látogatott el, ahol két­es többoldalú kérdésekről tárgyalt a vezetőkkel. Felesége, leánykori nevén Barbara Pierce, a New York állambeli Rye lakosa volt. Öt gyermekük született: George, Jeb, Neil, Marvin és Dorothy Bush Leblond. A Bush házaspárnak tíz unokája van. Az elnök édesapja, a néhai Prescott Bush, Connecticut állam republikánus szenátoraként szolgált 1952- től 1962-ig az Egyesült Államok Szenátusában. A Bush házaspár lakóhelye a Texas állambeli Houston. Tagjai az Episzkopális Egyház Szí. Márton temploma közösségének, ahol az elnök korábban az egyház- községi tanács tagja volt. Washingtonban a házaspár az Episzkopális Egyház Szt. János-templomába jár. Az elnök korábban a Maine állambeli Kennebunkport Szt. Anna-templomi alapítványa igazgatótanácsának tagja volt és jelenleg is az Episz­kopális Egyház Alapítványi Igazgatótanácsának tagja. (MTI) (Folytatás az I. oldalról) a Hetektől is. Az amerikai kormányzat támogatását ígérte ahhoz, hogy a Vi­lágbank 325 millió dolláros hitelt nyújtson a lengyel mezőgazdaság és ipar teljesítményének javítására. Arra is ígéretet tett, nogy a párizsi csúcson a jelenlevők segítségét fogja kérni a len­gyel adósságok szolgáltatásának mi­előbbi átütemezéséhez. — A szövetsé­gesek egyetértése esetén mondotta az elnök ez az idén mintegy 5 milli­árd dollárnyi lengyel adósságot érinte­ne. Bejelentette, hogy az amerikai kongresszustól 15 millió dollárt fog kérni egy amerikai- -Jengyei közös vál­lalkozás finanszírozására a környezet- szennyezéstől súlyosan szenvedő Krak­kó megmentése érdekében. Végezetül bejelentette, hogy az Egyesült Államok kulturális és információs központot nyit Lengyelországban és ugyanilyen lengyel intézmény felállítását szorgal­mazza Amerikában. Bush meleg szavakkal méltatta azo­kat a bátor és őszinte kezdeményezése­ket, amelyeket a lengyel és a magyar nép, a két ország vezetése tesz a de­mokratikus társadalom megteremtése érdekében, s amelyben természetes vi­szony alakul ki a társadalom és vezetői között. Jelképes jelentőségűnek minő­sítette, hogy az új lengyel parlament megnyitójáról készült képen egymás mellett latta Wojciech Jaruzelskit és Lech Walesát. Bush hozzátette: az Egyesült Álla­mok és az egész világ csodálattal adó­zik a lengyel változásoknak, amelyek meghaladtak minden várakozást. Kije­lentette: a lengyelországi és a magyar- országi változások jelentősége messze túlmutat a két ország határain. Lengyelországtól egészen a Csendes­óceánig érzékeljük a változást mon­dotta, de hozzátette: vannak olyan pil­lanatok, mint például itt Varsóban, amelyek elégedettséggel tölthetnék el, de olyanok is mint legutóbb Kíná­ban , amelyek éppen ellentétes érze­teket ébresztenek. Az óriási változások reményekkel és kételyekkel töltenek el bennünket. „Lengyelország és Ma­gyarország fordulóponthoz ért. Mind­egyikük saját útját járja a refomok felé. E két ország népe és e két ország veze­tése csodálatunkat váltja,ki.” Ezután arról beszélt, hogy a második világháború után az Atlanti Charta lét­rehozásával kísérlet történt egy új, sza­bad világ megteremtésére, ahol féle­lemtől mentesen és jólétben élhetnek a népek a maguk választotta kormányok irányítása alatt. Csakhogy Európa egy- harmadára a sztálinista rendszert kényszerítették rá. Megkezdődött a hi­degháború, bár mi Kelet-Európára is ki akartuk terjeszteni a Marshall-, tervet. Mára mondotta az amerikai elnök megérettek a feltételei annak, hogy teljesen felülvizsgáljuk az Atlanti Charta alapelvét. Először is azért, mert mára összeomlott a klasszikus sztálini modell, másodszor pedig azért, mert Magyarország és Lengyelország népe és e népek vezetőinek eltökélt szándéka a múlttal való szakítás. Minden lehető­ség megvan arra, hogy felépüljön az az Európa, amelyről a negyvenes években azt hittük, soha nem alakul ki. „Ez az Európa egyesült, nyitott és szabad lesz”.- Ehhez az Európához az új kelet —nyugati kapcsolatokon keresztül ve­zet az ut, az olyan kapcsolatokon, ame­lyek alapja a fegyverzeteknek a mainál lényegesen alacsonyabb szintje. — Bush az európai hagyományos fegyver­zetek radikális csökkentését nevezte a legfontosabbnak. Közölte: az Egyesült Államok a bécsi tárgyalások mielőbbi, eredményes befejezését kívánja. Úgy vélekedett ugyanakkor, hogy a leszere­lési lépések annál gyorsabbak és hatá- rozottabbak lesznek, minél inkább a politikai változások üteméhez igazod­nak. Bush ezután arról szólt, hogy Len­gyelország és Magyarország, a két or­szágban folyó reformok jelentősen hozzájárulhatnak egész Európa stabili­tásához, jólétéhez, most és a jövőben. Az amerikai elnök Mihail Gorbacsov szavait idézte arról, hogy az általános biztonság alapja minden nép jogának elismerése arra, hogy maga választhas­sa meg társadalmi fejlődésének útját a belügyeibe való külső,beavatkozás nél­kül. — Az Egyesült Államok - mon­dotta — nem kíván nyomást gyakorol­ni senkire abban, hogy a kapitalizmust vagy a szocializmust választja-e. Az Egyesült Államok és szövetségesei sza­bad, demokratikus, független és jólét­ben élő Lengyelországot akarnak mondta. Az amerikai elnök beszédét megelő­zően Wojciech Jaruzelski intézett üd­vözlő szavakat vendégéhez. Megerősítette, hogy országa töretle­nül tovább kíván haladni a gazdasági és politikai reformok útján, folytatni kívánja a társadalmi és politikai élet demokratizációját. Azt a meggyőződé­sét hangoztatta, hogy bár az ország előtt álló problémákat jórészt maguk­nak a lengyeleknek kell megoldaniuk, Lengyelország mégsincs egyedül, szá­míthat az Egyesült Államok együttmű­ködésére is. A lengyel parlamenti szereplés mel­lett George Bush hétfőn két és fél órán keresztül tárgyalt vendéglátójával, Ja­ruzelski elnökkel. Találkozott Rakows- ki kormányfővel. Olechowski lengyel és Baker amerikai külügyminiszter külön tárgyalóasztalhoz ült es megbeszéléseik végén három megállapodást írtak alá: kettőt az Egyesült Államokkal szem­ben fennálló lengyel adósságok szolgál­tatásainak átütemezéséről, egyet pedig a kulturális és tájékoztató intézetek kölcsönös megnyitásáról. A kora délutáni órákban Bush elnök ebéden látta vendégül a lengyel vezető­ket és az ellenzék képviselőit, ahol a házigazda mellett Wojciech Jaruzelski és Bronislaw Geremek, a Szolidaritás parlamenti csoportjának elnöke mon­dott pohárköszöntőt. Ezt követően egy varsói baseballcsapatnál tett látoga­tást. Bush még délelőtt megkoszorúzta az Ismeretlen Katona sírját és a varsói gettó emlékművet. Az esti órákban Varsóban Bush és felesége a tiszteletükre adott díszvacso­rán vett részt. HORN GYULA NEMZETKÖZI SAJTÓTÁJÉKOZTATÓJA (Folytatás az 1. oldalról.) volodjunk a Szovjetuniótól, a többi szocialista országtól, arról azonban igen, hogy korszerűsítsük azt a kapcso­latrendszert, amely ezekhez az államok­hoz fűz minket”—mondotta. Geopoli­tikai meghatározottságunk ugyanak­kor nem akadálya annak, hogy minden irányban szélesítsük nyitottságunkat. Ennek egyik jele Bush elnök látogatása is. A külügyminiszter felidézte, hogy a közelgő látogatás kapcsán különböző hírek röppentek fel valamiféle, Ma­gyarországnak nyújtandó amerikai hi­telekről. Erről nincs szó — szögezte le, hozzátéve: egy elnöki látogatásnak nem is lehet ez a témája. Előre kívánunk lép­ni azonban olyan, még meglevő akadá­lyok elhárításában, amelyek nehezítik az új típusú együttműködés kialakítá­sát. S ez nemcsak magyar érdek, hanem az amerikai vállalkozók érdeke is. A magyar fél konkrét törekvései között említette annak elérését, hogy a legna­gyobb kedvezmény elvét öt évre, vagy időbeli korlátozás nélkül terjesszék ki Magyarországra; ugyancsak üdvözöl­nénk az amerikai tőkebefektetésekre vonatkozó kormánygarancia megadá­sát, továbbá a technológiaátadás meg­könnyítését, ezzel összefüggésben a COCOM-lista enyhítését. Emellett a magyar kormány évek óta szorgalmaz­za, hogy magyar képviselet nyíljon az Egyesült Államok nyugati partján, amely nemcsak gazdasági szempontból volna fontos, hanem a kölcsönös utazá­sokat és a magyar emigrációval való kapcsolattartást is könnyítené. Horn Gyula rámutatott: „Nem azt várjuk, hogy mindezek a kérdések a lá­togatás idején megoldódnak, de bizo­nyosak vagyunk abban, hogy Bush el­nök útja jelentős ösztönzést adhat az előrelépéshez”. Hozzáfűzte: George Bush Budapestről a tőkés világ hét ve­zető hatalmának párizsi csúcstalálko­zójára utazik, s ott bizonyára Magyar- országon szerzett benyomásairól is tájé­koztatást ad majd. Ez is igen fontos le­het hazánk számára. Kérdésekre válaszolva Horn Gyula aláhúzta: a magyar kormány egyetért Bush elnöknek azzal a kijelentésével, amely szerint kelet-európai utazásával nem kíván éket verni a meglátogatott országok és szövetségesei közé. A ma­gyar külügyminiszter rámutatotri-Mi- hail Gorbacsov a legutóbbi, az NSZK- ban és Franciaországban tett látogatá­sa során maga is aláhúzta, hogy a Szov­jetuniónak sincs olyan törekvése, hogy megpróbáljon az Egyesült Államok el­leni hangulatot kelteni Washington szövetségeseinél, elválasztani őket az Egyesült Államoktól. Bush elnök jól is­meri az európai, és ezen belül a kelet­európai realitásokat is, ebből indul ki az út során — hangoztatta Horn Gyula. Egy kérdésre válaszolva a külügymi­niszter kifejtette: az amerikai elnök útja minden bizonnyal tovább erősíti a kap­csolatokat az Egyesült Államokban élő magyarsággal is. Az elmúlt néhány év­ben ezek a kapcsolatok gyorsan bővül­tek, gyakorlatilag ma alig van olyan magyar szervezet az Egyesült Államok­ban, amellyel ne alakult volna ki megfe­lelő viszony. A bevezetett intézkedések következtében problémamentes az uta­zások, a családlátogatások, családegye­sítések ügye is. Számítunk arra, hogy az amerikai magyarság mind fokozottab­ban kapcsolódik be a magyar gazdaság átalakítását szolgáló tervek megvalósí­tásába. Ezzel kapcsolatban is fontos az amerikai elnök magyarországi látoga­tása: még jobban ráirányítja az Egye­sült Államok közvéleménye, s ezen be­lül az ott élő magyarok figyelmét ha­zánk életére. Horn Gyula a nemzetközi sajtóérte­kezleten több kérdést kapott a magyar román viszonyról, a Bukarestben a hét végén megtartott találkozóról. Megismételte: a nemhivatalos találko­zón egyetlen kérdésben sem sikerült előbbre jutni, megoldást találni. A más­fél órás megbeszélésen a magyar kül­döttek tényekkel és adatokkal cáfolták meg a magyar politikáról Romániában hangoztatott és a találkozón Ceausescu elnök által is megismételt vádakat. A felek egyébként nem kértek fel har­madik országot közvetítésre. Egy kérdésre válaszolva a magyar külügyminiszter kitért az úgynevezett román katonai fenyegetés témakörére is. — A találkozó során, miközben számba vettük az utóbbi hónapokban kialakult helyzetet, megemlítettük azt is, hogy megjelentek olyasfajta nyilat­kozatok, amelyek katonai fenyegetést is tartalmaznak Magyarország címére. Ennek részletezésére a találkozó során nem került sor, nem is volt erre idő. Mi az, amire konkrétan gondolunk, mire alapozzuk ezt a megállapítást? Minde­nekelőtt arra, hogy ha egy szomszédos ország kijelenti, hogy képes az atom­fegyver előállítására, továbbá, hogy a nem távoli jövőben hozzálát közép­hatótávolságú rakéták gyártásához, az mindenképpen kell, hogy érintse a szomszédos országok, adott esetben Magyarország biztonságát. Megjelentek oly nyilatkozatok ro­mán részről, felelős román vezetők tol­lából, amelyek ugyancsak tartalmaznak katonai jellegű fenyegetést. Hadd említ­sek ezek közül egyet: a román hadsereg vezérkari főnöke kijelentette egy folyó­iratban, hogy igazságtalan a trianoni béke. No nem amiatt, amiért Magyaror­szág is igazságtalannak tartja azt, ha­nem amiatt, hogy Magyarország terüle­téhez tartoznak olyan országrészek is, ahol román lakosságéi. Megfogalmazta c helyzet megváltoztatásának igényét is. Több más hasonló nyilatkozat is volt már. Ezeket mi nem akarjuk dramati­zálni, de nem is akarjuk szó nélkül hagy­ni, különösen abban a helyzetben, ami­kor feszült a két ország viszonya mondotta a kérdésre válaszolva Horn Gyula külügyminiszter. (MTI) V ÉL LM ÉN Y EK, ÁLLÁSI OGLA LÁSOK Támogatjuk a Demokratikus Magyarországért Mozgalmat Mi, az MSZMP kiskőrösi I. számú alapszerveze­tének tagsága már hosszabb ideje, két-két és fél éve nyugtalansággal voltunk kénytelenek tapasztalni az MSZMP központi szerveiben mindinkább erő­teljessé váló hatalmi harcot, mely jelenség negatí­van befolyásolja az ország politikai és gazdasági helyzetét. Mindezt felhasználják az ultrabaloldali és ultra­jobboldali erők, amelyek szavakban magukat re­formistáknak próbálják feltűntetni, de valójában a visszarendeződést, illetve a szocialista vonások nélküli tőkés politikát és gazdasági berendezkedés megvalósítását óhajtják. Sok kérdésben igen éles — sok esetben egymás véleményét sem tisztelő, egymás lejáratására tö­rekvő — vita bontakozott ki. így különösen — a párt több mint 40 éves tevékenységének értékelésé­ben, ezen belül is az — 1956-os események, továb­bá az ország politikai és gazdasági helyzetének értékelésében. E széleskörű vitákban és nyilatko­zatokban, valamint felhívásdömpingben az MSZMP központi vezetésének a hangja nem, vagy csak ritkán volt hallható, és ezek a megnyilatkozá­sok — többször egymásnak, valamint önmaguk­nak is — ellentmondóak voltak. Az MSZMP felsőszintű vezetése a mai napig képtelen volt feldolgozni a párt több mint 40 éves politikai, és az ország gazdaságának valós történe­tét, és ezt a párton belüli különböző színezetű platformok és a pártunkon kívüli alternatív szerve­ződések a saját céljaik érdekében használják ki, nem is eredménytelenül. Az alapszervezet véleménye a kialakult helyzet­ről: 1) Elutasítunk minden olyan törekvést, követe­lést, amely az MSZMP egész tagságát kollektív bűnösként, illetve felelősként akarja beállítani az elmúlt 40 év politikai és gazdasági döntéseiből eredő hibákért. 2) Véleményünk szerint az a szűk, legfelső veze­tőréteg a felelős a jelzett bűnökért és hibákért, amely a centralizmus égisze alatt kihasználta a párttagság és a nép bizalmát. Akik korlátlan, elle­nőrizhetetlen, antidemokratikus uralmat valósí­tottak meg, mely a korrupció, a haszonlesés, a családi érdekszférák kialakulásához, az ország gazdasági, társadalmi és politikai válságához veze­tett. A vázolt gyakorlat ellen párttagságunk egy része már a 60-as évek elejétől fellépett — amit bizonyí­tanak a taggyűlési jegyzőkönyvek és a hangulatje­lentések —, de ezt a párt hivatalos apparátusának erősen kozmetikázott helyzetjelentései és a gerinc­telenek hozsannázó megnyilatkozásai elnyomták. 3) Mi egyszerű emberek és egyben kommunis­ták, akik szintén szenvedő alanyai vagyunk a ki­alakult válságos politikai és gazdasági helyzetnek, de átérezzük felelősségünket a jövőért, a párt meg­tisztulásáért, a magyar társadalom jövőjéért, ké­szek vagyunk újból, de nem bűntudattal csatasor­ba állni a kommunisták iránti bizalom visszanye­réséért, az ország felemelkedéséért. 4) Támogatjuk a Demokratikus Magyarorszá­gért Mozgalom célkitűzéseit, és az MSZMP KB 1989. június 23-án és 24-én meghozott állásfoglalá­sában foglaltakat a párt helyzetéről és politikai törekvéseiről. 5) Elutasítjuk a visszarendeződésre irányuló tö­rekvéseket, de elutasítjuk a tőkés restaurációs pró­bálkozásokat is. Egyetértünk a kongresszus idő előtti összehívásával. 6) Felhívjuk az MSZMP Központi Bizottságát arra, hogy határozottan lépjen fel a párt egységé­nek a helyreállításáért, és egyben a demokratikus reformfolyamat következetes végrehajtásáért. 7) Elvárjuk, hogy következetesen vonják felelős­ségre azon pártfunkcionáriusokat és gazdasági ve­zetőket, akiket súlyos felelősség terhel az elköve­tett hibákért, melyeket csak az egész ország élet- színvonalának lényeges csökkentésével járó erőfe­szítéssel és hosszabb távon tartós, szívós munkával lehet helyrehozni. Nem leszámoltatást akarunk, hanem olyan elszámoltatást, amelyben a köztörvé­nyes bűncselekményeket elkövetők jogi felelőssé­gét megállapítják s a tisztességes, jóhiszemű politi­kai és gazdasági hibákat elkövetőktől őket elkülö­nítik. Sürgetjük a Központi Bizottságot, hogy minél hamarabb dolgozza ki a párt elképzelését az ország gazdasági helyzetének javítására, és azt bocsássa vitára. Tagságunk véleménye az, hogy megszabadulva a múlt hibás gyakorlatától, sürgősen meg kell te­remteni a párt cselekvő egységét. Ezzel az alappal tudjuk mozgósitani párttagjainkat és népünket a jelenlegi politikai és gazdasági válság leküzdésére, mely csak közösen valósítható meg. az MSZMP Kiskőrösi I. sz. alapszervezetének tagsága nevében: Pozsgai Zoltán titkár Tiltakozó távirat Jánoshalmáról Az MSZMP-tagok városi reformköre legutóbbi megbeszélésén Jánoshalma társadalmi-politikai életében a közelmúltban bekövetkezett változáso­kat értékelte. Ezzel kapcsolatban megállapításaikat, valamint a helyi művelődéspolitikai elképzeléseket — felké­résre — megküldtük az MSZMP KB megbízásá­ból a Pozsgay Imre által vezetett munkabizottság­nak, mely jelenleg a politikai rendszer, a társada­lompolitika, a művelődéspolitika és az ideológia kérdéskörök kimunkálásával foglalkozik. A városi reformkor elhamarkodottnak és káros­nak minősítette dr. Südi Bertalan 1989. június 27- én a Parlamentben hangoztatott véleményét. Fel­szólalását a választók többsége az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal, a független mozgalmak és szervezetek közötti megállapodás és előrehaladás elleni támadásnak minősítette. Azzal az elhamarkodott véleményével sem értett egyet a reformkör, amikor a képviselő a kormány mind a hat új miniszteréről kinevezésük előtt azok alkalmatlanságát próbálta bizonyítani a parla­mentnek. A reformkörnek meggyőződése, hogy ezek a nyilatkozatok nem a választópolgárok véleményét tükrözik. A reformkor a következő, táviratot juttatta el az MSZMP KB részére: A jánoshalmi MSZMP-tagok városi reformköre tiltakozik a Tabajdi Csaba ellen indított fegyelmi eljárás lefolytatása és az állásából történt felfüg­gesztése ellen. Ezt a mesterkedést a visszarendező­dés szolgalelkű hívei túlbuzgóságának, a Politikai Bizottság tudatos félrevezetésének tartjuk. Úgy értékeljük, hogy ez az akció a szabad véle­ménynyilvánítástól akarja eltéríteni a párt tagjait. Az MSZMP szellemi-erkölcsi erejét, hitelét gyengí­tené ez a „fegyelmezés”, ezért követeljük Tabajdi Csaba és minden ember véleményének tiszteletben tartását. MSZMP Városi Reformkor Csényi László Részvétnyilvánítás Az MSZMP Bácsalmás Városi Bizottsága 1989. július 6-ai ülésen mély megrendüléssel vette tudomá­sul Kádár János elvtárs, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyiségének halá­lát. A testület egyperces néma felál­lással tisztelgett emléke előtt és részvétnyilvánítását fejezi ki az MSZMP Elnökségének. Kádár János elvtárs halálával at­tól az embertől búcsúzunk, aki meg­határozója volt az utóbbi évtizedek magyar történelmének. Párttagságunk, a térség lakossá­ga tisztelettel adózik emléke előtt. MSZMP Városi Bizottsága Bácsalmás Levélváltás Mindszenty perének felülvizsgálatáról Paskai László bíboros, prímás, esz­tergomi érsek a következő hivatalos levéllel fordult Németh Miklós minisz­terelnökhöz: „Társadalmi életünkben történő re­formtörekvések nyíltan szembenéznek a múlt tévedéseivel, hibáival. Ennek kiemelkedő ténye volt június 16-án Nagy Imre és mártírtársai ünnepélyes temetése, ezzel együtt elítélésük felül­vizsgálatának az elkezdése. Sokan szenvedtek börtönbüntetést a katolikus egyház tagjai közül is. Közü­lük kiemelkedik második elődöm, Mindszenty József bíboros, prímás, esztergomi érsek igazságtalan elítélése és börtönbüntetése, amely fájó sebe a magyat katolikus egyháznak, de az egész magyar népnek is. Nagy meg­nyugvást jelentene, ha a Magyar Kor­mány az elhunyt bíboros elítélésének a felülvizsgálatát soron kívül elindítaná. Tisztelettel kérem Miniszterelnök Urat, hogy a Magyar Kormány kezde­ményezze Mindszenty József bíboros perének felülvizsgálatát. Bizonyos va­gyok abban, hogy ez a lépés erősítené a Magyar Kormány reformtörekvései­nek a hitelességét, egyben szolgálná a nemzeti megbékélést a magyarok kö­zött az egész világon.” Németh Miklós a többi közt a követ­kezőket írta válaszlevelében: A Minisztertanács 1989. február 22-ei — a koncepciós elemeket tartal­mazó büntető ügyek felülvizsgálatáról szóló határozata alapján elhatáro­zott szándékunk, hogy az 1945 és 1962 évek között ártatlanul elítélt valameny- nyi személy ügyében a jogszerűség és a humanitás messzemenő figyelembevé­telével szülessen döntés. Ismeretes, hogy az általános felül­vizsgálat mellett külön foglalkoznak a kiemelkedő jelentőségű ügyekkel. Ennek jegyében a kormány felkérte a Legfőbb Ügyészt, hogy a Mindszenty József ellen egykor folyamatban voll büntetőeljárást törvényességi szem­pontból vizsgálja felül. A soronkí­vüliség tehát az ön második elődje ese­tében biztosított. A Legfőbb Ügyésztől kapott tájé­koztatás szerint a Mindszenty József és hat elítélt társa ellen 1948-ban folya­matban volt eljárás nagyterjedelmű, összetett és bonyolult ügy. Á iratok között számos olyan anyag található, amelyek az elítéléshez közvetlenül nem kapcsolódnak, ugyanakkor több olyan dokumentum hiányzik, amelyek az ér­demi állásfoglalás kialakításához nél­külözhetetlenek. A szükségtelen anya­gok kiszűrésére, illetve a hiányzó doku­mentumok beszerzésére intézkedés tör­tént. Úgy vélem, közös érdekünk, hogy érdemi állásfoglalásra csak mindezek ismeretében kerüljön sor.”

Next

/
Thumbnails
Contents