Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-10 / 160. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 10. Összebékülés Összebékültem minap egy régi-régi barátságos idomítóm- mal. Ez történt: Jött szemben velem az utcán egy kútágas soványságéi ember, szinte lobogott rajta a hajdanán méretre szabott ruha. Es szólt hozzám a férfiú ezekkel a szavakkal: „Ernő, Ernő, csakhogy összehozott bennünket még egyszer a jó isten.” Kellett egy kicsit kutatgat- nom a memóriámban, hogy ki is ő. Aztán egy félmondatból rájöttem: majd’ negyven évvel ezelőtt úgynevezett káderesem volt ott, ahol akkortájt dolgoztam. Meg nem mondanám már, hogy milyen politikai ízű rendezvényen ki-ki elmondott egy lényeges epizódot a múltjából. Én hogy, hogy nem, gyermekkoromnak azt a mozzanatát elevenítettem föl, amikor faluról a pesti Mátyás térre kerültem. És ott egy rokon néni ösztönzésére az üdvhadsereg elnevezésű, félig vallási, félig nyomorenyhítő alakulat befolyása alá keveredtem. Tetszett, hogy a szervezet felnőtt tagjai egyenruhát viseltek. Kedvemre való volt, hogy az összejöveteleken sokat énekeltünk. De az nyűgözött le mindenekfölött, hogy húzhattam a dobot a zenekar után, amikor utcasarkokon, köztereken hirdették az igét, lehajoltak a részegekhez, enni adtak az éhezőknek, ruhához juttatták a rongyoskodókat... A visszaemlékezés hevületében magasztaló szavakkal szóltam erről az emberbaráti tevékenységről. Az én káderesem azonban fölpattant, és nagyjából így tette helyére mondókámat: „Lám, lám, még mindig vannak közöttünk, akik valamilyen kö- nyörületességtől várják a társadalom sebeinek begyógyitását. Ez velejéig burzsoá nézet." Megszégyenülten hallgattam a kioktatást. Személyzeti főnököm becsületére legyen mondva, nem szállt rám. Még csak állástalanná se váltam badar fölszólalásom nyomán. És most miért minősítem összebékülésnek találkozásunkat? Mert most meg én nézem el neki, hogy az egykori harcos ateista a jó istent emlegeti. És megértem, havi 4200 forintos nyugdíja mellett bizony még az üdvhadsereg által osztogatott levest is hálásan megköszönné. A negyven év előtti körülmények között az számított elméletiekben képzettnek, aki harsogta: Magyarországon cgys'zer s mindenkorra megszűnt a szegénység. Ezért kölönc csak rajtunk a szociálpolitika, és szükségtelenné vált a Népjóléti Mi-, nisztérium is. És most ott tartunk, többé nem lehet az ilyen-olyan begyűrűzésekre fogni a tömeges elszegényedést. Már ott tartunk, hogy nemrég szegénységellenes hétvégét rendeztek Újpesten, mivel a lakosságnak csaknem fele a létminimum, illetve a társadalmi minimum alatt él, és ezer gyermeket vettek ki a szülők a napköziből, mert már képtelenek megfizetni a fölemelt étkezési díjakat. Kószál egy adat Budapest-szerte, mely szerint hetenként 150 lakásból kapcsolják ki a villanyt díjfizetési hátralék miatt. Napról napra növekszik azok száma, akiknek választaniok kell: esznek vagy teljesítik lakbérfizetési kötelezettségüket. Lehangoltan mondom ki: nálunk annyira a hivatalokra kövült az úgynevezett jólétpropaganda, hogy az illetékesekben alig palástolt ellenszenv alakult ki a nélkülözőkkel szemben. A nyomor tagadásának is egymástól eltérő fokozatai vannak. Tudok arról, hogy a szegények megsegítése érdekében életre hívott mozgalom munkását a rendőrség minduntalan figyelmeztette, magyarán fenyegette: És tud róla az ország, hogy az ország bírálhatat- lan vezetője kerekperec tagadta, hogy hazánkban válság volna .. . Akinek látóhatára csak a rózsadombi építkezésekre korlátozódik, az bizony a tolla,- sodás jeleire figyel föl. Aki arról hall egyet-mást, hogy vannak vendéglátó-ipari vállalatok, ahol a legfelső vezetők többmilliós nyereségrészesedéshez és prémiumhoz jutnak, az úgy vélheti: megy a dolog ... Már az övék. Mert ott, ahol nem a frankfurti ügyvédek, párizsi divatszalon-tulajdonosok vagy a skót könyvelők kosztolnak ... vagyis nem a Hiltonban, az Intercontinentalban vagy a Novotelben, hanem a Margit híd budai hídfője mellett levő szegényembercsárdá- ban, a Gül Babáról elnevezett önkiszolgálóban étkeznek, ott más a hangulat. Magam időnként megfordulok az említett helyen, és fogyasztok valamit. Ott bizony nyűtt, elhasznált a berendezés, alumíniumból van az evőeszköz, és a tányérok sem ragadtatnának el egy kispénzű dán turistát sem. De nekünk — szállítómunkás vagy utcaseprő éppúgy van közöttünk, mint nyugdíjas tanácsalkalmazott yagy aktív görögkatolikus lelkész —, nekünk valahogy elmegy ... Mert nemcsak rántott pulykamell van ott 56 forintért, de üres lencsefőzelék is úgy, hogy a pénztárnál egy húszasból még öt forintot vissza is kap az ember. Igaz, pulykamellből naponta tíz adagot adnak ki, üres lencse- főzelékre pedig háromszázan jelentkeznek. Egyelőre, mert hamarosan már egy üres főzelék sem lesz. Mondják, megszűnik a Gül Baba is. Mint ahogy megszűnt a pesti oldalon az önki- szolgáló, olcsó Berlin vagy Em- ke. A piacorientáltság bűvigéje alatt vitorlázó magyar vendéglátóipar se részvétet se kötelességet nem érez a közétkeztetésre szoruló szegények iránt. Jaj, József Attila, miért is plántáltad szívünkbe a nyomorultak iránti szeretetet?! Miért rikkantottad, hogy „Hatalmat, húst a dolgozóknak!...” És miért vallottad. „lm, itt vagyunk gyanakvón s együtt, / az anyag gyermekei, / Emeljétek föl szivünket! Azé, / aki fölemeli." Én már nem hallom haragvó szavadat, csak azt, amelyik így szól: „Aki szegény, az a legszegényebb ..." Attól tartok, hogy a mindig, mindent megmagyarázok így pöccintenék félre megint a szegények Attiláját: Verset írni tudott, de a politikai gazdaságtanban mindig gyönge volt. De ki, és miben volt gyenge, hogy ide jutottunk? ... Bajor Nagy Ernő FILMJEGYZET Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája Francesco Rossi olasz filmrendező nemzetközileg elismert munkássága elsősorban azokból az alkotásaiból épül, melyek a szenvedélyek hatalmának a főszereplésével a háború utáni Olaszország politikai életét vizsgálják. Bár utóbbi filmjeiben szívesen nyúl a stili- zációhoz, nem száműzte végképp a neorealizmus kevésbé távolságtartó eszközeit sem. Ez a fajta valósághűség vezette a legutóbbi munkája; a látványos Carmen forgatása közben Andalúzia szívébe. Az Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája is abban az országban játszódik, ahol az alapmű: Gabriel Garcia Marquez regénye: (Francesco Rosi egyébként nem először bizonyítja, hogy nem idegen számára a spanyol és a dél-amerikai kultúra sem; rendezett filmet — a maga nemében az egyik leghíresebbet — a bika- viadalról, és, hasonlóan „nemzeti” témaként, a bolíviai őserdőkben Che Guevaráról.) A történet szerint egy orvos húsz esztendei távoliét után visszatér szülőfalujába, és megpróbálja kideríteni egy szörnyű bűntény körülményeit, melynek valamikor maga is tanúja volt. Egykor gazdag és titokzatos fiatal férfi érkezett a faluba, és rövid ismeretség után feleségül kérte az egyik lányt (Or- nella Muti alakításában). A nászéjszakán azonban kénytelen volt visszaküldeni anyjához, tnert kiderült, hogy a „természet virága” már nem érintetlen. A lány hosszas unszolásra — megnevez egy férfit (Anthony Delon személyesíti meg), és két ikerbátyja elhatározza, hogy bosszút áll, vérrel mossa le a húga becsületén ejtett foltot. Tulajdonképpen senkit nem érdekel, hogy e férfinak a bűnösségét a lány szavain kívül senki, semmi nem bizonyítja. Mivel tulajdonképpen maguk is azt szeretnék, ha megakadályoznák őket tervük elkövetésében, az egész falunak bejelentik, hogy gyilkosságra készülnek. A falu közössége azonban — tehetetlenségből vagy talán még inkább a rítus miatt — semmit sem hajlandó tenni azért, hogy ne következzék be a tragédia. A gyilkosság, mely az 1950-es évek elején valóban megtörtént, félig- meddig az irodalomtörténet része: az áldozat Garcia Márquez egyik kamaszkori barátja volt abban az időben, amikor Sucre tartományban élt. Akkoriban már írt néhány rövid novellát, de ez az eset volt az, mely arra inspirálta, hogy regényt írjon. Édesanyja értette meg vele, hogy nem használhatja föl az anyagot addig, míg az érintettek közül bárki is életben van. Állítólag maga Madam Marquez mind a mai napig nem nyitotta ki ez a könyvet, és annak ellenére, hogy ott él Cartagában, nem látogatta meg a forgatás helyszínét sem. Harminc évvel az események (az utolsó tanú halála) után írta meg Marquez a történetet. Ugyanabban a panzióban bérelt ki egy szobát, ahol az idegenből érkezett fiú annak idején megszállt. Tizennégy hét alatt írta meg a könyvet, és egyedül hazájában több millió példányszámban fogyott el néhány héttel a megjelenése után, 1981- ben. Hogy a rendező Rosi számára miért volt különösképp vonzó e sztori, arról egy nyilatkozatában így vall: „Minden rendezőnek van egy személyes ideája, mely filmjeiben végigkíséri. Az én esetemben ez az erőszak, de mint egy meghatározott kultúrának a terméke. Az erőszak nemcsak a halál — a szerelem és az élet — kísérőjelenséges, hanem a déli kultúráké. A város lakói hagyják meghalmi a kiszemelt áldozatot anélkül, hogy tudnák, bűnös-e vagy ártatlan. Mindezt a morális gyávaság nevében teszik, melyet a megvédelmező becsület igazol. Hiszek abban, hogy ez a film nemcsak a fizikai, hanem minden olyan ideológiai erőszak elleni vádirat is, amely nem rendelkezik kellő erkölcsi alapokkal.” Kár, hogy a filmnek a rendező minden igyekezete ellenére sem sikerül igazi drámát teremteni az alapműből. Még akkor sem, ha ehhez világhírű színészekből álló szereplőgárdát verbuvált össze. (Jelen van például Ornella Muti, Gian Maria Volonte, Irene Papas, Anthony Delon, Alain Delon huszonhárom esztendős fia is.) Attól viszont többre futja erejéből, hogy csupán a regény iránt keltse fel a figyelmet. K. J. NEM CSAK A LATIN IGÉKET TANÍTOTTA „Háromezer-ötszáz diákom volt” zésképpen tiszte- sebb, emberibb sors jutott a nincstelen kétkezieknek. Mint apámnak és családunk- n^jc. — Miből taníttatták szülei? — Vallásos, józan életű apámat, anyámat kilenc gyermekkel áldotta meg a sors. Hatan értük meg az iskoláskort, most már csak hárman vagyunk. Nagyon szerényen éltünk a napszámos keresetből, de sohase éheztünk. — Módosabbak is gyorsabban kenyeret adó iskolákba irányították gyerekeiket. — Kevés iskolájú apám nagyon okos ember volt. Bátyámat is középiskolába küldte. Anyám hentes rokonainak példája nyomán sem gondoltam komolyan arra, hogy ilyen jövedelmező szakmát válasszak. Szinte természetes volt számomra, hogy pap leszek. Elhivatott paptanár — Miért pont piarista? Jászországban sohasem tanítottak kegyesrendiek. — A Zászlónk- című lapban olvastam a rend felhívását. — Arra gondoltam, hogy a rend vállalta a tehetséges, jó eszű falusi gyerek kitaníttatását. — Apám egyszer volt fogadóórán a jászberényi tanároknál. Az igazgató urazta és azonnal fölajánlotta a tandíj- mentességet. Még könyvekre is jutott valamennyi, mivel több önképzőköri pályázaton díjaztak. Igazán jó bizonyítványt csak az utolsó években, már piarista papnövendékként Kecskeméten érdemeltem ki. Miről írta doktori értekezését? — Vidáman éltünk az egyetemen. Kiváló tanárok élesítették elmémet. Vizsgáztam Zsirai, Gombocz profesz- szornál. A legendás Horváth János még a lakására is meghívott. Vele beszéltem meg, hogy a XVIII. századi katolikus aszketikus irodalmat dolgozom fel. 1939 márciusában vehettem át a summa cum laude doktori diplomát. Felszentelésem után Debrecenbe helyeMár tudtam, hogy Gulyás tanár úr született pedagógus, mielőtt életéről, pályaválasztásáról egy szót is szólt volna. Magam sem tudom, miként kanyarodott beszélgetésünk a francia galliciz- musokra. A nyugdíjas piarista szinte észrevétlen rávezető ■kérdéseinek köszönhetően magam is részesültem a felvetődött nyelvi talány megoldásának öröméből. Pedagógusi elveiről mit sem hallottam, amikor már följegyezhettem: bíznak benne a diákok. Noha 75 év — nem akármilyen háromnegyed évszázad — gondjaival, megpróbáltatásaival a vállán már elbúcsúzott a katedrától, föl-fölkeresik rendházi dolgozószobájában útmutatásért, tanácsért. (Az iskola egyik büszkesége — például — nem tudta eldönteni, hogy hazautazzon-e a hét végén, készüljön a tanulmányi verseny újabb fordulójára, vagy elmenjen társaival egy osztálykirándulásra. Ez utóbbihoz volt a legkisebb kedve, dr. Gulyás István tanácsára, mégis utazik.) Öntudatos jász Mielőtt arra gondolhattam volna, hogy a papi hivatása, életkora, alkata netán elfordítja napjainktól, könyvespolcaira pillantva megbizonyosodtam friss fogékonyságáról. Fő helyen díszük Kunszabó Ferenc Jászság című műve. , — Apai, anyagi ágon jász vagyok. Szülőhelyemet később csatolták Tisza- kécskéhez, Jászberényhez köt ifjúkorom. Szorgalmas, szívós nép lakta mindig a Zagyva menti, lapos jász teknőt. A szálasabb jászokat csak öntudatuk, rokonítható sorsuk köti a kunokhoz: az én szülőföldemen sem uralkodtak nagybirtokos földesurak, így követkeSAJTÖPOSTA Korlátlanul dolgozhat-e a rokkantsági nyugdíjas? A kalocsai Oláh József évtizedeken át kereste kenyerét traktorosként. Erőgépétől nemrégen véglegesen búcsút kellett vennie, mivel megromlott az egészsége. Emiatt többször került orvosi bizottság elé, s a vizsgálatok azzal zárultak, hogy a szívpanaszára és egyéb betegségére tekintettel a rokkantak III. csoportjába sorolták. A most 57 éves olvasónk a négy és fél ezer forintnál alig magasabb összegű ellátásának kiegészítése érdekében még szeretne könnyebb munkát vállalni, de nem tudja, hogy mennyit dolgozhat évente anélkül, hogy elveszítené a nyugdíját. A bizonyára másokat is érdeklő ügyben társadalombiztosítási szakemberekkel beszéltünk, akiktől a következőket tudtuk meg: 1988. január elseje óta érvényes az a jogszabály, amelynek értelmében az öregségi nyugdíjban részesülő emberek minden esztendőben korlátlan ideig állhatnak munkaviszonyban, s bármennyi jövedelmük lehet, nincs kihatással az ellátásuk folyósítására. Következésképpen az ebbéli tevékenységükről nem kell számot adniuk a nyugdíjügyi szervnek. Más elbírálás alá esik a rokkantsági nyugállományban lévő személy. Miért? Mert ez a nyugdíj nem elsősorban az életkortól függ, hanem például az egészségi állapottól, pontosabban attól, hogy a munkaképesség-csökkenés mértéke elérje a 67 százalékot. S ez az állapot súlyosbodhat, meg enyhülhet is, melyre a rokkant gyakori vizsgálata során derülhet fény. Persze, a meggyengült egészség javulására a folyamatos munkavégzésből és a magasabb keresetből is lehet következtetni. Erre gondolt a jogalkotó, amikor a következőket szögezte le: Ha a legutóbbi orvosi vélemény szerint az illető személy rokkant, később mégis rendszeresen dolgozik és az ebből adódó keresete négy hónapon át lényegesen nem kevesebb, mint a megrokkanása előtti munkakörében volt, akkor megszüntetendő az ellátása. Fontos megjegyezni: az öregségi korhatár (ez nőknél az 55. és a férfiaknál a 60. életévet jelenti) betöltése után már efféle jogcímen nem korlátozható vagy szüntethető meg a rokkantsági nyugellátás folyósítása. Viola meglepetést okozott.. . Köztudott, hogy a SZOT-üdülők szűkössége miatt az igénylők töredéke juthat csak el egy-két hétre pihenni. Ennél sokkal szerencsésebbek, akik a saját munkahelyük úgynevezett önellátó üdültetési programját választhatják. Vajon tényleg szerencsések a vállalati üdültetésben részt vevők? Szerintem a többség nagyon kellemesen tölti e helyeken a napjait. Ám vannak, akik csalódottan gondolnak üdülésükre. Barátom is közéjük tartozik. Esetét abban a reményben teszem közzé, hogy az illetékesek intézkedésére mielőbb sor kerül. Minden azzal kezdődött, hogy a négytagú család örömmel utazott a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat balatonlellei üdülőjébe. A feleség tervezgette, hogy a nem egészen fél hónapon át sokszor bebizonyítja, milyen finomságokat is tud főzni, sütni, ha van rá ideje. A Viola névre hallgató üdülőház konyháját meglátva azonban szertefoszlott minden reménye, ugyanis az edénykészlet pár darab tányérból és lábasból állt, s például tésztaszűrő és palacsintasütő egyáltalán nem volt. Ám a szobák sem voltak jobban berendezve, négyüknek csupán három ágy jutott. Tévézsinórt találtak, de hozzá való készüléket nem. A hiányosságokat még hosszan sorolta a kisfizetésű barátom, aki meggyőzött arról, hogy a Viola okozta meglepetések kényelmetlenségeit, fáradalmait végül is odahaza pihente ki hozzátartozóival CgyUtt Kollár Endre Kalocsa ÜZENJÜK „Autósok” jeligére, Kalocsára: Közlekedési bűncselekmények (közúti baleset okozása, ittas állapotban való járművezetés stb.) elkövetése után az ügyet tárgyaló bíróság főbüntetés kiszabása nélkül is elrendelheti a gépjármű vezetésétől eltiltást. Ez utóbbi vonatkozhat határozott időre, vagyis minimum 1, s maximum 10 esztendőre. Az eltiltás tartama az ítélet jogerőre emelkedésével kezdődik, s ebbe nem számítandó az az idő, amely alatt az eltiltott személy a szabadságvesztés büntetését tölti. Az elliHási határidő eltelte után az érdekelt csak akkor ülhet újból volánhoz, ha az autó vezetéséhez szükséges jártasságot újabb vizsga letételével igazolja. „Gyeden” vagyok jeligére: A hatályos rendelkezések értelmében a gyermekgondozási díj napi összege egyenlő a táppénz alapját képező naptári átlagkereset 65, a két .év óta folyamatosan fennálló biztosítás esetén pedig 75 százalékával. (Aki mezőgazdasági szövetkezeti tag, annál e díjszámítás alapjául a betegségi segélynél figyelembe vett részesedés naptári napi átlaga szolgál.) Továbbra is érvényes az általános szalrály, miszerint a gyed napi összege nem lehet kevesebb az öregségi nyugdíj legkisebb összegének harmincad részénél, ami jelenleg — a 3340 forint nyugdíjra tekintettel — 111 forint. Más a helyzet, ha az emlitett naptári átlagkereset kevesebb az öregségi nyugellátás legkisebb tétele harmincad részénél, akkor ugyanis az ennek megfelelő díj illeti meg az igényjogosult szülőt. Ha ön úgy véli, hogy a gyed ellátása körül számszaki hiba van, javasoljuk, hogy a megyei társadalombiztosítástól kérjen vizsgálatot, intézkedést. „Nyíri úti lakos” jeligére, Kecskemétre: A lakásfenntartó szövetkezet önkormányzati szerve, a küldöttgyűlés saját hatáskörében dönt a közös költség mértékéről, amelyben benne foglaltatik az üzemeltetési kiadás, valamint az épület karbantartására, felújítására szánt pénzalap is. A levelében említett Széchenyivárosi Lakásfenntartó Szövetkezet közössége is e jogkörével élve határozott arról, hogy 1989. januártól kezdve az előző évinél magasabb összeget kér tágjaitól közös költségként. Az utóbbihoz semmi köze a közműdíjak (gáz-, víz-, áramfogyasztás) árai alakulásának, melyről csak a kormányzat hozhat — országos érvényű — döntést. Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon: 27-611
