Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-10 / 160. szám

1989. július 10. • PETŐFI .NÉPE • 5 A NAPSZÁMOS FIA zett a rend, 1942-től élek rövid megsza­kításokkal Kecskeméten. — Mikor érettségiztetett utoljára. — 1980-ban 11 diákot latinból. Ma is emlékszem: 4,8 átlaggal végeztek. Mintegy 3500 diákot tanítottam. Iskolaszervező újjáépítő — Legnehezebb tanulmányi éve? — Az 1944/45-ös. A legemlékezete­sebb is. Mészáros Imre paptársammal már december elején megkezdtük a ta­nítást. Hol itt, hol ott. Hosszabb ideig az azóta lebontott Batthyány utcai, Bodri-féle házban. Helyettes vezető­ként működtem. Oda jártak mind a négy kecskeméti gimnázium ittmaradt növendékei. Hat gyerekkel indultunk, ezren fejezték be a tanévet. Tanítot­tunk a Czolíner téri, azóta szintén le­bontott, középiskolában is. — Egy iskolába jártak a katolikusok, meg a reformátusok ? Igen, tanítottuk Pázmány Pétert, meg Károlyi Gáspárt, így is segítve a kölcsönös megértést. Először tanultak egy osztályban Kecskeméten fiúk és lá­nyok. Rengeteg dolgom volt az iskola helyettes vezetőjeként. Kezdetben a rendelkezésre álló tanároktól függött az órarend. Az oroszt — igény volt rá! — egy tanító oktatta. Később szinte hetente változott a tanrend. Jöttek vissza a tanárok, a diákok, új meg új tanulócsoportokat alakítottunk. Miből éltek? Tóth László polgármester már január elején intézkedett, fizetésünk pontos folyósítása érdekében. Estén­ként gyakran meglátogatott minket, sokat beszélgettünk, kíváncsi volt véle­ményünkre. Neki is köszönhetjük, hogy azokban a nehéz hónapokban vi­szonylag nyugodtan taníthattunk. — Misézhettek is?-— A rendház orosz hadikórház volt, a folyosóról is megközelíthető temp­lomkarzaton is sebesült katonákat ápoltak. Fegyelmezetten viselkedtek az istentiszteletek alatt. Tisztelt embernevelő Aranymiséje előtt készül ez az interjú. Volt tanítványai közül feltehetően sokan megtisztelik ötvenedik papi jubileumán. En is volt diákjaitól tudok az ünnepi alkalomról. — Kevesen kaptak értesítést, de úgy látszik, mégis sokan tudomást szerez­tek arról, hogy Isten kegyelméből meg­élhettem ezt a napot. Többen levélben fejezték ki jókívánságaikat, jó néhá- nyan személyesen is eljönnek. — Bizonyára számos tanítványát is­merhetjük a közéletből. — Nem mindig a kitűnők vitték a legtöbbre. Boldog vagyok, hosszan so­rolhatnám érdemekben gazdag volt di­ákjaimat. Csak találomra szinte né­hány név: dr. Dékány Vilmos és Ács István segédpüspökök, dr. Berényi Dé­nes, a debreceni atomkutató intézet igazgatója, dr. Fekete István a Műsza­ki Egyetemen docens, dr. Adamik Ta­más tanszékvezető docens az ELTE-n. Érdeklődéssel várom Szalay Károly új könyveit. Nagyon kedves diákom volt Matolcsy György, a magyar animáci- ósfilm-gyártás egyik irányítója. Itt la­kott az iskola közelében. * * * Még hosszan beszélgettünk, életről, boldogságról, a papi és tanári hivatás összeegyeztetéséről, a mindenható sze- retetről, jó tanárairól, a könyvtárak ál­dásairól, Kecskemét megújuló épületei­ről, fölhívta a figyelmemet a Verlaine híres versét szavalok értelmezési hibái­ra. Fölidézte franciaországi tanul- mányútját, kicseréltük közös ismerőse­inkről újabb híreinket, meggyőződtem arról, hogy a tanár úr járatos a diák­zsargonban és jól megkülönbözteti a háromféle e hangot, de mintha testvé­reire, a napszámos gyerekeire volna a legbüszkébb, akik vele együtt „nyaktól végig” jászok. Valamennyien megáll- ták helyüket az életben, jó szakmájuk van, a paptanár is számon tartja a di- szítőmunkában is gyakorlott kőműves testvér kezét, hozzáértését dicsérő épü­leteket. Illyés Gyula sorai jutottak eszembe a napszámos fiától búcsúzva: „Nem igaz, hogy nem nő a jó, / hogy csak a rossz magaslik!” Hcltai Nándor Sokan és sokat hajtogatják ma­napság a Szovjetunióban, hogy a történelem fehér foltjainak besatí- rozását megnehezítik vagy egyene­sen lehetetlenné teszik a szigorúan zárva tartott archívumok. Tény, hogy az irattárak jó részéről még nem vették le a lakatot, de arra sem árt emlékezni, hogy a múlt rengeteg tanúja él még. Inkább őket kellene faggatni, mondják el, hogy min mentek keresztül. Aki erre buzdít, az nem más, mint az Állambiztonsági Bizottság (KGB) egykori vezetője, Vlagyimir Szemi- csasztnij. Jelenleg nyugdíjas hét­köznapjait éli, ám az Ogonyokban közölt interjúban leszögezi: 65 éves kora nem jelenthet akadályt, bár­milyen munkát szívesen elvállal. Beavatkozósdi Szemicsasztnij tapasztalai sok mindenre elegendőek lehetnének, munkabírásával soha nem volt baj. Politikai pályafutását is tipi­kusnak mondhatjuk. 1944 óta az SZKP tagja, a sztálini időkben Ukrajnában Komszomol első tit­kár. Hruscsov alatt a KGB főnö­kének nevezik ki (1961 és 67 között a titokzatos apparátus munkáját irányítja), a brezsnyevi pangás idő­szakában visszaküldik Ukrajnába miniszterelnök-helyettesnek. A peresztrojka és a glasznoszty már nyugdijasként köszönt rá. A több korszak tanulságaiból ter­mészetesen nehéz lenne történelmi végkövetkeztetést levonni, és Sze­micsasztnij sem törekszik erre. Azt azonban világosan kimondja: a Szovjetunióban elsősorban azért nem mennek rendben a dolgok, mert mindenki a másik dolgába akar beleturkálni. így volt ez a KGB-nél is, amikor olyan felada­tokkal bízták meg ezt a különös CIA—FBI keveréket, amelyekhez semmi köze nem volt. Ma már ne­vetségesnek tűnik, de megtörtént, hogy például Szolzsenyicin- és Grosszman-regények elkobzásával is a KGB foglalkozott.. . A Fiat újabb nagy üzletet tervez a Szovjetunióval A Fiat cég arról tárgyal a Szovjetuni­óval, miként kapcsolódhatna be a szovjet személyautó-gyártás fejlesztésé­be. Ä Szovjetunió jelenleg évi 1 millió személyautót gyárt, és a termelést rövid időn belül meg szeretné kétszerezni. Nagy reményeket fűznek a Szovjetuni­óban a szovjet tervezésű, 1000 köbcen­timéteres hengerűrtartalmú Oka típus gyártásához. Mint Romiti, a Fiat elnö­ke kedden Milánóban közölte, a szov­jetek ennek a típusnak a közös gyártá­sába szeretnék bevonni a Fiától. Még nem tudni, mikor sikerül nyélbe ütni az üzletet. A Szovjetunió vegyes vállalat megalapítását indítványozza, 30-35 százalékos kisebbségi olasz részvétellel. A Pirelli konszern a hét elején szán­déknyilatkozatot írt alá Moszkvában közös autógumiabrones-gyárlás meg­szervezéséről. Évi 10 millió darab autó­gumit gyártó üzemet akarnak létesíte­ni, 90 millió nyugatnémet márka érték­ben. A gumik nagy részét az Oka au­tókba építenék be. Az Oka gyártása 1993-ban indulna be, évi 300 ezer autót állítanának elő. Az Oka-tcrvvel párhu­zamosan további két új típus termelé­sének a beindítását is tervezik a Szovjetunióban. (DPA—MTI-Press) ÚÁCS-KISKUN 14 SZÁZALÉKKAL RÉSZESEDIK Szerényen növekvő zöldségtermelés A hazai zöldségtermelés az el­múlt 3-4 évben csak szerény emelkedést mutat; ezen belül a kistermelés szerepe egyre növek­vő, a nagyüzemeké pedig csökke­nő jellegű — ezt mutatja a Köz­ponti Statisztikai Hivatal nemré­giben közzétett összeállítása. Az 1981—85 évek átlagos 96 ezer hektáros zöldségtermelő te­rülete 1988-ban 109 ezer hektár volt. A betakarított termények tömege ugyanezekben az évek­ben az 1,83 millió tonnáról 2,25 millió tonnára emelkedett. A termelt áru 1988-ban az elő­ző évit 1 százalékkal, a tervezet­tet 12 százalékkal haladta meg. A termés 90 százalékát tavaly is ugyanaz a 11 zöldségféle adta, mint a megelőző években, vagyis a termelés szerkezete nem válto­zott. A fontosabb zöldségfélék közül több termett fejes káposz­tából, sárgarépából, petrézse- lyemből, vöröshagymából, zöld­borsóból és csemegekukoricából. Jellemző, hogy az összes zöldség­féle közül mintegy 3 százalékot képviselő csemegekukoricából tavaly az előző évinél 10, az 1981 —85-ös évek átlagánál pedig 100 százalékkal több termett. A ke­resett termék eladása, illetve hű­tőipari feldolgozása és értékesíté­se az átlagosnál nagyobb ered­ményt hozott a gazdaságoknak és a kereskedővállalatoknak. Majdnem 50 százalékkal több vöröshagymát is betakarítottak a gazdák, és ez az értékesítésben meglehetősen nagy gondokat okozott, jelentős eladhatatlan készlet halmozódott fel. Az eddigi meleg, csapadékos nyári időjárás következtében ezúttal valószínűleg nagyobb az esélyük a görögdinnyét, paradi­csomot, zöldpaprikát, fűszerpap­rikát termelőknek, mint egy évvel korábban volt, amikor az aszály miatt a korábbi éveknél lényege­sen kevesebb termést takarítot­tak be. Már nem is feltűnő, hogy a' kistermelők szerepe az elmúlt év­ben tovább nőtt. A munkaerő­gondok és más tényezők is arra ösztönözték az állami gazdasá­gokat és a termelőszövetkezete­ket, hogy a kistermelők minél szélesebb körét vonják be a kézi­munkaigényes zöldségfélék ter­mesztésébe. Nemcsak a háztáji és illetményföldeken, hanem az egyre nagyobb mértékben bérbe adott vagy átmenetileg más cí­men „juttatott” területeken talál­kozhatunk a kistermelőkkel és családtagjaikkal. A „kívülállók” népesedő tábora egyre több szak­ma képviselői közül került ki. A kistermelők a zöldségtermelés­ben az 1976 80-as évek átlagá­hoz viszonyítva csaknem meg­kétszerezték eredményüket. Az ország zöldségtermelésének 1988-ban már 73 százaléka a kis­gazdaságoktól származott. Figyelemre méltó az is, hogy a zöldségfélék mintegy 70 százalé­ka az alföldi megyékben termett meg. A termésnek több mint a felét öt megye gazdaságai adták; közülük Bács-Kiskun ‘14, Csong- rád 13, Békés, Hajdú-Bihar és Pest megye 9-9 százalékkal része­sedett az össztermelésből. (MTI) A szennyezetten levegő mint műalkotás NYILATKOZIK A VOLT KGB-FONOK A tanúk még élnek Hruscsov leváltásáról A volt KGB-vezető érdekes, új részletekkel szolgál a Hruscsov le­váltásának körülményeiről. Hrus­csov Picundán nyaralt, amikor te­lefonon sürgősen Moszkvába ké­rették. Eddig azt tudtuk, hogy Szuszlov telefonált, és Hruscsov habozás nélkül az utazás mellett döntött. Szemicsasztnij azonban fültanúja volt, hogy Brezsnyev vet­te fel a kagylót, és Hruscsov csak több órás késéssel egyezett bele a repülőútba. Mindenki azt várta, hogy Hruscsov megerősített test­őrséggel érkezik (legalább ötven emberrel), ám ő beérte a szokásos ötfős kísérettel. A leváltását végre­hajtó KB-ülést megelőzően másfél napig a PB ülésezett, zárt ajtók mögött. Szemicsasztnij meg fél­óránként kapta a hívásokat a KB- tagoktól. Volt, aki azt mondta ne­ki: megbuktatták Hruscsovot, meg kell őt menteni! Mások tudni vél­ték, hogy Hruscsov diadalmasko­dott és „felfalja” a Politikai Bizott­ságot. Szemicsasztnij ekkor értesí­tette Brezsnyevet, hogy a helyzet a KB-tagok „betörésével” fenyeget, s ezután hamarosan be is fejezte torzsalkodását a PB. A KB- plénum döntése közismert, az már kevésbé, hogy Hruscsov azt kérte Brezsnyevtől, hogy ne kelljen fel­szólalnia, mert attól fél, hogy elsír­ja magát. Szemicsasztnij szerint Brezsnye­vet azért választották meg, mert egyszerűen más nem jöhetett szó­ba! Pedig Brezsnyev hamarosan gyenge kezű, kitüntetésmániában szenvedő vezetőnek bizonyult. S ha annak idején Sztálin saját ma­gát emelhette a magasba, addig Brezsnyevből a PB csinált nagy embert — ez pedig óriási hiba, sőt, bűn volt. Brezsnyev főtitkárságá­nak elején csupán papíron szület­tek meg a reformok. Hruscsov leg­alább fellendítette a mezőgazdasá­got, nagyarányú lakásépítkezésbe fogott, és tekintélyt teremtett a Szovjetuniónak a nemzetközi po­rondon. Brezsnyev mindezt felélte, a pangás a szakadék szélére taszí­totta az országot. Andropov bírálata Szemicsasztnij nem kíméli And- ropovot sem; ő az első, aki nyíltan támadja és bírálja a korábban sért­hetetlennek hitt KGB-elnököt, majd SZKP-főtitkárt. Szemi­csasztnij elképzelhetetlennek tart­ja, hogy Andropov nem tudott az üzbég maffia és belügyminisztéri­um üzelmeiről. Csakhogy azt is jól tudta, hogy a belügyminiszter (a később öngyilkosságot elkövető Scsolokov) Brezsnyev közeli bizal­masa, a belügyminiszter-helyettes Csurbanov pedig a főtitkár veje volt. Mivel Andropov közel akart maradni a tűzhöz, hallgatott, és még csak titkos jelentéseket sem készített. Természetesen az is alap­vető tévedés volt, hogy Andropov egy személyben volt a KGB veze­tője és a Politikai Bizottság tagja — így eleve megkötötték a kezét. (Szemicsasztnij idejében a két funkciót még különválasztották egymástól.) Az Andropovot köve­tő Csernyenko megválasztását pe­dig végképp nem értette senki, az új főtitkár annyira „véletlenszerű” figurája volt a szovjet politikai életnek. Mellesleg az is jellemző, hogy a Brezsnyev alatt gyorsan kegyvesz­tetté vált Szemicsasztnij nak a leg­különfélébb alibiállásokat kínál­ták fel. Végül Ukrajnában kreál­tak neki miniszterelnök-helyettesi tisztet: ő lett a harmadik helyettes, pedjg korábban a törvény csak két helyettesi posztot engedélyezett. A kinevezéskor „tréfásan” megje­gyezték: a cirkuszi elefánt is meg­tanul egy év alatt táncolni. Nos, Szemicsasztnij Ukrajnában 15 évig „táncolt” .. . Ma pedig azt vallja, a még élő egykori PB-tagok nyu­godtan elmondhatnák az igazsá­got. Seljepinen, Selészten, Vorono- von, Kirilenkón, Mazurovon a sor! Legalábbis a volt KGB-főnök szerint! Szerdahelyi Csaba A „lélegzet­szobor” „Minden rendben” — jelzi John 4 T. HALPERN New York-i művész 1989. július 2-án, amikor a hetedik napját tölti egy tökéletesen légszi­getelt üvegbúra alatt. A „lélegzet- szobor” című tíznapos performansz idején növényekkel, citrommal, gö­rögdinnyével és vízzel táplálkozik, az oxigént pedig a társaságában le­vő növények szolgáltatják. A tíz nap leteltével némi kinti levegőt ve­zetnek majd be hozzá csövön, hogy ellenőrizhesse annak minőségét. HIÁNYOZTAK A TÁRCA ELSŐ SZÁMÚ VEZETŐI Befejeződött a szállítási nyári egyetem Múlt pénteken fejeződött be Kecskeméten az immár tizennegyedszer megrendezett szállítási nyári egyetem, amely a fuvarozással foglalkozó dolgozók felsőfokú szak­mai továbbképzését szolgálja. Az egyik rendezőszerv vezetőjét, Takács Belát, a Központi Szállítási Tanács titkárát kértük meg arra, foglalja össze az ötnapos előadás-sorozat tanulságait. — Hogyan sikerültek az előadások, mi volt a hallgatók véleménye? Sajnos, a meghirdetett témák elő­adói közül viszonylag sokan kérték utólag felmentésüket, vagy küldtek maguk helyett másokat. A hallgatók a gyorsan változó politikai és gazdasági helyzetben azt várták volna, hogy a tárca első számú vezetői szájából hall­ják a gondokat, a megoldás felé vezető utat. Ez nem így történt, s ezért egy-cgy előadott téma mélyebb, konkrétabb lett, de nem érvényesült a koncepcioná­lis megközelítés. Néhány kérdésben — a vállalkozások élénkítésében, az átalakulási törvényből következő lehe­tőségekben —- a közlekedésre fordítha­tó pénzösszegek beszűkülése miatt nem látják igazán a kibontakozás lehetősé­gét. A vasútról szóló előadásoknál az évtizedes gondok ismétlése volt a jel­lemző. Igaz, nagyra értékelték a MÁV kereskedelmi kezdeményezéseit, de az is megfogalmazódott, hogy nem min­dig hajtják végre a központi célokat. — A közúti közlekedés, szállítás mi­lyen megítélést kapott? _ — A közúti közlekedésben, megtör­tént liberalizálódása mellett, a legna­gyobb gondot az útkapacitás — átbo­csátóképesség, kevés forgalmi sáv, bur­kolat — okozza. Egyértelmű volt az a vélemény, hogy az autópályadíj helyett a benzin áremelés nem volt jó megol­dás, ugyanis a benzinen szerzett egyéb haszonból kellene az autópálya-, a köz­útépítést finanszírozni. A közúti közle­kedésben éveken át változatlan volt a tarifa, a közelmúltban történt áremelé­sek sokkszerűen értek mindenkit. A ta­rifaemelést azzal magyarázzák, hogy elvonják az ágazattól a támogatást. Nem szeretem ezt a szót, ugyanis támo­gatni csak veszteséges ágazatot kell, a közlekedés — ha nem ehhez számítjuk az autópálya, a vasútipálya-építést és -korszerűsítést — nyereséges. — Az áruszállítás ez év január 1-jétől szabadáras, amelytől azt várták, hogy kínálati piac alakuljon ki. Sikerült ez? — Valóban, az áruszállítás — kivéve a darabárut és Budapesten a tüzelő­szállítást — szabadáras, ám ez utóbbit nagyon sokan joggal kifogásolják. A kínálati piac helyett inkább veszeke­dés, civakodás van a fuvarpiacon, de a nagyobb kínálat nem érezte árleszorító hatását. Érdekes módon a közúti fuva­rozás teret nyert a vasúttal szemben, s ezért a MÁV veszteségei tovább növe­kedtek. Hozzájárult ehhez a MÁV-nál alkalmazott fix ár is, ezért az infláció hatásait nem, vagy csak később tudja érvényesíteni a fuvaroztatóknál. Egy másik dologra is fel kell figyelni. A vál­lalatok azt kifogásolják, miért írják elő számukra, hogy hozzájáruljanak dol­gozóik utaztatásához? Ezt a vállálat belső életébe való beavatkozásnak tart- , ják. — Változott-e a hallgatóság összeté­tele? — Bizonyos mértékig. Erőteljesen növekedett a magánszektor érdeklődé­se, sajnos, helyhiány miatt sok jelent­kezőt vissza kellett utasítanunk, bár mindenki éhes az első kézből kapott információra. Egyfajta generációváltás is bekövetkezett, sok a fiatal, akik krit- kusabbak, s nem tudják teljes egészé­ben elfogadni az olykor magyarázat­nak szánt szavakat. Emellett reálisan ítélik meg a közlekedés lehetőségeit. — Milyen ajánlásokat tett a nyári egyetem?- Ebben az évben erőteljes csúcs lesz a mezőgazdasági termények szállí­tásában, amelyre, véleményem szerint, a közlekedés nem készült fel. Sajnála­tos - ezt már tapasztaljuk , néhány vállalat a csúcsban csak valutáért vállal fuvart. A magánfuvarozók kérték, le­gyenek bizonyos korlátok a fuvarozás­ban, kikerülve ezzel a parttalan ver­senyt. Összességében, fontosnak tar­tom e rendezvényt, ez már közismert, az emberek önként jelentkeznek. Ez a fórum lehetőséget teremt a közlekedési ágazat vezetői számára, hogy közvetle­nül ismertessék a tennivalókat, de egy­ben visszacsatolást is jelent a fuvaro­zók:, a fuvaroztatók részéről. E képzési formát szeretnénk továbbra is fenntar­tani, reméljük Kecskemét város ott­hont ad számunkra — mondta befeje­zésül Takács Béla. Gémes Gábor Kismotor Robik a sikeresen elvégezte a' nyolc általánost. Megtanult írni, olvasni, úgy-ahogv számolni. A szülei azt gondolták, hogy meg kell jutalmazni valami vei Vettek neki egy kismotort: Az­óta a gyerek csak néhány órát alszik. A többi időt a motorjával tölti. Az utcán, a motorőrzésre is használt biciklitároló előtt, az úttesten, a járdán, a parkolóban, s az utakon a háztömb körül. Szerelmese lett a motornak. Előbb csak ismerkedett vele, berúgta, ráhúzta majd levette a gázt, leállította, ráült, berúg­ta.. . Hússzor, ötvenszer, száz­szor. Aztán elindult vele, leállt, elindult. . . Majd keringett a háztömb körül körbe, körbe. A haverok irigykedve nézték. Nekik is be kellett mutatni, mit tud ez a gép. Most már egy keré­ken is képes vele haladni pár mé­tert, szlalomozik, sokféle pro­dukcióra képes. Mindezt a bér­ház lakóinak örömére! Szegény Gyuri béicsi, a szom­széd, beteg, fekszik, pihennie ké­ne neki, de erre mostanában semmi esélye. Karcsi bácsi, a portás pedig még aludni szerelne reggel hatkor, hétkor, de pöfög, durrog a kismotor, ettől bizony a halott is felébredne. Mariska néni este már a tévé rabja, egész nap lót-fut, ilyenkor csak ül a karosszékben és várja a híradót. Látja is, de nem hallja, még a csukott ablakon át is behallat­szik a motor zúgása. Szólni senki sem mer. Egyszer próbálta meg egy idősebb asz szony, de a fiúk azt üzenték ne ­ki: ...Akinek nem tetszik, köl­tö zzön el innen! —, Ez egyenes beszéd, mondott szóból ért a fel­nőtt. Karcsi béicsi szerint a motor régebben közlekedési eszköz volt, azért tartották, hogy eljus­sanak vele valahova. Manapság csak játékszer, olyan, mint a ke­rékpár is, csakhogy nagyon han­gos. Vigasztalom, hogy ez még fejlődni fog. Ahogy elnézem, még akad négy-öt iskoláskorú gyermek a házban, várható, hogy nemsokára több kismotor is pöfög majd a} ablakunk alatt. Meg aztán, ha Rohika elvégzi majd a szakmunkásiskolát,' a szülei biztosan egy autót, netán egy Trabantot vesznek neki ju­talmul, márpedig annak a hang­ja is igen szép. Pláne, ha órákig járatják a parkolóiban. Tényleg igazuk van a gyere­keknek, el kéne költözni valaho­va. De hova. Akad még csöndes hely ebben a házéiban? T. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents