Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-06 / 157. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 6.

Játék a félelemmel

Úgy mondják, a boldog népeknek nincsen történelme. Nincs, mivel a hétköznapjaik, éveik, évtizedeik csöndesen telnek nagyobb megrázkódtatások nélkül. Svédek, norvégok, finnek, svájciak. Jólétükön kívül nyugalmuk irigylésre méltó, mely nyugalommal mértéktartó, kiegyensúlyozott életmód párosul.

Mi, kelet-európai kis népek azonban gazdagabbak vagyunk náluk. Gazdagabbak, mivel történelmeink károsan fordulatosabbak voltak, viszály és veszélyeztetettség kézenfogva járt a környéken. Olyan élményekkel rendelkezünk, melyekkel az említett kis nemzetek ritkán vagy talán nem is találkoztak.

Az Elbától keletre az utóbbi egykét évszázadban csaknem minden generáció személyes élményévé vált a nemzeti lét féltése. A XVIII. század folyamán a lengyeleket háromszor osztották fel, hogy a rákövetkező száz évben három felkeléssel válaszoljanak. 1945-ben közel 200 kilométerrel tolták nyugatabbra állami határait, sok millió német rovására. A magyarság N^ohácstól Trianonig Béccscl szemben vagy a királypárti lojalitást vagy néha a duzzogó ellenállást választotta. Ha az utóbbi nem talált legalább formai megértésre az udvarnál, úgy a „keleti virtusból” megmaradt valódi vagdalkozástól ,scm riadt vissza. A románok a törökkel, tatárral, magyarral, orosszal birkózva szedték össze évszázadok alatt országukat. A szerbek fél .évezredig „élvezték” a mindenkori szultán pasáinak basáskodását. .

A nemzetek átmentésének, fenntartásának reflexei és az ezzel járó félelmek akkor beköltöztek a mindennapi lét szférájába. A kis ember és a nagyközösség kapcsolata ezeken a tájakon talán sokkal erősebb volt, mint a békésebbnek mutatkozó civilizáltabb világban. A félelemnek volt azonban egy káros hatása is. A keleteurópai nacionalizmusnak egy erőteljes ' szembeállító jelleget is adott a megkülönböztetés mellett. Ez szolgáltatott muníciót 1920 után a kis népek kardesörtetéséhez, acsarkodá- sához. Ma, 40 év után az internacionalista karolkodások illúzióira újból rávetette árnyékát a már eltűntnek hitt félelem. Nem is olyan rég, két szomszédos államfő tárgyalásai után, az alábbi gondolatsor látott napvilágot a honi sajtóban: „nyomatékos válasz szükséges a revansizmus, a sovinizmus és a nacionalizmus minden megnyilvánulására, a nemzetek közötti viszály eltüntetésének minden formájára, azokra a próbálkozásokra, hogy megsértsék az államok területi integritását.”

Rövid, tömör, félelmetes gondolatsor. Mindenekelőtt Magyarországnak szól. De melyiknek? A nemzetinek vagy a politikainak? Nemzeti köntösbe bújtatott célzások a politikainak.

A keleti szomszédban profi módon kiépített központi irányítás van, „történelmi sajátosságokkal”. Ebben szervesen keverednek a bizánci, a tatár, a török politikai kultúra elemei a sztálinizmus vonásaival.

Odaát a kizárólagosság, itthon a sokféleség.

Odaát a fortélyos rend félelme, itthon a rendetlenség remélhetőleg sokat ígérő látszata.

Odaát alattvalók, itthon születő állampolgárok.

Odaát kiváló katonai technika, itthon vég nélküli viták a fegyveres testületek csökkentésére.

Odaát szegénység, ideát annak fenyegető réme, melynek elkerülése a nagyközösség ügye bármi áron is.

De miért pont ezen kis ország ellen irányulnak a célozgatások? Ügyeink intézésének a módszerei, mégha sokszor tökéletlenek is, úgy tűnik, kihívásként hatnak. Pedig ezek nem magyar találmányok. Ezek az emberi fejlődés azon egyetemes „termékei”, melyeket magunk is csak az utóbbi években veszünk át. Idetartozik a piac rehabilitálása, az alakuló pluralizmus, a jogállamiság kérdése, emberi jogok problémája stb. Nálunk egy új típusú rendszer és annak új típusú legitimációjának kiépítése a tét. Odaát a legitimációt a frissen felmelegített nacionalizmus adja, melybe sajnos, újból sikeresen belegyömöszölték a nemzeti félelmet. Az egység tudatosításának az eszköze ez. Ha már télen hideg van és sötétség, harapnivaló alig, akkor a nagy egymásratalá- lás illúzióját kell megteremteni a tompultságban. Összefogás a tételezett veszély ellen, melynek szerepét’ valakire ki kellett osztani. A történelmi lomtárba pedig csak avitt jelzőkért kellett benyúlni, és kész volt a „rém” képe. A gondosan megrajzolt „rém” képével történő viaskodás nem más, mint Kárpát-medencei csendháborí- tás, régi, más fordulatszámú recsegő lemezekkel.

A játék a félelemmel azonban nem veszélytelen. Újból eltávolíthatja az amúgy is távoleső népeket egymástól. Újabb történelmi fekélyeket okozhat, melyeket ugyanúgy nehéz lesz orvosolni, mint a megelőzőket. Hagyja tovább élni a múlt átkos örökségeit. Pedig közismert tény, hogy a „rossz szomszédság török átok.”

Barta Zsolt

VAN MIRE HIVATKOZNIOK

Az öreg gimnázium évkönyve

Végre egy stílusos, szép címlapú iskolai (jubileumi) évkönyv! Egykori tanítvány, Orosz István tehetségét dicséri a kecskeméti Katona József Gimnázium kiadványának címlapja. (Sajnos, a belső tipográfia nincs figyelemmel a kötet jellegére, az évkönyv hangulatára.)

A város magáénak vallja a 425 éves iskolát, hangsúlyozza köszöntőjében dr. Adorján Mihály tanácselnök. „A Katona József Gimnázium Kecskemét város kulturális, tudományos és művészeti életében vitathatatlanul jelentős szerepet játszik ma is.”

A kötet szerkesztője,

Kriskó János, publikálta rövid előszóval az Iskolai Társaság 1839-ben kelt, kéziratos fegyelmi szabályzatát. Mi tagadás, az akkori diákok sem voltak angyalok, mint ez kitűnik a különféle fenyítőeljárásokból. Egyikük-mási- kuk nem vetette meg a bort, volt, aki a bordélyba is eljárt, meg-megfeledkeztek a szerencsejáték tilalmáról.

A 26 tételből álló szabályzat szigorú magaviseletét, erkölcsiséget, a város rendjének tiszteletét követeli a tanulóktól. Büntetik az istentiszteletről hiányzókat, a diáktársakkal erőszakoskodó- kat. A tolvaj első alkalommal 9 órai , árestommal büntettetik, a második leleplezés után nem tekintheti magát kollégistának. A takarodó elharangozása után csak különös engedelemtnel tartózkodhatott diák az utcán.

Az Emlékezés tanárainkra jeles professzorokról köt kis csokrot. Orosz László Nagy Istvánról, az iskola első krónikásáról, Szekér Endre Vetéssy Gézáról, dr. Sárkány Ernő Szakács Jenőről írt.

Az 1953-ban érettségizett Bölcs István keserűen gondol vissza középiskolás éveinek magyar, kecskeméti valóságára: „az állam ... tartósan kiskorúsí- totta a lakosságot. [... ] Ha hallasz panaszkodó parasztot, perbe fogott embert, a kitelepítésekre már-már békéivé qmlékezőt — hatványozd a fájdalmad, és még mindig nem biztos, hogy közelébe érsz a törvénytelenségeknek”. Csodálattal adózik a mindennek ellenére az intézményesített hazugság korszakában igazságot hirdető nevelőknek, a hamisság és a diktatúra éveiben tisztességet és emberséget tanító tanároknak. A méltán népszerű Bölcs Istvánnak persze szerencséje is volt. „A szakma csodája”, Szőts István volt az osztályfőnöke, tanította Orosz László, Szemerey

Andor, Majoros József... Megszólaltatták dr. Felek Bélát, a Herendi Porcelángyár állami díjas vezérigazgatóját, Király Zoltánt. Az orosz nyelv alapos ismeretét ajánlja a mai katonásoknak Barabás János rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. így vélekedik Benedek István Gábor főszerkesztőhelyettes, számtalan dokumentumfilm forgatókönyvírója, sikeres regény szerzője is, de hozzáteszi: „tanuljatok meg angolul, latinul és spanyolul. Persze, legjobban magyarul”. Az egykori orosz tagozaton végzettek közül szeretettel emlékezett hajdani iskolájára dr. Csapó Zsolt orvos-kandidátus és dr. Kovács István, a megyei pártbizottság dolgozója.

Mester Barnabás igazgató tekintette át az elmúlt negyedszázad közoktatáspolitikai kacskaringéit, a gimnázium legújabb időszakának történetét. Több rövid írás taglalja különféle szaktárgyak oktatását, az iskola kulturális és sportéletét. Jól tette a kiadvány szerkesztője, hogy helyet adott verselgető diákok sikerültebb munkáinak. (Milyen erős tehetséget mutattak Virágh József versei! Szívesen hallanánk róla.)

Érdekes, tanulságos kívülállók számára is a Névsorok, táblázatok fejezet. Az országos középiskolai tanulmányi versenyeken az elmúlt évtizedben hét diák került az első három helyezett közé. Biológiából értek el legtöbbször sikert.

A mostani kiadvány hasznát is jelzi javaslatom: újabb évkönyv kiadásával ne várják meg a következő, negyedszázad múltán esedékes „kerek” évfordulót.

Heltai Nándor

Szenzációs bejelentés

Guszti bácsi vidáman lubickolt a tó vizében. Hogy ki az a Guszti bácsi? A B. Gyöngye téesz egyik dolgozója. Haja, szemöldöke fehér, bal orreimpája mellett, különös ismertetőjelként, félgömb alakú szemölcs virult.

Éjjel tizenegy óra. Fürdőzésre kissé szokatlan időpont, ezzel szemben csend volt, sem a táskarádiók, sem a J'ürdőzök nem visa ngtak. Guszti bácsi utálta a lármát, de szerette a vizet, ezért többnyire este ballagott a téma, mely alig pár száz méterre fodrozott a házától. Ma valahogy nem volt kedve hozzá. Már tízkor ágyba bújt, aztán csak fészkelődön, tátogott a 32 fokos hőségben, végül káromkodott egyet, s mégiscsak kiballagott.

Hirtelen sötét tárgyra lett figyelmes. Éppen háton úszott, amikor feléje repült, sebesen közeledett, majd, mintegy száz méternyire tőle, a vízbe loccsant. Guszti bácsi megdöbbenve kapálózott a váratlan örvényben. De semmi más nem történt, elcsitultak a hulléimok.s ismét csend és nyugalom honolt. Illet ve mégse, mintha a levegő és a víz is melegedni kezdett volna. Az öreg rémülten éviekéit partra, s a legközelebbi segélykérő telefonhoz rohant. Fél órán belül egész B. felébredt, tucatnyi gépkocsi,.álmukból felvert emberek robogtak a tó irá- nyába. Lefényképezték a tavat, Guszti bácsit.. .

Másnap nnndenki róla beszélt, szájról szájra terjedt, miszerint Guszti ufóra bukkant. Ufó? Guszti bácsi értetlenül pislogott, amíg az unokája fel nem világosította. Ja

vagy úgy, de még mennyire hogy látott! Akkora, mint egy ... Szóval óriási, úgy csillogotl-villogott, hogy szinte belekábult, valameny- nyi ablakában manó vagy mi a szösz csücsült, még integettek is,, bizony. A jámbor helybéliek szája tátva maradt. Ki elhitte, ki nem,, ennek ellenére szívesen hallgat- téik, és újból meg újból megkérték, mesélné el még egyszer, hogy történt a dolog.

— Miért ne! — pödörte meg az öreg lecsüngő bajuszát. — Egy fröccsért bármikor — tette hozzá kacsintva.

Akadt: cigaretta, öngyújtó, kávé is... A téeszelnök acsargott, látván, hogy egyesek még a téesz- be is beszöknek, ki a helységből, ki a szállodából, gyakran külföldiek is; mind Gusztira volt kíváncsi.

( — Hallod-e öreg, jó lesz abbahagyni! —fenyegette meg a cserzett arcú elnök. — Hogy hülyíted a népet, még hagyján. De a tée- szen kívül, az anyád köcsögét! Mit képzelsz, hol vagy, téesz ez vagy cirkusz?

Dohogva loholt a tanácselnökhöz, hátha megtudott valamit a tóba hullott tárgyról.

Az elnök derűsen fogadta. Utoljára akkor látta ilyennek, amikor egy szobor leleplezésére készült.

— Jó, hogy jössz, éppen rólad beszélgettünk.

—- Kávét? — sugárzott mézesmázoson a fiatal és becsvágyó vb- titkár.

— Konyakot? — kapacitálta a fürdőigazgató is.

— Ejnye, mit akartok, mert hogy akartok, arra mérget veszek.

Elmagyarázták a tanácselnök tervét. Mostanában egyre üresebb a kassza. A gazdaság pang, az idegenforgalom is csökkent. Táléin ez az ufó behoz néhány márkát.

— Ufó?

— Nem mindegy ?— vont vállat az elegáns igazgató. — A fontos az, hogy érdeklődést keltett, ami — valljuk be — elsősorban Guszti bácsin múlott. Jó, tudjuk, nagy kujon az öreg, de ami az Övé az övé, ezért elhatároztuk, hogy a hóna alá nyúlunk. Add kölcsön nekünk, nálunk kedvére mesélget- het, méghozzá legyek és istállószag nélkül—emelte orrához illatos zsebkendőjét.

— Tessék?

—- Szeretnénk alkalmazni — summázta az elnök. — Az öreg jó fej, ideje kiemelnünk. Gondold el, micsoda attrakció: Guszti csikós gatyában, egyik kezében pipa, a másikban karikás. Egy szó mint száz, képezzük át az öreget!

— Éljen! — tapsolt a fiatal és becsvágyó vb-titkár.

— Sajnálom — egyenesedett ki a téeszelnök.

Elhatározták, kiemelik. Remek! Csakhogy ehhez neki is lesz szava. Guszti az övé, majd ő kiemeli. Aztán mást gondolt.

— Rendben van, én átengedem. Cserébe egy másikért — nézett kajánul az igazgatóra. — Vagyis Guszti megy a bárba, a ti emberetek meg hozzánk, azaz az istállóba. Igaz, hogy büdösebb — hangsúlyozta gúnyosan —, de hát, istenem, ott is a szocializmust építjük.

Ebben maradtak anélkül, hogy

magát Gusztit is megkérdezték volna. Sebaj! Ha nekik jó, neki százszorta az. Szabadon járt-kelt, általában gatyában, ami azonban, úgy látszik, senkit sem feszélyezett, sőt, minél cifrábban járt, annál több turistát vonzott. A fürdőigazgatóság dokumentum- és sci- fi filmeket vetített, szerződtettek néhány artistát, és tervbe vették egy planetárium építését is. A téeszben lovasbemutatót, továbbá libatömő és birkanyíró versenyeket szerveztek. Már azon spekuláltak, hogy a tévét is kihívják, amikor beütött a bomba. Kiderült, hogy az ufó egyszerű meteorit. Naná, előre látható volt. Még szerencse, hogy a turistáknak így is, úgy is tetszett, hogy aztán egy év múlva mindnyájan elfelejtsék. Ilyen az élet! Hanem a „számok” azért megmaradtak. Kivéve a fantasztikus filmeket, csillagászati előadásokat, no, és Guszti bácsit, aki ismét a tehenek közé került. S hogy a dolog még megnyugtatóbb legyen, valamelyik éjjel eleredt az eső, aztán csak esett, esett napokon át, reggeltől estig. Az utca kihalt, egy lélek se járkált. Vagy mégis? Csakugyan! Az egyik szálló mögött görnyedt alak ásott. Haja, bajusza fehér, bal orreimpája mellett, különös ismertetőjelként, félgömb alakú szemölcs virult, kivégezvén munkáját csontokat és ormótlan, kő- korszaki leletnek tűnő tárgyakat dobott a gödörbe. Párszor körülnézett, majd egy telefonfülkébe osont.

— Halló! Itt B.! — rebegte kifulladva. — Szerelnék egy szenzációs bejelentést tenni.

Nagy Pál

■rányjelzö

F orgalomszervezés a megyeszékhelyen

A városokban, így Kecskeméten is az úthálózat két csoportra tagozódik, főutakra és alsóbbrendű utakra. Ez a két kategória alapvetően meghatározza a helyi igények, sajátosságok és meglévő adottságok figyelembevételével az úthálózat kialakítását, illetve a forgalom szervezését.

A megyeszékhelyen a városrészek, lakótelepek, a városközpont és az ipartelepek közlekedési kapcsolatának megteremtése fontos szempont. A forgalomszervezés során legérzékenyebb részek a belváros és a lakótelepek. Kecskemét úthálózatának gyűrűs, sugaras rendszeréből adódóan ennek a tevékenységnek legfontosabb része a legbelső gyűrű, a Kiskörút. Figyelembe kell venni a tömegközlekedést, a nagyszámú gyalogoskeresztezések számát, és a mellékirányból befonódó, nem jelentéktelen forgalmú utakat.

A csomópontokban törekedni kell a biztonság növelése érdekében a jelzőlámpás forgalomirányításra, azonban meg kell választani azt az optimumot, amikor még nem lassítja a forgalmat. Jelenleg mar rendelkezésre áll olyan berendezés, amely a forgalomtól függő vezérlést biztosít. Kecskeméten a meglévő régebbi típusok fix programmal rendelkeznek. Az elmúlt években létesített (Irinyi u.—Akadémia krt. és a Vízmű úti csomópont) és az elkövetkezőkben létesítendő forgalomirányító jelzőlámpák már detektoros vezérlésűek lesznek.

A közlekedők részéről —- gyalogosok és gépjárművezetők egyaránt — jogos igény olyan forgalmi helyzet megteremtése, amely egyaránt biztonságos. Ez sok esetben csak az utak szélesítésével, csomópontok átépítésével, jelzőlámpák létesítésével, költséges beruházással lehetséges. A gazdaság jelenlegi helyzetében költségkímélőbb forgalomszervezési megoldásokat kell keresni. A nagy lélekszámú, összefüggő területeken egyre nagyobb biztonsági

igény jelentkezik a sebességcsökkentés iránt. Erre lehetőséget ad a lakó-pihenő övezetek kijelölése, amelyet a KRESZ 39/a paragrafusa tartalmaz.

Tapasztalataink szerint a gépjárművel közlekedők a lakó-pihenő övezetekre vonatkozó előírásokat nem tartják be, feltehetően ennek felületes ismerete miatt. Ezért szükségesnek tartunk erre vonatkozóan rövid ismertetést adni. A lakó-pihenő övezetekre érvényes szabályok erről a területről kizárják az átmenő járműforgalmat és az ott érvényesítendő szabályok elsődlegesen ezeknek az övezeteknek a nyugalmát, forgalomcsökkentését, az ott lakók és ott- tartózkodók jobb életkörülményeit kívánják biztosítani. A lakó-pihenő övezetbe behajtó járművek közül csak az áruszállítást végző tehergépkocsik össztömegét korlátozta a rendelet, 3,5 tonnában. A költözködést végző vagy építkezés céljából beközlekedő tehergépkocsik össztömege nincs korlátozva. Az övezetben a megengedett legnagyobb sebesség 20 kilometer/óra és a jobbkézszabály érvényesül.

A járművezetőnek a lakó-pihenő övezetben fokozottan ügyelni kell a gyalogosokra, különösen a gyermekekre, ezek nem körültekintő magatartására. Ha az övezeten belül járda van a gyalogosoknak, ott kell közlekedni. Járda hiányában az úttest is használható, azonban a gyalogosok a járműforgalmat szükségtelenül nem akadályozhatják. Várakozásra, megállásra az általános szabályok vonatkoznak az övezeten belül. Kecskeméten elsősorban a lakótelepek jól elkülöníthető,egységei kerültek eddig kijelölésre. Általános törekvés, hogy a jogszabályban adott lehetőségek figyelembevételével egyre több helyen létesüljenek lakó-pihenő övezetek. Ennek, természetesen, a gyakorlati haszna akkor jelentkezik, ha a járművezetők és gyalogosok betartják az előírásokat a mindennapi közlekedésben. Novak Kornél

ötödik fokozat

Minden hagyományos autó vezetőülése mellett található egy kar — tenyérbe simuló gombján a kapcsolási vázlatot feltüntető H betűs rajzolattal —, amelyet rossz beidegződéssel, pongyola szóhasználattal sebességváltónak hívunk. Pontatlan ez az elnevezés, mert ezzel a karral,— amelyet a különböző fokozatoknak megfelelően kapcsolgatunk — valójában nem az autó sebességét, hanem az erőátviteli szerkezetek együttműködésével, a menetellenállások függvényében a motor for- gatónyomatékát hasznosítjuk.

Azért kapcsolunk — mint ismeretes induláskor az első fokozatba, mert az előremeneti fokozatok között az elsőnek a legnagyobb az áttétele, tehát ebben a fokozatban a legnagyobb a nyomatékmódosítás. Amikor pedig a kocsi már felgyorsult egy bizonyos sebességre, mozgatásához már kevesebb vonóerő, illetve forgatónyomaték is elegendő. A következő fokozatok áttétele ezért egyre kisebb. A hagyományos erőátviteli szerkezetek legtöbbjénél az utolsó fokozat áttétele 1:1, vagyis az úgynevezett direkt fokozat. Ez pedig azt jelenti, hogy az erőátviteli szerkezetben a motor nyomatékát módosítás nélkül, változatlanul vezetjük tovább.

Mind szélesebb körben, s így hazánkban is, egyre nagyobb számban terjednek el a korszerű, energiatakarékos, jó kézben még viszonylag nagy sebesség kifejtésekor is a lehető legkedvezőbb égést és üzemanyag-felhasználást megvalósító autók. Olyan, környezetbarát modellek, amelyekben az utol- ■ ötödik — fokozat áttétéle egynél kisebb. Ez a gyorsmeneti fokozat (oVerdrive) és azt jelenti, hogy most nem nyomatéknövelésről, hanem éppen csökkentésről van szó. Közismerj? hogy az egyenes úton való egyenletes, akadályoztatás nélküli haladás igényli a legcsekélyebb energiát. Ha például 120 kilométer/óra sebességgel haladunk az autópályán, akkor a negyedik (direkt) fokozatban szállított forgatónyomaték voltaképpen túl sok az adott tempó tartásához. Ezért nagyon jó az energiatakarékos és kímélő ötödik fokozat, mert kevesebb energia kifejtésével hosszabbakat léphetünk általa.

Következésképpen az energiatakarékos ötödik fokozat relatíve alacsony forgatónyomatékot ad át az autónak, ám ez mégis elég az egyszer már elért tempó tartásához, esetleg még csekélyebb mértékű gyorsításához. Jóllehet ez a fokozat nem olyan energikus, mint a négyes, nagy előnye azonban, hogy ebben az energiatakarékos, környezetkímélő fokozatban mintegy 20 százalékkal lassabban forog a motor, mint a negyedikben. Következésképpen a hengereket kilométerre vonatkoztatva kevesebb üzemanyagköddel telíti, a motor is mérsékeltebben kopik s a jobb energiahasznosítás révén égéstermékeivel a környezetet is kevésbé szennyezi.

Jó tudni...

Az életkor előrehaladtával a vakí- tásérzékenység növekszik, a szürkületi látásélesség csökken. Előfordulhat, hogy az idősebb személy a szürkületi-éjszakai időszakra vezetésképtelenné válik. Egy kutatás során kiderült, hogy — szembe vakítás esetén — a huszonévesekhez viszonyítva az ötvenévesek körében 4,6-szor, a hetvenévesek között 13,5-ször annyian voltak azok, akik adott fénysűrűség- különbséget már nem észleltek.

A jóhiszemű autós az útjelző táblát már 150 méterről felismeri. Ha 60 ki- lométcr/óra sebességgel halad, a tábla eléréséig még 8 másodperce van arra, hogy tájékozódjon. Akinek rossz a szeme, s ráadásul szemüvegét is otthon felejti, lehet, hogy ugyanezt a táblát csak 25 méterről észleli. Ez pedig azt jelenti, hogy mindössze mintegy másfél másodperc áll rendelkezésére a szükséges információ felvételére, feldolgozására és a szükséges döntésre, a rá következő cselekvésre.

Éjszakai forgalomban már akkor fel lehet újra kapcsolni a távolsági fényszórót, amikor az egymással szemben közlekedő járművek még csak mintegy 10 méterre közelítették meg egymást. Ilyen közelségből h vakítás már kizárt. Ez — különösen alacsony sebesség esetén — jelentős

időnyerés. Például 36 kilométer/óra mellett 1 másodperccel előbb vagyunk képesek bevilágítani az előttünk levő útszakaszt.

A gumiabroncs szövetváza az abroncs teherviselő része. Szilárdságot és rugalmasságot kölcsönöz az abroncsnak. Durva behatásokra károsodhat. Ez akkor a legveszélyesebb, ha kívülről nem látszik, mert ekkor durrdefekt következhet be. Ezért „járdázás”, erős ütődés után az abroncsot szakemberrel meg kell vizsgáltatni. Az abroncsokon a szöglyukakat is ki kell javíttatni, mert a lyukon behatoló nedvesség károsítja a szövetvázat.

Hazai éjszakai sebességmérések kedvezőtlen képet mutatnak. A járművezetők átlagosan mintegy 10 kilométer/óra sebességgel gyorsabban haladnak, mint nappal. Ez azt mulatja, hogy a gépjárművezetők sebességüket nem a látási viszonyoknak, hanem a forgalmi lehetőségeknek megfelelően választják meg. A gépjármű- vezetők sebességüket csak körülbelül 150 méter látótávolság alatt csökkentik jelentősen.

Kísérletileg bebizonyított, hogy csupán néhány tized bar nyomáskülönbség a kerékabroncsokban méterekkel megnyújthatja a kormánymozdulat és a járműmozgás közötti időt. Ez még aránylag csekély sebességnél is kritikus helyzeteket teremthet.

Energiatakarékos, környezetbarát