Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 20. ALKOTÓTÁBOR HAJÓSON Képzőművészek egymás között Meg soha nem jártam olyan területen mondja a professzor ahol ilyen közelről lett volna alkalmam tanul­mányozni a dolgozó asszonyokat. Újfajta pillantással nézem a világot itt azon túl is, hogy az ember egy másik országban természetszerűleg más stílusban fest. Rollreider úr harmadik alkalommal vesz részt a tábor munkájában. Részben itteni tevékenységének tudja be azt a lehetőséget, hogy 1988-ban az esztergomi városi kiállítóte­remben közszemlére tárt alkotásaival a magyar nagyközön­ség előtt is bemutatkozhatott. Az osztrák professzor szobájával szomszédos honfitársá­nak, az ifjú Hans-Peter Ofernek a műterme. Állványán szűz­fehér papiros szomjúz festékre — egyelőre hiába. A fő helyen tolmácsunkról mintázott portré. Először vagyok Hajóson. Kedves emberek, rendkívül meleg atmoszféra, tehát minden kiváló és ideális egy művész számára — lelkendezik az osztrák egyetemista, majd az üres lapra pillantva siet hozzátenni: Rengeteget akartam dol­gozni, de még csak most kezdem magam összeszedni. Az a legszebb ebben a táborban, hogy nincsenek követendő irá­nyok, nem kötik meg a kezünket, s mégis szervezett. Amikor ide érkeztem, voltak még otthonról hozott ötleteim, terveim. S ahogy nekiláttam, hogy valóra váltsam valamelyiket, az napról napra magyarosodott. Rendkívüli módon megérintett ez az ország. Remek lenne, ha jövőre két-három festő barátommal együtt jöhetnék újra. Mi, Ausztriában ugyanis nem sokat tudunk a magyar kulturális életről Ismerőseim, amikor megtudták, hogy ide készülök, mindenről apró részletekig beszámoltatlak. így lesz ez min­den bizonnyal visszatérésem után is. A nyugatnémet vendég szobájába egy jókora termen ke­resztül vezet az út. Ez a budapesti képzőművészeti főiskolá­sok birodalma. Középen két hatalmas, fehérre mázolt tetra­éder, a fal mellett vázlatok, a sarokban egy videokamera. — Szabadban állítják majd fel a kész művet, ami­vel a természet és a mesterségesen előállított tár­gyak kontrasztját szeretnék hang­súlyozni — ma­gyarázza kísé­rőnk. Addig is az összeállítás mozzanatait fil­men örökítik meg. Lee Lichterloh műterme talán valamennyi közül a legromosabb. A fal repedezik, a padló nyikorog, az ablak elvete­medve. Maga kérte, hogy itt dolgozhasson. • Boros István kcdvcncc a papírkollázs Napi nyolc­és a papírintarzia. kilenc órát dolgo­• A modell: Alföldi Angéla, a művész: Hans-Pcter Ofer, valamint az alkotás. Tizenkettedik alkalommal ad otthont néhány nyári hétre, magyar és külföldi képzőművészeknek a hajósi alkotótá­bor. Ezekben a napokban is festők, keramikusok, szobrá­szok, grafikusok mintegy huszonötén '— élvezik a község vendégszeretetét, alakítják saját, s egymás művésze­tét is. A tizenkét esztendő alatt Hajós életének szerves részévé vált a tábor. Bármelyik falubéli útbaigazítja a tanácstalan járókelőt: hol dolgoznak a művészek. A romos épület jótékony hűsében ebéd utáni hangulat uralkodik. Kísérőnk, Alföldi Albert, a hajósi művelődési ház igazgatója, az alkotótábor „atyja”, és lánya, Angéla, aki a tolmács szerepét is fölvállalta. Siettetnek: ha szót akarok váltani a professzorral, oda menjünk először. Szigorú napi­rendjében ugyanis az ebédet alvás követi, s ettől nem tágít. Oswald Kollreider professzor éppen kedvenc időtöltésének hódol: az ablak előtt állva figyeli a kapu melletti pádon megpihenőket. Szobája falán függő munkái — a már itt töltött napok terméke valamennyi tagadhatatlanul hajósi ihletésüek. • • A nyugatnémet Klaus Olhcrt számára a forma az elsőd le ges. • Oswald Kollreider professzor munka közben. zom — mondja, miközben meggyújtja a szájából lógó füst­szűrődén Kossuthot —, beleértve az olvasással töltött időt is. Most például Majakovszkijtól merítek ihletet. Tudja, amit ma Németországban festészetről írnak, az roppant fel­színes. így én médiumként egy másik művészeti ágat, az irodalmat használom. A nyelv szépségein keresztül próbá­lom megfesteni azt, ami a én lelkemnek szép. A tisztaság, az összehasonlíthatóság, a tisztánlátás a művészetem lényege. Nálam a központban a kompozíció áll. Klaus Olbert ellenben a formát tartja az alkotás legfonto­sabb elemének. A fehér háttérből feketén kiemelkedő absztr rakt női figurái már-már nyomasztó mennyiségben töltik be műtermét. Üdítő látvány a sarokba állított színes munka. Természetesen ezt is, mint mindent, ami modern, nehéz elfogadtatni. Pusztán ebből így egyelőre még nem lehet meg­élni. Népfőiskolán tanítok, s ha végképp nincs pénzem, ak­kor plakátot vagy reklámfeliratot csinálok. Ezekbe a famet­szetekbe pedig semmiféle tartalmat nem kell belemagyaráz­ni, hiszen csupán arról van szó, hogy egy fehér háttérben egy fekete figura milyen természetes szépséget jelent. Őrült fe­szült történet egy munka megszületése: elkészítem a metsze­tet, rárakom a festéket, lenyomom. Ezután tehát az eredeti tükörképét látom majd viszont, amikor is kiderül, hogy sikerült-e valóra váltanom, amit akartam. Változtatási lehe­tőségem ebben a munkában nincs. — Művészek. Kedves „őrültek” — legyint Alföldi Albert, s a legkülönbözőbb kívánságoknak, óhajoknak is valami­lyen módon eleget tesz. — Szeretem őket. Ha hagynak ben­nünket dolgozni úgy, ahogy mi akarunk, akkor remekül érezzük magunkat. Nem célja ennek a tábornak a „halhatat­lan” művészek összegyűjtése, s egyébként nem is vagyok hivatott arra, hogy ítéletet mondjak az alkotók művészete fölött. Hajós is és a művészek is gazdagabbak lesznek egy- egy ilyen találkozástól, s ez a fontos. ..Úgy tervezzük, hogy a régi református imaházból egy eg ész évben működő alkotótelepet hozunk létre a közeljövő­v A • Puskás Teri harmadéves a képzőművészeti főiskolán. Ú nyári gyakorlatát tölti az alkotótáborban. • Lee Lichterloh: Most Majakovszkijtól merítek ihletet. • Aranka Moják és Pctar Moják. ben, amely nem csupán a képzőművészeket várja majd, ha­nem a gondolkodó európai embereket, mindenféle megkötés nélkül. Sőt, ide értem a művészturizmust is. Tervünkhöz kül- és belföldi alapítványokat szeretnénk megnyerni. G. Tóth Tímea • Szabadi Zoltán különböző természetes anyagok felhaszná­lásával készíti applikációit. (Tóth Sándor felvételei) Ä PETŐFI NÉPE AJÁNLATA FOLYÓIRAT Jel-kép A Magyar Közvéleménykutató Inté­zet folyóirata, a Jel-Kép, az idén máso­dik alkalommal jelent meg. A csaknem kétszáz oldalas kiadvány ezúttal is szá­mos, csemegének ígérkező olvasnivalót kínál. Wisinger István két ízben beszélge­tett Berecz Jánossal. Először március végén-találkoztak, de mire az interjú megjelenhetett volna, az áprilisi KB- ülésen megváltozott összetételű Politi­kai Bizottságból Berecz János úgy­mond kimaradt. Az időközben ki­alakult helyzetből szükségszerűen adó­dó kérdésekre egy újabb beszélgetésen kerestek választ. — Úgy gondoljuk — írják a szerkesztők a bevezetőben , hogy a két interjú nem pusztán ak­tuális tartalommal bír, hanem egyfajta kordokumenturpként is kezelhető. A Magyar Közvéleménykutató Inté­zet elődjében az 1986-os csernobili sze­rencsétlenséget követően rögtön vizs­gálatsorozatot indítottak, mely egyfe­lől a katasztrófáról való tájékoztatás milyenségét, másfelől a közvélemény reagálását tanulmányozta. A kutatók­nak az akkori politikai viszonyok kö­zött nem állt módjukban nyilvánosság­ra hozni a vizsgálatok eredményét, me­lyeknek egy része azóta már aktualitá­sát vesztette. Most a Jel-Kép Terestyéni Tamás tanulmányát közli, mely szövegelméleti szempontból vette szemügyre a szerencsétlenségről adott hazai tájékoztatást. „Ezt a szakmát kiárusították”. Ez a címe annak az interjúnak, melyet B. Király Györgyi készített Havas Henrik­kel. A Magyar Rádió és a televízió nemzeti jellegéről, a sajtószabadságról, a nyilvánosság kérdéseiről egyaránt szót váltanak a beszélgető felek. Miközben a kormány liberalizáci­ós politikája egységes helyeslésre talált a közvéleményben, életszínvonalat érintő kérdéseit erősen helytelenítették az emberek — állapítja meg egyebek mellett az a felmérés, mely a Grósz- kórmány tevékenységéről alkotott vé­leményeket igyekszik feltérképezni. Az írás címe: Életszínvonalból gyenge ket­tes. Ehhez hasonlóan rendkívül tanulsá­gos ama felmérés eredményeinek meg­ismerése, mely az alternatív szerveze­tekkel kapcsolatos tudnivalókra kérde­zett rá: működésükről, céljaikról tájé­kozódott. S bár az emberek egyre na­gyobb része hallott és hall a megalaku­ló alternatív szervezetekről, a Magyar Demokrata Fórum és az Új Márciusi Front eleinte kedvező megítélése mára bizonytalanná vált. Ez a bizonytalan­ság jellemzi leginkább az új szervezetek értékelését is. Az erdélyi menekültek befogadásá­ról alkotott véleményekben 1988 folya­mán fokózott mértékben a támogató hozzáállás lett meghatározó. Az ezzel foglalkozó tanulmány címe: Hová is mehetnének? LEMEZ Katonadolog! Kedves Lárika! Engedd meg, hogy a Petőfi Népe hasábjain tegezzelek, hi­szen korábbról ismerjük egymást. Igen, biztosan emlékszel arra, hogy Titkaim című nagylemezed megjelente után szinte csak én voltam az egyetlen — akkor még újságírójelölt, aki JÓ­KAT írt albumodról, a Presser—Du­sán alkotópáros sokatmondó dalairól, és kitűnő előadói stílusodról. Bizonyá­ra olvasóink is tudják: azon a lemezen egy új Katona Klári mutatkozott be, például a Gömbölyű dallal, hajában gyöngyökkel. Nos, Lárika — így be­céznek! — nem kellett volna letérned arról az útról. Mostanában egyre- másra látlak, és nem tetszik, amit csi­nálsz. Pedig továbbra sem kételkedem tehetségedben, sőt, egyre inkább kifor­rottabb a hangod, és ahogyan évekkel ezelőtt írtam rólad, majd szemedbe is mondtam: hátborzongatóan tiszta a hangod, csodákat tudsz művelni éne­keddel. Igen, tudtál! De minek egy olyan lemez, amelyen régi-régi magyar örökzöldeket gyűjtöttél csokorba és énekelsz el újra? Talán már nem írnak új dalokat neked? ... Azt is be kell vallani: némelyik szerze­mény szebben szól tolmácsolá­sodban, másiko- kat meg kellett volna hagyni ere­deti mivoltában. Úgy szeretném (Bergendy), Szí­vemet dobom eléd, Nem hallod, üvöl­tök (Hobó), Da­rabokra törted a szívem (ismét Bergendy) — ezek, bizony, sok­kal jobbak voltak eredeti megszóla­lásban. Kovács Kati Játssz még!-je tő­led jobb, Presser Ahogy mindeki-je pe­dig Pressertől. Hidd el, Lárika, nem ártott volna, ha vársz egy-két évet és új albumot adsz nekünk, kitartó szurko­lóidnak. Megérdemelnéd, hogy igazán megbecsüljenek, méltó helyre kerülj a magyar popzenei életben. Csak ügyelni kell a kilométerkövekre, az x-edik szá­mú lemezekre. A Mozi — e mostani — nem jelent számodra előrelépést, ta­lán te is sejted. Ez csak egy lemez a sok közül, a tucatból. De hogy Katona Klári lemeze-e teljes mértékig? — eb­ben már nem vagyok biztos. Ukka, Lárika (így írtad a grafikus­tervező személyét, vagyis önmagadat) friss lemezed borítóját nem érheti kifo­gás. De kérlek, ne legyél jobb grafikus, mint énekes! Szeretném, ha sokan meg­bocsátanának neked, és legyintve mon­danák, a Mozi lemezanyaga „katona­dolog”! Igen, „KATONA-dolog”. (SLPM 37262) B. T. FILM A kém, aki szeretett engem Moszkva és New York közeli nukle­áris katasztrófája ma már egy izgalma­sabb, tinédzsereknek készült mozida­rabban is mindennapos dolog. Nem volt ez az alapötlet ennyire elcsépelt az 1974-ben készült, most már nálunk is látható James Bond-film: A kém, aki szeretett engem premierjének idején. Az ópusz már a főhősről elnevezett so­rozat második korszakából való, abból az időszakból, amikor nem az indító Sean Connery, hanem Roger Moore alakítja benne a mesterkémideált. Az alkotóknak annak idején a szokásosnál is több nehézséggel kellett szembenéz­niük, ugyanis a szerző, lan Fleming csak a cím felhasználását, de az azonos című könyv tartalmát nem engedélyez­te feldolgozásra a producernek. Aki látott ízelítőt a sorozat legelső darabjaiból is, az alighanem egyetért abban, hogy nemcsak a főhős, de az ősellenség megtestesítője, Curd Jürgens is halványabb a gazdag és hatalmas, rögeszméjétől megszállt hajógyáros alakjában. A főgonoszt életre keltő Stromberg meggyőződése, hogy az em­beri nem halálra van ítélve, elindult a hanyatlás útján, és csak — egy általa megvalósított víz alatti civilizáció képes megváltani. Atlantisznak elneve­zett bázisa már több, nukleáris tenger­alattjárót elnyelt. Szerencsére nem tel­jesen nyomtalanul: a mikrofilm-bizo­nyítékok megszerzése a hires 007 fel­adata. Ugyanez a megbízása a kiváló és természetesen szupercsinos szovjet ügynöknőnek is (a nyomaték kedvéért Barbara Bach, Ringó Starr felesége alakítja), akinek jelenléte nemcsak sze­xet, de némi humort is csempész a pro­dukcióba. Amaszovának könnyű kitalálni — mindig minden sikerül, fel­veszi a versenyt Bonddal tudásban, taktikában, sőt, ha lerúgja körömcipő­jét, az üldözésben is. Bár a kaszkadőr- mutatványokban és különféle techni­kai fortélyokban nem szűkölködő pro­dukció a teljes sorozatot ismerő szakértők szerint — csak a jó közepe­sek közé tartozik, a másfél évtizedes késés ellenére sem mond kevesebbet vagy többet, mint egy átlagos szóra­koztató mozi.

Next

/
Thumbnails
Contents