Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)

1989-07-20 / 169. szám

1989. július 20. • PETŐFI NÉPE • 3 Erdélyi gyerekek tábora Kiskun megyében. Erről is beszélnek. S mindenről, ami foglalkoztatja őket, ami felébreszti gondolataikat, ami bánt, sért vagy éppen vigasztal. Napról napra többet mutatnak meg maguk­ból: megnyílnak, kitárulkoznak, mert csak így lehet átvészelni az időt, míg a kiszakított gyökerek csonkjai újra ka­paszkodni kezdenek. S akkor talán a szemükkel is tudnak majd újra moso­lyogni .. . G. T. T. Gyerekek. Valamennyien komoly tekintettel. Ha mosolyognak, vagy akár har­sányan kacagnak is, a szemük rezzenéstelenül komoly marad. Ez közös bennük, mint ahogy valamiben közös a múltjuk, a jelenük s a jövőjük is. Erdélyből származnak. Gyökereik, melyet maguk téptek ki, azt a földet öleli. S bár az ifjú fa tovább vegetálhat új helyre ültetve, az elszakadást sohasem heveri ki igazán. Ők, tizenöten együtt töltenek egy hetet. Jakabszállás határában nyaralnak, a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központ szervezésében,, sok-sok üzem, kö­zösség és magánember támogatásával. Ismerkednek a magyar irodalommal, nyelv­tannal, a mggyar történelemmel. És beszélgetnek. Sokat, nagyon sokat hallgatják egymást, s mesélik saját történetüket. Emlékeznek és terveznek. Álmodoznak .. . Gyerekek. Elevenségükkel, tréfáikkal, kamaszkori gondjaikkal, szerelmeikkel, barátságaikkal éppen olyanok, mint bármely 8—18 éves serdülő. Még túl friss, eleven és húsba vágó az élmény. Legtöbbjük csak néhány hónapja, van, aki csupán egy-két hete lépte át a határt, maga mögött hagyva szinte mindent, ami eddigi, gyermekien bonyolult életét kitöltötte. A megszokott iskolát, a padot, a barátot, a kis szobát, a diófát.. . Most itt keresik. Magyarországon, Bács­Forgalomba kerül a Psoricur olaj A Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja várhatóan augusztusban megkezdi a psoriasis, a pikkelysömör kezelésére alkalmas új készítmény, a Psoricur olaj forgalmazását. A készítményt az Unipharma Rt. vegyes vállalat gyártja Magyarországon. A Psoricur olaj természetes hatóanyag-tartalmú, gyógyhatású készít­mény, így orvosi felírást nem igényel, és társadalombiztosítási támogatás nélkül kerül forgalomba. Annak ellenére, hogy a termék Magyarorszá­gon készül, mégis importcikk, mivel a vegyes vállalat vámszabadterüle­ten állítja elő. Ezért, hogy a konvertibilis valutáért beszerzett készítmény­hez minden rászoruló hozzájusson, bizonyos adminisztrációra van szük­ség. Az igazságos elosztás érdekében a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központja arra kéri a termékre igényt tartó betegeket, hogy igénybeje­lentésüket — nevük és pontos címük megjelölésével küldjék el a központba. (Cím: 1051 Budapest, Zrínyi u. 3.) A borítékra pedig írják rá: PSORICUR. Az igénybejelentés alapján a betegeket tájékoztatják a forgalmazás feltételeiről, arról, hogy miképpen juthatnak hozzá a készítményhez, s a kijelölt gyógyszertárakról is. A betegeket arra kérik, hogy a számukra megküldött adatlapot ponto­san kitöltve, a betegségüket igazoló kezelöorvosi igazolással együtt küld­jék vissza a Fővárosi Tanács Gyógyszertári Központjába. A jelentkező­ket ugyanis számítógépes nyilvántartásba kívánják venni, hogy a megje­lölt gyógyszertárakban a kívánt készítményt megvásárolhassák. (MTI) A kamara egyetért a kormány munkaprogramjával A Magyar Gazdasági kamara alapvetően egyetért a kormány készülő három­éves programjával, amelynek célja a gazdaság átalakítása és a stabilizáció tájékoztatta az újságírókat Kelényi Gábor főtitkárhelyettes szerdán a kamarában. A kamara helyesli, hogy a gazdaságirányítás a vállalatok számára egységes piacot alakítson ki a belföldi, a szocialista és a tőkés értékesítés eddigi eltérő szabályozása helyett. Ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy a KGST-országokkal, elsősorban a Szovjetunióval folytatott kereskedelemben a dollárelszámolásra való áttérés jelentős cserearány-veszteséget okozhat a kezdeti időszakban a magyar gazdaság számára. Ez a veszteség a kamarai becslések szerint elérheti a 2,2 milliárd dollárt is. Ráadásul a magyar gazdaság bizonyos energiahordozókat és alapanya­gokat a kiépüli infrastruktúra következtében - csak a Szovjetunióból tud beszerezni. A szovjet vállalatok viszont, ha dollárral rendelkeznek, valószínűleg nem Magyarországról fogják megvásárolni az igényelt fogyasztási cikkek, beruhá­zási javak egy részét. VISA- hitelkártya a devizaszámla­tulajdonosoknak Az Országos Takarék- pénztár a Magyar Külke­reskedelmi Bank Rt.-vei kö­tött megállapodás alapján MKB—VISA hitelkártyát bocsát devizaszámla-tulaj­donos ügyfelei rendelkezé­sére. Az OTP előírásai értelmé­ben VISA-kártyát azok a devizabetétesek igényelhet­nek, akik számlaköveteléssel és rendszeres devizajövede­lemmel rendelkeznek. A hi­telkártya kiadása előtt a ta­karékpénztár a betétes ügy­fél hitelképességét is meg­vizsgálja, s követelmény, hogy a számlán legalább ötezer dollárnak megfelelő konvertibilis valuta legyen. Jelenleg mintegy 200 ezren rendelkeznek az országban devizaszámlával, közülük az elmúlt hetekben mindössze néhányan igényeltek VISA- kártyát, amely itthon és kül­földön fizetőeszközül szol­gál az utazási irodákban, szállodákban, éttermekben, a különféle szolgáltatások igénybevételekor, s a tőkés országokban pénz felvételé­re is jogosít. (MTI) Bemutatkoznak a küldöttjelöltek Készülődés az MSZMP rendkívüli kongresszusára Kecskeméten, a város környéki delegátusok július 13-án megválasztották a kongresszusi küldöttek vá­lasztását előkészítő intézőbizottságot, és elhatározták, hogy a párttagok aláírásával érkező jelöléseket július 19-éig fogadják el. Tegnap délután az intézőbizottság úgy döntött, hogy a delegáltak együtt hallgatják meg a négy jelölt program beszédét. Erre ma 15 órakor, a váro­si pártbizottság VII. emeleti tanácskozótermében kerül sor. A jelöltek a következők: Farkas Jánosné (Ke­rekegyháza), Hullai Tibor (Kerekegyháza), Szirmay László (Jakabszállás), Virágh József (Orgovány). Ugyancsak tegnap ülésezett a megyeszékhely dele­gátusának intézőbizottsága. Elnöküknek Suri Józse­fet választották. A bizottság úgy foglalt állást, hogy az alapszervezetek által delegáltak elé terjesztik azt a tizenhat jelöltet, akik a korábban hirdetett feltételek­nek megfelelnek. További három jelöléssel kapcsolat­ban érkezett információ, azonban ők nem rendelkez­tek elégséges támogatóval. A lapunkban már jelzettek szerint, július 21-én, délután 5 órakor, Kecskeméten a GAMF-on mondhatják el programbeszédüket a jelöltek. Ezt a tanácskozást az IB elnöke vezeti. A sorrendet sorsolással határozzák meg, a bemutatkozások nem haladhatják meg az öt percet. Az intézőbizottság azt is javasolja, hogy még egy alkalmat kaphassanak a, jelöltek nézeteik kifejtésére. A párttagok a következő jelölteket támogatják: Alter Róbert, dr. Brúszel Lász­ló, Csikász János, Csongovai Tamás, Forczek András, dr. Gaál Ödön, dr. Gráner Gyula, Gubcsó László, Heré­nyi György, Láng László, dr. Nádasdi Miklós, Prikkel József, Ramháb Mária, dr. Simon Jenő, dr. Szakolczai Pál, Veliczky István. Az intézőbizottság a kongresszus előkészítésének rendjében érvényesített változásokat történelmi lépté­kűnek minősítette. Minden korábbinál közvetlenebb és jobban ellenőrizhető a párttagság akaratának kép­viselete. Megszűnt a „kiválasztottak" mandátuma, a küldöttek előre meghatározott összetétele. Nem mű­ködik jelölőbizottság, nem érvényesül többlépcsős vá­lasztással biztosított centrális akarat, Mindkét tanács­kozás valamennyi MSZMP-tag számára nyitott és nyilvános. Az intézőbizottságok kérik a delegátusokat és az érdeklődő párttagokat, hogy a jelzett időpontokban aktívan kapcsolódjanak be a kongresszus előkészíté­sébe, a helyszínen, a jelöltekhez intézett kérdéseikkel győződjenek meg jelölésük helyességéről, segítsék a rendkívüli kongresszus munkájának eredményessé­gét. * Kiskunhalason hasonló módon készülnek a kong­resszusra. Hétfőn; július 24-én, 16 órakor ülést tart a kiskunhalasi pártbizottság, hogy meghallgassa a választási bizottság jelentését a kongresszusi küldöt­tek jelölésének állásáról. Az ülésre meghívták a jelölteket is, akik itt nyilatkoznak majd, hogy vállal­ják-e a jelölést, és elmondják azt is, hogy meg­választásuk esetén miről szólnának a novemberi pártkongresszuson. A jelöltekről videofelvétel ké­szül, hogy valamennyi alapszervezetben megismer­hessék őket. A pártbizottság ülésén minden érdeklő­dő párttag megjelenhet és kérdéseket tehet fel a jelölteknek. A DEMOKRATIZÁLÓDÁS ELSŐ LÉPÉSEI TISZAKÉCSKÉN Hol legyen a közösségi ház ? Hirdették, tanították a demokráciát, de mi is az valójában, kipróbálni nem tudtuk. A társadalom és annak alkotó­elemei (az állampolgártól az intézmé­nyekig) nem rendelkeztek az egészséges működéshez szükséges autonómiával. Pedig hányszor hallottuk a szinte már szólammá vált mondatot: „Kikértük a lakosság véleményét”. Formákat, me­lyek a demokratizmus látszatát voltak hivatottak kelteni, valóban teremtet­tek. Gondoljunk csak a munkahelyi fórumokra vagy a falu- és városgyűlé­sekre, ahol az „ügyeletes” hozzászólók mindig elmondták a véleményüket, ami jobbára csak annyiból állt, hogy a már eldöntött tényt helyeselték, a csen­des többség pedig egyszerűen tudomá­sul vette. S vajon a helyi parlamenteken a ta­nácstagok a nép képviseletében a köz akaratát képviselték? Vagy csak a fent hozott döntéseket szentesítették a nép nevében? Megkerülve a társadalmat, gyermekszámba véve a felnőtt lakossá­got, akinek figyelmen kívül hagyva vé­leményét, már csupán az eldöntött tényt szervírozták. Ennek az öncsaló, látszatdemokratikus döntési mechaniz­musnak lett következménye a közöny, a passzivitás, a „nem szólok, úgysincs értelme” szemlélet, a beletörődés, a köz dolgaitól való fokozatos eltávolodás. Az alulról szerveződő, tagjai érdekeit és véleményét képviselő kis közösségek megszűnésével pedig megbénult a helyi társadalom. így veszett el a ki nem bontott jószándék, energiák fecsérlőd- tek el, elmaradt a dinamikus önfejlesz­tő munka és a kritiká. Az érdektelen­ségben szinte törvényszerűen leértéke­lődött minden, viszont fontossá vált a hatalomhoz fűződő viszony, az alkal­mazkodás és érvényesülés kérdése. A változások már elkezdődtek, a ré­gi mechanizmust elfeledni azonban ne­héz. Hatalomféltésből vagy presztízs­kérdésből olykor a változtatás igénye ellenállásba ütközik. A demokratizáló­dás — úgy tűnik — lassú és hosszú menet, útján csak kis lépésekben lehet haladni. Bizonyítja ezt a tiszakécskei közösségi ház létrehozásának kísérlete is. A kezdet: egy új egyesület Tiszakécskén május 9-én a régi, s a helyi népfront által szervezett Város- szépitő Társaság újraszerveződéséből megalakult egy új szervezet, a Sza- bolcska Mihály Város- és Természetvé­dő Egyesület, másodikként a Napfény egészségvédő egyesület után. (Nem árt tudni, hogy 1948 előtt legalább 35-40 egyesület és különböző kör működött Kécskén.) A most létrejött városvédő egyesületbe bárki beléphetett, ha azo­nosult annak céljaival, melyek között például a település építészeti értékei­nek, tárgyi kultúrájának a megóvása, valamint egy közösségi ház megterem­tése szerepel. Az utóbbi egyrészt a fia­talok számára nyújtana lehetőséget a szórakozásra, művelődésre, játékra, ta­nulásra, másrészt pedig az önszervező­dő közösségeknek a találkozásra. Mód nyílna tehát az emberi összejövetelek­re, melyek a művelődési folyamatok táplálói. Az egyesület júniusi közgyűlésén , már az elképzelés is megszületett, hogy a város melyik részének melyik épületét tartanák alkalmasnak a faluház kiala­kítására. A választás az ókécskei hely- történeti gyűjtemény szomszédságában lévő, á Lenin tér 1. szám alatti házra esett. Az épület a városi tanács tulajdo­na, jelenleg üresen áll, rombolja az idő. Központi fekvése és kis helyiségei miatt lenne alkalmas, szemben az Újkécskén épített s a centralizálás jegyeit magán őrző művelődési házzal, ami való igaz, hogy mindenkié, de éppen ezért senkié sem, és benne pillatnyilag egyetlen» klubhelyiség sincs. A városvédők a Napfény egyesülettel együtt ragasz­kodnának a Lenin téri házhoz. Kicsi­nosítanák, berendeznék, egyelőre azonban nem tehetik. A tanácsülés ugyanis már régebben döntött: a Lenin téri ház képtár lesz. Erről még az év elején tájékoztatták az ókécskei embe­reket, akik - nem lévén más alternatí­va természetesen a tervet elégedetten fogadták. Ezek után lépett fel igényével a városvédő egyesület. No, persze, jó­val kényelmesebb lenne egy képtár, hisz ha a festményeket a falra függesz­tik, azokkal nem lesz gond, az embe­rekkel viszont annál több. A városvé­dők azonban a képtárat sürgetőkkel szemben azt mondják: fontosabb az ember. Döntöttek a kécskeiek A történtek után a tanács végrehajtó bizottsága napirendre tűzte a közösségi ház kérdését. A régi beidegződések rendje szerint a városvédő egyesület el­nökétől, Dankó Jánostól jelentést kér­tek, aki viszont, hivatkozva a szervezet önállóságára és függetlenségére, „csak” tájékoztatásra volt hajlandó. A vb-tagoknak a faluházzal kapcsola­tosan több ellenérvük volt, s egyebek közt azt is kifogásolták, hogy Dankó János - aki ugyan nem magától ment az ülésre, hanem hívták felkészület­lenül jelent meg, azaz nem az egyesület, hanem saját nevében beszelt. Vajon mit szól mindehhez a lakosság, tették föl a kérdést a vb-tagok, majd a döntést át­ruházták a tanácsülésre. Gyorsan cselekedni kellett. Még a július 5-én tartandó tanácsülés előtt meg kellett tudni, mit tartanak az ötlet­ről a kécskeiek. Ezért a'két egyesület július 4-ére Ókéeskére, a régi gazdakör székházába ma a Solohov Tsz tulaj­dona invitálták az embereket. Leg­alább százan jelentek meg, főként ókécskeiek. A városvédő elnöke a résztvevőket a hajdani Ókéeskére emlé­keztette, arra a városrészre, amikor még az élettel volt teli, az esti órákban sétáló emberek népesítették be az utcá­kat. A hajdani Szabadság Tsz most a mamut Solohov szövetkezet része —, meg a gazdakör vacsorákat, esti mulatságokat, bálákat tartott. Filme­ket játszott a mozi. Ezzel szemben Őkécskén ma két kocsma áll, semmi más. A közösségek szétzilálódtak, az emberek egymástól elszigetelőd’tek, a színes, gazdag kultúrájú Ókécske holt­tá vált. Újjászülethetne, ha ismét lenné­nek közösségek, s azoknak helyük, ahol találkozhatnának. Régen is volt az egyesületeknek székházuk, de azok megszűntek, most többnyire mások birtokában vannak vagy kihasználatla­nul állnak. Szükséges a képtár is vélekedett a városvédő elnöke —, de máshol. Alkalmasabb hely erre a vala­mikori kaszinóhelyiség vagy a régi ma­lom épülete. A gyűlésen megjelentek az ott készült jegyzőkönyv tanúsága szerint ezzel egyetértettek, sőt, el­mondták, mennyire sérelmezik, hogy „lezüllesztették” Ókécskét, elégedetlen­kedtek a tanácsi döntésekkel és támo­gatták a faluház létrehozását. Végül szavazásra került sor: három ellensza­vazattal és egy tartózkodással a kécs­keiek a faluház Lenin tér I. szám alatti megvalósításáról döntöttek. Tanácstalan tanácstagok A városgyűlés másnapján a július 5-ei tanácsülésen Dankó János már a köznép akaratának ismeretével, s nem­csak két egyesület képviseletében szól­hatott. Éhnek ellenére mentségére szolgáljon a tanácstagoknak, hogy vá­ratlanul érte őket a felvetés — egy-két ember kivételével nem támogatták az elképzelési. Elhangzottak egy részi olyan egyéni vélemények,, természete­sen a népképviselet jegyében, hogy előbb tegyen valamit az egyesület, utá­na akarjon székházat. Másrészt a tanácsülés egyszer már határozott. Mi­ért kellene a döntést megváltoztatni? A hosszas vita után — miközben megpróbálták átruházni a döntést a vb-re, arra, amelyik egyszer már a ta­nácstestület nyakába varrta a feladatot , végül is megegyeztek abban, hogy a szeptemberi ülésen a kérdésre vissza­térnek. Csakhogy akkor a tanácstagok már választóik véleményének birtoká­ban jönnek, s a nép akaratával tarso­lyukban, észérveket figyelembe véve határoznak. Ez is valami. A demokrá­cia első lépcsőfoka Tiszakécskén. Benke Márta (Walter Péter felvételei)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents