Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. július 19. „ ... A hit nem rendült meg az alkotókban...” Beszélgetés Jancsó Miklóssal A közelmúltban több szakmai fórumon is szóba került, hogy mind veszedelmesebb arányt képviselnek a mozikban az értéktelen, szellemi környezet- szennyező munkák, amelyek igénytelenségüknél fogva igen nagy tömegeket vonzanak és sokakkal hitetik cl, hogy az a művészet. Fokozott ez a veszély a video esetében, hiszen a használatban lévő videokészülékek száma és azok filmellátása teljesen áttekinthetetlen, döntő többségben az ellenőrizhetetlen feketepiacról származó, művészileg értéktelen alkotásokat nézegetik a videózás kedvelői. E témáról kérdeztem Jancsó Miklós filmrendezőt, a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének elnökét. — Kíván-e a Magyar Film- és Tévéművészek Szövetsége valamit tenni a filmértékek megmentésére? Egyáltalán miként értékeli a szövetség ezt a helyzetet? A magyar filmalkotók, a szövetség tagjai és vezetői ismerik a sajnálá- tos állapotokat, azonban megítélésükre testületi állásfoglalás még népi született, de a közeljövőben várható. így nem a szövetség nevében, hanem csak a saját nevemben nyilatkozhatom. Az a véleményem: a kulturális szemét világáradata nem állt, nem állhatott meg a magyar határnál. Ez világjelenség. A társadalmi struktúra, a hatalmi struktúra megrendítette a jobbat akarás hitét, de ez a hit nem rendült meg az alkotókban, s nem rendült meg a nézőkben sem. —- Bocsásson meg, de a nézők igen nagy hányada éppen az értéktelenségeket kedveli. A rt nézik a selejtes müveket, mert a filmforgalmazás azokat kínálja, vagy azért kínálják a nézőknek a kulturális selejtet, sőt szemetet, mert ők azt keresik? A kínálat nem hagyható figyelmen kívül. És fontos az emberek gondolkodása, ízlésvilága, amelyet a kínálat befolyásol és ront el. De nemcsak a mozi, a filmforgalmazás a ludas, hanem a roppant tömegekre ható televízió, a video-, a könyv- és lapkiadás és az emberek ízlésvilágát, érdeklődésének irányulását befolyásoló sok más kommunikációs lehetőség. A mi esetünkben talán maradjunk a mozgókép különböző jelentkezési formáinál, a filmnél, televíziónál, videónál. — Mit lehet és főleg, mit kell tenni ennek a folyamatosan romló helyzetnek a megváltoztatására, a film iránti érdeklődésben tapasztalható nagyon egészségtelen arányok javításáért? Alapvetően azt, hogy a támogatásnak az értékesre, a másra, az eltérőre kell elsősorban irányulnia. Ennek a módszereit kell megkeresnünk és megtalálnunk, s persze, alkalmaznunk. Alkotóknak, forgalmazóknak, mindenkinek, akinek a filmhez köze van. — Miként látja ebben a forgalmazás szerepét? A film elsősorban terjesztés. Ugyanis mindaddig, amíg az alkotó készítette film nem jut el a közönséghez, a mind szélesebb közönséghez, addig nem kész, addig nem film. Ezért mondom, hogy a film elsősorban terjesztés. Meg kell változtatni a film, a televízió és a forgalmazás viszonyát, át kell szervezni a film és a közönség egymásra találásának lehetőségeit. De már megelőzően hozzá kell kezdeni a filmesztétikái neveléshez a legkülönbözőbb direkt és indirekt eszközökkel. Ennek helyet kell kapnia az iskolai oktatásban is. Fíiszen a felnövekvő generációk gyerekkoruk óta a mozgókép hatása alatt állnak, s nem közömbös, hogy felserdülvén, a szellemi selejtet vagy az értéket keresik-e. Ez nem a filmesek érdeke, hanem az össztársada- lomé. A selejtes dolgokkal szemben a másikat kell minden eszközzel erősíteni, szellemi és anyagi támogatással egyaránt. Egyetlen módon nem szabad beavatkozni: rendeletileg, tiltásokkal, adf minisztratív eszközökkel. Mert ez csak ellenhatást válthat ki és az még rosz- szabb állapotokat eredményezhet — mondta befejezésül Jancsó Miklós. Benedek Miklós ÁLOMSZÉP! Miről álmodik a füstben, zajban élő ember a városban, mint egy ilyen, pompás környezetben lévő pihenőhelyről. Ez Magyarország? Igen. Az egzotikusnak tűnő ligetre — kis híddal és patakkal — a solti Liget utcában talált rá fotóriporterünk: Walter Péter. Egy betiltott folyóirat margójára A Tiszatáj című szegedi irodalmi folyóirat legutóbbi, ez év júliusában megjelent számának címlapján ez áll: Az 1986júliusában betiltott számunkkal jelentkezünk. A folyóirat bevezető cikkében — Köszöntjük az olvasót! címmel — ezt írják a szerkesztők: Három évvel ezelőtt elköszönni sem érkeztünk. Azt a lapszámunkat, amelyet most végre kézben tarthat az olvasó, felső parancsra zárolták, kinyomott íveit bezúzták. Költő munkatársunkkal szólva: „a Tiszatáj vértanú lap lett." Tudvalevő, hogy a régi szerkesztőket úgymond — rehabilitálták, vagyis visszahelyezték jogaikba, ha nem is teljesen a régi beosztásukba. Amint az erről szóló újságközlemény áprilisban hírül adta: „Július 1-jétől Vörös László lesz a szerkesztőbizottság elnöke, a lapot főszerkesztőként Annus József jegyzi, a főszerkesztő-helyettesi teendőket pedig Olasz Sándor vállalta. A Tiszatáj korábbi „mindenese”, Ilia Mihály is segíti majd a folyóirat újabb kibontakozását.” Csak örülni lehet annak, hogy a betiltott Tiszatáj-fapszám most mégis megjelenhetett. Hasonló veszély fenyegette többször is a Kecskeméten megjelenő folyóiratot, a Forrást és szerkesztőit is, szerencsére az átmentési kísérletek sikerrel jártak, így ez a szégyenletes aktus — tudniillik az időleges megszűnés — elkerülte a megyénket. Sajnos, a „szilencium” itt is érződött, ha másban nem, a témák visszafogásában. A Tiszatáj betiltott számát fellapozva csak csodálkozni lehet azon — persze, mai szemmel nézve —, hogy mi válthatta ki azt a szigort. Igaz, volt benne talán egy sor, Utassy József versének egy sora, ami mellbe vágja az embert: „Ringyó Magyarország! Szégyentelen." De hát akkor annak idején Ady Endre sok-sok verse meg sem jelenhetett volna. Utassy József idézett Megjelent a Tiszatáj 1986. júliusi száma verse egyébként, amelynek címe Irdatlan ég alatt, a költő legszebb poémái közé tartozik. A család, a gyermekkor fájdalmas emlékei térnek vissza benne. Sütő András: Csipkerózsika című írása, amelyben a nemzetiségi sorban élő író felelősségét allegorikusán tárja elénk, odahaza, Erdélyben, az irótár- sak között nem talált lelkes fogadtatásra. írásának folytatásaként a visszhang egyes részleteit is közli. Ma már talán másként látja mindenki - minden magyar író — ezeket a sorokat. Az olvasó most kérdezheti azt is, hogy talán Jókai Anna kemény realizmusa, Az unokaöcs utazása című elbeszélés nem tetszett a magas rangú kulturális potentátnak? Pedig hasonló még sok van — hál’ istennek — a világirodalomban. Lezsák Sándor verse, A Csíki Névtelen jegyzései azóta kötetben megjelent, sorai — Immár a földön sehol sem találunk bátorságos helyet — azóta beigazolódtak. De nem is sorolom tovább, hiszen a recenziók, emlékezések, tudósról készült portré műfaja következik,, s néhány kritika. No és egy beszélgetés Pozsgay Imrével, a magyar színházi élet ürügyén személyes véleményét is kérdezgetve. Nem, ez semmiképpen sem lehetett a betiltás oka. Mi hát akkor? Mai szemmel nézve, szinte kibogozhatatlan. De három év előtti megítéléssel is nehezen elképzelhető. Csakis a szűklátókörűség, amely skatulyába szerette volna zárni a szellemet, az önálló gondolkodás kísértetek. Jó, hogy megjelent ez a Tiszatáj-lapszám, habár mára kiveszett belőle a szenzáció. De mutatja mégis, honnét érkeztünk idáig. Dokumentum ez a javából. F. Tóth Pál Ember ember hátán Van a magyar nyelvben egy érdekes kifejezés: ember ember hátán. Érdekes, mondom, mert mi az, hogy hálán? Ha sokan vagyunk, netalán tolongás van, hát istenein, egy kicsit összehúzzuk magunkat. Nem nagy kunszt, az utóbbi időben épp eleget gyakoroltuk. A szólást hallva, eddig, őszintén szólva, mindig • a Csang- Eng-féle összenőtt ikrek jutottak eszembe. Egyszer a széktói strand egyik padkáján szorongtam. Ismerik a kecskeméti szék tói strandot ? Garantáltan pompás hely! Csábító fák, fű, szauna . . . Elég borsos áron, de Itát minek nincs-ma borsos ára? Szóval üldögéltem a padkán, s enyhe kárörömmel szemléltem a medencében toporgó, csüggedt fürdőtársaimat. Ilyen az élet, egyesek állnak, mások ülnek, hol a padkán, hol a bársonyszékben — bölcselkedtem somolyogva. En többnyire ültem. No nem a bársonyszékben, és szerencsére a hűvösön sem. Egyszerűen nyugton maradtam. Főnökök jöttek-mentek, kit ez. kit az .szédített meg: külföld, pénz, pozíció. Rám egyik sem hatott, ezért maradtam talpon, vagyis a helyemen. Kis pontként, de szilárdan, ami manapság ugyancsak nem kis teljesítmény. Hirtelen furcsa érzésem támadt: mintha figyelnének. Hűha, egy asz- szony, nem, inkább leány, haja, mint az arany, szeme kék, akár a júliusi égbolt. Ott sodródott ő is a többiek k ozött a naptól év meleg víztől egyre Te .man kapuim a szemüvegem ■ ház, hogy )H(jyíÍÁZíítsii)Lt a fáj)'öcsié sail vu cseppek lot. Mikor Jchwz lem, tekintetünk keresztezte egymást. Úgy tűnik, csíp a csaj állapítottam meg dagadó kebellel, s óvatosan gereblyéztem néhány hajszálat k opaszodó fejemre. Megítélésem szerint a szexepil ugyan szép dolog, de nem árt. ha ehhez némi hajzat és, főleg, töke járul. Mellesleg tőkém nincs, ám az,senkinek sincs a homlokári, írva. Úgyhogy, adelante, előre, ahogy Don Juan mondaná. Elszántan álltam föl. Efiy szimpatikus srác nyomban ugródeszkának nézett. Fejőstehénnek már néztek, továbbá báránynak, igáslónak. Csupán a trambulinsághoz nem volt még szerencsém. Ember ember hátéin villant át agyamon ekkor a felismerés. Összegörnyedtem, noha viseltem én már ennél megtisztelöbb terhet is i lásd az adóreform című fejezetet!) Kiköptem egy Jógámat, s a leány felé eveztem. A Loreley szemében felcsillant a remény. Amint nekirugaszkodtam, ö is felém úszott. Egyenesen az én üresen hagyott helyemre. Nagy pál A MINISZTER VÉLEMÉNYE Áruhiány és keményvaiuta KÉPERNYŐ Kondrat Tyereh szovjet kereskedelmi miniszter a Pravdában egy parlamenti képviselő kérdésére válaszul, a szovjet ellátási helyzet paradox voltát érzékeltetve hangsúlyozta, hogy olyankor romlott a közellátás színvonala, amikor tavaly soha nem látott mértékben, 25 milliárd rubellel nőtt a kiskereskedelmi forgalom. Az ellentmondás egyik fő okaként a miniszter azt jelölte meg, hogy a tervben előirányzotton felül 20 százalékkal nőtt a jövedelmek kiáramlása, és a fizetőképes lakossági kereslet megugrásához jócskán hozzájárult az a mintegy 50 milliárd rubelre becsült összeg is, amely az elmúlt években az alkoholfogyasztás elleni rendszabályok miatt maradt az italt hiába keresők zsebében. A termelésben pedig a nyereségérdekeltségü gazdálkodás bevezetésének ellentmondásait kihasználva, sok termelő az olcsóbb termékek előállításának visszafogásával, s helyette újnak minősülő, de nem feltétlenül jobb, inkább drágább cikkekre való átállással akarja növelni bevételeit — szögezi le Tyereh, hozzátéve, hogy az ellátási zavarok növekedéséhez az importra költhető devizakeret nagyságának stagnálása is hozzájárult. A miniszter azt a kijelentést is megkockáztatja, hogy a fogyasztói kereslet robbanásszerű megugrása mögött a peresztrojka ellenségei is fellelhetők, többek työzött azzal érvelve: kizárt, hogy hirtelenében ötszörösére nőtt volna a moszkvaiak mosási kedve, pedig mostanában a szovjet fővárosban napi 300- 600 tonna mosóport adnak el, szemben a korábbi 80 tonnával. Megemlíti, azt is, hogy több helyütt - köztük Moszkvában is - a készletek szűkös volta miatt annak ellenére kénytelenek voltak bevezetni a eukorjegyet, hogy újra több szeszes italt lehet kapni a boltokban, vagyis kevesebb embernek kell a rengeteg cukrot felhasználó zugpálinkafőzőkhöz fordulni. Tyereh az ellátási gondok enyhítése céljából olyan új gazdasági szemléletet szorgalmaz, amely teret enged az egyéni, családi és közösségi vállalkozásoknak a kereskedelemben. Emellett a kicsiny boltok és az árusítás megszervezésének gyatra volta miatt a miniszter szorgalmazza az önkiszolgáló rendszer kiterjesztését és a kereskedelem műszaki ellátottságának növelését is. Még a cukorjegy és a gyufahiány előtti állapotok súlyosságára mutatott rá Vaszilij Serjunyin a Szocialisztyicseszkaja Indusztrija áprilisi számában, kijelentve, hogy a 211 alapvető élelmiszercikk közül mindössze 23 szabadon hozzáférhető a szovjet vásárlók számára protekció, élelmiszerjegy vagy kenőpénz nélkül. Az áruhiány következtében egyre nagyobb szerepet kap a keményvaluta, háttérbe szorítva az ugyancsak ezt a funkciót betöltő vodkái és a külföldi cigarettát, de egy-egy, Nyugaton filléres cikknek számító videokazettával is sokat el lehet érni a Szovjetunióban állapítja meg az AP -DJ hírügynökség. A keményvaluták fekepiacának szélesedését jelzi, hogy tavaly ősz óta a rubel itt 60 százalékot vesztett értékéből az amerikai dollárhoz képest. Jelenleg a nyolc hónappal ezelőtti 4 rubel helyett ma már nemritkán 10 rubelt kínálnak a nyugati turistáknak a valutaüzérek, sőt ez az árfolyam a későbbi csereberék nyomán akár 16 rubelre is emelkedhet — állítja az AP DJ. (A mesterségesen magasan tartott hivatalos árfolyamon 1 rubel 1,56 dollárt ér.) Elvileg még mindig illegális a szovjet állampolgárok engedély nélküli valutablrtoklása, ám az AP DJ értesülései szerint ma már az állami keményvalutás boltokban nem vizsgálják olyan szigorúan a valuta eredetét. (MTI-Press) Július 14. Kétszer is végiglapoztam az elmúlt heti Rádió- és Televízió-újságot. Mindenképpen szerettem volna megnézni a francia forradalom kétszázadik évfordulójának tiszteletére rendezett párizsi díszfelvonulást. A kíváncsiságot felcsigázó cikkeket közöltek előkészületeiről az újságok, méretein ámuldozott a rádió. Könnyedén pirongathatnám a nagyhatalmú intézményt: bezzeg a sportosztály két távoli Formula egyre is elküld- hette stábját, egy hétig időzhettek Nyu- gat-Berlinben a Vízilabda Világ Kupán, ott voltak — mint egy remek tudósításból érzékelhettem — a Bastille lerombolásával is jelképezett szabadság eszmét is megcsúfoló Észak-Koreá- ban rendezett világifjúsági találkozón. Csak akkor marasztalhatnám el azonban a tévé illetékeseit, ha tudnám, hogy miért fosztottak meg százezreket, milliókat a különleges látványtól, a történelmi esemény jelentőségét, a mai Franciaország gazdagságát kifejező SZOVJET MEZŐGAZDASÁG Éhínség fenyeget? „Ha még az idén nem hajtanak végre lényeges változtatásokat a szovjet mfczőgazdaságban, akkor egy-két éven belül éhínség fenyeget” nyilatkozta Moszkvában újságírók előtt Vlagyimir Tyihonov, a Szovjetunió egyik legismertebb agrár szakembere. Véleménye szerint a szovjet gazdasági vezetés által bevezetett bérleti rendszer nem megoldás a mezőgazdaság problémáira; mélyreható földreformot kell végrehajtani, a parasztokat földhöz kell juttatni. Véleményét osztotta több ismert reformközgazdász is, akik egymástól függetlenül nyilatkoztak különböző moszkvai rendezvényeken. Egyikük, Abalkin aki Rizskov miniszterelnök új kormányában a gazdasági reformért felelős állami bizottság vezetője lesz, miniszterelnök-helyettesi rangban azt mondta: „ha egy-két éven belül nem kezdődik meg az életszínvonal javulása a Szovjetunióban, akkor elkerülhetetlen lesz az ország jobbratolódása, s ebben a helyzetben mindaz fölöslegessé válik, amiről most a konzervatívok és a reformerek vitatkoznak”. • Zöldségfélék betakarítása egy Moszkva környéki kolhozban. Oleg Bogomolov, a Világgazdasági Kutatóintézet igazgatója szerint „figyelemre méltó” Tyihonov prognózisa, mindamellett az időponttal nem tud egyetérteni. Szerinte is lehet éhínség a Szovjetunióban, de nem a következő években. „Nem túl meggyőző a Rizskov miniszterelnök által a népi küldöttek kongresszusán vázolt kormányprogram” hangoztatta a szovjet tudós, leszögezve: a szovjet közgazdászok sokkal radikálisabb intézkedéseket sürgetnek; úgy érzik, hiányoznak a konkrét javaslatok a válságból való kilábalásra. Gavriil Popov közgazdász profesz- szor pedig azt nyilatkozta, hogy a kínai események tanulsággal szolgálhatnak a szovjet peresztrojka számára. Emlékeztet arra, hogy a Kínában egy évtizede napirenden lévő reformok megnövelték a gazdálkodó szervezetek szabadságát, ez azonban nem járt együtt a politikai rendszer liberalizálásával. „Ha a gazdaságban alkalmazzuk a pluralizmust, akkor ennek megfelelően kell kialakítani a politikai intézményrendszert is” — hangsúlyozta Popov. (MTI-Press) felvonulás egyidejű ktilzüétífcílétéll'Hallani vélem a választ: 'tóhes'frléité'. Xfihyi- ra szegény még a filléres gondokkal küszködő — ám esetenként még mindig pazarló — televízió sem lehet, hogy ne tudott volna néhány embert kiküldeni. Elképzelhető: a franciák pénzt, sok pénzt kértek, követeltek a végül is politikai műsorért. Eljátszadozva a furcsa helyzettel, azt is megkérdezhetném — ha biztos volnék abban, hogy anyagiak hiánya miatt nélkülöztük a ragyogó sereglést —: miért nem kerestek támogatót, szponzort a többletkiadások fedezésére? Legfeljebb az emberek egyenlőségét hirdető forradalmat felidéző közvetítés végén tudatták volna, hogy melyik nagykereskedelmi vállalat vagy bank fizette a számlát. A Nagy Történelmi Esemény így sem hiányzott a magyar televízió műsoráról. A forradalom nyara című kétrészes francia tévédráma ismeretterjesztő műsornak sem lett volna utolsó, ha nem olyan késői időpontban vetítik. Nyilván az évfordulónak, az Évfordulónak is köszönhető, hogy most kezdték meg a Világ nélküled című sorozat sugárzását. (Forradalmak ide, jubileumok oda, az embereket a világon mindenütt a megélhetés, a halál, a szerelem, a család készteti nehéz döntésekre.) Az eszméivel, új társadalmi rendjével a világ sorsát befolyásoló nemzeti forradalom — a Bourbonok szempontjából nyilván ellenforradalom — közvet- ve-közvetlenül mindennap jelen volt a magyar televízió műsorában. Száraz György A megközelíthetetlen című tévédrámája az eszményeit a valósággal szembesítő zsarnok tragédiája. Erőszakkal, vérrel, halállal, fenyegetésekkel akarta az általa vélt Jóra kényszeríteni az embereket. Aki tipor, azt tiporni fogják, elérte végzete Robespierre-t is. Kemény, feszes előadást láthattunk, hallhattunk. Szólhatnék a színvonalas vetélkedőről, Markó Iván Párizsban előadott balettkompozíciójáról, mégis hiányolom a világ legszebb útvonalán hömpölygő, viliódzó, ünneplő, igazi franciás hangulatot árasztó menetet. A táncolok, a muzsikálók, a tapsolok egyikének, másikának valamelyik őse kétszáz-egyné- hány éve ott volt a börtönt rohamozok között, tapsolt később a kosárba hulló fejeknek, mindennapjaiban élvezte a felvilágosult polgári társadalom lehetőségeit. Honnan tudom, hogy milyen volt a többórás vonulás? Megnéztem az egyik külföldi adón. Heltai Nándor
