Petőfi Népe, 1989. július (44. évfolyam, 153-178. szám)
1989-07-19 / 168. szám
1989. július 19. • PETŐFI NÉPE • 3 Sajtóháború Baranyában — Móréi Emil képviselő nem mond le BORZÁK TIBOR TUDÓSÍTÁSA BARGUZINBÓL Bizakodó Petőfi-keresők A legenda helyszínén — Már az első napon munkához kezdtek — Térképvázlatok, visszaemlékezések nyomában — Morvái Ferenc és Mahov jelképesen ásott Ez már más vidék. Mindentől távol — Kecskeméttől nem egészen pontosan tízezer kilométernyire. Barguzinba, a Bajkál-tóhoz közeli városba érkezett a Petőfi-expedíció tizenkilenc tagja (a háromfős kecskeméti televíziós forgatócsoport már előbb ott volt), hogy a helyszínen kiderítse: igaz-e a régóta élő legenda, hogy Kiskőrös szülötte, Petőfi Sándor nem Segesvárott, tömegsírban nyugszik, hanem Szibériában természetesen az exhumálás befejezéséig csak vélhetően - Barguzinban, ahová a szabadságharc után elhurcolták, megnősült, gyermeke született és állítólag verseket is írt. Nos, a Petőfi-expedíció céljához jutott. Morvái Ferenc nagyrédei feltaláló vezeti azt a huszonkét tagú csoportot, melynek tagjai — köztük dr. Kiszely István antropológus, V. V. Pagirja, V. A. Tivanyenko szovjet Petőfi-kutatók, Szabó Géza, Varga Béla régészek, Kéri Edit, Csank Csaba hazai Petőfi-kutatók — a múlt héten pénteken éjszaka érkezett meg a Barguzin folyó partjára, ahol feltehetően egykor Petőfi Sándor élt. A szóban forgó településen egyébként legalább olyan hőség uralkodik, mint odahaza. Lám, ez is kedvez az expedíció munkálatainak ... Az ötezer lelket számláló városka régi temetőjében már az első napon akcióba kezdtek a szakemberek. Természetesen a vendéglátók mindent «megtesznek azért, hogy gördülékenyen haladjon a munka. A barguzini két hét legelején találkozott Petőfi sírjának keresőivel a hetvenegy esztendős Szlovohotov egykori, és V. J. Mahov mai tanácselnök;* Az idősebb vezető néhány ponton megerősítette az eddigi feltevéseket, az ótemetőben pedig az expedíció résztvevőivel járta végig az állítólagos Petőfi-sír helyszíneit, miközben a magyar régészek már javában szorgoskodtak: a terület pontos bemérésével kezdték feladataikat. Azért említünk több helyszínt, mert a szemtanúk, a kutatók állításai, leírásai, kézzel rajzolt térképei alapján vélhetően, nem csak egy fix ponton kell feltárásokat végezni. Érdekes és megszívlelendő következtetésekre jutott a régi sírok között Csank Csaba és Kardos Lajos, akik Muravjov ötvenes évekből származó temetővázlatát — amely megjelent a Budapest című folyóiratban is azonosították a valós képpel, területtel. A fantázia, az emlékezet és a reális helyzetkép között bizonyos eltérések ha nem is óriásiak — lehetnek. Mégis igazolni látszik, a feltevést egy másik, emlékezet után készült térképvázlat is, amely Kéri Edit kutatómunkája révén került elő, mégpedig az 1923-ig Barguzinban élt Lídia Kuznyccovától, akivel korábban személyesen is találkozott már Irkutszk- ban. Megkérte: rajzolja le a barguzini temetőt. A küldemény birtokában elmondható — és bizonyos mértékig kijelenthető —: több ponton azonos a másoktól származó temetőhelyszínrajzokkal, ugyancsak fontos megemlíteni a moszkvai Jurij Vinokur nevét, aki még áprilisban járt a magyar delegációval Barguzinban és kijelölte az általa ismerni vélt Petőfi-sír helyét. (Az ásatások itt kezdődtek el vasárnap délelőtt 11 órakor otthoni idő szerint: hajnali négykor B. T.) Mindezek után, persze, a többi helyszínen is hozzálátnak a feltárómunkához. A bizakodó Petőfi-keresők természetesen csak akkor adhatnak végleges információkat, ha az exhumálások után az antropológusok elvégezték elemzéseiket. Erről megpróbálunk a Petőfi Népében még a szibériai kinttartózkodás folyamán beszámolni a kiépített amatőr rádióállomáson. Lapunk nemcsak azt tartja majd eredményesnek, ha a kutatók meglelik a jeles költő földi maradványait, hanem azt is, ha nem Petőfi csontjai kerülnek elő. Miért? Tulajdonképpen az sem lebecsülendő dolog, hogy egy maroknyi 9 A barguzini Pctőfi-bizottság tagjai az egyik feltételezett sírhelyen. • Barguzini táj. 9 Az expedíció résztvevői. 9 Egy őslakos, a hajdani tanácselnök, Szlovohotov. magyar ember nyomába ered egy legendának és közben egyéb következtetések birtokába juthatnak, netán sikerül például az ugyancsak bizonytalan sírhelyen jelölt orosz dekabrista vezér, Küchelbecker sírját meghatározni, melynek közelében még egyelőre Petőfi Sándor maradványait keressük. Nem kell mondani, hogy a legjobban annak örülnénk, ha egy világraszóló esemény szemtanúi lehetnénk! Nem érthető tehát, hogy például a Magyar Televízió miért bontotta fel az utolsó pillanatban az expedíció híradásairól szóló megállapodást, így akiket érdekel az ügy, a városi televíziók műsorában keresse a híradásokat. Vasárnap délelőtt tovább peregtek az események. A barguzini tanácsházán a magyar és a szovjet Petőfi-bizott- ság tagjai találkoztak. Morvái Ferenc, illetve V. V. Mahov az expedíció jelentőségéről, a közös munkáról ejtett szót. Az biztos: a kapcsolat továbbra is megmarad. Nem elképzelhetetlen, hogy gazdasági, üzleti vonatkozásban futnak majd tovább a mostani kulturális szálak. A barguziniak biztatták a Petőfi-expedíció résztvevőit: máris lássanak munkához. Nem sokkal később már a temetőben lehettünk tanúi az ünnepélyes pillanatoknak. A tanácselnök és Morvái Ferenc, magyar és szovjet zászlók tövében, a nemzetiszínű szalaggal körülkerített területen, jelképesen elkezdte az ásást. Mérei Emil komlói országgyűlési képviselő, a Mecseki Szénbányák nyugalmazott vezérigazgatója közölte: nem hajlandó lemondani a képviselői mandátumáról. A bányászvárosban ugyanis megkezdődött a visszahívását szorgalmazó aláírásgyűjtés. Az indítvány szerint visszaélések történtek az 1985-ös választás előtt és alatt, továbbá gazdaságvezetői és emberi mulasztásai miatt elveszítette választói bizalmát a 62 éves bányamérnök. Az akciót elindító komlóiak kinyilvánították, hogy nem a képviselő lemondását, hanem visszahívását akarják elérni. A baranyai képviselő személye körül valóságos sajtóháború bontakozott ki a megyében: nyílt levél és nyilatkozat, híresztelés és cáfolat, jegyzőkönyvi részletek és interjúk, vád és ellenvád követi egymást a lapok hasábjain. Az eseménysorozatot furcsa módon éppen egy olyan írás indította el, amely barátságos hangon méltatta Mérei Emil vállalatvezetői és képviselői tevékenységét. A Dunántúli Napló Panoráma című magazinjában megjelent interjú — a jelek szerint — csak olaj volt a lappangó komlói indulatokra. Válaszképpen a képviselő visszahívását sürgető nyílt levél jelent meg a Mecseki Bányász című üzemi lapban. A vitába bekapcsolódott a Komlói Újság című városi lap és a Helyzet című pécsi hetilap is, bő teret adva a véleményeknek pro és kontra. A képviselő visszahívását kezdeményezők hosszú „bűnlajstromot” tettek közzé Mérei Emil vállalati ügyeiről és közéleti szerepléséről. Mindezekre válaszolva a megtámadott honatya most négyszáz szavas nyilatkozatot juttatott el a Helyzet szerkesztőségéhez, s abban megerősíti, hogy nem mond le képviselői mandátumáról, mert tiszta a lelkiismerete. Amit tett, mindig abban a meggyőződésben tette, hogy a Mecseki Szénbányák és Komló érdekeit szolgálja. (MTI) A MAGYARORSZÁG EXKLUZÍV INTERJÚJA, XIX. Mit mondott Kádár János? Új helyzet (A rendelkezésre álló dokumentumok szerint az MSZMP képviselői Moszkvában valóban az utolsó pillanatig ellenezték a katonai akciót. A vitában Kádár János, egyebek között, hangsúlyozta: Csehszlovákia nem szűnhet meg szocialista ország lenni. Az MSZMP kész a végsőkig elmenni, de csak ha már kimerültek az összes politikai lehetőségek. Emlékeztette a jelenlevőket 1956-ra, továbbá a lengyel példára, hangsúlyozva, hogy Csehszlovákia esete egyikhez sem hasonlítható, az SZKP azonban mégis a magyar receptet akarja alkalmazni. Szóvá tette azt is, hogy az SZKP türelmetlen volt a CSKP-val szemben, nem helyeselte a nemzetközi tanácskozások szervezésében alkalmazott módszereket sem és figyelmeztetett arra, hogy az elért megállapodásokat mindenkinek be kell tartani. Mindez azonban nem hatott. Az SZKP vezetése láthatóan már elhatározta magát, a többiek pedig nem vitatták a tervezett beavatkozás szükségességét, igy az MSZMP-nek nem maradt más választása, mint csatlakozni egy vitatható lépéshez. — A szerkesztő.) Negatív hatás — Nemcsak Magyarországon, hanem a nemzetközi közvéleményben is elterjedt annak a híre, hogy Ön nem helyeselte a katonai akciót, s ennek azzal is tanújclét adta, hogy nem ment el a Lengyel Egyesült Munkáspárt három hónappal később rendezett kongresszusára. Mit is mondhattam volna én olt, hiszen ami történt, azon már nem lehetett változtatni. Azt meg mindenki tudta, hogy erőfeszítéseink kudarcot vallottak, amit nemcsak én, hanem a párt egész vezetése őszintén sajnált. — Tény, hogy Ön helyett Biszku Béla képviselte az MSZMP-t a lengyel párt- kongresszuson. igy döntött a Politikai Bizottság. — Nem állíthatjuk, hogy nagy sikert arattunk a csehszlovákiai beavatkozással. Helyességét ma is sokan vitatják. Mindenesetre a román és a jugoszláv kormány az elsők között ítélte cl az akciót. Elhatárolta magát sok európai testvérpárt is az eseménytől, azok pedig, akik mellé álltak, nehéz helyzetbe kerültek. — Úgy tudjuk, volt egy olyan találkozó is Moszkvában, amelyen értékelték a történteket és szó volt arról is, hogyan tovább? — Igen, úgy emlékszem, augusztus végén Fock Jenő és Komócsin Zoltán elvtársakkal együtt mentünk Moszkvába. Összesen négy napig voltunk ott, s találkoztunk a szovjet pártvezetéssel. Ők akkor, ha jól emlékszem, Gusztáv Husákkal, Alois hidrával és Vasil Bi- lakkal is tárgyaltak a kibontakozásról. Ezt el is mondták nekünk. Az volt a véleményük, hogy az új helyzetben Hu- sák a legalkalmasabb ember, dicsérték jó tulajdonságait. — S mi volt az Önök véleménye? Mi természetesen támogattunk minden ésszerű megoldást, ami a konszolidációt szolgálta, de azt is mondtuk Brezsnyevéknek: Husák a szomszédunk, rendes embernek ismerjük, isten éltesse sokáig, de miért kellene nekünk őt minősíteni, minősítse talán a csehszlovák nép. — Ön szerint mennyiben függött ösz- sze a csehszlovákiai helyzet alakulásával a magyar rcformáramlat megtorpanása? A nemzetközi folyamatokban hatások és kölcsönhatások érvényesülnek. Kár lenne tagadni, hogy az események ránk és a más szocialista országokban jelentkező reformkezdeményezésekre is negatívan hatottak. — Mit tenne Ön ma, ha újra dönthetne? — Ez a kérdés igazságtalan, dönteni akkor kellett, s a mai helyzet nem hasonlítható az akkorihoz. Teljesen átalakultak a pártok és az országok közötti kapcsolatok. Különben is, nem egyedül döntöttem. Másrészt azt is jó, ha figyelembe vesszük, hogy a történelem mindig korrigálja a tévedéseket. Amit a már ismert okoknál fogva akkor nem tehettünk meg, az ma szervezetten folyik nemcsak nálunk, hanem más szocialista országokban is, mindenekelőtt a Szovjetunióban. Nem új találmány — A peresztrojkára gondol? Arra is, meg a glasznosztyra. Ám, ha jól meggondolom, azért azzal sem tudok mindenben egyetérteni, ami a Szovjetunióban történik. De azt hiszem, ezt el is hagyhatjuk, hiszen ezt úgysem írhatja meg. Vagy igen? — Ha ön hozzájárul, megírjuk ezt is. Márcsak azért is, mert ha átalakításról beszélünk, ahhoz az is hozzátartozik, hogy tiszteletben tartjuk mindenkinek az egyéni véleményét. S ha Önnek ez a véleménye, közreadjuk az interjú részeként. Hát, ha így van, akkor még mondanék valamit. Talán nem tűnik szerénytelenségnek, ha megjegyzem, hogy a reform nem új találmány, de nem is valamiféle csodaszer. A reformok szükségességéről mi már 1957-ben, a párt vezető testületéinek első tanácskozásain is beszéltünk. Elmondtuk, hogy a párt nem irányíthat többé a régi módszerekkel, a kormánynak és a gazdasági vezetésnek önállóságra van szüksége, s ezt biztosítani kell. Igaz, tiz évet kellett várni, amíg a reformfolyamat kibontakozhatott, de akkor történt mindaz, amiről a csehszlovákiai események kapcsán beszéltünk, aztán a reform nálunk is megtorpant. Később, ha óvatosan is, de folytattuk a gazdasági átalakítást, csak hát nem kaptunk hozzá elég támogatást. Időveszteség — Sőt, úgy tudom, terveink nem csekély ellenállásba ütköztek például az akkori szovjet vezetés részéről, mások meg kidolgozták a fejlett szocializmus elméletét. Valóban volt ellenállás, .sajnos, emiatt sok időt vesztettünk. — Vajon emiatt kellett-e távoznia a felső vezetésből Fock Jenőnek, Aczél Györgynek és Nyers Rezsőnek? Akkor nagy viták folytak a párt vezető testületéiben arról, hogy meddig mehetünk el, s annak voltak személyi konzekvenciái is. (Folytatjuk a jövő kedden) Rendőr a bíróság előtt Súlyos testi sértés bűntettében és hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás vétségében találta bűnösnek Anderkó János nyugállományú rendőr zászlóst kedden, a Budapesti Katonai Bíróságon dr. Gregorits Ferenc Zsolt hadbíró főhadnagy tanácsa. A bírói testület a rendőrt 10 hónapi börtönbüntetésre ítélte, annak végrehajtását 2 évre felfüggesztette. Az ítélet nem jogerős. A vádirat szerint tavaly október l(l-én este a budapesti tűzoltó-parancsnokság tűzvédelmi gyakorlatot tartott a IX. kerületi Kálvin téri Centrum Áruházban, emiatt a környéket lezárták a forgalom elől. A jármüvek elterelésében a BRFK Közlekedésrendészetének állományában dolgozó rendőrök — köztük Anderkó — segédkeztek. A rendőr 20.30 óra körül a Szamuely és a Török Pál utca kereszteződésében leállította ifjabb Kmetty Ágoston személygépkocsiját, aki szüleivel a közeli Ráday utcában lévő lakásukra tartott. Anderkó és az ifjabb, majd az idősebb Kmetty Ágoston között szóváltásra került sor: a család továbbra is hazafelé szándékozott menni, a rendőr pedig ezt — a tűzvédelmi gyakorlat miatt — nem engedte, jóllehet az előző ellenőrző rendörposzton a kocsit ugyanezen indokkal már továbbengedték. A heves vita során Anderkó az autóból éppen kiszálló idősebb Kmetty Ágostont a forgalomirányító fabottal fejbe ütötte, olyannyira, hogy a bot is eltört. Bár a férfi homloksérülése nyolc napon belül gyógyult, a bántalmazás hatására átmeneti idegrendszeri sérülést szenvedett. A tárgyalás során elsőként a vádlottat és a tanúkat, majd a katonai igazságügyi orvos- szakértőket hallgatta meg a bíróság. Anderkó János a történteket úgy adta elő, hogy a családnak bottal mutatva jelölte az irányt, merre menjenek hátrább az autóval. Ezt a mozdulatot úgy értelmezhette a családfő, hogy a fiát meg akarja ütni. Az apa szidalmazni kezdte öt, kiszállt a kocsiból, rá akart támadni, s ő ezért ütött. A sértett állítása szerint — amelyet a tanúvallomások egybehangzóan alátámasztottak, s végül a bíróság is bizonyítottnak tekintett — a rendőr durván szidalmazta őket, amiért a „tilos" területre tévedtek, s a nyitott ablakon botjával beütött a sofőr felé, szerencsére, azonban nem találta cl. Az apa erre felháborodottan tiltakozva szintén szitkozódott, s kiszállni készült a kocsiból. Ekkor találta homlokon a hot. (MTI) Javítás helyett inkább cserélnek Kisebb forgalom — több reklamáció a cipőboltokban A jócskán megdrágult cipőkből egyre kevesebb fogy az üzletekben, ugyanakkor mind több a lábbelikkel kapcsolatos jogos reklamáció. Hogyan kártalanítják a vevőket, a cipők kijavításával, avagy a vételár visszatérítésével, esetleg cserével? ebben a témakörben vizsgálódtak Budapesten és 8 megyében a kereskedelmi és piaci felügyelőségek ellenőrei. A vizsgálat során 25 vállalatot, 52 áfészt, 35 magánkereskedőt, összesen 198 üzletet, áruházát, továbbá 20 javító-szolgáltató helyet kerestek fel. A vizsgálat tanúsága szerint a bolthálózatban a minőségi kifogásokat már lényegesen egyszerűbben, gyorsabban intézik, mint korábban. Az elintézés módja azonban általában nem a javítás mint ezt a Belkereskedelmi Minisztérium 1980. január 1-jével szerette volna széles körben bevezetni —, hanem a cipők cseréje, illetve a vételár visszatérítése. Az ok: az elmúlt években a cipőipar olyan technológiákat vezetett be, amelyekkel a javítóhálózat nem tartott lépést. Sem a személyi feltételek, sem a műszaki bázis nem adott ahhoz, hogy a minőséghibás lábbelik kijavításával orvosolják a reklamációkat. Emellett a vásárlók sem veszik jó néven, ha vadonatúj cipőjüket toldozzák-foltozzák, a pénzükért kifogástalan lábbelit akarnak. Jórészt azért került a bolthálózatba sok hibás cipő, mivel a minőségi átvétel nem megfelelő. Sem technikai, sem személyi feltételei nincsenek annak, hogy az átvételkor minden egyes pár cipőt alaposan átvizsgáljanak. A boltokban, áruházakban inkább azt az utat választják, hogy a minőségi kifogások intézésével külön erre kijelölt részleg foglalkozik. Főleg a javítások körül adódik gyakori vita az eladók és a vevők között; akkor például, amikor a vásárló javíttatta meg a cipőt, s az eladó üzlet csak számla ellenében fizetett. Az ellenőrök a cipőboltokban is végeztek próbavásárlásokat, s az esetek csaknem egyötödében tapasztaltak jogszabálysértő gyakorlatot. Ez többségében abban állt, hogy a minőségtanúsítás és a használati útmutató hiányzott az áru mellől. Előfordult az is, hogy első osztályúként értékesítettek alacsonyabb osztályba sorolt árukat. A kereskedelmi és piaci felügyelőségek a szabálytalanságok miatt 18 esetben pénzbírságot szabtak ki 40 400 forint összegben. A tanúsított osztálytól eltérő minőségű lábbelik forgalmazása miatt csaknem 30 ezer forint értékű termék árát megváltoztatták. (MTI)
