Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-10 / 135. szám
4 • PETŐFI. NÉPE • 1989. június 10. KONCEPCIÓS ELJÁRÁS A NYOLCVANAS ÉVEKBEN? Igazát keresi a volt párttitkár Rácz Pál 1977-ben kezdett dolgozni a Kecskeméti Egyesült Szakszövetkezetben, 1983-ban lett szövetkezeti tag, majd a vezetőség tagja. A következő év tavaszán, 1984-ben felmentették a belső ellenőri munkakörből, ugyanezen év őszén pedig a közgyűlés kizárta. Előtte leváltották alapszervezeti párttitkári tisztségéből is. Rácz Pál először a szövetkezeti döntőbizottsághoz fordult — 1984 tavaszán —, majd, amikor kérelmét elutasították, keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, mely azt elutasította. Fellebbezése nyomán a megyei bíróság hatályon kívül helyezte az első fokú ítéletet, s visszahelyezte a szövetkezetbe. Közben a vezetőség tekintélyét „lejárató” kijelentései miatt újabb fegyelmi, másik pör, majd 1985-ben ítélet. Fellebbezések minden oldalról, törvényességi óvás, s végül a Legfelsőbb Bíróság hatályon kívül helyezte az összes addigi ítéletet. Elölről kezdődött az eljárás, melynek végére a munkaügyi bíróság 1986-ban tett pontot azzal, hogy az eredetinél kisebb vétségért mégis indokoltnak ítélte a kizárást. Rácz Pál ügyéről 1988-ban írt először a Magyar Ifjúság, 1989 tavaszán pedig a Magyar Rádió 168 óra című műsora szólaltatta meg a kecskeméti kádgyár portását. (Kizárása óta dolgozik itt.) Rácz Pál — talán a fentiekből is kitűnik ij- makacs ember. Kitartóan keresi igazát. Mint állítja, koncepciós eljárás áldozata lett, s nem kér kevesebbet, mint a politikai rehabilitálást. * * * Koncepciós eljárás a nyolcvanas évek közepén, Kecskeméten? Mi történt valójában fél évtizeddel ezelőtt az Egyetértés Szakszövetkezetben? Több éves jogi procedúra, tanúkihallgatások, féltucatnyi bírósági ítélet után ezt nem az újságíró feladata kibogozni. A vaskos áktakötegből annyi egyértelműen kiderül, hogy a szakszövetkezet akkoriban megbolydult méhkashoz hasonlított, súlyos vezetési válságot élt át. Végül a megyei tanács avatkozott be. Felfüggesztette a vezetőség működését és az elnöki jogkör gyakorlására hatósági megbízottat neveztek ki. A helyzet rendezésének koreográfiáját — amint ez még néhány évvel ezelőtt is természetes volt — a városi pártbizottság és az állami felügyeletet gyakorló megyei tanács határozta meg. Rácz Pál elkövette párttitkár létére azt a hibát, hogy a külső beavatkozást nem fogadta el. Néhány másik vezetőségi taggal önálló álláspontot képviselt. A későbbiekben a legsúlyosabb vádpont az a vezetőségi ülés lett, melyről két társával együtt kivonult, s ezzel határozatképtelenné tette a testületet. A kialakult hangulatot így idézte fel a vezetőség egyik tagja a bírósági tárgyaláson: — Legalább kétszáz vezetőségi ülésen voltam, de ilyet, mint ami itt történt, nem tapasztaltam. A korábbi üléseken a kisebbség mindig alávetette magát a többség akaratának. Akit leszavaztak, tudomásul vette. Rácz Pál megszegte az íratlan szábályokat. Kitartott kisebbségi véleménye mellett, s ezért a kor szokásai szerint bűnhődnie kellett. A legszigorúbb büntetéssel sújtották, a kiközösítéssel. A közgyűléssel szentesített határozatban kizárták a szövetkezetből. Az érvek egészen 1987-ig szinte szó szerint visszatérnek a különböző iratokban. Az ügyész véleménye szerint kétségtelenül bebizonyosodott, hogy a volt belső ellenőr nem marasztalható el két fegyelmi vétségben. Mégsem hagyható figyelmen kívül, hogy „folyamatosan és súlyosan sértette cselekedeteivel és egész emberi magatartásával a szövetkezet szabályait, meghatározó szerepe volt a vezetőség munkájának megbénításában és a felperes további tisztségviselése, jelenléte veszélyt jelentene a szövetkezeti és tagsági érdekekre”. * 4= * Hogy miben áll a „súlyos bűnök” listája? A Legfelsőbb Bíróság szerint egy vezetőségi ülés elhagyása elfogadható indok nélkül, és 338 forintnyi műhelyhasználati díj, melyet nem egyenlített ki. (Ennek leszámlázását egyébként nem is tartották fontosnak akkoriban.) A valódi ok megint csak az ügyészi beadványból olvasható ki, mely így fogalmaz: „Cselekményeit és kijelentéseit nem a jóindulatú segíteni akarás jellemezte, hanem bomlasztó, vezetőségellenes magatartás ...” Az emlékezetes közgyűlésen nemcsak Rácz Pált zárták ki, hanem rajta kívül még négy másik renitens vezetőségi tagot. Egyikük, Vad Kálmán 1986 februárjában a megyei tanács mezőgazdasági osztályán mondta jegyzőkönyvbe tiltakozását: — Sérelmes rám nézve az a közgyűléjjjtatárqgat. hogy engem kizártak, ezen túlmenően emberi jogaimtól megfosztottak, megaláztak, mert az a közgyűlés határozatképtelen volt. Hasonló indokkal fordult a megyei főügyészséghez, közvetlenül az események után, Ézsiás János, az ellenőrző bizottság leváltott elnöke. Egy jellemző mondat a beadványból: — Nem értem, hogyan lehet a védekezés jogát megvonni emberektől oly módon, hogy részvételüket erőszakkal megakadályozzák a közgyűlésen. A panaszokat Gál Gyula, a mezőgazdasági osztály akkori vezetője vizsgáltatta ki, aki megállapította, hogy a vitatott közgyűlés, melyen a szakszövetkezet 616 tagjából 169 jelent meg, határozatképes volt. Kitér arra is, hogy a kizárt vezetőségi tagokat nem hívták meg: — Bejelentők kifogásolják azt is, hogy négy vezetőségi tag a fegyelmi eljárást elrendelő közgyűlésre nem volt meghiva, holott jogszabály ezt kötelezővé teszi. Nem veszik azonban számításba, hogy a küldöttgyűlés megtartása idején vezetőség a szövetkezetben nem működött, mivel határozatom által fel volt függesztve. — Hogy lehetett ott a közgyűlésen ugyanakkor, Tekes Móriccal az élen, a többi vezetőségi tag, akik nem vonultak ki? — kérdezi e levelet mutatva Rácz Pál. * * * Természetesen a közgyűlési kizárást nem lehetett volna végrehajtani egy aktív alapszervezeti párttitkár esetében, ezért megindult az eljárás pártvonalon is. Erről így számol be Fábián Pál 1985 márciusában kelt panaszos levelében: — A szakszövetkeeet alapszervezetéből megkérdezésem nélkül kiraktak. A baj már előbb kezdődött, mert a hirtelen összehívott taggyűlésen Németh Fe-, renc, a városi pártbizottság titkára javasolta Rácz Pál alapszervezeti titkár leváltását a távollétében. Hozzászólásomban én mondottam, hogy betegállományban van, és megkérdezése nélkül nem tehetjük. Németh elvtárs ennek ellenére szavaztatott, s én leadtam egy ellenszavazatot. Ezt követően számomra is megkezdődött a pokoljárás. Rácz Pál 1989-ben elérkezettnek látta az időt, hogy ügyében perújrafelvételért folyamodjon. Levelet irt a megyei pártbizottság fegyelmi bizottsága vezetőjének, kérte ügye ismételt felülvizsgálatát. Levelét személyesen adta át a pártbizottság egyik munkatársának. Türelmesen megvárta a hatvan napot, majd, amikor semmilyen választ sem kapott, érdeklődni kezdett. Néhány nap múlva megérkezett a válasz a pártbizottság illetékes ügyintézőjétől, melyben közli, hogy nyilvántartásukban nem szerepel a keresett levél, nem tudnak róla. Kérik, ismételje meg a bead.ványát.. — Megingott a bizalmam a pártvizsgálatban — mondja lemondóan Rácz Pál, aki első — azóta is válasz nélkül maradt — levelét már 1985-ben megírta a városi pártbizottság első titkárának. . * * * Történetünk hőse kitartóan keresi igazát. Számára az 1984-ben történtek sorsfordító, életútját meghatározó események voltak. Most nem kér kevesebbet, mint politikai rehabilitációt. Hogy igaza van-e, nem az újságíró feladata eldönteni. De, vajon meddig kell még mindig ügyének felülvizsgálatára várnia? Lovas Dániel HÉTSZÁZTIZENKÉT TELEPÜLÉSEN NITRÁTOS Hazánkban a lakosság 89 százaléka vezetékes ivóvízzel van ellátva. Ez a vízellátottsági arány megfelel a világszínvonalnak. Az el nem látott területeken azonban gyakori az egészségügyileg kifogásolható ivóvíz. — Mi most a helyzet? — kérdezem Balázs Lászlótól, a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium osztályvezető-helyettesétől.- 1978-ban ezer kistelepülésnek volt egészségtelen, nitrátos ivóvize. Az akkor indult program valamennyi helyszín számára megoldást keresett. ; — És sikerült? — Most, 1988-as adatok szerint 712 település lakossága számít veszélyeztetettnek nitrátos ivóvíz miatt. De az ott lakók valamennyien tartálykocsikban (telepítve vagy naponta szállítva), kannákban vagy fóliába csomagolva ingyen kapnak jó minőségű ivóvizet. Ez évente kétszázmillió forintba kerül, amit a költségvetésből fedezünk, a szállításról pedig a vízmű vállalatok gondoskodnak. Persze, ez nem végleges megoldás. A cél természetesen a vezetékes ivóvízhálózat továbbfejlesztése. Ezzel kormányprogram is foglalkozik. — Hol vannak a veszélyeztetett települések? — Több Baranya és Borsod megyei kistelepülésnek a kútvize nitrátos. (A nitrátos víz főleg a csecsemők számára veszélyes, hálált is okozhat.) Békés és Szolnok megyében pedig a vizek természetes arzéntartalma magasabb, mint a szabványban megengedett érték. Ez igen szigorú szabvány, és tudni kell, hogy a megengedett érték többszöröse sem mérgező, de tartós fogyasztása okozhat egészségkárosodást. A kormányprogram 1988-ig szólóan 1 milliárd forintot irányzott elő arra, hogy a legsúlyosabban veszélyeztetett területeken olyan vízhez jussanak, amelyek á szabvány kétszeresénél sehol sem tartalmaznak több károsítóanyagot. Sajnos, az egymilliárd forintból csak 800 millió állt rendelkezésre. — Mi a védekezés módja? — Különféle tisztítási technológiák ismeretesek, mi is háromféle arzénmentesítési, szűrési módszert alkalmazunk. Sok helyen, ahol a kutak szennyezettek, regionális vízmű épült. Ezek továbbfejlesztése a cél, megyei tanácsi beruházásból. Az 1995-ig szóló kiemelt program az ivóvízszabványnak megfelelő vízellátást tervez minden területen. Vízminőség-javításra ott is szükség van, ahol nem ártalmas, csak nem jó ízű — vas-mangános — az ivóvíz. ■— Ahol van vízvezeték, ott elegendő a víz? :—„Az ellátás biztonsága általában jó. Mégis vannak szétszórtan és időlegesen vízhiányos területek, például a Balatonnál, a Dunakanyarban, és más üdülőhelyeken vagy kisebb településeken, ahol a kiskertek öntözésére használnak el sok vizet. A nyári csúcsfogyasztás olykor a két-két és félszeresét is eléri a normál fogyasztásnak. Ám eredmény, hogy Budapesten évek óta nem volt vízhiány. :— Milyen a csatornázási ellátottság? — A lakosság 49-50 százaléka él csatornázott területeken, és az elvezetett víz felét nem tisztítják meg. Ez meglehetősen rossz arány. Olyan nagyvárosban is hiányoznak a szennyvíztisztító berendezések, mint Miskolc, Debrecen, Esztergom. Ahol nem tisztítják meg a szennyvizet, ott többnyire belevezetik a folyókba, jelentősen szenynyezve a környezetet. Az is gond, hogy mi történjen a szennyvízzel ott, ahol vezetékes vízellátás van ugyan, de csatornázás nincs. Vannak házi szikkasztók, közműpótló berendezések, különböző elhelyezési módok (tartályos gyűjtés, szippantókocsis szállítás). Nem fogadható el az a gyakorlat, amellyel sok helyen élnek, hogy régi kutakba vezetik a szennyvizet. Olykor ez is oka lehet a talajvíz nitrátosodásának. — Ahol van vízvezeték, csatornarendszer, ott is gyakran elöregedett, javításra szorul a hálózat. Jut-e pénz rekonstrukcióra? — A fenntartó vállalatok szívesebben költenek fejlesztésre, rekonstrukcióra kevés a pénz. Pedig Budapest és néhány nagyváros vízvezeték- és csatornarendszere elavult, 100 éves. De a 20-30 éves vezetékek is követelnek karbantartást. Eddig ezek költségeit költségvetési, tanácsi, vállalati pénzekből fedezték. De egyre nagyobb szerepe lesz a lakossági érdekeltségnek, amelyre vannak példák kistelepülések vízi közműtársulati fonáléiban. — Mit fedez a vízdíj, a csatornázási díj? — Nem fedezi a költségeket. Átlagban az országos fajlagos üzemelési költség egy köbméter ivóvizre 9,2 forint. De Budapesten 4,15, Baranyában •, 14 forint. A konkrét helyeken azért más és más ez az érték, mert a költség a természeti adottságoktól is függ, attól, hogy például mély kútból, felszíni víztisztítóból, vagy karsztvízből nyerik-e az ivóvizet. Á lakossági díj pedig köbméterenként 1,2 és 3,8 forint között van. (Összehasonlításul az NSZK-ban 1,7—2,15 márka, Ausztriában 7—14 schilling.) Az egy köbméter napi vízszolgáltatáshoz szükséges fajlagos beruházás pedig például Nógrádban 80 ezer, a Balatonnál 27 ezer forint. Kádár Márta ■ A KÜLSŐ SZAKÉRTŐNEK NAGYOBB A TEKINTÉLYE? Vállalkozó munka védelmisek Háromévi „helybenjárás” után hazánkban tavaly emelkedni kezdett a munkahelyi balesetek száma. A gazdasági visszaesés egyenes következménye, hogy a gépek, termelőbérendezések állaga egyre rosszabb és egyre veszélyesebb, a munkakörülmények pedig a legkevésbé sem javulnak. És mégis: ha az ember puhatolózik egy vállalatnál, ugyan mely, fölöslegesnek ítélt, nem termelő munkaköröktől szeretnének megszabadulni, a felsoroltak között többnyire szerepel a munkavédelmi felelősé vagy előadóé is. Az ember egészségének, sőt, életének védelme munkahelyén a mienknél fejlettebb gazdasággal rendelkező országokban nagyon is fontos kérdés. Svédországban például még munkavédelmi képviselőt is alkalmaznak. De a dolog arrafelé talán nincs ennyire túlbonyolítva. Merthogy nálunk szabályozásban, végrehajtásban és ellenőrzésben ezen a téren is sok a fölösleges elem, a párhuzamosság és a formalitás, valamint a rendelet, határozat, szabályzat (több mint 200 van belőlük), az biztos. Nem kell erre jobb bizonyíték, mint az, hogy készül a munkavédelmi törvény. Nem új a régi helyett, nem is módosított, hanem az első Magyarországon. Igaz, előreláthatólag csak 1991-ben lép majd hatályba. De úgy tűnik, hozzáértő, élelmes emberek és az ügyben érdekelt vállalatok (mellesleg: melyik nem az?) addig is találhatnak jó megoldásokat. Mint púp a hátára Székely Árpádot a megye szinte valamennyi üzemében jól ismerik. Évtizedekig volt munkavédelmi felügyelő. Tavaly nyugdíjba ment, s rögtön azon kezdett töprengeni, hogyan hasznosíthatná ismereteit, mondjuk, egy tevékeny nyugdíjasnak való vállalkozásban. így jött létre, a Dél-alföldi Állattenyésztő Állami Gazdaság közreműködésével, a Securitas munka- és tűzvédelmi szolgáltatóiroda, amelynek vezetője és egyetlen főállású alkalmazottja a volt megyei felügyelő. — A munkavédelmi szabályokat ma sem veszik az emberek komolyabban, mint azelőtt; időközben azonban rettenetesen lerobbant az eszközparkunk —magyarázza Székely Árpád. — Ilyen körülmények között kezdünk hajtani az exportnövelés, a szérkezetváltás meg a több jövedelem reményében. Az emberek látástól vakulásig dolgoznak. Egy, napi 14 órát robotoló, személy munkaképessége erősen csökken, figyelme szétszórt. Serkentésképpen esetleg iszogat — sokan megteszik —, és máris kész a baleset. Az üzemek vezetői pedig nem figyelnek a munkabiz-. tonságra. — Mit tehet ez ellen egy vállalkozói iroda? Járja az üzemeket, és meggyőzi az igazgatókat a munkavédelem fontosságáról? — Nem erről van szó. Kit tesznek meg manapság egy kisüzemben vagy intézményben munkavédelmisnek? Őszintén szólva: azt, akit már semmire sem tudnak használni. Vagy megbíznak valakit, akinek úgy hiányzik az egész, mint púp a hátára, és nem is ért hozzá. Megkerestem azokat a szakképzett munkavédelmiseket, akik függetlenítettként ott tengnek-lengnek egy-egy nagyobb vállalatnál. Felajánlottam, hogy mellékállásban kisüzemekben, iskolákban, egyéb intézményekben lássák el ezeket a feladatokat. Negyven ilyen embert találtam, nyilvántartásba vettem őket, s amikor egy vállalattal szerződést kötünk, pontosan tudom, kit mihez ajánljak. — A vállalatok mit szólnak mindehhez? •— Nem egészen egy hónap alatt 13 szerződést kötöttünk. Szolgáltatóirodánk tulajdonképpen minden olyan munka- és tűzvédelmi előadói munkát elvégez, mint a „hagyományos” munkavédelmis, de havi 15-20 órában. A vállalkozói megoldásnak, a fölösleges munkaerő megtakarításán túl, szerintem van még egy előnye. A vállalati munkavédelmisnek se pénze, se hatalma, hogy változtasson a hibákon. Nekünk sincs, de a céggel szerződésben álló, külső szakértőt, úgy látom, mindenütt komolyabban veszik. Az elsők között próbálkozva A Kecskeméti Városi Tanács Építési Költségvetési Üzemében kétszáznyolcvanan dolgoznak a magasépítő, út- és parképítő, valamint az útfenntartó ágazatokban, s a vállalatnak még egy külső telepe is van. A biztonságos munkafeltételek egyaránt fontosak az építkezéseken, a betonkeverőben vagy a járműjavító műhelyben. Ezzel együtt Varga István főmérnök azt mondja: tekintetbe véve az üzemnagyságot, valójában nincs szükségük függetlenített munkavédelmi előadóra. Akinek — legyen bármily lelkiismeretes is — egyszerűen nincs kitöltve a munkaideje. — Amikor a főállású munkavédelmisünk elment, szerződést kötöttünk a Securitas irodával. Most ők látják el ugyanazokat a feladatokat, sokkal kevesebb idő alatt. Az eltelt egy hónap rövid ugyan, de úgy látjuk, az üzemnek hasznos az együttműködés. Azt is számításba véve, hogy a létszámcsökkenéssel bérköltséget is megtakarítottunk. — A vállalótok a mostani pénzszűkös helyzetben mintha a munkavédelmen is spórolni akarnának... — Szerintem a mi üzemünk munkavédelmi eszközökben gazdagabb, mint más vállalatok. Nem ez az első munkahelyem, van némi összehasonlítási alapom. Amiatt nálunk biztosan nem nőtt a balesetek száma, mert nem vettünk meg valakinek egy bőrkesztyűt. Inkább a fegyelmezetlenség, nemtörődömség, néha az italozás az ok. Azt nem vitatom, hogy feltétlenül szükség van egy olyan emberre, aki a biztonságtechnikával foglalkozik, akkor is, ha mindenkinek megvan ezen a téren a maga feladata és felelőssége, az üzemvezetőtől a szerelőig. Az irodával kötött szerződés tulajdonképpen próbálkozás, azt hiszem, az elsők között vagyunk, akik így szeretnék megoldani a munkavédelmi feladatokat. Reméljük, beválik. , Húsz óra is elég A nemrégiben Kecskeméten tartott munkavédelmi fórumon az új törvénynyel kapcsolatban dr. Varga László, az Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség titkárságvezetője a következőket mondta: — A törvény megalkotását az teszi szükségessé, hogy sok az ellenőrzési párhuzamosság, a széttagoltság, a szabályozási gond. Az áttekinthetőség érdekében a legmagasab szintű jogszabálynak kell egységbe foglalnia az alapelveket és -követelményeket. A szabályozás hangsúlyozottan új eleme lesz a gazdálkodói önállóság tiszteletben tartása. Ezt feltételezve a végrehajtás szabadsága azt jelenti, hogy az alapkövetelmények teljesítésében a munkáltató szabadon választ szervezési, szabályozási, végrehajtási módot. Biztató kilátások. Remélhetőleg helyet kapnak a nap alatt a vállalkozó munkavédelmisek is. Akik pontosan annyi időt töltenek a helyszínen, amennyit kell", és nem „tengneklegnek” olyan bosszantóan ráérve műhelyekben és irodákban. S akiknek valószínűleg nincs szükségük 200 féle rendeletre, hogy alátámasszák saját fontosságukat. Talán havi 20 órában is be tudják bizonyítani: nem fölöslegesen vannak ott. Magyar Ágnes B KÖZPONTI STATISZTIKAI HIVATAL BACS-KISKUN MEGYEI IGAZGATÓSÁGÁNAK KÖZLÉSE TÁRSADALMI JELZŐSZÁMOK A foglalkozási balesetek szánna népgazdasági áganként 1988 Megnevezés Foglalkozási baleset összesen Ebből üzemi üzemi űt i ba1 eset IPAR 1653' 1334 301 Ezen belül: gépipar . >15 423 88 könnyű i par * 3$8 299 95 élelmiszeripar | 399. 86 ÉPÍTŐIPAR ' 220 185 33 nezőgazdaság, efdögazdálkodás ^17£5, 1511 •199 Ezen belül: mezőgazdaság 1638 1433 191 KÖZLEKEDÉS, POSTA, TÁVKÖZLÉS : 178 147 28 Ezen bélül: közlekedés v . s . 157- 130 • / 24 KERESKEDELEM : $34 258 74 Ezen belül: belkereskedelem 11 |g§v 255: | 74 VÍZGAZDÁLKODÁS-84 ;v .65 . ’ 19 EGVÉB AN/AGI TEVÉKEN/SÉG • 60 48 . SSfiWI SZOLGÁLTATÁS 365 254'' ., 109 Ezen belül: egészségügyi, szociális, kulturális szolgáltatás ; 327 • /231 94 EGyÉB .50 1 £^33 14 s ÖSSZESEN 4669 3835 788 ÚJ TÉSZTAGYÁRTÓ ÜZEM A Békéscsabai Konzervgyárban megkezdődött a termelés az új, olasz gyártmányú tésztakészítő gépsoron, melyet egy új üzemcsarnokba telepítettek. A beruházás mintegy 200 millió forintba került. A szinte teljesen automata berendezéssel elsősorban spagettit és csőtésztát gyártanak. (MTI-fotó) Ip^ • A gépsor • Korszerű Ml mm I« mmm mm ***** iiíií? igen termelékeny. (Fent) vezérlőegység irányítja a tésztakészítő berendezést. (Jobbra) Milyen vizet iszunk?
