Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-01 / 128. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 1.

CSAK CSELEKVÉSSEL TEREMTHETŐ MEG AZ ÖNÁLLÓSÁG ÉS A FÜGGETLENSÉG

Valóban megújulnak a szakszervezetek?

A mind nehézkesebb szakszervezeti struktúra különben is egyre alkalmatlanabbá tette a valóságos érdekvédelemre a mamuttömörülést. Egy-egy nagy létszámú ágazati szervezetben

Tehát — hangoztatta beszélgetésünk során dr. Kőrös Gáspárénak cselekvő magatartással alakítható át önálló, független, az eleve elrendelt szerepeket, viszonyokat elutasító, a valódi érdekvédelmet vállaló és az ehhez szükséges feltételek megteremtését következetesen sürgető szervezetté a szakszervezet. Senkitől sem fogadhatnak el kitöltetlen csekket.

Majd a tagság dönti el, hogy milyen csoportosulásokat, törekvéseket támogat. Az is a tagságtól függ, hogy szakmai, foglalkozási vagy munkahelyi elv alapján szerveződik-e vagy valamilyen kombinációt hoz létre. Az biztos,, hogy az egymással önkéntes érdekközösséget vállaló dolgozók, illetve munkahelyi csoportjaik lesznek valóságosan is a mozgalom meghatározó alapegységei.

A dolgozói rétegek érdekeiért a jól tagolt ágazati szakszervezetek tehetnek •legtöbbet. Tagjaik — ha célszerűnek látják — a szövetségi elv alapján csatlakozhatnak a Szakszervezetek Országos Szövetségéhez.

Érvényesülnek a rétegérdekek?

Megteremthető a függetlenség?

A tagságra is figyelnek

A rétegek érdekeinek hatékonyabb képviselete érdekében az eddigi mechanikus, többségi elv helyett a döntéseknél feltehetően a megegyezés és a szolidaritás elve érvényesül. Elképzelhető, valószínűsíthető, hogy némely munkahelyen több szakszervezet is működik. Ezért is célszerűnek látszik arányos, létszámalapon, szervezett vállalati, inSorra küldik el a Kisfaludy utcai tömegszervezeti székházból az embereket. A takarítónőkkel kezdték. Igaz, fogyatkozik munkájuk is. Az SZMT bérlőket keres megürült irodái hasznosítására. Nehezen találnak hasonlóan jól fizető helyeket a létszámfölöttieknek...

Igazak-e a szállongó hírek, hol tartanak a szakszervezeti reformok?

Dr. kőrös Gáspártól, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának vezető titkárától kértem tájékoztatást. Hosszú beszélgetésünket, információit teijedelmi okokból kissé rövidítve ismertetem.

Nemcsak a „pikszisből” ?

Mivel a helyi döntések erőteljesen befolyásolják a lakosság közérzetét, az SZMT elnöksége, tanácsa továbbra is szükségesnek érzi területi összefogó szövetség létrehozását. Működési feltételeiről az országos szövetségnek kellene gondoskodnia. Márcsak azért is kellene ilyen területi szervezet, mert egyre határozottabbak a területi érdekellentétek is. Másként érinti például az ipari szerkezetváltás az északi megyéket, mint a délieket, az alföldi megyék érzékenyebbek a mezőgazdaság állapotára.

Beszélgetőtársammal egyetértettünk : csak akkor várható lényegi változás, ha a dolgozók felelősen kihasználják a néhány hete megkezdődött és a jövő év elején befejeződő átszervezés, szakszervezeti választások által teremtett lehetőségeket. A jövőben elképzelhetetlen, hogy a szakszervezeti irányító posztokat szinte kizárólag igazgatókkal vagy pártfunkcionáriusokkal töltsék be, mint eddig.

Lapunknak adott tájékoztatóját a nagyon határozott érdekvédelem szükségességének hangsúlyozásával fejezte be dr. Kőrös Gáspár.

Heltai Nándor

*7

Kiadó irodák

Épületük természetesen a jövőben is szakszervezeti tulajdon marad. Ebben kapott helyet a kilenc ágazati szakszervezeti bizottság (titkárság), a sok tízezer kötetes szakszervezeti könyvtár, a szórakoztató zenészek érdekképviselete. Itt található a megyei munkavédelmi bizottság, a Vöröskereszt megyei és városi szervezete. Raktárt, illetve garázst bérel az IBUSZ, a városi televízió, az Alföld Áruház. Az előtérben rendszeresen kiállításokat rendeznek. Most éppen Goór Imre tárlata látható. A nagyteremben találkoznak időnként a Magyar Demokrata Fórum kecskeméti tagjai.

A vezető titkár szerint a szakszervezetek csak akkor tarthatják meg tagságukat, ha még következetesebben szembesülnek az elmúlt évtizedekben rájuk kényszerített szerepükkel. Egyértelműen ki kell mondani, hogy hatékony érdekvédelem helyett a hatalmat gyakorló párt szócsövévé, kiszolgálójává satnyult a régebben forradalmi szervezet. Á közvélemény az MSZMP árnyékszervezetének tekintette a mozgalmat. Okkal, hiszen mindent egy központból vezényeltek. Központilag és helyileg is. Az újságok általában arról cikkeztek, hogy mit tett a szakszervezet a munkaversenyért, a többtermelésért, különféle kampánycélokért.

tézményi szakszervezeti bizottság működtetése.

Mindezek következtében gyengül a központi irányítás. Eddig a szakszervezetek megyei tanácsát okkal tekintették „kihelyezett” SZOT-nak, egyes osztályait pedig a Szakszervezetek Országos Tanácsa illetékes osztályai közvetlen kiszolgálóinak. Ezért is érezték Baján, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, mindenütt, hogy helyi ügyekkel a szükségesnél kevesebbet foglalkoznak a szakszervezetek. Az SZMT-t, osztályait olykor értelmes, máskor felesleges munkákkal bízta meg, esetenként terhelte a SZOT és apparátusa. A helyi tennivalókra csak a maradék idő jutott. A tisztségviselők megítélése, minősítése mindig a felsőbb kapcsolatoktól függött, alig-alig törődtek a tagság tájékoztatásával.

Fölösleges állások

Az SZMT politikai apparátusa a felére csökkent. Mivel 17 politikai munkatárs dolgozott a tömegszervezet megyei tanácsának függetlenített szervezetében, nem beszélhetünk tömeges távozásról. Hatból két szakalkalmazott maradt, a technikai állomány egyharmaddal lett kisebb. Azokat kérték maradásra, akik egy új, kisebb létszámú szervezetben szélesebb területet tudnak átfogni. Ha nehezen is, de sikerült elhelyezkedniök. Többen az APEH-hez mentek.

Megtudtam, hogy a függetlenített szakszervezeti dolgozókat viszonylag jól űzetik, de nem keresnek olyan jól, mint azt sokan hiszik. A SZOT főtitkárának fizetése alig marad el a miniszterelnök-helyettesekétől, a központi szervezet titkárainak havi bére az államtitkárokétól. A megyei párt első titkára és a megyei tanácsi vezetők, valamint az SZMT-titkárok jövedelme között viszonylagosan nagyobb a különbség. Eddig „kijárt” az úgynevezett tizenharmadik havi üzetés, idén kétséges kifizetése. Erősen csökkent a jutalomkeret, a fizetésemelés mértéke is kisebb az átlagosnál.

összemosódtak a rétegérdekek. Azt várták sokáig — például —, hogy az egészségügyi szakszervezet a kórházigazgatók, a főorvosok, az ott dolgözó műszakiak és a betegszobákat takarító asszonyok érdekeit egyformán érvényesítse. Vagyis a mozgalom gyökeres

átszervezése nélkül nincs esélyük a bizalom visszaszerzésére, megőrzésére, megerősítésére. A napról napra mélyülő társadalmi és gazdasági válság kikezdheti a szakszervezeteket is.

Megoszlanak a vélemények arról, hogy Bács-Kiskun megyében eddig miért nem alakultak a szakszervezeti központoktól független, vagy részben független érdekvédelmi tömörülések. Kétségtelen: a szakszervezeti megyei tanács, a legtöbb ágazati bizottság itt előbb figyelmeztetett a hibákra, a politikai tévedésekre, a gazdaság elerőtlenedésére, a hangulat romlására más megyei politikai irányító testületeknél. Már a XIII. pártkongresszus programtervezetének" vitájában kifejtették sokan: az MSZMP programja megszépíti a valóságot, elkendőzi a bajokat. Legutóbb a Szakszervezetek Országos Tanácsa neheztelt a keményebb kiállást követelő Bács-Kiskun megyei szakszervezeti állásfoglalások miatt.

KI LEGYEN KISKUNMAJSÁN A TANÁCSELNÖK?

A lakosság már nyilatkozott, mégsem lesz választás

Miről beszélnek manapság legtöbbet Kiskmmajsán?

Egyrészt jó ideje foglalkoztatja a lakosságot Kis Tiboménak, a majsai tanács dolgozójának az ügye. Nem csoda, hisz az utóbbi tanácsülések fő témája ez volt, mindamellett, hogy —- a tanácstagok egy része szerint 7— fontosabb dolgok is ákadnak a városban. Ilyen például a tanácselnökválasztás, amiről—ennek ellenére — egyetlen szó sem hangzott él a legutóbbi tanácsülésenjholott legalább olyan lényeges, mint egy-két rossz intézkedésből, esetleg személyi ellentétből fakadó — már-már elmérgesedő1 helyzet tisztázása.

I Hogyan áll tehát a tanácselnökválasztás? A városban mendemondák járnak a jelölésről, az emberek tárgyalják, ki lenne a megfelelő vezető, neveket emlegetnek, egyre inkább várják, hogy döntés szülessen. Az egyik tanácstag úgy véli, nagy az anarchia a városházán és Majsán, idege lenne már megtalálni a megfelelő embert. Igaz, a társadalmi elnökhelyettes, Horváth István átmenetileg vállalta az irányítást, azonban épp az ideiglenesség miatt nehéz tervezni, dönteni öt-tíz éves koncepcióról.

Mit tettek eddig a tanácselnök személye megtalálása'érdekében ? Először is március végén létrehoztak egy huszonhárom tagból álló jelölést előkészítő bizottságot, mely azt á feladatot kapta, hogy a lakosság körében tájékozódjon, kit látnának szívesen a város élén. Ebben az időben több ezer plakátkészült, melyen feltüntették a bizottság tagjainak névsorát, valamint az elképzelést, hogy milyen embert tartanának alkalmasnak a tanácselnöki székbe. A feltételek között szerepelt például, hogy legyen helybeli, olyan, aki Kiskunmajsán lakik, rendelkezzen megfelelő iskolai végzettséggel és erkölcsileg feddhetetlen legyen. Emellett még javaslatgyűjtő dobozokat helyeztek el különböző intézményeknél, munkahelyeken, iskolákban azzal a kéréssel, hogy a Iakjbsság a tanácselnök személyére vonatkozó javaslatát egy darab papírra írva tegye a dobozokba. A bizottság tagjai maguk is felkeresték a szervezeteket, vállalatokat, intézményeket, hogy a leendő elnök személyéről tudakozódjanak.

A több mint egy hónapig tartó közvéleménykutatás eredménye így alakult: a majsai a k összesen 2053 javaslatot adtak le, százhuszonkilenc főre. A százhuszonkilenc javaslatból tizenhét személy kapott tíznél több szavazatot, közülük kilencszáztizet Udvardi Illés tanácstag, kétszázhatvanat dr. Kozma Huba tanár, százhetet Tóth István vállalatvezető és orszg' gyűlési képviselő, valamint százan javasolták Csávolszki László vb-titkárt. A többiek 10 és 70 között kaptak szavazatot. Sokan a javaslatukat névaláírással és megjegyzéssel küldték be. A cédulákon egyebek közt ilyen vélemények fogalmazódtak meg: Föltétien legyen majsai a választott, rendelkezzen lakással, ne kelljen neki adni. Legyen jó keresztény, pártonkívüli, vallásos meggyőződésű ember. Jó'néhányan a választás tisztaságát követelték, kérték, ne engedjék manipulálni, irányítani „felülről” a jelölést. Mindenféle összefonódástól mentes legyen.

A közvéleménykutatással persze nem fejeződött be a bizottság munkája. Ezután következett volna a javasolt személyek megkérdezése, vállalnák-e a funkciót, majd a szelektálás, vagyis annak a három-négy embernek a kiválasztása, akik programmal lépnének a lakosság elé, mérje meg az, kit talál a legmegfelelőbbnek az elnöki tisztségre. Mindez viszont a mai napig nem történt meg. A május 18-ára összehívott népfrontértekezlet ugyanis hosszú vita után úgy határozott: a Hazafias Népfront nem tesz javaslatot a tanács felé, nem kéri a választást, inkább arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem kívánja a nagy választásokig betölteni a funkciót. Ha azonban a tanácstestület mégis a választás mellett dönt, akkor természetesen a népfront jelölni fog.

Mit mondanak erre a majsaiak? Kicsit furcsállják és azt kézdezgetik, hogy miért kellett a bizottság és miért kérték a véleményüket? Egyesek így vélekednek: no lám, mégis csak manipulálnak, hisz bizonyára azért nem lesz most választás, mert már régen eldöntötték, ki lesz az elnök. Ezzel a közvéleménykutatással csupán a demokratizmus látszatát akarták kelteni. A bizottság tagjait is úton-útfélen megállítják az emberek és kérdezik: mi lesz a begyűjtött javaslatokkal? Mikor lesz már Majsának tanácselnöke és mikor lesz olyan elnöke, aki a nép bizalmát élvezi?

A lakosság tehát vár. Várja, hogy komolyan vegyék akaratát. S aki Kiskunmajsán jár és beszél az ott élőkkel, még erősebben érzi: jövőt meghatározó, fontos lépések előtt áll a város. S a majsai polgároknak ezt

tisztázva és túllépve személyes sérelmeiken ' egyedül, segítség nélkül kell megtenniük.

Benke Márta

r

ATilyen manapság a bútorke-LVJ. reskedelem, mennyire igazodik a vásárlókhoz? Erről beszélgettem Bállá Csabáné Kecskés Edittel, a kecskeméti Domus igazgatójával.

— Erezzük az új gazdasági helyzetet. Ha csak a számokat nézem, tavaly az első negyedévi forgalmiunk majd hatvanmillió forint volt, az’ idei néggyel kevesebb. Még januárban csak-csak vásároltak, később szinte leállt a kereslet. A fordulat a múlt hónapban következett be, mert kitudódtak a május 2-ai árváltozások. E hónap elejétől átlagosan .8 százalékkal nőttek az árak, s az előrejelzések szerint valószínűleg a második félévben is költségesebb lesz a lakberendezés.

— Kik a szállítók, és mennyire alkalmazkodnak a vásárlók igényeihez?

Aí-s^Sok árut kapunk a Zala, a Kanizsa, a székesfehérvári bútorgyártól, de jó a közvetlen kapcsolatunk a megyei — kecskeméti, félegyházi, bajai — szövetkezetekkel, vállalatokkal is. Termékeik keresettek. Nincsenek is választékgondjaink. Sőt, lassan a túlkínálatnál tartunk. Ezért is van úgy, hogy sok szállító keres fel bennünket különféle kedvező ajánlattal. Már ott tartunk, hogy a korábbi hiánycikkek is kint vannak az üzletben. Nálunk egyébként erősen érezhető a rétegigény. Igaz, léteznek, akik még mindig a drágább bú- , torokat keresik, de azért legtöbben az olcsóbbakat. Bizonyítja ezt —1 a többi között —.az encsi vásárunk. A termelő 30 százalék árengedményt ajánlott. Mi pedig éltünk a lehetőséggel —-/a vevők megelégedésére.

— Köztudott, gazdaságos, praktikus és ezért népszerű az elemes áruk átvariálása, amihez időnként más darab is kell.

— Általában negyedévet kell várni egy-egy kómáján összeválogatott garnitura^kiegészítésére, mert gyártásuk elemcsoportonkénti. Egyébként újabb elemes család is piacra került, Domus-monopolcikként, aminek kedvező a fogadtatása, r —7 Azonkívül, hogy az áruház képe szinte napról napra változik, hogyan .fogják" a vevőket?

— Igaz, sok nehézséget okoz a Domus-szerda, de azért változatlanul megrendezzük. Különösen a családosokra gondolva, néha olyan termékeket is igyekszünk az akcióba tenni, amelyek azért

„Lekéstem a saját halálomat”*

1939. szeptember 18. után a Lengyel Köztársaságnak a szovjet Vörös Hadsereg által megszállt keleti területein körülbelül 200 ezer lengyel katona tartózkodott Szinte az összes tisztet és néhány ezer közlegényt

1939 októbere és 1940 májusa között három, kiürített kolostorból kialakított fogolytáborba, Kozselszkbe, Osztaskovba és Sztarobjelszkbe vitték.

1940 áprilisának elején ezekben a táborokban 8700 tiszt és körülbelül 7000 altiszt és közkatona volt. Közülük 448-an maradtak meg; Grajazovcba és moszkvai börtönökbe internálták őket A többinek nyoma veszett. Számukat mintegy 15 ezerre lehet becsülni.

Kik voltak ők? Különféle rendfokozatú tisztek. Sztarobjelszkban volt kilenc tábornok. A három táborban együtt mintegy 300 ezredes és alezredes, körülbelül 500 őrnagy, mintegy 2500 százados. Egyedül Sztarobjclszkben 600 pilóta volt, ebben a táborban és Kozsels&beu több mint 800 orvos, köztük több kiváló professzor.

A családi levelezés Lengyelországban 1940 március végéig tartott Ez. időtől kezdve egyetlen hadifogoly sem adott életjelt magáról.

— Elkéstem a háborúból, lekéstem a saját halálomat — a ma 80 éves Stanislaw Brzoza hadnagy nyugodtan mondhatja. Azon az 50 év, előtti szeptemberen elkésett alakulatától. Lakóhelyétől távol dolgozott és nem találta otthon a mozgósítási parancs.

Mikor a lubilini katonai bizottságnál jelentkezett, már német repülőgépek bombázták a várost. Mindenütt fejetlenség uralkodott. Menekülők hullámai vonultak keletre. A parancs .értelmében velük tartott. Dubnóban kell megalakulnia egységének, egy egész hadseregnek, aminek feladata — így mondták neki -rtía németek elleni védővonal kiépítése lesz. Néhány napon keresztül — kerékpáron, autón, gyalog — igyekezett a gyülekezőhelyére. Dubnóban viszont csak 50 tisztet talált. Vártak pár napot. Azután csatlakoztak egy 12 gépkocsiból álló oszlophoz, és tovább mozogtak kelet felé, a határ irányába.

— A harmadik gépkocsin utaztam. Alkonyodon. Elhagytunk egy városkát és lejtőn haladtunk lefelé. Hirtelen

megszólalt egy géppuska, amihez újabbak társultak. Á tűz hallatlanul jól irányzott volt. A gépkocsik kigyulladtak, sok katona elesett. A mellettem ülő honvéd helyben meghalt. Felkaptam puskáját és egy ulánussal együtt kúszni kezdtünk a lőállás felé. Meglepetésünkre vöröskatonákat pillantottunk meg. Erre visszahúzódtunk a városkába. Hajnalban egy tábornok vezette több ezres létszámú katonai csoporthoz csatlakoztunk. Egész nap meneteltünk. Naplementekor, Rohatyn közelében szájrólszájra adták a .parancsot: „Mindenki' viselkedjen nyugodtan. Velünk szemben a bolsevik hadsereg közeledik”. Bizonyos idő múltán lovasok tűntek fel. A menetoszlop megállt. Parancs jött: letenni a fegyvert. Halomba dobáltuk a puskát és pisztolyt. Egy szovjet tiszt megparancsolta, hogy a közkatonák álljanak külön. Odakiáltott nekik: „Eljött a burzsoá hatalom vége. A hatalom a miénk, a proletariátusé.” Kérdeztük a szovjet katonákat, hova'mennek? „Berlinbe” — mondták.

Mi is azt hittük akkor, hogy együtt fogunk harcolni a közös ellenség ellen.

A valóság másként alakult. A tiszteket külön terelték. Néhány napig meneteltek a puszta síkságon Beresteczko környékéig. A menetoszlopból senki sem szökött meg, amióta két tiszt megpróbálkozott e^zel, s az ukránok legyilkolták őket. így érték el a régi lengyel—szovjet hatart. Woloczyskában, egy hatalmas mezőn gyűjtötték össze őket. Középütt két asztal állt. Ott írták össze először a hevenyészett fogolytáborba zárt néhány száz lengyel tiszt személyi adatait. Mindenki bemondta nevét, születési évét, rendfokozatát. Ez körülbelül szeptember 25-én történt. Azután bevagonírozták őket és több napig utaztak. Nagyon fáradtak voltak. Álig ettek. Elnéptelenedett ukrán falvakon át vitt az út. Végül megállt a vonat. Gyalog mentek tovább. Egész nap, mentek, míg,el nem érték a dombra épült pravoszláv kolostort. Ott már voltak lengyel katonák. Templomokban és házakban voltak elszállásolva. A tiszteket egy nemrég kiürített diszóólban helyezték el. Pár napig, míg nyers deszkákkal el nem látták őket, a nedves trágyán aludtak. Azután egy hónapon át saját testükkel szárították ki a deszkákat. Szörnyű bűz terjengett. Ennivaló továbbra is kevés. Az egész napi fejadag 40 deka száraz kenyérből és egy csajka levesből állt.

Október végén ismét bevagonírozták a tiszteket. Ily módon jutott Brzo'za hadnagy néhány száz társával

* A téma —a katinyi események — mindeddig tabu volt Lengyelországban. A napokban jelenik meg róla az első könyv, ez teszi aktuálissá a cikk átvételét.

lül