Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-01 / 128. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 1. CSAK CSELEKVÉSSEL TEREMTHETŐ MEG AZ ÖNÁLLÓSÁG ÉS A FÜGGETLENSÉG Valóban megújulnak a szakszervezetek? A mind nehézkesebb szakszervezeti struktúra különben is egyre alkalmat­lanabbá tette a valóságos érdekvéde­lemre a mamuttömörülést. Egy-egy nagy létszámú ágazati szervezetben Tehát — hangoztatta beszélgetésünk során dr. Kőrös Gáspárénak cselek­vő magatartással alakítható át önálló, független, az eleve elrendelt szerepeket, viszonyokat elutasító, a valódi érdek­­védelmet vállaló és az ehhez szükséges feltételek megteremtését következete­sen sürgető szervezetté a szakszervezet. Senkitől sem fogadhatnak el kitöltetlen csekket. Majd a tagság dönti el, hogy milyen csoportosulásokat, törekvéseket támo­gat. Az is a tagságtól függ, hogy szak­mai, foglalkozási vagy munkahelyi elv alapján szerveződik-e vagy valamilyen kombinációt hoz létre. Az biztos,, hogy az egymással önkéntes érdekközössé­get vállaló dolgozók, illetve munkahe­lyi csoportjaik lesznek valóságosan is a mozgalom meghatározó alapegységei. A dolgozói rétegek érdekeiért a jól tagolt ágazati szakszervezetek tehetnek •legtöbbet. Tagjaik — ha célszerűnek látják — a szövetségi elv alapján csatla­kozhatnak a Szakszervezetek Országos Szövetségéhez. Érvényesülnek a rétegérdekek? Megteremthető a függetlenség? A tagságra is figyelnek A rétegek érdekeinek hatékonyabb képviselete érdekében az eddigi mecha­nikus, többségi elv helyett a döntések­nél feltehetően a megegyezés és a szoli­daritás elve érvényesül. Elképzelhető, valószínűsíthető, hogy némely munka­helyen több szakszervezet is működik. Ezért is célszerűnek látszik arányos, létszámalapon, szervezett vállalati, in­Sorra küldik el a Kisfaludy utcai tömegszervezeti székházból az embere­ket. A takarítónőkkel kezdték. Igaz, fogyatkozik munkájuk is. Az SZMT bérlőket keres megürült irodái hasznosítására. Nehezen találnak hasonlóan jól fizető helyeket a létszámfölöttieknek... Igazak-e a szállongó hírek, hol tartanak a szakszervezeti reformok? Dr. kőrös Gáspártól, a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsá­nak vezető titkárától kértem tájékoztatást. Hosszú beszélgetésünket, infor­mációit teijedelmi okokból kissé rövidítve ismertetem. Nemcsak a „pikszisből” ? Mivel a helyi döntések erőteljesen befolyásolják a lakosság közérzetét, az SZMT elnöksége, tanácsa továbbra is szükségesnek érzi területi összefogó szövetség létrehozását. Működési felté­teleiről az országos szövetségnek kelle­ne gondoskodnia. Márcsak azért is kel­lene ilyen területi szervezet, mert egyre határozottabbak a területi érdekellen­tétek is. Másként érinti például az ipari szerkezetváltás az északi megyéket, mint a délieket, az alföldi megyék érzé­kenyebbek a mezőgazdaság állapotára. Beszélgetőtársammal egyetértet­tünk : csak akkor várható lényegi válto­zás, ha a dolgozók felelősen kihasznál­ják a néhány hete megkezdődött és a jövő év elején befejeződő átszervezés, szakszervezeti választások által terem­tett lehetőségeket. A jövőben elképzel­hetetlen, hogy a szakszervezeti irányító posztokat szinte kizárólag igazgatók­kal vagy pártfunkcionáriusokkal tölt­sék be, mint eddig. Lapunknak adott tájékoztatóját a nagyon határozott érdekvédelem szük­ségességének hangsúlyozásával fejezte be dr. Kőrös Gáspár. Heltai Nándor *7 Kiadó irodák Épületük természetesen a jövőben is szakszervezeti tulajdon marad. Ebben kapott helyet a kilenc ágazati szakszer­vezeti bizottság (titkárság), a sok tíz­ezer kötetes szakszervezeti könyvtár, a szórakoztató zenészek érdekképvisele­te. Itt található a megyei munkavédel­mi bizottság, a Vöröskereszt megyei és városi szervezete. Raktárt, illetve ga­rázst bérel az IBUSZ, a városi televízió, az Alföld Áruház. Az előtérben rend­szeresen kiállításokat rendeznek. Most éppen Goór Imre tárlata látható. A nagyteremben találkoznak időnként a Magyar Demokrata Fórum kecske­méti tagjai. A vezető titkár szerint a szakszerve­zetek csak akkor tarthatják meg tagsá­gukat, ha még következetesebben szembesülnek az elmúlt évtizedekben rájuk kényszerített szerepükkel. Egyér­telműen ki kell mondani, hogy haté­kony érdekvédelem helyett a hatalmat gyakorló párt szócsövévé, kiszolgálójá­vá satnyult a régebben forradalmi szer­vezet. Á közvélemény az MSZMP ár­nyékszervezetének tekintette a mozgal­mat. Okkal, hiszen mindent egy köz­pontból vezényeltek. Központilag és helyileg is. Az újságok általában arról cikkeztek, hogy mit tett a szakszervezet a munkaversenyért, a többtermelésért, különféle kampánycélokért. tézményi szakszervezeti bizottság mű­ködtetése. Mindezek következtében gyengül a központi irányítás. Eddig a szakszerve­zetek megyei tanácsát okkal tekintették „kihelyezett” SZOT-nak, egyes osztá­lyait pedig a Szakszervezetek Országos Tanácsa illetékes osztályai közvetlen kiszolgálóinak. Ezért is érezték Baján, Kiskunfélegyházán, Kecskeméten, mindenütt, hogy helyi ügyekkel a szük­ségesnél kevesebbet foglalkoznak a szakszervezetek. Az SZMT-t, osztálya­it olykor értelmes, máskor felesleges munkákkal bízta meg, esetenként ter­helte a SZOT és apparátusa. A helyi tennivalókra csak a maradék idő ju­tott. A tisztségviselők megítélése, mi­nősítése mindig a felsőbb kapcsolatok­tól függött, alig-alig törődtek a tagság tájékoztatásával. Fölösleges állások Az SZMT politikai apparátusa a fe­lére csökkent. Mivel 17 politikai mun­katárs dolgozott a tömegszervezet me­gyei tanácsának függetlenített szerve­zetében, nem beszélhetünk tömeges tá­vozásról. Hatból két szakalkalmazott maradt, a technikai állomány egyhar­­maddal lett kisebb. Azokat kérték ma­radásra, akik egy új, kisebb létszámú szervezetben szélesebb területet tudnak átfogni. Ha nehezen is, de sikerült elhe­­lyezkedniök. Többen az APEH-hez mentek. Megtudtam, hogy a függetlenített szakszervezeti dolgozókat viszonylag jól űzetik, de nem keresnek olyan jól, mint azt sokan hiszik. A SZOT főtitká­rának fizetése alig marad el a minisz­terelnök-helyettesekétől, a központi szervezet titkárainak havi bére az ál­lamtitkárokétól. A megyei párt első tit­kára és a megyei tanácsi vezetők, vala­mint az SZMT-titkárok jövedelme kö­zött viszonylagosan nagyobb a különb­ség. Eddig „kijárt” az úgynevezett ti­zenharmadik havi üzetés, idén kétséges kifizetése. Erősen csökkent a jutalom­­keret, a fizetésemelés mértéke is kisebb az átlagosnál. összemosódtak a rétegérdekek. Azt várták sokáig — például —, hogy az egészségügyi szakszervezet a kórház­­igazgatók, a főorvosok, az ott dolgözó műszakiak és a betegszobákat takarító asszonyok érdekeit egyformán érvé­nyesítse. Vagyis a mozgalom gyökeres átszervezése nélkül nincs esélyük a bi­zalom visszaszerzésére, megőrzésére, megerősítésére. A napról napra mélyü­lő társadalmi és gazdasági válság ki­kezdheti a szakszervezeteket is. Megoszlanak a vélemények arról, hogy Bács-Kiskun megyében eddig mi­ért nem alakultak a szakszervezeti köz­pontoktól független, vagy részben füg­getlen érdekvédelmi tömörülések. Két­ségtelen: a szakszervezeti megyei ta­nács, a legtöbb ágazati bizottság itt előbb figyelmeztetett a hibákra, a poli­tikai tévedésekre, a gazdaság elerőtle­nedésére, a hangulat romlására más megyei politikai irányító testületeknél. Már a XIII. pártkongresszus program­­tervezetének" vitájában kifejtették so­kan: az MSZMP programja megszépíti a valóságot, elkendőzi a bajokat. Leg­utóbb a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa neheztelt a keményebb kiállást követelő Bács-Kiskun megyei szak­­szervezeti állásfoglalások miatt. KI LEGYEN KISKUNMAJSÁN A TANÁCSELNÖK? A lakosság már nyilatkozott, mégsem lesz választás Miről beszélnek manapság legtöbbet Kiskmmajsán? Egyrészt jó ideje foglalkoztatja a lakosságot Kis Tiboménak, a majsai tanács dolgozójának az ügye. Nem csoda, hisz az utóbbi tanácsülések fő témája ez volt, mindamellett, hogy —- a tanácstagok egy része szerint 7— fontosabb dolgok is ákadnak a városban. Ilyen például a tanácselnökvá­lasztás, amiről—ennek ellenére — egyetlen szó sem hangzott él a legutóbbi tanácsülésenjholott legalább olyan lényeges, mint egy-két rossz intézkedés­ből, esetleg személyi ellentétből fakadó — már-már elmérgesedő1 helyzet tisztázása. I Hogyan áll tehát a tanácselnökválasztás? A városban mendemondák járnak a jelölésről, az emberek tárgyalják, ki lenne a megfelelő vezető, neveket emlegetnek, egyre inkább várják, hogy döntés szülessen. Az egyik tanácstag úgy véli, nagy az anarchia a városházán és Majsán, idege lenne már megtalálni a megfelelő embert. Igaz, a társadalmi elnökhelyettes, Horváth István átmenetileg vállalta az irányítást, azonban épp az ideigle­nesség miatt nehéz tervezni, dönteni öt-tíz éves koncepcióról. Mit tettek eddig a tanácselnök személye megtalálása'érdekében ? Először is március végén létrehoztak egy huszonhárom tagból álló jelölést előkészí­tő bizottságot, mely azt á feladatot kapta, hogy a lakosság körében tájéko­zódjon, kit látnának szívesen a város élén. Ebben az időben több ezer plakátkészült, melyen feltüntették a bizottság tagjainak névsorát, valamint az elképzelést, hogy milyen embert tartanának alkalmasnak a tanácselnöki székbe. A feltételek között szerepelt például, hogy legyen helybeli, olyan, aki Kiskunmajsán lakik, rendelkezzen megfelelő iskolai végzettséggel és erkölcsileg feddhetetlen legyen. Emellett még javaslatgyűjtő dobozokat helyeztek el különböző intézményeknél, munkahelyeken, iskolákban azzal a kéréssel, hogy a Iakjbsság a tanácselnök személyére vonatkozó javaslatát egy darab papírra írva tegye a dobozokba. A bizottság tagjai maguk is felkeresték a szervezeteket, vállalatokat, intézményeket, hogy a leendő elnök személyéről tudakozódjanak. A több mint egy hónapig tartó közvéleménykutatás eredménye így alakult: a majsai a k összesen 2053 javaslatot adtak le, százhuszonkilenc főre. A százhuszonkilenc javaslatból tizenhét személy kapott tíznél több szavazatot, közülük kilencszáztizet Udvardi Illés tanácstag, kétszázhatva­nat dr. Kozma Huba tanár, százhetet Tóth István vállalatvezető és orszg­­' gyűlési képviselő, valamint százan javasolták Csávolszki László vb-titkárt. A többiek 10 és 70 között kaptak szavazatot. Sokan a javaslatukat névalá­írással és megjegyzéssel küldték be. A cédulákon egyebek közt ilyen véle­mények fogalmazódtak meg: Föltétien legyen majsai a választott, rendel­kezzen lakással, ne kelljen neki adni. Legyen jó keresztény, pártonkívüli, vallásos meggyőződésű ember. Jó'néhányan a választás tisztaságát követel­ték, kérték, ne engedjék manipulálni, irányítani „felülről” a jelölést. Min­denféle összefonódástól mentes legyen. A közvéleménykutatással persze nem fejeződött be a bizottság munkája. Ezután következett volna a javasolt személyek megkérdezése, vállalnák-e a funkciót, majd a szelektálás, vagyis annak a három-négy embernek a kiválasztása, akik programmal lépnének a lakosság elé, mérje meg az, kit talál a legmegfelelőbbnek az elnöki tisztségre. Mindez viszont a mai napig nem történt meg. A május 18-ára összehívott népfrontértekezlet ugyanis hosszú vita után úgy határozott: a Hazafias Népfront nem tesz javaslatot a tanács felé, nem kéri a választást, inkább arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem kívánja a nagy választásokig betölteni a funkciót. Ha azonban a tanácstestület mégis a választás mellett dönt, akkor természetesen a népfront jelölni fog. Mit mondanak erre a majsaiak? Kicsit furcsállják és azt kézdezgetik, hogy miért kellett a bizottság és miért kérték a véleményüket? Egyesek így vélekednek: no lám, mégis csak manipulálnak, hisz bizonyára azért nem lesz most választás, mert már régen eldöntötték, ki lesz az elnök. Ezzel a közvéleménykutatással csupán a demokratizmus látszatát akarták kelteni. A bizottság tagjait is úton-útfélen megállítják az emberek és kérdezik: mi lesz a begyűjtött javaslatokkal? Mikor lesz már Majsának tanácselnöke és mikor lesz olyan elnöke, aki a nép bizalmát élvezi? A lakosság tehát vár. Várja, hogy komolyan vegyék akaratát. S aki Kiskunmajsán jár és beszél az ott élőkkel, még erősebben érzi: jövőt meghatározó, fontos lépések előtt áll a város. S a majsai polgároknak ezt tisztázva és túllépve személyes sérelmeiken ' egyedül, segítség nélkül kell megtenniük. Benke Márta r ATilyen manapság a bútorke­­-LVJ. reskedelem, mennyire iga­zodik a vásárlókhoz? Erről be­szélgettem Bállá Csabáné Kecs­kés Edittel, a kecskeméti Domus igazgatójával. — Erezzük az új gazdasági helyzetet. Ha csak a számokat nézem, tavaly az első negyedévi forgalmiunk majd hatvanmillió forint volt, az’ idei néggyel keve­sebb. Még januárban csak-csak vásároltak, később szinte leállt a kereslet. A fordulat a múlt hó­napban következett be, mert ki­tudódtak a május 2-ai árváltozá­sok. E hónap elejétől átlagosan .8 százalékkal nőttek az árak, s az előrejelzések szerint valószí­nűleg a második félévben is költ­ségesebb lesz a lakberendezés. — Kik a szállítók, és mennyire alkalmazkodnak a vásárlók igé­nyeihez? Aí-s^Sok árut kapunk a Zala, a Kanizsa, a székesfehérvári bú­torgyártól, de jó a közvetlen kapcsolatunk a megyei — kecs­keméti, félegyházi, bajai — szö­vetkezetekkel, vállalatokkal is. Termékeik keresettek. Nincse­nek is választékgondjaink. Sőt, lassan a túlkínálatnál tartunk. Ezért is van úgy, hogy sok szállí­tó keres fel bennünket különféle kedvező ajánlattal. Már ott tar­tunk, hogy a korábbi hiánycik­kek is kint vannak az üzletben. Nálunk egyébként erősen érez­hető a rétegigény. Igaz, léteznek, akik még mindig a drágább bú- , torokat keresik, de azért legtöb­ben az olcsóbbakat. Bizonyítja ezt —1 a többi között —.az encsi vásárunk. A termelő 30 százalék árengedményt ajánlott. Mi pe­dig éltünk a lehetőséggel —-/a vevők megelégedésére. — Köztudott, gazdaságos, praktikus és ezért népszerű az elemes áruk átvariálása, amihez időnként más darab is kell. — Általában negyedévet kell várni egy-egy kómáján össze­válogatott garnitura^kiegészíté­­sére, mert gyártásuk elemcso­portonkénti. Egyébként újabb elemes család is piacra került, Domus-monopolcikként, ami­nek kedvező a fogadtatása, r —7 Azonkívül, hogy az áruház képe szinte napról napra válto­zik, hogyan .fogják" a vevőket? — Igaz, sok nehézséget okoz a Domus-szerda, de azért változat­lanul megrendezzük. Különösen a családosokra gondolva, néha olyan termékeket is igyekszünk az akcióba tenni, amelyek azért „Lekéstem a saját halálomat”* 1939. szeptember 18. után a Lengyel Köztársaságnak a szovjet Vörös Hadsereg által megszállt keleti területein körülbelül 200 ezer lengyel katona tartózkodott Szinte az összes tisztet és néhány ezer közlegényt 1939 októbere és 1940 májusa között három, kiürített kolostorból kialakí­tott fogolytáborba, Kozselszkbe, Osztaskovba és Sztarobjelszkbe vitték. 1940 áprilisának elején ezekben a táborokban 8700 tiszt és körülbelül 7000 altiszt és közkatona volt. Közülük 448-an maradtak meg; Grajazovcba és moszkvai börtönökbe internálták őket A többinek nyoma veszett. Számu­kat mintegy 15 ezerre lehet becsülni. Kik voltak ők? Különféle rendfokozatú tisztek. Sztarobjelszkban volt kilenc tábornok. A három táborban együtt mintegy 300 ezredes és alezre­des, körülbelül 500 őrnagy, mintegy 2500 százados. Egyedül Sztaro­­bjclszkben 600 pilóta volt, ebben a táborban és Kozsels&beu több mint 800 orvos, köztük több kiváló professzor. A családi levelezés Lengyelországban 1940 március végéig tartott Ez. időtől kezdve egyetlen hadifogoly sem adott életjelt magáról. — Elkéstem a háborúból, lekéstem a saját halálomat — a ma 80 éves Sta­nislaw Brzoza hadnagy nyugodtan mondhatja. Azon az 50 év, előtti szep­temberen elkésett alakulatától. Lakó­helyétől távol dolgozott és nem találta otthon a mozgósítási parancs. Mikor a lubilini katonai bizottság­nál jelentkezett, már német repülőgé­pek bombázták a várost. Mindenütt fejetlenség uralkodott. Menekülők hullámai vonultak keletre. A parancs .értelmében velük tartott. Dubnóban kell megalakulnia egységének, egy egész hadseregnek, aminek feladata — így mondták neki -rtía németek elleni védővonal kiépítése lesz. Né­hány napon keresztül — kerékpáron, autón, gyalog — igyekezett a gyüleke­zőhelyére. Dubnóban viszont csak 50 tisztet talált. Vártak pár napot. Az­után csatlakoztak egy 12 gépkocsiból álló oszlophoz, és tovább mozogtak kelet felé, a határ irányába. — A harmadik gépkocsin utaztam. Alkonyodon. Elhagytunk egy város­kát és lejtőn haladtunk lefelé. Hirtelen megszólalt egy géppuska, amihez újabbak társultak. Á tűz hallatlanul jól irányzott volt. A gépkocsik kigyul­ladtak, sok katona elesett. A mellet­tem ülő honvéd helyben meghalt. Fel­kaptam puskáját és egy ulánussal együtt kúszni kezdtünk a lőállás felé. Meglepetésünkre vöröskatonákat pil­lantottunk meg. Erre visszahúzód­tunk a városkába. Hajnalban egy tá­bornok vezette több ezres létszámú katonai csoporthoz csatlakoztunk. Egész nap meneteltünk. Naplemente­kor, Rohatyn közelében szájrólszájra adták a .parancsot: „Mindenki' visel­kedjen nyugodtan. Velünk szemben a bolsevik hadsereg közeledik”. Bizo­nyos idő múltán lovasok tűntek fel. A menetoszlop megállt. Parancs jött: letenni a fegyvert. Halomba dobáltuk a puskát és pisztolyt. Egy szovjet tiszt megparancsolta, hogy a közkatonák álljanak külön. Odakiáltott nekik: „Eljött a burzsoá hatalom vége. A ha­talom a miénk, a proletariátusé.” Kérdeztük a szovjet katonákat, ho­va'mennek? „Berlinbe” — mondták. Mi is azt hittük akkor, hogy együtt fogunk harcolni a közös ellenség el­len. A valóság másként alakult. A tisz­teket külön terelték. Néhány napig meneteltek a puszta síkságon Beres­­teczko környékéig. A menetoszlopból senki sem szökött meg, amióta két tiszt megpróbálkozott e^zel, s az uk­ránok legyilkolták őket. így érték el a régi lengyel—szovjet hatart. Wolo­­czyskában, egy hatalmas mezőn gyűj­tötték össze őket. Középütt két asztal állt. Ott írták össze először a hevenyé­szett fogolytáborba zárt néhány száz lengyel tiszt személyi adatait. Min­denki bemondta nevét, születési évét, rendfokozatát. Ez körülbelül szep­tember 25-én történt. Azután bevago­­nírozták őket és több napig utaztak. Nagyon fáradtak voltak. Álig ettek. Elnéptelenedett ukrán falvakon át vitt az út. Végül megállt a vonat. Gyalog mentek tovább. Egész nap, mentek, míg,el nem érték a dombra épült pra­voszláv kolostort. Ott már voltak len­gyel katonák. Templomokban és há­zakban voltak elszállásolva. A tiszte­ket egy nemrég kiürített diszóólban helyezték el. Pár napig, míg nyers deszkákkal el nem látták őket, a ned­ves trágyán aludtak. Azután egy hó­napon át saját testükkel szárították ki a deszkákat. Szörnyű bűz terjengett. Ennivaló továbbra is kevés. Az egész napi fejadag 40 deka száraz kenyérből és egy csajka levesből állt. Október végén ismét bevagoníroz­­ták a tiszteket. Ily módon jutott Brzo­­'za hadnagy néhány száz társával * A téma —a katinyi események — mindeddig tabu volt Lengyelor­szágban. A napokban jelenik meg ró­la az első könyv, ez teszi aktuálissá a cikk átvételét. lül

Next

/
Thumbnails
Contents