Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-01 / 128. szám
1989. júniusi. • PETŐFI NEPE • 5 Az árváltozásokat nem mindig követi aminőség Bű tor-. I kereskedelmi klogáéök keresettek, mert szükségesek, mint például a gyermeketető és -ágy. Beváltak a kitelepüléseink is. A közelmúltban jártunk Kerekegyházán, Izsákon, az üdülési szezonban Cserkeszőlőre , megyünk. Az a tapasztalatunk, igénylik is a „kopogtatást”. Ilyenkor persze az OTP-ügyintézéstől kezdve a házhoz szállításon át a lakberendezési tanácsadásig mindennel szolgálunk. — Ez utóbbit mennyire veszik igénybe? — Ha arra gondolok, hogy díjtalan, akkor állítom, nincs kihasználva. Általában konkrét igénnyel jönnek az emberek. Pedig egy-egy lakástextil, világítási tárgy megfelelő kiválasztása sokat jelent az otthonosságban. Az elemes bútorok háznál szerelését is díjtalanul elvállaljuk, ha a házigazda nem boldogul. r’1 Az árváltozással lépést tart-e a minőség? — Érthető, hogy az árak miatt egyre igényesebbek a vevők. A minőségi hiba korrigálására több megoldás lehetséges. Ha kisebb dologról van szó, akkor az áruház szakembere helyrehozza. A jótállási jegyen levő szervizhálózat szintén a vevők érdekeit szolgálja. El kell mondanom egyébként,, hogy a szállítóink dég rugalmasan intézik a reklamációkat. Ettől eltekintve azt sem hagyhatom, említés nélkül, hogy az utóbbi évek árváltozásait nem mindig követi a minőség. Ez leginkább a szekrénysorokra vonatkozik. Szám szerint is több a reklamáció, mint régebben volt, de azért cakpakk visszaszállítás a vevőtől nemigen fordul elő. Évenként egyszer pedig a raktárban úgynevezett börzevásárt rendezünk, amikor a sérült árukra jelentős engedményt adunk. Pulai Sára PETŐFI NÉPE AJÁNLATA E heti összeállításunkban szinte csak zenéről lesz szó. Az utóbbi időben számos könyv jelent meg, melyeket elsősorban fiatalok forgatnak szívesen. Színesedett a szakmai lapok kínálata is, nem egy zenével foglalkozó újság kapható már. A lemezbarátok ugyancsak válogathatnak az újdonságok közül, nekik most népzenei korongokat ajánlunk. Kecskeméten már ismerős zongoraművész koncertjére is hívjuk olvasóinkat Ezúttal Borzák Tibor ajánlja a zenei csemegéket KÖNYV A nagy átváltozó A Laude Kiadó gondozásában jelent meg Juhani Nagy János könyve, melynek nagyon egyszerű címe van: Michael Jackson. A címlapon — a Pepsi-Cola ajándékaként — természetesen a világsztár színes fotója szerepel. Ennél egyszerűbben nem is hozható tudtunkra: a vaskos könyvben Jackson viselt dolgaival ismerkedhetünk meg. És valóban, a szerző nyomon követi az énekes-zenész pályafutását a kezdetektől napjainkig. Lényegében azokról lehet olvasni, melyekről már eddig is tudtunk ilyen-olyan újságcikkek jóvoltából. Juhani könyvében mindenről szó van, alapos, elmélyült leírással. Persze, egy ilyen kiadványtól ez várható. És meg is kapjuk. Tizenhat fejezeten át tölthetjük időnket a „nagy átváltozóval”, Michael Jacksonnal. A könyv végén fotók találhatók, köztük az a képsorozat, melyben Michaél arcának átváltozását követhetjük nyomon. (Képünkön — és a címoldalon a „végeredmény” látható.) MAGAZIN Polip-„proletárok” A címoldalról Szikora Róbert néz az olvasóra fölényes mosollyal. Hát persze, a vele közölt interjúból megtudható, óriási az önbizalma. Új fazonban, proletárként szerepel és máris sikert remél Nyugaton. Majd eldől! A magazin sokkal szimpatikusabb szereplői az Első Emelet tagjai, akikkel ezúttal egy koncert előkészületei során találkozhatunk. Mi van Karácsony Jánossal, az LGT egykori gitárosával? Mennyibe kerül ma Magyarországon egy nagylemez előállítása? Igazak-e a Polip által hallott pletykák? Mit csinált a Lord Ausztriában? —'ezekre a kérdésekre is választ kapnak a magazint fellapozok. Cikkek a 100 Folk Celsiusról, Stevie Wonderról, új zenekarokról, a MIDEM-ről. A zenészfeleségek közül Benkő Lászlónéval és Frenreisz Károlynéval ismerkedhetünk meg a lap exkluzív sorozatában. Posztereken: Keresztes Ildikó, Kukovecz Gábor, a The Cure, a 100 Folk Celsius és Carlos Santana. TÁRLAT „ Feljön a nap.. ” Nemes vállalkozásba kezdett a Hungaroton, amikor Magyar Népzenei Antológia összefoglaló címmel útjára bocsátotta. sorozatát. Eddig három, több lemezes összeállítást adtak ki. A negyedik „dobozban” öt lemez található, melyeken az Alföld népzenéje kapott helyet. Paksa Katalin és Németh István az MTA Zenetudományi Intézetének gyűjteményéből szerkesztette a tíz lemezoldalanyagot. A katalógusban az Alföldről, a dalokról, a tájegységek zenéjéről, az alföldi népzene jelentőségéről adnak számvetést a szerzők. Bács- Kiskun megye gyakran feltűnik a lemezoldalakon. Bácskai Duna mente, Kalocsai sárköz, Kiskunság — ezek a tájegységek indítják az Alföld népzenei bemutatását. Számos megyebeli település adatközlője ismerhető meg, a katalógusban részletes személyi adatokkal is. így válik teljessé, örökérvényűvé ez az antológia. Remélhetőleg sokak polcára felkerül, a művelődés fellegváraiból pedig nem hiányozhat. Egy másik népzenei lemezen a Téka együttes szerepel. E fiatal muzsikusokból álló zenekar első albumával jelentkezik, melyen elsősorban feldolgozásokkal örvendeztetik meg az autentikus népzene kedvelőit, a különlegességekre vágyókat. Érdekes a Tavaszi szél vizet áraszt, a Költözik a vándormadár újszerű átdolgozása. JóJiallgatni a tekerőmuzsikát is. Csak örülhetünk, hogy Tékáék hosszú évek szorgos munkája utáh/révén végre nagylemezhez jutottak, melynek találó a címe: „Feljön a nap...” KONCERT Emlékeznek még olvasóink Michele Crosta olasz zongoraművészre? Kecskeméten is nagy sikerrel koncertezett. A fiatal művészről tudjuk, hogy már hatéves korában zongorázott. 1983-tól a magyar származású Küszler-Deckers Ilona tanítványa, aki, többek között Fischer Annie tanára is volt. Crosta két évvel ezelőtt fejezte be a konzervatóriumot. Kétszer nyerte meg a Fiatal Zongoristák Nemzetközi Versenyét. Tavaly a Gyermekek a gyermekek egészségéért alapítvány javára ajánlotta fel magyarországi koncertjeinek teljes bevételét. A kiváló előadó idei fellépéseire visszavárja közönségét, fiatal rajongóit Bécs, Bern és Budapest után június 8-án, azaz mához egy hétre este hét órakor a kecskeméti Erdei Ferenc Művelődési Központban lép fel Michele Crosta. A Kecskeméti Szimfonikus Zenekar kíséretével Haydn és Liszt műveit szólaltatja meg. (Képünkön: a szimpatikus olasz zongorista.) 9 A legkeresettebb termékek még mindig az elemes bútorok. (Walter Péter felvétele.) Alapítsunk pártot! — mondta a nejem a minap lihegve, miután fölcaplatott a lépcsőn negyedik emeleti lakásunkba, s ledobta a konyhaasztalra a bevásárlószatyrokat. — Mit? — meredtem rá értetlenül. : ki —■ Jól hallottad, Zsigmond, pártot. És megkérlek, ne nézz rám úgy, mint borjú az új kapura, mert rögtön szervezek egy tüntetést is! Hát ettőlaztán végképpfölforrt az agyvizem. Igaz, nincs benne fagyálló, mert egész télen hiánycikk volt a városban. * — idefigyelj, Rozália! |— fordultam hozzá jóhiszeműen, meggyőző, sőt konstruktív és közmegegyezésre hajló jóindulattal. — Milyen pártot akarsz alapítani te, aki még úttörő se voltál? Te, aki lekapcsolod a rádiót, ha a külpolitikai kommentárt sugározzák ? Te, aki se párttag nem voltál soha, sőt még szakszervezeti tag se vagy ?! ' . •—Ácsi!—komorodott el a nejem a seprő nyelét szorongatva. — Ácsi! Látom, te nem veszel’engem felnőtt állampolgár számba, Zsigmond. Vedd tudomásul, hogy jogom van bármilyen egyesületbe, pártba, vagy alternativ szervezetbe tagként belépni, vagy ilyet alapítani. Ezt még a Párt is javasolja. Értjük egymást, Zsigmond? Továbbá ehhez semmi köze a külpolitikai kommentárnak, mert én belpolitikai pártot akárok alapítani. Éreztem, hogy valami történt vele. Az én Koalíció Rozálián, akit eddig csak az ételreceptek, a konyhapénz, meg a lyukas zoknik érdekeltek, egyszeriben közéleti szereplésre vágyik. Itt valami nincs rendben. Csak nem olvasóit el valami új törvénytervezetet? . Vagy tán lakbérmelési javaslat juthatott a kezébe, netán látta az új ötezer forintos kópiáját valahol, és kiszámolta„ mennyit keß visszaadnia belőle fizetéskor? Vagy . könnyelműen megtartotta a múlt héti bevásárláskor kapott blokkot, és összehasonlította az ehetivel? No, mindegy, majd óvatosan, konstruktivon kiszedem belőle.-— Lényegében igazad van, anyukám —V mondtam engedékenyen —-.csak azt nem értem, miért pont te akarsz pártol alapítani. —Akkor nézz meg jól! Tedd fel a szemüvegedet, és nézz meg élőből, hátulról. Milyen vagyok? < Te jóságos isten, mit akarhat tőlem ez a nő húsz évi házasság után? Csak nem a klimax előtti pánik? Tény, hogy egy kicsit megöregedett, kicsit... szóval nem a legdivatosabb, de hát ez nem csoda, évek óta a bizományiból öltözködünk. Fodrászra sem telik az utóbbi időben. Az én hajamat ő nyája, az övét a szomszédasszony bodoritja. De há megmondhatom én ezt neki? tj&ft- Nos, mit látsz, Zsigmond??» sürgette a választ. — Hát... szóval__no igen . ..én nem is tudom ... — Ne hebegj, Zsigmond! Vagyok olyan jó, mint a Zalatnai Sarolta? WBf Ne tedd ezt velem, Rózái! Azt akarod mondani, hogy te is megátad a regényedet a szerelmeidről? Vagy madam akarsz lenni egy nyilvánosházban ? Netán sztár egy szexfilmben. mint Cicciolina ? Követelem, hogy válaszolj! " ' nugátom'- — Savam okod az izgalomra, apukám, enrtyáe nem vagyok menő. A Követeléseinkéi meg majd a pártprogramban fogalmazzuk meg. A háziasszonyok pártja programjában. Ezek szerint mégiscsak a blokkot tartotta meg... i fi5r Rendben van -fi szóltam megenyhülíeB.ll- Ha megígéred,.hogy nem ász regényt, nem lesz páos lámpa, és még énekelni se fogsz, belenyugszom a pártba. Végtére is eggyel több vagy kevesebb, oly mindegy manapság. Csak azt áruld el, minek kell neked ez az üj párt. Gondolkozz, Zsigmond, gondolkozz! Itt a lányod, anyányi gyerek. A fiadnak serken a szakálla. Nyakunkon a munkanélküliség. Előbb-utóbb meg is fognak házasodni. Tudsz nekik állást meg lakást szerezni? Ez bizony nagy gond — válaszoltam. —Az utóbbi időben a kormány csak a forintot értékeli le. No meg a minap rám is úgy nézett a főnök, hogy alighanem az unokaöccsét akarja a helyemre ültetni a hivatalban. ..-fi — No látod—eresztette le a seprő nyelét az én okos oldalbordám. -IjÉ Ezzel a pártdologgal egycsapásra megoldódik minden. Éri leszek az elnök, te meg a sofőröm. Az állami támogatás csak elég lesz a fizetésünkre. .. A tagdíjakról nem isbeszélve—bátoritoittmt.-— Székház is kell, abba meg gondnok. Rozikának nyugdíjas állása lesz nálunk. Pisti lesz a kampányfőnök meg a szóvivő. "-— Várj csak, Rozálkám! És mi lesz akkor, ha nem győzünk a választásokon? Akkor bizony ellenzékbe kell vonulnunk. De hát ennek olyan kicsi az esélye... pB- Minden eshetőségre számítani kell. Tudod mit? Én is alapítok egy pártot. Legföljebb majd csinálunk egy nagykoalíciót. Valamiből meg kell élnünk, ha már a fizetésből nem lehet! T. Ágoston László (...) A Lengyel Vöröskereszt Technikai Bizottságának tagjai által elolvasott emlékiratok közül az a napló közelíti meg leginkább a gyilkosságok valószínű időpontját, melyet Solski őrnagy teteme mellett találtak 1940. IV. 9-ei dátumozással. Szó serint a következőképpen hangzik: „A kozselszki lengyel tisztek csoportja reggel 3.30-kor érkezett Szmolenszkba. Öt előtt pár perccel ébresztőt csináltak, rabszállító autókba ültettek berniünket, ahol cellák voltak, mindegyikben őr. Kis erdőbe értünk, ami üdülőterületnek látszott, ott elvették a karikagyűrűket, órákat, melyek 6.30-at (8.30) mutattak, valamint a bicskákat és derékszíjakat. Mi lesz velünk?” A halálos lövés alighanem pár pillanattal később kioltotta Solski őrnagy Setét. (...) (a Lengyel Vöröskereszt bizalmas jelentéséből) együtt Kozselszkbe. Újból hatalmas kolostorba szállásolták el őket. flg- A táborba mint az utolsó csoportok egyike érkeztünk, ezért bennünket úgynevezett szkitben helyeztek el. Ezek olyan házikók voltak, melyeket 5-6 halálra váró szerzetesnek szántak. Mindegyikbe 50 személyt zsúfoltak össze. Ez az állapot nem tartott sokáig. Áttették egy székesegyházba, ahol kétemeletes priccseken legalább 600 különféle rendfokozatú tiszt aludt. Tőlem nem messze feküdt Fryzinski, egy varsói csokoládégyár tulajdonosa. Mellettem a legfelsőbb bíróság elnöke munkatársaival, bírókkal és ügyészekkel. Vagy harmincon voltak és mindig összetartottak. Megbarátkoztam Sienkiewicz főhadnagygyal, aki remekül faragott, és emlékül csinált nekem egy tolltartót. Mindenki igyekezett valamit csinálni. Én sokat olvastam. Sok könyvet sikerült megőrizni. Vitatkoztunk, énekeltünk. Valahogy agyon kellett ütni az időt. Semmi dolgunk nem volt. Vártuk, hogy valami változzék életünkben. A bezártságon kívül csak az ennivaló okozott gondot. Továbbra is ínséges adagot kaptunk. Szörnyen lefogytam. Karikagyűrűm, amit otthon nem tudtam lehúzni az ujjamról, most leesett rólá. Kénytelen voltam cérnával körültekerni, hogy el ne veszítsem. A kozselszki fogolytáborban monoton egyhangúsággal telt az élet. Egyetlen esemény volt az ismételt összeírás, meg az engedély a hozzátartozóknak szóló levélírásra. Ez az összeírás sokkal pontosabb volt. Az NKVD tagjai arról is érdeklődtek, mi volt a civil foglalkozása, kik az illető szülei, de főleg milyen a vagyoni állapotuk. A* tisztek borítékot és bélyeget kaptak, írhattak levelet, az alábbi válaszcímmel: Kozselszk, Gorkij üdülő. 1— írtam egy levelet feleségemnek. Néhány hét múlva választ kaptam. Aztán még néhányszor írtam, de ezek a levelek — amint megtudtam a háború után — már nem értek célba. Csak azt az egyetlent kapták meg, ami tudomásukra hozta, hogy élek. Utána ötéves szünet következett. A karácsonyt hagyományosan megtartottuk. Csak karácsonyfánk nem volt. Késő éjszakáig karácsonyi énekeket énekeltünk. Csak az okozott zavart, hogy a tábori lelkészeket elvitték ismeretlen helyre. Már januárban elvittek tőlünk 16 tisztet. Más templomokból és házakból ugyancsak néhányat. Mindannyiukat a térre csoportosították. Számuk meghaladta a kétszázat. A kapun kívülre kísérték őket. Néhány nap múlva a dolog megismétlődött. Mi történik? — kérdeztük önmagunktól. Hova viszik őket? Ezekre a kérdésekre senki sem tudott közülünk válaszolni. Az efféle szállítmányok —- néhány napos időközökben 200-300 fő — egészen április végéig tartottak. A fogolytábor lassacskán kiürült. A mi székesegyházunk 600 lakójából tízegynéhány maradt, akárcsak a többi épületben. A csoport mintegy 60 különböző rendfokozatú tisztre apadt. Volt köztünk tábornok is. Mozgási körletünket egy épületre korlátozták., így telt el egy hónap. 1940 júniusának első napjaiban elrendelték, hogy szedjük össze a holminkat és sorakozzunk a kapu előtt. Nehezen tettem meg a 10 kilométert a vasúti állomásig. Mindannyian kimerültünk. Rácsos ablakú és ajtajú vagonokba szálltunk TA vonat elindult. Mikor megállt, megláttam az állomás nevét — Gnyezdovó. Pontosan az én vagonablakommal szemben volt. Egész nap ott álltunk. Vártunk. Most már tudom — a halálra vártunk. Egyik társunk a vagon falán feliratot talált. Valaki lengyelül irta: „Itt várakozunk. 15 kilométert kell menni az erdőbe." Bennünket ez a sors elkerült. Mert a vonat hirtelen elindult. Tovább vittek bennünket. Lekéstük a saját halálunkat. Gyakran töprengtem azon, hogyan menekültünk meg. Ügy gondolom, hogy az utolsó kozselszki transzport késve érkezett a vesztőhelyre. Feltehetőleg a kivégzőszakaszdk már távoztak, azok pedig, akik bennünket őriztek, erre nem voltak hajlandók. Ezért vittek bennünket a következő fogolytáborba, Pavliscsev Borba. Ott találkoztunk néhány kozselszki társunkkal. Azt kérdezték, mi van a többiekkel? Mi ugyanazt kérdeztük tőlük. Semmit sem tudtak, akárcsak mi. Az történt, hogy útközben megbetegedtek. Kirakták őket valamilyen állomáson. Ott időztek kórházban vagy segélyhelyen, azután áthozták őket ebbe a táborba. Volt ott több mint száz lengyel tiszt. Itt többet adtak enni. Az ott-tartózkodás csak egy hónapig tartott. Autókkal szállítottak át Grjazoveba. A kozselszki és pavliscsev bori táborból érkezett tisztek már egy kis csoportját találták ott társaiknak. Ez a tábor is monostorban volt kialakítva, amihez néhány templom és ház tartozott. A táborban körülbelül kétszáz lengyel tiszt volt. A koszt jelentősen javult. Kenyéren és a köleskásából készült olajos levesen kívül a foglyok egy darabka sült halat is kaptak. Brzoza hadnagy ebben a táborban volt 1940 júliusától 1941 augusztusáig. Itt még fürdő is volt, ahol hetente lehetett fürödni. A tisztek időnként tiszta fehérneműt kaptak. Szalmazsákon aludtak. Ahogy tájékozódtak, finn hadifoglyok helyét foglalták el. Télen pufajkát kaptak, mert a fagy itt a mínusz 47 fokot is elérte. Megfigyelték a híres fehér éjszakákat. Hangszórók is működtek, értesültek a világ híreiről. Sokat vitatkoztak, sakkoztak, kártyáztak, énekeltek. Élték a szokásos hadifogolyéletet. — A tábor arculata 1941. június 22. után megváltozott. Feltámadt reményünk a szabadulásra és a németek elleni közös harcra. Tehát vártuk, mi fog történni. Valami három hét múltán hosszú sorokban lengyel foglyok érkeztek. Néhány százan voltak. Ok kerültek a mi helyünkre Kozselszkben. Továbbra is nyugtalanított bennünket, hogy mi történt társainkkal, akik számát 5 ezerre becsültük. Augusztusban a grjazovei táborba érkezett Anders tábornok. Sántított. Mankóval járt. A téren felsorakoztunk. Tán félezer tiszt volt együtt. Ellépett a sorfal előtt, mindenkit megnézett, majd azt mondta: „Üdvözlöm önöket mint szabad embereket. Sztálin és Sikorski megállapodást kötött. Együtt harcolunk a németek ellen. Ismét szabadok, és a lengyel hadsereg katonái." Közvetlenül Anders távozása után elkezdődött a különböző egységek személyi állományának szervezési munkája. Brzoza hadnagy a tocki gyalogezred egyik szakaszának parancsnoka lett. Vonattal tízegynéhány napig tartott oda az út. A tábor kietlen pusztaságon feküdt. Szovjet egység helyét foglalták el a kaszárnyában. A katonák elgyötörtek és fáradtak voltak. Már vártak tisztjeikre. Nyomban elkezdték a kiképzést. Szerintem ez hiba volt. Hagyni kellett volna őket pihenni. Ok is fogolytáborokból érkeztek. • A körülmények nehezek voltak, az ellátás nem a legjobb. Főként kása és angol konzervek. Legrosszabb volt 1941—42 telén. A többség sátorban tartózkodott, a hó pedig derékig ért. A tisztek a katonákkal együtt laktak. Nem volt hol mosakodni. A tábor eltetvesedett. Építettek ugyan téglakályhát, de tüzelő nem volt. Fagyoskodtak. Valahogy kihúzták ezt a szörnyű telet. Ezek a viszontagságok megboszszulták magukat, mikor az ezredet Turkesztánba vezényelték. Ott a homokba eltemették minden harmadik emberüket. Brzoza hadnagy, akit áthelyeztek a hadsereg vezérkarába, szintén sárgaságba esett. A szervezete védekezett. Túlélte. Azután a sereg Iránba vonult, hogy Palesztinán és Egyiptomon át, mint a Lengyel Hadsereg II. hadteste, elérkezzen Olaszországba, részt vegyen a Monte Cassinoért vívott ütközetben és felszabadítsa Anconát. Hazájába csak 1947-ben tér vissza Stanislaw Brzoza. ' |§p Mikor Palesztinában először hallottam a katinyi tömeggyilkosságról, kezdtem összerakni a fogolytáborban átélt eseményeket. Az volt a leginkább megdöbbentő, hogy sikerült ezt nekem és néhány tíz társamnak túlélni a mintegy 5 ezer közül. Az igazságot bizonyára soha meg nem tudom, alighanem más se tudja, hiszen a tömegmészárlás szinte a szemem előtt játszódott le, és én erről semmit sem tudtam, sőt álmomban sem gondoltam volna rá. Olyan szörnyűség volt, ami eszébe sem jut az embernek. Hány remek ember veszett el a katinyi erdőben azok közül, akikkela kozselszki táborban találkoztam! Elgondolni is rémisztő, hogy a kivégzőhelytől pár kilométer választott el. Szerencsére lekéstem a saját temetésem, és máig élek, mint a tragédia kevés tanúinak egyike. Ryszard Lis (A Temi című lengyel hetilapból fordította: dr. Tomcsányi Ernőné) (...) A Szovjetunióban 14,5-15 ezer Internált lengyel tiszt volt Mint említettem, körülbelül ötszázat kiszelektáltak közülük. Ezek megmenekültek. A többiek közül senki nem élte túl, senki nem adott életjelt magárak Amennyiben az internált lengyel tisztek 1941 nyarán német kézre kerültek és lelövésük általuk történt —mint a szovjet Különbizottság közleménye állította 1944-ben —lehetséges-e, hogy közülük egy sem próbált megszökni harctéri körülmények között? Elrejtőzni akár az erdőben? Ne feledjük, ezek az emberek rendelkeztek a terepen való tájékozódás képességével (...) (Dr. Czeslaw Madajczyk professzor, a Lengyel Tudományos Akadémia hadtörténeti intézetének vezetője)