Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-01 / 128. szám

1989. júniusi. • PETŐFI NEPE • 5 Az árváltozásokat nem mindig követi aminőség Bű tor-. I kereskedelmi klogáéök keresettek, mert szükségesek, mint például a gyermeketető és -ágy. Beváltak a kitelepüléseink is. A közelmúltban jártunk Ke­rekegyházán, Izsákon, az üdülési szezonban Cserkeszőlőre , me­gyünk. Az a tapasztalatunk, igénylik is a „kopogtatást”. Ilyenkor persze az OTP-ügyinté­­zéstől kezdve a házhoz szállítá­son át a lakberendezési tanács­adásig mindennel szolgálunk. — Ez utóbbit mennyire veszik igénybe? — Ha arra gondolok, hogy díj­talan, akkor állítom, nincs ki­használva. Általában konkrét igénnyel jönnek az emberek. Pe­dig egy-egy lakástextil, világítási tárgy megfelelő kiválasztása so­kat jelent az otthonosságban. Az elemes bútorok háznál szerelését is díjtalanul elvállaljuk, ha a há­zigazda nem boldogul. r’1 Az árváltozással lépést tart-e a minőség? — Érthető, hogy az árak miatt egyre igényesebbek a vevők. A minőségi hiba korrigálására több megoldás lehetséges. Ha ki­sebb dologról van szó, akkor az áruház szakembere helyrehozza. A jótállási jegyen levő szervizhá­lózat szintén a vevők érdekeit szolgálja. El kell mondanom egyébként,, hogy a szállítóink dég rugalmasan intézik a rekla­mációkat. Ettől eltekintve azt sem hagyhatom, említés nélkül, hogy az utóbbi évek árváltozása­it nem mindig követi a minőség. Ez leginkább a szekrénysorokra vonatkozik. Szám szerint is több a reklamáció, mint régebben volt, de azért cakpakk visszaszál­lítás a vevőtől nemigen fordul elő. Évenként egyszer pedig a raktárban úgynevezett börzevá­sárt rendezünk, amikor a sérült árukra jelentős engedményt adunk. Pulai Sára PETŐFI NÉPE AJÁNLATA E heti összeállításunkban szinte csak zenéről lesz szó. Az utóbbi időben szá­mos könyv jelent meg, melyeket elsősor­ban fiatalok forgatnak szívesen. Színe­sedett a szakmai lapok kínálata is, nem egy zenével foglalkozó újság kapható már. A lemezbarátok ugyancsak válo­gathatnak az újdonságok közül, nekik most népzenei korongokat ajánlunk. Kecskeméten már ismerős zongoramű­vész koncertjére is hívjuk olvasóinkat Ezúttal Borzák Tibor ajánlja a zenei csemegéket KÖNYV A nagy átváltozó A Laude Kiadó gondozásában jelent meg Juhani Nagy János könyve, mely­nek nagyon egyszerű címe van: Michael Jackson. A címlapon — a Pepsi-Cola ajándékaként — természetesen a vi­lágsztár színes fotója szerepel. Ennél egyszerűbben nem is hozható tudtunk­ra: a vaskos könyvben Jackson viselt dolgaival ismerkedhetünk meg. És va­lóban, a szerző nyomon követi az éne­kes-zenész pályafutását a kezdetektől napjainkig. Lényegében azokról lehet olvasni, melyekről már eddig is tud­tunk ilyen-olyan újságcikkek jóvoltá­ból. Juhani könyvében mindenről szó van, alapos, elmélyült leírással. Persze, egy ilyen kiadványtól ez várható. És meg is kapjuk. Tizenhat fejezeten át tölthetjük időnket a „nagy átváltozó­­val”, Michael Jacksonnal. A könyv vé­gén fotók találhatók, köztük az a kép­sorozat, melyben Michaél arcának át­változását követhetjük nyomon. (Ké­pünkön — és a címoldalon a „végered­mény” látható.) MAGAZIN Polip-„proletárok” A címoldalról Szikora Róbert néz az olvasóra fölényes mosollyal. Hát per­sze, a vele közölt interjúból megtudha­tó, óriási az önbizalma. Új fazonban, proletárként szerepel és máris sikert remél Nyugaton. Majd eldől! A maga­zin sokkal szimpatikusabb szereplői az Első Emelet tagjai, akikkel ezúttal egy koncert előkészületei során találkozha­tunk. Mi van Karácsony Jánossal, az LGT egykori gitárosával? Mennyibe kerül ma Magyarországon egy nagyle­mez előállítása? Igazak-e a Polip által hallott pletykák? Mit csinált a Lord Ausztriában? —'ezekre a kérdésekre is választ kapnak a magazint fellapozok. Cikkek a 100 Folk Celsiusról, Stevie Wonderról, új zenekarokról, a MI­­DEM-ről. A zenészfeleségek közül Benkő Lászlónéval és Frenreisz Károly­­néval ismerkedhetünk meg a lap exklu­zív sorozatában. Posztereken: Keresz­tes Ildikó, Kukovecz Gábor, a The Cure, a 100 Folk Celsius és Carlos Santana. TÁRLAT „ Feljön a nap.. ” Nemes vállalkozásba kezdett a Hun­garoton, amikor Magyar Népzenei An­tológia összefoglaló címmel útjára bo­csátotta. sorozatát. Eddig három, több lemezes összeállítást adtak ki. A negye­dik „dobozban” öt lemez található, melyeken az Alföld népzenéje kapott helyet. Paksa Katalin és Németh István az MTA Zenetudományi Intézetének gyűjteményéből szerkesztette a tíz le­­mezoldalanyagot. A katalógusban az Alföldről, a dalokról, a tájegységek ze­néjéről, az alföldi népzene jelentőségé­ről adnak számvetést a szerzők. Bács- Kiskun megye gyakran feltűnik a lemezoldalakon. Bácskai Duna mente, Kalocsai sárköz, Kiskunság — ezek a tájegységek indítják az Alföld népzenei bemutatását. Számos megyebeli tele­pülés adatközlője ismerhető meg, a ka­talógusban részletes személyi adatok­kal is. így válik teljessé, örökérvényűvé ez az antológia. Remélhetőleg sokak polcára felkerül, a művelődés fellegvá­raiból pedig nem hiányozhat. Egy másik népzenei lemezen a Téka együttes szerepel. E fiatal muzsikusok­ból álló zenekar első albumával jelent­kezik, melyen elsősorban feldolgozá­sokkal örvendeztetik meg az autenti­kus népzene kedvelőit, a különlegessé­gekre vágyókat. Érdekes a Tavaszi szél vizet áraszt, a Költözik a vándormadár újszerű átdolgozása. JóJiallgatni a te­kerőmuzsikát is. Csak örülhetünk, hogy Tékáék hosszú évek szorgos mun­kája utáh/révén végre nagylemezhez ju­tottak, melynek találó a címe: „Feljön a nap...” KONCERT Emlékeznek még olvasóink Michele Crosta olasz zongoraművészre? Kecs­keméten is nagy sikerrel koncertezett. A fiatal művészről tudjuk, hogy már hatéves korában zongorázott. 1983-tól a magyar származású Küszler-Deckers Ilona tanítványa, aki, többek között Fischer Annie tanára is volt. Crosta két évvel ezelőtt fejezte be a konzervatóriu­mot. Kétszer nyerte meg a Fiatal Zon­goristák Nemzetközi Versenyét. Ta­valy a Gyermekek a gyermekek egész­ségéért alapítvány javára ajánlotta fel magyarországi koncertjeinek teljes be­vételét. A kiváló előadó idei fellépéseire visszavárja közönségét, fiatal rajongó­it Bécs, Bern és Budapest után június 8-án, azaz mához egy hétre este hét órakor a kecskeméti Erdei Ferenc Mű­velődési Központban lép fel Michele Crosta. A Kecskeméti Szimfonikus Ze­nekar kíséretével Haydn és Liszt műveit szólaltatja meg. (Képünkön: a szimpati­kus olasz zongorista.) 9 A legkeresettebb termékek még mindig az elemes bútorok. (Walter Péter felvétele.) Alapítsunk pártot! — mondta a nejem a minap lihegve, miután fölcaplatott a lépcsőn negyedik emeleti la­kásunkba, s ledobta a konyhaasztalra a be­vásárlószatyrokat. — Mit? — meredtem rá értetlenül. : ki —■ Jól hallottad, Zsigmond, pártot. És megkérlek, ne nézz rám úgy, mint borjú az új kapura, mert rögtön szervezek egy tünte­tést is! Hát ettőlaztán végképpfölforrt az agyvi­zem. Igaz, nincs benne fagyálló, mert egész télen hiánycikk volt a városban. * — idefigyelj, Rozália! |— fordultam hoz­­zá jóhiszeműen, meggyőző, sőt konstruktív és közmegegyezésre hajló jóindulattal. — Milyen pártot akarsz alapítani te, aki még úttörő se voltál? Te, aki lekapcsolod a rádi­ót, ha a külpolitikai kommentárt sugároz­zák ? Te, aki se párttag nem voltál soha, sőt még szakszervezeti tag se vagy ?! ' . •—Ácsi!—komorodott el a nejem a seprő nyelét szorongatva. — Ácsi! Látom, te nem veszel’engem felnőtt állampolgár számba, Zsigmond. Vedd tudomásul, hogy jogom van bármilyen egyesületbe, pártba, vagy al­ternativ szervezetbe tagként belépni, vagy ilyet alapítani. Ezt még a Párt is javasolja. Értjük egymást, Zsigmond? Továbbá ehhez semmi köze a külpolitikai kommentárnak, mert én belpolitikai pártot akárok alapítani. Éreztem, hogy valami történt vele. Az én Koalíció Rozálián, akit eddig csak az ételreceptek, a konyhapénz, meg a lyukas zoknik érde­keltek, egyszeriben közéleti szereplésre vá­gyik. Itt valami nincs rendben. Csak nem olvasóit el valami új törvénytervezetet? . Vagy tán lakbérmelési javaslat juthatott a kezébe, netán látta az új ötezer forintos kópiáját valahol, és kiszámolta„ mennyit keß visszaadnia belőle fizetéskor? Vagy . könnyelműen megtartotta a múlt héti bevá­sárláskor kapott blokkot, és összehasonlí­totta az ehetivel? No, mindegy, majd óvato­san, konstruktivon kiszedem belőle.-— Lényegében igazad van, anyukám —V mondtam engedékenyen —-.csak azt nem értem, miért pont te akarsz pártol alapítani. —Akkor nézz meg jól! Tedd fel a szemü­vegedet, és nézz meg élőből, hátulról. Mi­lyen vagyok? < Te jóságos isten, mit akarhat tőlem ez a nő húsz évi házasság után? Csak nem a klimax előtti pánik? Tény, hogy egy kicsit megöregedett, kicsit... szóval nem a legdi­vatosabb, de hát ez nem csoda, évek óta a bizományiból öltözködünk. Fodrászra sem telik az utóbbi időben. Az én hajamat ő nyája, az övét a szomszédasszony bodoritja. De há megmondhatom én ezt neki? tj&ft- Nos, mit látsz, Zsigmond??» sürgette a választ. — Hát... szóval__no igen . ..én nem is tudom ... — Ne hebegj, Zsigmond! Vagyok olyan jó, mint a Zalatnai Sarolta? WBf Ne tedd ezt velem, Rózái! Azt akarod mondani, hogy te is megátad a regényedet a szerelmeidről? Vagy madam akarsz lenni egy nyilvánosházban ? Netán sztár egy szex­filmben. mint Cicciolina ? Követelem, hogy válaszolj! " ' nugátom'- — Savam okod az izgalomra, apukám, enrtyáe nem vagyok menő. A Követelésein­kéi meg majd a pártprogramban fogalmaz­zuk meg. A háziasszonyok pártja program­jában. Ezek szerint mégiscsak a blokkot tartotta meg... i fi5r Rendben van -fi szóltam megenyhül­­íeB.ll- Ha megígéred,.hogy nem ász re­gényt, nem lesz páos lámpa, és még énekelni se fogsz, belenyugszom a pártba. Végtére is eggyel több vagy kevesebb, oly mindegy ma­napság. Csak azt áruld el, minek kell neked ez az üj párt. Gondolkozz, Zsigmond, gondolkozz! Itt a lányod, anyányi gyerek. A fiadnak serken a szakálla. Nyakunkon a munkanél­küliség. Előbb-utóbb meg is fognak háza­sodni. Tudsz nekik állást meg lakást szerez­ni? Ez bizony nagy gond — válaszoltam. —Az utóbbi időben a kormány csak a forin­tot értékeli le. No meg a minap rám is úgy nézett a főnök, hogy alighanem az unoka­­öccsét akarja a helyemre ültetni a hivatal­ban. ..-fi — No látod—eresztette le a seprő nyelét az én okos oldalbordám. -IjÉ Ezzel a párt­dologgal egycsapásra megoldódik minden. Éri leszek az elnök, te meg a sofőröm. Az állami támogatás csak elég lesz a fizeté­sünkre. .. A tagdíjakról nem isbeszélve—báto­­ritoittmt.-— Székház is kell, abba meg gondnok. Rozikának nyugdíjas állása lesz nálunk. Pisti lesz a kampányfőnök meg a szóvivő. "-— Várj csak, Rozálkám! És mi lesz ak­kor, ha nem győzünk a választásokon? Akkor bizony ellenzékbe kell vonul­nunk. De hát ennek olyan kicsi az esélye... pB- Minden eshetőségre számítani kell. Tudod mit? Én is alapítok egy pártot. Leg­följebb majd csinálunk egy nagykoalíciót. Valamiből meg kell élnünk, ha már a fize­tésből nem lehet! T. Ágoston László (...) A Lengyel Vöröskereszt Technikai Bizottságának tagjai által elol­vasott emlékiratok közül az a napló közelíti meg leginkább a gyilkosságok valószínű időpontját, melyet Solski őrnagy teteme mellett találtak 1940. IV. 9-ei dátumozással. Szó serint a következőképpen hangzik: „A kozselszki lengyel tisztek csoportja reggel 3.30-kor érkezett Szmo­­lenszkba. Öt előtt pár perccel ébresztőt csináltak, rabszállító autókba ültettek berniünket, ahol cellák voltak, mindegyikben őr. Kis erdőbe értünk, ami üdülőterületnek látszott, ott elvették a karikagyűrűket, órákat, melyek 6.30-at (8.30) mutattak, valamint a bicskákat és derékszíjakat. Mi lesz velünk?” A halálos lövés alighanem pár pillanattal később kioltotta Solski őrnagy Setét. (...) (a Lengyel Vöröskereszt bizalmas jelentéséből) együtt Kozselszkbe. Újból hatalmas kolostorba szállásolták el őket. flg- A táborba mint az utolsó csopor­tok egyike érkeztünk, ezért bennünket úgynevezett szkitben helyeztek el. Ezek olyan házikók voltak, melyeket 5-6 ha­lálra váró szerzetesnek szántak. Mind­egyikbe 50 személyt zsúfoltak össze. Ez az állapot nem tartott sokáig. Áttették egy székesegyházba, ahol kétemeletes priccseken legalább 600 különféle rend­fokozatú tiszt aludt. Tőlem nem messze feküdt Fryzinski, egy varsói csokoládé­gyár tulajdonosa. Mellettem a legfel­sőbb bíróság elnöke munkatársaival, bí­rókkal és ügyészekkel. Vagy harmincon voltak és mindig összetartottak. Meg­barátkoztam Sienkiewicz főhadnagy­­gyal, aki remekül faragott, és emlékül csinált nekem egy tolltartót. Mindenki igyekezett valamit csinálni. Én sokat olvastam. Sok könyvet sikerült meg­őrizni. Vitatkoztunk, énekeltünk. Vala­hogy agyon kellett ütni az időt. Semmi dolgunk nem volt. Vártuk, hogy valami változzék életünkben. A bezártságon kívül csak az ennivaló okozott gondot. Továbbra is ínséges adagot kaptunk. Szörnyen lefogytam. Karikagyűrűm, amit otthon nem tudtam lehúzni az uj­­jamról, most leesett rólá. Kénytelen vol­tam cérnával körültekerni, hogy el ne veszítsem. A kozselszki fogolytáborban mono­ton egyhangúsággal telt az élet. Egyet­len esemény volt az ismételt összeírás, meg az engedély a hozzátartozóknak szóló levélírásra. Ez az összeírás sok­kal pontosabb volt. Az NKVD tagjai arról is érdeklődtek, mi volt a civil foglalkozása, kik az illető szülei, de főleg milyen a vagyoni állapotuk. A* tisztek borítékot és bélyeget kaptak, írhattak levelet, az alábbi válaszcím­mel: Kozselszk, Gorkij üdülő. 1— írtam egy levelet feleségemnek. Néhány hét múlva választ kaptam. Az­tán még néhányszor írtam, de ezek a levelek — amint megtudtam a háború után — már nem értek célba. Csak azt az egyetlent kapták meg, ami tudomá­sukra hozta, hogy élek. Utána ötéves szünet következett. A karácsonyt hagyományosan meg­tartottuk. Csak karácsonyfánk nem volt. Késő éjszakáig karácsonyi éneke­ket énekeltünk. Csak az okozott zavart, hogy a tábori lelkészeket elvitték isme­retlen helyre. Már januárban elvittek tőlünk 16 tisztet. Más templomokból és házakból ugyancsak néhányat. Mindannyiukat a térre csoportosították. Számuk megha­ladta a kétszázat. A kapun kívülre kí­sérték őket. Néhány nap múlva a dolog megismétlődött. Mi történik? — kér­deztük önmagunktól. Hova viszik őket? Ezekre a kérdésekre senki sem tudott közülünk válaszolni. Az efféle szállít­mányok —- néhány napos időközökben 200-300 fő — egészen április végéig tartottak. A fogolytábor lassacskán ki­ürült. A mi székesegyházunk 600 lakó­jából tízegynéhány maradt, akárcsak a többi épületben. A csoport mintegy 60 különböző rendfokozatú tisztre apadt. Volt köztünk tábornok is. Mozgási körletünket egy épületre korlátozták., így telt el egy hónap. 1940 júniusának első napjaiban el­rendelték, hogy szedjük össze a holmin­kat és sorakozzunk a kapu előtt. Nehe­zen tettem meg a 10 kilométert a vasúti állomásig. Mindannyian kimerültünk. Rácsos ablakú és ajtajú vagonokba szálltunk TA vonat elindult. Mikor meg­állt, megláttam az állomás nevét — Gnyezdovó. Pontosan az én vagonabla­kommal szemben volt. Egész nap ott álltunk. Vártunk. Most már tudom — a halálra vártunk. Egyik társunk a va­gon falán feliratot talált. Valaki len­gyelül irta: „Itt várakozunk. 15 kilomé­tert kell menni az erdőbe." Bennünket ez a sors elkerült. Mert a vonat hirtelen elindult. Tovább vittek bennünket. Le­­késtük a saját halálunkat. Gyakran töprengtem azon, hogyan menekültünk meg. Ügy gondolom, hogy az utolsó kozselszki transzport késve érkezett a vesztőhelyre. Feltehetőleg a kivégzőszakaszdk már távoztak, azok pedig, akik bennünket őriztek, erre nem voltak hajlandók. Ezért vittek bennün­ket a következő fogolytáborba, Pavlis­­csev Borba. Ott találkoztunk néhány kozselszki társunkkal. Azt kérdezték, mi van a többiekkel? Mi ugyanazt kér­deztük tőlük. Semmit sem tudtak, akárcsak mi. Az történt, hogy útközben megbetegedtek. Kirakták őket valami­lyen állomáson. Ott időztek kórházban vagy segélyhelyen, azután áthozták őket ebbe a táborba. Volt ott több mint száz lengyel tiszt. Itt többet adtak enni. Az ott-tartózkodás csak egy hónapig tartott. Autókkal szállítottak át Grja­­zoveba. A kozselszki és pavliscsev bori tá­borból érkezett tisztek már egy kis cso­portját találták ott társaiknak. Ez a tábor is monostorban volt kialakítva, amihez néhány templom és ház tarto­zott. A táborban körülbelül kétszáz lengyel tiszt volt. A koszt jelentősen javult. Kenyéren és a köleskásából ké­szült olajos levesen kívül a foglyok egy darabka sült halat is kaptak. Brzoza hadnagy ebben a táborban volt 1940 júliusától 1941 augusztusáig. Itt még fürdő is volt, ahol hetente lehetett fü­rödni. A tisztek időnként tiszta fehér­neműt kaptak. Szalmazsákon aludtak. Ahogy tájékozódtak, finn hadifoglyok helyét foglalták el. Télen pufajkát kap­tak, mert a fagy itt a mínusz 47 fokot is elérte. Megfigyelték a híres fehér éjszakákat. Hangszórók is működtek, értesültek a világ híreiről. Sokat vitat­koztak, sakkoztak, kártyáztak, éne­keltek. Élték a szokásos hadifogolyéle­tet. — A tábor arculata 1941. június 22. után megváltozott. Feltámadt remé­nyünk a szabadulásra és a németek elle­ni közös harcra. Tehát vártuk, mi fog történni. Valami három hét múltán hosszú sorokban lengyel foglyok érkez­tek. Néhány százan voltak. Ok kerültek a mi helyünkre Kozselszkben. Továbbra is nyugtalanított bennünket, hogy mi történt társainkkal, akik számát 5 ezer­re becsültük. Augusztusban a grjazovei táborba ér­kezett Anders tábornok. Sántított. Mankóval járt. A téren felsorakoztunk. Tán félezer tiszt volt együtt. Ellépett a sorfal előtt, mindenkit megnézett, majd azt mondta: „Üdvözlöm önöket mint szabad embereket. Sztálin és Sikorski megállapodást kötött. Együtt harco­lunk a németek ellen. Ismét szabadok, és a lengyel hadsereg katonái." Közvetlenül Anders távozása után elkezdődött a különböző egységek sze­mélyi állományának szervezési mun­kája. Brzoza hadnagy a tocki gya­logezred egyik szakaszának parancs­noka lett. Vonattal tízegynéhány na­pig tartott oda az út. A tábor kietlen pusztaságon feküdt. Szovjet egység he­lyét foglalták el a kaszárnyában. A ka­tonák elgyötörtek és fáradtak voltak. Már vártak tisztjeikre. Nyomban el­kezdték a kiképzést. Szerintem ez hiba volt. Hagyni kellett volna őket pihenni. Ok is fogoly­táborokból érkeztek. • A körülmények nehezek voltak, az ellátás nem a legjobb. Főként kása és angol konzervek. Legrosszabb volt 1941—42 telén. A többség sátorban tartózkodott, a hó pedig derékig ért. A tisztek a katonákkal együtt laktak. Nem volt hol mosakodni. A tábor el­­tetvesedett. Építettek ugyan téglakály­hát, de tüzelő nem volt. Fagyoskod­­tak. Valahogy kihúzták ezt a szörnyű telet. Ezek a viszontagságok megbosz­­szulták magukat, mikor az ezredet Turkesztánba vezényelték. Ott a ho­mokba eltemették minden harmadik emberüket. Brzoza hadnagy, akit át­helyeztek a hadsereg vezérkarába, szintén sárgaságba esett. A szervezete védekezett. Túlélte. Azután a sereg Iránba vonult, hogy Palesztinán és Egyiptomon át, mint a Lengyel Had­sereg II. hadteste, elérkezzen Olaszor­szágba, részt vegyen a Monte Cassino­­ért vívott ütközetben és felszabadítsa Anconát. Hazájába csak 1947-ben tér vissza Stanislaw Brzoza. ' |§p Mikor Palesztinában először hal­lottam a katinyi tömeggyilkosságról, kezdtem összerakni a fogolytáborban átélt eseményeket. Az volt a leginkább megdöbbentő, hogy sikerült ezt nekem és néhány tíz társamnak túlélni a mint­egy 5 ezer közül. Az igazságot bizonyá­ra soha meg nem tudom, alighanem más se tudja, hiszen a tömegmészárlás szinte a szemem előtt játszódott le, és én erről semmit sem tudtam, sőt álmomban sem gondoltam volna rá. Olyan szörnyűség volt, ami eszébe sem jut az embernek. Hány remek ember veszett el a katinyi erdőben azok közül, akikkela kozselsz­ki táborban találkoztam! Elgondolni is rémisztő, hogy a kivégzőhelytől pár ki­lométer választott el. Szerencsére le­késtem a saját temetésem, és máig élek, mint a tragédia kevés tanúinak egyike. Ryszard Lis (A Temi című lengyel hetilapból fordí­totta: dr. Tomcsányi Ernőné) (...) A Szovjetunióban 14,5-15 ezer Internált lengyel tiszt volt Mint emlí­tettem, körülbelül ötszázat kiszelektáltak közülük. Ezek megmenekültek. A többiek közül senki nem élte túl, senki nem adott életjelt magárak Amennyi­ben az internált lengyel tisztek 1941 nyarán német kézre kerültek és lelövésük általuk történt —mint a szovjet Különbizottság közleménye állította 1944-ben —lehetséges-e, hogy közülük egy sem próbált megszökni harctéri körülmé­nyek között? Elrejtőzni akár az erdőben? Ne feledjük, ezek az emberek rendelkeztek a terepen való tájékozódás képességével (...) (Dr. Czeslaw Madajczyk professzor, a Lengyel Tudományos Akadémia hadtörténeti intézetének vezetője)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents