Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-27 / 149. szám
% 1989. június 27. • PETŐFI NÉPE • 3 \Taprói napra IN erősebb a sárga a zöld lombok között: a párás,'meleg időben gyorsán érik a kajszi; e héten kezdik meg a szedését a Duna menti kertekben. Elégedettek lesznek-e majd a gyümölcsösök gazdái? Ha bebarangoljuk a tassi. szalkszentmártoni, dunavecsei, apostagi és solti ültetvényeket, úgy tűnhet, igen! Rekordtermés lesz! Az már az ágazat sajátos gondjait jelzi, hogy a, roskadozó barackfák láttán elsősorban az értékesítéssel kapcsolatos gondok jutnak a termelők eszébe. Milyen lesz az idei kajsziszüret? Erre kerestünk választ Duna melléki kőrútunkon... A MAGYARORSZÁG EXKLUZÍV INTERJÚJA, XIII. Mit mond Kádár János? Vita a szomszédokkal — Hová távozzanak Nagy Imréék? DUNATÁJ1 KÖRKÉP „Bízok a Zöldértben Kajsziszüret 1989 Még eladatlan a termés harmada Hadik Ferenc apostagi gazda félhektáros kerjéből évről évre gyarapodó menynyiségű kajszit szállíthat eladásra. Az idén ismét szépen díszük a •tízéves ültetvény. Már hetekkel a szedés' előtt meg kellett kezdeni az értékesítés megszervezését.. .. |j§ Én bízok a Zöldértben kezdte Hadik Ferenc. =— 1987-ben és 88-ban — igaz, akkoriban legtöbbet a mínuszok szüreteltek az országban —J gond nélkül és aránylag elfogadható áron vették át a terményünket. Fontos az is, hogy minden, ami szükséges, a kisgazdaságok rendelkezésére áll: láda "és csomagolóanyag is. Term«j^S^^^?állitást és az átadást egyik gazda sem bízza másra. Régen, amikor még Nagy Illés volt az apostagi átvevő, úgy osztotta be a munkaidejét, hogy a gyümölcsösgazdák korán végezhessenek; a munkahelyükre is odaérhessenek. Az új megbízott hét óra előtt nem hajlandó átvenni az árut. Ez is mutatja: gazdag a termés. Változik a kereskedők pozíciója... — Milyen árat szeretnének? — Botrányos lenne, ha legalább a tavalyi kilónkénti harminc forint körüli árat nem kapnánk meg az exportminőségért. Úgy gondolom: a kereskedelemnek is érdeke, hogy — a haszon elmaradása okán — ne vágják ki a fákat a gazdák. < — Közel esik a kerthez az 51-cs út Az árokparton is eladhatnának néhány ládával... — Nálunk a családtagokból, barátokból verbuválódott alkalmi brigád naponta hat—tíz mázsa gyümölcsöt szed. Reggel ezt visszük a Zöldérthez. Nem érné meg a kilózás. Azok, akik persze másként szervezik a munkát, biztosan ezen a nyáron is próbálkoznak az alkalmi standokkal. Legyen szerencséjük hozzá... Megéri-e a szorgoskodás? A Szalkszentmártoni Petőfi Termelőszövetkezet — mint megtudtam — csak kísérletként telepített barackost a csabonyi laposon. Talán a szomszédos nagyüzem, a Dunavecsei Béke Tsz sikerei sugallták a tervet. Azt a laikus is látja, a szalkszentmártoni ültetvény elválik a szomszédokétól. Soványabb, gyengébb termést ígér,... — Nyakunkon a szüret — mondta Szabóné Sümegi Anna, a kajszisért felelős brigádvezető —, de sajnos még nem tudjuk, hogy kinek és mennyiért tudjuk majd eladni az idei termést. Mindenki óvatos. Árat nem mondanak a partnerek. Biztosan majd minimumokkal kívánnak bennünket megszorítani. Amikor az égész ország baracközönről beszél, s a gazdaságok szerződések nélkül futkároznak az országban vásárlók után, nem is lesz nehéz elérniük. Mi kétszáz tonnát szüretelünk majd. Ennek harmada Kiskunfélegyházára kerül szeszipari feldolgozásra. Másik harmadát egy csepeli léüzem kéri. A többivel még nem tudom, hogy mi lesz... Az viszont biztos: a termés nincs tekintettel a kaotikus piaci állapotokra. Ha melegszik az idő, szinte napokon belül lefolyik a fákról. Annyit tudok: szedőben nem lesz hiány. Szalkszentmártoni • Archív felvételek. hagyomány, hogy ilyenkor a falu apraja-nagyja a területen van. Hogy megéri-e nekik s nekünk a szorgoskodás? Nem tudom ... „Pálinkabank” — Ön volt a leghangosabb, a leghatározottabb a május végi, dunavecsei kartellalakító értekezleten — emlékeztettem Szatmári Ferencet, a Tassi Dózsa Termelőszövetkezet elnökét egy korábbi találkozásunkra. — Sikerült-e az összefogás? — Ha nem lenne más lehetőségünk a termés megmentésére, csak az expressz értékesítés, bizony csak deklarációk lettek volna a kijelentéseink az országos kajsziskonferencián. Magyarországon a tulajdon sajátosságai és az egészségesen maradt paraszti ösztön miatt elképzelhetetlen lenne, hogy beszántsuk a kajszit. — Mi legyen tehát? A napokban megrendezett közös, szövetkezeti határjáráson, a Duna melléki barackosok látogatása során kiderült: az össztermés harmadának még nincs gazdája. Dyenkor szabadon kaszálhat a kereskedelem? — Ha hagynánk magunkat. A nálunk termett 500-600 tonnányi barackból, ami marad, „elraktározzuk”. Nagy gödröket borítunk be fóliával, abba kerül a szeszipari áru. Nem először kísérletezünk ezzel. Aztán-majd lefőzzük fütyülős barackpálinkának, amit szűkebb esztendőkben értékesítünk. — A pálinkabankhoz edényéket kell vásárolni, meg tárolóhely is kell. Nem fog többe kerülni a leves, mint a hús? 1 Még tavaly ősszel lefagytak az Alföldön a szőlőrügyek. A szokottnál kevesebb bor terem az idén. Majd a borosgazdaságoktól bériünk tárolóhelyet. Nem hagyjuk a paraszti munkát fillérekkel megalázni. Nem lehetünk tovább tékozló ország. Ha áldozatokat is,kíván tőlünk az összefogás, vállaljuk. Reméljük, egyszer valahol fönt'is magához tér az érdekvédelmünk. Végre majd úgy szervezik meg az értékesítést, hogy a termelő, a kereskedő és az ország is jól járjon; akkor is, ha gazdag termés van. — Mikorra várják az első kajszis fuvart? — kérdeztem Kovács Endrétől, a Bács-Kiskun Megyei Zöldért Vállalat Dunatáji Kirendeltségének vezetőjétől? ' — Vasárnapra vagy hétfőre? Talán! Sok múlik az időjáráson. Ha megkezdődik a szezon, nem lesz megállás három-négy hétig. Pedig” még a meggyel is csak félig végeztünk. „Rajtunk nem múlik!” — Ügy hírlik: erős termés lesz. Azt gondolom, ilyenkor idegeskedik egy felvásárló. Szedjék a nyaltatokat a termelők... — Itt a Duna-tájon meghatározó főszezon a csonthéjasszüret. Tagadhatatlan' azonban, hogy az idén másként lehetett szervezni a betakarítást, mint például tavaly, amikor az országban sokfelé nagy kárt okoztak az áprilisi fagyok és szinte csak itt/a mi környékünkön termett kajszi. Akkoriban mi ültünk a kisszéken, nekünk kellett hivatkoznunk a hagyományos jó viszonyra, meg a helyi érdekekre, hogy egyáltalában kapjunk a kuriózumnak számító áruból. Egyre-másra licitáltak ránk, a koúzervgyárak és az osztrák piacozók. Kirendeltségünk 1989-ben 1000 tonna kajszi felvásárlására kötött szerződést. Nem is lesz ennyivel probléma, úgy hiszem ... — Biztosan hallott az árkartellről! , : Igen. Megvallom, különösebben nem riadtam meg a nagy összefogástól. Kinek van itt pénze arra, nogy kitartson? Egyébként pedig, ha elfogadjuk a piaci elveket, nem lehet érzékenykedni Ők annyiért kínálják az árut, amennyiért akarják; mi annyiért vesszük, amennyire azt a külföld értékeli. Nem vagyunk monopolhelyzetbeh. Híve vagyok annak, hogy mindenk' rttadjaela terményét, ahol a legtöbbet adják érte. Annyi biztos; vállalatunkat nem azért alapították, hogy a fölöslegesként megmaradó rmést megvegye. Sárgabarackot mi többségében KGST-exportra szállítunk. Hogy a megmaradóval mi lesz? Nem csák a mi gondunk ... — Kik a főbb partnereik? — A helyi Béke Termelőszövetkezetnek 500 tonnára van kajsziszerződése. Megközelítően ugyanannyit vásárolunk meg a kiskertekből Solton, Dunaegyházán, Apostagon, Vecsén és Szalkszentmártonban. Úgy gondolom, az idei árak nem versenyezhetnék az 1988-, ássál. Vagyis ví^atóan 18-22 forint lesz a csomagolt barack kilója; tőkésexport-minőségbeni Természetesen a minőségre most is vigyáznunk kell. Nem kockáztathatjuk piacainkat. Mi készen állunk! Rajtunk nem fog múlni az idei kajsziszüret sikere... Farkas P. József RÁDIÓJEGYZET Szabóékról szeretettel Szinte hihetetlen, hogy egy folytatásos rádiójáték megérjen ennyi időt! Pedig tény, hogy 30 éves a Szabó család. Mármint a rádióbeli Szabóék értek meg ennyi időt. A jubileumra tekintettel a Magyar Rádió elnöksége nívódíjban részesítette az alkotógárdát és a szereplőket. László Endre rendező már csak posztumusz kaphatta meg az elismerést. Az írók, akik felváltva készítik a szöveget — Baráti Géza, Forgács István, Liska Dénes — és a szereplők: Benkő Gyula, Balogh Erzsi, Zenthe Ferenc, Medgyánszky Ági, Petrik József .Szirtes Adám, Örkényi Éva, Sütő Irén, Fónay Márta, Csákányi László, Moór Marianna, Kállai Ferenc szintén megérdemlik, hogy név szerint említsük őket. Sokáig azt hittük, hogy a játék „tartóoszlopa”, Szabó néni — Gobbi Hilda —- elhunytéval össze— Nagy Imrének az 1956. október 23. és 'november 4. közötti időszakban betöltött szerepét már több alkalommal is érintettük. Kérem, vegyük most sorra a legfontosabb eseményeket. Kezdjük talán az Ön és Nagy Imre együttműködésével a november elejét megelőző héten. — Azokban a napokban a kormány tagjai közül tényleges beleszólása az események menetébe Nagy Imrének, Losonczynak és nekem volt. Ez lett a tulajdonképpeni kabinet, a Minisztertanács nem működött, abban a hangadó egyébként sem Nagy Imre, hanem elsősorban Tildy Zoltán, aztán Losonczy és bizonyos mértékig talán még Erdei Ferenc lett. A fő kérdéssé akkor a szovjet csapatok kivonása vált, miközben messzemenő politikai engedményeket tettünk. Mai szemmel a legfontosabb ezek közül a többpártrendszer elfogadása volt. Ezt magam is megszavaztam. Abból indultam ki, hogy tűzszünettel és ezekkel a legmeszszebbmenő politikai engedményekkel sikerül kikerülni szorongatott , helyzetünkből. A szovjet élvtársak megkérdezték a véleményemet a csapatkivonásról és a többpártrendszerről. Én azt mondtam, minden újonnan bevetett szovjet egységgel erősebbek leszünk katonailag és gyengébbek politikailag. Együtt és külön — Eddig a pontig tehát Önök együtt mentek Nagy Imrével és a kormány többi tagjával. — Igen, így volt. Én szentül meg voltam győződve akkor és ma is, hogy az a harc, amit Nagy Imre folytatott Rákosiék ellen, igazságos és pozitív volt. Úgy éreztem, hogy egy vonalban vagyunk, együtt harcolunk, de aztán később elváltak az útjaink. — Mikor változott meg a helyzet? — Akkor, amikor kiderült, hogy nem tudunk vagy talán nem is akarunk ellenállni a folyamatnak, amely már a sebtében összehozott koalíciós kormány létét is veszélyeztette. Október utolsó napjaiban nen úgy nézett ki, hogy sokáig tartani tudja magát a kormány, hiszen már senki'sem hallgatott ránk. — Szemtanúk szerint Ön is tiltakozott, amikor — október 30—31-e körül — kiderült, hogy a szovjet vezetés ahelyett, hogy leállította volna a csapatok kivonását, újabbakat vezényelt magyar területre, s ezt aligha lehetett másként felfogni, mint egy újabb beavatkozás előkészítéseként. ;— Mint mondtam, én a további vérontást el akartam kerülni. Erre azonban mind kevesebb remény kínálkozott az október 30-án meghirdetett tűzszünet ellenére. — Az is felmerült, hogy kezdetben az SZKP vezetése és a szovjet kormány sem egységesen ítélte meg a helyzetet, s csak november elejére, Hruscsov határozott fellépésére foglalt úgy állást, hogy be kell avatkozni, mert nemcsak a magyarországi rendszer került veszélybe, de felrémlett egy háborús konfliktus lehetősége is. .f-v- Nekem akkor erről nem voltak pontos információim. Abban azonban bizonyos vagyok, hogy a szovjet vezetés tájékozottabb volt az eseményekről, mint mi a magyar kormányban. Az is valószínű, hogy Mikojan, Szuszlov, a Budapesten járt szovjet vezetők talán másként értékelték a helyzetet és a teendőket, mint azok, akik a helyszíntől távol ítélhették meg a dolgokat. omlik ez a rádiós konstrukció, a színészek jellemére, karakterére is épített „családmodell”, de úgy látszik, mégis túlélte a veszteséget. Talán azért, mert kisugárzó szelleme — a becsület, tisztesség —' és a .színészek hitelessége, közvetlensége ma is vonzóerőt gyakorol a hallgatóra. Aki titokban még optimista, és a jóra, a bajok megoldására szíyesen ráhangolódik. Kívánjuk, hogy majd az unokáink is együtt öregedjenek ezzel a békében született és otthoni kis csatározásaiban is békére termett rádiós Szabó családdal. Versben bujdosó „Versben bujdosó haramia vagyok" — írta Nagy László még az 1973-ban megjelent hasonló című kötetében. S vallomásszerűen — már prózában — azt is mondta: „A szó megalázása nem új lelemény, de látványosabb-és fájóbb, mint valaha." Hogyan? Már akkor is? — szisszen fel a mai ember, még ha nem is versolvasó. Tárgyalni kell — Mindenesetre ilyen előzmények után döntöttek a második beavatkozás mellett. A szovjet csapatok november 4-ei támadása elől menekült Nagy Imre és szűkebb környezete a jugoszláv nagykövetségre. A menedékjogot — úgy tudjuk — a jugoszláv kormány kínálta fel nekik, miközben Tito elnök Brioni szigetén támogatásáról biztosította Hruscsovot, később szükséges rossznak minősítette az újabb katonai akciót — Nagy Imre lépése rendkívül bonyolult helyzetet teremtett. Először is bejelentette a rádión* keresztül tett nyilatkozatában, hogy a magyar csapatok harcban állnak, s a kormány a helyén van. Ez nem felelt meg a valóságnak, s mondjuk meg őszintén, sok embert félrevezetett. A további lépés, menekülésük a jugoszláv követségre magát a jugoszláv kormányt hozta kényes helyzetbe. Az új kormány megalakulását követő napokban felkeresett engem a Parlamentben a jugoszláv nagykövet. Át. adott egy névsort és közölte, hogy a névsorban szereplők menedékjogot kértek és kaptak. Megkérdeztem, mi az ő javaslatuk. A követ viszont a magyar álláspont iránt érdeklődött. —. S Ön mit válaszolt? — Miután kiderült, (hogy a.névsorban szereplőket ki akarják vinni Jugoszláviába, én azt mondtam, hogy ebbe semmi szín alatt sem egyezhetünk bele. Először is Nagy és Losonczy utolsó fellépése az ellenállásra felszólító nyilatkozát volt, s bár a kormány időközben széthullott, ők nem mondták ki, hogy nem tekintik magukat többé miniszternek és mondjanak valamit az új kormányról is. Jelentsék ki, hogy soha, sehol sem lépnék fel ellene. Amíg ezt ki nem jelentik, nem tárgyalhatunk. Megismétlem, hogy noha a helyzet számunkra kellemetlen, de még kellemetlenebb a jugoszláv kormányra nézve. Ha ugyanis kivinnék őket Belgrádba, úgy nézne ki, mintha a jugoszláv kormány szembehelyezkedne velünk, ami nem igaz, de még így is felmerülhet, hogy talán egy másik kormány részére tartalékolják őket. A jugoszláv követ erre azt mondta, hogy erről szó sincs, ők a munkás—paraszt kormányt támogatják, de kötelezi őket a nemzetközi jog, és mit szól a világ, ha azt nem tartják be. —Tájékoztatta Ön ezekről a dolgokról a kormányt vagy a párt vezetését, s ha igen, mikor? — Én ezekről a dolgokról azon melegében tájékoztattam a párt vezető testületét. (A rendelkezésre álló dokumentumok szerint a tájékoztató az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottságának 1956. november 11-ei ülésén hangzott el. Ott megfogalmazódott a párt válasza az események alatt alakult vagy újjáalakult pártok helyzetére is. Kádár János így vélekedett: Most nem arról van szó, hogy Magyarország népköztársaság legyen-e egy párt vezetésével vagy többpárti rendszerrel, hanem az, hogy népköztársaság legyen. — A szerk.) — Arról nem esett szó, hogy tárgyalni kellene Nagy Imrével és megkísérelni együttműködni vele, illetve támogatóival? , — Dehogynem. Emlékezetem szerint többen is voltak, akik azt ajánlották: tárgyaljunk Nagy Imrével, Szántó Zoltánnal, vegyük be őket a kormányba. . Végül azonban az az álláspont kerekedett felül, hogy inkább legyünk csak pár százan, akik együtt dolgozunk, a párt ne vegye körül magát az egyik oldalon Andics Erzsébetekkel, a másik oldalon pedig mondjuk Losonczyval. Mert ha a párton belül ismét két vonal alakul ki, akkor az újra csődhöz vezet. ■— Mi volt az Ön véleménye? — Az, hogy el kell magunkat határolni tőlük. Tudtuk ugyan, hogy nem úgy léptek fel, hogy inkább az ellenforradalmat választják, mint a népi demokráciát, de mégis feladták pozícióinkat, s ezt meg kellett mondani az embereknek. Voltak elvtársak, akik a párt javát akarták, s a tárgyalást szorgalmazták. — Tehát Ön ellenezte, hogy visszakerüljenek a kormányba, egyáltalán a politikai életbe? Az üzenetre nem válaszolt — Először is, Nagy Imre nem válaszolt a mi üzenetünkre. Én úgy gondoltam, ha elkezdünk futni utánuk, folytatódik a régi nóta. Azt nem mondtam, hogy közülük senki sem kerülhet be a vezetésbe. — Kire gondolt? — Például Szántó Zoltánra. De az is megfordult a fejemben, hogy ha őt bevesszük, akkor majd kérni fogja, hogy Donáthot is hozzuk be, ő meg majd Losonczy visszahívását fogja követelni és így tovább. Én azt mondtam, hogy a cselekedeteiktől kell elhatárolni magunkat. Azokban a napokban beszélgettem munkásdelegációk tagjaival is, akik szintén követelték, hogy vegyük be a kormányba Nagy Imrééket. Nekik is azt válaszoltam: ez elsősorban Nagy Imrén múlik. Ha ő elhatárolja magát tőlünk, hogy mondjuk mi neki azt, hogy támogassa a kormányt? — A dolgok azonban végű is egészen másként alakultak. — Mint említettem, a jugoszláv elvtársak azt kérték tőlünk, hogy Belgrádba vihessék Nagy Imrééket, s mert mi ehhez nem járultunk hozzá, akkor ők . a szovjet kormányhoz fordultak. Én,az egyik beszélgetésen megmondtam Vidics elvtársnak, a jugoszláv küldöttnek, hogy ezt ne tegyék, velünk. Ne támasszák alá, amit a nyugati sajtó híresztelt, hogy a magyar kormány bábkormány. Ha valaki, akkor ők pontosan tudták, hogy nem az. Emlékeztettem őket a november 2-áról 3-ára virradó éjszakára is, arra, hogy miért nem történt meg az, amiről akkor volt szó. — Mi volt az? — Hát az, hogy ők beszélnek Nagy Imrével és felszólítják, tegyen lépéseket, veije vissza a kormányellenes akciókat, védje meg a kommunistákat. — Megtörtént a felkérés? — Azt én nem tudhatom. Kanyó András (Folytatjuk) A múlt hét szerdai Társalgó című műsor ötvenöt percében az Alfoldy Jenő által szerkesztett Szép versek című antológia ez évi kötetéből válogatott Filippényi Éva. Jellegzetessége a kötetnek, hogy a határainkon túl élő költőket is bemutatja, mivel az egyetemes magyar irodalom nem ismerhet ilyesfajta választóvonalat. Többek között Határ Győző, Farkasí Árpád, Lászlóffy Aladár, Tőzsér Árpád és Tolnai Ottó verseit is hallhattuk. Miközben a kötet szerkesztője és Nagy Gáspár költő hívta fel a figyelmünket a nyelvi gazdagságra, az irodalmi hatásokra, a korszerűség, ha úgy tetszik a politikum kimutatható jelenlétére. Abban a reményben tették ezt, hogy a költők sok szép és fájdalmas gondolata, tiszta szándéka nem marad „versben bujdosó.” Nyáridő Már tavaly is megpróbálkozott a rádió valamiféle nyári időszámítással, vagyis műsorainak az évszakhoz igazodó átalakításával. Az idén is folytatja a kísérletet, amelynek lényege, hogy az üdülő, pihenő emberek, vakációzó gyermekek több, a kedvükre való szórakozást leljenek a rádió segítségével. A változások közül kiemelésre érdemesnek tartom a Petőfi rádió délután öttől este kilencig tartó , Nyáridő című összeállítását, amely ifjaknak és felnőtteknek egyaránt sok érdekességet kínál. Például csütörtök esténként Friderikusz Sándor: Jut eszembe és Verebes István: Egy hajóban ... című riportja, illetve beszélgetésem netán a Gordiusz című — kíváncsiságunkat kielégítő T-*- magazin máris érdemes a figyelemre. A Kossuth rádióban a délutáni Szívesen hallgattuk-ban az archív felvételek sokaságát játsszák le a nyár folyamán, hogy régi kedvenceinkkel „találkozhassunk”. A nyár még a munka mellett is lehet oldottabb, derűsebb a. szokottnál. A rádió ezen, ebben próbál segíteni. F. T. P.
