Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-26 / 148. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 26.

Katona József születésének kétszázadik évfordulója elé

1991. november 11-én lesz kétszáz esztendeje annak, hogy megszületett Kecskeméten a magyar drámaírás legnagyobbja, Katona József. Nem felsőfokú jelzőket sorakoztató ünnepi szónoklatokkal, hanem műveinek jobb megismerésére sarkallva, s erre lehetőséget teremtve kívánunk megemlékezni az évfordulóról. Katona életművét bemutató előadássorozatot indítunk, az Irodalomtörténeti Társasággal együtt tudományos ülésszakot rendezünk, több kiadvány megjelentetését tervezzük (Katona-bibliográfia, Bánk bán-szótár, képeskönyv Katona arcképeiről, szobrairól, versesfüzetének hasonmás kiadása, tanulmány az 1945 utáni Bánk bán-előadásokról.) A „nyomtatásbeli szükség” azonban, amelyet már Katona is áthághatatlan akadálynak tartott, nyakát szegheti terveinknek.

„Ha a madár látja, hogy hasztalan esik fütyürézése, élelméről gondolkozik, és — elhallgat” — hangzik felénk a múltból az írói törekvéseiben csalódott. Katona csüggedt mondata. Mi azonban semmiképpen sem kívánunk elhallgatni. Társaságunk százesztendős múltja is kötelez, hogy folytassuk, amit elődeink elkezdtek. Névadónk emlékének ápolásán túl azt is, amit Erdei Ferenc 1937-ben így jellemzett: „Ez a társaság állandó érintkezésben van a modem magyar irodalom és tudomány legjobbjaival, és akik csak megfordulnak körükben, a legnagyobb lelkesedés hangján szólnak a „kecskeméti szigetről”. Akkor a népi irók voltak, ma a határainkon túlról érkezők a társaság leggyakoribb és legnagyobb szeretettel fogadott vendégei. Katona József szellemében, hiszen a Bánk bánban kifejezett magyar sorsélmény szilárd és állandó kapocs mindazok között, akik felelősséget éreznek a nemzet sorsáért, jövőjéért. Mint Németh László épp társaságunk előadói emelvényéről mondta: „A füstölgő bánki szenvedély: a jobb magyar mindennapi hangulata.”

Bizalommal fordulunk mindazokhoz, akik e felelősségben és e szenvedélyben egyek velünk határainkon innen és túl. Kérjük a rokon törekvésű szervezeteket, intézményeket is, hogy erkölcsi és anyagi támogatásukkal álljanak mellénk, emlékezzenek velünk együtt a Bánk bán költőjére. Postacím: Városi tanács művelődési osztály, 6001 Kecskemét, Pf. 144. Csekkszámlaszám: OTP 597-261.

Katona József Társaság Kecskemét

Minivideo

repülőgépekre

• Josino Komi utaskísérő mutálja be azt a mini videomagnót, amelyet a Japán Légitársaság nemzetközi járatain készülnek rendszeresíteni az üzleti és az első osztályon utazók részére. A hangot fülhallgató közvetíti. (MTI-fotó)

Kiállítás az iskolatörténeti múzeumban

Érdemes ellátogatni a nyomási iskola felújított épületében kialakított kecskeméti iskolatörténeti múzeumba, a nyáron új anyaggal várja az érdeklődőket. Az előtérben egykori fotók tablója fogadja a belépőt, szereplői 1928—29-ben álltak a fényképezőgép lencséje elé. Érdekes képekből, kiadványokból állítottak össze egy jelentékeny anyagot az egykori osztálytermekben. A két világháború között szolgált kopott padok, repedezett táblák, számológépek fölött megsárgult papíron a történelem egyes korszakait kiragadó képes tablók függenek. Ugyanebben a teremben kaptak helyet Magyarország tanügyi térképei 1933-ból. Az egyiken a népi iskolákat, a másikon a közép- és szakiskolák helyét tüntették föl. Ma már ismeretlen részletekről mesélnek a felnagyított egykori fotók.

A háborús esztendők iskoláiban például a tantermek nagy részét kórházi és katonai célokra is használták. Mesélnek a kifüggesztett táblák egyebek közt arról is, hogy 1949 novemberében — nem sokkal Kecskemét felszabadítása után —, az Ókollégium épületében kezdték meg a tanítást. Külön falon helyezték el a dualizmus, az önkényuralom, a szabadságharc és a reformkor iskoláival kapcsolatos információkat is.

Az épület különtermében a közelmúltban a pedagógusnap alkalmából Kecskeméti tanítók (1877 -—1929-ig) címmel nyílt meg a legújabb időszakos tárlat. Az anyag a századforduló kecskeméti tanítóinak személyéről, munkásságáról kíván képet adni a látogatónak. A legrégebbi összeállítás az 1877- es esztendőhöz kötődik, ekkor alakult meg ugyanis a Községi Tanító Testület, mely több kiváló egyéniséggel büszkélkedett: „írókkal, tankönyvírókkal, a kulturális élet

0 Osztályfotó 1928-ból.

• Pócsy Blanka tanítónő portréja.

• Egykori történelmi segédeszközök.

(Straszer András felvételei)

nélkülözhetetlen társadalmi munkásaival, a mindenekelőtt hivatásukhoz értő és szorgalmasan munkálkodó tanítókkal”. A felnagyított fotók alatt kisebb eligazító táblácskákon a korabeli tantárgyakról, tankönyvekről olvashatunk száraz információként is érdekes adatokat.

Az egykori kecskeméti tanítókat bemutató sorozat első része 1989. október 31-éig látható.

K. J.

SAJTOPOSTA 1^53

TELEKSZOMSZÉDOK FIGYELMÉBE!

Kertművelési

szabályok

A szomszéd minden tavasszal felássa kertjét a telekhatáron álló házamig, a területet beveti, műveli, például oly módon: a növényeket rendszeresen locsolja. Emiatt, sajnos, vizesedik a falam. Már figyelmeztettem károkozására, kérve, hogy a közös mezsgyétől legalább 70-80 centiméterig hagyja parlagon a birtokát, ám hiába, rám egyáltalán nincs tekintettel.

Nézeteltérés van közöttünk amiatt is, mert a lakóházam falától alig 1 méternyi távolságban ültetett fákat. Azok pedig magasra nőnek, így hát veszélyeztethetik az épület tetőzetét.

Tisztában vagyok vele, hogy egy belterületi környezetben elkerülhetetlen a közvetlen telekszomszédság, de kötve hiszem azt: bárkinek az érdekét is szolgálná a kertművelés, illetve az ottani növénytelepítés, -ápolás szabályainak hiánya.

T. I.

Kiskunhalas

E közérdekű ügyben felkerestük a megyei tanács vb mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályát, melynek csoportvezetője, Gál Gyula az építési hatósággal egyetértésben — a következőket válaszolta:

— Az Országos Építésügyi Szabályzat nem tiltja, hogy a telekhatáron lévő lakóház faláig terjedően alakítsa ki kertjét a szomszéd. Ebből persze korántsem következik: az ilyen terület művelésénél figyelmen kívül hagyható a közelben található épület. A szomszédnak ekkor úgy kell a kertben dolgoznia, hogy másnak ne okozzon kárt. Ez utóbbiért ugyanis felelősséggel tartozik a kártérítés általános előírása szerint.

Ami a növénytelepítést illeti, azzal kapcsolatosan ma is hatályos a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter 40/1977. (XI. 29.) számú rendelete, miszerint: belterületen és a külterület zártkerten belüli részén szőlő, valamint 3 méternél magasabbra nem növő bokor (élősövény) esetén fél méter, a 3 méternél szintén alacsonyabb gyümölcs- és egyéb fa esetén 1 méter, az előzőeknél magasabbra növő fák és bokrok esetén pedig 2 méter a szomszédos ingatlan határától számított legkisebb ültetési (telepítési) távolság.

Nem tudom, mi lesz velem ...

Ötvenkilenc esztendős vagyok. Az elemi iskola befejezése óta folyamatosan dolgbzom. Mindig fizikai munkát végeztem, a legnehezebbet, és bele is rokkantam. Hosszabb ideje járok reumatológiai kezelésre, s néha 1-2 hónapra be kell feküdnöm a kórházba. Gyógyítóimra semmi panaszom nem lehet, azt hiszem, a fáradt szervezetem az oka, hogy egyre gyengébbnek érzem magam. Az orvosok jelentős munkaképesség-csökkenésem állapították meg. Én már szívesen pihenni is vonulnék, csakhogy nem tehetem, mert ellátásra nem jogosít fel a munkában eltelt körülbelül félszáz évem, ugyanis azt nem vállalatnál, hanem alkalmi vállalkozóként töltöttem le.

Bár 10 éve tagja vagyok a helyi Szőlőfürt szakszövetkezetnek, ahová fizetem az évi 2400 forint járulékot, ám utána csak a 65. életévem betöltését követően kaphatnék öregségi járadékot. Nekem azonban máris szükséges lenne a rendszeres ellátás, mert külön jövedelemhez nem bírok hozzájutni. A szintén rokkantnyugdíjas élettársam havi 2900 forintjából élünk ketten, igen szegényesen. A közvetlen hozzátartozóim is sokgyermekes szülők, ők sem segíthetnek. Tavaly még kaptam segélyt a nagyközségi tanácstól, idén azonban már nem támogat ilyen mérvűén. Nem tudom, mi lesz velem, ha a kis pénzünkből a napi betevő falatra sem futja ...

Fekete Sándorné Kecel

Az egyedinek aligha minősíthető panasz kivizsgálására felkértük a megyei tanács vb egyészségügyi osztályát, melynek vezetője, dr. Ligeti Zsuzsanna, az alábbiakat közölte a megállapításáról, intézkedéséről:

—- A kérelmező anyagi körülményeit jól ismerik a helyi államigazgatási szerv munkatársai, akik vele most azért nem tudtak beszélni, mert éppen kórházi ápolásban részesül. Leányával azonban találkoztak, s elmondotta: a ténylegesnél drámaibban lefestett a helyzet, amiről tudni kell, hogy az édesanyja saját tulajdonát képező kertes családi házban lakik. Az otthon bekövetkező pénzhiánynak pedig fő oka, hogy az élettárs italozó életmódot folytat, úgyannyira: a kényszerelvonó-kezelés elrendelése miatt már többször volt a tanács ügyfele.

Amennyiben a nevezett egészségi állapota lehetővé teszi a kórházból eltávozása után, a nagyközségi tanács kezdeményezi a munkaképessége további romlására vonatkozó orvosszakértői vizsgálatot. Ez utóbbi eredményétől függően kerülhet sor a járadék rendszeres folyósításával kapcsolatos döntésre.

Egyébként a néni 1 évvel ezelőtt még alkalmi munkából szerzett jövedelmet, s mikor erre képtelenné vált, az elmúlt esztendő októberében 2000, idén pedig két alkalommal 1000-1000 forint segéllyel pótolta elmaradt jövedelmét a szociálpolitikai hatóság, amelytől indokolt esetben továbbra is kaphat hasonló összegű pénzbeli támogatást.

Hogyan szolgáltat a MÁV?

PRO ÉS KONTRA SŐRÖZŐÜGYBEN

Mit mond a vadkerti tanács?

Olvasóink közléseiből tudjuk, hogy megyeszerte igen kedvező visszhangot váltott ki az a kormányzati' döntés, amelynek értelmében e hónap elejétől kezdődően a 70. életévüket betöltött emberek ingyenesen, a fekete színű arcképes igazolvánnyal rendelkező közalkalmazottak pedig 50 százalékos menetjeggyel utazhatnak a vonatokon. Az elmúlt hetek tapasztalatai azt mutatják: az érdekeltek élnek e lehetőséggel, ugyanis a személyszállító szerelvényeken jóval több utas található, mint korábban. Sőt!

A hosszabban vonatozók már többször kényszerültek zsúfoltságban és a kocsikban állva utazni. E kényelmetlenségeket főleg azok érezték bőrükön, akik első osztályú jegyért fizettek, ám hiába, mert a kárpitozott ülőhelyek mindegyikét elfoglalva találták. A hoppon maradottak azt javasolják a vasútnak, hogy a nagy távolságot megtevő szerelvényeit úgy állítsa össze: az eddigieknél több első osztályú kocsi közlekedjen.

Az utóbbi időben ejyéb gondokról is értesültünk a MAV-szolgáltatással kapcsolatosan. Például arról, hogy a lajosmizsei kivételével egyetlen megyénkben állomásról sem lehet felutazni Budapestre azzal a szándékkal: az ember még a reggel 8 óra előtti valamelyik vonattal tovább indul a Dunántúl győri vagy éppen balatoni térsége felé. Az efféle csatlakozások csak oly módon lennének garantálhatok, ha a Kelebiáról és Szegedről közlekedő egyegy vonat már reggel fél 7 óra körül a fővárosba érkezne. A következő 60 perc pedig elegendő lenne ahhoz, hogy a tömegközlekedési eszközök igénybevételével eljuthasson az utas a Nyugati pályaudvarról a Délibe.

Nemrégen felkerestek bennünket néhányan azok közül is, akik utazásaik során semmiféle jogcímen nem kérhetnek olcsóbb jegyet. Ők — ez érthető — főleg a személyvonatokon közlekednek, és egybehangzóan állítják, hogy e személlyel a megyeszékhelyről képtelenség eljutni Kiskunhalasra yagy Bajára délelőtt 9, esetleg 10 óráig, amikor kezdődik az értekezlet vagy egyéb rendezvény. S ha ez utóbbi a Duna-parti városban délután 4 óráig vagy kicsit tovább tart, utána már lehetetlen személyvonattal visszamenni Kecskemétre -aznap.

Június 12-ei Sajtóposta rovatunkban a soltvadkerti Árpád utcában lakó nyolc család (Varga József és társai) panaszát tettük szóvá: nemegyszer tiltakoztak levélben a Vajda-féle magánpresszó szűkebb környezetükben való létesítése ellen, de hiába, mert nemcsak az építését, de a működését is simán engedélyezték a hatóságok. Döntésük indokainak lényege, hogy a tulajdonos rendelkezik az előírt feltételekkel. Közöltük az „Árpád söröző” nevű vendéglátóegység nyitva tartásának első lakossági tapasztalatait is: „A preszszóbeli hangoskodás és a zene, valamint az oda érkező és onnan távozó gépkocsik motorzaja miatt nem tudunk pihenni sem éjszaka, sem a hétvégeken ...”

E sorainkra levélben reagált a Soltvadkerti Nagyközségi Tanács V. B. szakigazgatási szervének helyettes vezetője, dr. Péli András, aki többi között ezeket írta:

A presszó kialakítására vonatkozó engedélyünket a másodfokú építési hatóság, a Kiskőrösi Városi Tanács felülvizsgálta és jogerősen jóváhagyta, amit a panaszosok tudomásul vettek. A kifogásra, miszerint az általunk meghirdetett közigazgatási bejáráson a rendőrség, a tűzoltóság és a köjál nem vett részt, az a válaszom: e hatóságok másik időpontban ellenőrizték helyszínen az üzletet és a megnyitásával egyetértettek. Ezek után kiadtuk a sörözői magánkereskedő-tevékenységre jogosító határozatot, amellyel szemben benyújtott lakossági fellebezést a megyei tanács vb kereskedelmi osztálya elutasította.

Egyébként az e tárgykörben hatályos rendelet kimondja: ha a kérelemben foglaltak megfelelnek a tárgyi és személyi követelményeknek, az üzlet működését engedélyezni kell. Mi így cselekedtünk, tehát jogellenességet, törvénysértést nem követtünk el.

Végezetül annyit: településünk sűrűn lakott területén, a lakóházak szomszédságában számos hasonló vendéglátóhely található, amelyek az emberek jobb ellátását, vagyis a közérdeket szolgálják, s az ilyen egységek számát a jövőben szaporítani szükséges, nem korlátozni.

A szerkesztő megjegyzése:

Olvasóink hozzánk eljuttatott iratmásolataiból világosan kiderül, hogy ők kezdettől fogva ellenezték a söröző megépítését, féltve a kis utcájuk csendjét, rendjét. Ebbéli aggodalmuk jogossága a presszó megnyitása óta bebizonyosodott: az ottani éjszakai élet sokszor nagyon hangos, a szórakozó vendégek járművei pedig — jobb híján — az utcabeliek háza előtt parkolnak, minek következtében néha szinte lehetetlen arrafelé a' közlekedés.

Nem vitatjuk, hogy a magánkereskedői (vendéglátói) engedély megszerzéséhez döntő fontosságú a meghatározott személyi és tárgyi feltétel léte, meggyőződésünk azonban: e jogszabály lehetővé tette volna az érintett családok véleményének előzetes kikérését, figyelembevételét is. Márpedig egyikre sem került sor Soltvadkerten, az Árpád utcában, melynek lakói okkal tartanak a vendéglátói forgalom miatti kellemetlenségektől, s legfőképpen attól, hogy oda lett a nyugalmuk. Ez utóbbi visszaállítása érdekében vajon miben reménykedhetnek még?

Szerkeszti: Velkei Árpád Levélcím: 6001 Kecskemét, Szabadság tér 1/A Telefon 27-611