Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-26 / 148. szám

1989. június 26. • PETŐFI NÉPE • 3 Ki most az MSZMP első embere? A pártelnökség tagjainak nyilatkozata r Egyedül nem megy! Es együtt? A megélhetés gondjaival még az érzelmeket aligha hordozó statiszti­kai adatok szerint is milliók kényte­lenek szembenézni. A kopó forint értékének romlását az emelkedő árak bizonyítják, s aki csak teheti, különmunkával, másodállással pró­bálja előteremteni a mindennapi ke­nyérre valót. Mint az élet oly sok területén, a kenyérharcban is hátrá­nyos a helyzetük a rokkantaknak: a gazdasági kényszerhelyzetekben, a munkanélküliséggel a „kertek alatt” számukra mind kevesebb lehetőség kínálkozik... Kitörni a korlátokból Főképpen, hogy az elmúlt évtize­dekben, amikor még azt hihettük, jól szalad a szekér, akkor is kevés figyel­met szentelt a társadalom azokra az embertársainkra, akik a versenybe már eleve hátránnyal álltak be. Szin­te hihetetlen, de igaz, hogy még nap­jainkban sincs országra, megyére, de városainkra se pontos nyilvántartás, ami elengedhetetlen feltétele lenne a segítségnyújtásnak, a rokkantaknak az egészségesek társadalmába való beillesztésének. Eléggé felszínes „statisztika” a fel­­tételezés, hogy hazánkban a lakos­ság 10 százaléka rokkant valamilyen mértékben. Azokról, akik fogyaté­kosságuk következtében képtelenek önmagukról gondoskodni az ő sorsuk sincs megnyugtató módon rendezve — most nem kívánok szól­ni. Annál inkább azokról, akik megpróbálhatnak kitömi a járadé­kok, segélyek adta lehetőségek kor­látjai közül és tehetségük, szakképe­sítésük, ügyességük kamatoztatásá­val próbálnak teljes emberi életet él­ni. Vajon kapnak-e támogatást eh­hez a törekvésükhöz? Mielőtt elhamarkodott választ ad­nánk a kérdésre — ki-ki a saját hely­zetéből kiindulva IS a minap meg­esett találkozásról szeretnék beszél­ni. Egy akasztói fiatalember, Farkas Szabó András kereste fiöl a szerkesz­tőséget. Társaival fénymásológépek javítására alapított géemkát. Menne is a bolt, az ország minden területén van reparálásra szoruló masina. Csakhogy! Telefonjuk sincs, amin a megrendelők megkereshetnék őket. Táviratokkal üzleti kapcsolatot fenntartani a XXI. század kapujá­ban, enyhén szólva anakroniz­mus ... Mindamellett még kényel­metlen is, s nem lehet különösebben megróni az ügyfeleket, ha könnyeb­ben elérhető partnert keresnek a munkára. És akkor Farkas Szabóék bezárhatják a boltot. Aligha kel! tag­lalni, hogy ez a megoldás jíem a leg­hasznosabb egyénnek, társadalom­nak. Gond van, csodaszer nincs A rokkantak nemzetközi éve (1980) nagy fogadkozásokkal el­múlt, kevéske eredményt hagyva maga mögött. Legalább egyesületet alapíthattak, amely az érdekképvise­let megteremtésének kereteket ad­hat, de á szervezők határtalan opti­mizmusa nem elegendő a bajok meg­szüntetéséhez. Tessék csak belegon­dolni, hogy milyen figyelmet kaphat­nak a rokkantak abban a korban, amikor egy megyei kórházat fel lehet építeni úgy, hogy tolókocsival lehe­tetlen oda bemenni. És ezért a terve­zésért még Ybl-díjat is adtak ... Persze, rámpákat, a bottal, toló­kocsival közlekedők számára „utat építeni” most is lehet, sőt kell is. Csakhogy a gazdasági helyzet ellehe­tetlenülésére hivatkozva söpretnek le a díszes íróasztalokról a rokkantak kérelmei. Hát hogyne lenne így, ami­kor nemhogy a Parlamentbe, de még a kecskeméti városi tanácsba se ju­tott be képviselőjük, aki a sorstársak erőtlen hangját hallatná j.. Csepp a tengerben az a ISO ezer forintos támogatás, amit harmincán vehettek igénybe olyan lakásátalakí­tásra, ami a tolókocsis közlekedés­hez szükséges. A cseppnél alig több a gépkocsivásárláshoz való támoga­tás. Gesztus, hogy frekvenciaadó­kedvezményt kaphatnak a CB-rádi­­ós rokkantak. Köszönet mindeze­kért, de több, jóval több kellene! Nem csodaszer, mert az nincs, ha­nem keresni az új utakat a hátrányok csökkentéséhez. Társaság - alapítvány Valami most elkezdődött! Újsze­rű, szokatlan, de reményt keltő. Megalakult Kecskeméten, a Bat­thyány u. 25. alatt a Rehabilitációs Menedzser Iroda. Céljuk, hogy meg­szervezzék a rokkantak munkaválla­lását, különféle alkatrészek, játékok stb. készítésére, egyelőre bedolgozói rendszerben. Bizományi áruház jellegű „bolha­­butikot” terveznek nyitni, belevág­nak a könyvterjesztésbe. A lehetőség abban rejlik, hogy ha sikeres az iro­da vállalkozása, akkor az gazdagítja azt az alapítványt, amelyet az agilis szervezők, Sándor István és Rebek László hoztak létre, a rokkantak tá­mogatására. De éppen olyan egymásrautalt a létrehívott iroda munkája a rokkan­tak tenniakaró szándékával, mint a mozgáskorlátozott ember a járógé­pével. Egymás nélkül semmit sem tehetnek, dacára az alapítványt tá­mogató társadalmi összefogásnak. Eddig Kecskemétről negyvenhár­mán jelentkeztek munkára. Ha jól összeszámoljuk, ennél jóval többen kínálnak föl lehetőséget tanulásra, adnak kisebb berendezéseket a hasz­nosítható tevékenységek gyakorlásá­ra. Távol álljon a szándéka is, hogy a rokkantakat hibáztassam, kevés a lelkesedésük. Sok-sok kudarc kese­rűsége a tétlenséget létrehozó állapot oka. Azonkívül az információhiány is gátolja az együttműködés megkez­dését, kiszélesítését. Szívből remé­lem, hogy megtörik a jég, s mind többen keresik meg az egyesületet, a menedzserirodát is, hogy itt vannak, jelentkeznek, vállalnak. Szívemből kívánom, hogy sikerüljön megváló-' sítani a közös terveket. Mert ha ez a vállalkozás sikerre vihető lesz, akkor ékes bizonyságul szolgál annak cáfolására, hogy az erősebb kíméletlen a gyengébbel. Vagy egyszerűen csak ennyi: em­berek vagyunk... Nagy Mária ELEGEDETT TÁRSADALOM -r BOLDOG JCSAEADOK ■1-T ff 4*5í. r*"* 4^%. wr* '*i. }| # \ #? %, '.rj/df $ V É $ Emberiesség, tolerancia, becsületesség Megalakult a Magyar Nők Szövetsége vasárnap az építők szakszer­vezetének kongresszusi termében tartott TV. Országos Nőkonferencia második napján. A szombaton kezdődött tanácskozáson vasárnap is folytatódott az élénk vita, amelyben több mint százan szólaltak feL A Magyar Nők Országos Tanácsa jogutódjának kialakítására vonatko­zó ellentmondó vélemények egyeztetése után a küldöttek többsége a független, demokratikus, az egész magyar nőtársadalom érdekeit képvi­selő politikai, kulturális szervezet megalakítására voksolt. Elfogadták a javaslatokkal ki­egészített programtervezetet. Eb­ben egyértelműen megfogalmaz­ták: a szövetség alkotóan kíván részt venni az országban végbeme­nő politikai, gazdasági reformfo­lyamatban. Fellép a nők politikai, gazdasági, kulturális és szociális jogainak érvényesítéséért, minden­fajta hátrányos társadalmi megkü­lönböztetése ellen. Programjának rendezőelvei: emberiesség, önzet­lenség, együttműködés, egymás iránti tolerancia, családi összetar­tozás, becsületesség. A szövetség célja: a nők teljes társadalmi egyenjogúságának, esélyegyenlőségének, az anyaság erkölcsi és anyagi megbecsülésé­nek elősegítése. A szervezet azon munkálkodik majd, hogy a társa­dalom anyagilag is megfelelően is­merje el a gyermeknevelést. Java­solja olyan népesedési politika ki­dolgozását, amelynek érvényesíté­se megakadályozhatja a kedvezőt­len népesedési folyamatot. Sürgeti hosszú távú szociálpolitikai kon­cepció, a családok biztos megélhe­tését szavatoló anya- és gyermekel­látási rendszer kialakítását, szor­galmazza a társadalombiztosítási rendszer átformálását, a nyugdíj­­rendszer mielőbbi korszerűsítését is. A nyugdíjkorhatár felemelését viszont ellenzi. Olyan foglalkozta­táspolitika kialakítását ajánlja, amely elősegíti, hogy megfelelő munkahelyek létesítésével, átkép­zéssel a minimálisra csökkentsék a munkanélküliséget, számol a nő anyai hivatásából következő sajá­tos munkavállalás igényével. Indít­ványozza a falusi lakosság életkö­rülményeinek javítását is. A programban aláhúzták: szük­séges városi, kerületi, községi nő­mozgalmi közösségek életre hívá­sa. A szövetség nyitott: tagjai közé vár minden társadalmi szervezetet, pártot, egyesületet, amely a nők társadalmi felemelkedéséért, a csa­ládok helyzetének javításáért kí­ván munkálkodni — húzták alá a programban. Megfogalmazták azt is, hogy a szövetség bekapcsolódik a politi­kai, gazdasági, társadalmi érdek­egyeztető fórumok munkájába. Erősíti kapcsolatait a kormánnyal, az országos hatáskörű és érdek­­képviseleti szervekkel. Olyan kor­mányszerv létesítését ajánljá, amely összehangolja a nők érdeke­it és az állami feladatokat. Felveszi a kapcsolatot mindazokkal a kül­földi nőszervezetekkel, amelyek tapasztalatainak hasznosítása elő­segítheti" a szervezet céljainak el­érését. A küldöttek elfogadták az alap­szabályt, amelyben rögzitették a szövetség céljait, feladatait. Hangsúlyozták: a társadalom csak akkor lehet elégedett és bol­dog, ha nőtagjai, a családok bol­dogok. Ezen a fórumon is megem­lítették a nők és családok gondjait, problémáit. Ezzel mintegy alátá­masztva: a nők érdekkepviselete átmenetileg sem szünetelhet. A tennivalók hosszú sorát ajánlot­ták az új szervezet figyelmébe. El­mondták egyebek között: ahhoz, hogy a nők társadalmi pozíciói, lehetőségei javuljanak, változtatni szükséges a társadalmi újraelosztá­son. A szövetség akkor válhat meghatározó erővé, ha a nők küz­delmének élére áll, nemcsak tagjai­nak, hanem az egész nőtársadalom érdekeit képviseli. A leköszönő tanácstagok, el­nökségi tagok azzal a reménnyel adták át a stafétabotot utódaik­nak, hogy erejük, hitük, tenniaka­­rásuk a mozgalom megújulását szolgálja majd. Lakóterületi reform-alapszervezetek Az MSZMP szombaton megválasztott elnökségi tagjaival — Nyers Rezsővel, az MSZMP új elnökével, Grósz Károly főtitkárral, Németh Miklós miniszterelnökkel és Pozsgay Im­re államminiszterrel — készített inteijút vasárnap a Tv Hét című műsorában Sándor István. A következőkben a csaknem egyórás beszélgetés legfontosabb témaköreit, megállapításait ismertetjük. Ki most az MSZMP első embere? — hangzott az első kérdés. Nyers Rezső szerint ez nem alapvető fontosságú; a négy elnökségi tag együttesen irányítja a pártmozgalmat, viszonyukban nem meghatározó az alá- és fölérendeltség. A feladatokat megosztják, s a legfontosabb politikai kérdé­sekben együtt készítik elő a döntéseket. Az elnöki tisztség érdemi politikai funkciót jelent P? folytatta —, tehát az elnök a Központi Bizottság, a Politikai Bizottság ülésein elnököl, és a főtitkárral együtt végez külpolitikai, s részben belpolitikai feladatokat. Grósz Károly ehhez hozzátette, hogy a pártelnöki tisztség létrehozása eredetileg is azt a szándékot tükrözte, hogy az elnök aktívan részt vesz a politikai közéletben. Kádár János azonban —- főként egészségi okokból — nem tudta ezt a közéleti szereplést vállalni. Grósz Károly a saját főtitkári tevékenységi körét érintő kérdésre elmondta, hogy feladat­köre lényegében ugyanaz maradt, de a konkrét feladatai most remélhetőleg változnak, hiszen eddig át kellett vállalnia azokat a teendőket — például a nemzetközi kapcsolatok ápolásában betöltött szerepet —, amelyek a pártelnök tevé­kenységi köréhez tartoztak. Rámutatott, hogy teljesen új feladatai is lesznek a pártelnöknek, mégpedig abban, hogy a pártnak a létrejövő többi párthoz fűződő kapcsolatait is alakítsa, kézben tartsa. Ennek terhei most Nyers Rezsőre hárulnak. Grósz Károly hozzáfűzte: a főtitkár dolga a jövő­ben sokkal inkább a belső apparátusi munka szervezése, a párt belső életének szervezése és összehangolása lesz, amel­lett, hogy közreműködik a döntéshozatalban. Németh Miklós azt tartotta a legfontpsabbnak, hogy az MSZMP a kongresszusra, s a választásokra felkészülve meg­újuló reformpárttá alakuljon, s e megújulásnak rendeljenek alá minden szervezeti és személyi kérdést is. Ilyen értelemben az elnökség magára vállalta az előttünk álló időszak legfon­tosabb feladatainak meghatározását, az operatív munka és részben a stratégiai tevékenység irányitását. Németh Miklós a riporter kérdésére reagálva nem tartotta ellentmondásosnak, hogy miniszterelnökként lett tagja a párt legszűkebb vezető testületének. Leszögezte: a kormány a jövőben is meghatározott önállósággal és felelőséggel végzi a munkáját. A pártállam szétválasztásában már 1988 óta nagy előrelépés történt, s ezt folytatni kell a jövőben is. Azt már Nyers Rezső fűzte hozzá: az összefonódás kiküszöbölé­se szempontjából nagy jelentősége van annak, hogy fokozó­dik az Országgyűlés ellenőrző szerepe. Németh Miklós köz­bevetett megjegyzésében pedig azt hangsúlyozta, hogy a pártelnökség, de a Politikai Intéző Bizottság sem hozhat semmiféle, a kormány mozgásterét, önállóságát korlátozó döntést. -Grósz Károly e témakört folytatva arról beszélt, hogy a pártállam szétválasztása nem azonos a párt és a kormány közötti együttműködés korszerű megfogalmazásával. Mint mondotta, a többpártrendszerű struktúrákban a világon mindenütt a választásokon legjobb eredményeket elérő párt állít kormányzati vezetőt, s a párt és a kormány közötti kapcsolat alkotóan formálódik,„alakul. Miként, .utalx.i^.a.. KB ülésén is megvitatták, hogy^á pártmozgálom a politikai tapasztalatait a kormányzati munka rendelkezésére bocsát­ja, ugyanakkor az MSZMP a kormányzat törekvéseit felvál­lalja és képviseli a társadalomban. S ha a jelenlegi átmeneti állapot megszűnik, akkor a párt által jelölt és támogatott képviselőknek a parlamentben támogatniuk kell a kor­mányt, hiszen a kormány a parlamenttől kér döntéseihez felhatalmazást, és az ellenőrzi tevékenységét. Egységteremtés a cél Az, hogy Pozsgay Imre is helyet foglal az elnökségben, vajon azt jelenti-e, hogy nézetei közeledtek a többiekéhez? — kérdezte a riporter. Pozsgay Imre kifejtette, hogy az elnökség létrehozása nem valamiféle megalkuvást, hanem egy nagyon tartalmas kompromisszumot tükröz. A Köz­ponti Bizottság ülésén nyíltan zajlott a vita arról, hogy áram­latok vannak a pártban, s a platformszabadság a jövendő szervezeti elvek része lesz. Most azonban azt kell keresni, hogy milyen alapon lehet egységet teremteni. Nem úgy, hogy a vitákra alkalmat adó különféle megközelítési módokat kioltják a pártból, hanem úgy, hogy ezeket erőforrásnak tekintik, s a kongresszus előkészítésére, valamint a jövendő választási küzdelemre tartalékolják ezt az erőt — mutatott rá. Mint mondotta, az elnökség tagjai között abban jött létre közös nevező, hogy a nemzeti érdek és a párt szervezeti érdeke egybeesik. S közös az álláspontjuk-abban is, hogy ez a párt értékeket hordoz, és alapvetően reformirányultságú. A reformirányzatok között van bizonyos küzdelem, de ez nem alapvető kérdésekre vonatkozik. „Mindannyian de­mokratikus szocializmust akarunk, és ennek a demokratikus szocializmusnak a jegyében szervezetileg is megvannak az együttműködés feltételei” —jelentette ki. Nyers Rezső szerint sem az alapvető politikai irányvona­lat tekintve volt, illetve van eltérés a négy politikus között, hanem inkább a cselekvés hogyanját illetően voltak nézetkü­lönbségek. Grósz Károly azt is fontosnak tartotta tisztázni, hogy több áramlat van az MSZMP-ben annál, mint ameny­­nyit az elnökség tagjai képviselnek. A főtitkár a továbbiak­ban leszögezte: abban teljes az egyetértés, hogy a régi politi­kai struktúra kimerítette az összes tartalékait, lehetőségeit, és toldozgatással-foldozgatással már nem lehet ezen az úton továbbmenni. S ez nem a .szocializmus eddigi 40 évének elvetését, hanem a politikai struktúra megváltoztatását jelen- - ti. A modellváltás igényét tekintve tehát teljes az egység — hangoztatta. S a fő célokat tekintve is egység van — folytat­ta —-: „demokratikus szozializmust akarunk, s ennek megfe­lelő intézményrendszert”. Hozzátette, hogy az új modellt tökéletesen még nem lehet megfogalmazni, hiszen ebben még nincs gyakorlat, és sem­milyen más modellt nem akarunk átvenni; magyar modell kialakítására van szükség a hasznosítható tapasztalatok fi­gyelembe vételével. De vajon egységesen értelmezik-e a demokratikus szocia­lizmust mind a négyen? — hangzott a következő kérdés. Pozsgay Imre megerősítette, hogy azt az áramlatot mind­egyikük kizárjá, amelyik „ma is proletárdiktatúrát hirdet, anakronisztikus, önmagukat rég túlélt szervezeti formák kö­zött egyfajta felsőbbséges alapon képzeli el a társadalom irányítását”. Kifejezte meggyőződését, hogy a párttagság nagy többsége képes lesz megérteni ennek a fordulatnak, a modellváltásnak a jelentőségét. „Az MSZMP azzal, hogy a modellváltásban részt vesz, és a fordulatot maga készítette elő, igazából azt kezdeményezte, hogy önmagát is egyfajta népi megmérettetésnek tegye ki, működésének törvényessé­gét a néptől kívánja származtatni, míg korábban mindig csak elméleti küldetéstudatból próbálta ezt meghatározni.” Mint mondotta, óriási a politikai jelentősége annak, hogy ezt ők négyen elfogadják. Ez egyszersmind igen nagy egységte­remtő erő is. Nyers Rezső két további olyan tényezőre hívta fel a figyel­met, amelyben a vezetés egységes állásponton van. Az egyik az, hogy az MSZMP továbbra is alapvető fontosságúnak tartja a szerepét' a nemzet felemelkedésében, ugyanakkor nem tekinti kizárólagosnak az általa vallott igazságokat. „Most a párt össze kíván fogni azokkal, akik polgári értéke­ket, szabadságjogokat akarnak érvényre juttatni, és mindad­dig útitársa lesz ezeknek az erőknek, amíg a demokrácia ki nem teljesedik az országban”. Érthető, világos programot A platformok nyílt jelentkezésével, a pártszakadás lehető­ségével kapcsolatos kérdésre válaszolva Pozsgay Imre kifej­tette: elméletileg nem talál kivetnivalót a pártszakadás, vagy a pártból való kiválás gondolatában. Most azonban célsze­rűtlennek és bomlasztó hatásúnak ítélne egy ilyen lépést. Ugyanakkor szükségesnek mondotta, hogy a pártban eddig rejtetten meglévő különböző áramlatok nyíltan felszínre ke­rülhessenek, s ne valami rendellenes magatartásként, hanem a pártélet természetes részeként jelenjenek meg. Grósz Ká­roly ehhez kapcsolódó megjegyzése: a párttagság körében meglévő sokszínűséget át fogja rendezni, ha a pártvezetésnek lesz központi platformja. A különböző áramlatok tudniillik viszonyítani tudják majd ehhez a sajátjukat. „Óvni kell ma­gunkat attól, hogy valamilyen adminisztratív módszert al­kalmazzunk azokkal szemben, akik nem fogadják el ezt a platformot” — fűzte hozzá. Ugyanakkor rámutatott, hogy bizonyos minimális szervezeti rendnek és fegyelemnek jelen kell lennie a pártban, egyébként nem lehet biztosítani a párt politikai akcióegységét. E gondolatkört összegezve kijelen­tette: a párttagság egysége nem az elnökség lététől függ majd, hanem attól, hogy a kongresszus napjáig a pártvezetés képes lesz-e egy olyan programot kialakítani, amely egyértelmű, érhető, világos és amelyhez való viszonyát minden egyes párttag ki tudja majd alakítani. A beszélgetésnek az MSZMP választási felkészülését érin­tő részében Pozsgay Imre kifejtette: a következő időszakban az MSZMP-nek az ellenzékhez fűződő viszonya polemikus lesz. A választási küzdelemben kiélezett viták várhatók az ellenzékkel. A mostam tárgyalások nem a viták kiküszöbölé­sét szolgálják, hanem olyan biztonságos, korrekt és demok­ratikus feltételek megteremtését, amelyek garantálják, hogy ebben a vitában senki nem alkalmaz majd erőszakos és intoleráns eszközöket. S ehhez nemcsak az MSZMP-nek, hanem valamennyi tárgyalófélnek meg kell adnia a garanciá­kat. Németh Miklós a vezetés közös felelősségének tartotta, hogy az MSZMP, a többi párt és a kormány irányítói kiala­kítsák azokat az alapvető jogi, intézményi feltételeket, ame­lyek között a valódi versenyhelyzetben megtörténhet a meg­mérettetés. Természetesnek mondotta, hogy valamennyi po­litikai erő véleményét meg kell hallgatni ezekről a jogi, intéz­ményi feltételekről, előkészületben lévő törvényekről, ugyanakkor figyelmeztetett: ez nem jelenti azt, hogy megal­kotásukat a végtelenségig el lehetne húzni valamiféle obst­­rukciós magatartással. Nyers Rezső viszont arra figyelmezte­tett, hogy ezeket az alkotmányozási sarktörvényeket nem lehet valamiféle konfliktusos folyamat eredményeként meg­teremteni; ehhez együttműködés kell s az, hogy figyelmen kívül kell hagyják a pártpolitikai szempontokat az alapvető alkotmányozási folyamatból. Ezután az MSZMP gazdasági elképzeléseiről kérdezte a beszélgetés résztvevőit a riporter. Németh Miklós elmondta: a kormány hosszabb ideje dolgozik gazdasági programján, s úgyitűnik-, hegy ősszel elkészülnek' a-munkávalv Ugyanak­kor kijelentette: negyven év feszültségeit, strukturális gond­jait, a mai társadalomban meglévő szociálpolitikai, társadal­mi gondokat szép jelszavakkal és hangzatos mondatokkal önmagában nem lehet megváltoztatni. Összefogásra, ke­mény áldozatok vállalására is szükség lesz még jó néhány évig, ugyanakkor az is világos, hogy szakítani kell az eddigi restriktiv gazdaságpolitikával és irányítási gyakorlattal. Te­hát vállalkozásra, a piac, a vegyes tulajdonú gazdaság kiépí­tésére és egy új típusú nyitott külgazdaság-politikára van szükség. Csak a gazdaság élénkítésével, s szerkezetének át­alakításával lehet majd eleget tenni egyfelől az adósságköve­telményeknek, másfelől pedig a valós szociálpolitikai elvárá­soknak. Igen fontosnak nevezte, hogy belpolitikai stabilitá­sunk fennmaradjon, s ennek nyomán megítélésünk a világ­ban olyan maradjon, amely lehetővé teszi a külső segítséget is a nehéz helyzetből való kilábaláshoz. Pozsgay köztársaságielnök-jelölt Mitől lehet hitelesebb az MSZMP gazdasági programja, mint esetlegesen már pártoké? — kérdezte a riporter. A mi­niszterelnök rámutatott, hogy a program hitelességét majd a gyakorlat minősíti. Tehát olyan programpontokat kell vállalni és meghirdetni, amelyek azután lépésről, lépésre a' gyakorlatban valóra válnak. Nyers Rezső hozzáfűzte, hogy az MSZMP-nek van a legszélesebb körű nemzetközi kapcso­latrendszere, s ez e téren is igen gyümölcsöző lehet a nemzet számára, ha ezt jól tudják hasznosítani. E gondolat vezetett át a beszélgetés utolsó nagyobb téma­köréhez, a hazai folyamatok nemzetközi megítéléséhez. Pozsgay Imre a szocialista országok Magyarországhoz fűző­dő viszonya tekintetében a magyar politika hitelességét tar­totta iránymutatónak. Mint mondotta, e szempontból rend­kívül fontos, hogy a szovjetunióbeli reformfolyamatok közel állnak a magyar kezdeményezésekhez, és egyszersmind azok erőteljes hátterét is jelentik. „Éppen ezért tartom rendkívül veszedelmesnek nemzeti szempontból is a szovjetellenes megnyilvánulásokat” — hangsúlyozta. A többi szocialista országról szólva kitért arra, hogy a hivatalos vélemények gyakran kritikusak, néha barátságtalanok, ugyanakkor el­képzelhető, hogy a közvélemény égy része ezekben az orszá­gokban rokonszenvezik a magyar törekvésekkel. „Bízom abban, hogy a sorsközösség erőteljesebb lesz a szomszédok között, mint a szembenállás, és a politikai együttműködés még az eltérő berendezkedés mellett is lehetséges; ez a kap­csolatok távlata” — hangsúlyozta. Grósz Károly e kérdés kapcsán azt a véleményét hangoz­tatta, hogy a környező országokban nem a törekvéseinkkel szembeni ellenérzés a markánsabb, inkább egyfajta félelem­ről van szó, hogy a folyamatokat nem tudjuk .majd jó irány­ban kibontakoztatni, nem tudjuk kézbentartani az esemé­nyeket. Sándor István utolsó kérdése arra vonatkozott, a beszélge­tés résztvevői hogyan képzelik el személyes sorsukat a közel­jövőben. Pozsgay Imre elmondotta: „Engem ezen a központi bizottsági ülésen az a nagy megtiszteltetés ért, hogy úgy határoztak; amennyiben a törvényhozás megalkotja a köz­­társasági elnökről szóló törvényt, akkor az MSZMP e tiszt­ségre engem állít jelöltnek.” Németh Miklós utalt arra, hogy készülőben van a következő két-három évre szóló kormány­zati stratégia, s ha ezt a parlament jóváhagyja, akkor annak végrehajtásán munkálkodik majd. Grósz Károly ezt mon­dotta: „A választások előtt a politikai vezetésben kívánok közéleti munkát végezni, a választások után pedig társadal­mi munkában kívánom segíteni a politikát”. Nyers Rezső kifejtette: azt remélem, hogy az MSZMP összefogottabb, céljaiban határozottabb és módszereiben eredményesebb párttá tud válni, a kibontakozó magyar demokrácia megerő­södik, és az MSZMP a maga hozzájárulását ehhez a demok­ratizálódási folyamathoz a nép elismerése mellett tudja meg­tenni. Személyes szerepe ebben pedig a párton belüli integrá­ció és a pártok közötti hídépités lesz; e feladatokat szeretné eredményesen megoldani. (MTI) Az MSZMP Kecskeméti Reformköre a Petőfi Népé­ben június 15-én felhívást tett közzé lakóterületi reform­­alapszervezetek létrehozására. Az első konzultációt a következő helyeken és időben tartják, s erre várják az eddig nem jelentkezett érdeklődőket is. (Zárójelben a szervező neve és telefonszáma is.) Hunyadiváros és körzete: Gáspár András Szakközép­­iskola és Szakmunkásképző Intézet, június 28., 17 óra (Fonyódi Lajos, 28-788/297, este 21-162); Széchenyiváros és körzete: széchenyivárosi pártház, június 28., 17 óra (Papesch László, 21-913 vagy 28-788), Szeleifalu, Tsz­­falu. Széktó és körzete: Leninvárosi Általános Iskola, június 30-án, 17 óra. (Gráner Gyula, 22-812 vagy 22- 888); Arpádváros: az időpontról és a helyszínről később jelenik meg tájékoztató. (Simon Jenő a szervező, 21-747, este 26-341). * * * Az MSZMP Kecskeméti Reformköre következő ösz­­szejövetele június 27-én, 16.30 órakor kezdődik. Témája a párt megújulása és a szervezeti szabályzat tervezetének a vitája. A rendezvény helye az MSZMP Oktatási Igaz­gatósága.

Next

/
Thumbnails
Contents