Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-03 / 129. szám

szerveknek a javaslatait. Ezen túl a kormány figyelmét a magyar és a nemzetközi tudományos élet számos nagy tekintélyű egyénisége és intézménye hivta fel arra, hogy a beruházás megvalósításának és az erőműkomplexum üzemeltetésének környezetkárosító kockázatai a korábban feltárt mértéket jelentősen meghaladhatják, illetve ezek elhárítását is vizsgálni kell. Komoly szaktekintélyek figyelmeztetnek arra is, hogy Nagymarosnál a földrengés kockázatait — az eddig elvégzett vizsgálatok alapján1^ nem lehet biztonsággal meghatározni. Az elmúlt hónapokban a beruházás gazdasági, pénzügyi kérdéseit is újból megvizsgáltuk. Megállapítottuk: a számok igen nagy bizonytalanságokat tükröznek, korábban szilárdnak hitt kalkulációk alól kicsúszott a talaj.

Kormányzati szervektől is kaptunk olyan számításokat, mely szerint a beruházás valódi költsége — és nemcsak az infláció miatt — jóval nagyobb lehet annál, mint amiről eredetileg szó volt. S ebben még nincsenek benne azok a pótlólagos ráfordítások, amelyek az Országgyűlés által is előírt, mellőzhetetlen környezetvédelmi célú beruházásokhoz kellenek.

Én is a folytatás mellett szavaztam

Még egy szempont a sok közül: legalább két évtizede minden programban, határozatban, tervben benne volt és van, hogy csökkenteni kell a gazdaság működőképességének energiaigényességét, növelni a feldolgozóipar, és csökkenteni az alapanyag- és energiaszektor beruházásainak részarányát. Ugyanennyi ideje, hogy pont az ellenkezője történik. Ki kell végre törni ebből a bűvös körből, hogy azért nem jut forrás az energiatakarékos technológiák fejlesztésére, mert elmegy a pénz az energia- és alapanyagtermelő beruházásokra. Folyik az energiapolitikai koncepció újragondolása. Az már ma is egyértelmű, hogy a gazdaság távlati energiaigénye lényegesen alacsonyabbra prognosztizálható, mint azt jó egy évtizede, vagy akár az elmúlt év októberében előrebecsülték.

Gondolom ezek alapján megértik: a kormány nem tehetett mást, mint felfüggesztette a nagymarosi munkálatokat. Ha nem teszi, hallgatólagos jóváhagyásával veszik semmibe a parlament által megfogalmazott követelményeket, átlépik a visszafordíthatatlanság határát, és kényszerhelyzetbe hoznak elvileg független döntéshozókat: az Országgyűlést, a kormányt és egy kételyektől gyötört népet — mondotta a kormány elnöke.

Ezután a kormány május 13-ai döntésével kapcsolatban cáfolta, hogy a testületnek eleve eldöntött álláspontja lett volna e kérdésben. Mint mondotta, az ülés 7-8 órán át tartott, és a vitában jutott a kormány arra az álláspontra, hogy felfüggeszti a nagymarosi munkálatokat, ezért nem tájékoztathatta az akkori ülésszakon az Országgyűlést.

A kormány csak bizonyosságot akar, szilárd talajt érezvén mind a saját lába, mind a nagymarosi gát alatt. És nem engedi meg, hogy e szándékának tisztességét bárki,, különösen saját minisztériumának magas rangú tisztségviselői, a törvényhozók és a közvélemény előtt kétségbe vonják! Remélem, nekik sincs más érdekük, mint a kormánynak. Tudom, sokan helytelenítik a kormány döntését. Az ö köreikből hallom, hogy a kormány ezzel cserben hagyta mindazokat, akik múlt év októberében a munka folytatása mellett szavaztak, vagy azt más módon támogatták. Akkor én is a folytatás mellett szavaztam!

És most csöppet sem vagyok zavarban. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy a vízlépcső eredeti koncepció szerinti megépítésével nem követünk-e el megbocsáthatatlan hibát a jövő nemzedékével szemben. Amíg komoly tudósok, szakmailag hivatott tudományos intézmények véleménye ezt nem tartja meggyőző módon kizártnak, addig egy kormánynak a kérdést kötelessége és vitathatatlan joga nyitva hagyni.

— Olyan döntésre van szükség — mutatott rá —, amely világossá teszi, hogy a nemzet egészét érintő ügyekben az állam törvényhozó és végrehajtó hatalma szuverén módon, valamennyi jelentős tényező figyelembevételével mindent megtesz a lehetséges legjobb döntés érdekében. Pontosan tudom, amikor a felfüggesztés mellett döntöttünk, nem remélhettük, hogy az újragondolás eredményeként minden vonatkozásban jó döntés születik majd. , De az újragondolás legalább két dolgot lehetővé tesz. Először korrekt számbavételét a valóságos helyzetnek, a szakmai véleményeknek, a nemzetközi közvélemény alakulásának, az építkezésben érintett és érdekelt szomszédaink érdekeinek és törekvéseinek. Másodszor azt, hogy mindezek figyelembe vételével meg tudjuk hozni a lehetséges legjobb döntést, ami sajnos csak a viszonylag legkisebb rossz tartományán helyezkedhet el.

Le a grandiozitással!

A kormányfő utalt arra: évtizedekig szilárd volt a hit, hogy a szocialista társadalom eredményességét grandiózus építkezésekkel kell elsősorban bizonyítani. Ezek a vállalkozások többnyire kudarccal végződtek. Ezért most a vízlépcső ügye a nehézipari fejlesztések vagy az eocénprogram terheit is a hátán hordozza. Annak a gondolkodásmódnak a kudarcait, amely hatalmas méretű, a gazdaságosság szempontjait nagyvonalúsággal kezelő vállalkozásokkal akarta az előrehaladást biztosítani, ezekre koncentrálva a nemzet erejét és figyelmét. Mindenekelőtt ezzel a gondolkodásmóddal kell tehát szembenéznünk.

Németh Miklós azt a tapasztalatát is megfogalmazta, hogy e korábbi döntési úietódus évtizedeken keresztül hátrasorolt vagy elhagyott olyan tennivalókat, amelyek elmaradása semmiképpen sem igazolható, ezt jelzi például infrastruktúránk állapota.

Meghaladásra ítélt társadalmi modellünk egyik széles körűen elismert hibája, hogy szakmai kérdések eldöntésében is a politika játszott döntő szerepet.

A vízlépcsőből is azért lett politikai ügy, mert a létrejöttében a szükségesnél nagyobb szerepet játszott a politika.

— Határozott törekvésünk, hogy a politikai mérlegelés csak akkor lépjen színre, ha érintett szakmai, tudományos szervezetek és szakemberek a lehetséges alternatívák mélyreható vizsgálatát elvégezték és megfogalmazták szigorúan szakmai véleményüket, következtetéseiket.

— A kormány, amikor a munkálatok felfüggesztéséről döntött, meggyőződése szerint az Önök szándékát követte. Figyelt a tudósok szavára, a kormány tanácsadó testületének tudományos megfontolásokat tartalmazó javaslatára, és reagált a politikai közvélemény egyre határozottabb figyelmeztetésére is. Gondolkodási szünetet rendeltünk el, hogy a szakértők minden fontos vetületűben újra vizsgálják meg a tervet, jelenlegi helyzetünk, lehetőségeink és a jövő érdekeinek figyelembevételével. Ézzel kell olyan helyzetet teremtenünk, hogy a vízlépcső ügyében a jövő előtt is vállalható döntést hozzunk.

— A szakmai újragondolás példát adhat talán egész társadalmunknak. Én úgy élem meg, hogy a politika túlzott szerepvállalása nemcsak a meghaladásra ítélt társadalmi modellünkre volt jellemző, hanem átjárja mai valóságunkat is. A reggeli ébredés utáni első híradástól a napzártáig túlpolitizált a mai valóság. Meggyőződésem, hogy a politikai intézményrendszer és gondolkodási mód kikerülhetetlenül szükséges demokratizálása és reformja meg kell, hogy szüntesse a politika egészségtelen túlsúlyát a társadalom életén belül. Felfogásom szerint a politikai intézményrendszer reformjának

Szentágothai János akadémikus (országos lista) kétségét fejezte ki,'valaha is kiszámolható-e, hogy a bős—nagymarosi vízlépcső leállításának héthónapos késedelme mibe fog kerülni. Szükségesnek tartotta az ügy kapcsán az érdekösszefonódások gondos vizsgálatát, s feltárását, annak tisztázását, hogy kinek az érdekében állt a minden tekintetben aggályos nagyberuházáshoz ragaszkodni.

A nemzetközi sajtóban megjelent írásokra utalva emlékeztetett arra, hogy az erőmű gondolata a széles nemzetközi közvéleményben is rendkívül népszerűtlennek bizonyult.

Szólt arról is, hogy hiba volt a nemzetközi szakértői bizottság véleményénem kikérését elodázni. Kifejezte reményét, hogy a jövőbeni tárgyalások kölcsönösen elfogadható megegyezéshez vezetnek. Kérte, hogy a parlament egyemberként álljon a kormány és annak elnöke mellé, mert a további tárgyalások sikere csak így, egységes parlament és közvélemény mellett érhető el.

Bánáti Gézáné (Pest m., 21. vk.), a biatorbágyi II. számú Általános Iskola tanára kijelentette: az egész beruházás a vízügyi ágazat érdeke, s az építés szükségességét politikai szintre emeltéjc.

SÜDI BERTALAN:

Felhatalmazást a vízlépcsőépítés végleges abbahagyására

E fórumon sem rejtem véka alá: képviselőségem egyik legszembeszökőbb, úgy is mondhatnám, legszégyenteljesebb kudarcának a bős—nagymarosi építkezés ügyében 1988 októberében lefolytatott szavazásunkat tekintem. Eredményeként azt az országgyűlési határozatot, ami különféle álcázott praktikák, megtévesztő manipulációk következményeként született.

Merem remélni, hogy a sokat és sokak által jogosan kifogásolt, sőt gúnyolt, közjátékokkal terhelt szavazás jóvoltából a jogos választói reagálások révén mindnyájan elgondolkodtató leckét kaptunk.

De hát „úgy kell nekünk!” — mondtam a múlt év októberében felszólalásomban —, a kormány ránk tykmált javaslata elleni tiltakozásom záró mondataként. A népszavazást szorgalmazó javaslatomban pedig egyébre is utaltam (idézem): „Ä népszavazás lefolytatása előtt a sajtóban közzétennék a vízlépcsőrendszer létesítése kapcsán ütköző pro és kontra szakmai véleményeket. Ezek összegezésével és mérlegelésével a laikus szavazók is kapnának némi támpontot arra, hogy az. igen vágy a nem mellett érdemes-e voksolniuk.”

Ma véleményem a- következő: ha mostani kormányunk felhagy az elődeegyütt kell járnia a gazdaság, a kultúra, a tudomány felértékelődésével, valódi önállóságuk megteremtésével. A politikai gyakorlanak szolgálnia és nem uralnia kell ezeket a létfontosságú társadalmi funkciókat. Az a követelmény, hogy a magyar politika legyen kiszámítható és bizalomra okot adó, mindenekelőtt azzal érhető el, hogy a jövő társadalmi modellje felé tett lépésként csökkentjük a politika-túlsúlyos állapotot, segítve a gazdaság, a szakemberek, a tudomány teljes jogú társadalmi funkcióinak kibontakozását.

— Ennek az állapotnak az elérése érdekében a legerőteljesebben kell fellépnünk az összeesküvő taktika politikai módszere ellen. Az ellen a módszer ellen, amely az érdemi, szakmai és demokratikus viták mellőzésével hoz döntéseket és azokat keresztülhajtja. Ezzel a taktikával az egyes ügyek bonyolultságát tükröző viták és dialógusok helyett arra kényszerítik az embereket, hogy álláspontok mellett, aztán mind gyakrabban az egyes álláspontokat képviselő személyek mellett álljanak ki vagy álljanak éppen velük szembe. E taktika kirekeszti az emberek döntő többségét életük önálló formálásából. A magyar népnyelv ezért hívta hosszú időn keresztül a politikát „úri huncutságnak”. Valami olyasminek, amit nehéz átlátni és elfogadni, de egy biztos: a szegény ember rosszul jár. Az elmúlt négy évtized nem tudta megtörni a sok száz éves tapasztalatot. Most nehéz, új útra kell lépnünk, olyan útra, ami még nincs megépítve. Ezt a munkát a politikusok és a jól képzett szakemberek csak népünk döntő többségét megnyerve végezhetik sikerrel.

A kormány elnöke végezetül hangsúlyozta: a felfüggesztésről május 13- án hozott határozatában a kormány természetesen csak a Nagymarossal összefüggő munkálatokra vonatkozóan kéri, hogy a parlament múlt év októberi határozatának 1. pontja végrehajtása alól az újabb döntésig adjon felmentést. A Felső-Duna szakaszon az építési munkák folytatódnak. De a részletes üzemeltetési tervről az ökológiai érdekek feltétlen biztosításával még e vonatkozásban is a csehszlovák féllel meg kell állapodni. Kérte az Országgyűlést, hogy a kormány nevében elmondott tájékoztatót vegye tudomásul, és a beterjesztett határozati javaslatot fogadja el.

ivei való felesleges sorsközösség-vállalással, s ha nem marad meg a nagymarosi építkezés munkálatainak ideiglenes felfüggesztésénél, hanem az Országgyűlés felhatalmazásának birtokában egyszer s mindenkorra megtiltja Nagymaros környékének további természettorzitó rombolását, feleslegesnek tűnik a tervezett létesítmény sorsáról népszavazással dönteni. Hiszen az erőműrendszer bősi része — előrehaladott készenléti fokánál fogva S számunkra ma már úgyis „veszett fejsze nyele”.

Egyetlen javaslattól azonban ettől függetlenül sem tudok eltekinteni. Szigorú elmarasztalását indítványozom mindazoknak, akik az Országgyűlés kevésbé tájékoztatott tagjainak manipulálásáért, az elmúlt esztendő októbere óta a beruházásra fordított további százmilliók fölösleges elköltéséért, valamint a döntés utáni újabb tiltakozó hullám nyomán az építési ütem meggyorsításának szorgalmazásáért felelőssé tehetők.

Azok véleményét osztom, akik ellenzik a nagymarosi vízlépcső megépítését. Azokét, akik szerint a mű létrehozásával széleskörűen okozható károk nagyságrendje, az előidézendő kockázatok mértéke sokszorosan felülmúlja a lobbyzok által jósolt, de soha meg nem térülő haszonhányadot. Erre tekintettel bátorítom az Országgyűlést, adjon teljes körű felhatalmazást a kormány számára a vízlépcsőépítés végleges abbahagyásának- elrendelésére — fejezte be a Bács-Kiskun megyei képviselő.

Balogh László (Pest m., 29. vk.), a Pest Megyei Tanács elnöke elmondta, hogy korábban ő maga is megszavazta az erőmű építését s ezen az álláspontján a helyzet tisztázásáig nem kíván változtatni.

Tőzsér Gáspár (Nógrád mg., 4. vk.), a Nógrádi Szénbányák Vállalat imunkavédelmi főellenőre választói többségének megbízásából kérte: mielőbb fejezzék be az építkezést, a hozzá kapcsolódó valamennyi járulékos beruházással együtt. Választókörzetén kívül ugyanis jó pár további település csak a vízlépcső megépítése esetén jut vezetékes ivóvízhez, csatornához.

KŐRÖS GÁSPÁR:

Bizalmatlansági

indítvány

Kőrös Gáspár (Bács-Kiskun m., 4. vk.), a Szakszervezetek Bács-Kiskun Megyei Tanácsának vezető titkára felszólalásában kifejtette, hogy 1988. október 6-án a környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter nem adott reális tájékoztatást, és az ellenvéleményt nem tanulmányozhatta alaposan a Tisztelt Ház. Ezért kérte Maróthy Lászlót, mondjon le miniszteri tisztségéről. Hozzátette: abban az esetben, ha ezt nem teszi meg, akkor az új, módosított házszabályoknak megfelelően bizalmatlansági indítványt kezdeményez Maróthy Lászlóval szemben. Kőrös Gáspár egyúttal felkérte képviselőtársait, hogy aláírásukkal támogassák indítványát, ugyanis annak benyújtásához legalább a képviselők egyötödének aláírása szükséges.

Indoklásként Körös Gáspár elmondta: azért jutott erre a elhatározásra, mert kétsége van afelől, hogy Maróthy László képes-e tárgyilagosan mérlegelni az ellentételes szakvéleményeket. Végül hozzáfűzte, hogy amenynyiben rendelkezésre áll a képviselők egyötödének egyező véleménye, akkor június 15-e után nyújtja be bizalmatlansági indítványát az Országgyűlés elnökéhez, s azt a következő ülésszakon meg lehet vitatni.

Bubla Gyula (Budapest, 3. vk.), a Ganz Villamossági Művek központi forgácsoló gyáregységének vezetője a bős—nagymarosi vízlépcső építésének leállítására alakult ideiglenes képviselői csoport szóvivőjeként jelentkezett felszólalásra. Ez a csoport a Minisztertanács döntését egyértelműen támogatja- |

Tóth Istvánná (Bács-Kiskun m., 11. vk.), a kiskunhalasi Családsegítő Központ intézetvezetője csatlakozott azokhoz, akik kérik: az illetékesek tisztázzák, mi mennyibe került. Végül elmondta: nem ért egyet a népszavazást sürgetőkkel, az erőmű építéséről vagy leállításáról a kormánynak, illetve a parlamentnek kell döntenie.

Mayer Bertalan (Vas m., 5. vk.), a csepregi Győzelem Tsz elnöke a miniszterelnökhöz fordulva emlékeztette őt 1988 szeptemberére. Ekkor a kommunista frakció képviselőit Németh Miklós, még az MSZMP Bizottságának titkáraként arról próbálta meggyőzni, hogy ezt a beruházást pártolni kell.

Balogh László (Békés m., 14. vk.), a békési Egyetértés Tsz elnöke rövid hozzászólásában a kormány iránti bizalmát fejezte ki.

Berdár Béla (Pest m., vk.), a Pilisi Állami Parkerdő Gazdaság igazgatója javasolta: a kormány tervezetét a Ház fogadja el.

Peják Emil (Budapest, 56. vk.), a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának titkára teljes mértékben támogatta Németh Miklós expozéját.

Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási miniszter soron kívül kért szót, s felszólalásában a legkategorikusabban visszautasította a személyét ért vádakat. A lemondást követelő képviselő felszólalására reagálva elmondta, hogy a mai közállapotokban nagyon sok felelős vezető mérlegeli, meddig vállaljon közfunkciót. Mint mondta: folyosói beszélgetések során olyan véleményekkel is találkozott, hogy manapság attól is támadást kell elszenvedni, aki „korábban a cipőboltban csak két ballábas cipőt vett, nehogy gyanú merüljön fel, hogy jobbra is tenne egy lépést”. A miniszter fejében is megfordult, mint felelős politizáló ember, hogy számvetést végezzen önmagával, de ennek nem most van itt az ideje — hangoztatta.

Maróthy László szerint az építkezés felfüggesztése arra jó, hogy a józan ész, a szakmai hozzáértés, a tárgyilagos értékelés időt kapjon a vízlépcső-építkezés ügyének tisztázására.

Bognár József akadémikus (országos lista) elmondotta: elfogadja Németh Miklós javaslatát. Egy beruházás esetében ugyanis nemcsak a gazdaságosságot kell vizsgálni, hanem azt is, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket a lehető legjobban hsználjuk-e fel. Ha van Nagymarosnál jobb beruházás országos szempontból, akkor azt a fejlesztést kell megvalósítani. Ez vonatkozik a Paksi Atomerőmű továbbépítésére és más fejlesztésekre is. El kell ismerni, hogy a bős—nagymarosi építkezés olyan országos politikai kérdéssé vált, amely ma megosztja a magyar nemzetet. Ezért a beruházás leállítása és újbóli felülvizsgálata feltétlenül szükséges.

Felmentés, a kormánynak

Mivel több képviselő nem jelentkezett hozzászólásra, ezért az elnöklő Jakab Róberetné lezárta a vitát.

A vitában elhangzottakra Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke röviden válaszolt. Elmondotta: ebben a kérdésben sem őt, sem a kormányt semmiféle politikai nyomás nem befolyásolja. Február-március óta azonban egyre több levelet kap ebben az ügyben. Ezekben a levelekben felelős emberek fejtik véleményüket, amelyek az esetek többségében nem egyeznek meg egymással. Ki tudja elviselni azt a felelősséget — fogalmazta meg a kérdést Németh Miklós —, amikor az egyik akadémikus ugyanarról a dologról azt mondja, hogy „piros”, a másik pedig azt, hogy „zöld”. Ilyen kérdésben csak objektiven, indulatok nélkül, alapos szakértői vizsgálat után lehet döntést hozni. Ha szükség van rá, fel kell kérni pártatlan külföldi szakértőket is, hogy segítsenek a döntés meghozatalában.

Németh Miklós hangoztatta: ő személy szerint korábban sem értett, és most sem ért egyet azzal, hogy a nagymarosi beruházás sorsa népszavazáson dőljön el. Véleménye szerint ebben a kérdésben a kormánynak kell — nemzetközi együttműködésben végzett, megbízható vizsgálatok alapján — kialakítani álláspontját, s azt terjeszteni majd be az Országgyűlés elé. Ezért kérte, hogy a mostani határozati javaslatot a képviselők támogassák.

Határozathozatal következett: az Országgyűlés ellenszavazat nélkül, 35 tartózkodással elfogadta a határozati

javaslatot. Eszerint a parlament tudomásul veszi, hogy a Minisztertanács a bős—-nagymarosi vízlépcsőrendszer

Nagymarosnál folyó munkálatait május 13-án felfüggesztette, és a beruházás feltételeiről, követkzeményeiről újabb vizsgálatot tart szükségesnek. Ezzel az Országgyűlés a vízlépcsőrendszer nagymarosi létesítményére vonatkozóan felmentést adott a kormány október 7-ei határozatában előírt kötelezettség teljesítése alól.

*

A határozathozatal után Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke emelkedett szólásra: Nagy Imre és sorstársai június 16-án sorra kerülő temetésével kapcsolatosan emlékeztette a képviselőket arra, hogy több mint négy évtizeddel ezelőtt, 1947. szeptember 16-án az Ország Házában mondta el székfoglaló beszédét Nagy Imre, az Országgyűlés akkori elnöke. E beszédből idézett néhány gondolatot, amelyek - mint mondotta — ma is útmutatóul szolgálhatnak. „Akkor, amikor széles e hazában a nép gondokkal és nehézségekkel küszködve is gyarapítja anyagi és szellemi javainkat, nem lenne erkölcsi alapunk a nép elé állni, ha minden percünket nem az alkotó, teremtő munka töltené ki. Ez a törvényhozó testület a népakarat letéteményese. Az Országgyűlés a nemzet egyetemes céljait van hivatva szolgálni. Áz ország népé nagyon sokat vár tőlünk. E várakozásunknak megfelelni csak úgy lehet, ha minden demokratikus, haladó erőt hazánk gazdasági, szociális és kulturális felemelkedésének szolgálatába állítunk.”

Közös az akaratunk — mondotta Szűrös Mátyás —, hogy mielőbb kerüljön sor Nagy Imre, az Országgyűlés egykori elnöke, miniszterelnök és küzdőtársainak jogi és politikai rehabilitációjára.

Az Országgyűlés helyesli és támogatja azt a törekvést, hogy június 16-a, a temetés napja legyen a kegyelet, a politikai és erkölcsi igazságtétel, a nemzeti megbékélés jelképe — mondotta végezetül Szűrős Mátyás, azt kérve: az Országgyűlés egyetértőleg vegye tudomásul, hogy elnöke néhány képviselő részvételével helyezzen el koszorút Nagy Imre sírján.

A beszédben foglaltakat az Országgyűlés közfelkiáltással elfogadta.

Az Országgyűlés négynapos ülésszakát Szűrös Mátyás rekesztette be.

PARLAMENTI FOLYOSÓ

Berecz János: Az én kezemben nem volt Nagy Imre naplója

A hét szenzációinak egyike: a kivégzett Nagy Imre leánya végre megkapta mártír apjának személyes tárgyait. Azazhogy nem mindent (a siralomházban írt búcsúlevelet például nem), illetve volt olyan dokumentum, amiből több tucat oldal hiányzik; ez a snagovi napló.

— Ennek a naplónak a létezéséről ön tájékoztatta a világot. Milyen módon szerzett róla értesülést? — A Petőfi Népe kérdésére Berecz János, az Ellenforradalom tollal és fegyverrel című könyv szerzője, a Központi Bizottság titkára válaszolt.,

— Én 1964—65 körül foglalkoztam az 1956-os eseményekkel. Bizonyos iratokat megkaptam.

— Hol vagy honnan?

— Részben a Párttörténeti Intézetben kutattam, részben bírósági dokumentumokból tájékozódtam. Valami összefoglaló értékelést a Belügyminisztériumban kaptam meg. Itt, a Belügyminisztériumban volt egy összefoglaló — Gondolatok, emlékezések, Snagov címmel — Nagy Imre iratairól. Mivel ez szenzáció volt a számomra, hogy ott ő irt és gondolatait összefoglalta, ezért erről írtam a könyvemben. Először tehát én hoztam a világ tudomására, hogy ilyen irat van.

— Ön konkrétan látta ezeket az iratokat? Kézbe vette?

— Nem. Maga a dokumentum a kezemben nem volt és nem is kaptam rá engedélyt, hogy megnézhessem.

. ■— De írt róla.

— Hogy a közlés, hogy van ilyen, milyen nagy dolog volt, akkor jöttem rá, amikor a hetvenes években megismerkedtem Gosztonyi Péterrel, a Svájcban élő, magyar származású, nemzetközileg elismert történéssel. Ő hivta fel rá a figyelmemet, hogy ezzel olyan nagy dolgot csináltam, hogy nem semmisíthető meg az a dokumentum, tehát meg kell őrizni, mert előbb-utóbb keresni kezdik. Az évek során mindig közelebb lehet kerülni ahhoz, hogy az ilyen dokumentumokat meg lehessen ismerni. Hogy aztán most milyen állapotban van, azt én nem tudom, mondom, én magam sohasem láttam.

— Ha egy összefoglalót olvasott a naplóról és ezt a Belügyminisztériumban olvasta, akkor nyilván ott valaki készíthette ezt a summázatot.

v — Egész biztosan így van.

Ballai József

Kőrös Gáspár: Mondjon le Maróthy!

A HVG nemrégiben közrpadtáiajátos fölmérését a képviselőle''aktivitásáról. Akkor sem voltak a lista végén a Bács' Kiskun megyei követek, ám azóta még inkább fokozódott népképviselői kedvük. Dr. Südi Bertalan es dr. Kőrös Gáspár ezen az ülésszakon többször is fölszólalt

— Engem például Lajosmizséről a Magyar Demokrata Fórum ottani képviselői azzal kerestek meg — mondotta dr. Kőrös Gáspár —, hogy szólaljak föl és tegyem szóvá a kormány korábbi benzináremeléskor tett ígéreteit.

Pontosan így tett a képviselő. A Petőfi Népe ugyan az eseménydömping miatt nem tudta, közölni részletesen beszédét, most azonban hadd idézzük föl. „Választóim követelik, hogy azt a korábbi benzináremelést figyelembe véve, a kormány összevonva, tehát a benzin árából literenként négy forintot helyezzen a költségvetéstől elkülönített útalapra, egyidejűleg számoljon el a kormány, hogy a benzinárból származó költségvetési bevételt mire használja föl”. Dr. Körös Gáspár javasolta, hogy készüljön komplex szociálpolitikai csomagterv, üdvözölte a honvédelmi és egyéb fegyveres testületek költségvetési megtakarítására tett intézkedéseket, ugyanakkor arra kérte a kormányt' a mezőgazdasági üzemek támogatását semmiképpen se csökkentse.

Pénteken délelőtt a tévé fiatal munkatársa igyekezett megszerezni egy fölszólalástervezetet dr. Kőrös Gáspártól — ám természetesen a Petőfi Népe hamarabb sikerrel járt. A lényeg: ebben a rövid felszólalásban dr. Kőrös lemondása szólítja föl Maróthy László környezetvédelmi és vízgazdálkodási minisztert.

— Miért kívánja a miniszter lemondását?

—Maróthy 1975. március 22-étőI tagja volt az MSZMP Politikai Bizottsága-' nak. Részese tehát politikai döntéseknek pt— afelől pedig nyilván senkinek sem lev hét kétsége, hogy Bős—Nagymaros építéséről nem gazdasági, hanem politikai döntés született. Aki pedig a döntésben részt vett, az foglya annak, következésképpen nem várható tőle, hogy tárgyilagosan elemezze a véleményeket. Az én fölfogásom szerint a nagymarosi beruházást objektiven kell áttekinteni, erre kizárólag pártatlan szakértők alkalmasak S Maróthy pedig nem pártatlan.

Igen jellemző, hogy dr. Körös Gáspár akciójának híre pár perc alatt elterjedt Ám az is, hogy „felsőbb körök” (hogy pontosan kik, arról nem szólt a fáma) rábeszélték a kecskeméti képviselőt, 1 mégse szólaljon föl: a felfüggesztés két hónapját még Maróthy vezényelje le — hangzott az érvük.

■— Nem szólt nekem senki — mondta a következő szünetben a képviselő, miközben összehoztam a Los Angeles Times ifjú riporterével, illetve az egyik holland lap tudósítójával. — De ha szóltak volna, akkor is azt és úgy mondanám el, amit és ahogy akarom__

Az ebédszünet után már körbejárt egy lista: azok írták alá, akik egyetértettek azzal, hogy Maróthy miniszternek föl kell állnia a székéből... Szép számmal gyűltek az aláírások... B. J.

Tóth Antal: Törvényt a rendőrségről

A parlament a többi között arról is szavazott, hogy milyen törvények alkotásával foglalkozzék a közeljövőben. Igen érdekes volt, hogy dr. Tóth Antal rendörezredes (Kalocsa képviselője) ellene szavazott annak, hogy a parlament napirendjére tűzze a vadászati törvény megalkotását.

— Miért opponált?

— Azért, mert enélkül is rendkívül zsúfolt a parlament munkája. Már-már kapkodunk. Egy egész csomó törvényt kell módosítani és megalkotni — márpedig én úgy ítélem meg, hogy nem a vadászati törvény az, ami a legfontosabb a jogállamiság szempontjából.

— Bizony nem, hiszen — maradjunk csak az ön szakmájánál — a rendőrség tevékenységét mind a mai napig csupán egy kormányrendelet szabályozza.

— Éppen erről van szó: szerintem a vadásztörvénynél százszor fontosabb lenne törvényben' szabályozni a rendőrség munkáját. Az állambiztonság és a közbiztonság olyan, amit ma feltétlenül nyilvánosan hozzáférhető, legmagasabb szintű jogszabályban, azaz törvényben kellene végre szabályozni. Én azt gondolom, hogy az átalakulásból a rendőrség sem maradhat ki, épp ezért kellene törvényben meghatározni hatáskörét, illetékességét, feladatait.

B.J.

Vélemények — a választóktól

Dr. Sztrapák Ferenc még a költségvetés decemberi vitájában javasolta, hogy a képviselők használjanak ki minden lehetőséget arra, hogy választóik véleményét megismerjék: ki és mit tart luxusnak a társadalom intézményei közül. Dr. Sztrapák Ferenc, aki a Népszava kiadásában hamarosan megjelenő nyugdíjas újság főszerkesztője (korábban azt írtuk, hogy a Magyar Gazdánál lesz főszerkesztő, ám ennek a kiadását a Reform Rt egyelőre levette a napirendről), többször beszélt minderről a tv Ablak című műsorában is — és rendkívül sok levelet kapott. Ezekből állította össze felszólalását, mely csütörtök este hangzott el.

— Úgy éreztem, hogy kötelességem az országgyűlés elé tárni mindazt amit megtudtam — mondotta a Petőfi Népe kérdéseire válaszolva péntek délelőtt a képviselő. — Úgy érzékelem, hogy ma minden intézményről, szervről aszerint mondanak véleményt hogy hasznosnak tartják-e vagy sem. Ma ez a leglényegesebb szempont.

— Mit tartanak tehát haszontalannak az emberek?

— Például az MSZMP és a volt KISZ olyan oktatási intézményeit amelyek eddig ideológiai, mozgalmi célokat szolgáltak, s amelyek jórészt állami támogatásból, azaz, az összes adófizető pénzéből épültek. Most szinte elemi erővel tör fel az igény, hogy például a volt KISZ iskoláit az MSZMP oktatási intézményeit vehessék igénybe azok a fiatalok, akik számára egyébként állítólag nincs elég hely. Talán még az antidemokratikus egyetemi felvételirendszer is megreformálható lenne ily módon: helyhiány miatt nem lehetne elutasítani a jelentkezőt

— Szóba hozta a munkásőrséget és más szervezeteket is.

— Hát persze: a munkásőrséget a nőtanácsot, a béketanácsot a szolidaritási bizottságot miniszteriális háttérintézményeket nevükön nevezve tartanak fölöslegesnek az emberek, mert ezek fölött eljárt az idő. Nyilvánvalóan lehetne kurtítani a védelmi kiadásokat is, hiszen azt senki sem gondolhatja komolyan, hogy valaki elfoglal bennünket, hogy fizethesse az óriási államadósságot... Egy kecskeméti nyugdíjas alezredes például azt az ötletet irta meg, mi lenne, ha a sorkatonák számára a hadsereg nem csináltatna kimenőruhát. Egyrészt a katonák otthon amúgy is azonnal átöltöznek, másrészt a felöltöztetésük rengetegbe kerül, harmadrészt egy ruhakopási átalány bevezetése óriási megtakarítással járhatna. Azt gondolom, egyetlen javaslatot, ötletet sem lehet elvetni anélkül, hogy szakértők gondosan átvizsgálnák — ezért is mondtam el mindezeket.

VITA

A parlament álljon a kormány mellé!