Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-24 / 147. szám

1989. június 24. • PETŐFI NÉPE • 3

Fordulatra készülnek a nők

Sajtótájékoztató

a mozgalom IV. országos konferenciájáról

Hatszáz küldött és 200 meghívott vesz részt a IV. országos nőkonferencián, amelyet szombaton és vasárnap tartanak az építők szakszervezetének kongresszusi termében — tájékoztatta a sajtó képviselőit Czerván Mártonná, a Magyar Nők Országos Tanácsának alelnöke s a nőtanács több más tagja pénteken, a MNOT székházában. A nőmozgalom jelentős eseményéről szólva elmondták: a tanácskozáson a Magyar Nők Országos Tanácsa tagjaival együtt jelen lesznek a társadalmi szervezetek nőbizottságainak, a MNOT jogutódjához csatlakozni kívánó szervezeteknek a küldöttei. Az újonnan megalakult egyesületek és pártok közül is többen képviseltetik magukat a konferencián. A tanácskozáson beszámolnak a nőtanácsnak és munkabizottságainak a III. országos nőkonferencia óta végzett munkájáról. Előterjesztik a megújuló nömozgalom programtervezetére vonatkozó ajánlást, s a MNOT jogutóda alapszabályának tervezetét.

A konferencia fordulat lesz a magyar nőmozgalom történetében. Kibontakoztatja a szervezet hónapokkal ezelőtt megkezdődött megújulásának folyamatát. A megújulási programtervezet társadalmi vitájában ugyanis több ezren elmondták: szükséges, hogy növekedjék a nőmozgalom társadalmi bázisa, a nők tömörüljenek helyi szervezetekbe, egyesületekbe, klubokba. Alakítsák ki a nőszervezetek szövetségét, amely hatékonyan képviselné és védené a magyar nők érdekeit, részt venne a nőket érintő politikai, gazdasági döntések, törvények és más jogszabályok előkészítésében és azok betartásának ellenőrzésében.

A nőkonferencián alkalom lesz arra, hogy a nők küldöttei elemezzék a nőtanács munkáját, meghatározzák a mozgalom megújulásának módját,''fejlődésének irányát, céljait, és elfogadják vagy megváltoztassák a programajánlást, az alapszabály-tervezetet.

A nőtanács — amely a politikai intézményrendszer megújulásával összhangban már korábban önállóvá vált — független, demokratikus, a nők különböző rétegeinek érdekeit képviselő politikai, kulturális, érdekvédő mozgalomként kívánja folytatni tevékenységét. A szövetség jellegű társadalmi szervezet célja: elősegíteni a nők teljes társadalmi egyenjogúságának és esélyegyenlőségének megvalósítását.

A mozgalom a nők, a családok érdekeinek képviseletére vállalkozik, fellép minden olyan társadalmi megnyilvánulás ellen, amely akadályozza a nők anyai és foglalkozásbéli, szakmai hivatásának teljesítését. í

Halaszthatatlan a nőmozgalom megújulása,' szervezeti kereteinek átalakítása akkor is, ha a pártok, egyesületek létrehozzák a maguk nőszervezeteit. Nincs kizárva az sem, hogy több szervezet fogja képviselni a nők érdekeit. A megalakuló szövetséget a nőtársadalom váltózó igényeihez kell majd igazítani — hangsúlyozták a nőtanács tagjai, Eddig — mint mondották — 23 szervezet kívánt csatlakozni a szövetséghez. (MTI)

A rehabilitálás gyorsítását kérték

Kisgazdák Kulcsár Kálmánnál

Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter hivatalában fogadta a Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt küldöttségét, amelyet Prepeliczay István főtitkár és Boross Imre pártfőügyész vezetett.

A megbeszélésen az FKgP képviselői több, a nemzet igazságérzetét bántó kérdés jogi orvoslását indítványozták. Kérték a párt több egykori vezetője — Nagy Ferenc, Kovács Béla, Kiss Sándor, B. Szabó István, Varga Béla, Kővágó József —, valamint egyházi személyek, internáltak, a kuláklistára helyezett parasztok, a képesítésüktől megfosztott, illetőleg munkaközösségükből kizárt ügyvédek rehabilitálásának meggyorsítását. Ezzel kapcsolatban Kulcsár Kálmán elmondta: az Igazságügyi Minisztérium igyekszik mielőbb pontot tenni az 1949 és 1953 között, illetve az 1956 után internált személyek rehabilitálásának ügyére. Rámutatott, hogy ez a munka igen időigényes, hiszen csak 1956 után mintegy 15 ezer embert ítéltek el politikai okok miatt, és hozzávetőlegesen 12 ezer személyt internáltak. A jogorvoslat több lépcsőben történik, és az internáltak rehabilitálására vonatkozó utolsó jogszabályt szeptember 15-éig kell a tárcának a Minisztertanács elé terjeszteni.

Az FKgP vezetői szorgalmazták a kor követelményeinek megfelelő jogi képviseleti törvény megalkotását és parlamént elé terjesztését. Ugyancsak indítványozták, hogy jogszabályokkal akadályozzák meg a. tsz-földek 'kiárusítását. Ezenkívül kérték: a minisztérium tegye lehetővé a Kisgazdapárt szakértői számára, hogy részt vehessenek az a készülő egyházügyi törvény megalkotásában.

Kulcsár Kálmán közölte: a jogi képviseleti törvényt a jövő év elején szándékozik a minisztérium az Országgyűlés elé terjeszteni. ígéretet tett a felvetett javaslatok megfontolására, valamint az FKgP-nak a törvényelőkészítő munkába történő bevonására. (MTI)

Beültetőröbotok exportra

A Mikroelektronikai Vállalat a hazai felhasználók előtt elsősorban mint alkatrészgyártó ismert. Tevékenységének azonban jelentős részét teszi ki á berendezésfejlesztés és -gyártás. 1 d-,Az OMFB közVe^’

tjtésével és anyagi támogatásával megvásárolta a felületszerelő robotok fejlesztése és gyártása terén sokéves tapasztalatokkal rendelkező EUR.OSOFT ROBOTIQUE francia cég berendezésének licencét. A számítógéppel vezérelt automatikus beültetőrobotból, mely a mikroalkatrészek elhelyezésére szolgál az idén mintegy 10 darab készül exportra. (MTI- fotó)

V/ ORSZÁGOS SAJTOSZOLGALAT KÖZLEMÉNYEIBŐL

Felhívás a reformkorokhoz!

Ma tanúi vagyunloannak, hogy a magyar társadalomban a „reform” és a „megújulás” jelszavával egyre többen ígérik a válságból való kilábalás lehetőségét. Erősödik azok hangja is, akik féltik „eddigi vívmányainkat” lépten-nyomon „jobboldali visszarendeződés”-ről beszélnek. Az MSZMP-n belül megindult egyfajta versenyfutás, olyan hatalmi harc, amelynek eszköze a párttagság.

A reformköri mozgalom őszinte hittel és lelkesedéssel indult el egy új, demokratikus Magyarország megvalósítása felé, az eddigi, szocialistának mondott, rendszer teljes felváltásával. A mozgalom vallja, hogy az új Magyarországra való átmenet csak egy marxi szellemű, radikálisan megújított párttal lehetséges.

Ezen célok érdekében a magyar politikai életben — és a szocialista mozgalomban — páratlan gyorsasággal alakultak meg a reformkörök. Nem valamiféle felsőbb vezérlésre, hanem a tagság autonóm kezdeményezésére, a horizontális együttműködés igényével. A reformkörök mozgalma felrázta a ^vidéket”, amelyet még most is sokan hajlamosak úgy kezelni, mint a konzervativizmus bástyáját, vagy mint egy olyan közeget, amely kritika nélkül követi a központi vonalat. E megállapításokban van történelmi igazság, de ne felejtsük el, minden politikai mozgalom a Vidék-Magyarország hozzáállásán állt vagy bukott el. A reformkörök első, szegedi tanácskozásán — az ösztönös és közvetlen demokrácia minden örömével és kínjával —- megszületett egy platformtervezet, amely kiindulópontja lehet egy valóban szocialista reformpárt programjának. Kizárólagosságra a reformkörök nem törekszenek, tudják, hogy léteznek a párton belül és kívül más reformerők is és a tagság hallgató százezrei.

Ne hágyjuk, hogy az általunk is kiharcolt őszi pártkongresszuson ismét rólunk, de nélkülünk döntsenek. Hisszük azt, hogy ez a kongresszus meghozza a fordulatot, egy baloldali; szocialista programot valló demokratikus párt kialakításának szervezeti-működési, politikai és személyi feltételeit. , >

A reformköröknek minden — legfőbb céljaikkal egyetértő — mozgalmát támogatni kell, de nem szabad integritásukat, autonómiájukat feladni, esetleg feloldódni ezekben. .

A reformkörök folytassák megkezdett munkájukat, jáiják saját útjukat, ne legyenek ,játéka mindenféle szélnek”. De ne felejtsük el, hogy a széles párttagság részvétele, a társadalom demokratikus érzelmű rétegeinek szövetsége nélkül nem U éitft^jűk el céljainkat. Kecskeméti Reformkor ■bs * m 1 i i

Állásfoglalás

a közgyűjtemények védelméről

A napi sajtóból értesültünk arról, hogy a szegedi Móra Ferenc Múzeum munkatársa lett a megyei pártbizottság volt (újra meg nem választott) ideológiai titkára. Az intézmény dolgozói érthető és jogos felháborodással fogadták ezt a tényt. Különösen, hogy a megfelelő szakképzettséggel és gyakorlattal nem rendelkező új „munkaerő” régi beosztásának megfelelő, kiemelt fizetést kap. A szegedi múzeumban szakszervezetünknek alapcsoportja nem működik, így nem a közvetlen érdekvédelem, hanem a szakma becsületének védelmében emelünk szót.

Múlt idők sajnálatos gyakorlata volt, az „ejtőernyősök” kiszórása—másutt levitézlett állami és pártvezetök közgyűjteményekbe való elhelyezése „jobb híján” (szemszögükből: a szó szőrös értelmében!). Ez a rendszer mind az intézmények, mind az ott dolgozók becsületét, erkölcsi és egzisztenciális értékét igen rongálta —- mert hiszen ki tart valamit is olyan helyről „ami elfekvő, karantén, lepratelep”? Különösen igaz ez a vidéki szakintézményekre (csak emlékeztetünk arra a tényre, hogy a győri városi könyvtár igazgatói posztját nemrég ugyancsak egy megfelelő képzettség nélküli megyei párttitkár foglalta el).

Az intézmények eróziója a műveltség társadalmi értékének további romlását jelenti. Történik ez akkor, amikor fényesen bebizonyosodik, hogy a tudás lebecsülése a tudatosan folytatott értelmiségellenes politika, az ország sötétségben tartása a' ránk köszöntő válság és közelgő katasztrófa legfőbb okozója. Természetesen a korábbi munkakörükben be nem váltaknak, fölöslegeseknek tisztességes visszavonulást kell biztosítani. De elfogadhatatlan,, ha ez közgyűjteményi vagy más stallumokat jelent — a közösség kárára. (Különösen érthetetlen az, hogy míg korábban szorgalmatosán feltüntették a vezetők „eredeti” foglalkozását, a mai helyzetben az oda való visszalépést nem tartják tisztesnek, mint a gyakorlat mutatja.) 1

Tiltakozunk ez ellen a szegedi eset ellen, és szolidárisak vagyunk az ottani kollégákkal. Tiltakozunk a benne kifejezésre jutó szemlélet ellen. Tiltakozunk a magunk és a müveit magyarság nevében.

Ezt már nem először tesszük. Választmányunk alakuló ülésén 1988 őszén gf már felmerült e szégyenteljes gyakorlat kérdése. De akkor, a minisztérium jelenlévő illetékese, Villangó (stván közgyűjteményi főosztályvezető ennek a gyakorlatnak még a létét is tagadta. Engedtessék tehát meg, hogy a figyelmét ez esetre és tiltakozásunkra külön is felhiyjuk.

| Kérjük pálya- és sorstársainkat, hogy a hasonló esetekben a szavukat emeljék fel, s ha kell, a nyilvánossághoz fellebbezzenek, vagy szakszervezetünkhöz fordulni restek ne legyenek!

TDDSZ Közgyűjteményi Választmány

SOLTVADKERTI

KEREKASZTAL

Csüggedés helyett segíteni egymást

Kedd, délután két óra. Az országban zajló események hatására, Berkecz László tanácselnök hívására, tizenkilenc résztvevővel összeül egy kerekasztal. Az asztal ugyan nem kerek, szögletes, de arra jó, hogy a mellette helyet foglaló MSZMP-, Kisgazdapárt- és MDF-tagok, s az egyházak vezetői közösen vessenek számot a múlttal és a jelennel. A cél az együttműködés a különböző világnézetű, vallású, s másmás nézeteket valló emberek és csoportok között.

Már az első perctől látom, hogy a tanácsháza udvarára nyíló helyiségben nem bólogatójánosok ülnek együtt.

— Miért munkaidőben és miért nem utána hívták össze ezt a kerekasztalt? — kérdezi valaki.

— Engem fél 5-re várnak — néz az órájára egy másik meghívott.

— Azzal kellene kezdeni — hallom az MDF „térfeléről” —, hogy a tanács, segítségképpen, adjon írásos tájékoztatót a felkészülésünkhöz!

Nem fogadják el azt a kijelentést, hogy a jelenlévők a tanácselnök vezetésével ülnek le tárgyalni. A tanácselnök vitavezetésével—ezzel értenek egyet. Berkecz László folytatná, hogy „... a kerekasztal feladatának tekinti a község érdekeinek az összehangolását”, azonban újra megfontolásra késztetik néhányan:

— A vita előtt még nem tudhatjuk, hogy mi a község érdeke. Lehet, hogy hárman másként látjuk.

Első az információ: ebben megegyeznek. Amíg nincs elegendő ismeretük a település lakóit érintő kérdésekről, nem mondhatnak se igent, se nemet. A megbeszélésre ajánlott hat témát sokallják, nem akarnak itt éjszakázni. Aki sokat fog, keveset markol. Elég tehát egyelőre a község fejlődésének eddig megtett útjával és az itt élők problémáival foglalkozni.

Egyetértve az utóbbi javaslattal, a kerekasztal résztvevői ezután Berkecz Lászlótól olyan adatokat hallanak, amelyekre valóban érdemes figyelni. A település múltjának megismerésében akár 1376-ig vissza tudna menni. Azonban a közelmúlt történelme is jól mutatja —; mint évszázadokkal megelőzően —, hogy Soltvadkert mindig is önfenntartó község volt. A jómódú gazdálkodók házaikat a két világháború között építették. 1960-ig a belterületen másfél ezer lakás volt. Napjainkig 2200 új házat hoztak tető alá. Vezetékes vízhálózatot, tornacsarnokot és ezer telefonállomást építettek. Júliustól további hetven távbeszélő-készülék üzembe helyezésére nyílik lehetőség. A három évtizede meglévő iskolát több mint ezer gyerek látogatja, s száz soltvadkertinek van üdülője a Vadkerti-tónál. Az OTP-nél lévő pénz, takarékkönyvekben, májusban meghaladta a 135 millió forintot. Ezek mind olyan tények, amelyek ékesen bizonyítják, hogy itt az elmúlt 40 esztendőben azért történt valami.

Hogyan őrizhetők meg és gyarapíthatók tovább -P a lakosság áldozatos munkájával elért eredmények úgy, hogy közben a múltra egy jobb jövő, demokratikus haladás és javuló életviszonyok épülhessenek? A kerékasztalnál egybegyűltek erről is kifejtik álláspontjukat.

Káposzta Lajos evangélikus esperes hozzászólásában ugyancsak a múltból, indul ki;

— Az 1700-as évek közepére kétféle települési forma volt jellemző: az udvari és a családi. A családi telepítés értékei mind a mai napig fennmaradtak —. a Bocsifai utcában a

német ajkú evangélikusok szorgalmát, tehetségét tanúsítva. Becsületességükért ma is szívesen emlékezünk rájuk. Nekik, elődeinknek is részük volt abban, hogy Soltvadkértnek az NSZK-val jó üzleti, és egyházi kapcsolata van.

Paptársa, Kovács János református tiszteletes harminc, e vallás szerint élő család lelkipásztora. Egyházuk helyzete sosem volt zavartalan. Ma sem az. A község népessége öregszik. A gazdasági problémák valamennyiüket: ezt a vallási felekezeiet is sújtják az adóterhek és más kiadások miatt. Aggódik, mivel a gyerekek nem öröklik nemzedékről nemzedékre az egyházhűséget. • '

Font Sándor, a Magyar Demokrata Fórumtól, annak a nézetének ad hangot: az állam és az egyház különválasztásával úgymond kezdték kiölni az emberekből a magyarságtudatot. Szerinte hiába van vagy lesz bármilyen gazdasági reform, mit sem ér, amíg nem engedik meg újra a vallásos szellemben való nevelést. Az embereknek önmagukkal van problémájuk — hangoztatja végül. ■

A tanácselnök nem állja meg, hogy közbe ne szóljon:

— A teljesség kedvéért hadd mondjam el, hogy mi a vallásoséin berek munkájának sokat köszönhetünk: A kétezer evangélikus mellett gondoljunk arra a hétszáz zsidóra is, akik 1900—1920-ban a bőrkikészítésben, a festő- és a borszakmában tevékenykedtek. Azzal viszont nem értek egyet, hogy vallási alapon gyermekeket elverjenek. Azért ne bántsanak egy gyereket se, mert az apjuk vallásos, vagy MSZMP-tag!

Szabad embernek lenni a munkában és a hétköznapokon. Röviden így summázható a százhúsz tagú Kisgazdapárt képviselőjének, Szarka Józsefnek, s a kerekasztal MSZMP- szárnyán Deli Gézának, Ignácz Istvánnak és Tasnádi Miklósnak a hozzászólása. Szarka József 17 éves volt, amikor a begyűjtők leseperték a parasztok padlását a Rákosi-rendszerben, és két bivaly napi teljesítménye volt egy hold szántás. Azóta sokat változott az élet Soltvadkerten. Vadkert a szőlő története. Bármilyen hatalmi viszonyok is alakuljanak ki, a szőlőtől függ a jövő. Ez a jövő azonban csak akkor ér valamit, ha a nagyközségben is okulnak a múlt hibáiból: Nem telepítenek III—IV. osztályú szőlőfajtákat. Visszautasítják a mérgező Kurucvér szőlőfajta telepítését. Nem hagyják, hogy tehetségükből mások húzzanak érdemtelenül hasznot. A torz piaci viszonyok ma még lehetővé teszik, hogy a nagy forgalmazó vállalatok a bort olcsón vásárolják fel és drágán adják tovább, kiszipolyozva termelőket és fogyasztókat egyaránt.

— Vadkert átélt egy tatárdúlást — mondja Deli Géza. — Később jött a törökvész. Elnéptelenedett, majd ismét benépesült a település. A filoxéra pusztítása, az 1929—30. évi gazdasági válság és a két háború idején volt úgy, hogy annyi bor sem termett, amennyivel a hordókat megtölthették volna. Mégis talpra álltak az itt lakók. Maradt erejük az újrakezdéshez.

Azért, hogy a jövőben is igy legyen, csüggedés helyett segítenek egymásnak. Erre való a kerekasztal-megbeszélés is, amelyről Gellén József MDF-tag találóan jegyezte meg:

— Mindnyájan keressük, hogy kik is vágyunk. Hol vagyunk fyiyanytalanok, s hol tudunk kiállni egymás mellett.

Kohl Antal

A HALLGATÓSÁG A VÉGÉRE ELSZIVÁRGÓIT_________________________

Ribánszki-előadás — a mai politikáról

„Olyan események történtek hazánkban az elmúlt időszakban, amelyek megdöbbentették a közvéleményt, megrázták a MSZMP-t, törést okoztak mindannyiunkban. Számtalan kérdésben olyan vélemények kapnak ma nyilvánosságot, amelyekkel nem érthetünk egyet, vitatkoznunk, ellenkeznünk kell velük. Szorosabbá kell fűznünk ezért a párton belüli erőinket, hogy olyan irányvonalat alakítsunk ki, amely biztosítja a szocializmus építésének folytonosságé Oamely ben a marxizmus— Ieninizmus nem dogma, hanem élő valóság.” Ezekkel a gondolatokkal vezette . be Borsos György, a kecskeméti Münnich Ferenc Társaságnak azt a rendezvényét, amelynek előadójául Ribánszki Róbertét, a nemrégiben zászlót bontott marxista egységplatformnak nevezett program egyik kidolgozóját kérték föl. A kecskeméti széchenyivárosi pártházban tartott összejövetelen mintegy százötven érdeklődő jelent meg. A többségében nyugdíjasokból álló hallgatóság zsúfolásig megtöltötte az előadótermet.

Ribánszki Róbert szónoki kérdéssel vezette be a mondandóját:

—Ismerőseim azt kérdezték tőlem: te el mersz menni Kecskemétre, Pozsgay Imre fészkébe, hazájába? Abba a városba, ahol istenítik őt?—A válasz: Eljöttem, mert én nemcsak a mai Pozsgayt ismerem, hanem azt a kandidátusi diszszertációt is, amelyben a mostani véleményével ellenkező álláspontját teszi közkinccsé. Igaz, ez még 1969-ben volt.

Két — környezetéből kiragadott — idézetet olvasott fel az említett értekezésből.

A meglehetősen változatos munkásmozgalmi és politikai múlttal rendelkező Ribánszki Róbert néhány esztendeje még harmonikus munkakapcsolatban volt a Hazafias Népfront Országos Tanácsának berkein belül Pozsgay Imrével. Ok ketten külön utakat járva érkeztek el demokratizálódó mai közéletünkhöz. A Münnich Ferenc Társaság rendezvényén nem tagadta meg mindezt az előadó, aki személyeskedés-' sé fajuló ellenérzéseit hosszan taglalva,, közel két órán keresztül beszélt hallgatóságának.

Ribánszki Róbert memóriája irigylésre méltó. Nemcsak politikai ellenfeleinek megnyilvánulásait idézte fel ezen a délutánon, hanem az elmúlt négy évtized töretlen fejlődésének megtorpanását, a mai légkört megteremtő különféle rendezvények, fórumok jegyzőkönyveiből és határozataiból is magabiztosan válogatott. A Szovjetunió Kommunista Pártjának reformpolitikáját lelkesen támogató Ribánszki számon‘kérte az MSZMP XIII. kongreszszusa jó néhány határozatának végrehajtását — a termelés fejlesztését, a termékszerkezet-váltás meggyorsítását, a gazdaság hatékonyabb működtetését, az antiinflációs politikát és az életszínvonal védelmét. Tagadja, hogy hazánk válságba került, helyzetünk jellemzésére szinonimaként a súlyos, nem könnyű kifejezéseket javasolta, már egy esztendővel korábban is. Az akkor összehívott pártértekezlet sem a válság elemzésére, hanem a megújulásra koncentrált. Nem igaz az, amit — így ő — a reakció terjeszt, hogy az ott megállapítottakon túlhaladt az élet. Az értekezlet állásfoglalását — így az egypártrendszer megerősítését — ma is vállalnunk kell —, hangsúlyozta az előadó, majd így fogalmazott:

. — Az MSZMP KB februárban túllépett saját lehetőségein, hatáskörén, túllépett a pártértekezleti állásfoglaláson és megsértette a szervezeti szabályzatot, amikor utat nyitott a többpártrendszernek. Nem valóságos a helyzetértékelés. Olyanokat engedtünk így a politika színpadára, akiket nem kellene hirtelen a nemzet élvonalának tekinteni.

Ribánszki Róbert kifejtette véleményét a Münnich Ferenc Társaságról is, mely — úgymond — megalakulásakor az MSZMP marxista-leninista centrumát kívánta támogatni. Ám ez a centrum időközben „elolvadt”. Hogy újra „megkeményedik-e”, ezt ma még nem lehet megítélni.

Több kérdést intéztek végezetül hozzá, melyben Horn Gyula szerepéről, a szovjet csapatok kivonulásáról, az ifjúságról, a munkásőrségről, a tömegkommunikáció veszélyes nyíltságáról alkotott véleményét firtatták. Ribánszki Róbert hosszan, kimerítően válaszolt hallgatóságának, mely — vagy az idő előrehaladt volta miatt, vagy egyet nem értését kifejezendő j— már az értekezlet vége előtt jócskán megfogyatkozott.

Noszlopy Nagy Miklós

Divat- és munkakesztyűk számítógéppel

A Glovita Kötöttkesztyűgyár győri, új ■ üzemének 2700 négyzetméteres csarnokában megkezdődött a próbaüzem.

A csarnokban 360 elektronikus vezérlésű gép — közöttük jó néhány speciális berendezés 4— működik.

A mintázatot is számítógéppel tervezik, s jellemző rájuk, hogy nem csak kesztyű, zokni készítésére is alkalmasak. Technológiai újdonság az is, hogy a szegést hőre lágyuló fonal rávasalásával oldják meg: ez megakadályozza a kötés felfeslését. Az üzemben naponta 50-55 ezer pár bőrkesztyűhöz elegendő bélést kötnek, s évente mintegy 13 millió pár divat- és munkavédelmi kesztyű hagyja el a gyárat