Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-22 / 145. szám
i VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! HOGYAN TOVÁBB JÚNIUS 16-A UTÁN? A nemzet érdeke mindenek fölött AZ MSZMP NAPILAPJA XLIV. évf. 145. szám Arii: 4,30 Ft 1989. június 22., csütörtök A miniszterelnök nyilatkozata Németh Miklós miniszterelnök válaszolt a Magyar Távirati Iroda kérdéseire: I — Ön a nemzeti gyász napján a következőket mondta: „Más-más utakat megjárva, különböző oldalról érkezünk a ravatalhoz. Jó lenne, ha együtt mennénk tovább.” Hogyan látja ennek lehetőségét néhány nappal a temetés után? (Folytatás a 4. oldalon) I Dr. Gajdócsi István nyugdíjba vonult • Tohai László megnyitja az ülést. Tegnap Kecskeméten, a megyeháza földszinti termében ülést tartott Bács-Kiskun Megye Tanácsa. Az ülést Tohai László általános elnökhelyettes nyitotta meg, köszöntötte a téstület tagjait, az országgyűlési képviselőket, a meghívottakat, közöttük Horváth István belügyminisztert és dr. Szabó Miklóst, a megyei pártbizottság első titkárát. Majd, miután megállapította, hogy az ülés határozatképes — a 86 tagú testület 61 tagja volt jelen — javaslatot tett a napirendre, amelyet a tagság elfogadott: személyi ügyek és egyebek. A bevezető után az első napirendi pont tárgyalása következett. Dr. Gajdócsi István kért szót: — Eléggé közismert, hogy 1988. december 17-én, a megyei pártértekezleten, a több mint ötszáz résztvevő előtt bejelentettem, hogy 1989 júniusában nyugdíjba vonulok. Szándékomon azóta nem változtattam, | ez az a nap, amikor a szándékomat valóra kell váltani — mondta bevezető szavaiban dr. Gajdócsi István, aki a továbbiakban röviden vázolta eddigi működését. Elsősorban közéleti tevékenységéről szólt, azon belül is természetesen főleg megyei tanácselnöki munkájáról, arról a majdnem 18 esztendőről, amelyet Bács-Kiskun első számú állami vezetőjeként dolgozott végig. * ♦ ■:R V Majd megköszönte mindazok támogatását, akik munkájában segítették. Végül kérte a testületet, hogy mentse fel megyei tanácselnöki tisztségéből, és ami ezzel együtt jár, a végrehajtó bizottsági tagságából. Tanácstagi megbízatását — amelyet választói ruháztak rá — a jövőben is szeretné megtartani. A megyei tanács ezután egyhangúlag úgy döntött, hogy dr. Gajdócsi Istvánt, nyugdíjba vonulása alkalmából, érdemei elismerése mellett, elnöki tisztségéből felmenti. Tohai László a testület nevében 0 A tanácstagok egy csoportja. (Tóth Sándor felvételei) szólt az immár nyugdíjas elnökről. Elmondta, hogy Bács-Kiskun eddigi fennállása közel négy évtizedének csaknem a felét teszi ki az az időszak, amikor dr. Qajdócsi István volt a megyei tanács elnöke. Egyesek „Gajdócsi-korszakról” beszélnek — s az utóbbi időben nem csak pozitív kicsengéssel — mondotta többek között Tohai László, aki arról is beszélt: az eltelt évek nemcsak sikereket, de kudarcokat is hoztak, viszont ezek értékelése meghaladná egy tanácsülés kereteit, lehetőségeit. A két évtized főbb célkitűzései közül mégis megemlítette az öröklött elmaradottság fokozatos felszámolására irányuló törekvéseket, azt a szándékot, hogy Bács-Kiskun felzárkózzon az ország fejlettebb területeihez, hogy adottságait, sajátosságait minél teljesebben kihasználhassa. Beszéde végén a következőket hangsúlyozta: Éli Dr. Gajdócsi István országosan és megyeszerte eredményes vezető volt, akit nagyon sokan tiszteltek és szerettek, s persze, néhányan — okkal, vagy ok nélkül IS haragudtak rá. Nem, vagy nem elsősorban beosztásáért becsülték, hanem (Folytatás a 5. oldalon) A KEREKASZTAL MÁSODIK PLENÁRIS ULESE A politikai egyeztető tárgyalások második plenáris ülését tegnap tartották meg a Parlament Vadásztermében, egy héttel az első fordulót követően. A tárgyaláson egyenrangú és egyenjogú félként részt vevőket - az MSZMP, az Ellenzéki Kerekasztal, valamint az úgynevezett harmadik oldal delegációját — Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke, a tanácskozás elnöke köszöntötte. A tárgyalóasztalnál az MSZMP részéről Pozsgay Imre, Iványi Pál, Berecz János és Fejti György, az Ellenzéki Kerekasztal oldalán a Bajcsy- Zsilinszky Endre Baráti Társaságtól Vigh Károly, Morvái László, Zétényi Zsolt, Domokos István, a Fiatal Demokraták Szövetsége képviseletében Kövér László, Orbán Viktor, Fodor Gábor, a Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párttól Prepeliczay István, Boross Imre, Hardi Péter, a Keresztény Demokrata Néppárttól Keresztes Sándor, Füzessy Tibor, Szakolczay György, a Magyar Demokrata Fórumtól Für Lajos, Sólyom László, Szabad György, a Magyar Néppárttól Márton János, Kónya László, Varga Csaba, a Magyarországi Szociáldemokrata Párttól Révész András, Takács Imre, a Szabad Demokraták Szövetségétől Mécs Imre, Pető Iván, Magyar Bálint, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájától Bruszt László, Kerényi Imre, Fonyódi Hona foglalt helyet. Az úgynevezett harmadik oldal delegátusai a Baloldali Alternatíva Egyesü(Folytatás a 2. oldalon) ORSZÁGGYŰLÉSI BIZOTTSÁGOK VITATTÁK: n Átütemezett” államadósságok Az 1988. évi állami költségvetés végrehajtásáról szóló pénzügyminiszteri tájékoztatást az Országgyűlés ipari bizottsága csak fenntartásokkal fogadta el szerdai ülésén, miután kifogásolták, hogy a parlament tudomása nélkül, jelentős kötelezettségek teljesítését tavalyról ez évre halasztottak. Lékai Gusztáv (Hajdú-Bihar megye) képviselő egyenesen úgy fogalmazott a vitában, hogy a magyar költségvetés példa nélkül álló módon, adósságának egy részét egyszerűen átütemezte, s ezzel kisebb hiányt mutatott ki a valóságosnál. Az ipari bizottság |§1 Juhász Mihály elnökletével — együttesen tárgyalt az előterjesztett napirendi pontokról, vagyis a tavalyi költségvetés végrehajtásáról, továbbá az államháztartás és az adórendszer reformjáróL Az ipari bizottság végül is az előterjesztéseket a már említett fenntartással és képviselői kiegészítésekkel elfogadta. A múlt évi költségvetés végrehajtásáról, az államháztartási reformkoncepcióról, valamint az adóreform korszerűsítéséről tanácskozott szerdán az Országgyűlés kereskedelmi bizottsága a Kereskedelmi Minisztérium Dorottya utcai tanácstermében. A költségvetéssel kapcsolatos írásos előteijesztésekhez Patkó András pénzügyminiszter-helyettes fűzött szóbeli kiegészítést. Elmondta: bár a költségvetési jelentés végső számai közel állnak a tervezett értékekhez, a feszültségeket, amelyek (Folytatás a T. oldalon) .S-ANGHAJMm&m Nyilvános kivégzés Kegy elem helyett:, tarkólövés -Szerdán délotán Sanghaj északnyugati elővárosában nyilvánosan kivégezték azt a három fiatalembert, akit a sanghaji zavargásokban való részvételért ítéltek halálra a múlt héten. A bárom, harminc év körüli férfit egymás után, tarkólövéssel végezték ki — közölte a sanghaji Legfelsőbb Népbíróság szóvivője. A kivégzésnek mintegy 3000 szemtanúja volt A három fiatalembert — ketten munkások, a harmadik munka nélküli — azért ítélték halálra, mert június 6-án felgyújtottak egy vonatot, miután az a tüntetők barikádján áttörve halálra gázolt hat embert. A halálos ítélet kiszabása után az elítéltek kegyelmi kérelmet nyújtottak be, ám azt a sanghaji Legfelsőbb Népbíróság kedden elutasította azzal, hogy nem találtak olyan törvényes indokot, amely a büntetés mérséklését indokolná. A kínai vezetés figyelmen kívül hagyta azokat a nemzetközi tiltakozásokat is, amelyekkel az Egyesült Államok és több nyugati ország vezetése a halálos ítéletek visszavonására akarta rábírni PekingeL A május végi—június eleji tüntetésekben való részvételért eddig összesen 11 embert ítéltek halálra. Hét férfi és egy nő Pekingben várja az ítélet végrehajtását A CSEHSZLOVÁK PARLAMENTBEN BŐS—NAGYMAROSRÓL „Rendkívülinek” nevezte a bős —nagymarosi vízlépcső építésével kapcsolatos helyzetet Pavel Hiítnák csehszlovák miniszlereínökhelyettes. Hrivnák kedden a csehszlovák szövetségi parlament prágai ülésén válaszolt azokra a kérdésekre, amelyeket képviselők tettek fel a létesítménnyel összefüggésben. A miniszterelnök-helyettes azt mondta, Németh Miklós és Ladislav Adamec megbeszéléseit követően Csehszlovákia azonnal a magyar félhez fordult; hogy az teijessze elő az új tényeket, amelyek alapján felfüggesztette a nagymarosi épitkezéseket. „A magyar fel azonban csak véleményeket terjesztett elő, amelyeket nem tudott dokumentumokkal alátámasztani, csupán feltételezéseket közölt, amelyek csak növelték a bizonytalanságot” -—jelentette ki a vízlépcsőrendszer csehszlovákiai építkezéseit felügyelő miniszterelnök-helyettes. Hrivnák közölte a csehszlovák parlament képviselőivel, a megállapodás szerint Magyarországnak június 26-áig kell átadnia a teljes írásos anyagokat, amelyek alapján a csehszlovák szakértői csoportok folytathatják az építéssel kapcsolatos minden kérdés megvizsgálását. „A kialakult helyzet rendkívüli, főleg azért, mert a magyar lel a bősi és némely más objektumnál kezdte visszavonni kapacitásait. Tiltakozásun kát követően a dolog tisztázódott, csak Nagymaroson és a vele összefüggő néhány objektumnál függesztették fel a munkálatokat” — közölte Pavel Hrivnák. Mit tenne, ha saját tulajdonába kerülne a szövetkezet földje, vagyo, na? A kérdés naiv, ám talán éppen e naivitás miatt szárnyalhatnak a gondolatok s érzékeltetik a mezőgazdaságban uralkodó, ugyancsak lehetetlen állapotokat. A kérdés valóban elhangzott egy, szövetkezeti vezetőkkel folytatott, beszélgetésen. Az arcokra döbbenet, mosoly, a kérdező elmeállapota miatti szánakozás ült. A válasz azonban egybehangzó és egyértelmű volt. A mostani szabályozási normák, kapkodások lehetetlenné teszik az efféle vállalkozásokat. A kategorikus elutasítás csak másodpercekig tartott, az elnökök kezdtek eljátszani a gondolattal: valóban, mi lenne, ha övék volna a határ, s megszabadulhatnának gúzsba kötött vezetői létüktől? Tucatnyi okot, mesterségesen emelt gátat emlegettek a gazdálkodás laSsitójaként, s szinte valamennyién a bürokratikus hivatali államot tették első helyre a fékek sorában. A „párt jól bevált agrárpolitikájaként" emlegetett, ismerősen csengő megállapítás mögött azonban valójában ingadozó, a hatalmat és a költségvetést szolgáló agrárpolitika állt. A „húzd meg, ereszd meg" taktikázás politikai és gazdasági gyakorlattá vált az elmúlt évtizedekben. A szövetkezetét, mint tulajdoni formát címkézték elmaradottnak, fejletlennek, korszerűtlennek: alig két évtized múltán politikai testület minősítette hatékonyabbnak az állami tulajdonnál. A nagyüzemekhez in-, tegrálódó, s azokat is gyarapító kistermelést nevezték kispolgári csökevénynek és az élelmiszer-ellátás báfii zisának egyaránt. Az elnökökben élnek, vibrálnak ezek az ideológiai görcsök, amelyek voltaképpen vállalkozóképességüket is bénítják. A gazdasági elhajlások, a termelői érdeket figyelmen kívül hagyó, rögtönzött döntések, persze, nem kevesebb sérülést okoztak a mezőgazdaságnak. Egy elnök rendkívül egyszerűen és tárgyszerűen fogalmazott :■ ha egy kicsit jobban ment a parasztnak. rögtön csavartak egyet rajta. Ez annyit jelent, hogy a nagyüzemek szervezése, majd a kibontakozásuk idején az állami támogatások tartották a lelket a gazdaságok nagy részében. Ahogy talpra álltak, a hetyenes évek elején, a támogatások összege már felére apadt'az elvonásokénak. A csavar^ túlságosan jól sikerült, az ágazat hanyatlott. Lélegzetvételnyi jobb idő következett, de 1987-ben már 21 milliárd forint állami támogatással szemben 50 milliárd elvonás állt. Manapság lepusztult géppark, kizsarolt határ, fizetésképtelen gazdaságok jelzik a mezőgazdaságra kényszeritett döntések következményeit. Az egyik elnök adatai szerint 1985 és 1988 között a nitrogénműtrágya ára 41 százalékkal, agázolajé ugyanennyivel, az elektromos áramé 32 százalékkal, az építőanyagoké 76 százalékkal emelkedett: miközben a búza ára csupán 10, a napraforgóé pedig 2 százalékkal nőtt. Ezt hallva, a licit elkezdődött, s ki-ki a saját tapasztalatai alapján sorolta az agrárolló nyílását bizonyító adatokat. E torz árarányok hatását az sem ellensúlyozná, ha a bürokrácia enyhülne. Egyelőre, persze, ez is csak kívánság, mert még élnek a ,fent" fogalmazott, „lent” költséget növelő, fegyelmet rontó szabályok. Mint az egyik elnök mosolyogva mesélte, náluk az egyesület nagyságához mérten tizenegy erdészt kellene az előírások szerint foglalkoztatni. Hárman valóban vannak a területhez, de nekik is kevés a munkájuk; can az elnök büntethető, mert elmulasztja az utasítás betartását. Kétségtelen: az elvi és gyakorlati következetlenség sebezte a gazdaságokat, azok vezetőit és kétkezi dolgozóit. A sebek fájdalma azért volt elviselhető, mert szükség esetén a fájdalomcsillapítót is adagolták. A tartós és következetes vállalkozáshoz azonban nem elég a tüneti kezelést nyújtó fájdalomcsillapítás, ahhoz a sebek gyógyulására van szükség. Addig a gazdasági vezetők nem vállalják saját tulajdonként a rájuk bízott gazdaságot, s amíg ezt nem tennék, aIszövetkezeti vagy állami tulajdon hatékony mozgatására is csekély az esély. V. Farkas József UDVARI LÁSZLÓ KORMÁNYBIZTOS NYILATKOZATA Mint az a prágai tudósításokból kitűnik, a csehszlovák szövetségi parlament ülésén Pavel Hrivnák, a szlovák kormány elnöke kijelentette: a magyar fél csak véleményeket teijesztett elő a nagymarosi építkezések felfüggesztése után, tények, dokumentumok nélkül, s a feltételezések növelték a bizonytalanságot. Az MTI munkatársa ezzel kapcsolatban Udvari Lászlónak, a bős —nagymarosi ' vízlépcsőrendszer kormánybiztosának véleményét kérdezte: — Június 6-án tárgyaltunk először a Vladimir Lokvenc csehszlovákiai kormánymeghatalmazott vezette szakember-delegációval, de akkor nem is volt célunk a dokumentumok előterjesztése. Az volt (Folytatás a 5. oldalon) Tárgyalások három szinten; hat témakörben |S-tff, [Tvl
