Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-22 / 145. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 22.

KEREKASZTAL MÁSODIK PLENÁRIS ÜLÉSE

(Folytatás az 1. oldalról)

léstől Kemény Csaba, Drucker György, Varjas András, a Hazafias Népfronttól Huszár István, István Lajos, Kukorelli István, a Magyar Demokratikus Ifjúsági Szövetségtől Nagy Imre, Boldvai László, Rabi Béla, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetségétől Sárközi Sándor, Ispánovics Márton, Csillag László, a Magyar Nők Országos Tanácsától Duschek Lajosné, Fazekas Sándomé, Soósné dr. Dobos Mária, a Münnich Ferenc Társaságtól Berényi Ferenc, Aggod József, Szécby András, a Szakszervezetek Országos Tanácsától Kósáné Kovács Magda, Bálint Attila és Hajdú Attila voltak jelen.

Szűrös Mátyás megnyitója

Szűrös Mátyás elöljáróban emlékeztetett arra, hogy az elmúlt héten az egész ország nagy figyelemmel kisérte az Ellenzéki Kerekasztal, az MSZMP és a különböző szervezetek és mozgalmak alkotta harmadik tárgyalócsoport első plenáris ülését és a további szakértői megbeszélésekről szóló hireket. Utalt arra is, hogy a nemzeti megbékélés jegyében temettük el Nagy Imrét és sorstársait. Politikánk, de főleg nemzetünk erkölcsileg erősödött — állapította meg, majd így folytatta:

— Az a tény, hogy a három tárgyaló fél ma nyilvános plenáris ülésen folytatja munkáját, valamint az, hogy a megfigyelők státusába jelentkezők száma is megnőtt, azt bizonyítja: mindenki tudatában van annak, hogy milyen nagy felelősséggel tartozik az országnak, a nemzetnek.

— Köztudomású, hogy az Országgyűlés ülésszakát június 27-ére

— az előkészített törvényjavaslatok és más előterjesztések megtárgyalására és természetesen döntéshozatalra

— összehívtam. A napokban zajló képviselőicsoport-ülések és bizottsági ülések kapcsán jelezni kívánom a tárgyaló feleknek, hogy az országgyűlési képviselők ugyancsak igen nagy figyelmet szentelnek az önök tárgyalásainak. Úgy gondolom, a tárgyaló felektől is elvárható, hogy a képviselőket időben és kellő mélységben megismertessék a tárgyalások eredményeivel, felvetéseivel, hogy azokkal kapcsolatban véleményüket kialakíthassák. Mindenki számára alapvétő fontosságú a politikai egyeztető tárgyalások és az országgyűlési munka összehangolása.

Az országgyűlési képviselők tudatában vannak annak, hogy döntéseik társadalmi és politikai hátterét nagymértékben a három fél tárgyalásai adhatják meg. A mai helyzetben nincs vesztegetni való időnk, de a kapkodás, a sietség, a végiggondolatlanság sem lehet vezérlő elvünk. Éppen ezért, amikor arra kérem önöket, hogy a tárgyalások eredményes folytatása és mielőbbi sikeres befejezése legyen a cél, egyetértek azokkal, akik azt jelzik, hogy a társadalomban öszszegyült feszültségek, gondok olyan sokrétűek, bonyolultak, hogy megöl-' dásuk nemcsak közös erőt, hanem alkalomadtán sok időt és türelmet is igényel. A sürgető idő és a megalapozott döntéshozatal látszólag egymásnak ellentmondó követelménye úgy tűnik feloldhatónak, ha a tárgyalások a bizottságokban, a szakértői megbeszéléseken rendkívüli intenzitással folytatódnak.

Az első plenáris ülés óta eltelt néhány hét alatt a tárgyaló felek szakértői megállapodtak a pontos tematikáról, a tárgyalási szintekről, a munkabizottságok kiküldéséről, valamint a megfigyelők meghívásáról. Ezt részletesen ismertetve elmondta:

Az első témakörben az érdemi politikai tárgyalások keretében a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározása a feladat. Elsőként: az alkotmánymódosítás időszerű tételei, a köztársasági elnöki intézmény és az alkotmánybíróság kérdései. Másodszor: a politikai pártok működésének jogi szabályozása. Harmadszor: a választásokkal kapcsolatos kérdések, a választójogi törvények. Negyedszer: a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási törvénykönyv módosításának elvei. Ötödször: a tájékoztatás és az információ kérdései, az új tájékoztatási törvény. Hatodszor: az erőszakos megoldásokat kizáró jogi garanciák megteremtése.

A gazdasági és szociális válság leküzdésének stratégiai feladatai tekintetében, először: a gazdasági válság, az eladósodás, szerkezetátalakítás, az infláció stb. kezelésének stratégiai kérdései. Másodszor: $ gazdasági válság szociális következményei és kezelésének módjai. Harmadszor: a tulajdonreform — különös tekintettel az állami vagyon átalakulására. Negyedszer: a földtulajdon és a szövetkezeti törvény kérdései. Ötödször: a költségvetési reform és az államháztartási törvény. Hatodszor: a versenyjog és a monopolellenes szabályozás, a vállalkozások jogi akadályainak lebontása.

Az egyes témakörökön belüli további alkérdések meghatározása, a már elfogadottak pontosítása —; ha a tárgyalások menete ezt igényli — a bizottságok feladata. A felsorolt témák érdemi tárgyalása a soros plenáris ülést követően haladéktalanul megkezdődik. Tekintettel a politikai átmenethez tartozó első, második és harmadik téma sürgősségére, mindhárom fél indokoltnak tartja ezekben a gyorsított ütemű munka vállalását.

A tárgyalások három szinten folynak: a plenáris ülésen, amely általában deklaratív politikai funkciókat tölt be. A témaköröknek megfelelően létrehozott két bizottságban, ahol lehetőség nyílik a szakértői munka koordinálására és a felmerülő vitás kérdések politikai eszközökkel történő feloldására. A témák szerint kialakított munkabizottságokban, amelyek a szakértői munka keretéül szolgálnak. A két bizottságot a tárgyaló küldöttségek a mai napon kiküldik, és egyben felhatalmazzák őket a munkabizottságok megalakítására.

A megállapodásban a felek megerősítik, hogy a plenáris üléseket nyitottá kívánják tenni a megfigyelők számára. Ugyanakkor fontosnak tartják, hogy a megfigyelők meghívásakor a következő szempontok érvér nyesüljenek: ténylegesen működő, nyilvánosságra hozott politikai platformmal rendelkező, továbbá országos\szervezetként tevékenykedő í— ha a tárgyaló felek valamelyike által nem képviselt—szervezetek jelentkezését fogadja el a plenáris ülés elnöke.

Szűrös Mátyás megnyitó szavait követően a demokratikus politikai átmenet megvalósítását szolgáló elvek és szabályok meghatározásával kapcsolatos felszólalások, nyilatkozattételek hangzottak el. Elsőként Pozsgay Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt e kérdésben kijelölt szóvivője kapott szót.

POZSGAY IMRE, MSZMP:

A politikai akarat ? az állampolgártól ered

A Politikai Bizottság tagja bevezetőjében hangsúlyozta:

■ — Örömmel állapítom meg az MSZMP i képviseltében, hogy a szakértők körében folytatott tárgyalások eredményeként plenáris ülést tarthatunk, tanúsítva, hogy közös szándék mutatkozik meg dolgaink, ügyeink előrevitelére. Az előbb ismertetett megállapodások feljogosítanak erre a kijelentésre*

— Szeretném azt is. elmondani — éppen az idézett pontokhoz kapcsolódva —, hogy az MSZMP az előzetes megállapodásnak megfelelően tartja magát ahhoz a megegyezéshez, hogy bizonyos kérdésekben nem alkotnak törvényt mindaddig, amíg létre nem jön az előzetes politikái megállapodás. Ennek megfelelően — és ezt egyszersmind bizonyságul is említve — a bizalom alapjául fölajánlva jegyezem meg, hogy a június 27-én kezdődő országgyűlési ülésszakon az érintett törvénytervezeteket nem javasoljuk a kormánynak az Országgyűlés elé feijeszteni. Ezzel a bejelentéssel tartozom tisztelt tárgyaló partnereinknek és egyszersmind az együttműködésre felszólító tételként is szerettem volna előadni.

Ami a demokratikus Magyarország megteremtésében vállalt szerepeket illeti, az MSZMP álláspontjáról szeretném tárgyaló partnereinket tájékoztatni. Olyan politikai berendezkedésre törekszünk, amelyben a politikai akarat az állampolgártól ered, s ezt az akaratot egy civil társadalom hiteles és alulról jövő kezdeményezésére épülő intézményei valósítják meg. Az európai politikai kultúrának és a XX. századi tapasztalatoknak megfelelően az MSZMP ezen állampolgári akarat kifejezésére egyik alkalmas formaként elfogadja a szabad választási rendszert, amely, pártok küzdelmében fejezi ki ézt az állampolgári akaratot, szándékot. Ennek összes konzekvenciáját, saját eddigi politikai gyakorlatára nézve is, levonja. Legfőképpen azt, ami már az első tárgyaláson is a szándéknyilatkozatban elhangzott: felhagy a pártállam és az állampárt összefonódásából származó monopolisztikus hatalomgyakorlási móddal. Az MSZMP a plurális politikai berendezkedés szellemében, alkotmányosan intézményesített formái között vállalja a politikai küzdelmet az állampolgárok jóindulatának elnyeréséért, — korrekt, a nemzet érdekeit szem előtt tartó program és ennek megfelelő személyzeti politika alapján. Ez az a legfontosabb, talán mindannyiunknak közmegegyezésül is szolgálható politikai szempont, amelynek alapján a Magyar Szocialista Munkáspárt saját szervezetét is felülvizsgálja, és ezeknek a követelményeknek a szolgálatába állítja. Ennek a szemléletnek megfelelően és ebből következően az MSZMP számára a többi párt a programok harcában jelen lévő versenytárs. Ám ugyanakkor ez a helyzet az állampolgárok számára azért is kedvező, mert ily módon szabadon fejezhetik ki akaratukat és dönthetnek politikai szándékaikat illetően.

Ez a berendezkedési forma á közös magatartást illetően csakis a türelemre, a kölcsönös megértésre épülhet. Ebből a megértésből következik, hogy az MSZMP nem kívánja saját világnézetét és politikai törekvéseit kényszer útján, vagy különböző kényszerítő intézmények alkalmazásával általános társadalmi prógrammá tenni, csakis a választási küzdelemben megméretni. Ugyanakkor elvárja és reméli, hogy ebben a választási küzdelemben saját szociális programját és világnézeti, politikai elképzeléseit ugyanolyan szabadon hirdetheti, mint a többi párt és mozgalom.

Ez a politikai szándékok dolgában fontos bejelentés következményekkel és remélhetően megfelelő következményekkel jár a törvényalkotásra, az állami berendezkedés megtervezésére. E tekintetben a Magyar Szocialista Munkáspárt következetesen tartva magát az előbb megfogalmazott elvekhez, az állami berendezkedés szempontjából az alkotmányos garanciákkal rendelkező jogállamot tartja a XX. század végi európai Magyarország számára a legalkalmasabbnak. Ez a jogállami forma természetesen megköveteli az itt most halasztást szenvedő törvények meghozatalát. Alkotmány-előkészítés, választási törvény, az államformáról vagy a köztársasági elnökről szóló törvény és a pártok működését szabályozó jogszabályok nélkül ez a jogállami berendezkedés nem valósítható meg.

A helyzet paradoxonét is érzékeli a Magyar Szocialista Munkáspárt: olyan feltételek között kell elvégezni ezt a feladatot, amikor sokan vitatják annak a törvényhozó testületnek a legitimitását, amely ezen törvények

meghozatalára hivatott. E helyzet feloldása csak itt a tárgyalóasztalnál képzelhető el. Szeretném kijelenteni, hogy a törvényhozó munkát nem kellene megakadályoznunk. A törvényhozásnak szabad utat kellene engedni ahhoz, hogy az ország ne a bénultság és a szétesés reménytelenségével nézzen a jogállam megteremtése elé. Reményt kellene adni ahhoz, hogy a nemzetért, az országért felelős, s ezt a felelősséget — miként az előző tárgyaláson is elhangzott — nem egyenlő mértékben hordozó tárgyaló felek megállapodásra jutnak a jogállam megteremtésében és berendezésében. A tárgyalásokon tehát a konkrét törvénytervezetejc dolgában előzetes politikai egyezségre kell jutnunk, s utána a kormány ezen egyezség szellemében terjesztheti az Országgyűlés elé a javaslatokat. Bízni kell abban, hogy a parlament pontosan érzékeli azt a politikai folyamatot, amely az országban zajlik és a tárgyalóasztalnál megszületett egyezséget akceptálja és törvényerőre emeli.

— Végül szeretnék arról szólni: az MSZMP természetesen nem vakon és nem tájékozatlanul vesz részt ezeken a tárgyalásokon. Tudja, hogy miközben eltökélten és politikáját remélhetően visszafordíthatatlanul ebbe az irányba viszi, működnek olyan politikai erők az országban, amelyek számára ez a folyamat az anarchia látszatát, a berendezett és képzetüknek megfelelő világ szétesését jelenti, s ragaszkodnak ahhoz a világhoz, amelyben nevelkedtek és amelyhez eszméiket, elkötelezettségüket láncolták. Ezt—a tolerancia jegyében — a nyílt politika egyik elemének kell tekinteni, ugyanakkor történelmi felelősségénél fogva az MSZMP-nek kell a leghatározottabban küzdenie azért, hogy ezek az erők ne nyerhessenek olyanfajta politikai teret, amelyben a politikai küzdelem károsultja a nép legyen. A szabad választásokon kifejeződő politikai küzdelmet a nép javára szeretnénk eldönteni, összes következményével együtt, a politikai és hatalmi vákuum létrejötte nélkül, az átmenetet már a tárgyalófelek közös akarata szerint irányítva, a parlamentben, a törvényhozáson kérész-tül.

— Ezeket tartottam fontosnak — a minap elhangzott szándéknyilatkozaton túlmenően — itt és most mint előrehaladási feltételt kijelenteni. Ezeken a pontokon tárgyalópartnereink remélhetőleg a társulást'vállalni tudják — ehhez kérjük az együttműködést.

Pozsgay Imre nyilatkozattételét követően Szabad Györgyöt, az Ellenzéki Kerekasztal szóvivőjét illette a szó.

SZABAD GYÖRGY, ELLENZÉKI KEREKASZTAL:

— Az Ellenzéki Kerekasztalt alkotó szervezetek a magyar nemzet felemelésére a demokratikus jogok biztosítása révén törekszenek, méghozzá annak nagyon őszinte reményében, hogy békés és következetes küzdelmüket megértéssel fogadják és rokonszenwel támogatják nemcsak idehaza, hanem ezt teszi Kelet és Nyugat, mindenekelőtt pedig a szomszédos Ausztria, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Románia és a Szovjetunió népei és kormányai. Ha rajtunk múlik, nem fog senki csalódni, aki bizalomért bizalmat, barátságért barátságot, együttműködési készségért együttműködési készséget kér tőlünk, és ajánl a válságból való. kilábalásért küzdő nemzetünknek.

Az Ellenzéki Kerekasztal június 13-ai nyilatkozatában kijelentettük, hogy a megkezdendő és — Pozsgay Imrével egybehangzó reménnyel mondom — kívánságunk szerint a megegyezésig folytatandó pártközi tárgyalások célját a békés átmenet biztosításában látjuk, mégpedig az egypártrendszerre alapozott jelenlegi uralmi viszonyokból a megteremtendő jogállam keretei között működő képviseleti demokráciába. A tárgyalások során mindenekelőtt olyan, törvényekbe foglalandó megegyezésre törekszünk tehát, ami lehetővé teszi, hogy az 1848-ban megalapozott és korszerűsítve új életre keltendő képviseleti demokrácia a valóban szabad választásokon megnyilatkozó népakarat megtestesítője lehessen és legyen. Az elnökünk, Szűrös Mátyás által most ismertetett napirendi megegyezés ilyen irányultságú. Nem tárgyalási sorrendjének, hanem belső logikájának szálán haladva, fontossági sorrendben mindenekelőtt új választási rendszer kidolgozását javasoljuk.

Indítványozzuk, miszerint: az elkészítendő törvényjavaslat egyfelől azt biztosítsa, hogy minden választó gondosan mérlegelhesse, majd szabadon és titkosan eldönthesse, ki, illetve milyen irányzat által kívánja képviseltetni érdekeit és politikai akaratát. Másfelől gondoskodjék a megegyezésen alapuló új választási rendszer arról, hogy minden, a képviseleti demokrácia alapelveinek sérthetetlenségét vállaló, egyben a választások erőszakos vagy csalárd befolyásolását megtagadó politikai párt és szervezet azonos, demokratikus feltételekkel állíthasson jelölteket, és törvényes eszközökkel, azonos feltételekkel küzdhessenek megválasztásukért. Gondoskodjék a javaslat a választások lefolytatásának, a szavazatok összeszámlálásának, az eredmények közzétételének demokratikus rendjéről és tisztaságáról.

A szabad választások is feltételezik a jelenlegi alkotmány módosításának Szűrös Mátyás által jelzett szükségességét. Többek között elkerülhetetlennek tartjuk, hogy egy, a most kezdett tárgyalások keretében kidolgozandó törvényjavaslat rendelkezései értelmében felcseréltessék a jelenlegi alkotmánynak az egypárti hegemóniát megállapító tétele a többpártrendszer működésének törvényesítésével. Itt jegyezzük meg, hogy a köztársasági elnöki intézmény bevezetéséről és egy alkotmánybíróság felállításáról rendelkező törvények megalkotását is a szabad választások eredményeként összeülő új parlamenttől várjuk. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy ne lennénk készek a mostani pártközi tárgyalásokon olyan közös alapelvek kidolgozására, amelyek — befejezett tények teremtése nélkül — elősegíthetnék a megválasztandó Országgyűlés majdani törvényalkotó munkáját e téren is.

Harmadikként azt tartjuk szükségesnek, hogy a többpártrendszernek államjogunkba való újra beiktatásával járjon együtt a pártok megalapításának, működésük politikai, jogi és anyagi feltételeinek törvényes szabályozása, oly módon, hogy az általa biztosított lehetőségekkel a kitűzendő választások előtt az érdekeltek már legalább három hónapon át zavartalanul élhessenek. Annak is, hogy a választásokig és a választásokon minden honpolgárunk, illetve minden törvényesen működő politikahszervezet szabadon élhessen jogaival, feltétele és biztostéka kell hogy legyen a büntető törvénykönyv és a büntetőeljárási jog megfelelő, azaz a politikai jogok kiterjesztésével összhangban álló reformja, amelynek szükséges kitérnie az úgynevezett rendőri kényszerintézkedések megszüntetésére és a fennálló szabálysértési jog revíziójára.

Nélkülözhetetlennek tartjuk új tájékoztatási, illetve információs törvény megalkotását annak érdekében is, hogy a választók ne vaktában, hanem a demagóg befolyásolási kísérlem tekkel szemben is a lehetséges mértékig felvérteződve, felismert érdekeik tényleges képviselőire szavazhassanak.

Indokolt tehát, hogy egy további törvényjavaslat, amikor a tudatformálás teljes eszköztárának használatát a demokrácia, a szabadság és a közerkölcs követelményeinek szem előtt tartásával újraszabályozza, gondoskodjék arról, hogy a választásokon induló valamennyi politikai szervezet körültekintően kialakítandó módon és mértékben élhessen, de lehetőleg egyikük se élhessen vissza a hírközlés, a sajtó, a rádió és televízió által nyújtott lehetőségekkel. Itt említjük meg, hogy szükségesnek tartjuk a személyes jogok fokozottabb védelmét a modern információs rendszerekre is időben kiterjeszteni.

Végül, de nem utolsósorban, a választások szabadságának és demokratizmusának biztosítása szempontjából is mellőzhetetlennek tartjuk olyan törvények megalkotását, melyek az erőszak alkalmazásának még a lehetőségét is kizárják a közéletből. Ennek biztosítékait látjuk minden fegyveres testület, különösképpen az állambiztonsági szervezet feladat- és hatáskörének pontos rögzítésében, működésük hézagtalan alkotmányos ellenőrzési rendszerének megteremtésében és minden fegyveres erő pártpolitikai semlegesítésében. Indokoltnak tartjuk a megegyezést a munkásőrség és más fegyveres segédalakulatok feloszlatásának kérdésében. Felülvizsgálandónak és szükség szerint

módosítandónak tartjuk a fegyverviselési jogot, a fegyveres testületek szolgálati szabályzatait és a katonai büntetőjogot.

Mindezt az 1989. június 10-én kötött előkészítő megállapodás II. részének 2. és 3. pontja értelmében megalakítandó politikai munkabizottság elé utalandónak tekintjük. Célszerűnek azt véljük, ha a fentiekkel összhangban megállapítandó feladatok ellátásának munkarendjét — összhangban az elnökünk által elmondottakkal — maga az érdekelt bizottság készíti el, figyelemmel az idézett megállapodás azon pontjára is, miszerint az egyes munkabizottságok szakértők bevonásával albizottságokat is létrehozhatnak. ’ Értelemszerűen érvényesítendőnek tekintjük mindezt a gazdasági munkabizottság kívánatos munkamódszerére is, jelezve, hogy annak, felfogásunk szerint, a megszerzendő információk birtokában, mindenekelőtt olyan, eddig nélkülözött átfogó és realizálható gazdasági koncepció kialakítására kell törekednie, amely tényleges és megbízható alapja lehet majdani törvényhozási kezdeményezéseknek.

Az Ellenzéki Kerekasztal megelégedéssel veszi tudomásul, hogy — Pozsgay Imre államminiszter mostani bejelentésének tanúsága szerint — a kormányzat kész eleget tenni a június 10-ei pártközi megállapodás azon követelményének, miszerint — idézem a megállapodás szövegéből —: „a tanácskozás ideje alatt a felek tartózkodnak minden olyan egyoldalú lépéstől, amely meghiúsítaná a tárgyalás célját, a törvényalkotás nem előzheti meg a politikai megállapodásokat tehát”. Annál is inkább örülünk ennek a mostani bejelentésnek, hiszen a nemzet túlnyomó többségéhez hasonlóan az Ellenzéki Kerékasztal szervezetei és jelenlévő képviselői nagyon fontosnak tartják e tárgyalások sikerét, feltétlenül elhárítandónak tartanak tehát minden esetleges gáncsoskodást, úgy gondoljuk, népünk többségének akaratával megegyezően -=rs mondotta végezetül Szabad György.

KUKORELLI IST VÁN, HARMADIK OLDAL:

Kukorelli István a harmadik oldal képviseletében kijelentette: elfogadják az előkészületek során kialakított és Szűrös Mátyás által ismertetett tárgyalási témákat, kiegészítést nem kívánnak hozzátenni. Ezután így folytatta: Különösen fontosnak érezzük a 6. pontban megfogalmazott gondolatot az erőszakos megoldásokról, a direkt politikai harc eszközeiről való lemondást. Ennek át kell hatnia közéleti magatartásunkat és megalkotandó törvényeinket egyaránt. Örömmel hallottuk Pozsgay Imre bejelentését, hogy az MSZMP nem javasolja a törvények idő előtti napirendre tűzését. A törvényjavaslatoknak a döntéshozatalról való levétele politikai győzelem, nem politikai vereség, hanem a józan politikai belátás eredménye.

— A békés és demokratikus politikai átmenet folyamatában kiemelkedő jelentősége van a választásoknak, amely a törvényalkotás ütemezésének beszámítási pontja. Erre az időpontra figyelve ki kell cövekelnünk a sebességkorlátok alsó és felső táblahatárait.

— A hat tárgyalási témából mi valósítható meg a választásokig és mi az, amit feltétlenül el kell halasztani? A nyitó plenáris ülésen egyetértés volt közöttünk, hogy az új alkotmányról a választások után összeülő Országgyűlésnek kell döntenie, s addig lényeges alkotmánymódosítások ne legyenek. 1949 óta így is a 21. alkotmánymódosításnál tartunk, ebben az évben már három jelentős alkotmánymódosítás volt. Augusztus 20-án egységes szerkezetű alkotmányszöveg hiányában nehéz lesz eldönteni, milyen hatályos alkotmányt ünnepelünk. Kezdeményezzük, legyen ez az ünnep a magyar államiságnak az államalapításig visszamutató nemzeti ünnepe.

Javasoljuk, hogy az alkotmánybíróságról szóló törvényt — amelyet a párttörvény napi aktualitása tett sürgetővé — az új alkotmánnyal együtt alkossa meg az Országgyűlés, és csak ezt követően jöjjön létre a jogállamiságnak ez a hatalommegosztás elvein és a pártatlanságon alapuló nagyon fontos intézménye.

— A köztársasági elnökről szóló törvényjavaslat elhalasztása mellett érvek sorolhatók, amelyeket kompromisszumként hajlandók vagyunk elfogadni. Mégis, gondoljuk meg jól közösen: ezzel a törvénnyel nem kellene-e kivételt tenni? Ezt az új intézményt mindenképpen a választásokkal összefüggésben érdemes megítélni, és nem csak a választások utáni erőviszonyok tükrében. Ezek pártpolitikai megfontolások, amelyeket alá kell rendelni az ország érdekeinek.

Reálisan fel kell készülnünk integrációs erővonalak hiányában az ország kormányozhatatlansági helyzetére, és éppen ezért stabilizátorokra van szükség. Ki fogja például a választások eredményének közzététele után a koalícióskormány-alakítási tárgyalásokat lebonyolítani? A köztársasági elnök ebben az átmeneti időben — mint ahogy a legtöbb országban is az fcgyik funkciója — a magyar nemzet egységének a szimbóluma lesz.

Nem kívánok érveket felhozni a párttörvény mellett. Ennek a törvénynek az igénye még az egypárti politikai berendezkedésben fogalmazódott meg — jól emlékszünk az egyesülési törvény vitájára. Nem a pártok szabályozhatóságának kérdé- * sét vetjük el, azokat funkcionálisan, más-más törvényekben lehet és kell is szabályozni. Az egyesülési’ törvényben ismert közhatalmi korlátok elegendőek, külön regisztrációs párttörvényre nincs szükség; a nyilvántartásba vételt végezze el a rendes bíróság, j— A pártok gazdasági tevékenységét csak megmérettetésük után lenne célszerű szabályozni. Itt és most a gazdasági infrastruktúra megteremtésére van szükség, amely két- és többoldalú alku eredménye lehet. Ezt valamennyi újonnan létrejött független politikai szervezet viszonylatában sürgetjük és támogatjuk. Végrehajtása állami feladat.

— A politikai reformlépések közül kiemelkedő jelentősége van a választásoknak — ebben Szabad Györgygyel egyetértünk. Nézetünk szerint helyi önkormányzati választásokra — az erről szóló külön törvény alapján az alkotmány és az önkor-