Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-20 / 143. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 20. MIT LÁTTAK A HOLLAND DIÁKOK HAZÁNKBAN? — BARÁTSÁG: FOLYT. KÖVl TANUK NÉLKÜL gtegggggi Sokan azt gondolták, hogy nemzetközi sportrendezvényre hívja fel a figyelmet a kecskeméti II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola főbejárata előtt lengedező holland zászló. (Az intézmény sportcsarnokában gyakran küzdenek különféle tornákon külföldi együttesek.) Most is sor került nemzetközi összecsapásra, de kivételesen a sportvetélkedés mellékesnek bizonyult. A hollandiai lisse-i iskola magyarországi küldöttségének válogatottja kispályás labdarúgómérkőzést játszott a vendéglátók együttesével. Kár tagadni: a vendégek egyhetes magyarországi látogatása során csak itt voltak kisebb nézeteltérések. A foci, az foci, még a gyerekek szemében is, de szerencsére a meccset megelőző és követő élmények gyorsan feledtették a vitát. , * * * Az általam megkérdezettek képtelenek voltak eldönteni, hogy a Varga-tanya vagy a Balaton volt nagyobb élmény, a Pannónia Filmstúdió vagy az Erdei Ferenc Művelődési ■ Központban rendezett magyar táncház keltette föl inkább érdeklődésüket. Volt, aki a Szórakaténuszra, volt, aki Szentendrére szavazna, ha megkérdeznék, hogy mire gondol legszívesebben az itt látottak közül. Nein maradna voks nélkül a Szikrai Állami Gazdaság sem. * * * Érdemes volna tanulmányozni, hogy'a nyelvi nehézségek ellenére miként tudták ilyen jól megérteni egymást a Beekbrugschoool iskola diákjai és a kecskeméti vendéglátók. Új címek kerültek az elmúlt hét végén a noteszokba, új barátságok szövődtek. A magyar és holland televízió közös vállalkozása elérte célját. A kölcsönös ajándékküldéssel kezdődött ismerkedést elmélyítették a személyes találkozások. Éz már a kecskemétiek áprilisi hollandiai látogatásakor bebizonyosodott. A szemetes kecskeméti utcákhoz szokott hírős városiak, bizony, álmélkodtak az úttestet naponta tisztító rendszeretet, a csodálatos virágmezők láttán. Tudni kell, hogy Lisse környékéről százezerszám exportálnak virágokat, virágmagvakat. Gyönyörű környezetű iskolában tanulnak a diákok. A magyar és holland pedagógusok egyaránt úgy vélték, hogy az ilyen látogatások előnyösen befolyásolják a kisdiákok szemléletét. Megismerkednek más népek kultúrájával, szokásaival, tágul látókörük, jobban eltűrik a szemléleti és gondolkodási különbségeket. He Hs * Hasznosnak minősíthetők a tanárok, tanítók alkalmi tapasztalatcseréi is. Elgondolkoztató, hogy a tulipántermesztéséről, nagy festőiről és újabban labdarúgásáról híres — persze, vigyázni kell az ilyen egyszerűsítésekkel — országban már ötéves korban megkezdik a kicsinyek képzését. Előbb ismerkednek a betűkkel, mint nálunk. A nyári szünet rövidebb, de alkalmat teremtenek hosszabb téli és tavaszi családi együttlétekre. Az autós túrák helyett mind népszerűbbek a lovas kocsis országjárások. Sátoros kocsikkal túráznak. A szülők sátorban alszanak, a gyerekek a kocsiderékban kialakított fekhelyeken pihennek. Ha látnak egy szép ligetet, öreg szélmalmot, megállnak és addig időznek ott, amíg kedvük tartja. A Kecskeméten járt 12-13 évpsek között is akadt, persze, aki kátonatiszt édesapjával és háztartásbeli édesanyjával már fél Európát is bejárta. * * * Rövid ismerkedés után könnyen tévedhet az általánosítható következtetéseket szorgalmazó újságíró, de mégis megkockáztatja, hogy a holland gyermekek természétesebben élnek, mint a mieink többsége. A hármaspusztai felperes Kapcsolatteremtés Európáért 0 (A rajzok a látogatás programfüzetéből valók.) A filmstúdióban; A táncházban; Tanyai látogatás; Lovaskaland. Hála a jobb lakásviszonyoknak — az általam megkérdezettek kivétel nélkül külön szobában laktak — nem zúdulnak rájuk gyorsan és töményen a családi gondok. Öszszehasonlíthatatlanul kevesebbet gubbasztanak a képernyő előtt a hasonló korú magyar gyermekeknél, többet mozognak! Sokan teniszeznek, tollaslabdáznak, lovagolnak a maguk gyönyörűségére. A könyv, sájnos, ott sem tartozik a gyerekek első számú szórakozásai közé. He * H« Mostanában gyakran emlegetjük, hogy csak akkor nézhetünk bizakodva a jövőbe, ha közelebb kerülünk Európához. A kecskeméti és a lisse-i iskola bontakozó kapcsolatai is ezt a közeledést szolgálják. Hála a gondos előkészítés-' nek és jó néhány vállalat — például a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat, a Helvéciái Állami Gazdaság, a Dutép, a Kecskemétvin, a Kecskeméti Konzervgyár, az Agrikon, a Kereskedelmi és Hitelbank és mások — támogatásának, színvonalasan, hatékonyan. Ki tudja, mikor lobog újra a piros-fehér-kék holland zászló a Tóth László sétányon? Az biztos, hogy jó néhány kecskeméti diák és pedagógus számára Hollandia sokáig jelenvaló lesz a II. Ferenc Általános Iskolában. A „hogyan tovább?”-on törik a fejüket az érdekelt iskolákban. . Heltai Nándor — Tyúkperi A Kiskőrösi Városi Bíróság elnöke legyint: hasonlót tucatjával említhetne. Kár pazarolni rá az időt. 0 a legszívesebben lebeszélne engem arról, hogy olyan ügygyei foglalkozzam, mint amilyen a fülöpszállási Szabó Imrénéé. Forduljon a felperes a Petőfi Népe helyett az ügyvédjéhez, ha valamit akar, hiszen tavaly október 28-án ő és az alperes, Zöld Lajosné együtt kérték az eljárás szüneteltetését. Akkor már — 1988. június 7-e, augusztus 2-a és szeptember 27-e után — a negyedik tárgyalás zárult ítélet nélkül abban a perben, hogy átadott-e Szabó Imréné 1978-ban egy 36 ezer forintos takarékkönyvet Zöld Lajosnénak. Hármaspuszta 19. A kapu nyitására két kutya ugat, eszeveszetten. Nyakukon lánc. A házbeliek félhetnek a tolvajoktól — úgy látom —, mert az ebeket teljesen közel engedik az épülethez. A falhoz lapulva jutok tovább, a konyhaajtóig. Szabó Imréné s egy férfi fogad a konyhában. Hellyel kínálnak. A tanya egykori gazdájáról nem tudják: él-e még Budapesten? Fizetik a házadót a tanácsnak, százhúsz forintot évente. Ennyi az ára, hogy fedél van a fejük fölött a külterületen. Városban úgy mondanák: lelakott lakás. Alacsony, nyirkos levegőjű, a fala mállik. A szobában két ágy, gesztenyebama szekrény és képek a falon. Elmondása szerint Szabóné ebből a tanyából vitte 1978-ban biztonságosnak vélt helyre 36 ezer forintos takarékkönyvét. Átadta a faluban Zöld Lajosnénak. — Arra számítottam, hogy vigyáz rá, nála jó kezekben lesz, de nagyot csalódtam! — kesereg az 54 éves asszony. — Én itt nyomorgok, a pénzem meg úszik. Nem adja vissza. Kapáltam, fakérget tisztítottam és fenyőfát raktam vagonokba az erdőgazdaságnál. Dolgoztam a fülöpszállási konzervüzemben is. Nyaranként segítettem Zöldnének a szőlőművelésben. Ami pénzt így kerestem, úgy gondoltam, jobb, ha nem a fehémeműs szekrényben, lepedők vagy párnahuzat közt őrzöm. Betétkönyvet váltottam és rábíztam, mert olyan mézesmázosan hízelgett: „Tincsike, ha kell a könyv, bármikor odaadom ám!" Azóta sem a pénzem, sem a könyvem nem látom. Miért kell egy szegény aszonnyal így kibánni? Tanúk vagy írásos megállapodás nélkül könnyelműség őrzésre átadni egy takarék; könyvet. Ezt.ma már_a panaszos _is belátja. A hiányzó, 7 766 528-as számú, betétkönyv, amelyért eddig pereskedett -- az OTP megyei igazgatóságának tájékoztatása szerint ■— annak idején valóban forgalomban volt. Ma már nem „él”. Megsemmisült: üresen bezúzták a nyomdában. Arról pedig végképp nem tud senki, hogy ki vette ki belőle a pénzt. Azt bárkinek kiszolgálhatták a fülöpszállási postahivatalban, aki a könyvet bemutatta. Tételezzük fel, hogy a hármaspusztai lakó jóhiszeműen tette, amit tett. Megbízott Zöld Lajosnéban. A tavalyi bírósági tárgyalásokra — közvetlen bizonyíték híján — Petrás Pétemé, Petrás Gáborné, Medgyesi Pálné és Horogszegi Jánosné személyében -77 olyan tanúk próbáltak Szabónénak segítségére lenni, akik ugyan nem látták, de hallották az esetet. Petrás Pétemé 49 éves. A Telekpuszta 89. számú tanyában lakik. — Mi Tinivel (Szabónéval) 1963 óta ismeijük egymást. Nem mondhatok rá semmi rosszat. A tsz szőlőjében együtt dolgozunk. Ott is elpanaszolta, hogyan járt Zöidnével. A brigádvezetőnk, Aranka mondta neki: „Miért könyörög a pénzéért? Jelentse fel, aki nem adja vissza a takarékkönyvét!" M— A Tini ügyében voltam először életemben bíróságon. Folyt végig a hátamon az izzadság, úgy megforgatott a Zöldné ügyvédje az alatt az egy óra alatt, amíg kihallgatott. De én nem bántam, nem bánom most sem, hogy Zöldnéről kérdeznek. Alattomos, becsapja az embert. A szőlőjében a nyitást, a metszést, a hordást, a kötözést meg a szüretelést napszámosokkal végezteti. Volt olyan napszámosa, Petrás Gáborné, aki tíz éve, egész nyáron át dolgozott neki, de csak nehezen kapta meg a bérét. Nem törődik azzal, hogy kinek tartozik. Tavaly a Vörös Csillag Tsz zöldségboltjából is hitelben vitt haza 50 kilogramm cukrot, hogy majd akkor fizet érte, ha lesz pénze. Kérdezze meg a boltost! — Igaz, amit Telekpusztán hallott — erősíti meg Petrásné állítását a faluban, a patikával átellenben lévő zöldségüzletben Gubacsi Gyuláné vezető. — Én fizettem ki az 1181,50 forintot, annak az 50 kilogramm cukornak az árát, amennyit 1988 februárjában Zöldné a boltból hitelben elvitt. Többször üzentem neki. Az ABC-ben is rászóltam, hogy ideje volna már rendeznie az adósságát. De ő a füle botját sem mozdította. Könnyen vette a tartozást. így aztán a saját zsebemből pótoltam a hiányt. Csak miután elmúlt a nyár és a szeptemberi leltárig szerettem volna visszaszerezni a pénzemet, akkor szólt Nagy László hentes az érdekemben, ő a szomszédos húsbolt vezetője. Kérte Zöld Lajosnét, hogy adja meg a cukor árát. Az őszi leltár előtt pár nappal behozta a pénzt. A beszélgetésre átjön Nagy László a húsboltból. Őt is megkérdezem: — így volt ? — Igen. Gubacsiné folytatja: — Csalódtam Zöldnében. Tanultam az esetből. Többször nem hitelezek senkinek. Szabó Imréné 36 ezer forintos takarékkönyvéről, amit állítólag átadott Zöldnének, én is hallottam. Szabónét annyira dolgos, becsületes asszonynak ismerem, hogy ami a takarékkönyvi pereskedését illeti, az a véleményem: ha valaki tartozik valakinek, az csak Zöldné lehet! Ady Endre utca 17, lEg Jó napot kívánok! Zöld Lajosnét keresem. ■ itBriLt'gjj vágyók:3 att'Kj rracsJscJ J-'^’Áttettemegőrzésre Szabii Imréné takarékkönyvét? — Nem, soha! — Hómét ismeri öt? ' Ide járt hozzám dolgozni. Jó barátságban voltunk. Segítettem neki vásárolni is. yg- Mit? ■-r- Tűzhelyet, rádiót, paplant és ágyneműhuzatot abból a pénzből, amit nálam keresett, — Segítőkész munkaadója volt. — Igen. Amikor Szabóné Jóska fia havi ezer forintért munkát vállalt Jóború Lajos gazdálkodónál, a juhász 1980-tól idehozta nekem a fiú keresetét. Én gyűjtöttem össze. — Mennyit? — Negyvenkétezer-ötszáz forintot. Ezt később, takarékbetétkönyvben visszaadtam Jóború Lajosnak, de ö csak huszonkétezer forintot ismert el. — Nem volt fáradságos, megérte elfoglaltsága mellett egy másik — mégiscsak idegen — ember pénzügyeivel vesződni? — Azért tettem, hogy Szabóné ne herdálja el a Jóska keresetét. Mindent elisznak. Állandóan hordják a pénzt Krizsány bormérőhöz. Felkérte-e a tanács vagy- bármelyik helyi szervezet Zöldnét, hogy j— követve a régi cselédtartó gazdák szokását — gyámkodjon a tőle több-kevesebb mértékben függő embereken, erről nem hallottam Fülöpszálláson. Azt viszont beszélik, hogy kecskére nem szabad bízni a káposztát, s hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze. Zöldné ma is pontosan számon tartja, hogy 964 tőke kiveszett a szőlőjében. Ezeket pótolni kell. Saját feljegyzése tanúsítja, egy üveg bor mellett, az asztalon, amelynél beszélgetünk. Viszont a zöldségboltból tavaly februárban, szeptemberi kifizetésre elhozott fél mázsa cukor hallatán épp olyan értetlenül néz rám, mint a takarékkönyv említésekor. — Én elhoztam ötven kilogramm cukrot? Nem igaz. Hazudik Gubacsiné. — Két boltvezető állítja, és a telekpusztai Petrásné is tud róla., — Ez nem lehet. Váljon csak ... emlékszem már valamire! Gubacsiné csinált nekem valamit, és ezért járt neki ötszáz forint. Biztosan azt tévesztette össze a cukorral. — Mit csinált Gubacsiné? — Nem tudom ilyen hirtelen. Valami dolgot. Majd, ha eszembe jut, elmondom... Várom, de aztán mégsem kapom meg a választ. Kínos csendben telnek a percek. Zöldné hol oldalt, hol lefelé néz. Előre nem. Nincs több mondanivalója.. 1989. június 13-a. Ötödik tárgyalás. A Kiskőrösi Városi Bíróságon jelen van: Szabó Imréné felperes és védője: dr. Szűcs László, az alperes ügyvédje: dr. Juhász Endre és a szerző. Zöld Lajosné — mint dr. Markó Pálné bíró megállapítja —,,... a szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg". :— Nem azért nem jött, mert nem mert —jelenti be jogi képviselője. — Én mondtam neki, hogy ne jöjjön el. Betelt a pohár Zöld Lajosné részéről. A bíróhoz fordulva közli, hogy Szabó Imréné Zöldnét rágalmazó levelet írt a Petőfi Népének. (Honnét tudja? Nem olvasta, nem ismerheti annak a tartalmát. — K. A.) Kéri, hogy a bíróság utasítsa el a felperes keresetét. Bár Szabóné védője emlékeztet rá, hogy Zöld Lajosné korábbi vallomása aggályos és ellentmondásos volt, a bíró a felperes első és negyedik tárgyaláson tett egyik kijelentésében is talált ellentmondást. Először azt állította az ügyfél, hogy 1983-ban, majd azt, hogy 1978-ban adta .át a takarékkönyvet . Zöldnének. Az utóbbihoz tartja.magáid .Tévedését izgatottságával magyarázza, azzal, hogy azelőtt még sosem volt bíróság előtt. A felperes Wéber Krisztina leánykori nevére — az OTP által igazolva — 1976. július 13- án váltott takarékkönyve, a pénz kivétele után papírzúzdába került. Titoktartásra hivatkozva, a Szegedi Postaigazgatóság elzárkózott további információk közlésétől a fülöpszállási postahivatalban váltott betétkönyvvel kapcsolatban. Szabóné sem tudta bizonyítani — tanúk nélkül —, hogy valóban átadta-e a könyvet Zöld Lajosnénak. A pert elvesztette. Dr. Szűcs László ügyvéd a folyosón így vélekedik: — Ha kádibíróság elé kerülne egy ilyen ügy, a kádi az igazság és nem a jog szerint döntene. A jog lehetőségei idáig, az ötödik tárgyalásig tartottak. Leülök a vesztes mellé kis ideig még beszélgetni. Egy pohár vizet szorongat a kezében. Nehezen veszi a levegőt, úgy mondja: — Elment a pénzem. A következő busszal utazik haza, Hármaspusztára. Kohl Antal PÁLYÁZATI FELHÍVÁS A Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal, az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa, a Művelődési Minisztérium, a Népi Iparművészeti Tanács, a Népművészeti Egyesület, az Országos Közművelődési Központ és a Talentum Kulturális Fórum pályázatot hirdetett a Népművészet Ifjú Mestere cím elnyerésére. Pályázhatnak egyének és alkotóközösségek, az alábbi művészeti ágakban: előadó-művészi kategóriában (egyének és hangszeres csoportok) 15—30 éves korig hangszeres népzenével, néptánccal, népdallal és népmesével. A tárgyi alkotóművészeti kategóriában (15—35 éves korig) hímzés, szövés, nemez, viselet, öltözködés, fafaragás, népi bútorművesség, fazekasság, gyékény- és vesszőfonás, egyéb kismesterségek, kiegészítő ágak, egyének és alkotóközösségek által készített nagyméretű tárgyak, tárgyegyüttesek lehetnek pályamunkák. A Népművészet Ifjú Mestere címet egy alkalommal lehet elnyerni. A pályázónak — valamennyi kategóriában —minimum öt gépelt oldal terjedelmű dolgozatot kell írnia két példányban, választott művészeti tevékenységéről. A tárgyi művészet kategóriában pályázók dolgozatukban ismertessék a beküldött munkák technikai megoldásait és rajzzal, illetve fotóval is illusztrálják a legfontosabb részleteket. Az előadó-művészeti kategóriában hangszeres népzenével pályázóknak tízpercnyi anyagot kell bemutatniuk legalább két zenedialektus területéről. A népdallal szereplők tízpercnyi időtartamban, zenekíséret nélkül adjanak elő népdalokat.— négy lírai dalt vagy két különböző balladát vagy ballada hosszúságú szokáséneket. A néptáncosoknak — legyenek párok vagy egyének —- legalább két táncdialektus területéről kell ismerniük a kiválasztott két tánctípust, a hiteles formakincs és a szerkezeti vonások egyéni újraalkotásával legalább két-két percig szabadon rögtönözni, eleget téve az előadó-művészet esztétikai és kompozíciós követelményeinek. A népmesével pályázó tudjon egyéni, szép mesemondó stílusban előadni legalább tíz mesét (állatmesét vagy tréfás mesét). Repertoárja jegyzékét jelentkezése alkalmával küldje el. < A tárgyi alkotóművészet kategóriában a felsorolt ágakban szakáganként maximum tíz egyedi tárgyat vagy három tárgycsoportot lehet beküldeni. Az alkotók a mintakompozíciót tekintve önálló tervezésű, szerkesztésű anyagokkal pályázzanak. Az értékelésnél előnyben részesülnek azok, akik saját gyűjtéssel rendelkeznek és árról tanulmányukban beszámolnak, valamint akik használati tárgyak készítésére helyezik a hangsúlyt a dísztárgyakkal szemben. Ugyanebben a kategóriában nívódíjat is meghirdetnek azon alkotók számára, akik a tárgyi alkotóművészet kategória követelményein felül olyan alkotásokkal is pályáznak, melyek a népművészet formanyelvéből táplálkozva, abból tovább építkezve a mai használhatóság követelményeinek megfelelnek. Az anyag-formafunkció összhangját érvényesítve kísérletet tesznek a „magyar design” megteremtésére a tárgyi alkotóművészet ágainak bármelyikében. Maxi- , műm öt egyedi tárgy vagy két tárgycsoport beküldését várják. Csak nívódíjra pályázni nem lehet. A nívódíj értéke egyénüeg 5000, csoportos pályázat esetén 15 000 forint. A kiadható díjak számáról a pályázatok mennyiségétől, minőségétől függően, a bírálóbizottság dönt. A cím és a nívódíj együtt is, de egymástól függetlenül is elnyerhető. A pályamunkákat és a dolgozatokat 1989. június 30-áig kell beküldeni a Talentum Kulturális Fórum székházának címére (1074 Budapest VII., Röttenbiller u. 16—22.) Az előadóművészek bemutatkozására, valamint a pályaművek zsűrizésére 1989 júliusában kerül sor. A zsűrizés nyilvános, időpontjáról a pályázók értesítést kapnak. A Népművészet Ifjú Mestere cím odaítéléséről, a kiadható címek számáról a meghirdető szervek döntenek ß felkért bírálóbizottság javaslatai alapján. A címek és díjak kiosztására augusztus 20. alkalmából az Országházban kerül sor. Kitüntető oklevél, Csikszentmihályi Róbert plakettje, valámint pénzjutalom nyerhető. A legjobb pályaművekből kiállítás nyílik 1989 augusztusában, a legjobb alkotók pedig meghívást kapnak a Népművészeti Egyesület alkotótáborába, 1989 Augusztusában.
