Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)

1989-06-20 / 143. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. június 20. Interjú Horn Gyulával • ' (Folytatás az 1. oldalról) —A diplomáciában számít az, hogy mi hangzott el és mi nem, vagy csak az a fontos, hogy ők mit állítanak, mert az a szó; hogy Románia vagy Erdély, el sem hangzott. ,— A diplomáciában is feltétlenülszámítanak a tények, tehát azoktól nem függetlenítheti magát senki sem. Ugyanakkor ahogy a két ország viszonya alakul az utóbbi években, hónapokban, ez a hangnem, vagy ez a tartalom, amely függet­leníti magát a tényéktől, nem szokatlan. — Figyelembe vesszük mi a magyar belpolitikában, hogy Románia miként reagál nekik esetleg furcsának tetsző megnyilvánulásokra? — Mi minden szocialista ország reagálására, illetve véleményére odafigyelünk, számunkra létkérdés, hogy elsősorban a szomszédokkal jó viszonyunk legyen. Ugyanakkor mindaz, ami ma nálunk történik, s ami június 16-án is történt, a nagy fontosságú napon, az magyar ügy, amit a legtöbb országban nagyon méltánvol­­nak. Az viszont nem jó, hogy egyes szomszédink kiragadnak egy-egy szélsőséges megnyilatkozást, például azokat a szovjetellenes kirohanásokat, amelyek egy-egy személy részéről elhangzottak, mert nem ezek jellemezték a megemlékezést. — ön azt mondta, hogy nem reagáltak, s várhatóan nem is fognak. Mi ennek az értelme, miért nem utasítja vissza keményen és határozottan a magyar Külügymi­nisztérium a románok nyilatkozatát? Nem lenne ez diplomatikus vagy politikus ebben a helyzetben? Mert ez így beismerésnek látszik. — Miért lenne beismerés? Aki figyelemmel kisérte az eseményeket, az tudja, hogy mi történt. Tehát külön reagálni egyelőre nincs szándékunkban, s ezt külön­ben sem a Külügyminisztérium, hanem a kormány dönti el. —Ön azt mondta, hogy előre készültek Romániában erre a nyilatkozatra. Mi célból ? — Azt hiszem, hogy mások is joggal vetik fel ugyanezt, pontosan azért, mert Románia neve el sem hangzott. — Milyen eredményt várhat Románia ettől a demonstrációtól? —Megint csak feltételezésekre vagyok utalva. Megítélésem szerint ez beleillik ab­ba a politikába vagy abba a magatartásba, ami most már hónapok óta jellemzi az ottani politikai életet, s ennek lényege az, hogy folyamatosan bírálják, elmarasztal­ják a mi belső változásaink folyamatát. Ezt kifejezetten úgy igyekeznek beállítani, mint amelynek románellenes jelentéstartalma van, pedig szó sincs erről, hiszen mi nem minősítjük a román párt vagy a román vezetés belpolitikáját. Tehát én úgy íté­lem meg, hogy ebbe az egesz magatartásba illeszkedik bele ez az esemény. — Románia nem attól érezheti sértve magát, hogy 1956 után egész más volt a magyar és a román párt viszonya? És tulajdonképpen meglehetősen egyforma utat kentünk és jártunk. — A kezdet valóban egyforma volt, de azután fokozatosan nőttek a különbsé­gek, a stílusbéli jegyek különbözőségei, a politikáknak az eltérései főképpen a belső helyzettel vagy a nemzetiséggel, a nemzetiséghez való viszonnyal kapcsolat­ban. De kezdetben is, azt hiszem, máj 1956. november 4-ét követően is megmutat­koztak elég jelentős különbségek. És ezek fokozatos növekedése vezethetett el ehhez a magatartáshoz. — Az a tény, hogy Nagy Imrét és társait éppen Romániában tartották fogva, valamiféle kötelezettséget jelenthetett egészen mostanáig a magyar kormányzatnak. Talán ilyen alapon kérhetnének számon rajtunk bármit is a románok? Ebben a kérdésben talán ez is benne van. — Én ezt nem hiszem. Nem, mert ebben Románia csak közvetítő szerepet játszott, tehát Nagy Imre sorsának alakulásában nem a román vezetés játszott meghatározó szerepet, nem volt értelmi szerzője az ítéletnek. , —Mit kell érteni azon, hogy a román külügyminisztériumban fogadták egyes orszá­gok diplomáciai képviseletének vezetőit és tájékoztatták őket a Budapesten lezajlott ellenséges megnyilvánulásokkal kapcsolatban kialakított román álláspontról? — Erről nekünk nincs pontos információnk, mi is csak különböző hírügynöksé­gijelentések alapján értesültünk róla. Azt se tudjuk pontosan, hogy kiket fogadtak vagy kiket tájékoztattak; a konkrétumokat nem ismerjük. — Figyelemre méltó, bogy Jan Főjük, Csehszlovákia Kommunista Pártja Köz­­ponti Bizottságának Űtkára néhány héttel Ceausescu prágai látogatása után a román reagáláshoz hasonlóan nagyon élesen szólt arról, ami ma Magyarországon történik. Ügy fogalmazott, hogy a szocializmus megújításának zászlaja alá nem egy esetben ellenforradalmi erők állnak Magyarországon. Időben ez a csehszlovák megnyilatko­zás szembetűnően egybeesett a romániai reagálásokkal. Ehhez még hozzátenném azt, hogy a legújabb mformációk.szerint Csehszlovákia és Románia szinte egyszerre mondta le az erre a hétre tervezett közős határvízi tárgyalásokat. — Ami Fojtik nézeteit illeti, mi azokat jól ismerjük, hiszen ő nagyon gyakran fogalmazott meg kemény állásfoglalásokat — nemcsak most, hanem a múltban is —, s ezek jelentősen eltértek a legtöbb szocialista ország álláspontjától. Ugyanak­kor az ő véleményét mi nem azonosítjuk sem Csehszlovákia Kommunista Pártja Központi Bizottságának, sem pedig a prágai kormánynak az álláspontjával. Én úgy fogom fel, mint valami egyéni véleményt, amelyet ugyanakkor nem tudunk elfogad­ni, hiszen ez meglehetősen durva beavatkozás a magyar belügyekbe, másfelől mincP siti az itteni folyamatokat, méghozzá rendkívül negatívan, harmadsorban pedig egyfajta felhívást is tartalmaz. Ezt én az ő személyes véleményének tekintem. Más­felől viszont nem tudok olyan komoly eseményről, amely károsán befolyásolná a magyar—csehszlovák kapcsolatokat, hiszen mind a politikai érintkezések folyama­tában, mind a gazdasági együttműködésben folyamatos az előrelépés a két ország között. Harmadsorban pedig, amikor Nicolae Ceausescu a közelmúltban Prágában járt, gondosan tanulmányoztuk a megjelent dokumentumokat, s azokban egyetlen olyasfajta utalás sincs, amely valamiféle közös nézetet fejezne ki a magyarországi fejleményekkel, eseményekkel kapcsolatban. Ezeknek a konkrét eseteknek, hogy mit mondtak le most valamiféle gazdasági vagy egyéb alsó szintű találkozó kap­csán, feltehetően technikai vagy egyéb okai vannak. — Csütörtökre ki volt tűzve egy közös magyar—csehszlovák rádióműsor: „Rádió­­híd a Dunán”, hogy a közeledés jegyében beszéljünk az* erőmüvei kapcsolatos magyar—csehszlovák ügyekről. Ezt is lemondták, és nagyon érdekes módon a Nagy Imre-temetés után. Nem tudom, hogy egy ilyen ténnyel kezd-e valamit a Külügymi­nisztérium. Minket mindenesetre zavar. — Nem ismerem az okát, ezzel együtt, hogyha szükségesnek látják itt a rádió­ban, akkor mindenképpen eljárunk annak érdekében, hogy sor kerüljön erre a találkozóra, hiszen az ilyen események nagyon fontosak a két ország kapcsolatai szempontjából. — Reagált-e hivatalosan a Szovjetunió arra, hogy a temetés előtd estén a Fidesz aküvistái tüntetést rendeztek a Szovjetunió budapesü nagykövetsége előtt, sőt a temetés egyes szónokai a Magyarországon állomásozó szovjet csapatok azonnali kivonását követelték? — Hivatalos reagálás nem történt, csak a szovjet sajtóban megjelent írásokat ismerem, mint azt már említettem is, a tüntetés azonban nem hasznait a két ország kapcsolatának. Véleményem szerint ezek a megnyilvánulások nem éppen felelős­ségteljes gondolkodásról árulkodnak. Ugyanis nekünk alapvető szükségünk van arra, hogy ne csak jóban legyünk a mai szovjet vezetéssel, hanem folyamatosan erősítsük a kapcsolatokat, a bizalmat. Az ilyen szélsőséges megnyilatkozások ennek a jó szándéknak a gyengítését jelentik. A magyar kormánynak nincs szándé­kában, es nem is akar olyan helyzetbe kerülni, hogy ilyesfajta tüntetéseket admi­nisztratív eszközökkel tiltson be. Rendkívül fontos lenne az, hogy a közvélemény határolódjék el az ilyen jelenségektől. Annál is inkább, mert meggyőződésem, hogy akár a tüntetés, akar a Hősök terén elhangzott, már említett, egyik beszéd csak egy nagyon kis csoportnak a véleményét fejezi ki. Hozzáteszem, hogy abban nemcsak szovjetellenes kitételek voltak, hanem nagyon éles, mondhatni, útszéli hangnemben fogalmazott, gyűlölettől átitatott kommunistaellenes kijelentések is, amelyek végül is hasonló érzést válthatnak ki mások részéről. Tehát ez éppen nem a nemzeti megbékélést és a közös cselekvés ügyét szolgálja. — A temetésen nem képviseltette magát a Kínai Népköztársaság. Nagyon sok megfigyelő párhuzamot vont az 1956-os magyarországi és a néhány héttel ezelőtd véres pekingi események között. Nagyon jelentős-e az a veszteség, amely a pekingi események kapcsán minket ért? Egy reformirányba haladó Kína tűnik úgy, hogy elvált tőlünk vagy elváltak útjaink? — Én inkább úgy fogalmaznám meg, hogy semmiképpen sem használnak azok az események a reformfolyamatoknak. Bízom abban, hogy Kínában is előbb­­utóbb ez a folyamat kerül ismét előtérbe. Mindeddig kapcsolatunkban nem éreztük a hatását az ottani eseményeknek, és mi szeretnénk előrelépni a viszony fejlesztésében. — Engedjen meg még néhány kérdést a magyar külpolitikát illetően. Carter elnök egykori nemzetbiztonsági tanácsadója azt javasolta a Magyarországra készülő Bush amerikai elnöknek, hogy kovácsoljon ki egy amerikai—nyugat-európai—japán együttműködést Magyarország és Lengyelország megsegítésére. Tud-e már a ma­gyar minisztérium konkrétumokat mondani arról, hogy mit várhatunk Bush elnök látogatásától? — Elkezdődött a Bush-látogatás előkészítésének intenzív szakasza. Van egy közösen kialakított csomagterv-elképzelés, amely egyezményeket, tervezeteket, megállapodásokat ölel fel, szándéknyilatkozatokat es konkrét, mindenekelőtt gazdasági vállalkozásokat. Természetesen aligha valósul meg mindez a látogatás alatt vagy közvetlenül előtte, hiszen egy hónap sincs addig. Viszont Bush elnök látogatása nagyon sok olyan új vállalkozás elindításához adhat nagy ösztönzést, amely új fejezetet nyithat a magyar—amerikai kapcsolatokban. — Gorbacsov NSZK-beli látogatásának volt-e üzenete Magyarország számára? — Mindenképpen. Az egyik üzenet az volt, hogy megfogalmaztak, illetve aláírtak egy megállapodást, amelynek a lényege azt fejezi ki, hogy új Európát kell teremteni, amely mentes a hegemén törekvésektől. Ez különösen a kis és közepes országok — így hazánk — szamára is rendkívül fontos, hiszen jelentősen kiszélesí­ti az említett országok, köztük Magyarország mozgásterét, lehetőségeit, szolgálja törekvéseit. A másik: olyan széles körű gazdasági együttműködési megállapodá­sok megkötésére, aláírására került sor, ami számunkra ugyancsak biztatást jelent a magyar—NSZK kapcsolatokban. Végül a harmadik: nekünk régóta az volt a véleményünk, hogy a Német Szövetségi Köztársaság kulcsfontosságú szerepet tölt be nem csupán Európában, hanem a kelet—nyugati viszonyban is. Ha a szovjet —NSZK kapcsolatok egész rendszere megváltozik, új dimenziókat, új lendületet kap, ez nagyon jótékony hatással lehet az egész európai helyzet alakulására. (MTI) ÁLLÁSFOGLALÁS Cselekedjünk a magyar nép jövőjéért! Alulírottak, a Hírős-Film Filmfor­galmazó és Mozi Üzemeltető Vállalat MSZMP-alapszervezetének tagjai el­határoztuk: megelégelve 3 várako­zást, a helyi programnélküliséget, a politikai tétlenséget 7- cselekedni akarunk. Ennek érdekében az alábbi állásfoglalást tesszük közzé: összhangban az MSZMP KB vo­natkozó állásfoglalásával mi is ki­nyilvánítjuk, hogy a munkahelyi pártszervezet keretei között nem in­dokolt a munkaterv szerinti vagy a nélküli, az eddigi beidegződéseknek megfelelő politikai tevékenység vég­zése. Gyakorlatilag a jelen időszak­ban nincs olyan konkrét feladat, amit a pártszervezeten belül elvégezhet­nénk. Elhatároljuk magunkat az elmúlt időszak hihás gyakorlatától, a nép szolgálata helyett gyakorta tapasztalt hatalmi túltengésektől, a bürokráciá­tól, a korrupciótól, a hivatali appará­tusokban még jelenleg is meglévő sze­mélyi összefonódásoktól. A jövőben cselekvőén részt kívá­nunk venni az MSZMP reformtörek­véseinek gyakorlati megvalósításá­ban. Támogatjuk a Központi Bizott­ság, "a megyei és városi pártbizottsá­gok azon határozatait, melyek a meg­újulás jegyében, a bizalom újbóli el­nyerése érdekében születtek. Bejelentjük, hogy alulírottak a párt szervezeti keretein belül önálló mun­kacsoportot hozunk létre a lakókör­zeti politikai munkában való aktív részvétel céljából. Bekapcsolódunk a választási munka politikai előkészíté­sébe, készek,vagyunk kapcsolatot te­remteni az állampolgárok különböző hagyományos érdekszervezeteivel, egyesületekkel, újonnan létrejött al­ternatív szerveződésekkel, pártokkal. Kérjük az MSZMP Kecskemét Városi Bizottságát, hogy jelen állás­­foglalásunkat vegye tudomásul és a benne foglalt törekvéseinket támo­gassa. Aláírtuk a mai napon; a Hirös- Film Filmforgalmazó és Mozi Üze­meltető Vállalat MSZMP-alapszer­vezetének tagjai megalakítottuk a la­kókörzeti közéleti munkát végzők, a választási munka politikai előkészíté­sében részt vevők munkacsoportját. Megerősítjük ezúttal is: aktív mun­kával segíteni kívánjuk a párt meg­újulását. A pártnak szakítania kell az elmúlt időszak hibás gyakorlatával, az ideológiai tévedésekkel. Elősegít­jük a filmes működési területen indo­kolt struktúraváltás mielőbbi megva­lósítását. Készek vagyunk cselekvőén részt venni a társadalom egészében megindult reformfolyamatokban. Munkacsoportúnk nyitott, mind­azok csatlakozására számítunk, akik platformunkkal egyetértenek. KISKUNMAJSA Befagyasztják a tagdíjakat A Kiskunmajsai Petőfi Termelőszövetkezet MSZMP-alapszervezete 1989. jú­nius 15-ei taggyűlésén az alábbi határozatot hozta: 1. A változó politikai események megmutatták az MSZMP központi vezetésé­nek döntésképtelenségét, megosztottságát, amely megmutatkozik az egymásnak ellentmondó politikai nyilatkozatokban, a vélemények állandó módosulásában. 2. Ezért igényeljük a fő politikai erővonalak irányának azonnali tisztázását. 3. Kérjük a politikai és gazdasági program megfogalmazását és kinyilatkozta­tását, hogy a tagság világosan lássa a változás irányát. 4. Az események meggyorsítása érdekében az alapszervezetünk tagjai által be­fizetett tagdíjat három hónapos időtartamra (június, július, augusztus) nem fizet­jük be az MSZMP központi számlájára, hanem külön számlán helyezzük el. 5. A 4. számú pontban foglalt időn belül alapszervezetünk tagjai döntenek a tagdíj sorsáról, az MSZMP központi vezetése által kinyilvánítandó program alapján. Mindezeket figyelembe véve, felhívással fordulunk valamennyi MSZMP- alapszervezethez, hogy aki az általunk megfogalmazottakkal egyetért, csatla­kozzon ezen elhatározásunkhoz és saját alapszervezetében érvényesítse azt. Petőfi Mg. Termelőszövetkezet MSZMP-alapszervezete, Kiskunmajsa Térítsék meg a több mint 10 milliótl Vádirat a békés­csabai bundaügyben Vádat emelt a Békés Megyei Fő­ügyészség a békéscsabai labdarúgó­­bundabotrányban érintettek ellen. Araczki János, a megyei tanács volt általános elnökhelyettese (jelenleg,a Békéscsabai Állami Gazdaság ide­genforgalmi igazgatója), Vontára János, a városi tanács volt elnökhe­lyettese, Gally Mihály, a Békéscsa­bai Városi Tanács jelenlegi elnöke, Kovács Mihály, a Békés Megyei, és Dénes Lajos, a Békéscsabai Városi. Tanács pénzügyi, osztályvezetője különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés, Botyánszki Pál, a Békés Megyei Szolgáltató Szövetkezet elnöke, Mocbnács Fái, : a megyei tanács építési osztályveze­tő-helyettese jelentős vagyoni hát­rány, Szarvas János, a Békés Me­gyei Víz- és Csatornamű Vállalat igazgatója nagyobb vagyoni hát­rányt okozó hűtlen kezelés bűntet­tének vádjával Él maid bíróság eil.“ Annus Vincét, a Békéscsabai Előre Spartacus SC ügyvezető elnökét vesztegetéssel, magánokirat-hami­sítással és csalással, Csank János vezetőedzőt és Rattai József gyúrót orgazdasággal vádolja a főügyész. Kerekes Imié volt edző és Hegedűs Péter, a Szombathelyi Haladás lab­darúgója más-más minősítésű vesz­tegetést követett el; A vádirat meg­állapítása szerint az öt, első számú tanácsi vezető egyetemlegesen több mint tízmillió formt, Vantara János egymaga több mint egymillió forint emerdalásáért felel. A gyulai megyei főügyészség az­zal vádolja az elsőrendű vádlottat, Araczki Jánost, hogy a testületek megkerülésével, az ő hozzájárulásá­val került kilencmillió forint az egyesület kasszájába. Vantara Já­nos egyebek közt tanácsi lifteket adott el a sportkör támogatására, Gally Mihály többek közt törvény­telenül jutalmakat fizetett, lakástá­mogatást adott labdarúgóknak a város pénzéből, Botyánszki Pál ke­zelte a klub fekete kasszáját és fize­tést adott olyanoknak, akik sósén? dolgoztak a szövetkezetben. Mint a vizsgálat kiderítette, a Békéscsabai „Előre” 1986-ban az MJK-tól négyszázezer, a Haladástól pedig kétszázezer forintért vásárolt meg mérkőzést a törvénytelenül szerzett pénzből. A vádlottak közül egyedül Araczki János nem ismerte el bű­nösségét, ő csak a képügyben érzi magát vétkesnek (neves békési fes­tők ügy adhatták el a könyvtársak műveiket, ha a képek árának á felét felajánlották sportcélra). Az ügyészség indítványozza, hogy a több mint tízmillió forintot a vádlottak térítsék meg, és az ítéle­tig — a tárgyalás várhatóan szep­temberben kezdődik — a bíróság ne oldja föl a vádlottak vagyoná­nak zárolását. (MTI) Kamat­politika . és élelmiszer­termelés Az Országgyűlés mezőgazdasági bizottsága hétfőn a Parlamentben Cselőtei László elnökletével ülést tartott. A testület a tavalyi költség­­vetés végrehajtásáról szóló jelentés­ről' hallgatott meg tájékoztatót, majd megvitatta az adóreform ta­pasztalatait . s korszerűsítésének koncepcióját, valamint az állam­­háztartás reformjáról szóló előter­jesztést. Varga Béla pénzügyminiszter­helyettes elmondta: az élelmiszer­­gazdaság jó pénzügyi esztendőt zárt. Igaz ugyan, hogy az ágazat nyeresége az előző,. 1987-fes évi csaknem 28 milliárd forintról 24 milliárd forintra csökkent, ám a tervezettet 12,6 százalékkal megha­ladta. Az élelmiszer-feldolgozó ipar 13,4 milliárdos nyeresége szintén több az előirányzottnál, ám 3,2 mil­liárd forinttal elmaradt az egy évvel korábbitól. A mezőgazdasági nagy­üzemek beruházása — az 1987. évi, viszonylag nagymértékű növekedés után —1 mintegy 25 százalékkal ki­sebb volt 1988-ban. Az új adórendszer a miniszterhe­lyettes szerint Összességében elfo­gadhatóan működik, ám a személyi jövedelemadó gyakorlatát egyre több bírálat éri, s ezért is módosí­tásra van szükség. A PM-ben elis­merik: különösen a magasabb jöve­delműeknél , van teljesítmény­­visszatartó hatása az adónak, és ez — az életszínvonal-csökkenés tük­rében különösen — rossz hangula­tot teremt. Az adórendszer további korszerűsítése napirenden van. A vállalkozási jövedelemadó mér­tékét úgy kívánják csökkenteni, hogy a kedvezményezett vállalko­zók körét is módosítják. Csipkó Sándor (Bács-Kiskun me­gye, 20. vk.) felszólalásában az adó­rendszert hibáztatta azért, hogy az emberek -llsok helyütt még a gaz­dasági vezetők is — a munkahelyü­kön kívül kénytelenek más munka­­alkalmat is keresni. A jelenleg mű­ködő pénzügyi modeÜt is bírálta amiatt, hogy nem jut. megfelelő arányban termelői beruházásokra ott, ahol a jövedelmeket hatéko­nyan megtermelik. Szabó Ferenc mezőgazdasági és élelmezésügyi államtitkár azt hang­súlyozta: a mezőgazdaság nyeresé­gét ahhoz kell mérni, elég-e a terme­lés megújításához; márpedig — vé­leménye szerint — nem elég. A ka­matpolitika az inflációt gerjeszti, s ennek az élelmiszer-gazdaság a nagy vesztese, mivel „innen” a ter­melés megnövekedett kiadásait nem tudják tovább hárítani. Vita a 40 órás munkahétről (Folytatás az 1. oldalról) valamint az Országos Érdekegyeztető Tanács június 2-ai ülésén született meg­állapodás szerint. A vezérigazgatóság által előterjesztett javaslatban a bér­arányos felosztás szerepelt, ám a vitá­ban ezt többen megkérdőjelezték, mondván: továbbra is megmaradnak a területi aránytalanságok, ha a bértömeg és nem pedig a létszám képezi a béreme­lés alapját. Természetesen elsősorban azok vitatták ezt a módszert, akik olyan vasútigazgatóságot képviseltek, ahol a bérek a vasúti átlag alatt vannak. Mások arra figyelmeztettek, nem lehet eltekin­teni az ország különböző területein ki­alakult bérarányoktól, attól, hogy a bé­rek a foglalkoztatási szinttől is függnek. Azért sem lenne szerencsés létszám­arányosan elosztani a pénzt, mivel ez egyáltalán nem ösztönözné a gazdálko­dókat a létszám racionális felhasználá­sára. Vita alakult ki abban is, hogy a nyolc százalékot teljes egészében az alapbér növelésére fordítsák-e, vagy pe­­cjig ennek egy részét, 2 százalékot a moz­góbéreknél használják fel. A vitát köve­tő szavazáson végül is a testület úgy dön­tött, hogy a bérfejlesztésre szolgáló ösz­­szeget bérarányosán osszák fel, s ebből 6 százalékot az alapbér növelésére fordít­sanak, kettőt pedig mozgóbérjelleggel költsenek el a gazdálkodó szervezetek. A 40 órás munkahét bevezetésével kapcsolatban is voltak vitás kérdések. A nagy többség arra szavazott, hogy jú­lius 1-jétől, a feltételek megteremtését követően fokozatosan, de legkésőbb 1990. január 1-jéig mindenütt vezessék be a MÁV-nál a 40 órás munkaidőt. A gabonatermelők tíz pontja (Folytatás az 1. oldalról) forintért átvett gabonából hogyan lesz 14-15 forintos kenyér és 25 forint körü­li sütőipari termék. Egy másik indít­vány: az ijllam garantálja a felvásárlás­hoz szükséges tőkét, legalább három évig kedvezményezett hitelfeltételek mellett........ ......„ A beadványt bizottság vitte át a TOT székházából a MÉM-be; a bizott­ságot Szegő László, a Túrkevei Vörös Csillag Tsz elnöke vezette, ő irányítja az egyik legnagyobb hazai gabonater­melő nagyüzemet. A termelők Péter, Pál napjára — mint ahogyan ebbéli szándékukat már korábban bejelentették — demonstrá­ciót szerveznek, ami abból állna, hogy konbájnjaikkal az országos főútvona­lakon fölvonulnak, jeléül annak, hogy a kormányzat részéről közömbösséget tapasztalnak korábbi, a jövedelmező­séggel kapcsolatos felvetéseikre. A fel­hívásnak a tüntetés egyik pontja, neve­zetesen a tizedik; ebben az áll: ameny­­nyiben a termelők jogos követeléseinek a kormány nem tesz eleget, és a javasla­tok megtárgyalására nem ül tárgyaló­­asztalhoz a termelők által delegált ér­dekképviselettel, abban az esetben ke­rülne sor erre a lépésre. A tárgyaláson a küldöttség ismétel­ten hangoztatta fenntartásait a jelenle­gi árakkal, illetve a szabályozórend­szerrel kapcsolatban. Hütter Csaba részletesen kitért a követelésekre es ki­fejtette véleményét. Szólt arról, hogy az idén már 15 százalékkal emelték a fel­­vásárlási árakat és a további árnövelés hatalmas tehertételt jelentene a köz­ponti alapok számára. A Gabonatröszt megszüntetésére decemberben kerülne sor;. azért nem valamivel korábban, mint ahogyan azt a termelők kérték, inert az országnak külföldi kötelezett­ségei vannak, s a belföldi ellátás zavar­talansága is megköveteli a tröszti szer­vezet fenntartását az év hátralévő idő­szakában. Kifejtette véleményét arról is, hogy a tröszti tulajdonban lévő eszközök és egyáltalán a szervezet valamiféle fel­osztású a törvények adta lehetőségek szerint mehet végbe; egyebek között az átalakulási törvény szerint szükséges eljárni akkor, amikor a termelők indít­ványait végre akarják hajtani. A küldöttség hangsúlyozta: nem a fogyasztók ellen irányulnak követelé­seik, és nem is a kormány ellen vannak, ugyanúgy nincs kifogásuk a miniszter személye ellen. Pusztán az agrárterme­lés szorongatott helyzetére kívánják felhívni, ezúttal igen nyomatékosan, a figyelmet. Az értekezlet azzal zárult, hogy júni­us 23-án, pénteken újabb megbeszélés­re kerül sor, azok után, hogy a küldött­ség tagjai és megbízói időközben ismé­telten foglalkoznak a kérdéssel. (MTI) Kultúra és pénz (Folytatás az 1. oldalról) nyokat, ez — összevetve más országok adataival nagyon alacsony arány­­szám. Ugyanakkor — mint Stark An­tal hangsúlyozta—nem sikerült javíta­ni a felsőoktatás technikai bázisát, és az oktatásban használatos műszerpark színvonalát sem. Az adórendszerrel kapcsolatosan az államtitkár a; művészeti és a tudomá­nyos területet érintő hiányosságként értékelte, hogy. nem lehet differenciálni a művészeti alkotás vagy tudományos munka értéke alapján. Az államtitkári bevezetőt követően a Magyar Rádió, illetve a Magyar Tele? vízió illetékese fűzött kiegészítést a képviselők számára készült írásos elő­terjesztéshez. ' Nemes Péter, a Magyar Televízió el­nökhelyettese elsősorban azt sérelmez­te, hogy az előfizetési díj emeléséből remélt 60Ö millió forintból—a költség­­vetési elvonás, valamint a megnöveke­dett összegű postai sugárzási díj követ­keztében — mindössze 20 millió marad a televíziónál. Éppen ezért nincs lehető­ség a műsoridő növelésére, a műsor­­szerkezet megújítására, sőt nem egy te­rületen a további működésnek is elemi akadályai vannak. . A felszólalók között Sztrapák Ferenc (Bács-Kiskum megye) kifogásolta, hogy a művelődési tárcának nincsenek meg a kellő információi mintegy 2,3 milliárd forint felhasználásáról. Ezt az összeget a fegyveres erők és testületek fordítják oktatási és kulturális célokra. A képviselő indítványozta: a bizottság ne törődjön bele, hogy egy ilyen hatal­mas összeg részleteiről ne szerezzen tu­domást, hogy az fehér foltként elmo­sódjék a költségvetésben. Stark Antal a.képviselői felszólalá­sokra válaszolva elmondta: a nyelvsza­­kostanár-hiány megszüntetése érdeké­ben a jövőben lehetővé teszik az orosz szakosok folyamatos átképzését, ugyanakkor a főiskolákon és az egyete­meken is jelentősen növelik a nyelvsza­kos hallgatók felvételi keretszámát. A körzeti iskolák kérdése kapcsán pe­dig -arról tájékoztatta a képviselőket, hogy a művelődési tárca a Belügymi­nisztériummal éppen ezekben a napok­ban tárgyal az iskolahálózatról, az is­kolák tanácsi működtetésének feltéte­leiről. Madarasi Attila pénzügyminisztériu­mi államtitkár rövid, főként az ál­lamháztartás reformjának lényegét vá­zoló — tájékoztatójában leszögezte: a cél a hatalpm és a gazdaság viszonyá­nak új alapokra helyezése.. Ennek meg­valósításához a központi tervutasításos rendszerről gyökeresen új módszerre kell áttérni, fokozatosan le kell építeni a központosított pénzügyi rendszert és az állam elosztó szerepét. Ennek révén, valamint a tanácsi önkormányzat ki­bontakoztatásával és a társadalombiz­tosítás reformjával el kell érni, hogy az állami beavatkozás eszköze csak a vál­lalati nyereségadó, a forgalmi adó és a személyi jövedelemadó legyen — han­goztatta. jj

Next

/
Thumbnails
Contents