Petőfi Népe, 1989. június (44. évfolyam, 128-152. szám)
1989-06-16 / 140. szám
1989. június 16. • PETŐFI NEPE • 3 „JOBBAN JÁRNÁL, GÉZA, HA CSATAKOT KASZÁLNÁL” Érsekcsanádiak a falu nagy szülöttéről Gyászmise az áldozatért Emléktábla hirdeti az érsekcsanádi református papiakon, hogy ott lakott Baksay Sándor (ró, a későbbi püspök. Ám azt mikor tudatja márványtábla a szép Rákóczi utcai házon: ebben az épületben született Losonczy Géza, a magyar munkásmozgalom tragikus sorsú kiemelkedő személyiségé? A templom melletti tágas udvaron,' kertbeh játszadozott, az átellenes elemi iskolában tanulta a betűvetést, a számolás tudományát. Halál „tévedésből” Édesapja sajnálatosan korai halála után, 1930-ban költözött Ceglédre édesanyjával és két évvel fiatalabb, most orvosprofesszor öccsével. A' Duna menti szép faluhoz, Érsekcsanádhoz a lelkész apa és lánytestvére sírja kötötte a csonkult családot. Elég ritkán jártak haza. Nehéz körülmények között tanultak a félárva gyerekek, helye volt minden fillérnek. A magyar—francia szakot végzett Géza a második világháború előtt Párizsba került. A társadalmi ellentmondásokra saját helyzete miatt is fogékony művelt fiatalembert már a debreceni egyetemen elgyűrűzte a politika. Franciaországban kérte fölvételét a kommunista pártba. Hazatérve a sajtóban és kulturális területen dolgozott. Letartóztatása után bujkált, élesztette az ellenállás szellemét. 1945 tavaszától fontos párt- és állami tisztségekben bizonyította tehetségét és elkötelezettségét. O sem kerülhette el a börtönt. Kiszabadulását követően sem adta föl ifjúkori céljait, újra részt vett a közéletben. Az 1956-os Nagy Imre-kormány egyik államminiszter tagja volt. Ezért később letartóztatták. Szakszerűtlenül végrehajtott mesterséges táplálás közben a börtönben halt meg. A művelettel megbízott borbély összetévesztette — szándékosan, véletlenül? — a nyelőcsövet a légcsővel. Utoljára — ezt már Végh Barna lelkésztől tudom —1956 szeptemberében volt Érsekcsanádon. A református pap is csak hallomásból ismeri az esetet, mert ő akkor még Erdélyben élt. A történetet később mégerősítette Kurucz Mózes és Karászi József. Mindketten gyerekkori pajtásai voltak. A Duna-parti halvacsora Egybehangzó emlékezéseik szerint Losonczy Géza kezdeményezte a látogatást, ő hívta néhány ismerősét egy Duna-parti halvacsorára. Jókedvűen, tréfálkozva, némi mezei munkával fűszerezve töltötték el a délutánt. Kérdezgették, hogy mi várható a fővárosban. Őszintén válaszolt, de őt még inkább érdekelte a falu hangulata. Félve szóltak, mert jól emlékeztek többek megveretésére. Az egyik .köztiszteletben álló nagygazdát a legképtelenebb indokokkal gyötörték, büntették, bántották. Nem titkolták, mennyire rettegtek a Bajaszentistvánról nyakukba ültetett tanácselnöktől, akit a falu egyik ellenségének tartottak. Már éppen falatozáshoz készülődtek, a víg együttlét feledtette a gondokat, amikor Paprika bognár azt tanácsolta félig tréfásan, félig komolyan Losonczynak: — Látom, jól áll még a kezedben a kasza. Maradj itthon, kaszáld itt a parton a csatakot, kutyabajod sem lesz. Ráfizethetsz a politizálásra. A vendég maga sem tudta, hogy baráti jótanácsnak vagy alkalmi viccelődésnek tekintse gyerekkori pajtása szavait. — Tudok én vigyázni magamra. De ti tudtok-e? Ha bajba kerülnétek, dobjatok föl egy lapot címemre... Hosszú ideig nem hallott ezt követően sem Paprika bognár, sem testvére, a kovácsmester, sem Karászi barátja, sem Cs. Felső János a hajdani iskolaelső kisdiákról. Emlékjel a családi síron Értesüléseik szerint az áldozat címzetes egyetemi tanár testvére , már tavaly próbálkozott Losonczy Géza hamvainak kihantoltatásával. Még arra is gondoltak, hogy esetleg édesapja és lánytestvére sírjában helyezik el földi maradványait. Most egyelőre egy táblát helyeznek el a közeli napokban a családi sírra. Addig se maradjon jeltelen Losonczy Géza Érsekcsanádon, amíg más monumentum nem hirdeti érdemeit. A tanács egyelőre 'gondolkodik a teendőkön. A református presbitérium gyászistentisztelettel emlékezik a hajdani lelkész fiára. Ezen ott lesznek a még élő iskolatársak. Köztük Kuruczné Szabó Mária, akit hajdanán éppen Losonczy Géza tanított meg korcsolyázni. , Hiányos anyakönyv ^Rendezni kellene már a régi ügyeket. Nehéz lesz. Mennyi hazugságot kell még megcáfolni, mennyi tudatos ferdítést helyreigazíttatni. Losonczy Géza haláláról az áll a Magyar Életrajzi Lexikonban, „régi betegsége miatt halt meg a börtönben”. Mutatja Végh lelkész úr az anyakönyvet. Mai napig sincs bejegyezve, hogy az 1917 májusában született Losonczy Géza negyvenéves korában elhunyt. Senkit sem értesítettek haláláról, pedig törvény írja elő a halálesettel kapcsolatos teendőket. Ha törvényként tisztelték volna a törvényt, aligha kellene gyászolnunk az érsekcsanádi származású forradalmárt. Heltai Nándor Mi van a szőnyeg alatt? Romány Pál válasza cikkünkre Lapunk június 3-án Mi van a szőnyeg alatt? címmel a kecskeméti megyei kórház pártbizottságának kibővített üléséről tudósított. A cikkben — az ülésen elhangzottak alapján — szerepel 'Romány Pál, a megyei pártbizottság volt első titkára is, aki az írásra a napokban küldött választ. Levelét az alábbiakban teljes terjedelemben közöljük — kérésének megfelelően. „A Petőfi Népe 1989. június 3-ai számában tudósítást közölt a Hollós József megyei kórház MSZMP- bizottsága — meghívottakkal kibővített —- május 31-ei rendkívüli üléséről. A tudósítás szerint a .reformkörök dokumentumai', illetve az arról folyó vita volt a napirend. A tudósításban olvasható kérdésekre, állításokra, az egymással vitázó résztvevők megállapításaira a pontos válaszok a korabeli iratokban megtalálhatók. A kórházi pártszervezeti bejelentéseket, a felkért bizottság jelentését, illetve a más megyékből meghívott szakértők Írásos véleményét— az összefoglalás közzététele után, az akkor érvényes előírások szerint — irattárba helyezték. Valószínű, hogy ennek ismételt közzététele tenne pontot a vitatott kérdésekre. A vásárolt orvosi műszerek minősítése — ami ugyancsak témája volt a tudósításnak, több, nem kórházi vezetőre való hivatkozással »Jtt’az eszközöket alkalmazó szákorvosok és műszakiak illetékességi körébe utalható. Lehetséges, hogy a kifogásolt komputertomográf a mai szakember szemével nézve nem ad morfológiailag tökéletes képet, de beszerzésekor a hazai piacon a legkorszerűbbnek számított. Az egészségügyi kormányzat tájékoztatása szerint több megye versenyzett megvásárlásáért. A tudósításban kellő válasz nélkül maradt az a kérdés, hogy a kórház pénzén utazhatott-e Romány Pál orvos lánya ösztöndíjas tanulmányútra Amerikába. Olvasható volt az az állítás is, hogy a megyei párttitkár lánya kapta azt a WHO-ösztöndijat, amelyet dr. Ladányi Lajostól egy ellene folyt vizsgálat miatt megvontak. ,Mi az alapja... a mendemondának?’ — kérdezik a tudósításban, hogy a kórház pénzét adták a fent említett tanulmányúihoz. Úgy gondolom, az közismert, hogy egy intézmény saját dolgozójának — az általa engedélyezett úthoz — költségtérítést adhat. Miután Romány Pál lánya egy napig sem volt alkalmazottja a kecskeméti kórháznak, így a tanulmányi utazáshoz az intézménynek soha semmi köze nem volt. Csak zárójelben jegyzem meg, hogy utazásához saját munkahelye sem nyújtott költségtérítést. Ösztöndíja egyébként nem WHO-ösztöndíj volt és már 1985-ben megkapta, amikor Ladányi doktor ellen még nem folyt eljárás. Az ösztöndíjra Sub auspiciis Rei Publicae Populáris minősítésű diploma, több nyelvből letett államvizsga, valamint a még orvostanhallgató Madzsar József-dijjal elismert kutatómunka birtokában pályázott. A döntést pedig az illetékes tárcaközi fórum, az Országos Ösztöndíj Tanács hozta. A pályázó tehát a Semmelweis Orvostudományi Egyetem rektorának és munkahelyi vezetőinek javaslata alapján utazott a fogadó amerikai kutatólaboratóriumba. Azaz: nem Kecskemétről és nem WHO-ösztöndijjal, nem dr. Ladányi Lajos helyett, és nem 1987-ben. Sajnálom, hogy a Petőfi Népe és sok ezres olvasótábora hamis hírekhez jutott. dr. Romány Pál IRAKI—IRÁNI FEGYVERNYUGVÁS Magyar katonadiplomaták Ünnepélyes külsőségek között búcsúztatták el csütörtökön a Magyar Néphadsereg Művelődési Házában azt a 12 magyar katonatisztből álló egységet, amely a világszervezet felkérésére — 23 másik ország katonái mellett — hazánkat képviseli az irak—iráni tűzszüneti egyezmény betartását megfigyelő ENSZ katonai csoportban. A 12 katona a tíz hónappal ezelőtt kiutazott bajtársait váltja fel. Tavaly augusztus végén 15-en utaztak ki, közülük kettőt — családi, illetve egészségügyi okok miatt |j| időközben leváltottak, a harmadik katonának pedig decemberig meghosszabbították a kinntartózkpdását. Pocsék József vezérezredes, a Magyar Néphadsereg vezérkari főnöke, miniszterhelyettés a katonatisztek és hozzátartozóik előtt mondott beszédében hangsúlyozta: hazánk presztízsét növeli, hogy magyar katonák is részt vehetnek a tűzszünetet ellenőrző csoportban. Mészáros László őrnagy a kiutazók nevében arról szólt: valamennyien nagy megtiszteltetésnek tartják, hogy a Magyar Néphadsereg ENSZ katonadiplomatái lehetnek. Minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy munkájukkal öregbítsék a Magyar Néphadsereg és hazánk nemzetközi tekintélyét. Az ünnepséget követő fogadáson Bényi József külügyminiszter-helyettes rövid pohárköszöntőjében kiemelte: hazánk Irakkal és Iránnal is igen jó kapcsolatokra törekszik, ezért a magyar katonák munkája nagy tapintatot és figyelmet követel. A katonák tegnap az esti órákban elutaztak Bagdadba. Pedagógusünnep MDF-meghívóval Izsáki panasznap Az izsáki Kolon Hotel pazar nagytermében terített asztalok. Mi lesz itt? Csak nem valami ünnep? — töprengek, amikor belépek a szálló vendeglőjebe, ahová a Magyar Demokrata Fórum izsáki szervezete hívott. Rajtam kívül két pincér és két MDF- vezetőségi tag várja a meghívottakat, az izsáki tanárokat. Nem sokkal öt óra előtt betoppannak. Ünneplőben. Túl vagyunk a bemutatkozásokon, magam jóleső érzéssel nyugtázom, hogy örülnek az MSZMP napilapja tudósítójának. Külön be is jelentik, pedig kértem, nem kell a Petőfi Népe újságíróját „mutogatni”. De nem is ez a lényeg! Az MDF izsáki szervezete úgy gondolta, pedagógusnapi összejövetelt, azt is mondhatnánk ünnepséget szervez a helyi, nagyra becsült tanároknak, nevelőknek. Természetesen nem hagyták ki a sorból a helyi párttitkárt, az egyházak képviselőit sem. Ők is eljöttek. Az MDF-esek gáláns módon szerény vacsorát, itókát is kínálnak a megjelenteknek. És ha már ily’ szépen együtt vannak, ugyan mondák el sérelmeiket, öntsék ki szivüket, adjanak hangot véleményüknek: hogyan is érzik magukat manapság a pedagógusok Izsákon? Nem kell őket sokáig biztatni, a pergő vitában egymást követik a hozzászólások. „Jól megférünk az MSZMP-vel” Elsőként Kemény Gábor, az MDF izsáki szervezetének vezetőségi tagja kér szót, pontosabban gondolatébresztő gyanánt elmond néhány dolgot. Szól hajdani tanárairól, akiknek igen sokat köszönhet. Párhuzamosan utal arra, hogy a ma felnövő generációk nem tudnak írni, olvasni. Ez az oktatáspolitika hibája, nem a pedagógusoké. Kemény Gábor a helyi tanárokkal való kapcsolatára is céloz, amikor megjegyzi, hogy amikor az MDF izsáki szervezetét szervezgették, a tanáriban kétkedő vélemények fogalmazódtak meg, például: „mi baja van Kemény Gabinak a szocializmussal, amikor már rég megszedte magát!?” Nos, „Kemény Gabinak” tényleg baja van a szocializmussal, mert állítása szerint nem beszélhetünk szocializmusról. Megannyi példát hoz fel a magyar történelemből és kérdőn néz az összegyűltekre, miért is kell(ett) hazugságokat tanítaniuk. Jó lenne végre elérni, hogy a tantestületek önállóan tevékenykedhessenek. Ne kelljen kinevetni, megvetni a pedagógusokat és a „nemzet napszámosa” helyett a „nemzet rendkívül rosszul fizetett napszámosának” emlegetni. Negyvenszázalékos béremelést követel a szónok a „napszámosoknak”. Kár, hogy még csak szűk körben tudják, a negyven százalékból nem lesz semmi... A vitaindító idézi az MDF programját, az oktatásra vonatkozó kitételt. A továbbiakban az iskola és az egyház viszonyát feszegeti. Megtudjuk, nem érheti vád az iskola vezetését a hitoktatást illetően. Vagy mégis? Később viszszatérnek a témára, de már a hozzászólók. Kemény Gábor állítja, hogy az MDF jól megfér az MSZMP-vel Izsákon. Miért is hadakoznának? Értelme nem lenne. A baj más mozgalmakkal van, például az úttörőmozgalommal. Nincs rá szükség a mai formában. És vajon kell-e az orosz nyelv? Izsákon sem lenne könnyű megteremteni más nyelvek tanulásának lehetőségét, pusztán azon okok miatt, hogy a nagyközségben egyetlen nyelvtanár se kíván meghonosodni, de még csak városból kijárni sem: írni kell a miniszternek! A vita kezdetét veszi. A vezérfonal az idegen nyelvnél marad. Dr. Szentendrei Lászlóné, az MDF kecskeméti szervezete képviseletében azon az állásponton van, hogy azok a diákok, akik magyarul sem tudnak, nincsenek tisztában a magyar nyelv szabályaival, addig ne tanuljanak idegen nyelvet. Ez ügyben már most kellene írni Glatz Ferenc művelődési miniszternek. Szabó Ferenc izsáki tanár: '.yv~ Ahhoz, hogy ne analfabétákat neveljünk, az egész oktatás-nevelési struktúrát kell megváltoztatni. Igaz, olyanokat engedtem át most is, akik nem tudtak különbséget tenni a hosszú és a rövid magánhangzók között. Tessék: bukásmentes iskola! Jó ez? Kell ez? Az úttörőről. A százszázalékos szervezettséggel nem értettünk egyet, minthogy azzal sem, azért legyen a gyerek úttörő, nehogy baja legyen. Ezeken a dolgokon túl kell lépni.... Stégermayer Károly: —= Egy szekérre szállunk fel mi? A történelemoktatással óriási hajok. vannak. A tanár mit tanítson a közelmúlt történelmi -eseményeiről? Kifordulhat-e önmagából? Kapnak-e segítséget? -!§Sj sok-sok kérdés egy érintett pedagógustól. Tetézi Lajos népművelő: — Kapjon olyan fizetést a pedagógus, amiből meg tud .élni. Ne kelljen neki három-négy mellékállást vállalnia, utána pedig a pedagógusföldre rohanni kapálni. Legalább nettó 15 ezer forint legyen a keresetük! Dudásné Szabó Klára történelemtanár: — Ne higgyék azt, hogy mi nem olvassuk a Hitelt, a Kaput, a Reformot! Csak azután bemegyünk az osztályba és ... tanítunk az előírások szerint. Ki a felelős? Szabó Ferencné igazgatónő: — Az izsáki gyerekek jó- kezekben vannak! Ha nem így látják, győzzenek csak meg ennek az ellenkezőjéről. Anynyi bizonyos, a pedagógus mindig csak addig maradt a katedrán, amíg kiszolgálta a rendszert. Véget kell vetni ennek, úgy mint az eredménycentrikusságnak, a versengéseknek. A hittannal kapcsolatban azt mondanám, titkokban sem volt súrlódás iskolánk és az egyház között. Kérném az ellenpéldákat! Bennünket, tanárokat nem kell fenyegetni, mi már nem félünk. Bevallom, magam is lelki válságban vagyok, nem tudom, nem érzékelem, mi a jó. A tanárember mindig, mindenhol jelen volt, soha nem késett el, még a kutyaoltást is rábízták. És tessék, most aztán megbecsülnek bennünket! Nem kell írni a miniszternek semmilyen levelet! Olyanok dolgozzanak ott, akik értenek munkájukhoz és legalább láttak már közelről iskolát. Azsótb Tamás: — Nem jó az úttörőmozgalom? Könyörgöm, mi van helyette!? Nem hinném, hogy nem újulhatna meg az úttörőmozgalom ... Örömmel hallom az MDF képviselőitől a fizetésrendezésünkre szóló elképzeléseiket. Nem lesz • negyven százalék ... Ezt követően Papesch László, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője szól a hitüket még nem vesztett pedagógusokhoz. Azt mondja Papesch, megtanultunk hallgatni, nem csapkodtuk az ajtókat. Most, amikor pedig lehetne a hangunkat hallatni, már senki nem képes erre. Kiváncsi vagyok azért a pedagógusok véleményére, mit szólnak ahhoz, hogy nem negyvenszázalékos fizetésemelést kapnak, hanem csak 15-20 százalék közöttit. Bérezés Lajos református pap: v-.tí— Nem elég a múlton rágódni, az csak kiindulópont lehet. A jövőbe nézni, bízni — ez sokkal fontosabb. Aki tanít, tanítványaiba is beleoUja a reménységet. Nem azt kell a diáktól kérdezni, akarsz-e hittanórára járni, mert úgyis azt válaszolja, hogy nem. Vajon matematikát akar tanulni? Na ugye! Mi várható? Riportunkban nem idézünk minden hozzászólót, de lényegében ugyanazokat a problémákat feszegették. Pedagógusok, a nekik rendezett MDF-ünnepségen! Elgondolkodtam, kellett-e ez. Persze, hogy kellett. így, a vakáció első napjaiban, túl a mindennapos idegi feszültségen végre kinyílt a szelep. Mindenki elmondhatta bánatát. Már-már panasznapnak tűnt a hétfő este Izsákon. A kérdés azonban csak az, vajon lesz-e foganatja az egésznek, várható-e csöppnyi változás mindezek után? Sejthető a válasz. Borzák Tibor AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL Szociáldemokrata vélemény a választási törvénytervezetről Az MSZDP Tanácsadó Kollégiumának keretében működő Közjogi Bizottság megtárgyalta az országgyűlési képviselők, a köztársasági elnök és a tanácstagok választásáról szóló törvénytervezetet, s azzal kapcsolatban a következő álláspontot alakította ki. A tervezetet a képviseleti demokrácia intézményes feltételeinek kialakítására irányuló politikai egyeztető tárgyalásokon csak kiindulópontként lehet elfogadni, mivel az egyféle, alapvetően kormánypárti választási érdekeket megjelenítő megoldásokat fogalmaz meg. . -Az elkövetkező átmeneti időszakban a demokratikus jogállam intézményrendszerének megteremtése, az alkotmányozás feladatai az új Országgyűlést döntően pártpolitikai küzdelmek színterévé teszik. Ezért a társadalom politikai tagoltságát tükröző, pártrendszerű képviselet kialakítása indokolt. Az országgyűlésiképviselőválasztásokon jelölésre a bejegyzett pártoknak kell jogot biztosítani, éspedig egyenlő feltételekkel. ! A tervezetnek elsősorban az ellenzéki pártok indulását nehezítő szabálya az, hogy minden egyes jelölt állításához 600 választópolgár aláírásával megerősített támogatás szükséges. A jelölés komolyságát helyesebb lenne azáltal biztosítani, hogy a párttörvény a pártok bejegyzéséhez szigorúbb, például 1000 fős taglétszámot követel meg, de a választási törvény a jelöltállítást nehezítő vagy korlátozó szabályt nem tartalmaz. Független jelöltek állítása nemcsak azért nem kívánatos, mert a pártrendszerű képviselettel nehezen összeegyeztető, de mert lehetőséget ad—az ellenzék esélyeit rontva—csak látszólag független, valójában a hatalmon lévő párt érdekeit képviselő és különböző szervezetek által támogatott ismert személyek indítására. A tervezet az egyéni választókerületi megoldást preferálja, a lajstromos választást szűk körre szorítva (az „A” változat szerint 50 fős országos lista), illetve részben' látszólagos lajstromos választást javasol („B” változat), ahol a töredékszavazatok a pártok erősorrendje szerint kerülnek elosztásra. A bizottság álláspontja szerint az egyéni választókerületi rendszer, valamint az, hogy a mandátummal le nem kötött szavazatok felett nem az azokat elnyert párt rendelkezik, az országos és helyi szinten is ismert politikusokkal, valamint az infrastruktúrát tekintve jelentős erőfölénnyel rendelkező kormánypártnak kedvez. A tervezet az erősebb pártok szavazathalmozása és mandátumszervező képessége felé hajlik, s ezáltal a parlament erőteljesebb polarizációja ellen kiván hatni, de ezzel a valós politikai tagoltság megjelenését akadályozza és az arányos képviselet megteremtésére alkalmatlan. A Közjogi Bizottság szükségesnek látja és javasolja, hogy az MSZDP a politikai egyeztető tárgyalások során önálló, egyenlő választási feltételeket és arányos képviseletet biztositó javaslatot terjesszen elő, s ajánljon megvitatásra. Ennek érdekében a bizottság részletes tervezetet dolgoz ki, mely a politikai pártok jelöltállításán, valamint a megyénkénti választókerületekben és országosan állított pártlisták közötti választási lehetőségen alapszik. Hajdúszoboszlóiak állásfoglalása. az önkormányzati jogszabályokról A demokratikus államkoncepció együttjár az önálló és önkormányzó helyi közösségek működésével. A valódi helyi hatalom a jogállam alapja, megteremtése kulcskérdés! Ennek ellenére szűk szakmai körökön kívül nincs közös gondolkodás a tanácstörvény helyébe lépő önkormányzati jogszabályokról. A választási jogszabályok tervezete a tanácstörvény módosítását ajánlja, a helyi tanácselnök választását a tanácstestületre bízná, noha általános igény a tanácselnökök égész lakosság általi választása. A tanácstörvény módosítása nem megoldás! Az autonóm önkormányzatok keretében helyi ügyekben teljes önállósággal bíró települési önkormányzatot deklaráló, gazdasági alapjait is megteremtő alkotmányerejű törvények választások előtti megalkotása elengedhetetlen! A törvények előkészítése, lakossági vitája az egész társadalom ügye és felelőssége. Az idő rövid, ezért felhívással fordulunk az MSZMP-szervezetekhez, a reformkörökhöz és az MSZMP-n '•kívüli társadalmi szervezetekhez: településükön szakértők bevonásával mielőbb vitassák meg az önkormányzattal kapcsolatos kérdéseket, álláspontjukat, javaslataikat juttassák el a törvényelőkészítő és törvényalkotó szervekhez. A törvény-előkészítők a tényleges vita lebonyolíthatósága érdekében rövid időn belül hozzák nyüvánosságra az önkormányzati törvényiek) koncepcióját.
