Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-13 / 112. szám

1989. május 13. • PETŐFI NÉPE • 3 Ha nem jelöl — tiltakozik Bevezetés a kiskunmajsai parlamentarizmus bonyolultságába 125 ÉV AZ ÉLET VÉDELMÉBEN Az ingyenes véradás nem a Vöröskereszt hobbija Olvasom a Hazafias Népfront Kis­kunmajsai Városi Bizottsága által létre­hozott, tanácselnök-jelölést előkészítő bizottság május 10-én kézbesített leve­lét, melyet szerkesztőségünknek címez­tek, de valójában nekem szól. Kérik, hozzuk nyilvánosságra az alábbiakat: A HNF Kiskunmajsai Városi Bizott­sága által létrehozott, tanácselnök­jelölést előkészítő bizottság egyhangú­lag TILTAKOZIK az 1989. április ló­én, a Petőfi Népe 3. oldalán megjelent Eszmecsere Kiskunmajsán és Szánkon című cikkénék következő része ellen: „A jelölőbizottság listáján ugyan már tíz név szerepel, azonban úgy tervezik, hogy megvárják á választásokat, addig nem töltik be a funkciót.” A HNF vá­rosi bizottsága keretében jelölőbizott­ság még nem alakult, csak a jelölést előkészítő bizottság. Ezen előkészítő bizottság feladata, hogy Kiskunmajsa lakosainak véleményét összegyűjtse a tanácselnök személyére vonatkozóan, majd azt továbbítsa a HNF városi bi­zottsága felé. Fentiek miatt nem felelt meg a valóságnak, hogy tíz jelölt szere­pelne a jelölőbizottság listáján. Jelölő- bizottság még nem alakult meg, a jelö­lést előkészítő bizottságnak pedig nincs egy jelöltje sem'. * * * Mit mondhatok erre? Semmiképpen nem jövök azzal a trükkel, hogy csu­pán azt jegyeztem le, amit a majsai párttitkár és a megyei pártbizottság tit­kára beszélgetése közben hallottam. Úgyis csak legyintenének, hisz az utób­bi időben sokszor kétségbe vonták már az újságíró jó hallását, amikor az a megszokottól eltérő hangnemben szó­lalt meg. Bár a levélírók helyében el­gondolkodnék azon, vajon honnan vette az újságíró a tízes számot, és mi­ért pontosan tízet? Miért nem másfelet vagy tizenötöt írt? Persze, tudom én, egy bizottságot nem azért hoztak létre, hogy gondolkodjon, hanem hogy dol­gozzon. Látványos bizonyítéka ennek ez a tiltakozó levél. Nekem azért engedjék meg, hogy el­mélkedjek kicsit a fent olvasható tilta­kozáson. Az az igazság: nem értem. Nem értem például, miért csak a cikk megjelenése után 25 nappal jöttek rá, hogy az a bizonyos idézett mondat nem felel meg a valóságnak. Megfordult volna az idő (észre sem vettem!) s ettől változott volna meg az április 13-ai va­lóság? Vagy talán a nézőpontok változ­tak, s az utóbbi évtizedekhez hasonló­an ez a valóság voluntarista módon történő átformálásával járt? A logikus következtetés persze az, hogy április 16-án még nem volt nyilvánvaló a tény, amit most büszkén hirdetnek: a tanács­elnök-jelölést előkészítő bizottságnak egyetlen jelöltje sincs. De ha nem így van, akkor meg elég alaposan meg- hányták-vethették, azért volt szükséges a levél megszületéséhez majdnem egy hónap. Játszom a gondolattal (jaj, in­kább ne!), egy nagyobb horderejű dön­tés mennyi időt vett volna igénybe? No, persze az is előfordulhatott, hogy a rengeteg elfoglaltságuk miatt — lázasan keresték ugyanis a tanácsel­nökjelöltet — csak most került kezük­be az április 15-ei újság. A naprakész tájékozottságra azonban — jóindula- túlag figyelmeztetem a bizottságot — jó Jesz vigyázni, mert egyszer csak azt olvassák a megyei lapban, hogy megvá­lasztották X. Y.-t majsai tanácselnök­nek, sőt, mi több, mire kinyitják az újságot, már vissza is hívták. De nem a tanácsadás a feladatom, hanem hogy megfejtsem a 25 napos ké­sés okát. Már tudom is, hogy történhe­tett. Szinte látom a jelenetét: május 8-án a bizottság egyik tagja rémes álmaiból fölriadva, eszeveszetten a fejéhez kap: Úristen! Még mindig nincs tanácselnök­jelölt Kiskunmajsán, pedig már a Petőfi Népe megírta! Nosza, gyerünk, pattan ki az ágyból, s vele együtt az isteni szikra a fejéből, tiltakozzunk gyorsan, hisz le­het, egy hónap múlva sem lesz. Nem, nem, ez sem jó, népi ez a titok nyitja. Lehet, hogy egyszerűen csak elveszett a lista, s most kénytelenek elölről kezdeni a közvélemény-kutatást. De az is elkép­zelhető, hogy volt egy másik bizottság, ami időközben megszűnt. Vagy valami hatalmi harcok folytán listástul eltün­tették őket a Ku-Klux-Klan emberei egy titokzatos éjszakán. Hogy mire ra­gadtatott a képzelet! Hagyjuk a fantáziálást, hisz a tilta­kozó levélben fehéren feketén ott áll: jelölőbizottság még nem alakult, csak jelölést előkészítő, tehát egy bizottság van. És csak a túlzott meditációra való hajlam okozhatta, hogy efölött az ap­ró, de lényeges momentum fölött átsik­lottam. Könnyelműség volt, tudom, mentségemre szolgáljon, hogy szá­momra jelölő- vagy jelölést előkészítő egykutya. Azt gondolom ugyanis, hogy mindkettőnek a tanácselnöknek alkal­mas személyek megtalálása a feladata. S hogy ez nem történt meg a mai napig? O, annak számtalan oka lehet. Egyik talán az, hogy most alakul még az a bizottság, amely a tanácselnök-jelölést előkészítő bizottság munkáját előkészí­ti. De lehet, hogy csak pár napja jött létre az előkészítő bizottság, s a tevé­kenységét — amihez csak gratulálni tudok — tiltakozással kezdte. Azt hiszem, ha nekem lenne egy ilyen bizottságom, nem tiltakoznék, hanem munkához fognék, hogy ne tíz, hanem húsz név szerepeljen a listán. Benke Márta A Nemzetközi Vöröskereszt szerve­zete minden évben, május 8-án, az ala­pító Henri Dunant születésnapját a vö­röskeresztes világnap jegyében ünnepli. A szervezetet létrehozó nemes cél: segí­teni a bajbajutottakon, a háború vagy természeti katasztrófa sújtotta' elesette­ken. Megyénkben a „125 év az élet védelmében” jelszó alatt — az idei vi­lágnapot Kiskunhalason ünnepelték a Vöröskereszt aktivistái. Az utóbbi évek gazdasági nehézségei, a politikai hely­zet teremtette sajátos problémák a Ma­gyar Vöröskereszt, ezen belül a megyei szervezet feladatait is megnövelték, ki­bővítették. A legtöbb embert az erdé­lyiek támogatására, kórházaink mű­szerezettségének javítására, külföldön végzett műtétek költségeire, a földren­géskárosult örmény lakosság megsegí­tésére szervezett akciók mozgósították —I a szervezet hét alapelvének legfonto­sabbika, az emberiesség jegyében. Bács-Kiskun megyében az utóbbi évek tapasztalatai alapján a vöröske­resztes aktivisták taglétszáma nem csökkent, inkább gyarapodott. Az or­szág legnagyobb megyéje igyekszik fel­zárkózni a legjobbak közé. A halasi program vendége dr. Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, a meg­emlékezés ünnepi szónoka a világnap kapcsán beszélt a mozgalom iránti hű­ségről, amely tulajdonképpen az em­ber, az emberiség iránti hűség. A főtit­kár kitért a mai magyar társadalom ellentétektől szabdalt, gondokkal ter­helt világára, a társadalmi szervezetek bizalomvesztettségére, s ennek fényé­ben még inkább értéket kapott a vörös­keresztes mozgalom osztatlan egysége, töretlen íve. A Vöröskereszt az egyetlen olyan társadalmi szervezet — mondta a főtit­kár —, amely nincs válságban, hiszen alapja és függvénye is az alapszerveze­tek öntevékenysége. Ezt a humanitári­us mozgalmat nem lehet kötelező utasí­tásokkal irányítani, tevékenységét nem lehet tételes programokban, határoza­tokkal előírni, mert az élet mindig gaz­dagabb volt a szavakba önthető téte­leknél. Az ember segítőkészsége, tenni akarása mások sorsáért nem tűrt soha korlátokat. — Bízom abban — mondta végeze­tül dr. Hantos János —, hogy az érzel­mi sivárság felé sodródó társadal­munkban ez- az érzelmeken alapuló, szeretetet adó szervezet megtarthatja vonzását. Ezután a főtitkár kitüntetésekkel is elismerte az aktivisták áldozatos mun­káját. A legmagasabb kitüntetést, a Vöröskeresztes Munkáért arany foko­zatát négyen vehették át: Rigó Ottóné madarasi, Sörös Ferencné balotaszállá- si védőnők, Szabó Györgyné, a SZIM munkavédelmi vezetője Kecskemétről és dr. Tóth János, a kalocsai kórház igazgató főorvosa. Öt ezüst — köztük a házigazdának, Szüts Jánosáénak, a kiskunhalasi városi vezetőség titkárá­nak — és kilenc bronz fokozatú kitün­tetés került még átadásra, valamint két emlékérem, a társadalmi, szociális gon­doskodásért és a'családvédelemért. Az ünnep rendezési jogát a halasiak a szociális munka terén kifejtett élenjá­ró munkájukkal érdemelték ki. Példa­értékű a családsegítő központtal és a tanács szociális és egészségügyi osztá­lyával való együttműködésük. Évek óta kiemelkedő szinten folyik a házi betegápolók képzése, amelyet az idei tanévtől az általános iskolákra is kiter­jesztettek. Természetesen gondok is nehezítik munkájukat — ahogy szerte az ország­ban, ezekről is szó esett azon a délutáni beszélgetésen, amelyet a főtitkárral folytattak a város és körzetének akti­vistái. Több felszólaló kérte a szervezet főtitkárát, hogy továbbítsa az elhang­zottakat a kormány vezetőinek, képvi­selje a Vöröskereszt érdekeit a pénz­ügyi intézkedések módosításában. El­hangzott, hogy az adományok összege levonható legyen az adóalapból min­den adakozó számára. Megfogalmaz- ták, hogy egyre több gonddal küzd a véradómozgalom. A munkahelyek az új rendelkezés szerint négy óra kedvez­ményt adnak mindössze az önkéntes véradóknak. Nem is várható el a gaz­dasági vezetőktől a nagyobb támoga­tás, hiszen a kieső munkaidő után még adóztatják is a vállalatot. Érthetetlen a kormányzat állásfoglalása — mondtak a hozzászólók —, hiszen az ingyenes véradás nem a Vöröskereszt hobbija, hanem az állam kötelezettségeinek ön­kéntes átvállalása. A leadott vér és a belőle készült gyógyszerkészítmények értéke milliókra rúg, amely egyértelmű megtakarítás a költségvetésnek, s leg­alábbis adómentességet érdemelne. Nagy ellenérzést váltott ki a tervezett tagdíjemelés. A költségvetési támoga­tásból elvont 30' milliót semmiképp nem szabad így kompenzálni — mond­ták a halasiak. Számos javaslat hang­zott el helyette, többek között az önse­gélyező bélyegek mennyiségének növe­lése, kiadványok, képeslapok árusítá­sa. Inkább az emberek megértésére, tá­mogatására kell hagyatkozni, mint vál­lalni a kockázatát annak, hogy az ár­emelésektől sokkolt tagság első indula­tában kilépjen a szervezetből. Dr. Hantos János megköszönte a hasznos eszmecserét. Mint mondta, az országos vezetőség gyűjti a tapasztala­tokat és az érveket, hogy megfelelően képviselhesse tagságát. Hajós Terézia Szlovákiai lapok Bős­Nagymarosról A bős—nagymarosi vízlépcső- rendszert közös csehszlovák—ma­gyar beruházásként tervezték, így a nagymarosi erőmű is fele részben csehszlovák vagyon. Amennyiben a magyar fél egyoldalúan leállítaná a nagymarosi erőmű építését, a csehszlovák fél kénytelen lesz az érvényes szerződés értelmében el­járni és ragaszkodni a kár megtérí­téséhez — hangsúlyozta a pozso­nyi Pravdának és az Új Szónak adott nyilatkozatában a szlovák erdőgazdasági, vízgazdálkodási és faipari minisztérium beruházási igazgatója. A közös beruházással szembeni támadás a két szomszé­dos ország közeledésének politiká­ja ellen irányul. Ezek a tendenciák ellentétben állnak a demokrácia el­mélyítésével, a közös ház filozófiá­jának megvalósításával és állama­ink jószomszédi kapcsolatainak a fejlesztésével — jelentette ki a mi­nisztériumi tisztségviselő. Interjú­jában egyebek között elmondotta, ha a nagymarosi tározó nem épüle meg, mintegy huszonhétmilliárd korona veszteség éri a csehszlovák gazdaságot. A pozsonyi Pravda „Támadás a közeledés politikája ellen”, az Új Szó „A jószomszédi kapcsolatokat terhelő próbálkozások” címmel pénteken közösen jelentette meg azt az interjút, amelyet a Pravda készített Jaroslav Husarik beruhá­zási igazgatóval arról, milyen kö­vetkezményei lennének a csehszlo­vák népgazdaságra, ha a bős— nagymarosi vízlépcső magyaror­szági szakaszán leállítanák a mun­kálatokat. Az interjú bevezető ré­sze megemlíti, hogy Magyarorszá­gon hosszabb ideje olyan kampány folyik, amely kétségbe vonja a kö­zös dunai vízlépcsőrendszer részét képező nagymarosi erőmű építésé­nek indokoltságát. Az újságok megemlítik, hogy a kérdéssel a ma­gyar országgyűlés is foglalkozott, képviselői 1988 nyarán ellátogat­tak az építkezésre, és a parlament őszi ülésszakán szavazásukkal megerősítették, hogy a megkötött államközi szerződéssel összhang­ban Magyarország folytatja a kö­zös mű építését. TÖRTÉNELMI LECKE, KISFIÚKNAK Otthonra lelni — idehaza Tizenhárom éves. Kedvelt tantárgya a földrajz és a történelem. A sors szeszélyei folytán Magyarország legújabb kori törté­nelméből kemény leckét kapott. A Nagyvá­radon született Oláh János Károly a Feke­te-Köröst átúszva, Erdélyből Magyaror­szágra menekült. 9 Ruff Attila örömmel jött Izsákra. Köszöni a segítséget, amellyel egyen­gették családja le­telepedését. • Együtt Jancsi cs a nagymama. (Balra) 9 Mónika meséli: édesanyja szülőfaluja, Szárdobágy sincs többé, „összekötötték” a várossal. 9 Norbert, aki már szeret focizni. mm. Izsákon nehezen találjuk a Mező Imre utca 5-ös házát. Nem is csoda, a helyi labdarúgó-„stadion” öltö­zőépülete rejtőzködik x helyrajzi szám alatt. Itt, egy kétszobás, újon­nan berendezett otthonban nyolc hónap alatt egy háromgenerációs családot sodort össze az a bizonyos történelmi forgószél... Ruff Attila 1988 augusztusában feleségével, Mónikával és 2 éves fiával, Norbert- tel egy mocsáron keresztülgázolva hagyta el Romániát. Családján, géplakatosszakmáján kívül hozta labdarúgó-tehetségét is, amit a me­gyei első osztályban játszó izsáki futballcsapatban kamatoztat. — A nagyközség vezetőitől kap­tuk ezt a lakást. Segítséggel beren­deztük, az OTP-tól fölvett köl­csönt is erre fordítottuk. Sínen van az életünk—mondja a „családfő”, kedves egyszerűséggel. Hamaro-, san befut Mónika, a feleség is, ke­zében hatalmas virágcsokorral. — Névnapomra kaptam, a fő­nökömtől— magyarázza, miköz­ben vázát kerít elő a gerberáknak, szegfűknek. Jó munkahelyet talál­tam, eladó vagyok. Kislányos ki­nézetét megcáfoló komolysággal kérdezi közben: |PÉp Norbit miért nem öltöztetté­tek át? — Magyarázatképpen hoz­záfűzi: Vigyázó) kell a ruhára ... , * A nagymama április 16-án útle­véllel érkezett. Úgy látszik, odaát ő nem hiányzik a létszámból. Itt örömmel fogadták. Mosolyog, hallgat. A dédunokával jól megér­tik egymást. Biztatja Norbit, éne­kelne már el a dalt: nyuszi ül a fülben ... Nevetve javítja a család: fűben, nagymama, fűben!! Legin­kább Jancsi kacag, a legfrissebb jövevény. Jókedvét még a minapi foghúzás utóhatásai se rontják, pe­dig nyelvével meg-megtapogatja a „hiányt”. Derűs, kiegyensúlyozott fiú. Nagyváradon román iskolába járt. Galaci (!) származású matematika­tanárnőjére emlékezik szívesen. A magyar nyelvvel még birkózik, amikor a tízfokozatú osztályzási rendről magyaráz: — Egyest, kettest akkor kapsz, ha lopsz, vagy hazudsz. Én 7-es, 8-as tanuló voltam. Itt két hete járok iskolába, a tananyag nehéz, de megyen. Szeretettel fogadtak, már barátaim is vannak. — Miként határoztad el maga­dat a menekülésre? — Amikor a nővéremék, meg a nagymama is elment, nagyon hiá­nyoztak. Először édesanyámmal együtt kíséreltünk meg átjutni a ha­táron. A határőrök elkaptak. Be­vittek a kis házba, ahol a katonák laknak, de elengedtek bennünket. Másodszorra vonattal akartunk szökni. Van ott egy hid a sínek fölött, a hatvanvagonos tehervo­nat lassan megy, gondoltuk: vala­melyik kocsiba leugrunk. Nem volt szerencsénk. Sokáig lestük, vártuk, nem jött a vonat... Meg­beszéltük anyuval, azt mondta, ha tudok, menjek át egyedül. Végig­gondoltam mindent. Május elsején indultam. A Fekete-Körösön ke­resztül. Nappal, ruhástul úsztam át a folyót. Csak a cipőmet vetet­tem le. Hideg volt a víz... tizenöt méternyit kellett úszni... nem vettek észre... A csuromvizes fiút az első tanyá­ban azonnal befogadták. Később a békésdánfoki ifjúsági táborban helyezték el, ahonnan hamarosan elhozták Izsákra. Már majdnem együtt a család. * Jancsi szigorú kezekbe került.. Nevelésének gondjait, a felelőssé­get átérzik a fiatalok, inkább a nagymama kényezteti, pártolja. Megható az a családteremtő ko­molyság, amint ez a két, szinte még gyerekember rendezi az új életét. Kívánjuk nekik, hogy elképzelése­ik váljanak valóra, találjanak ott­honra — idehaza. Nagy Mária A béke nyelve Az eddig körülbelül ötszáz mes­terséges nyelv közül csupán az esz­perantó maradt használatban. A többi a feledés homályába me­rült. Az eszperantó zseniális megal­kotója azáltal tette a nyelvet halha­tatlanná, hogy annak szókincsét az élő nyelvekből merítette és nyelvta­nát olyan szabályokba sűrítette, amelyek nem tartalmaznak kivéte­leket. Az eszperantó nyelv életreva­lóságát támasztja alá a már vijág- mozgalommá vált eszperantó szer­vezet s-az általa kibocsátott számos folyóirat. Sok embert vonz soraiba az esz­perantó mozgalom. Őket nemcsak a nyelv gyors elsajátíthatósága, ha­nem a rohamosan fejlődő tudo­mány és technika világában való eligazodás, a körülbelül háromezer nyelvet beszélő emberiséggel való jobb kapcsolattartás igénye teszi eszperantistává. Az Egyetemes Eszperantó Szö­vetség székhelye Rotterdamban van. Irányítása alá az egyes orszá­gok szövetségei és negyvennél több különböző eszperantó szakág tar­tozik. A világszervezet kongresszu­sait minden évben más-más ország­ban rendezi. Ilyen nagy jelentőségű esemény hazánkban legutóbb 1983- ban volt, amikor hatezer eszperan- tista kereste fel országunkat. Ezeknek a kongresszusoknak á meghitt, baráti légkörön kívül az is jellegzetes sajátossága, hogy nincse­nek tolmácsfülkék, mert mindenki mindenkit megért. Nincsenek nem­zeti, faji, vallási, politikai ellenté­tek. Mindenki barátot, jóakarót lát a másikban. Legtalálóbban a vas­utasok eszperantó szervezete fejezi ki ezt az erőt: A sínek országokat kötnek össze, az eszperantó nyelv a népeket. A józanul gondolkodó emberiség legnagyobb része az általános béke híve: Ezért alakultak világszerte az országos és egyetemes békemozgal­mak. Ehhfez nyújt segítséget, ebből veszi ki a részét az egyetemes eszpe­rantó békemozgalom. Ez a mozga­lom folyóirataival, tagjainak aktivi­zálásával, különféle értekezéseivel és más békemozgalmakkal történő kapcsolataival már eddig is hatásos tevékenységet fejtett ki a világbéke megőrzése érdekében. | Röviden összefoglalva a Világbé­ke Eszperantó Mozgalom céljait, így fogalmazhatunk: teremtsünk barátot az ellenségből. Füzesi István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents