Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-12 / 111. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 12. VITA A „KÖZLEMÉNYEKRŐL” — I A JÖVŐ TENNIVALÓI Honismereti tanácskozások Evés üléstervének megfelelően, a közelmúltban tartotta tanácsko­zását a Hazafias Népfront székhá­zában a megyei honismereti bizott­ság. Az elnök számot adott az el­telt időszakról, illetve ismertette az 1989-es munkaprogramot. Ezt kö­vetően alapos vita követte Bognár András szerkesztő előteijesztését a „Honismereti Közlemények” című folyóirattal kapcsolatos aktuális kérdésekről. E munkában is to­vábbi újításra, frissítésre van szük­ség — állapították meg a jelenlé­vők függetlenül attól, hogy az or­szágos fórumon közleményünk jó minősítést kapott. Kifejezésre jut­tatták azt az igényt is, hogy e fo­lyóiratra nagy szükség van! A ter­jesztéssel kapcsolatosan sok jó ja­vaslat hangzott el, hogy valóban azokhoz kerüljön, akikért készül, és módszertani segítséget jelentsen a területi aktivistáknak. A vita után tájékoztatók hang­zottak el. A Honismereti Akadé­miáról és a nyári rendezvényekre való felkészülésről szólt Fekete Já­nos, az Országos Honismereti Bi­zottság tagja. A megyei iskolamú­zeumról pedig Székelyné Körösi Ilona muzeológus tartott ismerte­tést. Ez utóbbi fejlesztésével kap­csolatos igények is megfogalma­zódtak. Kérésként fogalmazódott meg az az igény, hogy a jelenlévők szükségesnek érzik a szervezett szakkörvezetői képzést a bajai ta­nítóképző főiskolán. Továbbá el­hangzott az az igény, hogy kapjon zöld utat a második világháború áldozatainak szóló „emlékmű” fel­állítása, akár közterületen. A bizottság tagjai úgy foglaltak állást, ha a változó időben a HNF kongresszusa nem adna lehetősé­get megyei honismereti bizottság létesítésére, akkor egyesület for­májában kellene keresni a tapasz­talatcsere lehetőségét. A reményt nem adjuk fel, mert szükség van e mozgalomra. Dr. Mándics Mihály, a honismereti bizottság megyei elnöke BARGUZINI EXHUMÁLÁS — VÁLASZT KAP LEVÉLÍRÓNK IS! Lapunkban többször foglalkoz­tunk már a nyár közepére tervezett Petöfi-expedícióval. Ezzel kapcso­latban számos levél érkezett szer­kesztőségünkbe. Sz. Jánosné Solt- vadkerten adta fel levelét, melyben erősen megkérdőjelezi, hogy Petőfi Sándor Szibériába került, és ott is temették el. Olvasónk azt is kérde­zi, hogyan tudnák azonosítani a vélt sírból előkerült csontokat jeles köl­tőnk földi maradványaival. Az aláb­biakban közreadjuk a dr. Kiszely István antropológussal készült be­szélgetést, melyben a soltvadkerti olvasó is választ kap kérdéseire. (A szerk.) — Professzor úr, mit tudunk biz­tosan Petőfi Sándorról, és honnan származnak az információink? — Sok információnk van. Sokat írtak Petőfiről, például a kortársai: Jókai Mór, aki játszott vele gye­rekkorában, aztán a festő Orlay Petrich Soma, aki barátja volt a költőnek, a festő szemével írta le pontosan a testalkatát, kinézetét. Sas István tolnai körzeti orvos fel­jegyzéseiből például pontosan tud­juk, hogy a költő 162,5 centiméter magas volt. Egressy Ákos színész mint jó jellemmegfigyelő adott róla testi leírást. Jó adalékokkal szolgál Sárkány Sámuel, sárszentlőrinci is­kolatársa is. Ezen túl vannak hite­les képei is, gondoljon csak az 1847-ben készült híres dagerrotípi- ára. Többször megfestette őt Bara­bás Miklós, Orlay Petrich Soma, Mezei József. A dagerrotípia alap­ján is több nagyszerű rajz és fest­mény készült. — De ezek mégis csak leírások és művészeti dokumentumok, amikben sok szubjektív elem lehet, s ez eset­leg tévútra viheti az antropológust. Van-e olyan bizonyíték a kezükben, amely biztosan köthető Petőfihez? — Tudjuk például, hogy Jókai Mór bevitte a Nemzeti Múzeumba Petőfi 28 hajszálát. Nos, ez a haj- csomó megvan. Mi egyetlen haj­szálból rengeteg dolgot megmond­hatunk: például vércsoportot tu­dunk meghatározni belőle, alap­csoportokkal. A csontból is lehet vércsoportot meghatározni, s a két adat alkalmas az összevetésre. Petőfi és csontjai Beszélgetés dr. Kiszely István antropológussal — Mennyire valószínű, hogy a feltárt sírban ép maradványokat ta­lálnak? — A gyakorlat azt mutatja, hogy ilyen korú csontanyag jól megmarad, ha csak a temetéskor nem került hó a sírgödörbe. Mivel a feltételezések szerint Petőfi május közepén hunyt el, erre a balszeren­csére kicsi az esély. Ha pedig épen megmaradt a csontváz, annak vizsgálata egyértelműen eldönti majd, hogy Petőfi Sándor nyug- szik-e a sírban, vagy sem. — Széles körben elterjedt egy le­genda a költő farkasfogáról. Erről tud valami biztosat az antropoló­gus? — Igen, Petőfinek valóban volt fogrendellenessége, de biztosan nem volt farkasfoga. Hétéves ko­rában a bal felső tejszémfogát ki­húzták. Ennek következtében zá­rult a felső fogív, s a maradandó szemfoga már csak kifelé tudott nőni. A farkasfog öröklődik, de ez a fajta egyedi rendellenesség nem. — Van-e még valami adat ezen túl Petőfi fogazatáról? — Igen. Salamon Henrik sokat foglalkozott vele, tudományos munkát is írt róla, sőt, váci fogor­vosától is sok adat maradt ránk. Tudjuk, hogy alsó állkapcsában fogtorlódása volt. Tudjuk, hogy 1849-ig egyetlen foga sem hiány­zott, viszont ferdén álltak a fogai, mert kevés hely volt a kinövésükre. Alsó fogsora keskenyebb volt a fel­sőnél, ezért úgynevezett „kereszt­harapás” jellemezte. A bal felső szemfog rendellenességéről már szóltam. — Volt-e egyéb jellegzetes eltérés a csontrendszerében, amely az azo­nosítást megkönnyítheti? — Igen. A bal sípcsontján volt egy csonthártyagyulladás. Ennek nyomai ma is fellelhetők, ha a síp­csontot megtaláljuk. A bal gyűrűs ujján egy csontcsap volt, amire éle­tében többször panaszkodott, to­vábbá a bal térdkalácsán egy olyan csontkinövés volt, amellyel szintén sokat bajlódott, nem tudott példá­ul hegyre felmenni. — Ép csontváz esetén ennyi jel­legzetes jegy egy laikust is meg­győz. De mi a helyzet akkor, ha a csontozat nem ép? Mi az a marad- ványminimum, amelyből az azono­sítást még biztonságosan el lehet végezni?- A történelmi embertan az utólsó 3-4 évtizedben kidolgozott olyan módszereket, amelyek a csont egyetlen grammjából képe­sek a vércsoporton túl az életkort, a nemet, az átélt krónikus betegsé­geket megállapítani, továbbá al­kalmas ez a mennyiség arra is, hogy jó néhány olyan élettani jel­lemzőt igazoljon, ami egy 33-35 éves férfinél tapasztalható. Tud­juk, hogy Petőfinek tuberkulotikus betegségei voltak. Ezek az egy grammnyi csont aminosavaiból szintén nagy biztonsággal kimu­tathatók. — Mennyi időt vesz igénybe az azonosítás?- Eddigi gyakorlatom alapján állíthatom, hogy fél óra alatt bizto­san megvagyok az azonosítással. Más kérdés, hogy a laboratóriumi eljárások, az izotóp- és szérumvizs­gálatok még néhány hetet igénybe vesznek a sírfelnyitást követően. — Ön lesz az egyedi antropoló­gus, aki az azonosítást végzi? — Nem. Meghívtunk két ameri­kai kollégát, továbbá segítségünk­re lesz Valerij Alekszejev, a moszk­vai régészeti intézet igazgatója, aki szintén szakmabeli és Herbert Ul­rich, a berlini tudományos akadé­mia vezető antropológusa. — Hol végzik majd a vizsgálato­kat? ■^-Akárkit találunk is Barguzin- ban, mindenképpen hazahozzuk Magyarországra. Egyrészt, hogy KÉSZENLÉTBEN A HÉT VÉGÉN ORVOSOK KECSKEMÉT: az ügye­let ideje hétfőtől péntekig 18 órától másnap reggel 8 óráig tart, szombaton, vasárnap és ünnepnapokon reggel 8 órától folyamatosan a következő hét­köznap reggel 8 óráig. Az ügyelet helye felnőtteknek: Kecskemét, Nyíri út 38. (T.: 20-488), központi tömb, diagnosz­tika. Gyermekeknek: Kecskemét, Izsá­ki út 5. C pavilon, földszinti ambulan­cia (T.: 22-822). Ágasegyháza, Ballószög, Helvécia, Hetényegyháza, Jakabszállás, Nyárlö- rinc, Városföld gyermek és felnőtt be­tegeit a munkaszüneti napokon a kecs­keméti kórház említett két épületében látják el. Orgovány: Orgovány., központi ren­delő (T.: 25); Lajosmizse, Felsölajos, Ladánybene: Lajosmizse, központi rendelő (T.: 24); Szabadszállás, Fülöp- szállás, Soltszentimre: Szabadszállás, központi rendelő (T.: 220); Kunszent- miklós központi rendelő (T.: 155); Du- navecse, Szalkszentmárton, Apostag: Dunavecse, központi rendelő (T.: 75); Kerekegyháza, Fülöpháza, Kunba- racs: dr. Benkő M. (Kerekegyháza, Le­nin tér 14. T.: 71-340); Lakitelek: dr. Debreczeni J. (Lakitelek, Széchenyi krt. 72. T.: 42-005); Izsák: dr., Söreghi I. (Izsák, Rákóczi u. 19. T.: 74-084); Tiszaalpár: dr. Pulius T. (Tiszaalpár, Imre tér 18. T.: 44-162). Lelki segélyszolgálat: a kecskeméti 28-222-es telefonszámon, naponta 18 órától másnap 6 óráig hívható. BAJA: az ügyeletet a kórház baleseti sebészeti pavilonjában látják el. (Po- komy u. T.: 11-244), itt fogadják a bajai, bácsbokodi, bácsborsódi, bács- 'szentgyörgyi, bátmonostori, csátaljai, csávolyi, dávodi, érsekcsanádi, felső- szentiváni, garai, hercegszántói, ne­mesnádudvari, $ükösdi, szeremlei és vaskúti betegeket. BÁCSALMÁS: a rendelőintézetben a bácsalmási, bácsszőlősi, tataházi, mátételki, kunbajai, csikériai, madara- si, katymári lakosokat látják el. (T.: 124). KISKŐRÖS: a Kossuth utcai rende­lőben látják el a betegeket (T.: 11-922). Fogászati ügyelet a város és a környék lakói részére minden szombaton 8-tól 12 óráig. Szakorvosi rendelőintézet: Kiskőrös, Petőfi tér 12. Az ügyelet ide­jén ellátják a kiskőrösi, akasztói, csen­gődi, tabdi, kaskantyúi betegeket. Kecel, Imrehegy: Kecel, központi rendelő (T.: 69); Soltvadkert: központi rendelő (T.: 21). KISKUNFÉLEGYHÁZA: a köz­ponti ügyelet szombaton reggel 7 órá­tól hétfő reggel 7 óráig tart. Helye: Kiskunfélegyháza, Fadrusz u. 4. (T.: 62-360). Ellátják a kiskunfélegyházi, gátéri, kunszállási, pálmonostori, pető- fiszállási, bugaci betegeket. A gyermekorvosi ügyelet rendje szombaton és vasárnap 7-től 19 óráig. Helye és telefonja azonos a központi ügyeletével. TISZAKÉCSKE: a rendelőintézet­ben a tiszakécskei és a szentkirályi be­tegeket látják el. (T.: 41-011). KALOCSA: a rendelőintézetben tar­tanak ügyeletet: Kossuth u. 34—36. Itt látják el Bátya, Foktő, Géderlak, Ho­mokmégy, Miske, Ordas, Dunaszent- benedek, Öregcsertő-Csoma, Szak- már, Úszód és Kalocsa betegeit. Az ügyelet ideje szombaton reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. (T.: 10, 122, 234); éjszakai ügyelet: 213-as mellék, URH-szoba: 219-es mellék. A rendelőintézetben a munkaszüneti napokon a fogászati ügyelet sürgős esetben vehető igénybe, 9-től 12 óráig. A fogászati ügyelethez tartozik: Kalo­csa, Solt, Harta, Dunapataj, Duna- szentbenedek, Dusnok, Fájsz, Hajós és a csatolt községek. Solt, Újsolt, Dunaegyháza: Solt, központi rendelő (Vécsey tér 1. T.: 167); Fájsz, Dusnok: dr. Szilágyi K. (Dusnok, Dembinszki u. 13. T.: 24); Dunapataj, Harta: dr. Horváth S. (Harta, Templom u. 122. T.: 47). KISKUNHALAS: a Semmelweis kórház központi ambulanciáján tarta­nak ügyeletet. (T.: 21-011, 275-ös mel­lék). Itt látják el a balotaszállási, har- kakötönyi, zsanai, kunfehértói, kis- szállási, pirtói betegeket. Kiskunmajsa, Szánk, Jászszentlász- ló, Csólyospálos, Kömpöc: Kiskun­majsa, központi rendelő (T.: 31-211); Jánoshalma, Rém, Borota, Kélesha- lom: Jánoshalma, központi rendelő (T.: 88); Kelebia, Tompa: dr. R. Kiss S. (Tompa, Attila u. 79. T.: 31). GYÓGYSZERTÁRAK György u. 7.; Jánoshalma: Béke u. 1/A; Kalocsa: Széchenyi-lakótelep; Kiskő­rös: Kossuth u. 5.; Kiskunfélegyháza: Attila u. 1.; Kiskunmajsa: Hősök tere 3.; Kunszentmiklós: Kálvin tér 7.; Solt­vadkert: Ifjúság u. 2.; Tiszakécske: Bé­ke tér 4.; Kiskunhalas: Kossuth u. 15.; Solt: Béke tér 6. ÁLLATORVOSOK A péntek esti zárórától hétfő reggelig a következő gyógyszertárak tartanak ügyeletet: Kecskemét: Szabadság tér 1.; Baja: Tóth Kálmán tér 2.; Bácsal­más: Hősök tere 4.; Izsák: Dózsa ¥ Az ügyelet szombat reggel 7 órától hétfő reggel 7 óráig tart. KECSKEMÉTI ÁLLAT­KÓRHÁZ: folyamatosan működik. BAJAI ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Baja, Bátmonostor, Sze- remle: dr. Németh P. (Bátmonostor, Mátyás^ u. 6.); Nemesnádudvar, Sü- kösd, Érsekcsanád: dr. Maruzsa V. (Sükösd, Dózsa u. 149. T.: 34); Bács- szentgyörgy, Gara, Vaskút: dr. Tasko- vics L. (Vaskút, Bajai út 1/A. T.: 12- 851); Felsőszentiván, Csávoly, Bácsbo- kod: dr. Éber E. (Bácsbokod, Hunyadi u. 28. T.: 14); Bácsborsód, Madaras, Katymár: dr. Borbás Z. (Madaras, Honvéd u. 2.); Hercegszántó, Dávod, Csátalja, Nagybaracska: dr. Makay G. (Dávod, Tolbuhin u. 4.). KALOCSAI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET. Kalocsa, Bátya, Foktő, BAFAMI: dr. Kovácsffy Cs. (Kalocsa, Újhelyi u. 2.); Tass, Szalk­szentmárton: dr. Tiringer A. (Szalk­szentmárton, Rákóczi u. 1.); Dunave­cse, Apostag: dr. Gulyás A. (Dunave­cse, Gerle u. 11.); Solt, Újsolt, Duna­egyháza, Állampusztai Célgazdaság solti kerülete: dr. Németh I. (Solt, Lep­ke u. 4.); Harta, Dunatetétlen, Állam­puszta: dr. Mészáros J. (Harta, Rá­kóczi u. 9.); Dunapataj, Ordas, Géder­lak, Úszód, Dunaszentbenedek: dr. Ba­bos L. (Dunapataj, Béke tér 3. T.: 75); Szakmár, Öregcsertő, Homokmégy: dr. Répási Cs. (Szakmár, Bajcsy-Zs. u. 55.); Miske, Drágszél, Hajós, Császár- töltés: dr. Kovács A. (Miske, Marx u. 66. T.: 12); Fájsz, Dusnok: dr. Bitt- mann J, (Fájsz, Árpád u. 13.). KECSKEMÉTI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET. Kecskemét, Hetényegyháza: dr. Makkos G. (Kecs­kemét, László K. u. 11. T.: 27-985); Kecskemét, Ballószög, Helvécia: dr. Bocskov P. J. (Kecskemét, Katona J. tér 10. T.: 29-725); Jakabszállás, Orgo­vány: dr. Zakupszky J. (Jakabszállás, Petőfi u. 26. T.: 72-075); Szentkirály, Nyárlőrinc, Városföld: dr. Pillér J. (Szentkirály, Dózsa u. 1. T.: 45-012); Lajosmizse: dr. Adonyi L. (Lajosmizse, Bajcsy-Zs. u. 52. T.: 56-375); Tisza­kécske: dr. Pitti L. (Tiszakécske, Ta­nácsköztársaság u, 6. T.: 41-027); Ke­rekegyháza, Kunbaracs, Ladánybene: dr. Szakáll Sz. (Kerekegyháza, Engels u. 54. T.: 71-161). KISKŐRÖSI ÁLLATEGÉSZSÉG­ÜGYI KERÜLET. Kiskőrös: dr. Bo­ros A. (Kiskőrös, Vattay u. 10. T.: 12- 280); Ágasegyháza, Fülöpháza, Izsák: dr. Faragó B. (Izsák, Bocsányi u. 4. T.: 74-135); Kunszentmiklós, Kunpeszér, Kunadacs: dr. Szalay B. (Kunszent­miklós, Marx tér 10. T.: 51-005); Sza­badszállás, Fülöpszállás: dr. Schleider J. (Fülöpszállás, Kossuth L. u. 12.); Soltvadkert, Bocsa, Tázlár: dr. Kővá­gó F. (Soltvadkert, Bocskai u. 83. T.: 31-081); Akasztó, Csengőd, Tabdi, Pá- hi, Soltszentimre, Kaskantyú: dr. Fe­kete F. (Páhi, Béke tér 2. T.: 46-003); Kecel, Imrehegy: dr. Beke J. (Kecel, Malom u. 22.). KISKUNFÉLEGYHÁZI ÁLLAT­EGÉSZSÉGÜGYI KERÜLET. Kis­kunfélegyháza: dr. Horváth T. (Kis­kunfélegyháza, Mártírok u. 4. T.: 61- 143); Gátér, Pálmonostora, Petőfiszál- lás: dr. Szobonya Cs. (Pálmonostora, Dózsa Gy. u. 59. T.: 79-586); Tiszaal­pár, Lakitelek: dr. Berényi F. (Tiszaal­pár, Alkotmány u. 7. T.: 44-111); Kis­kunmajsa, Kömpöc, Csólyospálos: dr. Koletics J. (Kiskunmajsa, Tanácsköz­társaság u. 16. T.: 31-108); Jászszent- lászló, Szánk: dr. Mihala F. (Szánk, Áipád u. 28. T.: 31-942); Bugac, Kun­szállás: dr. Szabó G. (Bugac, Felsőmo­nostor 577. T.: 72-570). KISKUNHALASI ÁLLATEGÉSZ­SÉGÜGYI KERÜLET. Kiskunhalas: dr. Horváth L. (Kiskunhalas, Fazekas G. u. 17. T.: 22-554); Zsana, Harkakö- töny, Pirtó, Balotaszállás, Kunfehértó: dr. Áladics S. (Kiskunhalas, Ibolya u. 11.); Jánoshalma: dr. Vass I. (Jánoshal­ma, Magyar L. u. 18. T.: 415); Borota, Rém: dr. Boldizsár J. (Rém, Petőfi u. 23.); Mélykút, Kisszállás: dr. Holló A. (Kisszállás, II. kér. 1/C, T.: 19); Tompa, Kelebia: dr. Varga L. (Tompa, Szabad­ság tér 3. T.: 35); Bácsalmás, Csikéria, Bácsszőlős, Kunbaja: dr. Koletics Gy. (Bácsalmás, Rákóczi u. 8.); Tataháza, Bácsalmás, Mátételke: dr. Harmat S. (Tataháza, Kossuth u. 39. T.: 10). minél több szakember lássa, más­részt, hogy az időtől nem szorítva minél sokoldalúbb vizsgálatoknak vethessük alá a tetemet. — Mennyire hisz abban, hogy a szibériai sírban valóban Petőfi Sán­dor nyugszik? Nekem az a dolgom, hogy azonosítsak egy embert a meglévő adatok, képek, leírások és a feltárt leletek alapján. Mint magyar em­ber, azt szeretném, ha Petőfi Sán­dor Segesváron lenne eltemetve. Mindenképpen szeretném Petőfit valahol megtalálni. A legjobb lel­kű sméretem szerint fogom elvé­gezni az azonosítást. — Ha beigazolódik, hogy a bar- guzini sírban mégsem a költőt te­mették el, vállalkozna-e — szeren­csésebb politikai csillagzatot felté­telezve — a fehéregyházi tömegsí­rok feltárására? Egyáltalán: egy ilyen nagy léptékű munka anyagilag nem lehetetlen vállalkozás? — Nem lehetetlen vállalkozás, s ha a politikai és elvi akadályok elhárulnak, örömmel vállalkoznék erre is. Mohácson három olyan tö­megsírt tártunk fel, ahol körülbe­lül 1200 tetem volt síronként. A közelmúltban fejeztem be egy 2800 sirhelyes dunaújvárosi teme­tő feltárását. A munka tehát — noha hosszadalmas — nem elvé- gezhetetlen. Mivel Petőfiről van szó, mi, szakemberek, az ügy iránti lelkesedésből, ingyen végeznénk a munkánkat. Nyilván a társada­lom, a társadalmi szervek is sokat segítenek, ez tehát nem elsősorban anyagi kérdés. De pillanatnyilag azt kell megválaszolnom: a bargu- zini sírban Petőfi van-e eltemetve, vagy valaki más. — A magyar irodalomtörténé­szek egy része, jó néhány Petőfi- kutató, és nem kevés mítoszt féltő, Petőfi emlékét kegyelettel őrző kí­vülálló sem kíséri igazán rokon- szenwel ezt a készülő expedíciót. Ön, a világhírű tudós, miért vállalta mégis ezt a megbízatást? á- Vállaltam azért, mert meg­győződésem, hogy ezt a kérdést egymásra mutogatással, íróasztal mögül nem lehet megnyugtatóan eldönteni. Ez a helyszínen, a sír­ban, a sírgödörben, a laboratóriu­mokban tisztázható. Ha egy száza­lék esély van arra, hogy a barguzi- ni sírban Petőfi Sándor van elte­metve, Petőfiért ez a picike esély is megér minden fáradságot. Kriskó János A KUKORICÁS MAGYAR ARAB Én még ennyi rosszat nem hallottam egyvalakiről. Én még ennyi szépet és jót nem hallottam eredményekről. Szinte kézzelfogható az el­lentmondás körülötte, amió­ta ismerem. Pedig első talál­kozásunk óta termete meg- emberesedett, hajába, ősz szálak vegyültek. Változott, nemcsak külsejében, hanem a szakemberekhez való viszo­nyában is. Az utóbbiban, ér­zékelhetően, nagy léptékű a javulás. A gyakorta nyíló aj­tón belépőket a házigazda­üzletember udvariasságával fogadja. Közben pedig még azt a fonalat sem veszíti el, amit életéről fonogatunk. Kiskunhalason a Kiskun Ga­bona Kutatási Termelési Kö­zös Vállalat igazgatója, dr. Mohamed Samir Rady ugyanazzal a mondattal kez­di a beszélgetést, amit már többször hallani lehetett tőle a bemutatóin: Hazai — A magyar földön magyar ku­koricát kellene termelni nagyobb hányadban. Ma az a helyzet, hogy a hazai köztermesztésben szereplő fajták 90 százaléka külföldi erede­tű. Ezek jó termőképességűek ugyan, de a magyarországi körül­ményeket legfeljebb megszokhat- ják, de nem itt „születtek”. Az itte­ni kiskunsági homok erre nagyon jó példa, amelyik kukorica ezen ké­pes megélni, termést hozni, az a ha­zai többi vidéken is megállja a he­lyét. A vállalatnak nemcsak a ne­mesítés a gondja, hanem az is, hogy a már meglévő hibridjeit javítsa. Ehhez már a gazdaságossági szá­mítások is elengedhetetlenek. Ah­hoz, hogy valaki kukorica-vetőma­got termeljen — nagy kockázattal, többletmukával -**■. olyan ered­ményt kell produkálniuk a fajták­nak, hogy az biztonsággal fölözze a kommersz kukorica nyereségét. — Ezt nagyon általánosságban mondta... —- A termőképesség növelése a nemesítő feladata. Az, hogy az ilyen kukoricák termeléséhez ked­vet csináljunk, a vállalat érdekelt­ségi rendszerének kidolgozóié. Az előbbi állandó napi feladat, az utóbbi mára már összeállt termel­tetési program. A Kiskun fajtákat Az idei film­szemle kiemelke­dő eseménye volt Enyedi Ildikó filmje: Az én XX. századom. Különös film. Es az al­kotója? Közgazdaság-tudományi egyetemre járt, de több minden fog­lalkoztatta, az írás és a képzőművé­szet is, az Indigó csoport tagjaként. Első filmje, még egyetemista korá­ban, Fiirt címmel, kísérleti filmként a Balázs Béla Stúdióban készült. Négy év után otthagyta az egyete­met, és jelentkezett a főiskolára. Fábry Zoltán osztályába járt, Gá­bor Pál tanársegéd, Illés György és ■ Ragályi Elemér operatőrtanárok tanították. Elkészítette a diploma-, munkát, de diplomát nem kapott azzal a kifogással, hogy átírta a for­gatókönyvet. A filmgyárba került. Itt nem tapasztalta azt az ellenerőt a felsőbbség részéről, ami az egyete­men és a főiskolán annyi szándék­nak gátja volt. Eddig elkészült film­jei: Fiirt (kísérleti, 1981), a Néző (kísérleti, 1982), Rózsalovag (kisjá­tékfilm, 1983), Új könyvek (kisjá­tékfilm, 1984), Invázió (kisjáték­film, 1985), Vakond (játékfilm, 1986), Az én XX. századom (játék­film, 1988). — Saját sorsommal nem tudom alátámasztani, hogy nehéz filmhez jutni — kezdte a beszélgetést. —í Tudok reménytelen küzdelmekről, de én ezekből kimaradtam. Néha ez őszinte gyanakvással tölt el ma­gammal szemben. Filmem sorsa na­gyon egyszerűen alakult. Beadtam a szinopszist, megvitatták, elfogad­ták és megrendelték a forgatóköny­vet, azután megpróbálták elhelyez­ni valamelyik stúdiónál. Megbíztak Enyedi Ildikó a rendezéssel. Ez egy fiatal filmes­nek óriási lehetőség. Egy sor rossz, méltatlan helyzettől megmenekül­tem. Nem kellett kilincselnem. A Budapest Stúdiónál — ahova a forgatókönyv Végül is került - megbíztak bennem, és hagytak dol­gozni, ugyanakkor. nem hagytak magamra. Ami erőfeszítést jelentett számomra, az a nyugati partner megkeresése volt. Ebben egészen egyedül voltam. Most már, hogy tudom, mennyire nehéz az ilyesmi, nem biztos, hogy bele mefnék fog­ni. — A történelem mindig is érde­kelt. Kelet-Európábán, ha az ember saját sorsára és lehetőségeire gon­dol, akkor óhatatlanul a történe­lemmel is foglalkozik. Ebben a filmben, a címe ellenére, nincsenek történelmi események. Magánéleti történések szerepelnek, és mindaz, amit ez a század hozott. Vágyaink­ban, gátlásainkban, személyisé­günk zavaraiban lenyomatai va­gyunk egy áldatlan történelmi kor­nak. A film arról beszél, hogy az emberi személyiségben végbement torzulások mennyiben felelősek azért, ami a XX. században történt, másrészt miért jelentenek pillanat­nyilag is akadályt a továbblépésben a jelen kilátástalan helyzetéből. — Sokáig nem akartam filmren­dező lenni, ellenállást keltett ben­nem minden, ami á film „szakma” jellegére utalt. Ma már nagyon ér­dekel a szakma. Érdekel, és élvezet valamit jól megcsinálni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents