Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-12 / 111. szám

1989. május 12. • PETŐFI NÉPE • 5 P*» -7KT»w .JJ* A DAVODI SZINDRÓMA Nem mindig a bejelentőnek van igaza földbe, hazai fajtát előállító szakembereket minden hektárnyi terület után díjazzuk, ha a minőség is megfelelő. Nagyon sok múlik ugyanis a termeltetést szervező, megvalósító, mindenna­pi komoly odafigyelést, fáradságot vállaló, a hozzáértést munkába fektető szakemberen. A gazdasá­goknak viszont nyereségünkből fi­zetünk osztalékot. A magas szállí­tási költségek miatt vetőmag­előállítóink zöme Bács-Kiskunban van, de igyekszünk távolabbra is. A szállítási költségekből viszont visszatérítünk. Úgy gondoltuk, nem szabad azonnal nagy haszon­ra vágynia a vállalatnak. Többet ér, ha a kutatóbázis eredményeire épül a többi munka, a vetőmag­előállítás. Ennek pedig csak akkor van értelme, ha a dolgozók jó kedvvel, nem a napi kenyérre való forintjaikra gondolva, hanem va­lóban a munkára koncentrálva végzik a feladatukat. — Ezek az utóbbi mondatok na­gyon ritkán hangzanak el vállalat- vezető szájából... — Ez tévedés. A világ sok táján nagyon gyakran elhangzanak eh­hez hasonlók. Én magyarnak val­lom magam, hiszen 27 éve élek itt, de tudom, hogy szülőhazámban, Egyiptomban, de ahol csak meg­fordultam a világban Brazíliától, mondjuk Irakig, ez mindenütt fon­tos szempont. — A Kiskun kukoricák híre egy­re nagyobb. Amikor először voltam itt bemutatón, évekkel ezelőtt, né­hányon lézengtünk. A múlt nyáron már nagy számban gyűltek össze a. szakemberek. Es úgy tudom, a ma­gyar Kiskun kukoricának lassan a világban is terjed a híre. — Először itthon akarunk sike­reket, természetesen. E pillanatban harminckét fajtát jelentettünk be, kilenc az államilag elismert. A rak­tárakban alig van már vetőmag, többre is lett volna igény. Bővítjük tehát a termeltetést, de a feldolgo­zásra is felkészülünk, van vető­magtisztító üzemünk. Nagyon sok helyről érdeklődnek külföldről, de a legnagyobb elismerés tavaly ért bennünket. Franciaországban kí­sérletbe állítottak több hibridet, és jól szerepeltek. A standardnál job­bak voltak az eredményeik, ha ez az idén az állami kísérletükben megismétlődik, hát... Terjeszthe­tik tovább Amerikától Spanyolor­szágig. huszadik százada • t.nycdi Ildikó rendező Andorai Péterrel »Az én XX. századom” című lilm egyik jelenetének beállítása közben. — Máthé Tibor operatőrrel, Ri­gó Mari vágóval, Sipos István hangmérnökkel most dolgoztam először együtt. A munkájuk iránti igényességük állandóan arra figyel­meztetett, hogy önmagámmal szemben is igényes legyek. A szak­mai tudásuk mellett képesek voltak arra, hogy ne csak saját szakterüle­tük szempontjait figyeljék. A másik igazán nagy élmény, amit e film ké­szítése közben tapasztáltam, hogy milyen sokan dolgoznak ma is a szakmában, akik sokszor szinte ele­mi érdekeik ellenére szeretik mun­kájukat, pedig anyagilag és erköl­csileg is a nagyon keveset kapják. Volt például egy idős férfiszabó, aki először nem akarta elvállalni a fő­szereplő ruháinak elkészítését, mert rettentően későn, ráadásul közvet­lenül karácsony előtt kértük fel rá. De volt a ruhák között egy olyan­fajta frakk, amilyet ő még sohasem készített, ezért elvállalta, és az ün­nepeket végigdolgozta a fűtetlen szabóműhelyben. Sokat tanultam a munkatársaimtól, és remélem, ha legközelebb együtt dolgozunk, elé­gedettebbek lesznek velem mondta befejezésül Enyedi Ildikó. Józsa Ágnes — Ezek a nemesítő sikerei. Azért eddig el is kellett jutni. Úgy tudom, nem volt sima az út. Ott, a szekrény aljában, több kilónyi bírósági per­irat lapul... • — Az, amivel én foglalkozom, a gyökérszelekció, nagyon sok szak­mai vihart kavart. Aztán volt jó néhány összeütközés azokkal, akiknek nem tetszett, hogy én ne­mesítéssel foglalkozom. A néhány évvel ezelőtti „csak erre megfelelő intézetbeliek végezhetnek nemesí­tést” elve szintén nem kedvezett nekem. A perről annyit: a Legfel­sőbb Ügyészség megszüntette az eljárást. Egyébként is, ez már majd’ tízéves ügy. A legfrissebb vi­szont elismerés, a megyei tanács Tudományos munkáért díja. — Miért nem hagyott itt akkor, tíz évvel ezelőtt, csapot-papot? — Makacsul bízom a munkám­ban. És szeretettel tartozom ennek az országnak. Amíg tartottak az ütközeteim, akkor is sokan álltak mellettem, vagy ha nem a szemé­lyem, hát a hibridjeim mellett. Ez lett az otthonom, a hazám. Itt él­nek a gyermekeim és itt született az unokám. Gál Eszter Divattá terebélyesedett a ré­gi vezetés mindenároni felszá­molását, megszüntetését célzó bejelentgetés. Ezek közül na­gyon sok igaz, feszítő gondo­kat tartalmaz, de jócskán akad olyan is, amelyet egyéni sére­lem motivál, s a társadalom, a demokrácia féltésének ürügyén rosszindulatú vádaskodásokat tartalmaz, s rendkívül sok munkát, utánajárást igényel az illetékes szervektől. Egy levél nyomában indultunk el mi is, amelyet Dávodon (kelteztek. A negyedik lehetett a sok kö­zül, amelyet a bejelentők, Facs- kó Mátyásné és Tusa Tibor az államminisztemek, a párt me­gyei első titkárának, az alterna­tív szervezet vezetőjének és má­soknak küldtek azzal a céllal, hogy „leleplezzék” azt az anti­demokratikus légkört, azokat a törvénytelenségeket, amelyek az Augusztus 20. Termelőszö­vetkezetben uralkodnak. A levél tartalma, summázva: A bejelentők az ellenőrző bi­zottsági elnök visszahívása cél­jából aláírásokat gyűjtöttek, amit a tagság, úgymond, üdvö­zölt, míg a vezetők közül a párttitkár igyekezett ezt meg­akadályozni, sőt megfenyegette a varrodai dolgozókat, akik aláírták az ívet. Emellett durva, minősíthetetlen kijelentéseket tett. A párttitkár magás fizetést kap, nincs képzettsége —- s né­hány mondat a téeszvezetőség uralmáról, az ásatag nézetek­ről. A létszámcsökkentés reakciója Nézzük, mi az igazság Dávo­don! A közös gazdaság - amely évek óta nyereséges, a múlt évben 15,8 milliós ered­ményt ért el — februári vezető­ségi ülésén az elnök felvetette: nagyon sok, negyven a függet­lenített vezető, akiknek létszá­mát csökkenteni kell. A veze­tőség ebben egyetértett, s ezért öt vezetői állást, köztük az ipa­ri főágazat-vezetői, a háztáji agronómusi, a munkavédelmi előadói és egyben ágazatveze- tő-helyettesi beosztást meg­szüntették, illetve összevonták. A SZÉPSÉG ARA „Ne szenvedjen: fogyjon!” „Akaija egy filmcsillag keblét?” „Álomvonalak!” az efféle hir­detéseknek áruk van Francia- országban. Nem a közlési díjról van szó, hanem arról az árról, amit e hirdetéseknek áldozatul esők némelyike fizetni kényte­len. Szó szerint: a kozmetikai műtéteknek évente több tucat áldozatuk van Franciaország­ban. Az összevagdalt hasukat, el­torzított keblüket panaszosan bemutató hölgyeknek azonban a tévé nyilvánossága sem segít­het: nincs hová fordulniuk. Franciaországban minden or­vos végrehajthat akármilyen műtétet. A kozmetikai sebé­szetben tevékenykedő 2000 gyakorló orvos közül azonban csak mintegy 500-nak van olyan diplomája, amely tanúsít­ja, hogy ért is ahhoz, amit csi­nál. A többiek a legkülönfélébb orvosi szakágakban tevékeny­kednek egyébként és magán­rendelőjükben rendeztek be „szépségszalonokat”. Egyetlen helyen adnak taná­csot. Az orvoskamarában bárki elkérheti az orvosok listáját, amelyből kiderül, hogy az új­sághirdetést feladók közül ki az, aki valóban tanult is. Más kérdés, hogy ezek az orvosok viszont borzasztó drágák: egy egyszerű „kebelegyengetés” 5000-6000 dollárnak megfelelő összegnél kezdődik. Ke,vés az afféle becsületes üz­letember, mint például a tízfő­nyi sebészcsapatot dirigáló dr. Sydney Ohaha, Levallois-ban, egy párizsi külvárosban. „Ha úgy érzem, hogy a műtét nem szükséges, nem segít, nem válla­lom el. Bálnából nem lesz hab­leány ...” — vélekedett egyik nyilatkozatában. Ilyen véleményt azonban ke­vesen vágnak a reménybeli ügy­felek fejéhez, mert a verseny nagy. A francia kozmetikai se­bészek új és új ötletekkel állnak elő, az egyik legújabb a hizlalás. Nem épp a fogyás lenne a be­avatkozás célja? Természetesen nem az „egész” vendéget hizlal­ják fel, csupán vékony zsírréteg befecskendezésével kisimítják a ráncokat ott, ahol kell. A francia kozmetikai sebé­szek ráadásul még mindig há­romszor olcsóbban dolgoznak, mint amerikai kollégáik — ta­lán ez is az oka, hogy a sok panasz ellenére az elkövetkező években nagy fellendülést vár­nak: úgy vélik, a nők után ha­marosan tömegesen jelentkez­nek a szépülni vágyó férfiak is. Ebben az is befolyásolta a veze­tőséget, hogy az említett három státust betöltők munkájával nem voltak megelégedve, illet­ve a háztáji agronómus eseté­ben két munkakört összevon­tak. Ezt Facskó Mátyásnénak — ő volt a háztáji agronómus — felajánlották, de nem vállal­ta. Miután valamennyien tagjai a közös gazdaságnak, a tör­vény értelmében -9 ezt a téesz biztosította is S a nők ezer, a férfiak ezerötszáz munkaórát teljesíthetnek a közösben, ké­pességeiknek megfelelően, megalapozva ezzel jogaikat, s a többi időt akár vállalkozással is eltölthetik. A dolog innen indult. A feb­ruári közgyűlésen, ahol bárki kifogást emelhetett volna az el­lenőrző bizottság elnöke vagy más személy ellen, senki sem szólt. A márciusi vezetőségi ülésen azonban Facskó Má­tyásné bejelentette: elvállalja az ellenőrző bizottság elnökének munkáját. Ebbe a vezetőség nem ment bele, s megkezdődött az aláírásgyűjtés az EB-elnök visszahívására, amit — a levél állítása szerint ii| a párttitkári retorzió követett. A munkások mást mondanak Varga Mihály, a téesz és a község pártalapszervezetének titkára géplakatos és hegesztő szakmunkás, ebben az évben fejezi be a vezetőképző tanfo­lyamot. Az év elején iratkozott be egy személyzetivezető-képző kurzusra, s április 1-jétől kine­vezték személyzeti vezetőnek. A kérdés; mi történt márciüs 20-án a varrodában? ■ ,,J' A munkaidő leteltekor ki­mentem a varrodába, s. három asszonytól normális emberi hangon megkérdeztem, mit tartalmaz, amit aláírtak, s ki írta alá? A válasz az volt, hogy az EB-elnök leváltására gyűj­tötték az aláírást, amely funk­ciót Facskóné elvállalná. Ennyi volt, semmi durva hang, semmi fenyegetőzés. Meggyőződni az igazságról —ezért kerestük fel a varrodát, s találomra, teljesen ismeretle­nül négy asszonyt választot­tunk ki a szalag mellől. Kender Józsefné: „Facskóné gyűjtött aláírást, azzal, hogy ő fele fize­tésért elvállalja az EB-elnöki állást. Én nem írtam alá. A párttitkár valóban megkér­dezte, hogy ki írta alá, de dur­vaság nem volt.” Zeller József­né: „Azért gyűjtötte az aláírást Facskóné, mert ő akar lenni az EB-elnök. A párttitkár mellet­tem állt, amikor elhangzott a kérdés, de nem volt benne sem­mi durvaság”. Robár Mihály né: „Azért gyűjtötte az aláírást, mert sokallta az EB-elnök fize­tését,- de ő elvállalná a saját pénzéért. Én sem írtam alá, de állítom, a varroda dolgozóinak fele azt sem tudta, mire adta az aláírását.” Teszárik Józsefné: „Szabadságon voltam, de be­széltünk erről. Az a vélemé­nyem: aláírást gyűjteni más ro­vására nem becsületes dolog.” Nem személyes okból? S nézzük a bejelentők állítá- • sait. Tusa Tibor ágazatvezető­helyettes, munkavédelmi elő­adó: „A tagság kifogást emelt az EB-elnök ellen, alkalmatlan a beosztására. Az irodában hallottam, hogy ő terjeszti ró­lam: a halastóban engedély nél­kül pecáztam. Ezért írtam alá a levelet. A varrodai aláírásgyűj­tésről csak hallomásból tudok. A téesz vezetőségének döntése ellen fellebbezek.” A téesz vezetőségének hozzá küldött leveléből idézve: Át­szervezés miatt státusa meg­szűnt, június l-jétől egy hónapi elhelyezkedési időt kapott, tel­jes fizetéssel. Facskó Mátyásné már be­szélgetésünk elején kijelentette: elfogult az újságíró, ha nem ne­ki ad igazat és kétszer is aláhúz­ta: „Nem személyes okból író­dott a levél.” S az indokok: az EB-elnököt évekkel ezelőtt le akarták váltani, de mindig megvédte a vezetőség, most százhúszan írták alá a visszahí­vását kérő ívet. Az okokat is sorolta: három évvel ezelőtt a téesz tulajdonát képező kétla­kásos épületet saját testvére gyermekeinek adta el, magas a fizetése, szabadságának ideje alatt a’háfóSzókat különjutta­tás fejében ellenőrzi. S ezután jöttek a különböző, az első hal­lás után is nyilvánvaló helyi pletykákra, szóbeszédre alapo­zott vádaskodások mindenki ellen... Dávodon, az Augusztus 20. Tsz-ben a tagság és mások véle­ménye szerint is jól gazdálkod­nak, s az emberek túlnyomó többsége elégedett a vezetők te­vékenységével. Az is biztos, hogy azok számára, akik vala­milyen okból kikerültek a gaz­daságból, most minden rossz, minden "visszájára fordult. A bejelentés, a vádaskodás — amely alaptalannak bizonyult — ebből láthatóan, nem min­dig célravezető, sőt, éppen igaztalan volta miatt az embe­rek ellenérzését váltja ki. A pa­pír türelmes, sok mindent ki­bír, de vajon szükség van-e ar­ra, hogy egyesek saját gyenge­ségük leplezésére, az elterjedő­ben lévő magyar betegségbe es­ve, bejelentéseket gyártsanak? Gémes Gábor Filléres termék '4Pfj Milliárdszámra készül a Mátruvidéki Ifémművek füzesabonyi gyárában olyan — a különböző áruk csomagolásához szükséges — alkatrész, amelynek ára fillé­rekbe kerül, hiánya mégis komoly gondot okozna a csomagoláskor. Ilyen például az üdítőitalt, lekvárt vagy befőttet tartalmazó üvegek fémkupakja. Ilyen, mintegy 500-féle csomagolószerböl készítenek.évente három és fél milli­árd darabot a füzesabonyiak. Képünkün: ahol a menetes záróelem készül alumíni­umból. (MTI-fotó)

Next

/
Thumbnails
Contents