Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-12 / 111. szám
1989. május 12. • PETŐFI NÉPE • 5 P*» -7KT»w .JJ* A DAVODI SZINDRÓMA Nem mindig a bejelentőnek van igaza földbe, hazai fajtát előállító szakembereket minden hektárnyi terület után díjazzuk, ha a minőség is megfelelő. Nagyon sok múlik ugyanis a termeltetést szervező, megvalósító, mindennapi komoly odafigyelést, fáradságot vállaló, a hozzáértést munkába fektető szakemberen. A gazdaságoknak viszont nyereségünkből fizetünk osztalékot. A magas szállítási költségek miatt vetőmagelőállítóink zöme Bács-Kiskunban van, de igyekszünk távolabbra is. A szállítási költségekből viszont visszatérítünk. Úgy gondoltuk, nem szabad azonnal nagy haszonra vágynia a vállalatnak. Többet ér, ha a kutatóbázis eredményeire épül a többi munka, a vetőmagelőállítás. Ennek pedig csak akkor van értelme, ha a dolgozók jó kedvvel, nem a napi kenyérre való forintjaikra gondolva, hanem valóban a munkára koncentrálva végzik a feladatukat. — Ezek az utóbbi mondatok nagyon ritkán hangzanak el vállalat- vezető szájából... — Ez tévedés. A világ sok táján nagyon gyakran elhangzanak ehhez hasonlók. Én magyarnak vallom magam, hiszen 27 éve élek itt, de tudom, hogy szülőhazámban, Egyiptomban, de ahol csak megfordultam a világban Brazíliától, mondjuk Irakig, ez mindenütt fontos szempont. — A Kiskun kukoricák híre egyre nagyobb. Amikor először voltam itt bemutatón, évekkel ezelőtt, néhányon lézengtünk. A múlt nyáron már nagy számban gyűltek össze a. szakemberek. Es úgy tudom, a magyar Kiskun kukoricának lassan a világban is terjed a híre. — Először itthon akarunk sikereket, természetesen. E pillanatban harminckét fajtát jelentettünk be, kilenc az államilag elismert. A raktárakban alig van már vetőmag, többre is lett volna igény. Bővítjük tehát a termeltetést, de a feldolgozásra is felkészülünk, van vetőmagtisztító üzemünk. Nagyon sok helyről érdeklődnek külföldről, de a legnagyobb elismerés tavaly ért bennünket. Franciaországban kísérletbe állítottak több hibridet, és jól szerepeltek. A standardnál jobbak voltak az eredményeik, ha ez az idén az állami kísérletükben megismétlődik, hát... Terjeszthetik tovább Amerikától Spanyolországig. huszadik százada • t.nycdi Ildikó rendező Andorai Péterrel »Az én XX. századom” című lilm egyik jelenetének beállítása közben. — Máthé Tibor operatőrrel, Rigó Mari vágóval, Sipos István hangmérnökkel most dolgoztam először együtt. A munkájuk iránti igényességük állandóan arra figyelmeztetett, hogy önmagámmal szemben is igényes legyek. A szakmai tudásuk mellett képesek voltak arra, hogy ne csak saját szakterületük szempontjait figyeljék. A másik igazán nagy élmény, amit e film készítése közben tapasztáltam, hogy milyen sokan dolgoznak ma is a szakmában, akik sokszor szinte elemi érdekeik ellenére szeretik munkájukat, pedig anyagilag és erkölcsileg is a nagyon keveset kapják. Volt például egy idős férfiszabó, aki először nem akarta elvállalni a főszereplő ruháinak elkészítését, mert rettentően későn, ráadásul közvetlenül karácsony előtt kértük fel rá. De volt a ruhák között egy olyanfajta frakk, amilyet ő még sohasem készített, ezért elvállalta, és az ünnepeket végigdolgozta a fűtetlen szabóműhelyben. Sokat tanultam a munkatársaimtól, és remélem, ha legközelebb együtt dolgozunk, elégedettebbek lesznek velem mondta befejezésül Enyedi Ildikó. Józsa Ágnes — Ezek a nemesítő sikerei. Azért eddig el is kellett jutni. Úgy tudom, nem volt sima az út. Ott, a szekrény aljában, több kilónyi bírósági perirat lapul... • — Az, amivel én foglalkozom, a gyökérszelekció, nagyon sok szakmai vihart kavart. Aztán volt jó néhány összeütközés azokkal, akiknek nem tetszett, hogy én nemesítéssel foglalkozom. A néhány évvel ezelőtti „csak erre megfelelő intézetbeliek végezhetnek nemesítést” elve szintén nem kedvezett nekem. A perről annyit: a Legfelsőbb Ügyészség megszüntette az eljárást. Egyébként is, ez már majd’ tízéves ügy. A legfrissebb viszont elismerés, a megyei tanács Tudományos munkáért díja. — Miért nem hagyott itt akkor, tíz évvel ezelőtt, csapot-papot? — Makacsul bízom a munkámban. És szeretettel tartozom ennek az országnak. Amíg tartottak az ütközeteim, akkor is sokan álltak mellettem, vagy ha nem a személyem, hát a hibridjeim mellett. Ez lett az otthonom, a hazám. Itt élnek a gyermekeim és itt született az unokám. Gál Eszter Divattá terebélyesedett a régi vezetés mindenároni felszámolását, megszüntetését célzó bejelentgetés. Ezek közül nagyon sok igaz, feszítő gondokat tartalmaz, de jócskán akad olyan is, amelyet egyéni sérelem motivál, s a társadalom, a demokrácia féltésének ürügyén rosszindulatú vádaskodásokat tartalmaz, s rendkívül sok munkát, utánajárást igényel az illetékes szervektől. Egy levél nyomában indultunk el mi is, amelyet Dávodon (kelteztek. A negyedik lehetett a sok közül, amelyet a bejelentők, Facs- kó Mátyásné és Tusa Tibor az államminisztemek, a párt megyei első titkárának, az alternatív szervezet vezetőjének és másoknak küldtek azzal a céllal, hogy „leleplezzék” azt az antidemokratikus légkört, azokat a törvénytelenségeket, amelyek az Augusztus 20. Termelőszövetkezetben uralkodnak. A levél tartalma, summázva: A bejelentők az ellenőrző bizottsági elnök visszahívása céljából aláírásokat gyűjtöttek, amit a tagság, úgymond, üdvözölt, míg a vezetők közül a párttitkár igyekezett ezt megakadályozni, sőt megfenyegette a varrodai dolgozókat, akik aláírták az ívet. Emellett durva, minősíthetetlen kijelentéseket tett. A párttitkár magás fizetést kap, nincs képzettsége —- s néhány mondat a téeszvezetőség uralmáról, az ásatag nézetekről. A létszámcsökkentés reakciója Nézzük, mi az igazság Dávodon! A közös gazdaság - amely évek óta nyereséges, a múlt évben 15,8 milliós eredményt ért el — februári vezetőségi ülésén az elnök felvetette: nagyon sok, negyven a függetlenített vezető, akiknek létszámát csökkenteni kell. A vezetőség ebben egyetértett, s ezért öt vezetői állást, köztük az ipari főágazat-vezetői, a háztáji agronómusi, a munkavédelmi előadói és egyben ágazatveze- tő-helyettesi beosztást megszüntették, illetve összevonták. A SZÉPSÉG ARA „Ne szenvedjen: fogyjon!” „Akaija egy filmcsillag keblét?” „Álomvonalak!” az efféle hirdetéseknek áruk van Francia- országban. Nem a közlési díjról van szó, hanem arról az árról, amit e hirdetéseknek áldozatul esők némelyike fizetni kénytelen. Szó szerint: a kozmetikai műtéteknek évente több tucat áldozatuk van Franciaországban. Az összevagdalt hasukat, eltorzított keblüket panaszosan bemutató hölgyeknek azonban a tévé nyilvánossága sem segíthet: nincs hová fordulniuk. Franciaországban minden orvos végrehajthat akármilyen műtétet. A kozmetikai sebészetben tevékenykedő 2000 gyakorló orvos közül azonban csak mintegy 500-nak van olyan diplomája, amely tanúsítja, hogy ért is ahhoz, amit csinál. A többiek a legkülönfélébb orvosi szakágakban tevékenykednek egyébként és magánrendelőjükben rendeztek be „szépségszalonokat”. Egyetlen helyen adnak tanácsot. Az orvoskamarában bárki elkérheti az orvosok listáját, amelyből kiderül, hogy az újsághirdetést feladók közül ki az, aki valóban tanult is. Más kérdés, hogy ezek az orvosok viszont borzasztó drágák: egy egyszerű „kebelegyengetés” 5000-6000 dollárnak megfelelő összegnél kezdődik. Ke,vés az afféle becsületes üzletember, mint például a tízfőnyi sebészcsapatot dirigáló dr. Sydney Ohaha, Levallois-ban, egy párizsi külvárosban. „Ha úgy érzem, hogy a műtét nem szükséges, nem segít, nem vállalom el. Bálnából nem lesz hableány ...” — vélekedett egyik nyilatkozatában. Ilyen véleményt azonban kevesen vágnak a reménybeli ügyfelek fejéhez, mert a verseny nagy. A francia kozmetikai sebészek új és új ötletekkel állnak elő, az egyik legújabb a hizlalás. Nem épp a fogyás lenne a beavatkozás célja? Természetesen nem az „egész” vendéget hizlalják fel, csupán vékony zsírréteg befecskendezésével kisimítják a ráncokat ott, ahol kell. A francia kozmetikai sebészek ráadásul még mindig háromszor olcsóbban dolgoznak, mint amerikai kollégáik — talán ez is az oka, hogy a sok panasz ellenére az elkövetkező években nagy fellendülést várnak: úgy vélik, a nők után hamarosan tömegesen jelentkeznek a szépülni vágyó férfiak is. Ebben az is befolyásolta a vezetőséget, hogy az említett három státust betöltők munkájával nem voltak megelégedve, illetve a háztáji agronómus esetében két munkakört összevontak. Ezt Facskó Mátyásnénak — ő volt a háztáji agronómus — felajánlották, de nem vállalta. Miután valamennyien tagjai a közös gazdaságnak, a törvény értelmében -9 ezt a téesz biztosította is S a nők ezer, a férfiak ezerötszáz munkaórát teljesíthetnek a közösben, képességeiknek megfelelően, megalapozva ezzel jogaikat, s a többi időt akár vállalkozással is eltölthetik. A dolog innen indult. A februári közgyűlésen, ahol bárki kifogást emelhetett volna az ellenőrző bizottság elnöke vagy más személy ellen, senki sem szólt. A márciusi vezetőségi ülésen azonban Facskó Mátyásné bejelentette: elvállalja az ellenőrző bizottság elnökének munkáját. Ebbe a vezetőség nem ment bele, s megkezdődött az aláírásgyűjtés az EB-elnök visszahívására, amit — a levél állítása szerint ii| a párttitkári retorzió követett. A munkások mást mondanak Varga Mihály, a téesz és a község pártalapszervezetének titkára géplakatos és hegesztő szakmunkás, ebben az évben fejezi be a vezetőképző tanfolyamot. Az év elején iratkozott be egy személyzetivezető-képző kurzusra, s április 1-jétől kinevezték személyzeti vezetőnek. A kérdés; mi történt márciüs 20-án a varrodában? ■ ,,J' A munkaidő leteltekor kimentem a varrodába, s. három asszonytól normális emberi hangon megkérdeztem, mit tartalmaz, amit aláírtak, s ki írta alá? A válasz az volt, hogy az EB-elnök leváltására gyűjtötték az aláírást, amely funkciót Facskóné elvállalná. Ennyi volt, semmi durva hang, semmi fenyegetőzés. Meggyőződni az igazságról —ezért kerestük fel a varrodát, s találomra, teljesen ismeretlenül négy asszonyt választottunk ki a szalag mellől. Kender Józsefné: „Facskóné gyűjtött aláírást, azzal, hogy ő fele fizetésért elvállalja az EB-elnöki állást. Én nem írtam alá. A párttitkár valóban megkérdezte, hogy ki írta alá, de durvaság nem volt.” Zeller Józsefné: „Azért gyűjtötte az aláírást Facskóné, mert ő akar lenni az EB-elnök. A párttitkár mellettem állt, amikor elhangzott a kérdés, de nem volt benne semmi durvaság”. Robár Mihály né: „Azért gyűjtötte az aláírást, mert sokallta az EB-elnök fizetését,- de ő elvállalná a saját pénzéért. Én sem írtam alá, de állítom, a varroda dolgozóinak fele azt sem tudta, mire adta az aláírását.” Teszárik Józsefné: „Szabadságon voltam, de beszéltünk erről. Az a véleményem: aláírást gyűjteni más rovására nem becsületes dolog.” Nem személyes okból? S nézzük a bejelentők állítá- • sait. Tusa Tibor ágazatvezetőhelyettes, munkavédelmi előadó: „A tagság kifogást emelt az EB-elnök ellen, alkalmatlan a beosztására. Az irodában hallottam, hogy ő terjeszti rólam: a halastóban engedély nélkül pecáztam. Ezért írtam alá a levelet. A varrodai aláírásgyűjtésről csak hallomásból tudok. A téesz vezetőségének döntése ellen fellebbezek.” A téesz vezetőségének hozzá küldött leveléből idézve: Átszervezés miatt státusa megszűnt, június l-jétől egy hónapi elhelyezkedési időt kapott, teljes fizetéssel. Facskó Mátyásné már beszélgetésünk elején kijelentette: elfogult az újságíró, ha nem neki ad igazat és kétszer is aláhúzta: „Nem személyes okból íródott a levél.” S az indokok: az EB-elnököt évekkel ezelőtt le akarták váltani, de mindig megvédte a vezetőség, most százhúszan írták alá a visszahívását kérő ívet. Az okokat is sorolta: három évvel ezelőtt a téesz tulajdonát képező kétlakásos épületet saját testvére gyermekeinek adta el, magas a fizetése, szabadságának ideje alatt a’háfóSzókat különjuttatás fejében ellenőrzi. S ezután jöttek a különböző, az első hallás után is nyilvánvaló helyi pletykákra, szóbeszédre alapozott vádaskodások mindenki ellen... Dávodon, az Augusztus 20. Tsz-ben a tagság és mások véleménye szerint is jól gazdálkodnak, s az emberek túlnyomó többsége elégedett a vezetők tevékenységével. Az is biztos, hogy azok számára, akik valamilyen okból kikerültek a gazdaságból, most minden rossz, minden "visszájára fordult. A bejelentés, a vádaskodás — amely alaptalannak bizonyult — ebből láthatóan, nem mindig célravezető, sőt, éppen igaztalan volta miatt az emberek ellenérzését váltja ki. A papír türelmes, sok mindent kibír, de vajon szükség van-e arra, hogy egyesek saját gyengeségük leplezésére, az elterjedőben lévő magyar betegségbe esve, bejelentéseket gyártsanak? Gémes Gábor Filléres termék '4Pfj Milliárdszámra készül a Mátruvidéki Ifémművek füzesabonyi gyárában olyan — a különböző áruk csomagolásához szükséges — alkatrész, amelynek ára fillérekbe kerül, hiánya mégis komoly gondot okozna a csomagoláskor. Ilyen például az üdítőitalt, lekvárt vagy befőttet tartalmazó üvegek fémkupakja. Ilyen, mintegy 500-féle csomagolószerböl készítenek.évente három és fél milliárd darabot a füzesabonyiak. Képünkün: ahol a menetes záróelem készül alumíniumból. (MTI-fotó)
