Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-06 / 106. szám

1989. május 6. • PETŐFI NEPE • 3

Kétszázhat párttag felhívása

A Bács-Kiskun Megyei Tanács apparátusának és intézményeinek pártbizottsági titkára, dr. Brúszel László tegnap az alábbi felhívást juttatta el szerkesztőségünkhöz, kérve, hogy a Petőfi Népe közölje azt. A kérésnek készséggel teszünk eleget. 1

Mi, az MSZMP Bács-Kiskun Megyei Tanács apparátusának és intézményeinek 206 párttagja, úgy ítéljük meg, hogy az MSZMP-nek a társadalom békés jövője érdekében következetesebben és gyorsabban kell haladnia a politizáló, reformokat akaró párttá válás útján. Elengedhetetlen a párt belső bizonytalanságának felszámolása, egységes irányvonalának kidolgozása.

A Központi Bizottság a meddő viták miatt több lehetőséget

hagyott kihasználatlanul. A legutóbbi személyi döntések (KB- tagok kooptálása, a Politikai Bizottság újraválasztása, KEB átalakítása), valamint a pártvezetés által változatlanul támogatott kormány egyes átgondolatlan intézkedései napról napra apasztják a bizalmat.

Az előrelépéshez alapfeltétel a tömegek által támogatható, reformelkötelezett rövid távú program. Csak ez biztosíthatja a pártszakadás elkerülését, az új típusú egység kialakítását.

Kerüljön sor a választások előtt pártkongresszus összehívására, melynek küldötteit a párttagság demokratikusan válassza meg! A kongresszus értékelje az 1988 májusa óta eltelt időszak politikai, gazdasági eseményeit, vonja le a tanulságokat és a szükséges személyi következtetéseket. Érthető és mozgósító programot fogalmazzon meg, különös tekintettel a közelgő választásokra. Alakítsa ki a párt az új helyzetnek megfelelő szervezeti-működési rendjét, szólítson fel minden párttagot az egységes cselekvésre.

Felhívjuk az MSZMP tagságát, hogy csatlakozzon álláspontunkhoz!

CÉRNAKABÁTOS ÚTKERESŐ OSTFFYASSZONYFÁN

Petőfi-emlékhelyek országos találkozója

Ozázölven évvel ezclöll érkezeit a Vas ^ megyei Kemenesaljára, Ostffyasz- szonyfa faluba Petrovics Sándor, a fiatal, vézna, cérnakabátos útkereső, már akkor nagy vágyakkal a szivében. Az ostffyasszonyfai „megálló” sorsdöntő volt, vagy lehetett volna Petőfi életében. Az irodalomtörténet, a legjelesebb Petőfi-kutatók, a sor élén Illyés Gyulával, számon tartották,'számon tartják Ostffyasszonyfát: “Ebben a minőségben érkeztünk el a ISO. évfordulóhoz, a méltó megemlékezés napjához, május 6-ához. Ezt a napot jelölik, amikor Székesfehérvárról gyalogszerrel, szorongatott helyzetben Ostffyasszonyfára, rokonaihoz megérkezett. Évtizedekre visszamenően hagyományőrző tisztelettel adózunk a költő emlékének.

Ha szomorúan távozott is Petőfi Ostffyasszonyfáról, ahol Illyés szerint „hóhér döfés” érte, mégis volt egy reménysugaras szép nyári vakáció, ahova az utódok gondoskodása révén, a hagyományőrzés tiszteletében diadalmasan tért vissza. Káldi János, Vas megye neves költője írja, Az „asszonyfai” Petőfi című versében:

„Hol vannak már Salkovicsék?

Hova szállt el a régi ég?

Visszajött a szembelökötl Verhetetlen élő, örök.”

Itt, ezen a Vas megyei emlékhelyen, a ISO. évforduló újabb jelentős állomás a hagyományőrzésben, ezúttal országos figyelemmel. A huszonegy Petőfi- emlékhely küldöttségei itt-tartják országos találkozójukat, elhozzák más vidékek üzenetét, virágaikat. Petőfi valamikori tartózkodásának egyik helyére, vasi földre. Az ő révén tehát a falu most is figyelmet kap, rangjában emelkedik. Érzik a helyiek, hogy ezen a napon, május 6-án „Petőfi-ország fővárosa” Ostffyasszonyfa lesz. Szeretnének ennek megfelelni.

Az ünnepség keretében elhangzik dr. Kiss József neves Petöfi-kutató Rába- parti nyár... című előadása, a helyiek kultúrműsort adnak, kiállítások példázzák a hagyományőrzést. Az ünnepség a 24. Kemenésaljai napok nyitánya is, amelyet Gyórffy László tsz-elnök, országgyűlési képviselő nyit meg, köszöntve az emlékhelyek .küldötteit, a falu lakóit és mindazokat, akik ezen a napon felkeresik Ostífyasszonyfát. Az Ostffyasszonyfai Petőfi Emlékbizottság bizonyítani kívánja, hogy községük méltán foglal helyet a Petőfi-emlékhe- iyek sorában-A bizonyítás remélhetően nem marad el. Petőfi életének fontos állomásán számos jelzőkö figyelmeztet az 1839-ben ide érkező fiatal költőre, kicsit „születésének” egyik helye is, Já- nosy István költőt idézve: „Ostffyasz- szonyfán született meg a költő!” Itt írta szárnybontogató verseit, itt kereste magyaros nevét is, versei alá akkor a Dalmát használta.

Petrovics Somához

„Hát legyen versem dijad és jutalmad, S majd ha a végzet kiszakaszt karodból Engem: olvasván ezeket, lebegjen Dalma eszedben.”

Dala József,

a Petőfi Sándor Társaság tagja

A HÍRŐS VÁROS ÚJ NEVEZETESSÉGE

SZOMBATI LEVÉL:

A címben leírt latin szó mostanában gyakran elhangzik, hiszen a közelmúltban fizették ki a munkahelyeken a jutalmakat. A prémium ugyanis jutalmat, jutalékot, külön díjat jelent. Suttog az ország, mert pontos számokat nem tud, de elhangzott 3 televízióban s különböző vállalatoktól kiszivárgott, hogy nem ritka a több százezer, sőt több millió forintos prémium sem. Aki valamiféle meggondolásból védeni próbálja ezt a gyakorlatot, azonnal hozzáteszi a hírhez, hogy az összeg bruttóban értendő, tehát a tételnek csak a felét, negyven százalékát kapja kézhez az illető. Az ellenérv szintén kéznél van: aki négy-öt-hatezret kapott, az is bruttóban értendő és ugyebár mondjuk a kétmilliónak mégis csak több az ötven százaléka, mint a hatezernek. Itt aztán véget is érhet az alkalmi polémia, ha az ember kifogy az érveiből.

Csakhogy az emberek mostanában már mernek gondolkozni, sőt ki is mondják, mit gondolnak. Nem mindig „nyomdaérett” fogalmazásban, de őszintén. Mert valljuk be, ez a prémium-ügy nagyon sok embert felháborított, éspedig nem valamiféle vezetőellenességből kiindulva, nem is pusztán az irigység beszél belőlük. Egyszerűen arról van szó, azt nem hiszik el — és megmagyarázni sem lehet —, hogy valaki megérdemel milliókat akkor, mikor az ország a gazdasági összeomlás küszöbén áll, amikor esztendők óta képtelenek vagyunk egyről, ha nem is a kettőre, de legalább a másfélre jutni, hogy már torkunkat szorongatja a hatalmas adósság. Vagyis más a szó és más a tett. Ez pedig gyanakvást szül, hitelvesztést okoz.

Szabad-e olyat mondani, s mint valami nagy őszinteséget előadni, megváltoztathatatlan tényként közölni, mint ami néhány évvel ezelőtt Havasi Ferencnek, a KB akkori titkárának a szájából hangzott el éppen egy „árintézkedéssel” összefüggésben. Kijelentette, hogy(sajnos a lakosság egyharmadának az életszínvonala csökkent, egyharmadáé stagnál, egyharmadáé pedig javulni fog. Jóslata mára totálissá vált, csakhogy éppen azoknak az élet- színvonala csökkent, akik már akkor sem dúskálhattak a javakban, s azoké javult, akik már akkor is jólétben voltak. Igaz, akik ezt a menetrendet kidolgozták, már kikerültek a hatalomból, s az is igaz, hogy nem a kisnyugdíjúak táborába tartoznak. - Indulatos pletykák keringenek a 40-50 ezer forintos nyugdijakról. Nem alaptalanul.

Prémium

Hegedűs András, aki az ötvenes években alig egy esztendeig volt miniszterelnök, néhány hónapja megelégedéssel mondta el, hogy felemelték a nyugdíját (ha jól emlékszem) negyvenezer forintra.

Kettészakadt az ország—gazdasági, életszínvonalbeli értelemben. Már nincs középső harmad, vagy ha igen, akkor az nem harmad, hanem nyolcad, vagy tized. De inkább két részre osztható a lakosság. Az egyik része az, amely azonnal megveszi az 500-600 ezer forintos autókat, a 60 ezer forintos színes televíziót, a belvárosi telket, a villát, aki „befektet”, nehogy a pénz a nyakán maradjon és ott romoljon meg, mint spájzban a befőtt.

A másik résznek pedig már-már csak a megromlott befőtt marad, az olcsó csirkeláb, a párizsi, a kikapcsolt villany, a tíz éve hordott ruha. Ok azok, akiknek el kell dönteniök, hogy kenyeret vesznek-e vagy újságot, mert mindkettőre már nem telik. Ok azok, akik tapasztalják, hogy bár szólam szerint ingyenes az oktatás, de például három iskolás gyerek szeptemberi elindítása kész tönkremenés. Ok azok, akik jobban számolnak mint egy komputer, mert kénytelenek a kevésből, vagy nincsből is megélni, sőt dolgozni.

Nem sorolom tovább, mert rám foghatják, hogy dramatizálok. Pedig ez nem az én hangszerelésem, így szól a valóság. Persze lehetne úgymond ellenérveket is felsorakoztatni: utak, kórházak, hidak, lakótelepek, óvodák, iskolák épültek, tehát gazdagodott az ország. Ez tény. De a bakát nem vigasztalja, hogy a tábornok új ruhát csináltatott magának, attól ő még baka maradt. Talán a hasonlat nem tökéletes, de érzékelteti az állapotokat. A becsülettel, szorgalmasan, sőt jól dolgozó munkás joggal váija, hogy ne kelljen megalázó, filléres gondokkal tépelődnie, hogy ne kelljen bérharcot folytatni.

Ha a hajó eltéved és zátonyra fut, nem a matrózokat, a fűtőt és a szakácsot kell elmarasztalni, hanem a kapitányt, a navigátort.

Márpedig a mi hajónk eltévedt. Egyelőre még nem reménytelenül, van esélyünk megtalálni a helyes utat, a jó irányt. De úgy érezzük, ez az esély napról napra fogyatkozik, és bocsássák meg nekünk, matrózoknak, ha időnként megkérdezzük a navigátort: jó felé haladunk? Mert mi a hajóért aggódunk, félünk a zátonytól és nem vagyunk abszolút bizalommal azok iránt sem, akik a biztonságos partról nézik vergődésünket. Igaz, drukkolnak értünk, de a hajót, ezt a kis országot nekünk kell jó partok felé kormányozni.

Ha tehát „háborog a jónép” az át nem gondolt, az érdekeit sértő, őt megalázó intézkedések miatt, akkor azt úgy tessék felfogni, hogy „érted haragszom, nem ellened”. A magas prémiumokkal is az a baj,, hogy ellenkeznek a hirdetett és elfogadott elvekkel. Nevezetesen azzal, hogy a fizetés, a bér legyen arányban a teljesítménnyel. Ugyanakkor amikor a milliós prémiumokról beszélnek, ezt olvassa az ember az újságban: „Magyarországon az állami segítség immáron nem képes befoltozni a rossz gazdálkodás miatt keletkező pénzügyi lyukakat. Tavaly — mint az APEH mérlegelemzéséből kiderült — a veszteséget produkáló cégek száma az 1987. évi 283-ról 554-re emelkedett, s az ösz- szehordott deficit elérte a 8,8 milliárd forintot a korábbi 4,5 milliárd- dal szemben.”

Tudom, olyan érv is elhangzott, hogy a prémiumokat érvényes rendelet alapján, tehát jogszerűen fizették ki. Csakhogy ez az érv sántít, mert azonnal megkérdezhetjük, ki hozta ezt a rendeletet és ki engedte, hogy hatályba lépjen? A Magyar Hírlap május 4-ei számában már közöl egy olyan követelést, hogy az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal hozza nyilvánosságra azok névsorát, akik az 1988-as év átlagfizetését meghaladó összegű prémiumot vettek fel, és egyértelműen indokolja meg e kifizetéseket. Ehhez a követeléshez csatlakozhatunk. Nem szabad, ne lehessen kizárni a nyilvánosságot ilyen, a közhangulatot nagymértékben befolyásoló ügyekből sem.

Nem mindenki vette fel a prémiumot. Hallottunk a televízióban egy vállalatigazgatót, aki alapítványt tett (ha jól emlékszem 250 ezer forintról) a szegények támogatására, Ő tudja, hogy vannak szegények. Az állam ezt nem tudta?

Végül, nehogy valaki azzal vádoljon: bezzeg saját magáról nem beszél, elhallgatja, mennyi prémiumot kapott: nem hallgatom el. Az 1988. évi nyereségprémiumom 166 ezer forint volt bruttóban. Ebből 74 ezret kaptam kézhez.

A PÁRTALAPSZERVEZETEK JELENLEGI FELADATAI

Szómágiával nem lehet akcióképessé tenni a tagságot

Halasi és bugaci vélemények

Milyen most, s milyen legyen az MSZMP-alapszervezetek szerepe, hogyan lehet továbbfejlesztem tevékenységüket? Nagyon bonyolult és ösz- szetett kérdés, amelyre a pluralizmus kibontakozásának időszakában nagyon nehéz egyértelmű választ adni. Az alapszervezetek többségének vezetőségei, titkárai kénytelenek voltak — az élet hozta így — önállóan, eddig megszerzett tudásuk, elkötelezettségük alapján kialakítani valamiféle gyakorlatot, amelyet egyre inkább támogatnak a párttagok is. Két pártbizottsági titkárt — egy nagyüzemit és egy nagyközségit — kértünk meg arra, vázolja fel: jelenleg az MSZMP-alapszervezetek, a pártbizottság tevékenységét hogyan s miben kellene erősítem?

Éppen fél éve, hogy a Sajtóposta rovatban megjelent a „Lesz-e nudistastrand jövőre Kecskeméten?" című írás. Ebben közreadtuk a meztelen napozás és fürdőzés egyik hívének kérelmét, mely így hangzott: illetékesek vegyék fontolóra a helybéli és a nyaranta ide látogató idegen nudisták óhaját, s akár a jövő strandidényben is, biztosítsanak legális fürdőterületet számukra a szabadidő-központban. Megszólaltattam e témában a strandszolgáltatásokért felelős vízmű hatósági felügyeletét ellátó megyei tanács vb építési és vízügyi osztálya vezetőjét is, aki a többi között leszögezte: mivel a helyi és környékbeli nudisták nem képviselnek tömegigényt, 1989-ben még nem lesz részükre fürdőzési lehetőség a hírős városban.

Nos, az eltelt hónapok ez ügyben gyökeres fordulatot eredményeztek, amit bizonyít a tény: nemrégen megalakult a Naturisták Országos Egyesületének Bács-Kiskun Megyei Csoportja. A csaknem 160 tagot számláló közösségnek Bendéné Dómján Teréz a gazdasági vezetője. Vele beszélgetünk a szervezők eddigi munkájáról s a terveikről:

— Mindenekelőtt egy kis szómagyarázatra kérem: nudista és naturista — mi a kettő közötti különbség?

, — Az előbbi kifejezés napimádót jelent, az utóbbi azonban ennél sokkal többre, a természet szépségeinek, a környezet értékeinek a védelmezőjére is utal.

— Ki lehet naturista?

— Bárki, akinek vágya, hogy a teste egész felületét átadja a napfénynek, a víznek, a levegőnek,' vagyis a felszaba- dultság nemes érzésének.

— Önök legálisan napozhatnak, fuBelépés csakis pucéran!

rödhetnek ruha nélkül?

— A kijelölt helyen — például Délegyházán és

Balatonberény- ben — igen.

Egyébként immáron öt esztendeje hivatalosan engedélyezett az egyesületünk.

— Hogyan merült ' fel annak gondolata, hogy u Duna—Tisza közén is létrejöjjön a iso/iorijuk .'

— Megyénkben jelenleg 158 tagunk van, akiknek-korábban a már említett távolabbi helyekre kellétt elmenniük, ha hódolni akartak szenvedélyüknek.

Kerestük a módját annak, hogy megszűnhessen az oda-vissza utazásunk.

Tárgyaltunk a hatóságokkal, valamint az Észak-Bács-Kiskun Megyei Vízmű Vállalattal. És nem hiába.

— Ez utóbbi mit jelent?

— Megszereztük a Kecskeméti Városi Tanács egyetértését, a vízmű pedig szabadidő-központjában rendelkezésünkre bocsátott (a füves résszel és a vízfelülettel együtt) csaknem kéthektárnyi területet, ahol május 2-ától meztelenül pihenhetünk. Mindenkit szívesen látunk körünkben, persze ruha nélkül.

— Az ott tartózkodókra vonatkozik valamiféle sajátos szabály?

— Csupán annyi, mint a strandolók- ra. általában: nem szabad kihívó, sértő

magatartást tanúsítani, vagyis lis/lclct- tudóan kell viselkedni. Minderre táblás felirat figyelmeztet, mely azt is tartalmazza, hogy fotó- és filmfelvétel csak az érdekelt beleegyezésével készíthető.

— Elfogadja-e majd az önök kezdeményezését a nagyközönség?

— Bízom benne, hogy igen. Egyelőre külön belépő nélkül strandol közöttünk az érdeklődő. Aki azonban — 16 éves kortól — díj ellenében fényképes tagsági igazolványt vált, az ország más naturista-fürdőhelyéit is látogathatja. Ilyen ügyben személyesen állok rendelkezésére azoknak, akik kedden délután fél 6 és fél 8 óra között felkeresnek a megyei művelődési központban - mondotta az új megyei naturistacsoport képviseletében Bendéné Dómján Teréz.

Velkei Árpád

Dr. Várnai László, a Kiskunhalasi Állami Gazdaság pártbizottságának megbízott titkára:

— Az állami gazdaság valamennyi pártszervezetének életében pezsgést, fokozott aktivitást váltottak ki az 1987. évi párttagkönyvcserével kapcsolatos egyéni beszélgetések; a pártértekezletre történő fölkészülés, és az ott született határozatok szintén élénkítő- leg hatottak. Ez változó ideig érvényesült, de sajnos nem vált tartóssá. Alapszervezeteinkben elbizonytalanodás észlelhető. A' környezetünkben és a pártban zajló változások befogadására, a sorozatosan elkövetett gazdasági melléfogásokra és az egymást cáfoló nyilatkozatáradat elviselésére, programhiányában a napi politika képviseletére párttagságunk nem képes. A valós politikai kiállás helyett szómágiával nem lehet akcióképessé tenni a párttagságot.

— Alapszervezeteink kommunistái érzik, hogy ma már nem lehet az egy évvel ezelőtti módszerekkel dolgozni. Sem a gazdaságpolitikai kérdések, sem a pártélet dolgai nem tárgyalhatok a régi módon, az új módszereket, elveket azonban még csak most alakítjuk ki.

Ebben a politikai helyzetben véleményünk szerint a legjobb munkamódszer; minél többet találkozzanak a párttagok, minél többször cseréljenek véleményt, a pártvezetők pedig segítsék a napi eligazodást. Fontos, hogy a taggyűléseken, a pártbizottsági üléseken a kitűzött napirendi pontok, a megvitatott témák a tagság igényeit, érdeklődését tükrözzék.

— Valamennyi alapszervezetünknél érződik az igény és a törekvés a változtatásra, új munkastílus kialakítására. Ez jelenleg sok bizonytalansággal és tétovasággal jár, de alakulóban van. Fontos, hogy önbecsülésüket, politikai igazukba vetett hitüket párttagjaink visszaszerezzék, mert csakis így válhatnak alkalmassá környezetük politikai befolyásolására. Ezt az önbizalmat és hitet valós politikai problémák valós megközelítésével az alapszervezeti munkában tudják párttagjaink ismét megszerezni.

Mucsi Antal, Bugac nagyközség párt- bizottságának titkára:

A nagyközségi MSZMP-bizott- ság irányítása alá öt alapszervezet tartozik, három termelőüzemben működik, kettő pedig intézményi. A 2500 keresőképes lakos között mindössze 100'párttag van. A szétszórt tanyavilág mindig kedvezőtlenül hatott a pártmunka eredményességére. Különösen hátrány ez a mai helyzetben, amikor elbizonytalanodás jellemzi az egész mozgalmat. A pártvitákban kifejtett véleményünk nem tükröződik az országos vagy központi döntésekben, ezért kételyek támadnak a tagságban, nem látják a változásoknak még csak jeleit sem. Ehhez az is hozzájárul, hogy a hírközlő szervek ellentmondásos felsőbb véleményeket közölnek.

— Meghatározó a pártra való odafigyelésben az első számú munkahelyi vezető politikai hovatartozása. Egyeseket az anyagiak vezérelnek, s az áremelések, amelyek nyomasztóan hatnak az MSZMP jelenlegi politikájára, aligha kivédhetők, magyarázhatók. Taggyűléseink jól előkészítettek, vitáktól hangosak, s a párttagság nagy többsége keresi az újat, egyetért a reformkövetelésekkel, sőt, tesz is értük. Pártépitési gondjaink mindennaposak. A korábban elutasított középkorú jelentkezők most ismét ajánlkoztak, így évente 5-8 új tagot tudunk felvenni.

— Pártbizottságunk azon fáradozik, hogy az alapszervezeteket önállóságra késztesse. Szóba került, hogy a jövőben a községi váljon ketté, s legyen egy tanácsi meg egy lakóterületi alapszervezet. Az utóbbi a helyi politizálás fellendítését segítené. Javasoljuk a pártoktatási rendszer megújítását. Legyen politikai oktatás, de a legidőszerűbb feladatokkal foglalkozzék, legyen vonzóbb és érthetőbb. Ezt azért hangsúlyozom, mert enélkül párttagjaink politikai felkészültsége nem lesz teljes.

Gémes Gábor