Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)
1989-05-30 / 126. szám
1989. május 30. • PETŐFI NÉPE • 3 AZ ORSZÁGOS SAJTÓSZOLGÁLAT KÖZLEMÉNYEIBŐL Felhívás az MSZMP alapszervezeteihez Kedves Elvtársak! Mi, az MSZMP Kiskunfélegyházi Városi Bizottsága 1. számú önálló lakóhelyi alapszervezetének a radikális reformok mellett elkötelezett kommunistái, meggyőződéssel valljuk, hogy az eleven mozgalmi pártéletnek és az igazi, tisztességes politikai csatáknak küzdő színtere Csak a lakóhely lehet. Az országban elsőként megalakult önálló lakóhelyi pártalapszervezetünk eddigi tevékenysége és annak hatása a város politikai életére azt igazolja, hogy a leghatékonyabb politikai munkát a lakóhelyen lehet végezni; az alapszervezetek itt tölthetik be igazi rendeltetésüket. A kezdeményezésünkre megalakult helyi reformkor, amely egyik aktív szervezete a reformkörök egyre szélesedő táborának, platformjában fő feladatának tekinti, hogy meghatározóvá tegye a reformgondolkodást és a reformpolitikát az MSZMP-n belül. Az MSZMP Reformkörök Országos Tanácskozása (Szeged, 1989. május 20.) bebizonyította, hogy a reformkommunisták képesek a mai, a cselekvést gátló bénultságból politikai akarattá, reális reformerővé szerveződni. A tanácskozáson elfogadott és' nyilvánosságra hozott platformtervezetet továbbgondolva, abból a helyi tennivalókat megfogalmazva, alapszervezetünk úgy döntött, hogy nevünk megváltoztatásával is kifejezzük elszántságunkat és elkötelezettségünket a radikális reformok folytatása mellett. Alapszervezetünk új elnevezése: MSZMP Kiskunfélegyháza Városi Bizottsága 1. számú lakóhelyi reform-alapszervezete. (Kiskunfélegyháza, Pf. 80. 6100.) Felhívjuk minden elvtársunkat, kövessék példánkat! Elvtársak! Szerveződjetek lakóhelyeiteken! Szakítsatok az eddigi atomizált, a munkahelyi hierarchiák függvényében végzett, bebizonyítottan hatástalan és eredménytelen politizálással! Alakítsátok meg a horizontális kapcsolatokat és a mozgalmi jelleget erősítő politizáló lakóhelyi alapszervezeteiteket! Vegyétek fel — megkülönböztetve alapszervezeteiteket más, a reformkörökhöz nem csatlakozó alapszervezetektől — a lakóhelyi reform-alapszprvezet nevet! Kedves Elvtársak! Meggyőződéssel valljuk, hogy az alapszervezeteknek ezzel a horizontális szerveződésével biztosítható csak a felelősségvállalás szabadsága, amely nélkül továbbra is rejtve maradnának az oly kívánatos alkotó energiák, a párt pedig élet- és cselekvőképtelen maradna. (Ezeknek az alapszervezeteknek a megszervezésében jelentős szerepet és feladatokat vállalhatnak a helyi reformkörök-!) A reformfolyamatok visszafordíthatatlanságának és az MSZMP megújításának egyetlen, garanciája van: a hazáért, a nép sorsáért felelősséget vállaló réförrúkomiriunistákból horizontálisan szerveződő lakóhelyi reform-alapszervezetek haladéktalan létrejötte és hatékony működése az ország egész területén. Elvtársak, kérünk benneteket, cselekedjetek! Nincs időnk az időre várni! A feladatok cselekvő, az egyéni alkotó energiákat kibontakoztató és hasznosító alapszervezeteket sürgetnek. Kiskunfélegyháza, 1989 május. Elvtársi üdvözlettel: MSZMP Kiskunfélegyháza Városi Bizottsága- 1. számú lakóhelyi reform-alapszervezete Ajánlások a tanyai lakosság esélyegyenlőségéért A közelmúltban Kecskeméten rendezett országos tudományos tanyakonferencia résztvevői — kutatók, tanácsi és politikai vezetők, írók, szociográfusok, agrárszakemberek - ajánlásokat fogalmaztak meg a kormány, az illetékes szakminisztériumok, valamint az alföldi megyék vezetői számára a tanyák, külterületek fejlődése érdekében. A Tanyakonferencia felkérte az Országos Sajtószolgálatot a tíz pontba foglalt ajánlás közzétételere. v 1. A tanya olyan differenciáltan változó, funkcióit tekintve átalakuló településforma, amely egyre inkább szerves részévé válik a településhálózatnak. Ajánljuk, hogy jövőjét, modernizációját ennek figyelembevételével alapozzuk meg. 2. A történeti, néprajzi, földrajzi kutatások igazolják: a tanyák eredetkülönbségei napjainkig hatnak, de indokolatlanul különböző volt a megyék tanyapolitikája is. A tanyai népesség alkalmazkodóképessége, gazdasági termelése, társadalmi értékmentő szerepe alapján ajánljuk: napjaink tanyája, tanyai társadalma teljes esélyegyenlőseget kapjon a fejlődéshez. 3. A tanyák jelenét, jövőjét sem lehet megítélni a gazdasági, társadalmi folyamatoktól elválasztva. Általában tanyát fejleszteni nem lehet, a tanyákat és népességüket a helyi önkormányzatok (falvak és városok) integráns részének kell tekinteni minden szempontból. 4. Hangsúlyozva a tanyák változatlanul fontos gazdasági szerepét ajánljuk, hogy növekvő infrastrukturális (elektromos energia, út, telefon) igényeiket központi fejlesztési alapokból kedvezményes hitelekkel és/vagy áfa-mentességgel támogassák. 5. A földmagántulajdon és a mezőgazdasági kistermelés a tanyákkal és népességükkel kapcsolatosan olyan új lehetőségeket kínál, amelyeknek összehangolt, értelmes és demokratikus koordinációjára van szükség. Ajánljuk, hogy az új földtörvény törölje el a szakszövetkezetek és a termelőszövetkezetek földelővásárlási jogát. Csak egy rendezett földmagántulajdonú, modern piacgazdaságban (a lánckereskedelem kiiktatásával) biztosítható a tanyák jövője is. 6. A tanyai lakosság termelésének szervezésére, önképzésére irányuló törekvéseket (gazdakörök, kistermelők szövetsége, termelési egyesületek stb.) a konferencia messzemenően támogatja. Ezek a formák — más, a kulturális felemelkedést szolgáló tevékenységekkel együtt — a pusztulásra ítélt és elhagyott tanyai iskolák újrahasznosítását is felvetik, melyet ajánlunk a helyi politika figyelmébe. 7. A konferencia egyhangú szavazással kimondta: az elmúlt negyven év gazdaság- és iparpolitikája, az elvonási és újraelosztási rendszer tendenciózusan hátrányosan érintette az Alföldet, mint régiót. A tanácskozás ajánlja az alföldi megyék politikai vezetői, országgyűlési képviselői számára, hogy törekedjenek közös „alföldi” érdekeik megfogalmazására, a hátrányok felszámolására. 8. A konferencia résztvevői kinyilatkoztatják: Az Y990-es teljes körű népszámlálás esetleges elmaradása vagy 10 százalékos mintán való végrehajtása rendkívüli módon megnehezítené a pontos, hiteles mái társadalom- és településkép kialakítását. A mintavétel csak egy szűkkörű, országos vezető réteg monopóliumává tenné ezeket az információkat, s egyaránt lehetetlenné tenné a hiteles tér- és társadalomkutatást, a tervezést, az önkormányzatok megfelelő önismeretén alapuló helyi politika kialakítását. Elmaradása tanújelét adná a civilizált Európától való további távo- lodásunknak. 9. A tanyás térségeket (a többi külterülettel együtt) szerves részévé kell tenni a hivatalos tervezési folyamatnak. Ajánljuk, hogy a rendezési terveket -r- figyelemmel a tanyás gazdálkodás általános környezeti igényeire, funkcióik átalakulására — terjesszék ki külterületekre is, ennek anyagi alapjait biztosítva. 10. A konferencia ajánlja, hogy több tudományág interdiszciplináris együttműködésével folytatódjék a tanyák tudományos megismerése. NYÍLT LEVEL GLATZ FERENC MINISZTERNEK TISZTELT MINISZTER ŰR! Jelen nyílt levelünkben kérjük, bogy a Kecskeméti Tanítóképző Főiskola igazgatója kinevezésekor vegye figyelembe az alábbiakat, s ha szükséges, vizsgáltassa fölül a főiskolán 1989. május 24-én lezajlott igazgató- választás tisztaságát. Mind a két, jelenleg is a főiskolán dolgozó pályázó alkalmas a főiskolai főigazgatói tiszt betöltésére, s így mindkettő népes táborral rendelkezett. Feszültséget keltett azonban az a tény, hogy az egyik pályázó szavazati joggal rendelkezett a főiskolai tanácsban. Az intézeti tanácsnak, a kiküldött minisztériumi képviselő vezetésével, ezt az etikátlan helyzetet meg kellett volna szüntetni. (Mint ahogy elutasította azt a szintén etikába ütköző javaslatot, amely szerint a tanács hallgató tagjai ne, illetve megjelölt cédulákkal szavazzanak.) Mi, akik az ülésen ezt felvethettük volna, az előzetes tájékoztatás értelmében nem voltunk jelen. Mint utólag értesültünk róla, az ülés nyflt volt. Nem tartjuk elfogadhatónak azt sem, hogy az MSZMP képviselője mandátummal rendelkezett annak ellenére, hogy a párt ilyen jellegű jogáról korábban nyilvánosan lemondott. Levelünket eljuttatjuk az Országos Sajtószolgálathoz is. Az Ön ítélőképességében bízva várjuk döntését: Kecskemét, 1989. május.' Az alakuló Kecskeméti Pedagógus Kamara szervezőbizottsága exkluzív INTERJÚJA. V. j Mit mond Kádár János? — Az előző alkalommal a Rajk- ügyről, a koncepciós per körülményeiről beszélgettünk. Ezt a témát szeretnépi lezárni, előbb azonban még tisztázni kellene bizonyos dolgokat. Az egyik az, hogy ön is segített rábeszélni Rajk Lászlót a vallomásra, ezt állítja Szász Béla is, hamarosan magyarul is megjelenő Extra Hungáriám című könyvében. — Hogyan tudnám én ezeket az állításokat megcáfolni? A teljes igazságot csak a koronatanú mondhatná el, de sajnos ő már nem él. — Rajkra gondol? I Igen.-— Akkor talán megenged még egy utolsó kérdést. Vajon ön hitt-e abban, amit Rajk vallott, vagy voltak kételyei? Kételyei támadtak — Én jól ismertem Rajkot, ezért nekem nagyon nehéz volt hinnem. S ha bárkiben felébredhetett a gyanú, mint később bennem Nis, akkor az éppen az önvallomás miatt történhetett. Rajkot veréssel, kínzással nem vehették rá a vallomásra. Talán azért vállalt végülls mindent, mert nem akart a pártnak ártani. Elhiszi? Engem zavarba ejt, amikor .ma olyanokat hallok, hogy valaki, aki népbírósági ülnökként aláírta Rajk és-mások halálos ítéletét, azt mondja, neki nem* volt Ielkiismerét- furdalása a kivégzés után sem. A mai helyzetben egyes emberek úgy viselkednek, mint nádszál az erős szélben. — Hajladoznak? — Jobbra, balra. ,— Kérem, térjünk vissza Rajk vallomásához. — Amikor tehát Rajk „bevallotta”, hogy valami Paks melletti üdülőben .. — ... egy csőszkunyhóban. — Szóval egy csőszkunyhóban találkozott Rankoviccsal, elmentem Rákosihoz, és azt mondtam neki: ez nem lehet igaz. Mert én ugyan kém még nem voltam, sem imperialista ügynök, de az nem létezik, hogy magyar területen találkoztak volna. (Alekszander Rankovics 1946-tól 1962-ig jugoszláv belügyminiszter. — A szerkesztő.) Rankovics nem lehetett olyan tökkel- ütött, hogy Magyarországra jön, oda, ahol őt sokan ismerik. Még valaki elkiálthatta vőlna magát: éljen Rankovics!, Rajk pedig tapasztalt illegális vezető volt. O ilyen elemi hibát nem követhetett el. Miért nem ő ment a határ túlsó oldalára, ahol őt kevesen ismerhették. Szóval, ez sehogy se fért a fejembe. — Mit szólt Rákosi ehhez az okfejtéshez? — Azt mondta nekem: te nem ismered ezeket, ezek kalandorok. Én meg megkérdeztem tőle, tud-e ő olyan esetről, hogy valamely ország egyik első embere rendőrspicli lett volna? Igen, felelte, III. Napóleon. Én fenntartottam az álláspontomat, azt, hogy bármit vallott is Rajk, az nem lehet igaz.-— Mi történt ez után a beszélgetés után? Távozás a belügyből — Sokáig vívódtam, de újragondolva a dolgokat, arra kértem Rákosit, mentsenek fel a belügyminiszteri tisztség alól. (Kádár János 1950. június 23-án mondott le belügyminiszteri tisztségéről. — A szerkesztő,) ■ — Mit szólt Rákosi? Nem érdeklődött ajemondás okáról? — Ő egy percig sem próbált marasztalni, s az iránt sem érdeklődött, miért akarok elmenni a Belüg) mim*/leriuni- ból. Csak annyit kérdezett, kit javasolok utódomnak. Azt mondtam, Zöld Sándort, ő az illegális mozgalom kipróbált harcosa, egy idő óta belügyi államtitkár. O becsületes, tiszta ember. (Zöld Sándor orvos volt, s 1932-ben lett a Kommunisták Magyarországi Pártjának tagja. A debreceni Orvostudományi Egyetemen a baloldali fiatalok irányítója, a Márciusi Front egyik megalapítója és vezetője, a Tovább című népfrontos lap szerkesztője. A fel- szabadulás után fontos párttiszíségeket töltött be. A két munkáspárt egyesülése után az MDP Központi Vezetőségének póttagja, 1949-től tagja, 1950-től a Politikai Bizottság tagja, 1948 őszén, tehát Kádár János minisztersége kezdetén lett belügyi államtitkár, 1950. június 23-án belügyminiszter. — A szerkesztő.) — Önt tehát felmentették. Mi történt azután? — Bevittek a pártközpontba, ami akkor az Akadémia utcában volt, s a Politikai Bizottság tagjaként, a Központi Vezetőség titkáraként a párt- és tömegszervezeti osztályt felügyeltem. Vagyis pártszervezéssel foglalkoztam. — Zöld Sándort rögtön elfogadták?- Igen. Aztán nem sokkal ezután egy PB-űlésen Rákosi megkérdezte tőlem, mi lenne a véleményem arról, ha Nagy Imrét visszahoznák a"pártköz- pontba? Azt a kifejezési “használta, hogy „Nagy Imre a moszkvai gránitból lepattant szilánk”. Én azt feleltem neki, hogy szerintem kár volt eltávolítani. (Az MDP Központi Vezetősége 1949 szeptemberében „jobboldali, opportunista elhajlás” miatt elmarasztalta: a PB-ből visszahívtá Nagy Imrét. Miután azonban önkritikát gyakorolt, visszavitték a pártközpontba, ahol a közigazgatási osztály vezetője lett. — A szerkesztő.) Nagy Imrét rendes, tisztességes embernek, művelt, okos kommunistának ismertem meg. Felnéztem rá. Bár magatartását nem mindig értettem. Azt azonban én soha nem gondoltam, hogy ő ellenforradalmár lett volna, s környezetéről sem volt ilyen véleményem. 1956-ban azonban kiderült, hogy gyenge, akaratú, könnyen befolyásolható ember, akit a környezete és az események magukkal sodortak. — Nagy Imrére még szeretnék később visszatérni, most azonban kérném, beszéljünk Zöld Sándorról. — Hiszen éppen arról akarok beszélr ni. Amit mondtam, azt éppen azért kellett előrebocsátanom, mert segíthet a következő események megértésében.' Nagy Imre visszakerülése után a Politif _ ■ kai Bizottság'megtárgyalta a Belügyminisztérium jelentését, s ott már Nagy Imre mint a minisztériumot felügyelő osztály vezetőjé volt jelen. Rákosi Mátyás rövid bevezetője után Farkas Mihály kért szót. Indulatosan bírálta a ■jelentést, amely szerinte meg akarta téveszteni a Politikai Bizottságot. Zöld Sándor erre felugrott és zavarában vagy féléimében, nem4udom, azt találta mondani, hogy ő a jelentést nem is látta. Aki nem szólalt meg Ekkor felpattant Veres József is és azt mondta: hiszen ti tegnap jóváhagytátok a végleges változatot! Azonban sem ő, sem Zöld nem tudta kifejteni álláspontját, mert mindkettőjükbe belefojtották a szót. — Mások nem szólaltak meg? — Ott ült Nagy Imre, a Belügyminisztériumot felügyelő közigazgatási osztály vezetője. Néztem rá, de ő egy szót sem szólt. Kérdezem én, a kialakult gyakorlat szerint kerülhetett-e a jelentés a PB elé, ha'azt a miniszter és az érdekelt osztály vezetője nem hagyta jóvá? — Ezután lett öbgyilkos Zöld Sándor? — Én erre vezetem vissza Zöld szörnyű családirtását és öngyilkosságát. Gondoljon csak bele: a belügyminiszterről azt feltételezik, hogy félre akarja vezetni a Politikai Bizottságot. (1951. április 20-án Zöld Sándor agyonlőtte arfyját, feleségét és két gyermekét, majd végzett magával is. — A szerkesztő.) (Veres József az'MSZMP KB tagja, akkor belügyi államtitkár volt, Kádár János után őt is letartóztatták. Készülő visszaemlékezésében. a következő kiegészítést teszi k Kádár János által elmondottakhoz: \ Az 1950 őszép lezajlott tanácsi választások után Rákosi Mátyás magához rendelt. A beszélgetésen jelen volt Farkas Mihály is. Rákosi előbb megdicsért a választások szervezéséért, majd egy hirtelen-fordulattal így szólt: „Na, azért maguk sem dolgoztak Kádárral ■ teljesen hibátlanul a Belügyminisztériumban". Kifogásolta, hogy túl sok régi rendőr került a Belügybe, s hogy a tanácsokban is sokan pozícióba jutottak a régiek közül. „Veres elvtárs, gondolkodjon azon, amit Kádár Jánosról beszéltünk. Remélem, rájön', mik azok a hibák, amelyeket Kádár elkövetett. írja le őket és személyesen hozza el hozzám” — fejezte be Rákosi a beszélgetést. ■ Veres József szerint Nagy Imre mint a közigazgatási osztály vezetője, Zöld Sándor^belügyminiszter é's Péter Gábor, az ÁVH vezetője közösen készítették elő — Rákosi utasítására — Kádár János letartóztatását. Az azt megelőző beszélgetésen Zöld arra ösztönözte Verest, vallja be, hogy Kádárral együtt ő is trockista vonalat képviselt a pártban. Ilyen előzmények után kérült sor Zöld Sándor öngyilkosságára, aki ösz- szeroppant a terhek súlya alatt. A tragédia után tartóztatták le Kádár Jánost, Kállai Gyulát és a többieket, köztük Veres Józsefet. Veres József egyébként kiszabadulása után Nagy Imre miniszterelnökhöz Írott levelében kérte teljes rehabilitálását. A válasz a legfőbb ügyésztől érkezett. A szentencia így szólt: „Jogsértés nem történt.” Az ajánlott levél feladócédulája és az elutasító válasz Veres József birtokában van. —A szerkesztő.) Kanyó András ( Folytatjuk) A TÁRGYALÓTEREMBŐL JELENTJÜK Tíz év első fokon Halmazati büntetésül a fiatalkorúak börtönében letöltendő tíz éves szabadságvesztésre ítélte a Fővárosi Bíróság a 17 éves Solymosi Attilát, aki múlt év november 4-én Budapesten, a Fehérvári úton lelőtte Bukszár Tibor rendőr főtörzsőrmestert. Dr. Lehoczki János tanácsa a fiatalembert aljas indokból elkövetett emberölés, valamint a közösség megsértése bűntettében, továbbá mint társtettest garázdaság bűntettében találta bűnösnek. Mellékbüntetésként a közügyek gyakorlásától öt évre eltiltotta. S. Zsolt hatodrendű vádlottat a bíróság felmentétte. Öt vádlott-társát aljas indokból elkövetett súlyos testi sértés bűntettének kísérletében és mint társtetteseket garázdaság bűntettében mondta ki bűnösnek a bíróság. Ezért H. István 1 év 3 hónap, P. Attilát — aki a közösség megsértésének vétségét is elkövette — 1 év 6 hónap fiatalkorúak fogházában letöltendő szabadságvesztésre ítélte, s mindkettőjüket két évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Tíz hónapi börtönbüntetésre ítélte a bíróság Döme Sándort — akit bűnpártolás vétsége miatt is elmarasztaltak |— és Rucska Attilát (ö a közösség megsértésének bűntettét is elkövette). E. Zsolt büntetése 7 hónap a fiatalkorúak fogházában, ám ennek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztették. Ezalatt pártfogó felügyelete alatt áll. A nyolcadrendű vádlott, Varró János büntetése — aki bűnsegéd volt a közösség megsértése bűntettében és bűnpártolás vétségében — 5 hónap börtön; ennek végrehajtását 1 évi próbaidőre függesztették fel. Az ítélet csaknem másfél órás indoklásában dr. Lehoczki János egyebek között elmondta: megnyugtatóan nem lehet megállapítani, hogy az áldozat a villamoson felfedte-e rendőri mivoltát, s felhívta-e a figyelmet a fegyverhasználatra. Az azonban 'bebizonyosodott, hogy a dulakodó fiatalokra a civil ruhás rendőr rászólt. Azok rátámadtak, s ekkor Bukszár Tibor figyelmeztető lövést adott le, amely a kocsi mennyezetébe fúródott. Másodszor akkor sült el a pisztoly, amikor a rendőrt letuszkolták a villamosról, s ő hanyattesett. Az ítéleti tényállás szerint ez a lövedék sebesítette meg H. Istvánt, ellentétben a fegyverszakértő kategorikus véleményével, miszerint a fegyverből leadott első lövés sértette meg a fiatalember lábát. A mindössze 1-2'perc alatt lejátszódó események vége az lett, hogy Solymosi Attila magához vette a pisztolyt, s háromszor rálőtt az akkor már távolodó férfira, aki a helyszínen meghalt. , Szó esett az elsőrendű vádlott ellentmondó vallomásairól is. A bíróság nem zárta ki, hogy ő és egyes vádlotttársai bizonyos befolyás alatt vallottak korábbi kihallgatásukkor. Ók ugyanis ezzel magyarázták nyilatkozataik megváltoztatását. j A bizonyítékok értékelésekor a bíróság figyelembe vette, hogy a villamoson a kívülálló tanúk egyike sem hatotta a „Rendőr vagyok!” felszólítást. Kétségesek a fiatalok első vallomásai is, amelyekben arról nyilatkoznak, hogy a rendőr előírásszerűén, a szolgálati szabályzatnak megfelelően igazolta magát, s felhívta a figyelmet a fegyver- használatra. A cselekmények jogi minősítéséről szólva a tanácsvezető hangsúlyozta: Bukszár Tibor immár a villamoskocsi eleje felé tartva mondta, hogy rendőr, Solymosi Attila nem tudhatta, hogy áldozata hivatalos személyként jár el. A vádlott azon védekezését nem fogadta el, hogy riasztópisztolynak vélte a fegyvert. Az prvosszakértő megállapította, hogy Bukszár Tibor halálakor súlyos fokú alkoholos befolyásoltság alatt állt, ám sem a törvény, sem az ítélkezési gyakorlat nem tesz ilyen különbséget, egyformán védi a gyermek és a felnőtt, a józan és az ittas személy életét, testi épségét — mondotta végezetül dr. Lehoczki János. Az ügyész — a nyolcadrendű vádlott kivételével — súlyosbításért fellebbezett; Solymosi Attila esetében a hivatalos személy ellen elkövetett emberölés, továbbá a kifosztás bűntettében való bűnösség megállapítása végett. A vádlottak, illetve törvényes képviselőik és védőik — kivéve Varró Jánost — felmentésért, illetve enyhítésért jelentettek be fellebbezést. A nyolcadrendű vádlott ítélete jogerős. , \ Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság hoz végső ítéletet. (MTI) RADIO JEGYZET Új hang A Falurádió műsorában mintha új hang szólalna meg mostanában. Korábban főleg a -nagyüzemi gazdaságok termelési problémai szerepeltek első helyen, s a nevéhez illő falukérdés háttérbe szorult. Újabban, talán mert az életben is így van, az itt élők göndja- baja is előterbe kerül. Legutóbb Csatári Bálint kecskeméti tudományos kutatót hallottuk, aki a tanyák eddigi elsorvasztásáról és megmaradásuk fontosságáról, támogatást érdemlő helyzetükről beszélt. Egy parasztgazda a termelési feltételek hiányát panaszolta. Vagyis azt, hogy a mező- gazdasági termékek egyharmadát - sok termékféleségnél a felénél is többet —előállító kistermelők sorsa még ma is tizedrangú kérdése az agrárpolitikának. Szó esett a megalakuló Parasztszövetségről is, amely a parasztság érdekképviseletét, jogainak érvényesítését akarja felvállalni. Új hang ez nemcsak a rádióban, hanem a magyar közéletben is. Nagyon megkésett, de végre kemény falakba tán nem ütköző, legfeljebb a bürokrácia útvesztőiben kóvalygó hang. Ideje, hogy a Falurádió ennek erősítője legyen. A szegényekért Sorozatos témája a rádiónak az elszegényedés elleni küzdelem, az egyre számottevőbb népesség életszínvonalának az átlagos szint alá süllyedése. A múlt hét elején például Sugár Agnes riportja hangzott el a nyugdíjasok munkanélküliségéről. Furcsán hangzik ez, de érthetőbb, ha tudjuk, hogy a legutóbbi időkig 400 ezer fölött volt a nyugdíjas munkavállalók száma. Ma már alig jut munlja számukra, és ez sokuknak — a csekély nyugdíj miatt — komoly megélhetési gondot jelent. A Háló című műsor ugyancsak a munkanélküliek felkarolását, átképzését tűzte napirendre. Amint kiderült, igen nagy még országosan a tájékozatlanság, s az érintetteknek a várható jövőtől való félelme indokolt. A Közvetlen kapcsolat című műsorban Simkó János és Pásztor Magdolna azt feszegette, hogy vannak-e forrásaink a szegénység enyhítésére. Bár kiváló szakemberek ültek a mikrofon előtt (például Ferge Zsuzsa szociológus és Varga Béla pénzügyminiszter-helyettes), a riportokban és telefonon is feltett kérdésekre csak homályos és közvetett válaszok születtek. Abban mindenki egyetértett, hogy a miniszterelnök által emlegetett „napi egy tál leves” és más ehhez hasonló karitatív ötlet nem megoldás. Sokkal súlyosabb a helyzet annál, hogy csak a szociálpolitika feladata^ lenne mondjuk a pénz reálértékének megőrzése vagy pótlása, a pazarlás megszüntetése és a javak igazságos elosztása. Vagyis a kérdés kérdés marad — a rádió legfeljebb ennek ébrentartásában segíthet. . Rendezte: Turián György Ha már nagyon terhes a sok politikai zsargonnal tűzdelt szöveg, a napi hírek nyomasztó tartalma, ki- látástalansága, javaslom, hallgasson időnként a rádióban mást is. Például most kezdődött el egy rendező sorozata, úgy hívják az illetőt, hogy Turián György. Egy ideig a Kecskeméti Katona József Színházban is rendezett.: Már 32 esztendeje a Magyar Rádiónál űzi ezt a hivatást, szenvedéllyel. Tengernyi színdarab, rádiójáték rendezése, átdolgozása fűződik a nevéhez. Remélem, felfigyelték hétfőn Fehér Klára: Oxigénia című fantasztikus regényének rádióváltozatára. Kedden Ember Mária regénye, az Egy boldog nő kerül rádiószínpadra, Tolnai Klárival a főszerepben. De ezenkívül is még négy alkalommal olvasható a műsorban, hogy rendezte: Turián György. Szívesen ajánlom figyelmükbe, igazi kikapcsolódást ígér mindegyik. É T. p.
