Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-30 / 126. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 30.

AZ ELSŐ PÁRTONKÍVÜLIKÉNT

Zeneszerző

miniszter

Nem egé- ' szén értem, ho- -gyarii beszélhetünk komolyan a kultúra irányításáról. Úgy vélem, hogy egy hivatalnoknak — márpedig én most az vagyok, mondjuk meg őszintén —, nem az a dolga, hogy megmondja a festők-, nek, zenészeknek, rendezőknek és.színészeknek, mit és hogyan fe$senek, játsszanak, vagy vigyenek színre, hanem az, hogy segítsen, hogy megteremtse a feltételeket, hogy gondoskodjon a kultúra anyagi bázisáról. A kultúrának a szegény rokonból, aki az anyagi termelésre fordított összegből visszamaradó pénzért nyújtja kérő kezét, olyan területté kell válnia, amely saját magát látja el, méghozzá nem is rosszul, és amellett haszpot is hoz. Ehhez viszont ösztönözni kell a professzionalizmust, nem szabad megengedni a dilettánsok működését... Napjainkban fogyasztóink — ha szabad így kifejeznem magam .— jóval igényesebbek lettek, a szürkeségért nem hajlandóak fizetni. Ezért üres néhány színház és koncertterem. Akik azt hiszik, hogy az állam továbbra is dotációkkal támogatja a senkinek sem kellő, alkotásokat — tévednek. Én színészként, zeneszerzőként jöttem ebbe az épületbe, ahol most miniszteri dolgozószobám van. Itt tiltották be dalaimat, itt mondták meg, „mire van szüksége a népnek és mire nincs”. Én azt szeretném, ha a nép maga döntene erről — telt házakkal vagy bukott előadásokkal, koncertekkel, kiállításokkal ...” Gyakorlatilag e rövid monológban foglalható össze az új lettországi kulturális miniszter egész programja. A lett Rajmond Paulsz szimpatizál a lett népfront elgondolásaival, bár formálisan nem tagja a szervezetnek. Nagyon szereti a gyerekeket. Hivatalos elfoglaltságán kívül egyetlen kötelezettséget vállalt, — egy gyermek- kórus vezetését.

Az ország első pártonkivüli minisztere kimagasló művelője annak a területnek, melynek vezetésére vállalkozott. Ötvenhárom éves, édesapja ezermester Volt. Nagyon örült, amikor kiderült, hogy fia különleges zenei képességekkel rendelkezik. A család zongorát vett, nem sajnálták a pénzt a gyerek taníttatására. Paulsz nővére is ismert gobelinkészítő művész lett.

' A 60-as években Paulsz a fiatal rigai alkotó értelmiség egyik kiváló dzsessz- zenésze. A 80-as években megkapja a Szovjetunió Kiváló Művésze címet, ismert és népszerű zeneszerző, számos kedvelt sláger alkotója, egy nagyszerű gyermekegyüttes vezetője, a köztársasági rádió zenei vezetője.

Komponálásra ma alig marad ideje, a zongora kottatartóján sárgulnak a be nem fejezett dalok kottái. A miniszter családja ftá'gyon szereti, ha a családfő a zongorához ül, ám ez mostanság már elég ritkán fordul elő.

A. Kabakov (APN—MTI-Press)

Városföldi nagyító

Miért kell olyan gyakran elszomorodnunk, ha nagyítóval szemlélünk látszólag kedvezően alakuló ügyeket?

Városföldön is így jártam.

Jó kedvre hangoltak a gondozott utcák, a Virágos kertek, a jól karbantartott oktatási, közművelődési intézmények. Szívesen gratuláltam a tanács elnökének a községfejlesztési versenyben méltán átvett díjért.

Csak néhány percig beszélgethettünk, mert egy Romániából áttelepült családfővel tárgyalt. A Partium- ból hazánkba költözött családnak valamivel köny- nyebb a helyzete, mint sok más menekültnek. Hozzá- , járatással távozhattak a határainkhoz közeli nagy ipari városból. Bútorokat, használati tárgyakat is hozhattak magukkal drága illetékek megfizetése után. Magyarországon élő rokonaik segítségével könnyen kapott állást a jó szakember édesapa. Ha nehezebben is, de munkához jutott két gyerekük. Egy-két kivétellel szívesen fogadta környezetük valá- mennyiüket. Szerény, de nekik megfelelő lakást is vásárolhatnának Városföldön. Megtakarított pénzükből, baráti, rokoni kölcsönökből kifizethetnék a vételárat, ha a rendelkezések nem állítanák őket képtelen döntések elé. ,

Magam is láttam az Országos Pénzügyi Központ levelét. Tudatják, hogy az érvényes adásvételi szerződés bemutatása után döntenek a jogügyletről. A megyei tanács társaságunkban-lévő nyugalmazott osztályvezetője szerint is ésszerűtlen ez az eljárás. Ráadásul nehéz helyzetbe hozhatja a kérvényezőt. A mai lakásínséges világban az eladó ugyanis azonnal és minden körülmények között kéri a pénzt.

Mi történik akkor, ha valamilyen okból a budapesti tisztviselők mégsem engedélyezik az ügyletet? Az érvényes szerződésre hivatkozva az eladó megkövetelheti a vételár kifizetését. Az átgondolatlan ügyintézés, előírás nemszeretem helyzetbe hozhatja az érdekelteket, felesleges göcsört egy simának látszó ügyben.

Kicsit elkedvetlenedve folytattuk utunkat. Kritikusabban, úgymond nagyítóval szemlélve a látványt már kisebb szeplőket is észrevettünk a szép faluképen- Miért csúfítják el—például—a szép kiskerteket használt autógumikból készített „kerítéssel”? Annál jobban tetszett az egyik helyi vendégfogadó kocsikerekekből formált bejárata. A gondozott klubkönyvtárban az első pillanatban érződik, hogy valóban a művelődés otthona. Friss, naprakész kínálattal várják az érdeklődőket. Arról már nem a —jelek szerint hozzáértő és lelkes — munkatársak tehetnek, hogy szobamagasságra méretezték az úgynevezett „nagytermet”, aminek következtében az ötödik sorban ülő csak deréktól fölfelé láthatja a szereplőket. .

Szerencsére (szerencsére?) ritkán szemlélődünk nagyítóval, pedig előbbre tartanánk, ha előbb észreven- nénk a szép, a tetszetős felszínt, szeplőző repedéseket, torzulásokat, ügyetlenségeket.

Az is nyilvánvalóbbá válna, hogy kik hogyan csiszolhatják fényesen simára az adott ügyeket, kik tüntethetik el az apróbb hibákat.

Heltai Nándor

Ruttkaiemlékkiállítás

Ruttkai Éva kedvenc bútorait és személyes tárgyait bemutató kiállítás nyílt május 19-én a színésznő II. kerületi, Keselyű utcai nyaralójában. (MTI-fotó)

SZAKKÖNYVESPOLC

Földgázvezetékek a fogadóállomástól a fogyasztóig

Földgázelpsztás

SZERKESZTETTE: Or GÖSI PAl

TERVEZES, MÉRETEZÉS

DR. SEMBEKY PÉTER

Energiatakarékossal} a mezőgazdaságba^

Műszaki Könyvkiadó • MMSgudué|( Riadó

Az elmúlt tervidőszak kutatás-fejlesztési feladatai között kiemelt helyen szerepel a mező- gazdasági termeléstechnológiák fajlagos energiaigényének mérséklése, a növénytermelési és állattartási melléktermékek, valamint hulladékok különféle hasznosítási módjainak kidolgozása. A fejlesztési feladatok megvalósítása során számos olyan f műszaki-technológiai megoldás született, melyek gyakorlati bevezetése és elterjesztése a közelmúltban megtörtént. Sembery Péter Energiatakarékosság a mezőgazdaságban címmel a Mezőgazdasági és a Műszaki Könyvkiadó közös gondozásában napvilágot látott kötetében a szakemberek megtalálják mindazokat a korszerű technológiai eljárásokat, melyek hozzájárultak a mezőgazda- sági termelés racionális energiafelhasználásához. Műszaki, technológiai és gazdaságossági áttekintést kapunk a takarmánytartósítás és tárolás korszerű eljárásairól és berendezéseiről, a szemestermény-szárí- tás, a szellőztetés és hűtés, a nedves szemeskukoricazúzalék-készítés nagyüzemei eredményeiről, de részletesen elemzi a szántóföldi növény- .termesztés energiatakarékos és minőségjavító technológiáit', az állattartásban rejlő energiamegtakarítási lehetőségeket is a szerző.

Gősi Pál szerkesztésében a Föld- gázvezetékek a fogadóállomástól a fogyasztóig címmel jelept meg átfogó tanulmány a Műszaki Könyvkiadónál. Hazánkban az elmúlt időszakban többszörösére emelkedett a gázfelhasználók száma. Városrészeket, lakótelepeket, családi házak százezreit kapcsolták be a gázszolgáltatásba, tervezőket, beruházókat,

kivitelezőket (mérnököket, technikusokat, kisiparosokat) foglalkoztatva. A könyv tömören felsorolja a gázelosztás létesítésére vonatkozó tudnivalókat, a rendeleteket, előírásokat, engedélyezési eljárásokat, a tervdokumentáció részeit és a méretezés menetét. A s'ók"példá, az egyszerű ábrák sora WjfCTÜfteíSVÍ teszik a leírtakat, s igy jól és gyakran használt kézikönyve lesz a szakembereknek.

k. m.

Kopogtattak.

. — Tessék! — kapta fel fejét a hírneves főszerkesztő, éppen kávézott, s ilyenkor nem szerette, ha zavarják.

Fáradt tekintetű ember lépett a szobába.

— Elnézést a zavarásért. A főszerkesztő elvtársat keresem.

— Parancsoljon. Én vagyok.

Bárány mutatkozott be

sután a váratlan látogató. — Bárány Béla, kérem tisztelettel.

— Harsányt Milyen ügyben keres?

— Hogy milyen ügyben? Hát... izé... hogy is mondjam ...?

— Röviden — nyomta szét cigarettáját Harsányi. — In médiás rés.

— Hogy tetszett mondani?

— Térjen a lényegre, kedves...

— Bárány, kérem tisztelettel. De ha zavarok...

— Csak mondja bátran -- erőltetett arcára némi mosolyfélét.

Mi mindenkit meghallgatunk. Szeretne panaszt tenni?

— Isten őrizz, én csak egy ... novellát hoztam — kurkászott elő a férfi egy gyűrött kéziratot.

rí: —i Vagy úgy!-jg sóhajtott meg- adóan a hírneves főszerkesztő.

Hiába, a szerkesztőségi munkának is vannak árnyoldalai. Egyszer torzonborz alak robbant a szerkesztőségbe, összevissza gesztikulált, és felemelt ököllel követelte, írjanak azonnal részletes tájékoztatást korszakalkotó találmányáról, 'mely bármely sö- rényes lényt tizenöt másodpercen belül örökre megkopaszthat. Ahogy elnézi, ez a Bárány sem éppen bárány, bár eddig csak bégé tett inkább. De ki tudja, hogy a hamu alatt mi minden pislákol még?

— Tegye le, majd elolvassuk.

— Köszönöm — rebegte Bárány hálálkodva, zavartan állt egyik lábáról a másikra, aztán valahogy mégis bátorságra kapott. — De nem lehetne most, kérem tisztelettel?-— Sajnálom — emelkedett fel Harsányi. — Keressen meg úgy egy hét múlva.

Bárány elborultan nyúlt a zsebéhez, erre sietve megkérdezte:

— Rövid?

X ip Tíz oldal.

fg^fNo, nézzük! — rogyott visz- sza gyanakvóan a főszerkesztő.

Új világ

De semmi sem történt. A férfi továbbra is félszeg és előzékeny maradt, csupán a zsebkendőjét rántotta elő.

— Foglaljon helyet, kérem!

Bárány megkönnyebbülten foglalt helyet.

— Tetszett? — óvakodott elő a kérdéssel, miután a főszerkesztő végignyargalt a novellán.

— Maga erdélyi?

— Miből tetszik gondolni? — lepődött meg a férfi.

— Egyszerű: aki ilyen ... hm ... stílusban fogalmaz, az csak erdélyi lehet. Disszidált?

— Igen.

— Miért?

— Mert... Néni tudom, hogy meg tetszik-e érteni, de én nem szeretek és nem is tudok tapsolni.

— Ismeri a magyar himnuszt?

— Egy picit.

— Es a románt?

—, Elénekeljem? '

—Köszönöm, majd alkalomadtán. Háza, autója volt-e?

KViíg Csak reumám, de az most is megvan.

frr- Mestersége?

— Suszter.

♦— Párttag?

— Voltam, amíg egy mondat ki nem csúszott a számon.

Nevezetesen?

Kgpl: Éhes vagyok. cStEjl Aha! Utána?

Hgg Kizártak.

— Értem. Aztán mondja, miről szoktak beszélni egy-egy pártgyűlésen? Például maga, még mielőtt kizárták volna — csóválta meg a fejét a főszerkesztő.

Megköszöntem szeretett főtitkárunk értékes tanácsait, melyek révén soha nem látott fejlődésnek indult' a cipőfelsőrész- készítő ipar, továbbá pártunk és kormányunk áldozatkész fáradozását, amiért a fény századába vezetnek, és új házakat, agráripari központokat építenek nekünk. Végül megfogadtam, hogy igyekszem méltó lenni a bizalomra, ezért a jövőben még jobb, selejt- mentesebb cipőket készítek.

— Brávó! — tapsolt a főszerkesztőig- El tudom képzelni, hogyan beszélne akkor, ha még tapsolni is tudna. Ha így folytatja, nálunk akár miniszter is lehet.

— Viccelni tetszik?

— Ahogy vesszük — mormogta sötéten. — En mindenesetre sikert és kellemes beilleszkedést kívánok. Vegyen magának kocsit és csináljon néhány gyereket.

— Nagyon szívesen —élénkült meg a derék cipészmester. — Tej van, a gyermeksegély jár. Csak a - menyecske hiányzik — kacsintott hamiskásan.-r Hát csak igyekezzék, igyekezzék! Ami a novelláját illeti, egyelőre elég csiszolatlan, stílusa dagályos és itt-ott magyartalan, szereplői vérteknek, s a mondanivaló is hiányzik —fejtegette Harsányi tárgyilagos hangon, llijl A maga helyében előbb a nyelvtant tanulgatnám, hozzá helyesírást, aztán a stilisztikát. Másrészt próbáljon jobban feloldódni. Azonosuljon a hőseivel, de függetlenítse is magát tőlük, különben sosem tud különbséget tenni aközt, amit ír és aközt, amit csak gondol. Ez az első írása?

— Legalább a tizedik — szon- tyolodott el az erdélyi. — De még egyetlen sort sem közöltek — vallotta be' őszintén. Pedig milyen kínnal, verejtékkel írtam, minden szót megrágtam, kérem tisztelettel. Hasztalan, valami mindig hiányzott. Hol a szavakat kevertem össze, hol a gondolatok sántítottak.

— Mégis írt. ifjgl írtam.

— De hát miért, ha csakugyan ennyi kínba, fejtörésbe került?

| Kényszerítették? Miért nem olvasott, ült be egy moziba inkább? Vagy ilyesmik nem érdeklik?

— Dehogynem.

— Különös Tf&töprengett el a főszerkesztő. — Tulajdonképpen miről írt?

— Hogy egyszer Erdélyben is tanítsák a magyar himnuszt — húzta ki magát a görnyedt cipész mester —, s ne kelljen többé tapsolni, ha lélegzeni mernék.

— Nocsak! -— nézett nagyot a hírneves főszerkesztő. — Nem is olyan buta ez a jámbor suszter. Azt hiszem, kezdem pedzeni, miért kérődzőit maga minden monr dat után —jelentette ki fokozódó respektussal. — Remélem, nálunk nem lesznek problémái.

— Remélem — gyűlt ki az erdélyi arca..^— Az biztos, hogy eddig csak jót tapasztaltam, sőt... Mintha az idő is szelídebb lenne, kevesebb a felhő, több a világosság.

— Nálunk.

Hgl Bizony, mert ha a Nap nem süt, ott a villany, ugye, nem úgy, mint odaát a ,fény országában”. A lakosság békés, sorba se áll senki, mégis mindent megkap a hústól a képmagnóig.

' — Nálunk.

Mgg Igaz, hogy drágán, de hát dolgozni kell, s akkor lesz hús is, kérem tisztelettel. Tessék nézni ‘ezt az öltönyt! — mutatott komoran kopott ruhájára. — Tíz éve nyűvöm, de esküszöm, nem sokáig. Legközelebb frakkban és Ladán jelentkezem.

— Amen. Ezek szerint féladja, mármint az irodalmat, s a stilisztika helyett most élni tanul.

— Szó sincs róla! — válaszolta szinte sértődötten. Az irodalom nekem mindig szívügyem volt. Egyetemem ugyan nincs, egyet- mást azért megtanultam. A kaptafánál. De ami késik, nem múlik. Egyszer ezt is megtanulom —fo- gadkozott ünnepélyesen —, és írok egy könyvet a magyar valóságról.

— Máris? — hökkent meg a hírneves főszerkesztő. — Tulajdonképpen mióta él itt, kedves Bárány mester?

— Két hónapja.

— Gratulálok. En ötven éve ízlelgetem, mégis analfabéta vagyok hozzá.

Teltek a hetek. Elmúlt a nyár, az ősz anélkül, hogy Bárány jelentkezett volna. Már jól benne jártak a télben, amikor a főszerkesztő egy részegbe botlott. ,

— Hülye!

— Bo ... bocsánat!— dadogta a toprongyos férfi.

iiifrk!Bárány úr! — rezzent össze Harsányi az ismerős hangra. — Nem ismer meg?

— Nem, de ha fizet egy féldecit, akkor ^megismerem.

— Menjünk! — invitálta egy bárba rövid habozás után. — Hogy van? Meséljen! Merre dolgozik most? — bújt ki belőle a kiváncsi publicista.

— Sehol.

— Es a Lada? Ha jól emlékszem, azt mondta, legközelebb frakkban és Ladán jelentkezik nálunk.

— Nincs semmiféle Ladám. Az istenit, hát kinek néz maga! Csavargó vagyok, pász, most ez a mesterségem —felelte a férfi tompa tekintettel.

A főszerkesztő szívébe szánalom suhant.

Szegény tróger! Vajon tényleg nem ismert meg, egyáltalán mi történt, hogy idáig jutott? — találgatta megindultan. Ahogy elnézem, ez nemcsak a kaptafát, a tollat is rég sutba vágta, s véle együtt álmait egy magyar új világról.

A romániai menekültek ügye nemsokkal ezután napirendre került, egységes politikai programmá vált, melynek értelmében valamennyi disszidens menedékjogot nyert. Megalakult az Erdélyi Szövetség, mindez akkor, amikor az ország is kátyúba zuhant. A gazdaság pangott, nőtt a munkanélküliség, infláció. Ugyanúgy, mint az erdélyi Kárpátok közt.

Harsányi sajnálkozva gondolt vissza az egykori suszterre, aki előbb egy maga teremtette írói világba, majd hozzájuk menekült. Egy nap ajánlott levelet kapott, Bárány írta. A borítékban masza- tos füzet lapult. Új világ — silabi- zálta a címet a hírneves főszerkesztő.

Hanem a füzet abszolút üres volt. ,

Nagy Pál