Petőfi Népe, 1989. május (44. évfolyam, 102-127. szám)

1989-05-30 / 126. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1989. május 30. ÜLÉST TARTOTT AZ MSZMP KÖZPONTI BIZOTTSÁGA (Folytatás az 1. oldalról.) Százötven perces éles vita a Dudás-ügyben a kiskunhalasi pártbizottság ülésén (Folytatás az 1. oldalról) lesztés helyett nem a szinten tartást vagy éppen a visszafejlesztést kellene-e inkább választani? Ez utóbbi felfogás hívei a piaci viszonyok nehézségeire és a támogatás mértékére hivatkozva ér­velnek — mutatott rá. — Az MSZMP sem a parttalan, bármi áron történő fejlesztés mellett van. A fejlesztést a piac felvevőképességének és a gazdasá­gosságnak rendeljük alá. De valljuk, hogy ez a piac minőségileg jobb, tetsze­tősebb, feldolgozottabb és árfekvésük­ben is megfelelő termékekből bővíthető és bővítendő. Az országnak, az ágazat­nak és a parasztságnak is ez az érdeke. Az MSZMP a sokoldalúan megalapo­zott fejlesztés híve, mert ebben az ága­zatban előnyeink vannak a versenytár­sakkal szemben: jók az ökológiai adottságaink, jelentős termelőeszköz­állomány halmozódott fel. Hozzáértő, dolgos parasztságunk van. Mindezt egy szakmáját jól értő agrárértelmiségi réteg vezényli, amely az ágazatban nemcsak a megélhetését látja, hanem elkötelezett támogatója a fejlődésnek. Az agrárlehetőségek ki­használása azonban korszerű ipari ter­mékek nélkül elképzelhetetlen —jelen­tette Iá az előadó. — Az élelmiszer-gazdaságot kiszol­gáló hazai ipar és különösen néhány vállalata, jóllehet sokat fejlődött — kü­lönösen a szocialista és tőkés vállala­tokkal kötött kooperáció révén —, a minőségi igények kielégítésétől még el­marad. Az élelmiszer-gazdaság a hazai ipar egyik tartós, legbiztosabb piaca, ezért több figyelmet érdemel — hívta fel a figyelmet, majd arról szólt, hogy az ipar és a mezőgazdaság kapcsolata más összefüggésekben is fontos, hiszen már nagyon jelentős a mezőgazdasági üzemek ipari tevékenysége is. Az összes ipari tennék 8-10 százalékát a mező- gazdasági üzemek állítják elő, de a gép­iparban és a vegyiparban ennél jóval nagyobb a részarányuk. E jelentős ter­melőszervezet fejlesztése a vidék mun­kaerőgondjainak megoldásában, az el­maradott térségek felemelkedésében a jövőben is nélkülözhetetlen. Tulajdonosi kötődés, gazdatudat A nagyüzemi vagy kisüzemi „párti- ság” kérdéskomplexumára térve el­mondta: a vitákban ezt egyes helyeken úgy értelmezték, hogy az MSZMP nem áll ki határozottan a nagyüzemek mel­lett, feladja a 30 éves eredményt, a világ által is elismert üzemi szerkezetet. Má­sok viszont úgy vélik, hogy az agrár­ágazat azért került válságba, mert a nagyüzemi szervezet idejuttatta, A kiút a nagyüzemek feloszlatása, a farmer- gazdaságok mielőbbi elterjesztése. E nézet hangoztatói nem az MSZMP színeiben, hanem inkább valamelyik más szervezet nevében terjesztik ezt a nézetet. E szélsőségtől elhatároljuk ma­gunkat — szögezte le. — Azt is látni kell azonban, hogy nem vagyunk a je­lenlegi üzemi szerkezet és a változatlan nagyüzemi szervezet hívei sem. Meg­győződéssel valljuk, hogy változatos tulajdonformák és üzemformák nélkül a magyar mezőgazdaság versenyképes­sége, alkalmazkodóképessége és haté­konysága nem javítható. — Olyan korszerű nagyüzemek ki­alakulását támogatjuk, ahol a vagyon működtetése és a munkaszervezet vál­lalkozáson alapul, ahol a bérérdekelt­ség erős tulajdonosi kötődéssel és gaz­datudattal ötvöződik, ahol a szövetke­zet vagy a vállalati vezetés van a kollek­tíváért és flem fordítva — jelentette ki. — Ennek kialakítását szolgálják és se­gítik a már elfogadott törvények és a munkában lévő tulajdonosi reform, va­lamint a föld- és szövetkezeti törvény. E kérdésekben a tagságnak kell dönte­ni. Meggyőződésünk azonban, hogy ilyen típusú átrendeződés nélkül az üzemek jelentős része nem lesz képes helytállni és alkalmazkodni a piaci kö­rülményekhez. A párt tehát kiáll a kor­szerűsödő nagyüzemek mellett. Hozzátette: ugyanakkor arról is meg vagyunk győződve, hogy bizonyos tér­ségekben és egyes ágazatokban a kis­üzemi termelés a hatékonyabb. Ennek is megvannak a jól bevált formái, a háztáji és kisegítő gazdaságoktól egé­szen a magángazdaságokig. Ahol ezek versenyképesebben, jobban eladhatób- bat és gazdaságosabbat tudnak produ­kálni, ott szabad utat kell számukra biztosítani. Ahogy egyfajta paraszti életforma lehet a szövetkezetben vagy az állami gazdaságban való munkavál­lalás és mellette a háztáji gazdálkodás, úgy egy más típusú és természetesnek tartott életforma lehet a magángazdál­kodás, a családi vállalkozás is. E kettő jól megfér egymás mellett és kölcsönös versenytársa is lehet egymásnak. Ezután a földtörvény módosításával összefüggésben rámutatott: egyik leg­fontosabb célja, hogy kialakuljon a föld racionális hasznosítását elősegítő földpiac, oldódjanak a földforgalma­zás adminisztratív korlátái. A föld a nemzeti vagyon nagyon sajátos része és egyúttal természeti kincs is, ezért itt minden hosszabb távra szóló változta­tást alaposan meg kell fontolni — hívta fel a figyelmet, hangsúlyozva, hogy eb­ben a nyilvánosságnak és együttgon­dolkodásnak, egy széles körű társadal­mi konszenzus kialakításának igen nagy a jelentősége. A magyar vidék sorsa Iványi Pál kitért arra a viták során is gyakorta felvetett kérdésre, hogy kell-e most agrárpolitikai koncepció, amikor még a gazdaságpolitikai kon­cepció sincs készen. Kétségtelen, hogy stabilabb és időtállóbb agrárpolitikai koncepció kialakítására volna lehető­ség, ha az kiérlelt gazdaságpolitikai koncepcióra támaszkodhatna — álla­pította meg. Az agrárpolitikában min­denekelőtt az embert, a parasztságot kell látni. Bármilyen lépés a mezőgaz­daság fejlesztésében, szerkezetének vál­toztatásában, tulajdonviszonyának rendezésében az ott dolgozót közvetle­nül érinti; létbiztonságát, anyagi hely­zetét befolyásolja. Az agrárpolitikának tehát a parasztság sorsáról van szó. A falvak sorsát, a magyar vidék fejlő­dését is meghatározóan magában hor­dozza. Az agrárpolitikának kiemelt fel­adata marad a lakosság élelmiszer-ellá­tásáról való gondoskodás, illetve an­nak a lehetőségekkel összhangban lévő javítása. Ide tartozik az exportban be­töltött szerepe, a fizetési mérleg javítá­sára gyakorolt hatása is. Az tény, hogy kereken 1,5 tnilliárd dollár és 1 milliárd rubel évi bevétel járul hozzá a gazdaság teljesítéséhez, lényegesen kisebb importigénnyel. A jelentős kiviteli többletet a piachoz való jobb igazodással indokolt megtar­tani, ha lehet növelni. A KB titkára utalt arra is, hogy Magyarországon a mezőgazdaságban foglalkoztatottak aránya az alap- és kiegészítő tevékeny­séget együttvéve megközelíti a 20 szá­zalékot. Az MSZMP-nek ezért olyan agrárpolitikával kell rendelkeznie, amelyik biztosítja az ágazat népgazda­ságban betöltött stabilizáló szerepét, és perspektívát ad az ott dolgozók részé­re. Az agrárpolitikai állásfoglalás-terve­zet újdqnságait összefoglalva kiemelte a piacnak, mint fő termelésszervező elemnek a megerősödését és az ahhoz való alkalmazkodás fontosságát; a vál­lalkozói szervezetek és magatartás el- teijesztésének az igényét,, amely az em­berekből az eddigi végrehajtó típusból alkotó, teremtő típust alakít ki, vala­mint a tulajdoni reform következetes végigvitelét, amely á bérérdekeltség és a terjedő közömbösség helyett felelős gazdaként Viselkedő embereket, terme­lőket formál. Ezek mellett a koncepció nagyon fontos feladatul tűzi ki az ag­rárágazatban felhalmozott feszültségek mielőbbi oldását is — mutatott rá, hangsúlyozva, hogy az így kialakított és a KB vitájában elhangzó vélemé­nyek figyelembevételével formálandó agrárpolitika nemcsak rövid, hanem hosszú távon is alapja lehet az agrárá­gazat fejlődésének. Ha az abban lefek­tetett célokat nem engedjük feledésbe menni és szorgalmazzuk azok feltétele­inek megteremtését, akkor ezzel to­vábbra is magunk mögött tudhatjuk a parasztság politikai támogatását, érde­keltségük megváltoztatásával mozgó­síthatjuk az élelmiszer-előállító üzemek dolgozóit, valamennyi termelőt a célok megvalósítására, megalapozhatjuk az agrárágazat minőségen és versenyké­pességen alapuló, új növekedési pályá­ját. Mindez alapját képezheti a magyar falvak ezredfordulóra bekövetkező második nagy felvirágzásának. Az MSZMP KB tanácsadó testületé­nek állásfoglalásáról szólva kiemelte: a testület megállapította, hogy veszély- helyzetben van az agrárágazat. A me­zőgazdaságban nélkülözhetetlen . a szerkezetváltás. A párt piacos mező- gazdaságot akar, s egyetért a termelé- sistruktúra-átalakulás és a tulajdonosi reform szükségességével. Rámutatott arra is, hogy kétségtelenül van vita az állásfoglalás-tervezet és a tanácsadó testület felfogása között abban az érte­lemben, hogy a KB a szükséges integ­rációt önfejlődés útján, az érdekek ér­vényesítésével, a lehetőségek megte­remtésével, nem pedig egy felülről vezé­relt szervezet kiépítésével tartja járható útnak. Végezetül kérte a Központi Bizottsá­got, hogy a Politikai Bizottság megbí­zásából beterjesztett koncepcióterveze­tet vitassa meg és foglaljon abban ál­lást. Javasolta: a testület kérje fel a Minisztertanácsot egy olyan munka- program elkészítésére, amely a KB- állásfoglalás alapján tartalmazza és megfelelően ütemezi a szükséges intéz­kedéseket. Ez a kormány gazdasági programjának része, önálló fejezete is lehetne és a magyar agrárágazat nem­zeti programját képezhetné. Vita politikai nézőpontból A párttestület tagjai a koncepciót elsősorban politikai nézőpontból tár­gyalták,' bár jócskán foglalkoztak az ágazat szakmai, műszaki és pénzügyi kérdéseivel. Különösen nagy hangsúlyt helyeztek a falvak élet- és munkakörül­ményeinek változásaira. Tették ezt azért, mert a mezőgazdaság ügye nem lehet csak ágazati kérdés — amint azt többen is hangsúlyozták. Éppen ezért az eredmények hangoztatása mellett nyomatékkai szóltak az ágazat hányát- ' lásának súlyos jeleiről is. Bürgen Ró­bert, a Bábolnai Mezőgazdasági Kom­binát vezérigazgatója azért is helyeselte az új koncepció kidolgozását, mert a jó agrárpolitika — mint mondotta — so­kat tehet azért, hogy a falvakban kiala­kuljon, erősödjék a demokratikus szo­cializmus. Mások, így Iklódi László, a vajai II. Rákóczi Tsz elnöke, politikai garanciákat sürgettek az agrárterme­lésben szükséges kedvező változások alátámasztására. Mint mondotta, csakis így képzelhető el a vállalkozói- jellegű teljesítmények növekedése. Az MSZMP agrárpolitikájának biztatást és reményt kell adnia az agrárkörzetek­ben élőknek. — ezt szintén ő emelte ki, hangsúlyozva: alulról építkező prog­ramra van szükség, amely találkozik a parasztság egyetértésével. Hámori Csa­ba, az MSZMP Pest Megyei Pártbi­zottságának első titkára arról beszélt, hogy a parasztság a szónál jobban érté­keli a tapasztalatokat és ezt a „képessé­gét” a pártprogramban figyelembe kell venni. Nagy Tamás, a gyáli tsz elnöke, — aki az Országos Agrár Reformkor nevében meghívott vendégként, ám ta­nácskozási joggal vett részt az ülésen — azt erősítette: a szövetkezetek rövid távon ható kormányzati intézkedése­ket és hosszabb időszakra szóló re­formpolitikát kívánnak és mindennek középpontjában a falun élő, dolgozó ember álljon. Ez a gondolat — a konk­rét kormányzati program szükségessé­ge — szinte valamennyi felszólalásban megfogalmazódott. A vitában aláhúzták, hogy az agrár- termelést nem lehet elkülöníteni más ágazatoktól — például az ipartól és a kereskedelemtől, — hanem éppen szo­ros kapcsolatuk a fejlődés egyik feltéte­le. Ennek kapcsán többen szóltak a mezőgazdaság, az élelmiszeripar jelen­tős eredményeiről, amelyeket nemcsak a falvak lakói értékelnek, hanem a kül­földiek is. A parasztság természetes „mozgásformája” a reform — állította Romany Pál, az MSZMP Politikai Fő­iskolájának rektora —, s a mezőgazda­ság úgynevezett magyar útja .éppen hogy azt igazolja: kedvező a termelés­fejlesztés hatásfoka akkor, ha a politi­ka széljárása megfelelő. Burgert Ró­bert szintén azt bizonygatta, hogy a falu nem léphet ki a továbbiakban sem természetes környezetéből, hiszen a mezőgazdaságnak a községekben alap­vető szerepe van. Milyen legyen az érdekképviselet? Hütter Csaba mezőgazdasági és élel­mezésügyi miniszter — aki részletesen ismertette a kormányzati elképzelése­ket — ugyancsak azt tartotta: az agrár- termelés színvonala döntően hat a fal­vak életére, a mezőgazdasági üzemek­nek szervesen kell kapcsolódniuk köz­vetlen környezetükhöz. Vita-összefog­lalójában Iványi Pál ki is tért arra, hogy szerinte a a falu szociális és kultu­rális felemelkedésében szerepet vállaló­kat különféle elismerés és engedmény illethetné. . Hasonlóképpen gyakori téma volt az érdekképviselet tartalma, szervezete, formája is. Többen szóvá tették: továb­bi vizsgálatok, egyeztetések szüksége­sek a TOT és a szerveződő Mezőgazda- sági Kamara tevékenységét, feladatait illetően. A tulajdonreformnak az agrárterme­lést szorosan érintő kérdéseivel is fog­lalkozott egyebek között Hütter Csa- , ba, kifejtve: a földforgalmazás felsza­badítását tervezik, ezzel megszüntetve olyan kötöttségeket, amelyek hátrá­nyosan érintették a nagyüzemeket és a kistermelőket egyaránt. A miniszter szerint ez a lépés mindenképpen indo­kolt, még akkor is, ha — mint jól tudja — ezzel szemben fönntartások mutat­koznak. Romany Pál egyetértett'azzal, hogy a földtulajdon kötöttségeit old­ják, de arra figyelmeztetett: külföldön, például a nagy mezőgazdasági kultúrá­jú Hollandiában szakképzettséghez kö­tik a földhöz jutást. Szabó István, a TOT elnöke fontosnak taitotta a föld­monopólium megszüntetését. Iklódi László szerint is indokolt biztosítani a jogot a földvásárláshoz vagy -bérlés­hez, utóbbi esetben azonban el kell ke­rülni bizonyos időszak, évek kötelező előírását, ez ugyanis megrendítheti a bizalmat a bérleti rendszerben. Hegedűs Lajos, a Hartai Erdei Fe­renc Tsz elnöke a mezőgazdaság állami támogatását szorgalmazta, éppúgy, mint ahogy azt a kormány az iparválla­latok esetében teszi. Azért is szükség van erre — és ezt már Hütter Csaba fűzte hozzá —, mivel az agrárágazat jövedelmezősége aggasztóan alacsony­ra süllyedt. A hatékony világpiaci sze­replés csakis akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelők nem élveznek kisebb támogatást, mint azok a külföl­di gazdák, akiknek termékeivel a külpi­acon találkozik g magyar áru. Hámori Csaba véleménye is az, hogy kicsi az agrárágazat jövedelmezősége, és nem­egyszer tetten érhető, hogy e területről menekül a tőke. Többen foglalkoztak az alacsony nyereségszínvonal okaival, s Nagy Gábor, a Debreceni Tartósító­ipari Kombinát vezérigazgatója foglal­ta össze az elhangzottakat azzal: a ter­melőt nem lehet „kifizetni” pusztán po­litikai elhatározásokkal, konkrét anya­gi támogatás is szükséges. Nagy Tamás ezzel szemben úgy vélte: nem támoga­tásra, hanem' valóságos piaci viszo­nyokra, reális árakra van szükség. Erősíthető a választási pozíció Nagy Gábor szólt arról is, hogy a megújított agrárpolitika megvalósítá­sának feltételeit is biztosítani kell. Eh­hez stabil szabályozók kellenek, már­pedig az ő vállalatát érintő hivatalos szabályozórendszer néhány hónap alatt négyféleképpen módosult. Ho­gyan lehet így tervezni, vállalatot vezet­ni? — kérdezte. Szabó István kormány­zati intézkedést sürgetett a termelési kedv növelésére. Gyuricsku Kálmán, az MSZMP Szabolcs-Szatmár Megyei Bi­zottságának első titkára az árpolitika alakításában és az agrárolló „szűkíté­sére” szintén hatósági beavatkozást szorgalmazott. Konkrét, rövid távú kormányzati akciókra van szükség, ezt bizonygatta Gubicza Ferenc, a Csopak- tája Tsz elnöke is, aki szerint enélkül igen keserves lesz az átmenet időszaka. Az állam által létrehozott monopóliu­mokat meg kell szüntetni és ehhez is központi döntések szükségesek — ezt a véleményt Nagy Tamás hangoztatta. Többen foglalkoztak még aktuális ter­meléspolitikai kérdésekkel, így a szer­kezetátalakítás buktatóival, a kereske­delem hibás gyakorlatával. A vitában Gubicza Ferenc, Burgert Róbert, Szabó István, Hámori Csaba és mások is szóltak arról, hogy a most vitatott koncepció hozzásegítheti a fal­vak lakóit, dolgozóit az MSZMP meg­újított agrárpolitikájának megismeré­séhez, támogatásához. Ez pedig — ha a politika találkozik a parasztság egyetértésével — a következő választá­sokon erősítheti az MSZMP pozícióit. Ehhez a gondolathoz kapcsolódott Grósz Károly főtitkár is, aki aláhúzta: a párt politikája egyes területeinek vilá­gos körvonalazásával építheti választá­si programját. Hosszú távú stratégiai irányvonala pedig a szocializmus jövő­képét vázolja majd fel a hazai viszo­nyok között. A vitát Iványi Pál foglalta össze. Megelégedéssel szólt arról — amit egyébként több felszólalás is tükrözött —, hogy a tézisek széles körű elemzése végül iá hozzájárult a koncepció továb­bi javításához, gazdagításához. Ezzel együtt sem vállalkozhat a rövid távon jelentkező kérdések megválaszolására; mindenképpen indokolt, hogy a kor­mányzat egy nemzeti agrárprogram ke­retében fogalmazza meg azokat a fel­adatokat, amelyek megoldást jelent­hetnének a mezőgazdaság rövid távú gondjaira. Bizonyos — tette hozzá —, hogy az MSZMP új agrárpolitikája nem lesz olyan hosszú életű, mint az ezt megelőzg — amely 1957-ben született —, hiszen alapvetően mások a feltéte­lek és gyorsabban módosul a politikai és gazdasági környezet. Ez az agrárpo­litika azonban mmdenképpen nyitott lesz és képes arra, hogy —, amennyiben az indokolt és szükséges — kellő kor­rekciókkal segítse az előrehaladást. Iványi Pál jrejelehtette, hogy számos felvetésre a kormányzati tervezetek ad­nak majd választ. A vita egyes vélemé­nyeit a tézisek végső szövegezésénél fel­használják. A témáról további négyen írásban fejtették ki véleményüket, i Az ülés végül is egy tartózkodással elfogadta az agrárpolitika megújulásá­nak koncepcióját. A Központi Bizottság ezután Grósz Károly előteijesztésében megvitatta az országos pártértekezlet előkészítésével kapcsolatos főbb szervezeti feladatok­ról szóló javaslatot. (MTI) tóriája, akit mint a fegyvertelen tömeg­re tüzelő egység parancsnokát számos tanú marasztalta el a közelmúltban. A kiskunhalasi kommunisták képvi­selői több mint két órát vitatkoztak Szabó Tamásné véleményén. Voltak ugyanis a jelenlevők között többen is, akik nem kívántak szembenézni a drá­mai kérdéssel, részben Dudás István ezredes alapszervezetének illetékessé­gére hivatkozva, részben az ügy tisztá­zatlanságára utalva. , Zlinszki György, az MSZMP Kis­kunhalasi Reformkörének vezetője megismételte a helyi reformkommunis­ták korábbi állásfoglalását, emlékez­tetve: kikerülhetetlen, hogy a pártbi­zottság állást foglaljon az ügyben. A párttagok presztízse, a mozgalom jövője forog kockán — mondotta. Éles polémia alakult ki arról is, hogy egy közös nyilatkozatnál az érzelmek vagy a racionális megközelítés legyen-e döntő. Többen az érzelmeket tartották fontosnak, annál is inkább, hiszen a Dudás-ügy bírósági újratárgyalása, a tényeket pártatlanul föltáró érdemi vizsgálat — bár az utóbbi időben egye­sek nagyon sokat hivatkoztak „már fo­lyamatban levő vizsgálatokra” — még nem indult meg. Több felszólaló — például Barabás Nándor, Fia Márton es Zentai László — intett fokozott óvatosságra, korai­nak találta az egyértelmű ítélkezést. Ma még nem lehet tényszerűen beszélni 56-ról, az illetékes bizottság a Nagy Imre-perben sem hozott s hoz a közel­jövőben végleges határozatot — vélte Barabás Nándor. Dr. Téglás Péter a jogi vizsgálat lehe­A tervezettnél később, tegnap késő dél­után hirdetett ítéletet a szegedi katonai bíró­ság Kalocsán a Fehér József rendőr százados és társai elleni bűnügyben. Dr. Imolya Imre őrnagy ügyész délelőtti vádbeszédében hangsúlyozta, hogy „az el­múlt években Fehér József százados elsőren­dű és Fischer József főhadnagy másodrendű vádlott Kalocsán és környékén munkájuk­kal összefüggésben kiemelkedően széleskörű ismeretségekre tettek szert, az egyes vendég­látóhelyek vezetői körében, részint hivatalos, részint magánjellegű, esetenként kifejezetten baráti, de mindenképpen jó munkakapcsola­tot alakítottak ki. A munkájukkal részben összefüggő, de elsősorban magánjellegű szó­rakozási céllal látogatták a vendéglátóhelye­ket. A vádlottak (elsősorban az első- és má­sodrendű vádlott), hivatali beosztásukkal össze nem egyeztethető, fölényes, gúnyos, sértő, hivatali hatalmukkal visszaélő maga­tartást tanúsítottak. A továbbiakban kifejtette; a bíróság elé állított rendőrtisztek szinte minden kalocsai szórakozóhelyet felkerestek, de leginkább az ügy tárgyalásáról tudósító, május 24-én megjelent cikkünkben ismertetett módon a Kék Duna, a Vigadó és a Halásztanya ven­déglőket. Kezdetben esetenként még a vendéglősök — nem bizonyíthatóan, de valószínűsíthe­tően — örültek annak, hogy némi vendéglá­tás fejében a kisvárosban magasrangúnak tekintett rendőrtisztek jelenléte sokféle kelle­metlenségtől mentesíti őket, nehezebbén „ve­szik észre” esetleg kisebb-nagyobb szabály­talanságaikat, mulasztásaikat. Vagyis bőven megtérül a rendőrtisztek által ingyen elfo­gyasztott ital, étel. Később azonban egyre inkább természetesnek, rendőri mivoltuk­nak, beosztásuknak kijáró kiváltságnak érezték a szórakoztató műsorok díjtalan megtekintését, az ingyenes fogyasztást. A kiszolgáltatott helyzetükkel mind elége­detlenebb vendéglősök ezért fordultak pa­nasszal a helyi rendőrkapitánysághoz. Nem kívánták a tisztek felelősségrévonását, csu­pán azt, hogy a jövőben ne éljenek vissza hivatali hatalmukkal. Vádindítványában dr. Imolya Imre hiva­talos személy áltahfolytatólagosan elkövetett vesztegetés miatt kérte a négy vádlott elma­rasztalását. tétlenségéről beszélt az érvényben levő jog ellentmondásaira utalva. „A mo­sonmagyaróvári sortűz, ha azt egy ide­gen nemzet katonái lövik ki magyar földön magyarokra, akkor népirtásnak minősül, és sosem évülhetne el, mert háborús bűntett. De ha a tárgyalt tragi­kus esetet vizsgálnánk, azt tömeggyil­kosságnak nevezhetnénk, és az a jelen­legi Btk szerint 20 év után elévül. Én arra szavazok, hogy ne évüljön el Du­dás felelőssége. Javaslom Szabóné véle­ményének elfogadását.” Szabó Károly városi első titkár mint fölszólalást fölolvasta Dudás Istvánná pártbizottsághoz küldött levelét, amely a család 1956 októberi külföldre mene­külésének mozzanatait kívánta ponto­sítani, bár a tragikus incidensről nem ejtett szót. Huszonnyolc véleménynyilvánítást követően próbálta összefoglalni Szabó Károly a hosszú vitát. Megkezdődött a szavazás. A pártbizottság huszonegy tagja támogatta Szabó Tamásné indít­ványát, hogy a testület határolja el ma­gát a mosonmagyaróvári dráma törté­néseitől és hogy javasolja az illetékes alapszervezetnek: Dudás István ezre­dest törölje a párttagok sorából. Az állásfoglalás ellen tizenketten szavaz­tak, tizenhatan tartózkodtak a véle­ménynyilvánítástól. Többségi szava­zattal fogadták el viszont azt a javasla­tot, hogy Dudás István ügyében nem kíván állást foglalni a testület. Az ügy­ben meghagyja az egyes számú lakóhe­lyi alapszervezet önállóságát. A kis­kunhalasi pártbizottság döntött arról is, hogy nyílt levéllel fordul az MSZMP Központi Bizottságához és az Ország­gyűléshez. F. P. J. Dr. Juhász Tibor, az elsőrendű, dr. Balás László, a másodrendű, dr. Izsák Péter, a harmadrendű és dr. Karácsony István, a ne­gyedrendű vádlott védője beszédében egy­aránt a sajátos helyzetre hívta fel a bíróság figyelmét. Másutt is esetenként különös kap­csolat fűzi össze a vendéglátófőnököket és a rendőröket — valaki a hagyományos foga­dós, pandúr, betyár viszonyra is utalt. Vala­mennyien megfelelően, esetenként kiválóan látták el általában szolgálati feladataikat, hangsúlyozták a védők. Dr. Kónya István hadbíró százados dél­után 4 óra után kezdte meg az ítélet kihirde­tését. Eszerint az elsőrendű vádlottat hivatali beosztással való kétrendbeli, folytatólagosan elkövetett visszaélés és kisebb összegű lopás vétségéért 140 napi tétel, napi tételenként 100 Ft pénzbüntetésre és lefokozásra, Fi­scher József főhadnagyot szintén folytatóla­gosan elkövetett hivatali visszaélés bűntette miatt 120 napi tétel, napi tételenként 100 Ft pénzbüntetésre és lefokozásra ítélték, köte­lezték a felmerült perköltségek megtérítésé­re. A harmadrendű vádlott Tóth József fő­hadnagyot és a negyedrendű Kollár Ferenc zászlóst minden vádpont alól felmentette. A velük kapcsolatos perköltségeket az állam fedezi. A bíróság nem látta kellően bizonyított­nak egyik vádlott esetében sem a vesztegetés bűntettét, ezért e vád alól valamennyiüket felmentette. Dr. Kónya István hadbíró tartalmas, ta­nulságos, oknyomozó indoklására alkalom- adtán visszatérünk. Most két megállapításá­ra szeretnénk felhívni a figyelmet. Ha a váro­si. rendőrkapitányság, a vádlottak pa­rancsnoka határozottabban fellépett volna beosztottjai helytelen magatartása ellen, aligha kerültek volna a jól képzett rendőr­tisztek ilyen helyzetbe. Noha az okozott anyagi kár nem mondható különösen sú­lyosnak, de megengedhetetlen, hogy ilyen ügyek rombolják a rendőrség tekintélyét. Az ügyész háromnapi gondolkodási időt kért, az első- és másodrendű vádlottak védő­ikkel együtt fellebbeztek. így az ítéletek nem jogerősek. A végső szót a Legfelsőbb Bíróság katonai kollégiuma mondja ki. Heltai Nándor Levél a Központi Bizottsághoz és az Országgyűléshez 1956 eseményeinek átértékelése, a következtetések levonása népünk és pártunk számára egyaránt létfontosságú. Az 1957—58-ban elvégzett vizsgálatok és perek egy része koncep­ciós elv alapján egyoldalúan ment végbe. Az akkori tényföltárás csak a barikád egyik oldalán állóknak szolgáltatott igazságot. Emellett állt ki a párt és az állam több mint 36 éven keresztül. Most, amikor az ország belső helyzete gyökeresen átalakul, kirobban a három évtized minden sérelme, s ahogy ez lenni szokott, félelmetes energiák szabadulnak föl. Fennáll az a veszély, hogy az 56-os események új értékelése megint — most már ellenkező előjelű — koncepciós elv szerint indul el. Párttagságunkat megosztja az új helyzet. A közvéleméhyben'kétirányú félelem él: egyrészt a párton belüli baloldali erők ^lépéseket tehetnek a visszarendezés irányába, katonai eszközökhöz nyúlhatnak.,.. Másrészt a széthúzás, a parttalan viták anarchiát szülhetnek az országban. Mindkét veszélyt valósnak tartjuk, következményeit pedig népünk számára katasztrófá­nak. Né engedjük, hogy az 56-os tragédia részleteinek feltárása csak érzelmi, indulati alapon történjen. Ez semmi jót nem eredményezhet. Az Országgyűlésnek javasoljuk: * foglalja törvénybe az 1956-os.események kivizsgálását, de a büntetésnek csak erkölcsi eszközei lehessenek. Bízzák meg a Legfőbb Ügyészséget vagy más, pártatlan, szavahihető, prekoncepció nélküli szervet a részletek kiyizsgálásával. Ezt követően kell a nyilvánosság elé állni. Ezen nyilatkozatunkat azért adtuk ki, fiiért városunk lakosságát is mélyen felkavarták a Kiskunhalason élő, volt monosmagyaróvári laktanyaparancsnokról. Dudás Istvánról elterjedt hírek, melyek valóságtartalmát megítélni nem tudjuk. Népünk higgadtságában bizva, szeretnénk hinni, hogy nem folyhat többé magyar vér belső széthúzás miatt ebben a hazában. A nemzeti tragédia áldozatait tekintsük közösnek, gyászoljuk őket együtt, egyenlő feltételekkel. Jelenlegi súlyos helyzetünkből csak ez lehet a kiút, minden más katasztrófába torkollhat. MSZMP Városi Bizottsága Kiskunhalas CSAK RÉSZBEN IGAZOLÓDTAK A VÁDAK ítélethirdetés Kalocsán

Next

/
Thumbnails
Contents